Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-29 / 159. szám
1358, július 29., kedd nepojsag 5 Ősi foglalkozás9 mai gondok Hófehérhajú emberrel beszélgetek a ragyogóan tisztára súrolt kis konyhában. Nehezen szedi a lélegzetét, megviselte nagyon a hetvenöt esztendő, melynek nagyobbik felét az Uraság szolgálatában morzsolta le. Vigh Sándor bácsi, erdőtelek efeyik legöregebb diny- nyése, azt próbáljuk kibogozni vele, hogy mióta termeinek dinnyét Erdőtelken. Gondolkozik, számolgat. Egész kicsi pendelyes gyerek volt, amikor az édesapja már termelt dinnyét. Lehet már vagy száz esztendeje — talán több is, — hogy meghonosodott ez a növény az erdőtelki homokon. Csányiak kezdték termelni, — úgy hallotta ő is — az uraság földjén a nagy, sötétzöld hajú, tűzvörösbélű, mézédes dinnyéket. Tiszta fajta volt, az egész községben egyforma. Azaz, hogy akkor még nem az egész község termelte, csak az uraság. Az urasági földekről került különböző kerülő utakon a parasztokhoz. Volt akinek az uraságnál cselédkedő rokona adott a magból, volt aki borért vette drágán, s szégyen vagy nem szégyen, akadt olyan is, aki éjszaka látogatta meg a dinnyeföldet, s úgy szerzett az új gyümölcsből. Nem telt bele egy évtized és az erdőtelki határban már nem volt ritka a dinnye, s az emberek úgy eltanulták a csányiak ősi foglalkozását, hogy egyik másik hamarosan túltett a mesteren. Ahogy számolgat az öreg Víg bácsi, még arra is vélek- szik, hogy tudomása szerint vagy negyven évvel ezelőtt kezdték külföldre szállítani az erdőtelki homok híres gyümölcsét — s nem váltak szégyenére az akkor már világhírnevet szerző hevesi diny- nyének. És azóta esztendőről esztendőre nagyobb területet hódított meg a homoktól a dinnye. Most már a lakosságnak legalább a fele foglalkozik rendszeresen termesztésével. A felszabadulás után megsokszorozódott a számuk. A fejlődés azonban egész sor gondot is hozott. Az egyik, hogy megszűnt már a régi egyöntetű fajta. Ahány ház annyi féle fajtát termelnek, s mivel a dinnyeföldek nem esnek messze egymástól, állandóan kereszteződnek, elfaj zanak. Nem véletlen, hogy nem olyan édes már a tűzpiros bélű erdőtelki dinnye. És nem is érik be olyan korán, mint azelőtt. A bajon most úgy próbálnak segíteni, hogy a vetőmagvizsgáló intézet a legjobb dinnyét termelő gazdáktól vetőmagot kért, ez lesz az alap a további nemesítésre. Az azután újabb feladat lesz, hogy egy-egy körzetben csak egyfajta dinnyét termesszenek, hogy ne keve' redhessenek újra a fajták, alaposan lerontva egymás minőségét. De amíg megszületik az új nemesített fajta, van még egész sor más probléma is. Legalább olyan nagy gondot , okoz az, hogy a föld, ahol szinte egymást követte minden évben a dinnye, kezd kimerülni, nem ad már olyan jó termést. Sőt ott tartanak, hogy a dinnye igazi talaja a homok, már nem ad annyit, mint a fekete földek, melyeket csak néhány esztendeje fogtak be dinnyetermelésre. Gyakrabban kellene pihentetni dinnye után a földeket, erre meg is mutatta az utat a hely; tsz. Ott a földterület nagysága lehetővé teszi, hogy csak minden öt-hat évben kerüljön a dinnye ugyanarra a helyre, s ez meg is látszik a minőségen is, a mennyiségen is. Az egyik megoldás tehát kézenfekvőén kínálkozik: a szövetkezet mellett olyan dinnyetermelő szakcsoportot alakítani, ahol a gazdák közös megegyezéssel, mindig egy nagyobb táblába vetnék a dinnyét, s akinek a földjén dinnye volt, az kapjon a többiektől kártalanítást, a többi terményekből. így tudnák megoldani azt, hogy csak minden hat-hét évben kerüljön újra dinnye a földbe. A másik nagy probléma a talajerő visszapótlása. A dinnyének jó talaj kell, viszont a fészektrágyázással nem lehet pótolni mindent. Különösen nem úgy, ahogy az erdőtelkiek teszik, hogy dinnye és paradicsom váltja egymást a földön, Ahhoz, hogy a talajerővisszapótlás is megfelelő legyen, sokkal nagyobb állatállományra lenne szükség. Igaz, hogy nem állnak rosszabbul, mint akármelyik más falu, sőt jobban is, de ha azt veszik figyelembe, hogy a kertészkedéshez sokkal nagyobb mértékben kell az erőt visszapótolni a talajba, sokkal több állatra volna szükségük. Ez olyan gond, melynek megoldása még talán égetőbb, mint az egységes fajta termesztése, s megoldásként erősen kínálkozik az, hogy ösz- szefogjanak a termelők, mert egyenként, ki-ki a saját kis földdarabkáján kislétszámú állatállományával nem tud megbirkózni ezzel. Sok gazda kísérletezik műtrágyázással is, egyelőre nem sok eredményt hozott ez a dinnyénél. Minden esetre jó lenne ha kutatók, tudományos felkészültséggel rendelkező emberek felfigyelnének ezekre a kísérletekre, segítenének, hogy jobb eredmények szülessenek. A hevesi dinnye világhírű — dicsekszünk vele sokszor és nem is alaptalanul. De ahhoz, hogy meg is őrizzük, illetve újra híréhez méltóvá tegyük a hevesi dinnyetermelést, sokat kell tenni. Megoldani a termelőkkel közösen az ősi foglalkozás mai nagy gondjait. Ez igen szép és nagy feladata lesz annak, aki vállalkozik rá, s hasznos az országnak is, a dinnyetermeléssel régen foglalkozó községeknek is. DEÁK RÖZSI .műt ... hogy a BÁV (Bizományi Aruház) dolgozói egy hónap óta még nem tudtak annyi időt szakítani maguknak, hogy leutazzanak Tar- naszentmiklósra, felbecsülni az erdőtelki földműveszövet- kezet által kiszemelt szikvíz- töltő gépet. Ugyanis jelenleg csak rajtuk múlik, illetve egy embernek a munkáján, hogy az erdőtelki föld- müvesszövetkezet megtudja-e oldani a község évek óta húzódó szikvízellátási problémáját. Jelenleg a földművesszövetkezet tulajdonában levő töltőgépet nem lehet használni. Ügy tervezték, hogy vásárolnak, a pénz meg is lenne rá, ember is, aki kezelné, csak éppen a BÁV-tól nem mentek még le, hogy felbecsüljék a gép értékét. Enélkül pedig nincs vásár. Pedig most nyáron kellene Erdőtelken is a hűsítő szódavíz, amiből egyelőre még a betegeknek sem jut elég a faluban. r' f' — MÁR MOST készülnek augusztus 20 méltó megünneplésére a domoszlói asszonyok. Az első búzából nagy kenyeret sütnek, amit nemzetiszínű szalaggal kötnek át, 20-án ünnepélyes keretek között megszegik az új kenyeret. re az ifjúsági cséplőcsapatot. Azóta van, aki már elment közülük, egyik férjhez, a másik katonaidejét tölti le. de a csapat becsületét éppúgy őrzi a most először dolgozó 16 éves Oszlánczi Ilonka is, mint a szervező Kaloczkai Károly, aki immár a 26. esztendőt tapossa. Idősebb nála nincs is több, csak a két etető, meg a kazalrakók, mind a kél munka olyan, amihez esztendők tapasztalata kell. De a többiek mind kiszisták. egytől egyig. Szorgalmas, vidám fiatalok, munkájukkal meg van elégedve mindenki, mert igazán ég a kezük alatt a dolog. Korán kezdenek, hajnalban három órakor már felzúg a gépük és este úgy fejezik be a munkát, hogy asztag ne maradjon darabba. Mert nagy kárt okozna a gazdának egy nagy éjszakai eső, ha darabba van a kazal. Pontosan el van már osztva mindenkinek, hogy mit kell csinálnia húzatásnál — ebből pedig bőven akad, van olyan nap, hogy tizennégy gazdánál csépeltek, s úgy hagyják ott az udvart cséplés A magyar küldöttség a stockholmi Béke-Világtanács ülésén. FALUSI HÍRADÓ Kisállat tenyésztő szakcsoportot alakítanak A karácsondi földművesszövetkezet vezetősége tervbe vette, hogy létrehoznak a községben egy kisállat-tenyésztő (nemesprém) szakcsoportot. A szakcsoportba már tizen jelentkeztek, akik a szakcsoport megalakításakor pénzzel is hozzájárulnak az állatállomány megvásárlásához. Úgy tervezik, hogy őszre 60 ango- ranyulat vásárolnak, — kezdetnek. A továbbiakban még komolyabb terveik vannak. A jövő év tavaszán nutriát akarnak vásárolni, volna is megfelelő hely az állatok számára. A nutria tenyésztése igen jövedelmezőnek ígérkezik, hiszen nagyon értékes a prémje, egy-egy női bunda ára 20—25 ezer forint. (Kormos Ferenc) A honvédek segítségével A feldebrői honvédség igen komoly segítséget adott a vécsi iskola rend behozásához. A honvédek önkénles munkával rendbehozták, kimeszelték az emeletes iskola tantermeit, kitakarították az udvart is, így az iskola már is rendbehozva várja a tanév megkezdésekor a tanulókat. Köszönet érte a honvédségnek. (Kardos Rezső) Két pedagógus-lakás épül Erdőtelken Az erdőtelki pedagógusok régi, közös gondja, hogy nem minden családnak tudnak megfelelő lakást biztosítani. Ezen a nagy gondon az idén végre sikerült segíteni. Volt a községben e«v régi romos iskola. Ezt az épületet hozzák most rendbe 147 ezer forintos költséggel. Két kétszoba- fürdőszobás tanítói lakássá alakítják át a régi épületet, s a tervek szerint bevezetik a vizet is. Ezzel az építkezéssel most már egy időre megoldódik a községben a tanítói lakások problémája. Bál és televízió Szombaton táncestét rendezett a kultúrház vezetősége a siroki fémművek kultúrott- honában. Aki táncolni akart, elégedett volt, de azok, akik a televízió műsorára voltak kíváncsiak, vagy éppen rex- szelni szerettek volna, már kevésbé. A bál a belső nagyteremben volt, ahol hatforintos belépőjeggyel lehetett részt venni. De vagy húsz család, köztük Berzi Béla, aki mindezt elpanaszolja, ajtón kívül maradt. Ök ugyanis az egyik kis helyiségben a televíziót akarták nézni, de csak „báli tarifával" engedték volna be őket. Szívesen fizettek volna any- nyit, mint máskor szoktak, de nem lehetett. Panaszukra azt felelték — „ezután így lesz”. Az érdekelt családok viszont ezt nem tartják helyesnek. Jogosan! Eredetileg, míg Kőbánya utcáit taposta, Sándor József névre hallgatott, azonban Fel- sőtárkány fái alatt megszületett új neve a X. kerületi KISZ-titkárok tábora kuktájának. És a Szegény ió Márton boldogan szolgálja ki társait, akik kedves humorukkal, kellemes, cseppet sem túlzó va- gányságukkal, ötletességükkel, barátságosságukkal máris megszerezték a tárkányiak elismerését és szeretetét. Hogy is történt csak? Igen. A X. kerületi titkárok elhatározták, hogy jó volna elmenni egy olyan táborba, ahol megismerkedhetnének a továbbképzés anyagán túl a természet szépségeivel, a táborozás gyönyörűségével. Az elhatározást tett követte. Annyira jutottak, hogy a Bükkben jó volna felütni a sátorfákat, s a többit elintézte a vezetőség és az egri, illetve Heves megyei KISZ-bizottság. A lelkes felajánlásokból kitűnt, hogy a tábor leendő lakóinak mindene meglesz, és a tettrekész fiatalok előcsapata le is vonult a színhelyre, hogy előkészítse a tábort. Sátort vertek, tábori konyhát állítottak, takarítottak, rendezkedtek, rádiót szereltek, s az élharcosok: Balázs László a Magnezitből, Hiba Pál a Radiátorból, Bran- ner Andor az Orionból, Almást Ottó az Egyesült Gyógyszer- [ből diadallal várták a derék„Szegény jó Márton' Űrhajósok vigyázat! A világűr utazások alkalmával nem szabad elfelejteni azt az eshetőséget, hogy mondjuk a Holdon újabb halálos betegségek leselkednek az emberre — figyelmeztetett egyik előadása alkalmával dr. Gordon, amerikai orvos. Az igaz, hogy általános vélemény szerint a Holdon nincs élet abban a formában, ahogy mi ismerjük, de alacsonyabb fokú formák — amelyben gombák és különböző spórafajták megmaradnak — lehetségesek, s mit sem tudunk arról, hogyan hatnak az emberekre. Ezért a legnagyobb elővigyázattal kell az életnek ezeket az alacsony formáit a Földre eljuttatni, mivel nincs kizárva annak lehetősége, hogy az űrhajók új betegségeket hoznak a Földre, s ellenük az emberek nem tudnak harcolni. Következtetés: elsőnek orvos utazzék a Holdra. Beszélgetésünket a hangszóró szakítja félbe: — A futballisták negyedóra múlva indulnak a pályára. Remélem, minden kőbányai ott lesz szurkolni, mert senkinek sem lehet közömbös, hogy kikapunk-e a felsőtárkányi csapattól! Erre aztán mi is szedelőzködtünk, és kimentünk a he- pe-hupás tárkányi stadionba. A futballhoz olyan keveset értek, amilyen keveset csak lehet! De a szurkolók mindkét részről tanulmányozni való példát mutattak. Biztatásban nem is volt hiba. Azt hiszem, ilyen kedélyes meccset régen láttak a tárkányiak! De a kőbányaiak edzője, Galvács elvtárs, igazi méreggel szaladgált a pálya szélén a szurkolók váltakozó kedélyhangulatában. A tárkányi kapuban végtére is négy kőbányai labda állt meg, és a? eredmény 4:0 Kőbánya javára A győzelem megünneplésére tejfölben úszó túróscsuszái tálaltak a sportbarát konyhá- sok, és vidám zeneszó mellet) táncolni kezdtek. A fenyegeti esőfelhők elvonultak, és a tábor lakói megelégedetten vették tudomásul, hogy szép s tábori élet és villamos nélku is lehet élni! Cs. ADÁM ÉVA ség, mit csinálnak egész nap, és ő a következőkben válaszolt: — A táborozásnak kettős célja van. 1. A X. kerületi alapszervi KISZ-titkárok továbbképzésének biztosítása, megismertetni őket az egy év óta kialakult legjobb elvi és gyakorlati munkával, 2. az egyéves munka elismerése, jutalmazása a cél. A délelőttök foglalkozással telnek el, majd ebéd után felszabadul a tábor. Van rádió, ' ping-pong, sakk, harmonika, dominó, minden második este saját filmjeinket vetítjük, esténként pedig a magunkkal hozott rengeteg lemez segítségével táncot rendezünk, ahová szeretettel várjuk a falu fiatalságát is. Néha eljön néhány bátrabb, de majd jobban megismerjük egymást, és akkor sokkal könnyebb lesz a barátkozás. A tábor lakói nemcsak „önellátó” szórakozási lehetőséggel vannak ellátva, mert szombaton a budapesti szovjet parancsnokság táncegyüttese, vasárnap a Kábelgyár kultúr- csoportja jön. néhány nap múlva pedig a DÍVSZ Pesten tartózkodó tagjait várjuk. Két napra két komszomoltitkár lesz a vendégünk, aki tájékoztatni fogja a mieinket a Kom- szomol munkájáról. 180 mázsa naponta — Munkában az erdőtelki KISZ cséplőbrigád — A magas, karcsú fiú karján kidudorodnak az izmok, ahogy felnyújtja a gépre az utolsó kévét. A dob még egyszer felzúg, éhesen nyelve a dús kalászokat, aztán szinte pillanatok alatt felbomlik a rend, a gépről ledobják a szíjjat, a rudasok a szalmahordó, kazalrakó . szerszámokat viszik, a mázsálók a mázsát és a súlyokat, — szóval mindenki azt, amivel dolgozik, elkerülnek a gép útjából az ékek, máris rááll a traktor és indulnak kifelé. Míg a gép átér a szomszéd házhoz, fürge kezek felsöprik a helyét, — igazán rendes lesz az udvar pillanatok alatt. A gazda, amíg osztályozza magában a telt zsákokat, — hogy melyik hová megy, elismerő pillantással kíséri ki a cséplőcsapat utolsó tagjait. Rendesek ezek a gyerekek, igazán meg lehet elégedve minden gazda, ahol ők csépelnek. A „gyerekek”, a községi KISZ-szervezet tagjai, immár negyedik esztendeje dolgoznak együtt. Azaz négy éve, hogy megszervezték az akkori DISZ titkár kezdeményezéséja most szabadult 12 évi nehéz fogságból. Ebéd van. A tó melletti tisztást kikiáltották ebédlőnek, s most fiatalos, jó étvággyal látnak neki a húsleves, párolt hús, fánkból álló ebédnek. Szegény jó Márton készségesen szaladgál 80 egynéhány kilójával az asztalok között, míg egy táborlakónak az elbeszéléséből megtudom, hogy miért szisszen fel, ha a karjához érnek! Előző éjjelek egyikén megtámadták a nem messze levő Hámán Kató őrsvezetőképző tábor kisszámú őrségét a táborvezetők, s a mi Mártonunk is velük tartott. Vesztére! A jól megszervezett — pedig felnőttek nélkül maradt — tábor-őrség nem engedett egy teremtett lelket sem a tábor területére, a szegény jó Mártont viszont elfogták, megkötözték, vagy hatan a teljes hosszát végig ülték, hogy moccanni se bírjon, és így adták át a vezetőségnek. Éjjel két órakor szabadult a sanyarú rabságból, de ettől a naptól kezdve megnőtt a kis úttörök becsülete, nemcsak az ő, hanem a KISZ-tábor valamennyi lakója előtt. Megkérdeztem Reményi István elvtársat, a szervezőtitkárt, hogy mi a tábor célja milyen a szórakozási lehetőhadat. Darvas Sándor, a X. kér. ifjúsági SB. elnöke, akit egyébként messziről fel lehet ismerni arról, hogy gyerekhad veszi körül, meg Reményi István, a X. kér. KlSZ-bizott- ság szervezőtitkára, boldog megelégedéssel vették tudomásul, hogy a július 20-án megnyílt táboruk minden követelménynek megfelel. Két hétig, valószínű, jól ki is fog tartani! Nem úgy, mint a tábor harmadik éjszakáján, amikor egy kis jó bükki vihar köszöntötte a pestieket! A parancsnoki sátor teteje megnyílt, szózat ugyan nem hallatszott, de a sátor lakói székeken ülve töltötték az éjszakát. A lányok sátrában is ■ volt némi vész, a fiúk azonban mindent okosan és fiúkhoz^ méltóan elhárítottak. Nem • mondom, valóban félelmes is i egy hegyek közötti vihar, kü• lönösen azoknak, akik életük• ben először alszanak sátorban! i Mindebből alaposan kivette i már a részét Nikova Olga, a i görög lány, aki 8 éves korától- élt partizántáborban. Reményi- István titkár szerint a tábor- legfegyelmezettebb lakója, s , ahogy elnézem kontyba csa- vart haját, kedves mosolyát,- fel is fedezem rajta azt a- csendes örömet, ami most de- rűssé teszi, hiszen apja, bátyután. hogy a legfinnyásabb gazdaasszony sem találhat hibát benne. Munkájuk tiszta, a traktoros bizonyítja, hogy a szemveszteség jóval alatta van a megengedettnek, nem éri el a két százalékot. A géppel sincs hiba, mert a traktorvezető, meg a két etető képes fél éjszaka dolgozni, hogy reggelre rendben legyen a masina, kezdhessék a fiatalok a cséplést. A szorgalom, a megértés eredménye, hogy a KISZ- cséplőbrigád naponta 170— 180 mázsát csépel el, 107-es géppel, tehát jóval a gépállomás által megadott norma felett teljesítenek. Még arra is kiterjed a figyelmük, hogy elmenőben eszébe juttassák a gazdának; vigye az adógabonát egyenest a magtárba, mert a kötelesség az kötelesség. Vitte is eddig még minden gazda, ahol ők csépeltek. Negyedik esztendeje szereznek a cséplőcsapat tagjai elismerést munkájukkal az egész ifjúsági szervezetnek, mert évről-évre bebizonyítják, hogy a fiatalokra is lehet számítani.
