Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-04 / 138. szám

0* ’ 1958. július 4., péntek NEPOJSAG Közlekedési gondok — Több autóbusz és tehergépkocsi kellene — Havonként négyszázan tesznek vezetői vizsgát Heves megyében — Elköltözik a Park Szálló mellől az egri Autóközlekedési Vállalat — A KÖZELMÚLT NAPOK egyikén történt... Idősebb, fejkendős parasztnénike vára­kozott az egri MÁVAUT-ál- lomáson a Gyöngyös felé in­duló autóbuszra. Jött is a busz hamarosan, a kalauz fel­szállásra szóllított: „Gyön­gyösre, Verpeléten át” ... Ek­kor a néni odament a vezető­höz és megkérdezte tőle: ,,Mondja már, kedvesem, hát nem farmotoros a gyön­gyösi autóbusz?“ S mikor a tagadó választ megkapta, csalódottan csóválta meg a fejét, s azt mondta: „Pedig én azon szeretek utazni.. Ez az ellesett párbeszéd sok mindenre enged következtetni. Legelsősorban az egyszerű dol­gozó emberek — általános és a közlekedésre nézve konkrét — igénynövekedésére; annak a múltnak a tagadására, mely a megyének összesen talán nyolc vagy tíz igen magas ta­rifájú autóbuszt juttatott, s gyalogos, lovaskocsis, kerék­páros közlekedésre kárhoztat­ta a vonat-nemjárta vidékek lakóit. Az ellesett párbeszéd és a levont következtetés után hadd tegyük fel a Kérdést : milyen is most a megye köz­úti közlekedése? A feleletnél abból kell ki­indulni, hogy Heves megye vasúti hálózata sűrűség szem­pontjából — a terület föld­rajzi helyzete és egyéb okok miatt — a többi megyéhez ké­pest elmaradott. Az utasfor­galmat és a teherszállítás je­lentős részét a megyében levő két autóközlekedési vállalat, az egri 32. AKÖV és a gyön­gyösi 34. AKÖV bonyolítja le Mi a helyzet az autóbusz és a tehergépkocsi közlekedés te­rületén? A GYÖNGYÖSI ÉS AZ eg­ri autóközlekedési vállalatok­nál jelenleg összesen 229 te< hergépkocsi, 184 autóbusz és 22 kistaxi van — ez áll ren­delkezésre a teher-, illetve a személyforgalom lebonyolítá- ,sára. Ez a kocsipark -— mind­két helyen ez a vélemény — olyannyira kevés, hogy csak a legnagyobb nehézségek árán tudják kielégíteni az igénye­ket. Ami a teherszállítást il­leti, a második negyedév az úgynevezett „uborkaszezon“ szokott lenni. Az idén azon­ban nem volt ilyen, egy ko­csit sem kellett leállítani fu­varhiány miatt. Sőt: az egri vállalatnak — akarva-akarat- lanul — hozzá kellett járulni ahhoz, hogy a miskolci, sal­gótarjáni, jászberényi, buda­pesti autóközlekedési vállala­tok is végezzenek szállítást a megyében. A teherforgalom alakulására vonatkozólag ren­delkezésre áll két egri adat, amely a növekedést mutatja: 1954-ben az egri vállalat te­herfuvarozása 6 558 000 tonna- kilométer volt. 1958-ra ez — a tervszámot idézzük, de en­nek túlteljesítése várható — 10 551 000 tonnakilométer lesz. Mit lehetne tenni, hogy a megye teherfuvarozása meg­javuljon, s a nagy és egyre növekvő igényeket ki lehessen elégíteni? Ha a jászberényi, salgótarjáni, budapesti válla­latoknak vannak kocsijaik, amelyeket — miután ott nem tudják kihasználni — át tud­nak ideiglenesen irányítani Heves megyébe, nem lehet­ne-e olyan megoldást találni, hogy ezeket a kocsikat vég­legesen átcsoportosítsák Eger­be, vagy akár Gyöngyösre? AZ AUTÓBUSZFORGA­LOM tekintetében sem kielé­gítő a helyzet. Amíg az egri vállalatnak 1954-ben (hatvan autóbusszal) 50 901 000 utaski­lométer volt a teljesítménye, — ez 1958-ra (64 autóbusszal) 57 024 000 utaskilométerre emelkedik. Kevés a rendelke­zésre álló autóbusz, a kocsikra túlzsúfoltság a jellemző. Kü­lönösen sok a probléma szom­batonként és vasárnaponként, amikor a különjárat-igény ak­kora, hogy sok esetben kielé­gíthetetlen. Az idegenforgalmi szerveknek is sok gondot okoz ez, hiszen autóbusz nélkül munkájukat nem tudják meg­szervezni. Igen-igen szükség volna új autóbuszokra is He­ves megyének — de ez egye­lőre igen távoli perspektíva. Ha már a megye közlekedé­séről beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a motorke­rékpár és személygépkocsi forgalmat is. A megyei rendőrkapitányság illetékesei­nek tájékoztatása szerint az utóbbi félévben havonként át­lag 400 ember vizsgázik le vezetésből. Erre a számra azonban alaposan rácáfolt az utóbbi két hét eredménye: tizenhatodikétól a hónap vé­géig összesen 481 ember tett motorkerékpár, illetve gépko­csivezetői vizsgát. Jelenleg nem kevesebb, mint 5585 kis­motor, 1820 nagymotor-kerék­pár és 105 magántulajdonú személygépkocsi van a megyé­ben. De ezek a számok úgy­szólván nap mint nap változ­nak. Érdekes jelenség azon­ban az, hogy főként a részlet­re vásárolt gépkocsikat a tu­lajdonosok egy része szeretné a megszabott idő előtt eladni, vagy legalábbis társat sze­rezni maga mellé, mert a részletfizetés mellett a kocsik üzemeltetése igen sokba ke­rül ... MÉG EGY HÍR, HA NEM IS közvetlenül a közlekedést, de az egri Autóközlekedési Vállalatot és ennek útján az egri közvéleményt érinti: il­letékes szerveknél megszüle­tett az elvi döntés arról, hogy a vállalat az egri Park Szálló melletti telephelyét — annyi huza-vona után az egerbaktai úti volt karhatalmi laktanyába helyezik át. Ezzel végleg el­csendesedik a Park Szálló örnyéke, s a vita is, ami e probléma körül már évek óta folyt. (—r) Mestermunkák kiállítása A Pedagógiai Főiskolán megrendezett kiállítások közül igen szép és mesterkezekre valló a Heves megyei kisipa­rosok kiállítása. Cipész, aszta­los, kárpitos, mézeskalácsos, iparművész, paplanos és tás­kás szakmák képviselik itt magukat. A kiállítás első részében ci­pészek mestermunkái látha­tók. A férfi—női cipők, szan­dálok, papucscipők elismerést váltanak- ki a látogatókból. Különösen szép és igényes munkára vall Gulyás Pál egri cipész két pár kiállított csiz­mája. Arrébb a mézeskalácsos gyö­nyörűen elkészített mézes­kalácsszívei nyerik meg a lá­togatók tetszését. Ugyanitt ál­lították ki Páka György egri faragott emléktárgyait is. Munkái — nyugodtan elmond­ható — már a világ különböző országaiba eljutottak. A ha­mutartókra, hordókra, kula­csokra festett díszítések már nem csupán mesteri, hanem művészi tudásáról tanúskod­nak. Dézsi Lajos hatvani em­léktárgy-készítő is igazi mes­tere munkájának. A kiállítás érdekessége Adám Ferenc hatvani asztalos kombináltszekrénye. Sokan nézegetik, csodálják a mester­művei. A modernvonalú, szé­pen fényezett kombináltszek- rériy igazán minden igényt ki­elégít. Valamelyik fiatal je­gyes be is írta a kiállítás em­lékkönyvébe: „Ha kombinált- szekrényt vásárolunk, Ádám Ferencnél rendeljük meg.” — Nem vagyunk borúlátók, de azért jó lesz előre megérdek­lődni az árát is. A szoba köze­pén álló két fotel — Perge Já­nos munkája — is nagy tet­szésnek örvend. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság hírei A MAGYAR—Szovjet Baráti Társaság és a KISZ Országos Vezetősége 1957. november 7- ére meghirdetett pályázatán Lukács Dénes, Lukács Gábor, az egri Dobó István Gimná­zium tanulói és Kovács János, a hatvani iparitanuló-intézet tanulója, a II. díjat nyerték el, ami együtt járt kéthetes üdü­léssel. Némedi Dénes, a Dobó István Gimnázium tanulója a III. díj nyertese lett és okle­vélben részesült. ★ JULIUS hónapban hat szov­jet turistacsoport látogat el megyénkbe. A csoportok 35 főből állnak és felkeresik az üzemek és a mezőgazdasági szektorok dolgozóit. Ma Pető- fibánya dolgozóival rendez az MSZBT baráti találkozót, jú­lius 6-án a Csányi Állami Gazdaság dolgozóival, július 8- án a Mátravidéki Erőmű munkásaival, július 24-én a Selypi Cukor- és Cementgyár dolgozóival, július 26-án a Hatvan város termelőszövet­kezeti tagjaival, majd 28-án a Hatvani Cukor- és Konzerv­gyár dolgozóival ismerkednek meg a szovjet elvtársak a ba­ráti találkozó során. ★ 65 TAGÜ szovjet pedagógus­küldöttség látogat el július1 9- én Egerbe. Megtekintik a< város nevezetességeit és este a1 megye pedagógusaival folytat- 1 nak baráti megbeszélést a Közgazdasági Technikum ud­varán. A pedagógus-küldött­ség és a turistacsoportok a baráti találkozó alkalmával megismerkednek a magyar dolgozókkal, megtekintik Eger nevezetességeit, az ipari és mezőgazdasági kiállítást, vala­mint a kulturális rendezvé­nyeket. ★ EZEKNEK a találkozóknak az a jelentőségük, hogy új ba­rátokat szereznek mind a ma­gyar, mind a szovjet emberek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szovjet em­bereket az élet minden terü- ■letén nagy szeretettel fogadják megyénk dolgozói. Ezt az iga­zi, őszinte barátságot még job­ban erősítik a júliusi talál- j közök. Két kép a Heves megyei napokról Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság szép, íz­léses pavilont épített a kiállítás területén. A pavilon előtt sokan állnak. No, persze, nem a pavilon szépsége, hanem inkább a jó bor miatt. Sok nézője van a kiállításon bemutatott új típusú mo­toros permetező-gépeknek. A könnyű, hátra szerelhető, vagy kézben hordozható gépeket az érdeklődök a helyszínen ki-' próbálhatják. A gépek használata nagyban megkönnyíti majd az egyébként fárasztó szőlőpermetezési munkákat. Decemberre kész az ezer személyes fürdőépület . — Megvalósul a gyöngyösi XII-es akna bányászainak kívánsága — GYÖNGYÖS VAROSTÓL két kilométerre a kis törpe vityillók, a homok- és téglara­kások, valamint a felvonulási épület közül szinte büszkél­kedve emelkedik ki vörös épí­tőtégláival az egyemeletnyi magas, félig elkészült fürdő­épület. Ahogy az építő dolgo­zóktól megtudtuk: ez a fürdő ezer személy befogadására lesz alkalmas, mely a gyöngyösi XII-es akna bányászainak a jobb és gyorsabb tisztálkodási lehetőségeit fogja biztosítani. Lőrinc Bélától, a gyöngyösi XII-es akna üb. elnökétől tud­MINDENNAPI ÉLETÜNK­BEN ma már nélkülözhetetlen a villany. Egerben 1913. óta van villanyszolgáltatás. A vil­lamosenergia termelés is Eger­ben kezdődött meg a megyé­ben először, a Sas u. 5. szám alatti, jelenlegi Áramszolgál- tartó Vállalatnál mint akkor nevezték, „Villanygyárban”. Ez a Sas úti villanytelep volt Magyarországon a harmadik, amely megkezdte működését annakidején, Budapest és Te­mesvár után. Ezek a kisebb teljesítményű és idejétmúlt, villamosenergiát termelő telepek lassacskán megszűntek. Majd folyamato­san felépültek a korszerű vil­lamoserőművek, centrálék, melyek az egész országot kör­hálózat alapján kötik össze. Ez az országos körhálózat vi­szi el a villamosenergiát az ország minden részébe, így Egerbe is. Ma már az egri vil­lanytelep az országos villa­mos körhálózatnak egyik el­osztó telepe lett. Az egri Áramszolgáltató Vál- lalat keretében sok ember dol­gozik itt helyben és a megye különböző részein. Az Áram- szolgáltató Vállalat dolgozói­ról még nem sokat hallottunk - esetleg csak kritikát kap­II villamosipar egri veteránjai tűk meg, hogy 1957. nyarán, pontosabban 1957. júliusában kezdtek ennek az épületnek az építéséhez, amely sok-sok bá­nyász és a vezetőség kívánal­mait és követelményeit is száz százalékban kielégíti majd. Hi­szen, mint ahogy Lőrinc elv­társ elmondotta, már évek óta a bányászok számtalan gyűlé­sen és értekezleten kérték: lé­tesítsenek egy fürdőt, ahol munka után a dolgozók kel­lően tudnak tisztálkodni, — egy helyet, ahol a termelési értekezlettől kezdve a díszün­vezetői beosztásban dolgozik. Az 1920-as években került a vállalathoz Bata Lajos is, mint villanyszerelő. Jó mun' kája folytán előléptetésben részesült hamarosan, és je­lenleg a TMK munkák cso­portvezetője. Meg kell említe­ni csoportjáról, hogy amióta mint vezető ott dolgozik, — villamos baleset egyik dolgo­zójával sem fordult elő, pedig ebben a szakmában bizony elég gyakoriak az áramütés okozta halálos balesetek. Gyermekkoruk óta a vil­lamosiparban dogoznak még Pataki Imre és Molnár Sándor — akik villamos szerelő szak­munkásként kezdték pályafu­tásukat és jelenleg az egri, il­letve a bélapátfalvai elosztó­kapcsolóházban dolgoznak, mint elektrikusok. Ezekre, a munka frontján helytállt villamos szakembe­rekre mondhatjuk bátran, — hogy a villamosipar egri vete­ránjai... TISZTELET ÉS BECSÜLET illeti ezeket a veteránokat, — hisz ők a többi munkatársak­kal karöltve eljuttatják laká­sunkig és üzemünkig a nélkü­lözhetetlenné vált villamos­energiát. . (Szigetvári) nepségekig mindent meg tud­nak tartani. — Mert mi most a helyzet? — teszi fel önmagának a kér­dést Lőrinc elvtárs. — Az, hogy ha egy gyűlést rendezünk, ak­kor kénytelenek vagyunk a le­gényszállással (most irodaház) szemben levő helyiséget hasz­nálni, — ami kicsi és gyűlések alkalmával a dolgozók fele nem fér be a helyiségbe. Ilyen­kor az előadónak úgy kell áll­nia, hogy mindenki lássa és hallja — az ajtóban. EGYSZÓVAL NAGY szük­ség van erre a fürdőépületre, amely előreláthatólag 1958. de­cemberében teljesen elkészül. A múlt évben ötmillió forintot költöttek az építkezésre és az idén is rámegy még körülbelül ugyanennyi. Az épületet a He­ves megyei Építőipari Vállalat dolgozói építik. Jelenleg hú­szán végzik ezt a munkát. Saj­nos, a kazán beszerelésével baj van. A kazánt még most készítik s addig bizony csök­kentett iramban kell dolgoz- niok, — bár szó van arról, hogy Klementináról kapnak cserébe egy kazánt, dehát az illetéke­sek túl sokat gondolkodnak, s közben múlnak a napok, s sza­porodnak a felesleges kiadá­sok. Nem lehetne ezt a kazánt időpontra elkészíteni?) A ka­zánház alapozása is most tör­ténik. Házigazdaként vezet ben­nünket Lőrinc elvtárs, s köz­ben magyaráz, hol mi lesz... — A földszinten a férfiak zuhanyozója lesz — mondja —, a jobboldalon a karbid-raktár, lámpakiadó, gumicsizma rak­tár, fürdőfelszerelés raktár, aknásziroda, párt- és szakszer­vezeti iroda — mert mi is ide­költözünk. A gyűléseket majd ott szemben tartjuk — balke­zével az ajtó mellett, jobbra elhúzódó csarnokrészre mu­tat — itt nem kell félni az időjárás veszélyétől: esőtőtr~ hótól! Erre balra száraz ^Őz- szárítás, csizmamosá, öltözők, szennyes-raktárak lesznek egymásután. — Az emeleten jobboldalt szintén a férfiak fürdője. A szobák, és a helyiségek elren­dezése ugyanaz, mint a föld­szinten. Balra viszont a nőké lesz a fürdő, ök szintén kap­nak egy szép nagy zuhanyozót* öltözőt, mellékhelyiségeket, stb. Az előcsarnokban helyez­zük el majd a ruhatárt... Anv- nyi helyiségünk lesz, hogy út elfér a többi iroda is. így legalább a legényszállást teljes egészében visszakaphat­ják a dolgozók. MÁR A PADLÁSRA vezető létrán kapaszkodunk, hogy megtekintsük azt az egy kicsi és három nagy víztartályt, amely a padláson van elhe­lyezve. A fürdő nagyságára jellem­ző az, hogy egyszerre 200 em­ber tud kényelmesen a zuha­nyozók alatt megfürdeni. A bányászok kényelmét szol­gálja majd az is, hogy a villa­mosvasút a bánya szájától az épület ajtajáig fog vezetni* úgyhogy ezek után nem kell gyalogolniuk. Ha a fürdő fel­épül, nagy lehetőség nyílik ar­ra is, hogy az úgynevezett „fa- karuszokat” lecserélhessék „Ikarusz” autóbuszokra. rngnt ezek után a bányászok megfej lelően tudnak öltözködni a munkába. MILLIÓKAT FrEUESZTÖ építkezések. Te*, és kíván- sagok megvalgju iasa- A dolgo­zok legnag kenyeimét szolgáló iBadahW. Ma ez jellemzi A gyöngyöezer szpr" ..a terüle­tén é-is a ,szén ii eíyes für­dőé*süJ<3 bizi Fazeka ■onyítékávi eß.vik vá­S IStVAn tak, ha valamelyik lakásban, vagy utcában nem égett a vil­lany. Pedig ezek a dolgozók nehéz, veszélyes és felelősség- teljes munkát végeznek. Az egri Áramszolgáltató Vállalatnak szépszámmal van­nak kiváló dolgozói és régi jó szakemberei. Ezúton mutatunk be olva­sóinknak néhány veterán vil­lamos szakembert, akik már évtizedek óta dolgoznak a vil­lamosiparban. Az egri ÁVESZ legidősebb dolgozója, Valentinyi Károly, aki már 45 éve dolgozik a villamosiparban. Elektromos műszerészként kezdte pályafu­tását és úgy dolgozott, hogy jó munkája után hamarosan fő- szérelői. beosztásba került. Alapító tagja volt — az 1920- as években — az egri Villany- gyárnak. Annakidején ők ter­melték, gőzgép segítségével Egerben először a villamos­energiát. Jelenleg az egri Áramszolgáltató Vállalat la­katos részlegének vezetője. Idős kora ellenére még most is fiatalos lendülettel dolgo­zik és nagy tapasztalatával hasznos tagja a vállalatnak. EGY MÁSIK VETERÁN „villamos ember” Mandula Im­re, aki szintén 45 éve dolgozik már a villamosiparban. Nevé­hez fűződik nem kevesebb, mint öt vármegye villamosítá­sa. Heves megye táv- és el­osztó villamosvezetékeinek nagy részét is Mandula elvtárs építő csoportja végezte az utóbbi három évtizedben. Keze alól sok kiváló szak­ember került ki, akik jelen­leg különböző áramszolgáltató vállalatoknál dolgoznak, mint villamos művezetők, és fősze­relők. 1956. október 5-én egy súlyos kézsérülést szenvedett és azóta nyugdíjas állapotban van. A fennálló rendelkezések értelmében nyugdíja ellenére az engedélyezett hat napot még mindig szorgalmasan és példamutatóan dolgozza le. — Mint mondotta: „ Nehezemre esik, ha nem dolgozhatok va­lamit.’* Szintén régi szerelője a vál­lalatnak Huszthy László is, aki 1917. óta dolgozik szak­májában. Jelenleg az egri üzemvezetőségen villamos mű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents