Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-24 / 155. szám

1958. július 24.. csütörtök REP0J8ÄG 5 A befeléfordulásról MÁSFÉL, ESZTENDEJE an­nak, hogy a nagyrédei szövet­kezeti tagok, rendezve az el­lenforradalom által szétzilált soraikat, ismét megalakították szövetkezetüket. Hatalmas kár érte akkor a csoportot, hiszen majdnem mindenüket széthur­coltak, s mégis volt erejük és kedvük, szinte a semmiből megteremtem újra a közös gazdaságot. Munkájukat, fá­radságukat siker koronázta. Ma újra van már közös állat- állományuk, megvan a télire való takarmány, s termésered­ményeik ismét messze túlszár­nyalják az egyéniekét. Rövid másfél esztendő alatt bebizo­nyították ismét a közös gaz­dálkodás fölényét, mert bizo­nyos, hogy egyéni gazdaság, olyan károk után, amit az el­lenforradalom okozott a szö­vetkezetnek, hosszú eszten­dőkig nem állt volna talpra. Jól keresnek ismét a szövet­kezeti tagok, tavaly 85 forintot ért egy munkaegység, most a számítások szerint, öt forinttal többet. Jól élnek, ruházkod- nak, vásárolnak, s nem cse­rélne egyikük sem az egyé­niekkel. A közös gazdaság jól élő embereinek kis szigete a faluban ez a termelőszövetke­zet. Igen, azt hiszem, ez a leg­találóbb elnevezés, — kis szi get, elzárva az emberektől. Mert a termelőszövetkezeti tagok élik a maguk életét, nem járnak el a falu rendezvényei re, nem beszélgetnek az egyé­niekkel, nem szólnak arról, milyen szép eredmények szü­lettek a közös munka nyomán, — úgy mondják: bolond, aki a jó dolgával dicsekszik. Nin­csenek a szövetkezetnek bará­tai az egyéniek között, nem hívják meg azokat a különbö­ző tsz-rendezvényekre, élnek maguknak, mintha csak an nak a néhány családnak bol­dogulására találták volna ki a közös gazdaságot. És ehhez még hozzájárul a tanács és a termelőszövetkezet között le­vő barátságosnak nem mond­ható viszony, amelyben a tsz- tagok nem kérnek a tanácstól és a helyi pártszervezettől se­gítséget, de a tanács és a helyi pártszervezet vezetősége sem sokat törődik velük, egysze­rűen kimondták rájuk, hogy szektánsak, — megfeledkezve arról, hogy ezt éppen nekik kell segíteni leküzdeni, hiszen az egész falu boldogulásának ügye a szövetkezeti mozgalom fejlesztése. EZ A BEFELÉFORDULÁS az az elmélet, hogy ha valaki jönni akar, hát jöjjön, de mi nem hívunk senkit, nem nagy­rédei sajátosság, megtalálható az jónéhány termelőszövetke­zetünknél, sokszor éppen a legjobban gazdálkodó szövet­kezeteknél is. Hiba volt ez ed­dig is, de különösen nagy hiba napjainkban, amikor a dolgo­zó parasztság figyelme kétség­telenül a nagyüzemi gazdálko­dás felé fordult, s ha nem is akarja többsége azonnal kitöl­teni a belépési nyilatkozatot, annyit kétségen kívül elismer­nek, hogy a közös gazdaság­ban valóban nagy lehetőségek rejlenek, s könnyebb ott bol­dogulni. De ez magában még nem elég ahhoz, hogy ezt az elismerten jobb utat válasz­szák. Minden tsz-tag tudja magáról, hogy nagyon hosszú út, végtelen sok töprengés ve­zetne odáig, míg valaki, végér­vényesen az újat választja, de arra is emlékezhet mindenki, hogy segítő kezek nyúltak felé, hogy megkönnyítsék a döntést. Van, akit a rokonság, van, akit gyermekei vagy szomszédai győztek meg a szövetkezés he­lyességéről, de még a kezdők sem maguktól fedezték fel, hogy csakugyan ez az egyetlen helyes út, hanem a párt mu­tatta meg nekik. És ha ez így áll, vajon milyen jogon von­ják meg segítségüket azoktól, akik ma gondolkoznak, töp­rengenek úgy, mint évekkel ezelőtt ők tették. Termelőszövetkezeteink egy részében a befeléfordulásnak, a „jó bornak nem kell cégér” hamisan értelmezett elvének jócskán akadnak képviselői a tsz-kommunisták között is. Pedig, ha valakinek ez ellen harcolni kell, azok éppen a szövetkezeti kommunisták, akik a pártbalépéssel együtt vállalták az élcsapat tagjaira háruló feladatokat, többek kö­zött azt is, hogy segítői lesz­nek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Dehát miféle segítők azok, akik úgy gondol­ják, hogy a szövetkezeti moz­galommal járó előnyök, a pa­raszti élet megkönnyítése, csu­pán az élenjárók privilégiu­ma? Mert azok, akik nem tö­rődnek a kívülállókkal, akik ilyen vagy olyan elvek alapján ellenzik az új belépők szerve­zését, felvételét, végső soron ezt vallják. SOKSZOR TALÁLKOZNI olyan elvekkel — és elsősor­ban az olyan termelőszövetke­zeteknél, ahol nem szívesen látott vendégek a belépés után érdeklődők —, hogy minek be­széljenek az eredményekről, nem szeretnek ők dicsekedni. Dehát dicsekvés-e az, ha a másik embernek megmutat­ják: lásd, így kellene élni ne­ked is, hogy jobb dolgod le­gyen. És különösen nem di­csekvés akkor, ha ezzel egy- időben elmondják azt is, hogy a közös gazdaság sem végnél­küli ünnepnapok sorozata, ott is vannak, és lesznek ezután is problémák, de mégis, még ezekkel a nehézségekkel is könnyebb, mint egyedül. Nem hívunk mi senkit, ha akar jön­ni, hát szívesen látjuk, de nem járunk senkinek a nyakára — mondják másutt. Az odáig rendben van, hogy a szövetke­zetek fejlesztésénél szakítani akarunk azzal a gyakorlattal, hogy egy-egy népnevelő pár nem megy el addig a gazda nyakáról, míg az be nem lép. De abban nincs igazuk, hogy nem hívnak senkit. Nagyon sok új Isz-tagnál dönti el az a belépés feletti töprengést, hogy szövetkezetből valaki baráti szóval invitálta, hogy legalább tekintse meg a gazdaságukat. Várják és igénylik ezt a hívó szót az egyéniek, erre talán nem is kell jobb példa nap­jainkban, mint a kiskörei új tagok, akikkel egyszer-kétszer beszélgettek a tsz-fejlesztő bi­zottság tagjai, s ma már több mint 50 család írta alá őszi belépésre a nyilatkozatot. szövetkezet-fejlesz­tő munkánk egyik komoly hiányossága volt az elmúlt években, hogy a szövetkezetért agitált a falusi földművesszö­vetkezeti boltvezetőtől a ková­csig mindenki, csak éppen a szövetkezet tagjai nem. Pedig ők lennének elsősorban hivat­va arra, hogy a szövetkezetben elérhető eredményekről beszél­jenek. Ebben nagy változást hozott különösen az elmúlt két esztendő, de hogyan teremtse­nek ott változást, ahol a szö­vetkezeti tagok — megelégedve jelenlegi helyzetükkel, figyel­men kívül hagyják azt, hogy feladatuk van a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Nem akarnak agitálni, nem akar­nak beszélgetni a kívülállók­kal, megfeledkeznek arról, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése nekik épp oly érdekük, mint másnak? Itt csak egy megoldás van, az, hogy elsősorban az ilyen ter­melőszövetkezetek kommunis­tái lépjenek fel erélyesen a bef előfordulás ellen. Magya­rázzák meg, hogy a párt poli­tikája nemcsak a falu 10, vagy akár ötven családjának „talál­ta ki” a szövetkezeti mozgal­mat, hanem az egész paraszt­ság felemelkedése érdekében, és aki erről megfeledkezik, az akarva-akaratlan, a párt poli­tikájával helyezkedik szembe. Ez magyarázható és menthető az egyszerű tsz-tagoknál, de nem menthető semmivel a tsz- vezetőknél, a párt politikáját képviselő kommunistáknál. A SZÖVETKEZETI MOZ GALOm fejlesztése érdekében folytatandó harcnak csupán egyik része a befeléfordulás megszüntetése, — de lényeges része. Mert ennek leküzdésétől igen nagy mértékben függ egyik-másik községben a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének üteme. DEÁK RÖZSI Száz hold földet fog öntözni a Bene patak Mátrafüred és Pálosvörös- mart között folyik a Bene- patak. Évszázadok óta senki sem gondolt arra, hogy vizé­vel öntözni lehetne. A közel­múltban néhány abasári gaz­da elhatározta, hogy összeve­tik az erőt és öntözésre hasz­nálják fel a patak vizét. Ala­kult egy oltványtermelő szak­csoport is, mely 100 holdat akar öntözni a Bene-patak vi­zével. ____ _____ Né hány hónap alatt 60000 forint jövedelem Egyre jobban gazdálkodnak termelőszövetkezeteink, amely megmutatkozik a nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek- kihasználásában is. A po­roszlói Béke Tsz például a tavasszal 5000 darab napos­csibét igényelt, mely 14 000 forintba került. Később sze- ződést kötött a Baromfiipari Vállalattal, melynek értelmé­ben nemrég 25 mázsa rántani- való csirkét adott át a válla­latnak. Az említett mennyi­ségért a szövetkezetnek 29 fo­rintot fizetnek kilogrammon­ként. A kapott összegből le­vonták a naposcsibék árát és így a tsz-nek 60 ezer forint tiszta jövedelem maradt, ezen­kívül meghagyták a jövő évi baromfi törzsállományukat is. INI // Kétszáz úi tag lépett be az év első felében a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteibe Termelőszövetkezeteink zött 12 középparaszt is a szö­egyre erősebben, egyre szi­lárdabban állnak a közös élet talaján. Falvainkban jellem­ző, hogy megnőtt a termelő­szövetkezetek tekintélye, a tsz-tagok becsülete. Jellemző mindez a gyöngyösi járás ter­melőszövetkezeteire is. A ter­melőszövetkezetek erősödését nemcsak azon lehet lemérni, hogy a tagság építkezik, jól és kedve szerint ruházkodik, hanem azzal is, hogy az év első felében közel 200 taggal gyarapodak a gyöngyösi já­rás tsz-ei. Az új tagok kö­vetkezett utat választotta. A dinnyét termelő szövetkezetek megkezdték a szállítást Az adácsi Előre és a detkí Szabadság Termelőszövetkezet földjein beérett a dinnye. A szövetkezetek már korább: években is jelentős pénzt kaptak a dinnyéből. A na­pokban megkezdték a dinnye szállítását és a közeli, vala­mint távolabbi piacokon igen kapós cikk volt az Adácsi Tsz mézédes dinnyéje. Eddig nem tapasztalt mértékben növekedett a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteinek állatállománya Az állatállomány, ezen be­lül a szarvasmarhaállomány igen jelentős mértékben nö­vekedett a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteiben. A tervek szerint a szarvas- marha létszám az év végére 733 darab lesz. Eddig 726 da­rab van. Ez a szám 55 száza­lékos növekedésnek felel meg. Még szembetűnőbb az eredmény, ha a múlt évi 26 A sarudi gépállomás KISZ-szervezete a nyári mezőgazdasági mun­kák végzésénél jó munkáju­kon keresztül járulnak hozzá a nagyüzemi mezőgazdaság és a termelőszövetkezetek munkájának sikeréhez. E célok megvalósításáért az alábbiakat kívánják meg­valósítani: Tizenhárom tagból álló KISZ-brigádot alakítottak, amely 400 kát. holdon végez el gépi aratást a termelőszö­vetkezet földjén, a szemvesz­teség minimális csökkenté­sére. Nyolc cséplőgépből álló KISZ-brigád 12 000 mázsa ga­bonát csépel el a nyár folya­mán, amely gépenkint átla­gosan 1100 mázsát jelent. A cséplést augusztus 20-ig befejezik. A brigádok cséplő­gépenként versenyben állnak egymással, melyet a munkák befejezésével értékelnek, a legjobb brigádot megjutal­mazzák. darabos növekedést szembe állítjuk az ez évi növekedés­sel, ami megközelíti a három­százat. Míg az előző években sehol sem foglalkoztak mar­ha hizlalással a gyöngyösi já- járásban, addig most, az esz­tendő első felében 81 darab hízómarhát adtak át. Ugyan­csak hasonló szép eredmény tapasztalható a sertésállomány növekedése terén is. Befejezte az aratást a domoszlói Dózsa TSZ is Tudvalévőén Domo-szlón jég pusztított a tavasz folyamán. Ez nemcsak a szőlőkben, de a kalászosokban is több-ke­vesebb kárt okozott. A kalászo­sok gyengébbek, elmaradtak egyes területen a fejlődésben, későbben is értek be. A do­moszlói Dózsa Tsz tegnap be­fejezte az aratást és a jövő héten megkezdik a cséplést is. Megalakult az Orvosetikai Bizottság Egerben is megalakult a Megyei Orvosetikai Bizottság, az orvosok, az egészségügy problémáinak megoldására. A bizottság kilenc tagja közül már nyolcat megválasztottak. Tagjai: Dr. Löblovics Imre el­nök (Eger), dr. hudányi Béla titkár (Eger), dr. Ringelhann Béla (Eger), dr. Stein Lajos (Füzesabony), dr. Szegő Imre (Kerecsend), dr. Seres Gábomé (Eger), dr. Novák Pál (Gyön­gyös), dr. Ábrányi István (Ké­kestető). Befejezés előtt a kiskörei új Tisza-híd — NO, ELEMÉR BÁCSI az idén maga is nyugdíjba me­het — mondogatják a kiskö- reiek Lőcsei Elemér bácsinak, az öreg tiszai révésznek. Har­minc éve, hogy járja a Tiszát és szállítja az utasokat egyik partról a másikra. Ennyi szolgálat után, bizony jól esik a megérdemelt pihenés. Hogy miért mehet nyugdíjba? Uj híd épül a Tiszán, Magyaror­szág két tájegységét kapcsol­ja majd össze. Az aranykalá­szos Tiszántúlt és a vadregé­nyes hegyvidéket. Napról- napra szépül, növekszik a fü­zesekben húzódó, közel 600 méteres kiskörei híd. Hosszú és kitartó munkára volt szükség míg idáig eljutottak. 1944 augusztusának egyik délutánján angol repülőgépe* jelentek meg Kisköre légite­rében. Megjelenésűit után né­hány percre láncos bombák ■M4 MEZEI ÉVA: Ismer jük meg egymást Lengyelországi útinapló Évszázadokon át épült és a románoktól a barokkig min­den stílus rajtahagyta kézje­gyét. Mégsem zavaros, min­dennek meg van a helye és ideje benne. A külső falak egy gótikus vár-erődítmény maradványai, négszögletes őrtornyaik ma is figyelve vizsgálják a várost. Belépéskor a vártemplom fen­sége fogad, majd rögtön mel­lette egy románkori lovagte­rem. S ahogy a háromemele­tes reneszánsz kastély udva­rába lépünk, fáj a szívünk Visegrádért, amely bizonyára hasonlóan szép lenne, ha ép­ségben marad. Termek hosszú sora, az ere­deti, középkori berendezéssel, falikárpitokkal, a hercegségek jelvényeivel. A kazettás fa­mennyezeten aranyberakásos minták, és az ablakokon át az egész várost látni. Sírva- fakadok, amikor menni kell. Krakkó 68 templomából már csak néhányat sikerült megnézni, még egy utolsó pillantás a héttornyú Barba- kanra és indul az autóbusz hazafelé. Köszönjük a két hetet, ked­ves Lengyelország, isten ve­led gyönyörű Krakkó — már nem látunk semmit, de még integetünk. Dovidzenje! Még látjuk egymást! (Vége.) zuhantak a Tisza hídra, s a középső részét szétbombázták A németek visszavonulását ez nagymértékben megnehezítet­te, s néhány nap alatt úgy, ahogy újjáépítették. Azonban számítva a szovjet előnyomu­lásra, az építéskor alá is ak­názták. Számításuk beteljese­dett. A szovjet előnyomulást nem tudták megállítani, s az újjáépített hidat fel kellett robbantaniok. Az ő sorsukon azonban már ez sem segített. A szovjet csapatok Kiskörére való bevonulása után újból megkezdték' az újjáépítést. A község lakosai valamennyien részt vettek a híd újjáépíté­sében. A teljes újjáépítéséhez akkor azonban nem volt le­hetőség, egyrészt anyag és szakemberek hiánya, másrészt a még tartó háború miatt. 1946-BAN Kenderesi Ernő építészmérnök, mint magán- vállalkozó kezdte meg a híd újjáépítését. A roncsokat ki­szedték, a tartópilléreket rendbehozták. Később államo­sították, és 1948-ig állami tá­mogatással épült. A további munkákra már csak 1956 márciusában került sor. Las­sította a munkát az októberi ellenforradalom. Az ellenfor­radalom okozta egyhónapos kiesés miatt az elkészített elemeket újra le kellett bon­tani, mert jött az őszi áradás és elsodorta volna. 1957 tava­szán indult csak meg teljes ütemben a híd újjáépítése. Azóta lázas munka folyik, s már ott tartanak, hogy az utolsó munkafolyamatokat végzik. . A napbarnított fiatal és idősebb munkások hőségben, esőben lankadatlanul dolgoz­nak. Alattuk a békés Tisza. Sima hátát, csak az örökké futkározó „recsó” zavarja. A középső pillérre felkerült a zöldgally, hirdetve, hogy ennek munkálatait is befe­jezték. — Na most már csak a hor­dó sör kell rá, — mondja Pat­kó Imre, az egyik munkás, aki Imár két éve dolgozik ezen a hídon. Megjegyzésére a többi­ek nevetnek, s kérdőn néznek Lakatos József munkavezetőre, mintha tőle várnák e sörkér­désnek megoldását. — Ha fizetésig nem hervac el, akkor én is betársulok - válaszol, s megerősítéskén' még egyet kacsint is hozzá. - Rendben? — kérdezi. — Rendben! — válaszoljál amazok. KÖZBEN MEGÉRKEZIK Fehér Menyhért pályameste: is. Homlokán gyöngyöző izzad ságcseppek gördülnek végig A nehezén már túl vagyunk — mondja, miközben észreve szi a híd korlátjára feltűzöt zöld gallyat. — Ej, ha, de korán feltüz tétek! Szomjasak vagytok Hé, Pista! — szól az egyii korláton dolgozó fiatalhoz - jobban markold meg azt szegecselőpisztolyt, mert mé kiugrik a kezedből. Vagy ne ked is a sörözésen jár a eszed? — jegyzi meg tréfá san, s tovább indul ellenőriz ni a munkát. Távolról a kis pályakocs tolják, megrakottan vas anyaggal. A híd másik v< gén meg már festik az í korlátokat. A kellemes zöld festék új képet ad hídnak. Eltűnnek a varrató! s csak a szegecsek gömböly fejei • fénylenek a délutái napsütésben. Ez a kép má kicsit ünnepélyes, látni, hop mind kevesebb és keveset nap választja el őket attól naptól, amikor végigfut i első vonat a hídon. A réj vasúti híd helyett, közút vasúti hidat kap a Tisza. H ába bombázták az angolo hiába robbantották a némi tek, az új híd mégis elkészü sőt most szebb, korszerűt lesz, mint valaha volt. ELEMÉR BÁCSI öreg esi nakja helyétt a jövő évbe már gyorsan sikló vonato luxus és teherautók szállj ják az utasokat az újjáépü hídon ... KISS BÉLA IV. Éjjel egykor búcsúzunk el Varsótól, a vörösen világító Kultúrpalotától és reggel 9 órakor befutunk Krakkóba. Nem hiszem, hogy van a világnak még egy ilyen gyö­nyörű városa. Megvallom tel­jesen belehabarodtam. így hát elnézést kérek, ha kap­kodom, össze-vissza írom, ami eszembe jut róla, — a szerelem elveszi az ember ob­jektivitását. Az első lengyel posztócéh házában foglal helyet a Gal- lux, a legnagyobb lengyel áruház krakkói fiókja. Töké­letes reneszánsz palota. Nyu­godt, szép árkádjai, bolthaj­tásos belső folyosói teljes szépségben ragyognak. A be­járatnál a céhjelvények fo­gadnak. És szemben, az ál­lami cipőbolt fölött a ková­csoltvas csizma hirdeti — itt a csizmadiák is árultak már cipőt. Könyvüzlet, könyvüzlet há­tán. Igaz, már Varsóban is tapasztaltuk, hogy rengeteg a művészeti tárgy és könyvke­reskedés, de ezt a bőséget el­képzelni sem tudtuk. A Piac téren áll a Mária templom. Tetejéről trombita­szó hirdeti az órák múlását. A hagyomány szerint a tatá­rok bejövetelekor a város né­pét riasztó trombitást a templomtoronyból nyilazta le az ellenség, s az ő emlékére harsan fel a jel minden órá­ban. A Mária-templom eredeti formájában a XIII. század derekán épült. Minden nyu­gati épületnél érdekesebbé teszi oltára, amelyik keleti rokonságot mutat: ikonosztáz- házhoz hasonló. A hihetetle­nül szép fafaragások, a kar­csú, végeláthatatlan magassá­gú gót oszlopok a színes ab­lakokon keresztül sejtelmes világítást kapnak. Az ablakok egy méter szélességben, 6—7 emeletnyi magasan nyújtóz­nak az ég felé. A Piac tér házaiban az ere­deti gót lépcsőházak, kereszt­folyosók ma is teljes épség­ben megvannak. Amerre néz az ember, új és új szépsége­ket lát. A krakkói Kanonok­sor házai tisztán őrzik a len­gyel reneszánsz stílusát. A Witstwosz templom oltára és ■szószéke a gótikus faszobrá­szat világszerte legnagyobb alkotása. Szédültünk a rengeteg szép­ségtől. Mielőtt a lengyel ki­rályi várhoz felmennénk, be­ülünk egy cukiernába és ... kitűnő feketét kapunk. A várhoz vezető út már önma­gában is a csodák sora, kö­zépkori varázslat. Magáról a királyi palotáról pedig csak szuperlatívuszokban lehet be­szélni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents