Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-26 / 157. szám

1938. július 26., szombat N EPÜJSAO 3 „Minél nagyobb sikereket érjünk el az év második felében" — Tudósítás as ipari vesetők tanácskosásáról — Tegnap délelőtt Egerben a városi tanács tanácstermében gyűltek össze a megye ipari vezetői, hogy értékeljék ez év első felének eredményeit, s megbeszéljék a második fél­éves terv legfontosabb tenni­valóit A tanácskozás részvevőit Zi- mándi Mátyás, az MSZMP me­gyei bizottságának tagja üd­vözölte, majd Furucz János, a megyei párt vb. tagja, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöke tartott beszámo­lót. — Meg vagyok győződve ar­ról — mondotta Furucz elv­társ —, hogy az iparvezetők igen behatóan foglalkoznak sa­ját üzemük problémáival, s fi­gyelemmel kísérik a többi üzemek eredményeit, hibáit, segítenek a jó tapasztalatok felhasználásában, hogy minél nagyobb sikereket érjünk el ez év második felében. — Majd az első félév eredményeit is­mertette. A szocialista ipar féléves tervét 101.7 százalékra teljesítette megyei viszonylatban, de egyes üzemek, így többek között a Gyöngyösi Gyümölcs­ös Szeszipari Vállalat féléves tervét 162,4, a Nógrád-Heves megyei Malomipari Egyesülés 126,5, a Mátrai Ásványbánya 118 százalékra teljesítette. Lemaradás azoknál a válla­latoknál mutatkozik, melyek­nek feladata a lakosság köz­vetlen szükségleteinek kielé­gítése. Lemaradás mutatkozik az égetett tégla termelésénél, a mész, a cementáru gyártá­sánál. Nem jobb a helyzet az állami helyiipari üzemek terv- teljesítésénél sem. Téglagyá­rainknál különösen a kedve­zőtlen időjárás okozta a lema­radást, de ígéretet tettek, hogy az év végéig pótolják a hiányt. Ahol nem tartják be a bérfegyelmet Az üzemek bérgazdálkodási helyzetét vizsgálva, megálla­píthatjuk, hogy többségük be­tartja a bérgazdálkodás irány­elveit, de egyes vállalatoknál hiba van a bérfegyelemmel. Pedig jónéhány vállalat bebi­zonyította, hogy még abban az esetben is tudják tartani a tervezett bérszintet, ha terme­lésük növekszik. Ez a helyzet a Recski Ércbányánál és a Gyöngyösoroszi Ércbányánál. Jó néhány vállalatnál, töb­bek között a Dél-Heves me­gyei Sütőipari Vállalatnál nem tartják be a bérfegyelmet, mert a megyei tanács ez év második negyedére 1587 forint átlagbért tervezett, mégis 1929 forintot fizettek ki. Ez azért is érthetetlen, mert más sütőipa­ri vállalatnál a tervezett 1710 forint helyett 1569 forintra tel­jesítették az átlagbért. Tartha­tatlan az az állapot, hogy a négy sütőipari vállalat átlagkeresete között több száz forintos, egyes helye­ken 400 forintos különbsé­gek tapasztalhatók. A Gyöngyösi Sütőipari Vál­lalatnál is 290 forinttal lépték túl az egy főre eső átlagkeresetet. Ezek a tények azt mutatják, hogy az ipari osztálynak na­gyobb eréllyel kell intézkedni az átlagbérek helyes kialakí­tására. „Amíg az alkalmazottak bére növekszik — a munkásoké több helyen csökken“ Több üzemnél tapasztaltuk azt is, hogy a munkások bére az első és II. negyedévben csökkent, az elmúlt év hason­ló időszakához viszonyítva. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy amíg az alkalmazotti dolgozók bére emelkedik, a munkásoké több helyen csök­ken. Ezért az üzemek vezetői vizsgálják meg ezt a kérdést és tegyenek intézkedést a bé­rek helyes kialakításához. Nem megnyugtató az a hely­zet, hogy Egercsehiben az al­kalmazotti létszám bérátlaga (a műszaki dolgozókén kívül) eléri, sőt néhány esetben túl is haladja a munkások átlag­bérét. Ezek a szamok azt bizonyít­ják, hogy bérgazdálkodásunk­ban nincs minden rendben, és sürgős intézkedéseket kell hozni e rendellenességek meg­szüntetésére — mondotta Fu­rucz elvtárs, majd arról be­szélt, hogy néhány vállalatnál még fellelhető a bujtatott lét­szám, a fizikai dolgozók és az üzem kárára. Szólt arról i?, hogy az alkal­mazotti létszám néhány üzem­ben a tervhez , viszonyítva is magas. A Dél-Heves megyei Sütőipari Vállalat 93 százalék helyett 103 százalékos alkal­mazotti létszámmal dolgozik, hasonló a helyzet a Heves me­gyei Vegyesipari Vállalatnál és az Egri Vágóhíd Vállalatnál is. Az elmúlt tanácskozás óta az Egri Faipari Vállalat 14, az Egri Nyomda 16, a Gyöngyösi Kézműipari Vállalat 11 száza­lékkal csökkentette alkalma­zotti létszámát. Bár a helyzet javult, továbbra is törekedni kell arra, hogy fizikai állo­mányban levő dolgozókat ad­minisztratív munkakörbe ne alkíjlmazzanak, mert ez a munkások rovására megy. A munkások javaslatai javítják a termelést _ ha azokat figyelembeveszik A pár t- és tömegszerveze­tek, a gazdasági vezetők igen hatékony intézkedéseket tet­tek az üzemvezetés demokra­tizálására, de különösen je­lentős lépéseket tettünk az üzemi tanácsok megalakításá­val, melyben az üzemek leg­jobb dolgozói foglalnak he­lyet, s állandó kapcsolatot tar­tanak a munkásokkal, s ez érezteti hatásét a termelési mutatók javulásában. Sokat segített a nyereségrészesedés bevezetése is, mert így a dol­gozók közvetlenül is érdekelve érzik magukat a termelésben. Nyilvánvaló, hogy az embere­ket érdekli, kapnak-e nyere­ségrészesedést, vagy sem. S ilyen értelemben nagyobb be­leszólást követelnek az üzem vezetésébe. Ezt a kínálkozó lehetőséget helyesen felismer­ték az üzemek vezető szervei, s igénylik a dolgozók javas­latait. Helyes módszereket al­kalmaz a Mátravidéki Erőmű vezetősége, mely több intézke­dés meghozása előtt széleskö­rű közvéleménykutatást végez. Furucz elvtárs ezután arról beszélt, hogy az üzemi tanácsok munká­jában bizonyos megtorpa­nást lehet tapasztalni, nem dolgozták ki az üzemi tanácsok éves programtervét, nincs megjelölve, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzanak, vagy nem számolnak be a ta­nácskozás után arról, hogy mit döntöttek a gyár ügyében. Ha­sonló hibák vannak a terme­lési tanácskozásoknál is, mert nem igénylik mindenütt a dolgozók javaslatait, tanácsait, amely sokat segítene az üzem vezetőségének. Az a tény, hogy a dolgozók közvetlen is érdekelve vannak a nagyobb termelési eredmé­nyek elérésében, serkentő ha­tással van munkájukra, külö­nösen tapasztalható ez a Mát­ravidéki Erőműnél„ ahol egy kilowatt villamosenergia elő­állítási költsége 16 fillérről 14 fillérre csökkent. Vagy a Gyöngyösoroszi Ércbányánál, ahol korábban az ólom-szín- port tonnánként 8580 forintért állították elő, most pedig 8031 forintért. Javulás van a gaz­daságos termelésnél az állami helyiiparban is. De az elmúlt évhez viszonyítva, több üze­münknél visszaesés tapasztal­ható. Többek között a Recski Ércbányánál, vagy a téglagyá­raknál. 11 vállalatnál 3 millió forint megtakarítás A kormány takarékossági felhívása után több üzemnél tervet dolgoztak ki, s komoly intézkedéseket tettek a takaré­kossági mozgalom eredmé- hyességére. Ez szép eredményt hozott. Ezideig 11 vállalatnál több mint hárommillió forint megtakarítást értek el az első félévben. A Mátravidéki Erő­műnél több mint másfélmillió forintot takarítottak meg, de jónéhány helyen annyi fárad­ságot sem vettek, hogy a ta­karékossági tervet kidolgozták volna. Sok helyen a miniszté­riumok intézkedésére vártak, ahelyett, hogy öntevékenyen kezdtek volna munkához, mint például a Szerszám- és Készü­lékgyárban, ahol selejtraktárt létesítettek, s így a használha­tó anyagokat értékesíteni tud­ják. Tervek, melyek sok százezer forintba kerülnek, mégsem valósulnak meg A gazdaságos termelés meg­valósításával függ össze a be­ruházások tervszerű és céltu­datos felhasználása is. S ez azt követeli meg, hogy a be­ruházási összegeket minden esetben a célnak megfelelően és időben kell felhasználni. Ennek ellenére a megyében egyre több beruházás húzódik át a következő évre. Az 1955. évi 120 millióról 1957. éré 165 millió forintra növekedett az egyik évről a másik évre át­húzódó beruházások értéke. A beruházások elhúzódásának egyik alapvető oka, hogy az építő vállalatok legtöbb eset­ben nem tartják magukat a költségvetéshez. Az egercsehi lakásépítkezési tervek alapján a 180 000 forintos kétlakásos ikerházat csak 250 000 forintért tudták felépíteni. Igen sok probléma adódik abból is, hogy terveket készítenek, anél­kül, hogy pénz lenne annak megvalósítására. A Mátravidé­ki Szénbányászati Tröszt 120 ezer forintot fizetett ki iroda­épület tervezésére, melyet nem tudtak megépíteni, mert a te­lek nem volt megfelelő. Andornaktályán nagyelemű falazóblokgyár építését tervez­ték 450 ezer forintos költség­gel, a megépítésre azonban nem került sor, mert kiderült, hogy a tufakő nem alkalmas feldolgozásra. A Gyöngyös­oroszi Ércbányánál 13 millió forintot fordítottak a völgy­zárógát építésére, de a befeje­zéshez még újabb 12 millióra lenne szükség, mert a víz időközben majdnem az egész gátat elmosta. Mindezek a tények arra hívják fel a figyelmet, hogy a beruházásoknál sür­gősen rendet kell terem­teni, elsősorban úgy, hogy a beruházási terveket ala­pos, átgondolt munkával készítsék el. Csak akkor kezdjenek hozzá a terve­zéshez, ha az anyagi fede­zet biztosivá van. Furucz elvtárs a további­akban a hároméves terv leg­fontosabb irányelveit ismer­tette, a ' nehézipar fejlesztésé­nek fontosságáról beszélt, s arról, hogy csak takarékos munkával lehet megteremteni az alapját annak, hogy öt-hat százalékkal emelhessük a je­lenlegi életszínvonalat. Mivel a hároméves terv egyik leg­fontosabb feladatként szabja meg a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, felhívta az üzemek vezetőinek figyelmét, hogy politikai, erkölcsi és gaz­dasági segítséget nyújtsanak ennek a feladatnak a megva­lósításához. Felhívta a figyelmet arra is, hogy állandóan figyelem­mel kell kísérni a munkások bérének alakulását, különösen ott, ahol azt vesszük észre, hogy az elmúlt évekhez vi­szonyítva csökken , a munká­sok bére. , Az előttünk álló feladatok megkövetelik — mondotta Furucz elvtárs, — hogy üze­meinkben a pártszervezetek, az üzem vezetői, a szakszer­vezetek, a KISZ-szervezetek együtt dolgozanak. Ha együtt fogunk hozzá a feladatok végrehajtásához, megvan a lehetőség ama, hogy nemcsak teljesítsük, ha­nem túl is teljesíthessük a II. félév tervét, s elősegítjük itt, Heves megyében is szocialista társadalmunk fejlődését, — fejezte be beszédét Furucz elvtárs. Értékesíteni a felesleges anyagot A beszámolót vita követte, mely során Sebők Béla, a Be­ruházási Bank igazgatója ar­ról beszélt, hogy a helytelen tervezésből az utóbbi években több száz millió kára szárma­zott az országnak. Arra hívta fel az üzemek vezetőinek fi­gyelmét, törekedjenek arra, hogy a beruházásokat minél előbb fejezzék be. Földi József, a Selypi Cukor­gyár igazgatója sürgős megol­dást követelt az üzemeknél levő elfekvő anyagok gyors ér­tékesítésére. Baják István, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt igazga­tója, többek között a takaré­kossági mozgalom eredményei­ről, a munkaverseny helyze­téről számolt be, s kértp a szakszervezet segítségét, hogy a 8.5 százalékos magas táp­pénzes létszámot csökkenteni tudják. A fiatalok takarékossági mozgalmának eredményeit is­mertette Nagy Sándor, a KISZ megyei bizottságának tagja. Örömmel jelentette be, hogy 11 üzemben másfélmillió fo­rintos megtakarítást értek el a fiatalok. Majd felhívta a vál­lalatvezetők figyelmét a taka­rékossági tervek elkészítésére, mert amint mondotta, ,,csak ott van eredmény, ahol tud­ják, mit kell tenni.” A hozzászólásokra Furucz János, az SZMT elnöke adta meg a választ, majd Zimándi elvtárs a tanácskozást lezárta. //m ■■ ■ a2 EGRI VÖRÖS CSILLAG Időzár EGRI BRÖDY 101-es sas EGRI KERTMOZI A tett színhelye, Berlin EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI LAJOSVÁROSI KERTMOZI Csendes otthon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ne várd a májust GYÖNGYÖSI PUSKIN Gyermekkori szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szállnak a darvak HATVANI KOSSUTH Emberek, vagy őrmesterek FÜZESABONY A tettes ismeretlen PÉTERVASÁRA Bigámista HEVES Bigámista <= A TÓFALUSI KISZ-fia­talok televíziós készüléket akarnak vásárolni a kultúrcsso- pőrt vendégszerepléséből szer­zett összegen. — A NAGYŰTI fiatalok elhatározták, hogy rövidesen közös kirándulást szervez­nek a Mátrába, majd Eger nevezetességeit nézik meg. j Községfejlesztésből jeles Megyénk legészakibb ré­szén, a Tárná patak hegyek övezte völgyében húzódik meg egy szerény, kis falucs­ka: Szederkénypuszta. Az idegenek, de főleg a városiak már a neve hallatára elret­tennek tőle addig, amíg egy- sze«■ meg nem fordulnak itt. Csak a nevétől ítélik meg so­kan falunkat. A „puszta” név említésekor egy eldugott kis sárfészek viskóit képzelik, maguk elé. Ez a képzelet 20—30 évvel ezelőtt bizony még szomorú valóság volt. Azóta azonban, de főleg a felszabadulás óta sokat vál­tozott ez a kép. A vertfalú, petróleum- és mécses-füstös agyagviskók helyére túlnyo­mórészt modern családi há­zak kerültek. A több mint nyolcvan lakóház között már alig találni a régiből. Ez is mutatja, hogy az érvényesü­lés lehetőségei megvannak. Nem kell érte a falutól 30— 40 kilométerre levő bányák­hoz gyalog bandukolni, mint azt a tőkés társadalom idején tették. Falunk gyári és bá­nyamunkásait autók szállít­ják naponta a munkahelyük­re és vissza. Nem kell már a mindenna­pi szükségletekért a szomszéd községek üzleteit járni, mert a lakók társadalmi munká­jának és az állam támogatá­sának eredményeként fel­épült a három helyiségből ál­ló földművesszövetkezeti bolt. Nem kell többé mécses és petróleumlámpa pislákoló fé­nyénél vakoskodni, mert 1955- ben falunkba is bevezették a villanyt. Itt meg kell áll­nunk egy szóra. Ez a szó di­cséret. Dicséret a falu lakos­ságának odaadó, fáradságot nem ismerő munkájáért. Megilleti őket, mert példás helytállást tanúsítottak ez al­kalommal is. Mindent elkö- vettek azért, főleg társadal­mi munkával, hogy a kultúr rát hozó fény bejuthasson mindannyiuk lakásába. És most megint nagy fel­adatot vállaltak magukra. Megkezdődött a község mű­velődési otthonának építése. Az építés csaknem teljesen a község erejéből történik. Szinte kivétel nélkül min­denki meghozza az áldozatot azért, hogy a művelődési ott­hon elkészültével kultúr- szomját olthassa. A falu apraja-nagyja, mun­kások és parasztok egyaránt kiveszik részüket a munká­ból. A lelkesedés és tettrekész- ség tehát óriási. A járókelők­nek öröm nézni azt a vidá­man dolgozó nagy csoportot, amely, főleg vasárnaponként az építkezés körül mozog. És mégis — ennek a hatal­mas lelkesedésnek ellenére is — egy kis kétely vegyül a bizakodásba. Felmerül a kérdés: „Vajon urai leszünk-e ennek a mun­kának?” Vagyis, hogy győz­zük-e anyagiakkal, ha odáig érünk? Tehát ennél a kérdés­nél már a pesszimizmus is megmutatkozik. Ennek eloszlatása érdeké­ben fordulok most a sajtón keresztül a megyei illetékes szervekhez, hogy amiben tud­nak, segítsenek e lelkes kis falu lakóinak, akik község- fejlesztésből már eddig is je­lesre vizsgáztak. Kun István ált. iskolai igazgató Szederkénypuszta. Községfejlesztésből elégtelen A kFzségfejlesztés fontos feladata tanácsainknak. Még- »• sok olyan község van me­gyénkben, ahol — bár a le­hetőség és adottság megvan — a tanács kevésbé, vagy egyáltalán nem fordít elég gondot a községfejlesztési tervek megvalósítására. A gyöngyösi járásban kö­zel egy tucat ilyen községet találtunk. Szűcsiben és Nagyfügeden például mai napig sem fogtak hozzá a piac lekövezéséhez, az erre fordítandó 12 900 forinthoz hozzá sem nyúltak. Visznek, Adács, Domoszló és Szűcsi községekben a dögkút meg­építése húzódozik már hó­napok óta. Iskolalakás épí­tésére GyöngyÖssolymos, Gyöngyöstarján és ugyan­csak Szűcsi nem fordított egyetlen forintot sem, az erre a célra beruházandó összegből. De elhanyagolják a híd felújítását Kisnána és Nagyfüged községekben is. Ezek a példák bizony nem vetnek valami jó fényt az érintett tanácsok, de az em­lített falvak lakosságára sem. ...hogy új feszültség jelent­kezik a Perzsa-öbölben. A „Combat” c. lap kiemeli, hogy a jemeni-imám és a kuwaiti emir nem kér a brit védelem­ből, Katarban pedig a lap sze­rint „súlyos események” vár­hatók. A legfrissebb jelentések arról adnak számot, hogy a kuwaiti protektorátus is úgy vélekedik, hogy sorsát az Egyesült Arab Köztársasághoz köti. Talán egy újabb vihar kitö­rő szele ez a hír? — kérdezheti bárki? S a felelet? A kuwaiti föld mélyén kincs fekszik kibányászatlanul, s úgy számítják, hogy ez a kincs a kőolajtermelés 1965-ben 100 millió tonnát érhet el. A pénzimádat — a dollár bi­rodalma könyörtelen háborút folytat (bár titokban) a font sterling angol urai ellen. Két éhes ország viaskodik az ola­jért, de jelentkezett egy újabb fél is: Nasszer ezredes, aki jó hírnevével, függetlenségi tö­rekvéseivel már ismert az arab népek előtt, s e két hódító elől kuwaitit „meghódítja” a gyar­matosítás ellen. S ez egy újabb „kellemetlen­ség” az imperialisták számá­ra... F. I. (ÍD7xh~. . I_ Kaszálják az Albert-majori Sertéstelep 10 holdas kuko­ricatábláját. Igen. Jól értette kedves olvasó, nem törik, nem kapálják, hanem „ka­szálják, mert már annyira felverte és elölte a gaz, hogy egyebet csinálni vele nemigen lehet. Most már csupán az lenne a kérdés, hogy a válla­lat igazgatója mivel akarja etetni majd a sertéseket, mert azok a „siló kukoricát” nem szeretik. Az idén jó ku­koricatermés ígérkezik és most érdemes lenne kiszámí­tani, mennyi kárt okoztak az albertmajori sertéstelepen az­zal, hogy tönkre tettek 10 hold kukoricát. Nagy kár, nagy összeg kukoricában is, nem beszélve arról, ha a ku­korica értékét zsírra számíta­nánk át. És ki fogja mindezt megfizetni? De nem tetszik az sem, hogy a kerecsendi út mellett elterülő mintegy 30 hold ser­téslegelőt felverte a gaz és főképpen a tövis. Miért? Hisz a legelő, az nem tövis­telep. A legelő az albertma­jori sertéstelepé, de ez ügy­ben egy-két figyelmeztető szót szólhatott volna a demjéni gazdasági felügyelő is. /agy ő nem látta? Jeges fagylalt, hideg sör a határban Tiszanánán a földművesszö­vetkezet nemcsak bent a községben, a modem cukrász­dájában látja el a dolgozókat fagylalttal, hanem gondosKod- tak azokról is, akik a tűző napon, a határban dolgoznak. A mozgóbüfé naponta kint volt a határban, s jeges fagy­lalttal, hideg sörrel kinálgat- ták a .kint dolgozó paraszto­kat. A falu dolgozói igen nagy elismeréssel beszélnek a földművesszövetkezet gon­doskodásáról. Erdélyi Béla, Tiszanána

Next

/
Thumbnails
Contents