Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-11 / 144. szám

1938. július 11.5 péntek NÉPÜJ8AG 3 Kölcsönös bizalom Az ellenforradalom alatt N. disszidált. Az egyik Becs mel­letti disszidens-táborban élt csaknem három hónapig. Ele­ve feltett szándéka az volt, hogy tovább megy Nyugatra, de a háromhónapos táborélet után — nem keressük és ma­gyarázzuk most elhatározásá­nak lelki és egyéb indító okait — mégis hazatért. Meggonda- latlan cselekedetét őszintén megbánta, s ezt látva, az üzem vezetősége visszavette volt munkahelyére. Azóta is ott, régi beosztásában dolgozik, ugyanolyan jól, mint azelőtt, ha jobban nem ... Miért mondtuk el ezt az apró történetet? Hogy kimond­hassuk azt a gondolatot, amely N. régi munkahelyére történt visszavételét megmagyarázza, amely N-nek, ballépése ellené­re, újra lehetőséget adott élete rendbehozására és egyáltalán: amely gondolat elevenen élő és ható valósága nélkül — és most már nem csupán N-ről van szó — el sem lehet kép­zelni, zavartalan, harmonikus közösségi életet. Ez a szó, ez a gondolat: a bizalom, az embe­rek kölcsönös, egymás iránti bizalma. Induljunk ki a társadalom legkisebb közösségi egysége, a család példájából. Amikor két ember elhatározza, hogy sor­sát egy életre összeköti, — ez nem csupán egymás iránti szeretetet, megbecsülést, ha­nem egymás iránti, tehát köl­csönös bizalmat is feltételez. Vannak úgynevezett „szép csa­ládi életek”, amelyekre nem­csak a hozzátartozók, hanem mások is — különösen azok, akiknek nem sikerült széppé tenni saját életüket — példa­ként hivatkoznak. Szomszé­dunkban is él egy ilyen har­monikus életű, idősebb házas­pár. Kérdezzük csak meg ezek­től az emberektől: mi tette zavartalanná — s hogy meg­maradjunk az iménti megha­tározásoknál —, széppé és har­monikussá hosszú családi éle­tüket? A felelet — ha más- más szavakkal, gondolatokkal is kifejezve — nem lesz más: egymás szeretete, s ezen túl az egymás iránt érzett és he­lyesen táplált kölcsönös biza­lom. Maradjunk meg a gondolat­nál, s vizsgáljuk meg más vo­natkozásokban is. Azt mond­tuk, hogy a kölcsönös bizalom a jó közösségi életnek egyik elengedhetetlen feltétele. Ha ez így van, — s igen! — akkor ez különösen vonatkozik azok­ra, akik a társadalom ilyen, vagy olyan vezető pozícióit foglalják el, s felelősek a kö­zösség életének ilyen, vagy olyan alakulásáért. Minden vezetőnek meg kell teremteni egy önmaga által helyesnek tartott légkört, amelyben irá­nyító, szervező munkáját el­végzi. Kell-e példát idézni ar­ra, hogy ha, egy vezető a he­lyesen értelmezett bizalom légkörét teremti meg közeli és távolabbi környezetében, ak­kor — úgymond — nyert ügye van? Kell-e példát hozni arra, hogy ha egy-egy vezető — le­gyen bár hivatali, üzemi és egyéb vezetőről is szó — bízik beosztottjaiban, alárendeltjei­ben, s ezek érzik is e bizalom sugárzását, akkor gondjának, bajának jelentős részétől már meg is szabadult? Kevés az az ember, aki ne érezne ösz­tönző, előrehajtó erőt vezetője iránta megnyilvánuló bizalmá­ban. A bizalom — a megbecsü­lés jele; megbecsültnek lenni, s ezt nap, mint nap érezni is, nem kis dolgot jelent egy-egy ember életében, öntudatának fejlődésében, tevékenységének hasznosságában. Mennyi, s milyen nagy ká­rokat okozhat nemcsak az egyes emberek életében, ha­nem végeredményében egy kisebb, vagy nagyobb közösség életében is egyes magasabb, vagy éppen kisebb beosztású vezetők rosszértelmű, nem egy esetben a jóindulatot csaknem, vagy teljesen nélkülöző bizal­matlansága. Ha az ember azt látja, s tapasztalja, hogy min­den igyekezete ellenére sem bíznak benne, a bizalmatlan­ság légköre veszi körül — ön­magába fordul, elzárkózik és legtöbb esetben maga is gya­nakodó lesz. A bizalmatlanság légköre — s erre az elmúlt évek tudnak példával szolgál­ni — minden esetben termé­keny talajt nyújt az intriká­nak, valósággal megfertőzi az emberek gondolatait. Ez pe­dig minden mást elősegít, csak éppen az előrehaladást, az építő munkát nem. De mielőtt tovább mennénk, itt fel kell tenni egy kérdést: Bízni az emberben — ez azt jelenti-e, hogy mindenkiben meg kell bíznunk, s már nincs létjogosultsága a bizalmatlan­ságnak? Erről szó sincs. Nem a „bizalom az ősi erényben" — időszakában élünk, (talán nem is volt ilyen időszak), s nem sza­vazhatunk bizalmat senkinek sem eleve és általában. A bi­zalmat lefelé — mert itt a vezetők bizalmáról van szó — elsősorban tetteknek, vagy olyan látható, vagy várható tényeknek és cselekedeteknek kell megalapozni, amelyek azután nem okozhatnak csa­lódást a bizalmat adóknak. S éppen ez indokolja, hogy igen is van létjogosultsága bizo­nyos értelmű bizalmatlanság­nak, pontosabban szólva: bi­zonyos fenntartásoknak, amíg a vezető, vagy a vezetők meg nem győződnek, hogy bizal­muk pozitív hatást ér el, s minden vonatkozásban vi­szonzást talál. Az emberek iránti bizalom — türelmet is feltételez. Em­berek nincsenek hibák nélkül. Helytelen lenne — és hely­telen is — ha kisebb, vagy nagyobb, de egyébként jó szóval, figyelmeztetéssel, vagy enyhébb elmarasztalással megszüntethető hibák miatt valakit azzal büntetnek, hogy megvonják tőle a bizalmat. Az ilyen ember, — ha jószán­dékú és alapjában becsületes, — azután azt érzi, hogy ma­gára hagyták, „elrejtették”, s ez nemcsak benső életére, hanem további munkájára is károsan hat. És beszélnünk kell arról is, milyen fontos és elengedhe­tetlen, hogy a vezetettek, be­osztottak bízzanak vezetőik­ben! Egy vezető csak akkor igazán vezető, ha minden egyes munkása bízik benne: képességeiben, rátermettségé­ben, irányító tevékenységé­ben, intézkedései helyessségé- ben. Ha egy üzemben — de akármilyen közösségi egység­ben — megvan és elevenen él a vezetők és a vezetettek között a bizalom, s amit ez jelent: egymás megbecsülése és tisztelete —, akkor nem lehetnek, nincsenek gondok az adott közösség előtt álló feladatok elvégzésében, a kü­lönböző problémák megoldá­sában. És így van ez nemcsak egy részét, hanem az egész közösséget tekintve is. A tár­sadalmi együttélésnek vannak írott és íratlan szabályai, amelyek kivétel nélkül min­denkire vonatkoznak. Ha az emberekben megvan a megis­merésből tápiáik kölcsönös bizalom egymás iránt, ezen írott és íratlan szabályok be­tartásában sem lehetnek zök­kenők, komolyabb törések. A bizalom ösztönöz, előre­lendít, — a bizalmatlanság gyanakvóvá, de bátortalanná és gyávává is tesz, ledoron gólja az embert. S ha a köt csönös bizalomnak olyan nagy értéke van, akkor mindannyi­unknak, akik a társadalom­ban élünk, vigyáznunk kell rá. Vigyázni, hogy egyre in­kább erősödjék, minthogy gyengüljön az emberekben egymás iránt; de vigyázni ar­ra is: nehogy valaki vissza tudjon vele élni, ellenünk és a közösség ellen — vala mennyiünk kárára. Az emberek kölcsönös, egy­más iránti bizalma — nem több egy egyszerű, de mond hatnánk úgy is; hétköznapi gondolatnál. S mert éppen ilyen, — kellett róla elmon­dani ezt a néhány hasonló­képpen hétköznapi gondola­tot.^ DÉR FERENC 200 ezer forint a kertészetből Jól jövedelmez az idén a kertészet a mezőszemerei Uj Világ Termelőszövetkezetben. A terméseredmények növelé­séhez nagyban hozzájárult, hogy az idén először alkal­mazták a szórófejes öntöző berendezést, összesen két ki­lométeres csőhálózat van az öntözéshez, a vizet a Rima patakból nyerik. Az idén a tsz-tagok 150—200 ezer forin­tos bevételre számítanak a kertészetből. Szakszervezeti bizalmi ülés Gyöngvösön A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár szakszervezeti bizalmijai, a párt és szakszer­vezeti küldöttek megbeszélés­re gyűlnek össze ma este nyolc órakor, ahol megtár­gyalják a bérezéssel, a kultu­rális élettel kapcsolatos ta­pasztalatokat, észrevételeiket. Repülés! gondok Makiáron Pedagógusok az iskoláért A kisnánai pedagógusok igen szép munkára szánták a vakáció idejét. Elhatározták, hogy a nyári szünet alatt megépítik az iskolai tanmű­helyt. A műhely 18 ezer fo­rintos költséggel épül, az anyag beszerzését is saját erőből biztosították. A mű­helyben majd alkalmuk nyí­lik a gyerekeknek néhány alapfogalmat elsajátítani a „fúrás-faragás” mesterségéből. A tervek szerint itt készítik majd az iskola részére is a szemléltető eszközöket. Halálos szerencsétlenségei okozott a vihar A múlt hét elején, az eső­zések több helyen megzavar­ták az aratási munkálatokat, s Mezőtárkányban súlyos sze­rencsétlenséget is okoztak. — Németh Ferenc aratott a föld­jén, s amikor vihar kereke­dett, az eső elől egy csomó alá bújt. Szerencsétlenségre a villám éppen abba a csomóba vágott bele, s Német Ferencet agyonsújtofcta. Tatarozáskor— keskenyfilmvetítés Petőfibányán A nagy nyári tatarozás ide­jén sem szűnik meg a film­vetítés a petőfibányai Kultúr- otthonban. Az emeleti játék­termet erre az időszakra — július 21-től 31-ig — keskeny filmszínházzá alakítják át, hogy a filmvetítés zavartalan legyen. Ahol a Bükkből leszakadó párhuzamos völgyek sora síksággá szélesedik, Eger ka­pujában, ott a falu, Makiár... Repülőterét vasárnaponként fiatalok, a levegő szerelme­sei népesítik be. Oktató pa­rancsszavak pattognak, felzúg a csörlő motorja, vitorlázó- gépek suhannak, éles szisz- szenéssel hasítva az eget. — Az ember legalábbis így kép­zeli el a repülőtér életét, ha Makiár nevét hallja. Csak­hogy ez korántsincs így! A repülőtér egy négyzet­kilométernyi területe még ma is füves pusztaság, han­gárnak, épületeknek híre sincs a környéken. A repülő­tér gépparkja egy használa- tonkívüli malom épületében van, két kilométerre a repü­lőtértől. Itt tárolnak öt vitor­lázógépet, szétszerelve. Mikor lesz végre a „repü­lőtérből” a valóságban is re­pülőtér, a füves pusztaságon igazi repülő-élet? Erről kér­deztük Baranyai László elv­társat, az MHS repülő szak­osztályának egyik vezetőjét. — Július 7-én tárgyalta a megyei MHS értekezlete a repülőtéri építkezés problé­máit. A hangár 60 000 forin­tot érő vasvázát már meg­kaptuk, csak téglára és mun­kaerőre van szükségünk. A Honvédelmi Minisztérium is adott 103 000 forintot, de legalább még egyszerannyi kellene! Jelentős segítséget ajánlottak fel a repülőtéri építkezésekhez a Téglagyár, a Szarvaskői Kőbánya és a Fi- nomszerelvénygyár, klubtag­ságunk egyheti munkát. Elkelne még itt több, na­gyobb segítség más üzemek« tői, vállalatoktól is. A repü­lőtéri munkálatokat szeptem­ber 29-re be kell, hogy fejez­zék, mert a repülőteret a néphadsereg napján akarják avatni a repülés szerelmesei. Az egri fiatalok eddig Gyöngyösre jártak gyakorol­ni, tanulni. Mindig száz kilo­métert kellett utazniok, ha repülni akartak. Makiár kö­zelebb lenne! Rajtuk, a fia­talokon kell hát elsősorban segíteni! De nemcsak egy­szerű sportlétesítményről van itt szó! A repülőtér problé­máival foglalkozó emberek arról tervezgetnek! hogy Egert is bekapcsolják a rendszeres — Miskolc—Bu­dapest között közlekedő — légijáratba. S ez nem is ke­rülne különösebb nehézségbe — a miskolci gépek Makiár fölött repülnek át —, és a re­pülőtér leszállási körülmé­nyei az utasszállító Malév- gépeknek is megfelelő. Csu­pán egy 300 méteres beton- kifutó megépítésére lesz majd szükség, hogy a gépek fel- és leszállni tudjanak. Baranyai elvtárssal együtt mi is bízunk abban, hogy a vállalatok és üzemek nem zárkóznak el a segítségadás­tól, s akkor valóság lesz, amit az elején irtunk a makiári repülőtérről: fiatalok népesí­tik be a füves teret, parancs­szavak hallatszanak itt-ott a felszállásra készülő gépek mellől, s felzúg a csörlő mo­torja ... És vitorlázógépek suhannak majd, keringve a parcellákra szabdalt földek fölött, a végtelenség szédítő messzeségeiben.-ky­ítélet az április 26-i egri halálos gázolás ügyében A tegnap délelőtti órákban tárgyalta az egri járásbíróság közlekedési tanácsa az április 26-i egri, Széchenyi utcai ha­lálos gázolás ügyét. A bizonyí­tó eljárás lefolytatása után a bíróság bűnösnek mondta ki Vas Lajost, az Egri Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozóját, aki ápri­lis 26-án délután 14.15 órakor egy féldeci pálinka elfogyasz­tása után a megengedett se­bességen túl 20—25 km-es se­bességgel jött Felnémet irá­nyából és a Széchenyi u. 9. sz. ház előtt elgázolta az úttesten szabálytalanul haladó Bakos Endrénét, aki a helyszínen meghalt. A bíróság az enyhítő körül- rúények figyelembe vételével a vádlottat 10 havi börtönre ítélte. Mellékbüntetésként a bíróság három évig eltiltotta Vas Lajost mindenféle gépjár­mű vezetésétől és az új jogo­sítvány kiadását vizsga leté­telétől teszi függővé. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentett be. Fellebbezésükben kérték az ítélet enyhítését, továbbá az ítélet felfüggesztését. Értékelték a nevelők és o TST munkáját Hatvanban AKI ISTENMEZEJE végén felpillant az erdőborította hegyek közé, egy tervszerűen kiirtott kis terület hívja ma­gára a figyelmet és az állandó zaj, amit a sikló és a rajta elhelyezett csillék csattogása okoz. A fáktól nagyrészt meg­szabadult helyet Rosszkút- hegynek hívják, amelynek mé­lyén már évek óta igen ko­moly és fontos munkát végez­nek a bányászok. Amikor er­ről érdeklődtünk Lukács Já­nostól, a Mátrai Ásványbánya istenmezeji körzetének ve­gyésztechnikusától, — elmon­dotta nekünk, hogy ebből a bányából fontos ipari nyers­anyagot, bentonitot fejtenek éjjel-nappal az emberek, ami napjainkban már nélkülözhe­tetlenné vált az ipar egyes ágaiban. A bentonit szürkés-színű, szappantapintású agyag, ame­lyet leginkább az öntödei ho­mokhoz használják kötőanyag­nak, de nagy mennyiségben felhasználják derítő földnek, olajszűréseknél, mélyfúrások­nál pedig öblítő iszapnak. Mi­vel a vizet nem ereszti át, alkalmazni lehet vízbetörések- esetén is. Nagy mennyiséget fogyaszt belőle a vegyipar is, mert a feltöltő anyag előállí­tásánál nélkülözhetetlen. A kerámia, a durva porcelán elő­állításánál szívesen használják. Legújabban a kísérletek bebi­Istenmezeji bányászok között zonyították, hogy a bentonit nagyszerűen alkalmas a szikes és homokos talaj termővé té­teléhez, de hírek vannak ar­ról is, hogy a bentonit egészen jól elnyeli a rádióaktív suga­rakat. — A bányát 1951-ben nyi­tottuk meg — mondja felvilá- gosítólag Hajnal Tibor, a bá­nya üzemvezetője, aki 1951. óta vezeti a bányát — és kevés létszám mellett, összesen 150 emberrel igen szép eredmé­nyeket érünk el a termelés­ben, pedig a harmadik mű­szak állandóan karbantartást végez, mert benn, a mélyben a roppant nyomás omlásokat idéz elő. 135 tonnát tudunk termelni havonként, amit Is­tenmezejéről autóval szállí­tunk Mátraballára, a legközer lebbi vasútállomásra. Az ál­landó forgalom, és az amúgy- is zsúfolt járatok teljesen tönkretették az utat. Ma ott tartunk, ha nem javítjuk az utat, gépkocsi parkunkban nem marad egy olyan teherautó, amely ne szenvedett volna tö­rést. Az igaz, hogy már két éve Ígérgetik a javítást, dehát az ígérgetéstől nem javul meg az — 'panaszkodott Hajnal elvtárs. AMIKOR A 250 MÉTER hosszú szállitóvágatba érünk, az éppen cigaretfcaszünetet tar­tó Novak Mihály brigád há­rom tagjával találkozunk. Du- lai Simon erdőkövesdi fiú másfél hónapja, hogy itt dol­gozik a bányában. Azért jött a bányához dolgozni, mert itt jól keres, — havonként az 1800—2 000 forintja is meg­van. Ludvig László istenmeze­ji lakos nős ember. Több mint egy éve, hogy a bánya adja neki is a kenyeret. Szi­lágyi Tibor Szederkény-pusz­táról jár be minden reggel. Május 1-től vallja magát bá­nyásznak. A munkájuk abban áll, hogy a csillét telerakják bentonittal, s a tele csilléket a siklóig, az üreseket pedig a szállító vágatba tolják... Idősebb ember már Bíró La­jos, a siklókezelő. 1953. óta dolgozik itt a bányában. Az­előtt bunker-ürítésnél dolgo­zott, de üzemi balesetet szen­vedett: eltörött a lába, s csak ezután került erre a posztra. az ő munkája abból áll, hogy a siklónál elhelyezett tele csil­léket leeressze a völgybe és az üres csilléket pedig felhúzza a szállító vágatig. Álló, nem nehéz munka. Az érte járó fi­zetés: 1600 forint biztosítja a nyugodt megélhetést. A meredek parton együtt kapaszkodtunk fel Szabó József aknásszal, aki délutános bá­nyászokat visz munkára. Előbb tőle hallottunk panaszt az ebédre, amit később a többi bányász is szóvá tett, hogy az ebéd sovány, nem bányásznak való. A dolgozók kérik, hogy az ebédet főzzék újra itt, a telepen. BENN, A FÖLD MÉLYÉN találkoztunk Utassy Albert II.- vel és Molnár Józseffel, akik az elővájaton dolgoznak. „Ka­litkát” csinálnak — ami ne­héz munka. Munkájukat meg­könnyítené — szerintük — s a sok beszakadást is megakadá­lyozná az, ha 30—40-es pillé­reket „hagynának meg”, mert így könnyen komoly baleset történhet. Bíró b. Sándor és Tarr István, amikor találkoz­tunk, „baligát” csináltak, a- mely arra szolgál, hogy a csil­léket megjelölhessék vele, — hogy odakint fel tudják je­gyezni, ki is rakta tele azt. Munka közben épp azon mér­gelődtek, hogy Szabó elvtárs pont ő tőlük tudta a harmadik embert elrendelni más mun­kára, amikor ők vannak leg­mélyebben a föld alatt, s leg­távolabb a külszíntől. így ma nehezen tudják a tervet tel­jesíteni. Tegnap a hatvani járási ta­nács végrehajtó bizottsága megtartotta ülését. Az ülésen több napirendi pontot tárgyal­tak. Elsőként az elmúlt isko­A szemre veszélyes, innét- onnét be-beomló sáros vága­ton egy percre sikerült ösz- szetalálkoznunk Bíró D. János elvtárssal, a bánya párttitká- rával. A bánya szeretetét ta­lán senki sem fejezte ki job­ban nálánál, amikor elgon­dolkodva azt mondta: — Ha mégegyszer újra kez­deném az életem, akkor is csak bányász lennék! Térdenállva, állandó omlá­sok mellett dolgozik a „visz- szafejtésen” Utassy Sándor ILI, aki 1940. óta és Murányi Jó zsef II., aki 1931. óta dolgo­zik a föld alatt. Istenmezeji lakosok, de jól ismerik az egercsehi, salgótarjáni, gyön gyösi bányákat is. Ebben a bányában már két év óta dolgoznak. NEHÉZ, VESZÉLYEKKEL járó foglalkozás a bányászé. Napjában a föld alól kell ki­kaparni számunkra a jobb megélhetés újabb biztosítéka­it. Erőt és egészséget, szor­galmat kíván ez a szakma, — odaadást, szeretetet a munka iránt, s aki egyszer a isten­mezeji bányában járt, az csak jót és szépet tud mon dani a bányászok nehéz mun­kájáról. FAZEKAS ISTVÁN lai év tapasztalatait, hiányos­ságait beszélték meg. Értékel­ték a nevelők munkáját, s megbeszélték a meglevő hi­bák kijavításának lehetősége­it. Második napirendi pont­ként a TST 1958. évi munká­ját vitatták meg, valamint az 1957/58. évi bajnokság! rend­szer megszervezés,; és meg­indítását. „Malac • óvoda“ Feltalálóik valószínű a pesti állatkert állatóvodájának ötle­tét használták fel. Nagy István és Szánkó István, a viszneki Béke Termelőszövetkezet két sertésgondozója, a kismalacok elhullás nélküli felnevelése érdekében létesítették a fenti intézményt a kismalacok szá­mára. Az apró jószágoknak egészséges helyen, árnyas-na­pos homokos kifutót biztosí­tottak a természetszerű tartás egyik-másik feltételének meg­felelően. Az eredmény: az itt nevelt kismalacok választási súlya több mint 16 kiló volt, s a 216 malacból csupán kettő hullott el. Uj frontfejtés Egercsehiben Az eddigi feltárások alapján újabb frontfejtés munkálatait kezdték meg Egercsehiben. A vékony-telepi frontfejtés igen vastag szénréteggel találko­zott. A kétszárnyú frontelő- vájástól sokat várnak az eger- ; csehiek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents