Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-06 / 140. szám
1958. július 6., vasárnap nEpüjsag s l'JZGAidt (Márkusz László és Herbst F erenc képesriportja) A nővérkének és az ápolónéninek, ha ideje engedi, nemcsak gyógyszert, vagy injekciót kell beadni. A gyermekosztály kedves ápoló nénijei olykor mesét is olvasnak fel a beteg csöppségeknek. És bár ez nincs receptre felírva, mégis sokban hozzájárul ahhoz, hogy ■ kisgyerek minél hamarabb hazatérhessen szüleihez. A kórház legrégebbi épületszárnyában, az eredeti helyén van ma is a híres egri gyógyszertár, ahol valaha az irgalmas barátok a csodaszernek vélt „egri vizet” főzték. Helyükön ma Dr. Kiss Mária gyógyszerésznő dolgozik. Ez a gyógyszertár IÉt^ el mindkét kórházat a szükséges gyógyszerekkel. Szirénázó mentőautó száguld az utcán. Az emberek önkéntelenül is megfordulnak a rohanó kocsi után, mely merészen kanyarodik a szűk kis egri utcákon és óvatos fékezéssel megáll a Markhót Ferenc utcai I. ezámú kórház előtt. Máris fürge kezek ragadják meg a beteget és viszik a műtőbe, ahol pillanatokon belül megindul a harc az ember életéért. Évente sokszázszor csikorog a kapu előtt a mentőautó fékje, évente sokezerszer nyílik a kórház kapuja és boldogan, megnyugodott lélekkel lép ki rajta a meggyógyult, a meggyógyított ember. E kórház, most 230 éiies, dolgozói a napokban ünnepelték az első magyar kórház fennállásának 230 éves évfordulóját. Sétálunk az ódon falak között, a kórház 230 éves épületrészeiben. A magas boltíves folyosók, a széles lépcsőházak, a vastag falak történelmet lehelnek. Délután van, véget értek a rendelések, a betegek pihennek ágyaikon, üresek a folyosók. Megpróbáljuk benépesíteni őket, megpróbáljuk magunk elé képzelni a három Irgalmas-rendi barátot, akik ezelőtt 230 évvel megkezdték az első beteg ápolását, akik először hívták segítségül a tudományt, a halál ellen vívott harcban, akik szembeszálltak a középkor misztikus babonáival. Konganak a léptek a néptelen folyosón, ott ahol valaha Markhót Ferenc, Heves vármegye főfizikusa is járt, aki ennek a kórháznak első igazgatója volt. Nem volt könnyű munka fenntartani a kórházat minden támogatás nélkül, csupán az alapítvány kamataiból. A bécsi udvar nem támogatta a kórházat, mint ahogy elbuktatta Markhót Ferenc nemes kezdeményezését, az első magyar orvosi iskolát is, melyet a haladó tudós 1769-ben indított el, és csak hat éven át tudott működtetni. A megfelelő támogatás híján csak lassan, igen lassan fejlődhetett a kórház. A jövő útját tisztán látó, az emberi haladásért és humanizmusért küzdő embereket megtörte a közöny, a megnemértés és a gáncsoskodás. A bécsi udvarnak, később a magyar uralkodó osztálynak nem volt elsőrendű érdeke, hogy megfelelő léptekkel haladjon a magyar egészségügy fejlődése. Amikor már a fejlettebb államokban, az akkori kor tudományos haladásával lépést tartó kórházak épültek, nálunk, így Egerben is, szinte középkori állapotok uralkodtak. Él még Egerben nem egy olyan borbély mester, aki harminc, <sőt húsz évvel ezelőtt is a hajnyíráson kívül rendszeres orvosi tevékenységet folytatott, fogat húzott, köpölyözött, ért vágott. A magyar egészségügy, és így az egri kórház igazi fejlődésnek csak a felszaba duláa után, a kórházak államosításakor indulhatott el. Ez a kor az. amely a tudományok fejlődésének korlátlan utat nyitott. Ez a kor az, melynek érdeke a tudomány fejlődése, mert ez hatalmának záloga és biztosítéka. Ez a kor az, amikor valóban az emberért történik minden, amikor valójában az ember szolgálatába állhatott ez a küzdelmes és dicső múltra vissza-> tekintő kórház is. Ilyenkor a legjobb segítségül hívni a számokat, melyek minden szónál ékesebben bizonyítják a hatalmas fejlődést. Ha csak az 1938-as adatokhoz hasonlítjuk a mai állapot, akkor is nyilvánvaló lesz az a tétel, hogy az utóbbi 10 év alatt többet fejlődött a kórház, mint azelőtt egy félévszázad alatt. 1938-ban a két kórházban összesen 217 dolgozó működött a mai 450-el szemben. Majdnem duplájára nőtt az ágylétszám és több új osztály létesült. A kórház megkapta a szükséges gyógyító felszereléseket és anyagi javai az utolsó 6 év alatt is megkétszereződtek. Ma már évente 18 ezer ember hagyja el gyógyultan a két kórházat. Évente 18 ezer ember gondol hálás szívvel azokra, akiknek áldozatos munkája hozzásegítette őket legnagyobb kincsük, egészségük visszanyeréséhez. Ezen a jubileumon mi is meg akarunk emlékezni a híres kórház dolgozóiról. A közölt képeken persze csak néhány ember szerepel, de ez a megemlékezés emléket akar állítani a kórház valamennyi lelkes ég becsületes dolgozójának. Azt szeretnénk, ha mindenki erezné és tudná, hogy milyen áldozatos és nehéz munkát végeznek az egészségügy neves és névtelen katonái, a főorvosok és orvosok, akik éjjel ég nappal önmagukat nem kímélve állnak a beteg ember szolgálatában. Emléket akarunk állítani a folyosókon nesztelenül suhanó ápolónőknek, akik enyhülést visznek a szenvedőknek, akik betakarják a gyermekeket és letörölnek sok-sok folyó könnyet. Emléket állítunk e nagymúltú és szép jövőjű kórház valamennyi dolgozójának é-s kívánjuk, hogy kísérje munkájukat sok siker, kísérje őket az emberek szeretete és megbecsülése. A szájsebészeti osztályt Dr. Mészáros Béla főorvos vezeti. Segítőtársa, Füiöp Mária asszisztensnő, akivel most egy beteg műtét előtti vizsgálatát végzi. Sugár bácsi munka közben leesett a háztetőről és emiatt került az I. számú kórház baleseti sebészetére, ahol dr. Vályi Sándor osztályvezető főorvos gondos munkája nyomán nemsokára ő is visszatérhet munkájához. A kórháznak is betegeknek vérre, sok-sok vérre van szükségük. A véradó állomást hetenként kétmer keresik fel az önkéntes véradók. Dr. Zwickl Ferenc vezető-főorvos irányításával működik az állomás, mely biztosítja a betegek reszere szükséges életmentő vért. A belgyógyászati osztályon fekszik Batki Sándornc, akinek férje Füzesabonyból hozta be a súlyos beteg asszonyt. Aggodalomra azonban nincs ok, az asszonyka jó helyen van és nemsokára visszatérhet otthonába. Kovács Antal boldogan lép ki a kórház kapuján. Holnap már újra dolgozhat a besenyőtelki Béke Xsz-ben, mert lapján ott áll a felírás: Gyógyultan távozott ...
