Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-12 / 145. szám

1958. július 12., szombat NÉPÚJSÁG S Több türelmet as alacsonyabb fokú ssövetkeseti gazdaságok iránt A falusi munkával foglalko­zó aktívaülésen elmondotta az egyik felszólaló: nem nagyon helyesli a különböző szakcso­portok és termelőcsoportok szervezését, egyrészt, mert sok esetben spekulációs cé­lokra hasmái ják fel a szö­vetkezeteket, másrészt, mex-t igén nehéz munkába kerül, amíg meggyőzik az alacso­nyabb fokú társulások tagja­it, hogy lépjenek a közös gaz­dálkodás magasabb fokára. Példának fel is sorolt rögtön néhány 4—5 esztendeje dolgozó tszcs-t, ahol sehogy sem akar megérni az elhatározás, hogy a közös gazdálkodás magasabb fokára lépjenek. Ez a véle­mény, — noha nem hangzik el mindig nyilvánosan — eléggé általános még, s kifejezésre is jut abban, hogy egyik-másik helyen nem gátolják ugyan az alacsonyabb társulási for­mák létrejöttét, de nem is igen segítik. Vagy ha már dolgoz­nak, nem sok támogatást ad­nak munkájukhoz. Az agrárté­zisek egyik pontja világosan kimondja: „Ahhoz, hogy dolgo­zó parasztságunk fő tömegei a termelőszövetkezeti gazdál­kodás útjára lépjenek, szük­ség van az alacsonyabb tí­pusú, egyszerű szövetkezeti formák eddiginél hathatósabb felkarolására és támogatásá­ra.” Ez a pont eléggé világo­san megszabja a feladatokat is ezen a téren. Nem szabad mellőzni az ala­csonyabb társulási formák szervezését, mert nem egy dol­I sozó paraszt van, aki idegen­kedik még a szövetkezetbe való belépéstől, de igen szí­vesen társul egy vagy több munkafolyamat közös elvég­zésére. Ha alkalmat is adunk erre, akkor számíthatunk ar­ra, hogy részleteiben megis­merve a közös munka előnyét, hamarabb választja az érde­kednek jobban megfelelő ma­gasabb formákat. Mindez idő, és a felsőbb szervek részéről türelem kérdése. Természete­sen a türelmet nem úgy kell értelmezni, hogy időtlen idő­kig konzerválják ezek a tár­sulások egy-két változattal az egyéni gazdálkodást, hanem arról van szó, hogy nem sza­bad sajnálni a fáradságot ar­ra, hogy az alacsonyabb tár­sulási formákban dolgozó em­berekkel minél több oldalról megismertessük a közös gaz­dálkodás előnyeit. Nem egyszer találkozni olyan véleménnyel, hogy a különböző termelőcsoportok, társulások tagjaival nem is ér­demes foglalkozni, mert csak a hasznukat nézik, azért lép­nek be valamelyik társulásba. És ezt úgy emlegetik, mint valami hibát. Pedig nincs iga­zuk. Nyilván azért lép be a társulásba, vagy a termelő­csoportba, mert ott biztosabb­nak látja a jövedelmet. S ahe­lyett, hogy elítélnék ezért őket, inkább meg kell mutatni, ép­pen erre alapozva, hogy a termelőszövetkezetben még nagyobb haszonra számíthat. Hiszen ha végig is gondoljuk, a szövetkezeti agitáció egyik érve éppen az, hogy megmu­tatjuk a dolgozó parasztoknak: mennyivel jobban biztosítva van ott a jövedelmük. Van olyan vélemény is, — hogy nem beszélnek nyíltan a csoport tagjaival a szövet­kezetre való áttérésről, mert az nem népszerű dolog. Hiba volna azt hinni a szak- vagy a termelőcsoportban dolgozó emberről, hogy nem látja, hová visz az út. Igenis, látják, s nem egy jel mutat arra, ha talán tesznek is némi ki­térést, útjuk a szövetkezetbe visz. A vezetéstől függ, hogy mikor érnek oda. Ott, ahol alaposan megmagyarázzák ne­kik, milyen előnyökkel jár, ha a közös munkát a gazdaság minden ágára kiterjesztik, ahol olyan példákat látnak maguk előtt, ami ennek igazát bi­zonyítja, ott ha' nem is egy­két hónap alatt, de eljutnak az elhatározásig. Példa erre az atkári tszcs-k esete. Egyik­másik tszcs ott már három­négy éve dolgozik együtt, s ha türelmetlenül szétzavarták volna őket, arra hivatkozva, hogy még mindig nem léptek magasabb fokra, most semmi eredmény nem volna. Most, amikor megkapták a kellő tá­mogatást a tanács részéről is, hogy a meglevő termelőszö­vetkezetek vezetői rendszere­sen ismertették velük, meny­nyivel nagyobb eredményeket érnek el, hogyan nő a közös vagyon, eljutottak odáig, hogy mind a három tszcs tag­jai, néhány kivételtől eltekint­ve, elhatározták: őszre már a termelőszövetkezetek alapsza­bálya szerint kezdik meg a munkát. Van ilyen példa másutt is. Ha türelmetlenül kezelték vol­na a verpeléti szakcsoport ügyét, nyilván nem építettek volna borpincét éppen a szö­vetkezeté mellett azzal az el­gondolással: nemsokára úgyis együtt leszünk, s így csak ép­pen át kell vágni a pince fa­lát. Ezek a példák azt mutatják, hogy a türelem és a rendsze­res segítség meghozza a maga hasznát a szövetkezeti mozga­lom fejlesztésében. Hiba volna azt állítani, hogy nem történt változás az ala­csonyabb fokú társulásokkal való foglalkozásban az elmúlt évek gyakorlatához viszonyít­va. Hogy másképp gondolkoz­nak felőle, hogy nagyobb az érdeklődés a dolgozó parasz­tok között is irántuk és na­gyobb türeleméi kezelik őket a felsőbb szervek, arra nem is kell jobb bizonyíték, mint az, hogy egymásután alakultak az elmúlt őszön és tavaszon a különböző társulások, célul tűzve ki egyes növényeknél a közös munkát, a közös beszer­zést és természetesen a közös értékesítést is. Ezt csak öröm­mel üdvözölhetjük, s a fel­adat az, hogy megadjanak minden segítséget az illetéke­sek a közös munka megszer­vezéséhez, elvégzéséhez, a kö­zös beruházások létesítéséhez. Az a szakcsoport ugyanis, a- melyik közös pincét épít, kö­zös felszereléseket vásárol, az a termelőcsoport, ahol közös állomány létesítéséin fáradoz­nak, nyilván azzal a céllal csinálja ezt, hogy együtt is maradjanak. Idő kérdése ez és azé, mennyire törődünk velük, menyire igyekszünk elsősor­ban a jól dolgozó termelőszö­vetkezetek példájával meg­győzni őket arról, hogy ez is hasznos, de a közös gazdál­kodás még hasznosabb. „Támogatni kell a parasztság egyszerűbb {szövetkezetek ala­kítására irányuló törekvéseit, meg kell szüntetni ezzel kapcsolatban kialakult bizony­talanságot...” — mondja ki az agrártézisek egyik pontja, s ha jól akarunk dolgozni, ha igazán használni akarunk a szövetkezeti mozgalom fej­lődésének, akkor ezt be is kell tartani. Az elmúlt évek gya­korlata meggyőzhetett minden­kit, aki a szövetkezeti mozga­lom fejlesztése érdekében va­laha is dolgozott, hogy talán sehol sem üt úgy vissza a tü­relmetlenség, az önkéntesség megsértése, mint ebben a munkában. DEÁK RÓZSI ... hogy napok óta lázban ' tartja az angol közvéleményt", az a névtelen levél, amelyet! a londoni szovjet nagykövet- < ség kapott. Ezen az első pillanatban el­csodálkozik az olvasó, mert ; mi érdekesség, szenzáció van • abban, ha valaki névtelen le­velet kap. Elolvassa és félre­teszi. De e levél elolvasása után ; féltő riadalom támadt Ang­lia tengerparti részein, mert! a levélben egy „Angliában í levő amerikai légitámaszpont pilótája” közölte, hogy ha-< Iáit okozó atombomba-terhét < tiltakozásul és fenyegetésül • ledobja, nem messze a ten­gerparttól. „Hadd állítsa meg ; ez a bomba azokat, akik több ; száz ilyen bombát akarnak; ledobni.” Amióta nyilvánosságra ke- rült a levél, egyre többen * tekintenek az égre az angol: tengerparton, nem jelenik-e! meg a „figyelmeztető” repü- i lőgép. A part lakói már a < motorkerékpár zúgásától is' rettegnek, de ezt a figyel- ; meztető repülőgép-zúgást; meghallják-e a Lordok Há-; zában? Még van idő, hogy meg- J hallgassák! (—ács) — TAKARÉKPÉNZTÁRI < kölcsönnel 124 ház épül a < pétervásári járásban. Ezekre« a házakra eddig 653,000 fo- < rint OTP kölcsön van kifi-< zetve. Késsül as idényre a 70 éves cukorgyár A HATVANI Cukorgyár ké­ménye 1889. szeptember else­jén kezdett füstölni és indult meg az első cukorüzem. Az or­szág egyik legöregebb cukor­gyárában azóta igen sok válto­zás történt, a gépekben is, meg az emberek gondolkodásában is. Az évtizedes tapasztalatok­kal rendelkező cukorgyári dol-: gozók magukénak érzik a gyá­rat, s ennek szellemében vég­zik mindennapi munkájukat. Bizonyíték erre a Miniszter- tanács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlaja, s az egyhavi fize­tésnek megfelelő nyereségré­szesedés, amit jó munkájuk eredményeként nyertek el a cukorgyáriak. Ez év október elsején ismét megkezdődik a több mint 20 ezer vagon répa feldolgozása. A gyár dolgozói tudják, hogy az elmúlt év kimagasló ered­ménye még jobb, még tökéle­tesebb munkára kötelez a karbantartásnál, s ezt csak jó szervezéssel, a szocialista mun­kaverseny segítségével, s szor­galmas munkával lehet és akarják kifogástalanul elvé­gezni. A karbantartási munka- és ütemtervet a dolgozók felajánr lása és a munkaverseny szer­vezése követte, hogy az előre nem látható feladatok megol­dásánál is segíthessenek a dol­gozók ötleteikkel és újításaik­kal a műszakiak munkáján. Ennek a tervszerű, szorgalmas munkának köszönhető, hogy a karbantartási munkák 71 szá­zalékát már elvégeztük, míg a múlt év hasonló időszakában csak 65 százalékánál tartottak. KÜLÖNÖSEN előrehaladott állapotban van a szárítóke­mencék, a kazánfalazások, mű­helyi gépek, centrifugák, pép- keverők, vacuumok, lepárló és létisztító állomások karbantar­tása. Eredményeink titka a he­lyesen szervezett munkaver­senyben van, amelyben Mo­zsár István, Peszleg Ferenc, Hajdú István brigádjai átlago­san 110—115 százalékot érnek el minőségi munkával. Termé­szetesen a jó és gyors karban­tartási munka mellett nagy gondot fordítunk a 4400 vagon tüzelőanyag tárolására is. Jó ütemben haladnak a be­ruházási és felújítási munkák is. Beruházási hitelből épül telepünkön a cukoripar első és eddig még egyetlen Eber­hardt-féle 120 köbméteres, 34; méter magas, új mészkemen- j céje, melyet ezévi kampány-; ban már üzembe állítanak.; Ez a kemence jelentős bem- < házást igényelt, három és fél- J millió forintba került. A CUKORGYÄRI dolgozók ; felkészülését vizsgálva meg-; állapíthatjuk, hogy jó munkát; végeztek, szorgalmas munká­jukkal, fegyelmezettségükkel; megteremtik az alapját az; őszi folyamatos munkának. S J ha a termelők is beváltják a J hozzájuk fűzött reményeket, J úgy a Hatvani Cukorgyár tör- ; ténete ismét egy sikerekben; gazdag kampánnyal növeked- J hét. KOCSIS JÓZSEF MSZBT hírei — Petőfibányán az MSZBT rendezésében ^Eredmények, újdonságok és érdekességek a szovjet iparban” címmel jól­sikerült ankétot rendeztek. Az ankét vezetője az üzem egyik mérnöke volt. Az ankéton mű­szaki dolgozók vettek részt. — Megyénk városaiban nagy szeretettel fogadják a látogatásra érkező szovjet tu­ristákat. Hatvan például az MSZBT kultúrcsoportja, a vá­rosi tanács épülete előtt vi­rágcsokrokkal köszöntötte a szovjet vendégeket. Az üze­mek, a városok dolgozói, la­kosai kérdésekkel árasztják el a szovjet vendégeket. Köl­csönösen érdeklődnek a min­dennapi életükről, munkájuk­ról. — Ebben a hónapban már• három szovjet turistacsoport: látogatta meg megyénket. Jú-< lius 4-én Petőfibányán jártak< a turisták, ahol beszélgettek! az üzem dolgozóival és érdek-< lődtek a bányászok életéről, < munkájáról. Július 6-án egy! másik csoport a csányi állami < gazdaságban járt, ahol meg­ragadta tetszésüket a korsze- < rü tehenészet. Nyolcadikán a< Mátravidéki Erőműben tett Iá- < togatást egy csoport. Megte­kintették a gyár berendezését és elismeréssel szóltak az ott< uralkodó rendről és tisztaság- < ról. Az üzembeliek az erőmű í makettjét adták át a vendé- < geknek. Az asszony: 3 arc — 1 család A férj: — Kalauz úr, fel tetszik venni minket? Jaj, nagyon aranyos, hogy nincs is megál­ló és mégis. Gyalogolhattunk volna a kilométereket a vasú­iig... Váltsál jegyet fiam? Hogyhogy 32 forint a három jegy... Miért akar maga en­gem becsapni? Mi? 31.50 szo- 1 kott lenni kérem ezen a sza- I kaszon... I Nézem a seszínűhajű, kövér | asszonyt, amint egy másod- I percen belül sikerült közútá- latot kivívnia a kocsiban. Ez ■ az a típus, aki sírni képes | egy karéj kenyérért, s utána j mindjárt átkozódni, mert nem 'elég friss a kenyér. — Kaluz űr, felhozhatom a botomat is? Tetszik tudni fa­ragtam rajta, s hazavinném? •— Hogyne, tessék csak.., — Hagyd lenn a fenébe azt a vacakot, csak nem ho­zol fel rudakat a kocsiba — így az asszony. — Jó van kicsim —• mond­ja a tohonya férj és eldobja a botot, de még utána néz egy pillanatra. Aztán lehup­pan kövér felesége mellé és kezet csókol. Pedig lehet, hogy harapni szeretne. De már régen volt, amikor mert A kisfiú: — Édesegyetlenanyucikám- hováüljekmondjad —* hadarja egyszuszra ez a sápkóros, nyiszlett, „mama-kedvence”. Vagy négy hely is akad az ablak mellett és most szinte megvadul a lehetőségektől. Hangos és nyüzsög, mint egy hangyaboly, de nem az egész­séges hangyaboly, hanem amelyet valami betegség fer­tőzött meg. Édesegyetlenanyu- cikája megmutatja, hogy me­lyikhez üljön, odaül tehát a másikhoz, hogy odaálljon a harmadikhoz, csak ahhoz ne, amelyet az anyja mutatott. A gyerek nyüzsög, az apa pis­log, az anya fennsőbbségesen hallgat. Szép kis család! (Gyurkó) Békét a világnak (Folytatás az 1. oldalról) Több ezer ember vett részt Dániában, a koppenhágai Városháza-téren megrendezett nagy tiltakozó gyűlésen. Kop­penhága lakói a bonni hadsereg atomfegyverekkel való fel­szerelése ellen emelték fel szavukat a tiltakozó gyűlésen. Egy kép Hamburgból... A város népszavazásra készült a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése kérdésében. Az autók ezrei vonultak fel Hamburg utcáin, a képen is látható atomfegyverkezés-ellenes jelszavakkal. Angliában is nagy méreteket öltenek az atomháború elleni tiltakozások. Széleskörű mozgalom alakult ki, mely állást foglal az atomfegyver-kísérletek és az atomfegyverek gyártása ellen. Képünk a londoni Trafalgar Square-on, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség nagygyűlését mutatja be, ahol követelték a hidrogénbombás amerikai repülőgépjáratok és az angliai rakétatámaszpont felszámolását. A képen William Gallacher, az Angol Kommunista Párt elnöke beszél a nagy­gyűlés részvevőihez. AAAA/WWNA/WVAA/V\AAA/VV'*^AAA^V\AAA^VWWVAAAAAAAAAyvVVWWSAA/' Úttörő őrsvezetői tábor lesz Felsőtárkányban Július 14—26-ig Heves me­gye úttörői részére őrsvezetői tábor lesz Felsőtárkányban. A táborban 12Ó úttörő vesz részt, ezenkívül vendégül lát­ják a fóti Gyermekváros gyermekeit is. A sátortábor állandó rádióösszeköttetést tart fenn az egri úttörőházzal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents