Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-03 / 137. szám

19S3, július 3., csütörtök népújság s Egy agronómus terveiből VÉLETLENÜL TALÁLKOZ­TUNK Gyöngyösön: Kiss Sán­dor, adácsi községi agronómus vagyok — mutatkozott be ez a jóvágású, zömök fiatalember. Mint később megtudtam, mindössze huszonnégy eszten­dős, bár őszintén szólva vala­mivel többnek gondoltain. Sze­méből életkedv sugárzik, a munkája iránti szeretet 'ki­cseng minden szavából. — Egy éve dolgozom Adó­csőn, — mondja. A mezőgaz­dasági középiskolát Gyöngyö­sön végeztem. Voltam már ka­tona, dolgoztam a tanácsnál, míg végül, mint agronómus működhetek. Szeretem a mun­kámat és úgy érzem, szeren­csésen választottam e pályát. Községi agronómusnak lenni nem könnyű, sokszor nehéz feladat, és ha valaki ragasz­kodna a hivatalos nyolc óra munkaidőhöz, — különösen ilyenkor nyáron, — akkor egé­szen biztos, hogy sok munkája maradna végezetlenül. A mi munkánk üteme, elfoglaltsá­gunk, vagy szabad időnk ha­tára mindenek előtt az évszak­tól, az időjárástól függ. Egybe­esik a parasztság dolgával. Egy falu gazdasági életét irányíta­ni, méghozzá felelősen, lelki­ismeretesen, nem kis feladat. Naponta sokan keresnek fel különböző kérdésekkel, érdek­lődnek, tanácsot kémek. Ma már jelentős tényezővé vált a gazdasági szakember a falun. ILYENKOR, A NYÁRI hó­napokban bizony nem lehet megvárni, hogy hasunkra süs­sön a nap. Reggel 4—5-kor már talpon van az ember, sokszor a kelő nap is a határban ta­lálja. Aratási szerződéseket kötni, a cséplőgépeket irányí­tani, a munkákat ellenőrizni, vezetni, mind-mind feladatom. A hét két napját a termelőszö­vetkezetnél töltöm, hogy nekik segítsek, tanácsot adjak mun­kájukhoz. Sok időt igényel a gazdasági tervek elkészítése, a földrendezéssel járó feladatok is. Községünkben általános földrendezés folyik, amely bi­zony nap mint nap számos problémát hoz elő, amit meg kell oldani. A minap a hatalmas esőzések miatt volt baj. Kiön­tött a Mérges-patak és ültet­vényeink egy részét veszélyez­tette. A szakcsoport kertésze­i M M WV-cM M MV* WM WV»» M M WVM MJM tét kellett megmenteni a pusz­tulástól. Valamelyik hajnalban panasszal jöttek a dolgozók, hogy a Legeltetési Bizottság nem engedi kihajtani a jószá­gokat a legelőre, mivel ..össze­vágják” a még nedves, gyen­ge talajt, és még sorolhatnám azt a sok kisebb-nagyobb ügyes-bajos dolgot, amit a köz­ség agronómusának kell elin­téznie. A téli estéken is akad tennivaló. Szakelőadásokat tar­tok, ezüstkalászos tanfolyamot vezetek és szakszerű feleletet kell adni kertészeti problé­mákra is, amelyek községünk lakóit igen-igen érdeklik. — A beszélgetés során még sok minden szóbakerült, egész sor kíváncsi kérdésre adott választ Kiss Sándor agronómus. Be­szélt a községi fiatalok életé­ről, akik az elmúlt esztendők­ben igyekeztek el hazulról és mentek az iparba dolgozni. A GYORSAN TOVAROHA­NÓ Eger-patak partján, a vá­ros szélén, kis üzemben vég­zik mindennapi szorgos mun­kájukat a Heves megyei Szesz­ipari Vállalat munkásai. Egé­szen eltűnik az üzemház a többi épületek között. Nincsen semmi különös külsőleg raj­ta, nem is venné észre a sé­tálgató ember, csak a szezon idején szálló illatok jelzik a Szeszipari Vállalatot. Benn, az udvaron hatalmas hordókat görgetnek a munká­sok. A többiek pedig azon fá­radoznak, hogy a munkakez­désre üzemképes állapotban legyenek a berendezések. Tisztogatják a tartályokat, fe­hérre meszelik a falakat. Gu­lyás József, a vállalati igaz­gató és Tóth Károly üzemve­zető tervezgetve, bizakodva néz a közelgő szezonnyitás, a meginduló pálinkafőzés elé. Az asztalokon sárgásán kínál­ja magát a mezőgazdasági ki­állításra kifőzött „vegyes”, ami palackozva várja az elszállí­tást. Az üzemben jelenleg csend fogadja a belépő vendéget. Az t«fc4 WV*« » M MM M «■ MOST KEZD MEGVÁL­TOZNI a helyzet. Három éve az általános iskola nyolcadik osztályát elvégző tanulók 90 százaléka az iparban helyezke­dett el, most ebben az eszten­dőben a nyolcadikosok 70 szá­zaléka akar otthon maradni. Ennek okát elsősorban abban látom, hogy a község dolgozói­nak — akár a termelőszövet­kezetben, szakcsoportban, vagy egyénieknek is — igen jól jö­vedelmez a zöldségtermelés. Dolgozóink komoly pénzt kap­nak a szakszerű zöldségterme­lésből és ez a munka valóban igen kifizető. Rájöttek paraszt­jaink, hogy ha itt hagyják a földet, máshol sem találnak jobb helyet, magasabb jöve­delmet. Végezetül Kiss Sándor ter­vei, szándékai felől érdeklő­dünk. — Mint mondottam már, szeretem a munkámat, — foly­üstökön ólomzárak, és pecsé­tek fityegnek, őrizve a főzés tisztaságát és hitelességét. Az idei szezon a faeperrel indul be, aminek ebben az évben nem lesz valami nagy szesz- tartalma, a sok esőzés miatt. Vizesek lesznek az eprek, nem ragacsosak, cukrosak. Pedig az alkohol erjesztésének ás egyáltalán a szeszgyártásnak valódi alapanyaga a gyümöl­csökben levő cukor. AZ ÜZEM ELÉG KICSI és bizonyos mértékig korszerűt­len is. A munka dandárjában az állami kötelezettség teljesí­tése mellett hónapokra elto­lódnak a gazdafőzések. (A gyümölcstermelő gazdák ösz- szegyűjtött, erjesztett gyümöl­csének kifőzése.) Ez rossz el­sősorban a gazdának azért, mert a már kierjedt cefre ve­szít alkohol-tartalmából, ha sokáig áll, másrészt a vállalat is elesik bizonyos összegektől, amit neki jelentenek a gazda­főzések. Ezért vált szükségszerűvé az új üzem építése. A Sas- úton, a régi Czibula-bőrgyár helyén. Megépült az 50 va­Kís üzem — nagy gondja Mikor készül el a Sas úti • • • tatja a fiatal agronómus. — Szeretem Adácsot is és ott aka­rok dolgozni továbbra is. Cé­lom és tervem a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fej­lesztése, erősítése falumban és az emberek szaktudásának ál­landó növelése, fejlesztése. Egyéni tervem, mert termé­szetesen van ilyen is: szeret­nék házat építeni, vagy meg­felelő lakást szerezni, ahol nyugodtan élhetnék feleségem­mel. Még többet akarok dol­gozni, ugyanakkor szeretném szaktudásomat gyarapítani, hogy magasabb, alaposabb tu­dásomból még többet adhassak át másoknak. EZEK LENNÉNEK a ter­veim, — mosolyog Kiss Sándor —, és ahogyan e rövid beszél­getés alatt én őt megismertem, nem kételkedem abban, hogy e tervek gyorsan és mielőbb valósággá válnak. (Sz. I.) ssesziisem ? gonos tároló medence, bizto­sítva van a legtökéletesebb technológiai berendezés és most félbemaradt minden, — pénz hiánya miatt. S ahogy a hároméves tervjavaslatból kitűnik, még abból is hiány­zik az új szeszfőzde építkezé­sének befejezése; Már ezidáig egymillió forint fekszik ki­használatlanul a földbe rakva. A vállalat gazdaságos, a ve­zetők szerint négy év leforgá­sa alatt kifizetődne a ráfor­dított összeg teljes egészében. Higiénikusabb, modernebb lenne az új szeszfőzde. A gaz­dafőzést az államitól külön, a most 'meglevő és üzemeltetett berendezés végezné el. Kis jóakarat, segítő szándék kel­lene csupán, hogy befejeződjék a már felében álló építkezés. NEM KIS ÖSSZEGRŐL van szó, nem lehet csak úgy elő­teremteni, de gondolni kell arra is, hogy már ugyaneny- nyi van most még haszonta­lanul elköltve az építkezésre. A félbemaradt építkezések kö­zül talán ez az, amelyik meg­érné a további befektetést. KOVÁCS JÁNOS A gépírónő Bucholcz Ferencné, az Észak- Heves megyei Sütőipari Válla­lat központi irodájában gépíró. Tréfásan azt szokták mondani, hogy az igazgató titkárnője. Igaz, hogy az igazgató szobája előtti kis helyiségben „ügykö­dik”. Három ajtón keresztül mozognak az emberek „Panni” íróasztala és írógépe körül. Az egyik az igazgatóval akar be­szélni, mert jelenlegi munka­helyéről másik üzembe szeret­ne menni. A másik fegyelmi tárgyalásra jön, a harmadik... szóval, mindenki akar valamit az igazgatótól, vagy a vállalat vezetőségétől, de ezek mind­mind „Pannika” szobáján ke­resztül jutnak be az igazgató­hoz. Az egyik ideges, a másik kedélyesen, „széptevően” köze­lít a célhoz. S ezeket ügyesen „adminisztrálja le” Bucholcz- né. Mosolyog, ahogy Személyi adatait kérdem. Először peda­gógusnak készült, mert sze­reti a gyermekeket. Aztán úgy alakult helyzete, hogy elvégez­te a gyors- és gépírótanfolya­mot. Állást kapott a Heves megyei Beruházási Vállalatnál, majd a tanácsnál, ugyancsak beruházási vonalon. Most pe­dig évek óta vállalati dolgozó jelenlegi munkakörében. Sze­reti munkáját és munkakörét és bár sokszor és nagyon sok ember hangulatát kell tudo­másul vennie, megérti az em­bereket, gondjaikat-bajaikat. Mert ugye, néha talán csak fő­próbaképpen vagy önmaguk nagyobb meggyőzésére, a pa­naszosok, a kérni jövők Panni­kának is elmondják a letár- gyalásra kerülő gondokat-his- tóriákat. A férfiakat biztos szemmel kategorizálja. Ismeri kedves­kedésüket. Megállapítja csak­nem az első látásra, hogy ki­nek milyen szándék virít az orra hegyén. Megismeri azt, hogy ki jön közérdekből, ki magánügyből eredő kívánsá­gokkal. mrmmcwÉiWi Ha a vállalat előadói sürge­tik leírásaikat, ő rangsorol, fontossági és sürgősségi „szin­ten” és ezért nem szokott sér­tődés előfordulni. Igaz, a tele­fonozásnál ő is szabvány-trük- kökkel válaszol a hívóknak abban az esetben, ha a hívott személy véletlenül nincs keze ügyében vagy nincs halló-tá­volon belül. Nem szereti, ha az iktató­könyvben évekre visszamenő­en aktákat kell kikeresni, mert a régi írások porosak és azo­kat már a kutya is elfelej­tette. Ha valaki egy évre visz- szamenőleg keres ügyiratot, emlékezetből megmondja, ki és mikor intézkedett benne. Két éve ment férjhez. Peda­gógushoz. Lakást is kaptak a házassághoz és azt szépen be is rendezték. Szórakozása? Szereti a ze­nét, a társaságot. Terveiről faggatom. Nem vá­laszol. Ők férjével megépítet­ték terveiket a házasság előtti hónapokban, és a boldog szí­vek tervezgetése annyi illúzió és kedvesség, hogy azt szürke délelőtti beszélgetésben (mikor már a banki posta és az érke­ző levelek iktatásán túl van és várják, hogy újabb leveleket írjon) elmondani nem lehet. Szeméből árad a fiatalság hite-bizalma és ilyenkor és ilyen szívvel nem az a fontos, hogy „csak” gépírónő az em­ber, hanem az, hogy délután hívja őt Feri telefonon: mit és hogyan fognak programként csinálni este. Az adótisztviselő A városi adóhivatalban a délutáni napsütés nyugalma árad szét. A nagytereml hivatalos elfoglaltságon túl megmaradó idejét igénybe ve­szi. A légoltalmi kiképző mun­kában tevékenyen dolgozik: 1956—57-ben például 400 em­bert képzett ki eredményesen. Családjáról sokkal szíveseb­ben beszél. Felesége posta­mesternő volt, 1942-ben azon­ban munkaképtelenség miatt nyugdíjazták. Fia 1957-ben érettségizett a Dobó-gimnázi­umban'— négyes átlaggal. A Pedagógiai Főiskolán szeretne tovább tanulni, de tavaly nem sikerült, a főiskola padjaiban helyet szorítani magánais. A fiú mindenáron szeretne tanár lenni. Szirmai Andor mint apa nagyon szeretné, ha eredményes lenne az idei fel­vételi vizsga és a gyerek to­vább tanulhatna. Tizenhat éves kislánya a Szilágyi gim­náziumban tanul, közepes eredménnyel. A kislánynak különösebb ambíciói nincse­nek, a közigazgatásban sze­retne elhelyezkedni. Munkája érdekességeiről, az ügyfelekről, a velük való baj­lódásokról faggatom, de nyu­godt, elhárító mozdulatot tesz; csak azután szólal meg: Tudja, nem a legszimpati­kusabb feladat az ideges ügy­feleket megnyugtatni az adó­könyvi igazságok igazságos voltáról. Eddigi pályafutásom alatt mindig azon igyekeztem, hogy munkámat jól elvégezzem, fe­letteseim és az adófizető pol­gárok megbecsülnek, úgy, ahogy én is megbecsülöm őket. Nem sok idő választja el a nyugdíjhatártól, de nem is gondol a pihenésre. Élete a munka és szorgalom. Társa­dalmi munkásságát a Légó, a szakszervezet és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság is szívesen fogadja. A munkában, a mindennapok névtelenségében élő em­berek közül két arcot akartunk megvilágítani a beszélgetés derűjével. Ilyenek nagyjából ók és ilyenek vagyunk nagy­jából mi is: igyekszünk kötele ségünket teljesíteni másokért önmagunkért. V. A. ahol a sötétfestésű pulpituso­kon vaskos könyvekben fek­szik a városi adózás számten­gere, hárman tartózkodnak csendes munkában elmerülve. A legidősebb közöttük Szir­mai Andor, aki 1916. óta ál­landóan az állami közigazga­tásban dolgozik. Nyugodtan, felesleges mozdulatok nélkül megy egyik könyvtől a mási­kig, magyarázza az adófize­tőknek szenvedély mentes, be- idegzett szavakkal az adófize­tés kötelezettségét, az esedé­kességet, az összeget, amivel hátralékban vannak, stb. Délután nincs félfogadás, ilyenkor a belső munka fo­lyik. Ebből a szorgalmas idő­ből lopunk el néhány percet arra, hogy vázlatot készíthes­sünk egy munkás életéről. 1922. óta dolgozik az adó­ügynél. Ideiglenes díjnoki minőségben kezdte a szerény pályát. Csaknem hat év múl­va, az irodatiszti vizsga ered­ményes letétele után állam­pénztári kinevezést kapott, i 942-ben elsőosztályú tiszt, 1945-ben főtiszt. 1941-ben került Erdélybe, Krasznára, onnan repatriált, Magyarországra és azóta is megszakítás nélkül dolgozik. Jelenleg 1700 forint fizetést kap. Érettségi bizonyítványát ma­gánszorgalomból, 1927-ben szerezte meg. Mikor szórakozásai, kedvte­lései felől érdeklődöm, nem tud érdekeset mondani: nincs ideje önfeledt szórakozásra, mert társadalmi munkája a »Egy országot egy lóértu Lehet, hogy nem is lesz olcsó ár ez! Véres kard z> lyfegjelent Franciaország földjén az első amerikai J’-L rakéta, kellő számú amerikai legénységgel, hogy „megvédje" Franciaországot egy esetleges támadás ellen. Rövidesen talán arra is sor kerül, hogy megjelenjenek a francia légitérben a hidrogénbombát szállító repülő­gépek is, hogy az angol polgár után a francia se tudja nyugodtan álomra hajtani a fejét, mert mit lehessen tud­ni, nem részeg-e Jack, a pilóta. Mindenesetre Francia- ország nem panaszkodhat, nincs ok a rivalizálásra Angliá­val, vajon melyikük fontosabb és nélkülözhetetlenebb tagja a NATO-nak. Az amerikaiak eldöntötték: a francia kormány jóvoltából Jean D’Arc hazája is egyenjogú tagja lett az Atlanti Szövetségnek. „Egy országot egy lóért" — mondotta III. Richárd. Franciaország rangja egy rakéta­kilövőállomásért! | e Gaulle nem hozott békét Algériába. Minthogy ilyesfajta fogalom nem is létezik tarsolyában. A miniszterelnök újból vérbemártotta díszkardját, egészen a tábornoki bojtokig, s e véres kardbojtok nyomán, a már eddig is félmilliós algériai francia hadsereget — a tervek szerint — további 100 ezer fővel növelnék. Hogy ez a „véres kard”-terv mennyivel növelte De Gaulle népszerű­ségét, arra csak egyetlen tényt kell felhozni példának, s e tény: több, mint elegendő. A köztársaság híveinek július li-re tervezett nagy ünnepségével párhuzamosan „hiva­talos” köztársasági ünnepet határozott el a kormány, ame­lyen természetszerűleg a tábornok szónokolt volna az egybegyűlteknek. De Gaulle azóta már lemondott erről a kilátástalan megtiszteltetésről, jobbnak látta, hogy ehe­lyett Toulonban, a francia flotta ünnepi szemléjén vegyen részt. Még tíz nap van hátra, s a tíz nap sok változást hoz­hat. Lehet, hogy Toulonban sem ünnepel De Gaulle mi­niszterelnök, lehet, hogy Algériában, az ejtőernyősök körében ünnepli meg a köztársaság ünnepét. A farkasok között a bárányok napját. (látó) A Hazafias Népfront hírei — A hatvani járási tanács végrehajtó bizottsága foglalko­zott a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának munkájá­val. A v. b. ülés során több javaslat született a Népfront munkájának megjavítására, és egyben erősödött a Népfront- bizottság és a tanács közötti kapcsolat. A v. b. ülés során határozatot is hoztak a Nép­front-bizottságok és a taná­csok kapcsolatáról. — A Nagygombosi Egyetemi Tangazdaságban békebizottsá­got szervezett a Hazafias Nép­front. Már több gazdaságban alakult békebizottság és az a cél, hogy minden állami gaz­daságban megalakuljon. — A füzesabonyi járásban a községi Népfront-bizottságok rövidesen ekészítik a második félévi akcióprogramot. Ennek megvitatására már értekezle­tet tartott a sarudi, aldeb- rői, káli, kompolti és a fel- debrői Népfront-bizottság. A Torre del lago-i A VILÁG ZENERAJONGÓI ezekben a napokban ünnepük Giacomo Puccini olasz zene­szerző születésének 100. év­fordulóját. A közkedvelt és közismert melódiák szerzője életének legszebb és legnyu­godtabb napjait a festői szép­ségű Torre del lago-ban töl­tötte. A viareggioi tartomány­ban levő kis falunak mind­össze pár ezer lakosa van, ezeknek nagy része ma is földműveléssel és halászattal foglalkozik. Az idegenforga­lom a kis helyen ezekben a napokban megnőtt. Ez nem­csak a gyöngyörű vidéknek, de elsősorban a zeneköltő sír­jának és házának szól. A Massaciucoü tó partján levő villa küszöbét nagy számú külföldi Puccini-rajongó is átlépi. Ennek a tónak a part­ján születtek a legszebb és legismertebb operák dallamai. A Puccini-villa erősen kü­lönbözik a Torre del lago-i la­kóházaktól. Egyik fele lom­bardiai vidéki épületek stílu­sát viseli magán, a tó felől nézve a pavilon és az árnyas kert viszont már toszkán jel­legű. A HÁZ BELSEJÉBEN ren­dezték be a Puccini múzeu­mot. Az értékes gyűjteményt a háború alatt többízben fe­nyegette a teljes pusztulás veszélye. Az emeletes yüla belsejében a látogatók meg­tekinthetik a maestro fényké­peit, ruháit, fegyvereit, az — Az aldebrői Népfror bizottság az első és a másod világháborúban elesettek er lékére egy emléktáblát kés: tett. A megemlékezési ünne ség során Svoób János, -a h lyi Népfront-bizottság elnö mondott beszédet. — A füzesabonyi járási 1 nácsülésre — amit július én tartanak meg — megh: ták a járás valamennyi N< front-bizottságának elnök Az ülés során megbeszélik községfejleszési tervet, ame nek megvalósításához komi feladatok hárulnak a közs Népfront-bizottságokra^ — A gyöngyösi járási Ni front-bizottság keretén be megalakult a járási mezőg dasági bizottság, amelynek a feladata, hogy ápolja Gy gyös vidéke borkultúráját segítse a mezőgazdasági t melést. A bizottságban kiv szőlészeti, borászati és eg mezőgazdasági saakembe vesznek részt. Puccini Muzeun operák partitúráit, az i előadások címlapjait és i reposztását. Egy egész szc betöltenek azok az újság kék, amelyet Puccini ktilf turnéjairól, vendégszereple ről és bemutatóiról szóin A MÚZEUMMÁ KINE ZETT épületet állandóan c ni kell, mert, sajnos, a r művész hagyatékából az é kés, apróbb emléktárgya az utóbbi évek folyamán gyón sok eltűnt és elkallói így nyomaveszett Puccini rés vadászpuskáinak, mel kel gyakran járt a tó kör kére vadászni, valamint nagyon finom kis papír késnek és néhány partit nak. Nagy viták folyta Puccini örökösökkel is, a művész hagyatékát t egészében saját tulajdo nak tekintették. NEMCSAK TORRE LAGO lakossága, de az e olasz nép értékes nemzeti gyománynak tekinti a tó villát. A centenárium év a múzeum igazgatósága feladatot tűzött ki célul: részt fokozottabban tisz és őrizni Puccinitól ránk radt tárgyakat, másrészt dig az érdeklődőkkel r szélesebb körben megisme ni születésének és alkotó: kájának helyét. (Az „Unita” című nar ból fordította: Nagy 1 lin.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents