Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-29 / 159. szám

1358, július 29., kedd nepojsag 5 Ősi foglalkozás9 mai gondok Hófehérhajú emberrel be­szélgetek a ragyogóan tisztára súrolt kis konyhában. Nehezen szedi a lélegzetét, megviselte nagyon a hetvenöt esztendő, melynek nagyobbik felét az Uraság szolgálatában morzsolta le. Vigh Sándor bácsi, erdő­telek efeyik legöregebb diny- nyése, azt próbáljuk kibogoz­ni vele, hogy mióta termei­nek dinnyét Erdőtelken. Gon­dolkozik, számolgat. Egész ki­csi pendelyes gyerek volt, amikor az édesapja már ter­melt dinnyét. Lehet már vagy száz esztendeje — talán több is, — hogy meghonosodott ez a növény az erdőtelki homo­kon. Csányiak kezdték ter­melni, — úgy hallotta ő is — az uraság földjén a nagy, sö­tétzöld hajú, tűzvörösbélű, mézédes dinnyéket. Tiszta fajta volt, az egész községben egyforma. Azaz, hogy akkor még nem az egész község ter­melte, csak az uraság. Az urasági földekről került kü­lönböző kerülő utakon a pa­rasztokhoz. Volt akinek az uraságnál cselédkedő rokona adott a magból, volt aki bo­rért vette drágán, s szégyen vagy nem szégyen, akadt olyan is, aki éjszaka látogatta meg a dinnyeföldet, s úgy szerzett az új gyümölcsből. Nem telt bele egy évtized és az erdőtelki határban már nem volt ritka a dinnye, s az emberek úgy eltanulták a csányiak ősi foglalkozását, hogy egyik másik hamarosan túltett a mesteren. Ahogy számolgat az öreg Víg bácsi, még arra is vélek- szik, hogy tudomása szerint vagy negyven évvel ezelőtt kezdték külföldre szállítani az erdőtelki homok híres gyü­mölcsét — s nem váltak szé­gyenére az akkor már világ­hírnevet szerző hevesi diny- nyének. És azóta esztendőről esztendőre nagyobb területet hódított meg a homoktól a dinnye. Most már a lakos­ságnak legalább a fele foglal­kozik rendszeresen termeszté­sével. A felszabadulás után meg­sokszorozódott a számuk. A fejlődés azonban egész sor gondot is hozott. Az egyik, hogy megszűnt már a régi egyöntetű fajta. Ahány ház annyi féle fajtát termelnek, s mivel a dinnyeföldek nem esnek messze egymástól, ál­landóan kereszteződnek, elfaj zanak. Nem véletlen, hogy nem olyan édes már a tűz­piros bélű erdőtelki dinnye. És nem is érik be olyan ko­rán, mint azelőtt. A bajon most úgy próbálnak segíteni, hogy a vetőmagvizsgáló inté­zet a legjobb dinnyét termelő gazdáktól vetőmagot kért, ez lesz az alap a további neme­sítésre. Az azután újabb fela­dat lesz, hogy egy-egy körzet­ben csak egyfajta dinnyét termesszenek, hogy ne keve' redhessenek újra a fajták, alaposan lerontva egymás minőségét. De amíg megszületik az új nemesített fajta, van még egész sor más probléma is. Legalább olyan nagy gondot , okoz az, hogy a föld, ahol szinte egymást követte min­den évben a dinnye, kezd ki­merülni, nem ad már olyan jó termést. Sőt ott tartanak, hogy a dinnye igazi talaja a homok, már nem ad annyit, mint a fekete földek, melye­ket csak néhány esztendeje fogtak be dinnyetermelésre. Gyakrabban kellene pihentet­ni dinnye után a földeket, er­re meg is mutatta az utat a hely; tsz. Ott a földterület nagysága lehetővé teszi, hogy csak minden öt-hat évben ke­rüljön a dinnye ugyanarra a helyre, s ez meg is látszik a minőségen is, a mennyiségen is. Az egyik megoldás tehát kézenfekvőén kínálkozik: a szövetkezet mellett olyan dinnyetermelő szakcsoportot alakítani, ahol a gazdák kö­zös megegyezéssel, mindig egy nagyobb táblába vetnék a dinnyét, s akinek a földjén dinnye volt, az kapjon a töb­biektől kártalanítást, a többi terményekből. így tudnák megoldani azt, hogy csak min­den hat-hét évben kerüljön új­ra dinnye a földbe. A másik nagy probléma a talajerő visszapótlása. A dinnyének jó talaj kell, viszont a fészek­trágyázással nem lehet pó­tolni mindent. Különösen nem úgy, ahogy az erdőtelkiek te­szik, hogy dinnye és paradi­csom váltja egymást a földön, Ahhoz, hogy a talajerővissza­pótlás is megfelelő legyen, sokkal nagyobb állatállo­mányra lenne szükség. Igaz, hogy nem állnak rosszabbul, mint akármelyik más falu, sőt jobban is, de ha azt ve­szik figyelembe, hogy a ker­tészkedéshez sokkal nagyobb mértékben kell az erőt vissza­pótolni a talajba, sokkal több állatra volna szükségük. Ez olyan gond, melynek megoldása még talán égetőbb, mint az egységes fajta ter­mesztése, s megoldásként erő­sen kínálkozik az, hogy ösz- szefogjanak a termelők, mert egyenként, ki-ki a saját kis földdarabkáján kislétszámú állatállományával nem tud megbirkózni ezzel. Sok gazda kísérletezik mű­trágyázással is, egyelőre nem sok eredményt hozott ez a dinnyénél. Minden esetre jó lenne ha kutatók, tudományos felkészültséggel rendelkező emberek felfigyelnének ezek­re a kísérletekre, segítenének, hogy jobb eredmények szü­lessenek. A hevesi dinnye világhírű — dicsekszünk vele sokszor és nem is alaptalanul. De ahhoz, hogy meg is őrizzük, illetve újra híréhez méltóvá tegyük a hevesi dinnyeterme­lést, sokat kell tenni. Megol­dani a termelőkkel közösen az ősi foglalkozás mai nagy gondjait. Ez igen szép és nagy feladata lesz annak, aki vál­lalkozik rá, s hasznos az or­szágnak is, a dinnyetermelés­sel régen foglalkozó közsé­geknek is. DEÁK RÖZSI .műt ... hogy a BÁV (Bizomá­nyi Aruház) dolgozói egy hónap óta még nem tudtak annyi időt szakítani maguk­nak, hogy leutazzanak Tar- naszentmiklósra, felbecsülni az erdőtelki földműveszövet- kezet által kiszemelt szikvíz- töltő gépet. Ugyanis jelen­leg csak rajtuk múlik, illet­ve egy embernek a munká­ján, hogy az erdőtelki föld- müvesszövetkezet megtudja-e oldani a község évek óta húzódó szikvízellátási prob­lémáját. Jelenleg a földmű­vesszövetkezet tulajdonában levő töltőgépet nem lehet használni. Ügy tervezték, hogy vásárolnak, a pénz meg is lenne rá, ember is, aki kezelné, csak éppen a BÁV-tól nem mentek még le, hogy felbecsüljék a gép értékét. Enélkül pedig nincs vásár. Pedig most nyáron kellene Erdőtelken is a hű­sítő szódavíz, amiből egyelő­re még a betegeknek sem jut elég a faluban. r' f' — MÁR MOST készülnek augusztus 20 méltó megünnep­lésére a domoszlói asszonyok. Az első búzából nagy kenyeret sütnek, amit nemzetiszínű sza­laggal kötnek át, 20-án ünne­pélyes keretek között megsze­gik az új kenyeret. re az ifjúsági cséplőcsapatot. Azóta van, aki már elment közülük, egyik férjhez, a má­sik katonaidejét tölti le. de a csapat becsületét éppúgy őr­zi a most először dolgozó 16 éves Oszlánczi Ilonka is, mint a szervező Kaloczkai Károly, aki immár a 26. esztendőt ta­possa. Idősebb nála nincs is több, csak a két etető, meg a kazalrakók, mind a kél munka olyan, amihez esz­tendők tapasztalata kell. De a többiek mind kiszisták. egy­től egyig. Szorgalmas, vidám fiatalok, munkájukkal meg van elégedve mindenki, mert igazán ég a kezük alatt a do­log. Korán kezdenek, hajnal­ban három órakor már felzúg a gépük és este úgy fejezik be a munkát, hogy asztag ne maradjon darabba. Mert nagy kárt okozna a gazdának egy nagy éjszakai eső, ha darabba van a kazal. Pontosan el van már oszt­va mindenkinek, hogy mit kell csinálnia húzatásnál — ebből pedig bőven akad, van olyan nap, hogy tizennégy gazdánál csépeltek, s úgy hagyják ott az udvart cséplés A magyar küldöttség a stockholmi Béke-Világtanács ülésén. FALUSI HÍRADÓ Kisállat tenyésztő szakcsoportot alakítanak A karácsondi földműves­szövetkezet vezetősége tervbe vette, hogy létrehoznak a köz­ségben egy kisállat-tenyésztő (nemesprém) szakcsoportot. A szakcsoportba már tizen je­lentkeztek, akik a szakcsoport megalakításakor pénzzel is hozzájárulnak az állatállo­mány megvásárlásához. Úgy tervezik, hogy őszre 60 ango- ranyulat vásárolnak, — kez­detnek. A továbbiakban még komolyabb terveik vannak. A jövő év tavaszán nutriát akar­nak vásárolni, volna is meg­felelő hely az állatok számára. A nutria tenyésztése igen jö­vedelmezőnek ígérkezik, hi­szen nagyon értékes a prémje, egy-egy női bunda ára 20—25 ezer forint. (Kormos Ferenc) A honvédek segítségével A feldebrői honvédség igen komoly segítséget adott a vé­csi iskola rend behozásához. A honvédek önkénles munkával rendbehozták, kimeszelték az emeletes iskola tantermeit, ki­takarították az udvart is, így az iskola már is rendbehozva várja a tanév megkezdésekor a tanulókat. Köszönet érte a honvédségnek. (Kardos Rezső) Két pedagógus-lakás épül Erdőtelken Az erdőtelki pedagógusok régi, közös gondja, hogy nem minden családnak tudnak meg­felelő lakást biztosítani. Ezen a nagy gondon az idén végre sikerült segíteni. Volt a köz­ségben e«v régi romos iskola. Ezt az épületet hozzák most rendbe 147 ezer forintos költ­séggel. Két kétszoba- fürdőszo­bás tanítói lakássá alakítják át a régi épületet, s a tervek szerint bevezetik a vizet is. Ez­zel az építkezéssel most már egy időre megoldódik a köz­ségben a tanítói lakások prob­lémája. Bál és televízió Szombaton táncestét rende­zett a kultúrház vezetősége a siroki fémművek kultúrott- honában. Aki táncolni akart, elégedett volt, de azok, akik a televízió műsorára voltak kíváncsiak, vagy éppen rex- szelni szerettek volna, már kevésbé. A bál a belső nagy­teremben volt, ahol hatforin­tos belépőjeggyel lehetett részt venni. De vagy húsz család, köztük Berzi Béla, aki mindezt elpanaszolja, aj­tón kívül maradt. Ök ugyanis az egyik kis helyi­ségben a televíziót akarták nézni, de csak „báli tarifá­val" engedték volna be őket. Szívesen fizettek volna any- nyit, mint máskor szoktak, de nem lehetett. Panaszukra azt felelték — „ezután így lesz”. Az érdekelt családok viszont ezt nem tartják he­lyesnek. Jogosan! Eredetileg, míg Kőbánya ut­cáit taposta, Sándor József névre hallgatott, azonban Fel- sőtárkány fái alatt megszüle­tett új neve a X. kerületi KISZ-titkárok tábora kuktájá­nak. És a Szegény ió Márton boldogan szolgálja ki társait, akik kedves humorukkal, kel­lemes, cseppet sem túlzó va- gányságukkal, ötletességükkel, barátságosságukkal máris megszerezték a tárkányiak el­ismerését és szeretetét. Hogy is történt csak? Igen. A X. kerületi titkárok elhatározták, hogy jó volna el­menni egy olyan táborba, ahol megismerkedhetnének a to­vábbképzés anyagán túl a ter­mészet szépségeivel, a táboro­zás gyönyörűségével. Az elha­tározást tett követte. Annyira jutottak, hogy a Bükkben jó volna felütni a sátorfákat, s a többit elintézte a vezetőség és az egri, illetve Heves megyei KISZ-bizottság. A lelkes fel­ajánlásokból kitűnt, hogy a tábor leendő lakóinak minde­ne meglesz, és a tettrekész fia­talok előcsapata le is vonult a színhelyre, hogy előkészítse a tábort. Sátort vertek, tábori konyhát állítottak, takarítot­tak, rendezkedtek, rádiót sze­reltek, s az élharcosok: Ba­lázs László a Magnezitből, Hiba Pál a Radiátorból, Bran- ner Andor az Orionból, Almá­st Ottó az Egyesült Gyógyszer- [ből diadallal várták a derék­„Szegény jó Márton' Űrhajósok vigyázat! A világűr utazások alkal­mával nem szabad elfelejteni azt az eshetőséget, hogy mondjuk a Holdon újabb ha­lálos betegségek leselkednek az emberre — figyelmezte­tett egyik előadása alkalmá­val dr. Gordon, amerikai or­vos. Az igaz, hogy általános vélemény szerint a Holdon nincs élet abban a formában, ahogy mi ismerjük, de ala­csonyabb fokú formák — amelyben gombák és külön­böző spórafajták megmarad­nak — lehetségesek, s mit sem tudunk arról, hogyan hatnak az emberekre. Ezért a legnagyobb elővigyázattal kell az életnek ezeket az ala­csony formáit a Földre eljut­tatni, mivel nincs kizárva annak lehetősége, hogy az űrhajók új betegségeket hoz­nak a Földre, s ellenük az emberek nem tudnak har­colni. Következtetés: elsőnek or­vos utazzék a Holdra. Beszélgetésünket a hangszó­ró szakítja félbe: — A futballisták negyedóra múlva indulnak a pályára. Re­mélem, minden kőbányai ott lesz szurkolni, mert senkinek sem lehet közömbös, hogy ki­kapunk-e a felsőtárkányi csa­pattól! Erre aztán mi is szedelőz­ködtünk, és kimentünk a he- pe-hupás tárkányi stadionba. A futballhoz olyan keveset ér­tek, amilyen keveset csak le­het! De a szurkolók mindkét részről tanulmányozni való példát mutattak. Biztatásban nem is volt hiba. Azt hiszem, ilyen kedélyes meccset régen láttak a tárká­nyiak! De a kőbányaiak edző­je, Galvács elvtárs, igazi mé­reggel szaladgált a pálya szé­lén a szurkolók váltakozó ke­délyhangulatában. A tárkányi kapuban végtére is négy kőbá­nyai labda állt meg, és a? eredmény 4:0 Kőbánya javára A győzelem megünneplésé­re tejfölben úszó túróscsuszái tálaltak a sportbarát konyhá- sok, és vidám zeneszó mellet) táncolni kezdtek. A fenyegeti esőfelhők elvonultak, és a tá­bor lakói megelégedetten vet­ték tudomásul, hogy szép s tábori élet és villamos nélku is lehet élni! Cs. ADÁM ÉVA ség, mit csinálnak egész nap, és ő a következőkben vála­szolt: — A táborozásnak kettős cél­ja van. 1. A X. kerületi alap­szervi KISZ-titkárok tovább­képzésének biztosítása, meg­ismertetni őket az egy év óta kialakult legjobb elvi és gya­korlati munkával, 2. az egy­éves munka elismerése, jutal­mazása a cél. A délelőttök foglalkozással telnek el, majd ebéd után felszabadul a tábor. Van rádió, ' ping-pong, sakk, harmonika, dominó, minden második este saját filmjeinket vetítjük, esténként pedig a magunkkal hozott rengeteg le­mez segítségével táncot ren­dezünk, ahová szeretettel vár­juk a falu fiatalságát is. Néha eljön néhány bátrabb, de majd jobban megismerjük egymást, és akkor sokkal könnyebb lesz a barátkozás. A tábor lakói nemcsak „ön­ellátó” szórakozási lehetőség­gel vannak ellátva, mert szom­baton a budapesti szovjet pa­rancsnokság táncegyüttese, vasárnap a Kábelgyár kultúr- csoportja jön. néhány nap múlva pedig a DÍVSZ Pesten tartózkodó tagjait várjuk. Két napra két komszomoltitkár lesz a vendégünk, aki tájékoz­tatni fogja a mieinket a Kom- szomol munkájáról. 180 mázsa naponta — Munkában az erdőtelki KISZ cséplőbrigád — A magas, karcsú fiú karján kidudorodnak az izmok, ahogy felnyújtja a gépre az utolsó kévét. A dob még egy­szer felzúg, éhesen nyelve a dús kalászokat, aztán szinte pillanatok alatt felbomlik a rend, a gépről ledobják a szíjjat, a rudasok a szalma­hordó, kazalrakó . szerszámo­kat viszik, a mázsálók a má­zsát és a súlyokat, — szóval mindenki azt, amivel dolgo­zik, elkerülnek a gép útjából az ékek, máris rááll a traktor és indulnak kifelé. Míg a gép átér a szomszéd házhoz, für­ge kezek felsöprik a helyét, — igazán rendes lesz az ud­var pillanatok alatt. A gazda, amíg osztályozza magában a telt zsákokat, — hogy melyik hová megy, elismerő pillantás­sal kíséri ki a cséplőcsapat utolsó tagjait. Rendesek ezek a gyerekek, igazán meg le­het elégedve minden gazda, ahol ők csépelnek. A „gyerekek”, a községi KISZ-szervezet tagjai, immár negyedik esztendeje dolgoz­nak együtt. Azaz négy éve, hogy megszervezték az akkori DISZ titkár kezdeményezésé­ja most szabadult 12 évi nehéz fogságból. Ebéd van. A tó melletti tisz­tást kikiáltották ebédlőnek, s most fiatalos, jó étvággyal lát­nak neki a húsleves, párolt hús, fánkból álló ebédnek. Sze­gény jó Márton készségesen szaladgál 80 egynéhány kiló­jával az asztalok között, míg egy táborlakónak az elbeszélé­séből megtudom, hogy miért szisszen fel, ha a karjához ér­nek! Előző éjjelek egyikén megtámadták a nem messze levő Hámán Kató őrsvezető­képző tábor kisszámú őrségét a táborvezetők, s a mi Márto­nunk is velük tartott. Veszté­re! A jól megszervezett — pe­dig felnőttek nélkül maradt — tábor-őrség nem engedett egy teremtett lelket sem a tábor területére, a szegény jó Már­tont viszont elfogták, megkö­tözték, vagy hatan a teljes hosszát végig ülték, hogy moccanni se bírjon, és így ad­ták át a vezetőségnek. Éjjel két órakor szabadult a sanya­rú rabságból, de ettől a naptól kezdve megnőtt a kis úttörök becsülete, nemcsak az ő, ha­nem a KISZ-tábor valamennyi lakója előtt. Megkérdeztem Reményi Ist­ván elvtársat, a szervezőtit­kárt, hogy mi a tábor célja milyen a szórakozási lehető­hadat. Darvas Sándor, a X. kér. ifjúsági SB. elnöke, akit egyébként messziről fel lehet ismerni arról, hogy gyerek­had veszi körül, meg Reményi István, a X. kér. KlSZ-bizott- ság szervezőtitkára, boldog megelégedéssel vették tudomá­sul, hogy a július 20-án meg­nyílt táboruk minden követel­ménynek megfelel. Két hétig, valószínű, jól ki is fog tartani! Nem úgy, mint a tábor harma­dik éjszakáján, amikor egy kis jó bükki vihar köszöntötte a pestieket! A parancsnoki sátor teteje megnyílt, szózat ugyan nem hallatszott, de a sátor lakói székeken ülve töltötték az éj­szakát. A lányok sátrában is ■ volt némi vész, a fiúk azon­ban mindent okosan és fiúk­hoz^ méltóan elhárítottak. Nem • mondom, valóban félelmes is i egy hegyek közötti vihar, kü­• lönösen azoknak, akik életük­• ben először alszanak sátorban! i Mindebből alaposan kivette i már a részét Nikova Olga, a i görög lány, aki 8 éves korától- élt partizántáborban. Reményi- István titkár szerint a tábor- legfegyelmezettebb lakója, s , ahogy elnézem kontyba csa­- vart haját, kedves mosolyát,- fel is fedezem rajta azt a- csendes örömet, ami most de­- rűssé teszi, hiszen apja, báty­után. hogy a legfinnyásabb gazdaasszony sem találhat hi­bát benne. Munkájuk tiszta, a traktoros bizonyítja, hogy a szemveszteség jóval alatta van a megengedettnek, nem éri el a két százalékot. A géppel sincs hiba, mert a traktorvezető, meg a két etető képes fél éjszaka dolgozni, hogy reggelre rendben legyen a masina, kezdhessék a fiata­lok a cséplést. A szorgalom, a megértés eredménye, hogy a KISZ- cséplőbrigád naponta 170— 180 mázsát csépel el, 107-es géppel, tehát jóval a gépállo­más által megadott norma fe­lett teljesítenek. Még arra is kiterjed a figyelmük, hogy el­menőben eszébe juttassák a gazdának; vigye az adógabo­nát egyenest a magtárba, mert a kötelesség az köteles­ség. Vitte is eddig még min­den gazda, ahol ők csépeltek. Negyedik esztendeje szerez­nek a cséplőcsapat tagjai el­ismerést munkájukkal az egész ifjúsági szervezetnek, mert évről-évre bebizonyítják, hogy a fiatalokra is lehet számítani.

Next

/
Thumbnails
Contents