Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-13 / 146. szám

1958. július 13., vasárnap nepcjsag 5 flz idei kenyér- és takarmánygabona ellátásról — Ülést tartott a megyei felvásárlási operatív bizottság — ELMÜLT PÉTER—PÄL NAPJA, országszerte megkez­dődött az aratás. A következő hetek legfontosabb feladata az ország kenyér- és takarmány- gabona ellátásának biztosítá­sa. Erről tárgyalt az Országos Árhivatal elnökhelyettesének és az Élemezésügyi Miniszté- um kiküldöttjének jelenlété­ben a megyei felvásárlási operatív bizottság. Kormányzatunk a beszolgál­tatás rendszerét megszün­tette. A mezőgazdasági terme­lők termésfeleslegeit állami, kereskedelmi szervek, a Ter­ményforgalmi Vállalat és a földművesszövetkezetek vásá­rolják fel. Az elmúlt év ta­pasztalatai azt mutatják, hogy ez a rendszer bevált, a felvá­sárlási szervek teljesítették feladataikat, az elmúlt évben nem volt zavar a lakosság élelmezésében. Az idei mun­kára a raktárak tatarozásával, fertőtlenítésével, a dolgozók kioktatásával még jobban fel­készültek. Figyelembe véve a várható terméseredményeket, a jelen­legi készleteket és a külföldi behozatalt, ebben az évben olyan gabonakészletünk lesz, TALÄN MÄR NINCS is Olyan egyén az országban, aki ne ismerné a burgonya és ro­kon növényeinek, a paprika és paradicsom legveszedelme­sebb kártevőjét, a burgonya­bogarat. Ez a kártevő — millós ká­rokat okozva a termelőknek —, rohamosan terjed az egész világon. Pusztítását ezért szervezetten és lekiismerete- sen kell végezni, saját ma­gunk és gazdasági életünk érdekében. Még pontosab­ban és részletesebben írja elő a kártevő irtását a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1024/1958. számú ren­deleté, mely tekintet nélkül arra, hogy fertőzött-e vagy sem a burgonya, 1958-ban minden területet egy alkalom­mal, 1959. évben pedig min­den területen a szükséghez képest általános, vegyszeres védekezést tesz kötelezővé. Megyénk területén a fenti rendeleteket a következőkép­amely teljes mértékben fede­zi a szükségletet. Törvényeink biztosítják, hogy a szükséges gabona- mennyiség bekerüljön az ál­lami készletekbe. Nincs szük­ség rá és nem is akarják az 1956-ban megszüntetett beszol- gáltatási rendszert visszaállí­tani. A terményátvevő helyek kellően felkészültek rá, hogy a természetben előírt adóga- bcnát és a termelők termény- feleslegeit zökkenőmentesen átvehessék. a kormány döntésé­nek megfelelően, a kenyér- és takarmánygabona idei fel- vásárlási ára nem változik. Nem emelik a sertésárakat sem. Minden becsületes termelő­nek kötelessége, hogy elsősor­ban az előírt adógabonát be­szállítsa a felvásárló helyre. Igazságos és szükségszerű, hogy akik tavaly csak szep­tember 30-a után és többszöri felszóllításra, meg hatósági intézkedésre tettek eleget bú­zaföldadó fizetési kötelezettsé­güknek, azoktól a cséplés után azonnal behajtsák az ál­lam jogos követelését. Akik tavaly utolsók voltak, most elsőknek kell lenniök! A mun­zési kampány ideje alatt és után folyamatosan ellenőrzi a védekezések szakszerű végre­hajtását. A védekezést elmulasztó termelők ellen a legszigorúb­ban meg kell indítani a 9/1956. számú rendelet értelmében a szabálysértési eljárást, továbbá a 20/1957. sz. rendelet értel­mében a községi hátigépes brigáddal kell közérdekű vé­dekezés gyanánt elvégeztetni a burgonya bog ár irtását. A KÖZSÉGI TANÁCSOK, a 62 710/1958. számú P. M. ren­deletben előírt módon kötele­sek biztosítani a háti gépes brigád részére szükséges hi­telfedezetet. Bízunk abban, hogy az utóbbi két rendelet­ben előírt kényszerintézkedé­sekre nem kerül sor, mert a termelők megértik és ma­gukévá teszik a burgonyabo­gár minél sikeresebb pusztí­tását, Vincze János, kásság, a pékkenyeret vásá­roló dolgozók elvárják a ter­melőktől is, hogy először a búzaföldadót adják át a ter­ményátvevőnek. A termelői szükségletet meghaladó gabo­náért tisztes árat fizet az ál­lam. Nincs annak semmi ér­telme, hogy egyesek éves szükségletüket meghaladó mennyiségeket tároljanak, vagy a távoli piacra, meg egyik községből a másikba szállítgatva árusítsák termé­küket. A termelőszövetkezetek­nek 150 mázsát meghaladó eladás esetében, a megállapí­tott áron felül 20 forint pré­miumot fizetnek. A Terményforgalmi Válla­lat, és ez esetben a földmű­vesszövetkezetek, állami ke­reskedelmi szervek. Munkáju­kat az ellátatlan lakosság és a termelők közös céljainak megfelelően becsületes helyt­állással lássák el. Működésük közben semmiféle törvényte­lenség, erőszakoskodás és kényszer meg nem engedhető, mert az nemcsak egyéni túl­kapás és szabálysértés lenne, hanem egész gazdaságpoliti­kánkat érintő, a munkás-pa­raszt szövetséget veszélyezte­tő cselekedetnek minősül. Az adógabonával, az állami ke­reskedelmi felvásárlással és a lekötött importtal biztosított az ország kenyere. Felvásár­lási, és árpolitikánk ezekre van alapozva; ezt törvényte­lenséggel, meggondolatlan kapkodással senki meg ne sértse! AZ IDEI MEGYEI felvásár­lási terv reális és teljesíthető. Ha a falu vezetői, a párt és a tanácsi szervek összefognak és az elkövetkező időben jó politikai felvilágosító munkát végeznek, menetközben állan­dóan szemmel tartják a felvá­sárlás helyzetét, akkor nem lesz baj az idei kenyér- és takarmánygabona ellátással sem. A közeljövőben jól meg­szervezett és előkészített ta­nácsüléseken tárgyalják meg ezeket a problémákat. Ember­séggel,' türelemmel szóljanak a becsületes termelőkhöz. De határozottan és nyíltan mond­ják meg, hogy a dolgozók ál­lama nem tűr el semmiféle harácsolást és spekulációt! Rendészeti szerveink, a párt és a tanács éberen őrködnek az ország kenyeréért. Nem igazi magyar ember az, aki a búzát állatok takarmányozá­sára, spekulációra akarja fel­használni. Ám, aki ezt megte­szi, tettével saját magára zár­ja a börtön kapuját. DR. FAZEKAS LÁSZLÓ Mégegysxer a burgonyabogárról A recski kultúrcsoport már több esetben igen nagy kö­zönség előtt szerepelt a pé- tervásári járási kultúrott- honban. A pétervásári kul­túrotthon vezetősége a kö­zönségszervezésnél meg is tett mindent, hogy az elő­adásokat telt ház előtt mu­tassák be. A napokban a pé­tervásári kultúrcsoport — viszonzásképpen — Recsken akarta bemutatni a Három szegény szabólegény című darabot. A recskiek azonban nem járultak hozzá az elő­adás megtartásához. Ugyanis ezen a napon volt a tanács­ülés, ami nagyban elvonta a közönséget. Csupán azt kel­lett volna tenni, hogy a ta­nácsülést másnapra tették volna át, amihez a járási tanácselnök hozzá is járult. A recskiek azonban külön­böző indokok révén vissza­utasították a vendégszerep­lést. Ez igen kellemetlenül érintette a pétervásári kul­túrcsoport tagjait, mivel ők mindent megtettek azért, hogy a recskiek telt ház előtt mutassák be darabjukat. — Cgylátszik megfeledkeztek a szolidaritásról. Egy vepsenyküiíyás történetéhez Egy hónapja lesz lassan, hogy a Csányi Állami Gazdaság KISZ kombájnos brigádja a megyei lapon keresztül versenyre hívta ki a megye valamennyi kombájnos brigád­ját abban, ki arat le több gabonát, ki dol­gozik a legkevesebb szemveszteséggel, ki éri el, hogy a gép helyes karbantartása ered­ményeként legkevesebb legyen a műszaki ki­esés. A nemes versenynek — mely az or­szág kenyerének biztosításáért született — szívesen adott helyt a lap, s mint írtuk is, elhatároztuk, minden segítséget megadunk az újság hasábjain keresztül a verseny-eredmé­nyek értékeléséhez, hogy az egész megye figyelemmel kísérhesse a nemes vetélkedést. Azóta egy hónap telt cl. Beszámoltunk arról, hogyan készült fel a munkára a ver­senykihívó brigád, hogyan fogadták a ki­hívást a Pusztaszikszói Állami Gazdaság kom- bájnosai, milyen eredményeket értek el a verseny során a Hevesi Állami Gazdaságban. Hogy több ilyen eseményről nem tudtunk hírt adni, az nem rajtunk múlott. Az állami gazdaságok többségében nem is olvasták a versenykihívást, — a Poroszlói Állami Gazda­ság igazgatója, amikor érdeklődtünk nála a versenykihívás elfogadása iránt, azt mondta, nem is ismerik: „ki ér rá ilyenkor újságot olvasni?” A gépállomások, figyelmen kívül hagyva azt, hogy van már egy versenyki­hívás, most újat készítettek, azonban ennek az új kihívásnak, illetve az elfogadásának is mindössze három helyen van valami nyoma. A tapasztalatok szerint elaludt a verseny^ még mielőtt igazán megkezdődhetett volna a nagy aratási munka. Ez figyelmeztet ben­nünket azokra a hiányosságokra, amelyek kétségtelenül megvannak mezőgazdasági szak- szervezeteink versenyszervezési munkájában. Épp úgy, mint az iparban, a mezőgazdaság­ban is hagyományai vannak már a verseny­nek, a dolgozókkal való beszélgetések során nem egyszer hallunk olyan véleményt, hogy szívesen vennének részt különböző célt ki­tűző munkaversenyeken, ha a vezetőség érté­kelné is azt, ha nem hanyagolják el, ahogy az már esztendők óta nem egyszer történt. És saj- f!' /; nos, ez történt az idén is. A csányi kombáj- nosok lelkes kezdeményezése nem talált nagy visszhangra — eddig. Ezen azonban lehet még segíteni, hiszen az aratási munkák zö­me még hátra van. Bizonyos, hogy megvan a kedv a nemes vetélkedésre, az erők össze­mérésére a dolgozókban. Az állami gazdasá­gok és gépállomások gazdasági, párt- és szak- szervezeti vezetőin van a sor, hogy a sok­féle kihívás, új versenyszempontok gyártása helyett tegyék élővé a már meglévő versenyt. —deák— pen hajtjuk végre: a hó vési, hatvani, füzesabonyi, gyön­gyösi járásokban július 10— 15-ig, az egri, pétervásári já­rásokban pedig 15—20-ig kell a védekezést elvégezni min­den burgonyavetés területén. Erre a termelők figyelmét hangos híradó és dobszó út­ján kell felhívni. Minden ter­melő köteles tehát a fent jel­zett időpontban burgonya ve­tésterületét tekintet nélkül arra, hogy fertőzött-e vagy sem. vegyszeres védelemben részesíteni. Itt igen nagy fela­dat vár mezőgazdasági szak­embereinkre, községi közigaz­gatási szerveinkre. Elsősorban is a fenti rendeleteknek kell érvényt szerezni. Minden já­rási, községekben községi, va­lamint határrész és dülőfele- lősöket kell kijelölni. A VÉDEKEZÉSHEZ szüksé­ges szert a földműveszövetke- zeti boltok kötelesek voltak megrendelni és leszállítani legkésőbb július 10-ig. A ter­melőszövetkezetek részére a Megyei Növényvédő Állomás végzi el a vegyi védekezést, míg az állami, tan- és cél­gazdaságok saját gépparkjuk­kal kötelesek a védekezést végrehajtani. Mivel védekezzünk? Lehet 10 százalékos DDT porral, kát. holdanként 15 kilogrammot, 20 százalékos DDT-ből 5—8 kilót. Pernitből 1,7 kilót 400 liter vízben oldva katasztrá- lis holdankénti mennyiségben. Természetesen a védekezősze­rek használatánál a megfelelő óvó és egészségügyi szabályo­kat minden esetben tartsuk be, mivel ezen szerek mérge- zőek. A községi tanács fela­data, a méhtartó gazdák érte­sítése. A Heves megyei Nö­vényvédő Állomás a védeke­... hogy ebben a sorozatban a múltkor azt akartam mon­dani, hogy azért a nőkben is akad hiba, ha valaki nagyon keresi. Hát én kerestem és boldogok akik keresnek, mert találnak. (Persze még boldo­gabbak, akik sokat keresnek.) A cikk megjelenése után több férfi nemtársam állított meg az utcán és gratulált a cikkhez, mondván, hogy ilyen sikerült írást még nem olva­sott tőlem. Nem vagyok hiú, de az olvasók ilyen spontán megnyilvánulása nagyon jól esett. Igaz, hogy sok felhábo­rodott asszonytársam viszont azt mondta, hogy ilyen rossz, badar, vádaskodó szennyiratot nem várt volna tőlem. Jelzem, ez is jól esett, egyrészt azért, mert az sosem rossz, ha az emberrel ilyen építő jellegűen foglalkoznak, másrészt azért, mert felháborodásukból lát­tam, hogy igazam volt. Abban viszont nekik volt igazuk, hogy a férfiakban is van hiba. Tökéletesen így van, és ezt mi férfiak is tudjuk. Ezzel szemben azt a vádat ha­tározottan elutasítom, hogy én nem merem a férfinem hibáit elmondani. Elmondom én. Őszintén, nem hallgatok el semmit, mert ténylegesen igaz az, hogy bennünk is akad egy­két hiba, azaz hibácska, ici­pici hibuci. A legtöbb asszony azon panaszkodik, hogy a férje nem olyan, mint vőlegény korában. Mert milyen szép volt, amikor a 21 éves Jeromos, órák hosz- szatt ácsorgott szeretett meny­asszonya ablaka alatt, hogy csak egy pillanatra lássa fel­villanni a függöny mögött az imádott lány csodálatos kon­túrjait. Arról nem is beszélve, hogy ugyanez a Jeromos há­rom és fél napot könyörgött azért, hogy csak egy pillanatra megfoghassa a drága leányzó habfehér kacsóját. És amikor a lány tiltakozott, azzal vette le a lábáról, hogy öngyilkos lesz. Hát lehet csodálni, hogy be­leszeretett ebbe az angyali, kedves, ennivaló kamaszba, aki azt ígérte, hogy élete vé­géig a tenyerén hordja? Be­leszeretett és a felesége lett. De meg kellett bánnia. Ez a gazember becsapta, visszaéli hiszékenységével és bizalmá­val. Mert mi történt? Jeromos máris egészen meg­változott. Szó sincs arról, hogy az ablak alatt ácsorogna. És az a férfi, aki ezelőtt 20 évvel egy kézszorításért esede­zett, most, amikor ott van a keze, szorongathatná egésznap, eszébe sem jut. Ami pedig a tenyéren való hordozgatást illeti, már az első nap sem volt igaz. Ez a Jeromos azt Ígérte, hogy egész életét csak vele akarja leélni. Azt hiszik, hogy betartotta? Egy csudát! Itt is hazudott. A felesége mellett még tart magának 25 kollegát és uram bocsá’ két ba­rátot is. Vőlegény korában nem törődött ezekkel a bará­tokkal, de már az első tíz év alatt háromízben előfordult, hogy elmaradt barátaival. Ez a jelenség a második 10 év alatt erősödött, amikor egy nagyobb vállalathoz ment dol- dozni és a 25 kollegából hat­van lett, a barátokkal pedig már hetenként találkozott. Pe­dig azt minden asszony tudja, hogy a barát a legveszedel­mesebb ellenség. És higgyék el, hogy minden az asszonyok ellen van. Itt van például a futballmeccs. Vőlegény korában Jeromos alig várta, hogy eljöjjön a vasárnap, amikor az egész dél­utánt együtt tölthetik. Ilyen­kor mámorosán kódorogtak a hegyekben, Jeromos énekelt és szavalt és minden fánál térdenállva esengett egy csó­kért. Most futballmecsre jár és amikor a múltkor egyszer kirándultak az első kiskocs­mánál letelepedett és nem esengett csókért, nem szavalt, és énekelni is csak a harma­dik fröccs után kezdett, akkor sem neki, hanem a cigánynak. Ugyanez a Jeromos, aki ez­előtt húsz évvel verset írt neki, melynek minden szaka­sza úgy végződött, hogy „Leg­gyönyörűbb mégis te vagy a világon”, a múltkor nem átal- lotta azt kijelenteni, hogy a Sophia Lorennél szebb nőt még nem látott. Jogos tehát Jeromos felesé­gének az az érzése, hogy őt rútul becsapták, jogos, tehát az asszonyok nagy részének az a vádja a férfiak ellen, — hogy hazudtak nekik. Valljuk be, kedves férfitársaim, hogy nem vagyunk állhatatosak és már az első tíz év után eszünkbe sem jut, hogy éjjeli zenét adjunk feleségünknek, hogy minden nap egy kazal rózsát küldjünk nekik, hogy félóráig tudjunk elragadtatás­sal beszélni arról, hogy olyan nagylábujjat, mint az övék, még nem látott a világ. Már az első tíz év után nem jut eszünkbe, hogy melyik napon csókoltuk meg őket először, hogy melyik napon jött ki a bölcsesség-foguk, nem tudunk velük sírni, ha megvágják az Ujjúkat, és nem írunk verset a születésnapjukra. (Kivéve persze a költőket, de azok eb­ből élnek.) így hát, kedves férfitársaim, más nem marad hátra, mint hogy viharos önkritikát kell gyakorolnunk, és a jövőben meg kell mindazt tenni, amit vőlegény korunkban ígértünk. A mai vőlegényeknek vi­szont azt javasolom, hogy okulva a mi hibáinkon, eleve küszöböljék ki annak a lehető­ségét, hogy húsz év múlva éppilyen váddal illessék őket. Ennek legegyszerűbb módja, ha már vőlegény korukban épp­úgy viselkednek, mintha leg­alább 15 éves házasok lenné­nek. Tehát: tessék néha spicces állapotban érkezni a randevú­ra és bejelenteni, hogy ma más dolga van, ugyanis bará­tai várják egy kártyapartira. Nem kell reszketni azért a bizonyos kézfogásért. Sőt, csó- kolózni is csak unottan taná­csos és azt is csak mérsékelt mennyiségben. A szerenád ki­fejezetten tilos, az ablak alatt ácsorgás sem javallt. Óvakod­junk az olyan elhamarkodott kijelentésektől, miszerint a menyasszonyunk a legszebb nő a világon, mert ezt minden nő elhiszi és örökérvényűnek tartja. Ezzel szemben séta közben időnként helyes dolog elájulni, ha egy szép nőt meglátunk. És hogy a hatás egész életre szóló legyen, nem árt, ha az ember félórát késik az eskü­vői ebédről, mely alatt újsá­got olvas és ha az if jú hitves ezért méltatlankodik, kioktat­ja, hogy nemcsak szerelem van a világon, és attól, hogy ők összeházasodtak, nem szűnt meg az algériai háború és a geofizikai év. A bölcs fiatal férj még azt is megteszi, hogy a nászéjszakán bejelenti, hogy ma nagyon fáradt, mert ne­héz napja volt a hivatalban. Ha igy csinálják, 10 év múl­va nem lesz rossz férj a vi­lágon. Igaz, hogy a házasság hajnala, a menyasszony-vőle­gény korszak nem lesz olyan csodálatosan szép, viszont 10 év múlva nem vághatják a fejünkhöz azt, hogy csalók és szélhámosok vagyunk. Csak ezt akartam mondani... HERBST FERENC Pihenő.

Next

/
Thumbnails
Contents