Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-22 / 153. szám

1958. július 22., kedd ÄtKÜJSäO Rizsesek között lép fel leghamarabb a rizs végzetes betegsége, a bruzonia. Tovább megyünk a rizsgá­ton. A rizsőr rézgálicot szór a békanyálra. Mint mondja óvja, védi ezzel a víz tisztaságát, mert a posványos, mocsaras víznek a rizs nem barátja. A rizs a tisztaságot szereti. Dél­felé jár az idő. A Nap maga­san van és úgy látszik, pótolni akar minden eddigi mulasz­tást. Befelé indulunk. A csa­tornánál, ahol a Tiszából öm­lik át a víz, megállunk. Nem állhatok ellent • a kísértésnek. Cipőt, zoknit le és máris tér­dig állok a friss vízben. Mo­sakodás, kis felfrissülés után tovább megyünk, be a faluba a szövetkezet udvarára. Az emberek a hűvösön pi­hennek. Dél van. Ebéd után jól esik szunyókálni egy fél­órát. — Régen volt hajnali há­rom óra, mondja valaki moso­lyogva. — Nem csoda, ha eb­ben a szörnyű hőségben ebéd után elnyomja az embert a buzgóság. Néhányan közelebb jönnek. Csutor Gáspár, Veréb Meny­hért, Csonka István, Bapi And­rás. Rizses emberek ők vala­mennyien. Halljuk hát, mi a véleményük, hogyan véleked­nek a rizsről. — Öt éve kezdtük el a rizs- termelést — kezdi a szót vala­ki. Akkor, az igazat megvall­va, kézzel-lábbal tiltakoztunk ellene. Most, nem hagynánk abba semmi pénzért sem. Megszerettük, megtanultuk be­csülni a rizst. — Hogy miért? Hát hallgassa meg, — veszi át a szót egy fiatalember. — Ta­valy csak közepes termésünk volt. Termett 742 mázsa ri­zsünk. A nyers rizs mázsájá­ért kaptunk 450 forintot. Ez több, mint háromszázharminc­ezer forint. A rizs 20 százalé­kát hántolt formában kaptuk vissza, amit a tagság között osztottunk szét. Veréb Meny­hért 316 kilót, Csonka István 296, Bapi András 500 kiló rizst kapott. Ezen felül nyugodtan el­mondhatjuk, hogy szövetkeze­tünk tavaly minden tartozását a rizsből fizette ki. Ez volt ta­valy. Az idén jobb, sokkal jobb termést remélünk a múlt évinél. A mi rizsünknek pár­ját kell keresni a kiskörei ha­tárban. Hallgassa meg terveinket is — veszi át a szót újból az el­nök. — Jövőre egyik tábla ki­öregedett rizsföldünket bevet­jük vörösherével. Az díszük a rizs után legjobban. Néhány esztendő pihenés után újból beállítjuk. Ha a palántáit rizs parcellánk megüti a holdan- kénti 30 mázsás átlagtermést, akkor jövőre ezt a módszert nagy területen fogjuk alkal­mazni. Az összes rizsterületet búzasorosan vetjük, mert az idén, de már tavaly is azt ta­pasztaltuk, hogy az így vetett rizs holdanként 2—3 mázsával is többet hoz. Van mondanivalójuk a ri- zseseknek bőven. Azzal bú­csúzom tőlük, hogy aratáskor újra találkozunk. Bizony, estefelé jár az idő, mikor hazafelé indulhatunk a kanyargós országúton. A dél­utáni napsugár meg-megcsil- lan az árasztott földek tiszta vizén. Gyönyörködik a ringó rizstáblák fölött. Messze, alig láthatóan már feltűnnek a Bükk, a Mátra hegyei, valahol messze a Tiszán tompán fel­búg egy hajókürt. Esteledik... Szalay István A nyári munkák hírei a füzesabonyi járásból KISZ-fiatalok segítsége A napokban beteges öreg bácsi állított be a nagyrédei tanácsházára. hogy nagy gondjáról beszéljen a tanács­csal. Elpanaszolta, beérett már a gabonája, de nincs aki learassa. Ö maga beteges, nem bírja már a kaszát, fe­lesége szintén beteg, annak sem veszi hasznát a marok­szedésbe. Rokonuk nincs, nincs aki learassa a kenyér- nekvalót. A tanácstól kért — és a fiataloktól kapott is se­gítséget az öreg Benkocs Ist­ván. A tanácsnál ott volt ép­pen a községi KISZ-szervezet titkára, aki elhatározta, el­meséli a fiataloknak, milyen nagy gondja van az öregnek. Nem telt bele sok idő, meg­szerveződött a kis arató bri-j gád, melynek tagjai másnap hajnalban, kaszával felszerel­ve megjelentek az öreg Ben­kocs István földjén, learatták, csomókba rakták kis gaboná­ját. Nyugodtan hajthatja álom­ra fejét a két öreg, mert hp rokonuk nincs is, de van aki segítsen nekik — a kiszista fiatalok.- MEGINDULT GYÖN­GYÖSRŐL az export-sárga­barack szállítása. Napról nap­ra több és több vagon gördül ki a gyöngyösi állomásról. A jóhírű sárgabarack szellőzte­tett és jegelt vagonokban in­dul külföldi útjára. besenyőtelki Honfoglalás, az egerfarmosi Üj Barázda, a poroszlói Béke és a kompolti Űj Barázda Tsz jár az élen.- 18 KÖZÖS SZÉRŰT jelöl­tek ki a járás egyes községei­ben a behordás és cséplés ide­jére. Ezeken a helyeken min­denhol biztosították a rakodási és a tűzvédelmi feltételeket, és a dolgozó parasztok már hordják is terményeiket a ki­jelölt helyekre.- AZ ARATÁS BEFEJEZ­TÉVEL párhuzamosan meg­kezdték a tarlóhántást is. A tervek szerint mintegy 22 és fél ezer hold tarlóhántását kell elvégezni. Ebből idáig kb. 600 holdon végezték el ezt a mun­kát, s a cséplés befejezésére a terv 70 százalékát teljesítik. — A SZIHALMI BÉKE TSZ a hét végén kezdte meg a paprikaszüretet. Kertésze­tében két hold paprika ad bő termést, és megkezdték a szállításokat. Az átvevők most 10 forintot fizetnek ki­Forró júliusi nap. Az égen egy tenyérnyi felhő se látszik és csak nagynéha hoz egy kis enyhülést a Tisza felől fujdo- gáló szellő. Virág Imrével, a kiskörei Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnökével járjuk a rizsföldeket. Negyvenöt hold rizst öntöz itt a szőke Tisza vize. Távolból idehallatszik a motorok dohogása, szivattyúz­zák a vizet. A keskeny hullám­gátakon visz utunk. Rizs, rizs mindenfelé. Úgy látszik, nem­rég gyomlálhattak, mert egy fia gazt sem látni sehol. A langyos Tisza-vízben most szökken szárba Alföldünk már nem „új” növénye. Ott távol, innen a Tiszán és túl is, egy­re több a rizsvetés. — Több ezer hold, csak itt a környé­ken, — mondja Virág Imre. Távolabb kis kunyhó látszik, a rizsőr nyári szállása. Ahogy megyünk, közeledünk felé a keskeny gátakon, hosz- szú lábú zöld békák ugranak hatalmas loccsanással fejest a vízbe. Szinte irigyli őket az ember, hisz rólunk egyelőre patakokban szakad az izzadság. Jóval harminc fölött mutatna a higany, ha mérnénk a mele­get. Az elnök egy kisebb parcel­lához vezet.,.— Ez a kísérleti telepünk, — mondja. Most az idén próbáljuk először. Palán­táit rizs. Úgy látszik beválik. — Ez a kis darab valóban szebb, elüt a többitől, bár az egész telep olyan, hogy mint mondani szokás, — rossz szemnek kár ránézni! — — Eddig még nagyon szép a termés — állapítja meg Vi­rág bácsi is és ha valami baj nem éri aratásig, biztosan szá­míthatunk 27 mázsára is hol­danként. Tavaly 18 mázsát adott holdja, de még így is nagyon megérte vele bajlódni. — Mert van ám itt dolog elég, — kapcsolódikta beszélgetésbe a rizsőr. Gyomláláskor har-; minc-negyven tag is dolgozik néha. Reggeltől estig vízben álldogálni bizony nem kis do­log. De talán mindentől leg­nehezebb munka a rizs aratá­sa. A legnehezebb, de mégis ( legszívesebben csináljuk, — mosolyodik el az elnök. Az egyik táblát a szokottnál to­vább nézik kísérőim. Figyelik, vizsgálják, aztán egymásra néznek. — Gyönyörű haragos­zöld, mi baja lehetne, — mon­dom, de ők úgy látszik más­képpen vélekednek. — Éppen ez a baj, teszi hozzá az elnök. Igen kövér, szinte buja. Le kell csapolni a vizet, koplal- tatni kell pár napig, — mondja magyarázva. Ilyenkor AMAMMWW/VWAMAA/WVM/WVÁ/WVWVWWWWMA/WWVWWWWVWNAWVWWWWWVWVM/WiM^/V tVWNA/WWWWWVWW'k^'^WWWWA/WWWWWWVA/V^^^/WWVWWW- A JÁRÁS TERÜLETÉN igen sokan beneveztek a 30 mázsás kukoricatermésért in­dított versenyben. Kápolnáról pl. Krisztián Ferenc, Magyar Márton és több társa küldte el benevezését. Kompolt község híres kukoricatermelői közül 36-an jelentkeztek, ezek között Kretz Béla, Müller Ferenc és Papp István. A járás termelő­szövetkezetei természetesen szintén részt vesznek a nemes versengésben.- AZ ARATÁSSAL egyidő- ben a cséplést is befejezte a mezőszemerei Űj Világ Tsz. Ugyanis a .szövetkezet 237 hol­das gabonatábláját teljes egé­szében kombájnnal aratták le. Nem volt külön gondjuk a be- hordásra és a cséplésre. Kéz­zel csak 13 hold termését vág­ták le. — TÖBB MINT 500 HOL­DON végeztek másodvetést az egyénileg dolgozó parasz­tok, a termelőszövetkezetek pedig közel 150 hold másod- vetést tettek a földbe. Hiba, hogy több helyen az ismételt sürgetések ellenére sem ér­keztek meg a vetőmagvak a földművesszövetkezetekbe.- A FÜZESABONYI és a sa- rudi gépállomások gépei min­den községben megkezdték az előcsépléseket. Néhány nap múlva pedig már a cséplő-bri­gádok is kiállnak. A járás te­rületén 76 cséplőgép dolgozik majd az előre elkészített me­netirány-tervek szerint. Ezek­ből 63 cséplőgéphez rendes munkacsapat szerződött, 13 géphez viszont még szervezési nehézségek miatt mindig nem tudtak brigádot állítani.- BEFEJEZTÉK a gabona­félék aratását a járás terüle­tén. Az aratási munkák során többek között 18 ezer hold bú­za, 650 hold rozs és 417 hold őszi árpa került levágásra. — SZORGALMASAN VÉG­ZIK a behordást az egész já­rásban, Az elkövetkezendő napokban 27 és fél ezer hold földről több, mint 515 ezer csomót kell behordani. Ehhez 2460 kettős igásfogat. a gép­állomás, s a Talajjavító Vál­lalat több vontatója és több teherkocsi áll a dolgozó pa­rasztság rendelkezésére. A termelőszövetkezetek közül a lójáért. A holdankénti 70—80 mázsás átlagtermés szép jö­vedelmet biztosít a tagság­nak.- TIZENHÁROM VAGON kenyérgabona és tizenkét va­gon takarmánygabona értéke­sítésére kötöttek idáig szerző­dést az állammal a járás ter­melői. Termelőszövetkezeteink is örömmel adják el gabonáju­kat az államnak, hiszen a bú­zánál például 20 forintos átvé­teli felárat is számítva, jó jö­vedelemre tesznek szert.- A JÁRÁS FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZETEI is felké­szültek a nyári munkákra. Biztosították a kasza-, a fém-, a zsír-, a szalonna-, s az egyéb cikkekből a szükségletet. Hű­sítő italokat árusító mozgó büfé azonban csak Szihalmon és Füzesabonyban működik rendszeresen. Hiba mutatkozik a szódavízellátásnál, s nem egyszer a málnát kútvizzel ke­verve kénytelenek kimérni. Kiránduló parnsztoh a Mátrában Gyöngyöspata község ott fekszik a Mátra egyik oldalá­ban, mégis, nem sok gyöngyös­patai dolgozó paraszt dicse­kedhet azzal, hogy jól ismeri a festői szépségű hegyvidéket. A sok munka mellett" nem­igen értek rá kirándulni, s pénzük ■ sem volt elég. Most a Hazafias Népfront helyi el­nöksége megszervezte a köz­ségben egy csoport kirándulá­sát. Saját költségükön közösen béreltek egy autóbuszt, s va­sárnap bejárták vele a Mátra festői szépségű tájait. Mint mondották: a múltban nem engedhették meg maguknak ezt a luxust, most végre pó­tolták. Cukrászda lesz Nagyrédéit is A megyében egyre több föld­művesszövetkezet rendezett be szép, sokszor városi igényeket is igazán kielégítő cukrászdá­kat. A cukrászdáknak minden faluban igen nagy a sikerük, forgalmuk biztosítja, hogy ne ráfizetéses üzemága legyen ez a szövetkezetnek. A példa ha­tására most a nagyrédeiek is elhatározták, hogy cukrászdát létesítenek. Az áruval gazda­gon felszerelt szövetkezeti bol­tok mellett nemsokára meg­nyitja kapuit a modernül fel­szerelt földművesszövetkezetí cukrászda is. Készen áll nemsokára a busz-megálló Már hírt adtunk arról, hogy Kisnánán a községfejlesztési alapból többek között megold­ják a község lakóinak régi problémáját is, autóbusz váró­termet létesítenek a megálló­nál, hogy ne kelljen zuhogó KOMPOLTON AZ UTÓBBI időben sűrűn kopognak az Éles-féle ház ajtaján — Józsi bácsit keresik. Rokon, jóbarát, ismerős és mindenki, aki va­lamilyen kapcsolatban volt, vagy van az Éles családdal, az eljön, hogy egV kicsit el­beszélgessen a már 43 éve Szovjetunióban élő Éles Jó­zseffel. Szeretet, ragaszkodás és a kíváncsiság hozza el őket. A külföldön élő ember élete érdekli őket, szavát akarják hallani, az arcát lát­ni. Mindegyik kedves, előzé­keny, hogy csak egy félórács­kát is ülhessen vele szemben, idézgetve régi emlékeket, er­ről arról. Még Miskolcról is eljött egyik katonacimborája. 1915-öt írtak, amikor az egykori kovácsmester fia meg­kapta behívóját. Tizennyolc éves volt akkor. A falujától addig még nem volt távol. A helybeli serdülő legényekkel járt együtt. Gyakran fürdött a kert alatt csobogó Tárná sekély vizében; vágyat ébresz­tett benne egy-egy lány köny- nyű, vidám nevetése, mely úgy buggyant az arcukon, mint a forrás vize. Eszébe jut néha a műhely, ahol az acél üllőből csodálatos han­gokat csalt ki apja kalapácsa. A tűz, ahol pattogva égett ezernyi apró, kékes-sárga lánggal a szén, vörösen íz­zott a vas, majd parányi csil­lagok szálltak a füstös helyi­ségben széjjel, ha rácsapódott a kalapács. A FRONTRA KERÜLT, s hamarosan fogságba esett. Eleinte a többi fogolytársával együtt várta, hogy megszűn­jön a háború, de egyre csak megtépett ruhájú, több helyen Négy ős» testvér a» asztalnál bekötözött sorstársakkal sza­porodtak, akik reménytelen híreket meséltek. A front gondolata ezerlábú szörnye­tegként markolt tudatukba, hogy ne legyen egyetlen nyu­godt percük sem. Aztán hirte­len megváltozott a helyzet. Az őrök izgatottan beszélget­tek, legtöbb közülük szinte újjongott: „Kitört a forrada­lom! Vége a háborúnak” járt szájról szájra a hír, s az el- kínzott arcokon megjelent a mosoly, a remény. Hamarosan karszalagos elvtársak jöttek, néhány magyar is volt közöt­tük, és magyarázták a fog­lyoknak az eseményeket. So­kan hazaindultak a családhoz, a földhöz. Éles József ott ma­radt, s még sokan döntöttek hozzá hasonlóan. Aztán ismét harc következett: új zászlók alatt, új hatalomért. Bejárta a Kaukázus végtelen mezőit, mint a Vörös Hadsereg egyik felcsere. Hat évi harc után elhallgattak a fegyverek Oroszországban is, s olyan munka kezdődött el, mely so­ha nem látott eredményeket szült. Éles József is megta­lálta a helyét az új rendben: tanult és gyógyszertárba ke­rült Alekszandrovszkban. Ma is ott dolgozik. S most újra itthon: egy magyarból lett szovjet ember. Meglátogatni jött három le­ánytestvérét, s most vala­mennyien körülülik az asztalt ősz hajjal, megöregedve. Járt a rokonoknál, akik már nem is emlékeznek a sok évvel ezelőtti kompolti kovács-fiú­ra. Három hónapot tölt Ma­gyarországon, szabadságából már csak két hét van hátra. Járt Párádon, megnézte Eger­ben a népkerti kiállítást és megdicsérte azt, beszélt az erdőgazdaság egyik vezetőjé­vel. — Tetszett a szakállas em­bernek — mosolyodik el és akadozó szavakkal próbálja megrajzolni az erdész alakját. A szavakat oroszosán hang­súlyozza, ha megakad a be­szélgetés, rögtön azt mondja: „znácsit”. Szinte újra tanul magyarul. Amikor Pestre megérkezett alig tudott vala­mit. Az itthoni napok, az ese­mények, a környezet segítsé­gére vannak. A szavak és az emlékek összefonódnak, s mindkettő úgy tör előre, mint a vulkán. FESZTELENÜL BESZÉL. van valami nyugodt derű az arcán, amely az elégedett ember jellemzője. Elragadta­tással beszél azokról a válto­zásokról, melyek Magyaror­szágon és falujában végbe­mentek. — Egy lépés és a mennyor­szágban vagytok. Mindenetek van, nem panaszkodhattok. Aztán elmondja, hogy más­képp képzelte el az itteni állapotokat. A nővérei azt ír­ták nagyszerényen, hogy szű­kösen, szegényen élnek. — Istenem, mit vigyek ne­kik, törtem a fejem én is, a feleségem is. Hát mikor haza­jövök, mit Iátok? Majdnem térdre estem. A falu! Mennyi szép új ház! Mindent láttam, csak szegénységet nem. Ahol három hízó van egy háznál, ott nem „sírhat” senki! Szinte ömük belőle a szó. Csodálattal említi Budapes­tet, ahol egy hetet töltött ro­konoknál. Meséli: rajong a cigányzenéért. Elmentek Pes­ten is egy vendéglőbe, hogy hallja a cimbalom hangját, lássa a fürge, barna kéz és a húrok játékát, és egy ki­csit elszomorodjon, ha meg­szólal a dal: „Lehullott a rezgő nyárfa ...” — Ügy vágytam már enni jó magyarosan elkészített pörköltet, meg kompolti „mac­kót”. Itt aztán mindenben volt részem, három hónapig ünnep volt számomra a világ. A faluba még a lakodalomba is meghívtak, felköszöntött az új pár. Nagyon-nagyon jól­esett — mondja elérzékenyül- ve. Ezután arról beszél, hogyan él „odakinn”. Emeletes, négy­szoba komfortos lakása van. Ő gyógyszertárvezető, a fele­sége pedig odahaza méhész- kedik. Szívesen eljárogat va­dászni, de már egyre ritkáb­ban, mert fáj a lába, s meg­gyengült a látása. Valamikor még trojkával járt vadászni. Ma már nincs trojka, csak az orosz népdalok és a szóbeszéd őrzi emlékét. — BUSSZAL, AUTÓVAL, vonattal járnak nálunk az emberek, — jelenti ki hatá­rozottan és büszkén. — Nincs orosz muzsik és trojka sincs. Az orosz már nem csizmája szárát ütögeti tánc közben, hanem simán és szépen lej­tenek a parketten. Ti nem tudjátok mi ment ott végbe 40 év alatt! Megemlíti, hogy sokat hal-; lanak Magyarországról és sze-; rétik a magyarokat. Rengeteg; a magyar könyv. — Gárdonyi, József Attila, Jókai, Móricz és az öreg bol-; sevik Illés Béla könyveit ol­vassuk. Én meg nap mint nap; hallgatom Budapestet, a Kos-; suth Rádiót. Szenvedélyes futbaldrukker.! Emlegeti a futbalisták nevét.! Elmondja: 150 kilométert is! utazik azért, hogy megnézzen; egy jó meccset. Elköszönök, de ő elkísér a! patakpartig. Fürgén, fiatalé-" san mozog. Gondolatban be­jár minden házat, minden! emberhez szólni akar, amikor! hihetetlen csodálkozással meg-; jegyzi: — Nem tudom megérteni,! mi történt itt másfél évvel! ezelőtt! És főleg miért? Szótlanul megyünk egy da-! rabig, gondolatok keringetik! egymást, mint égen a felhők.! Józsi bácsi megáll, nem szól,! csak a kezével mutatja széles! ívben a házakat, melyek nem-! rég épültek. A valóságot lát-! ja, melyet mi, „bennszülöttek”; nehezebben veszünk észre. A hídhoz érünk. A korlát-; nak támaszkodik és hosszan; néz a távolba, mintha magá-; hoz akarná ölelni a vidéket.; Csendesen szól, szinte csak • magának beszél. — NEMSOKÁRA ÚJRA! odahaza leszek. Biztosan so-! kát kérdezősködnek tőlem a! lányok, akik velem dolgoz­nak, Magyarországról. Megint! együtt daloljuk majd magya-! rul: „Darumadár útnak indul...’ Olyan szépen, nagyon szé-; pen énekelnek ... Hankóczi Sándor esőben, vagy a tűző napon az út mentén várakozni az uta­zóknak. Már hozzá is fogtak a váróterem felépítéséhez, s rö­videsen felavatják a község kis, de a lakosok szempontjá­ból igen fontos létesítményét. —-mmmmm-ru. ■mrntrnmm. Követendő példát mutatnak a kiskörei KISZ-fiatalok Az aratás legszorgosabb ideje alatt sem kímélik ere­jüket a társadalmi munkától a kiskörei kisziszták. A napokban a járási KISZ- Bizotttág felhívására elhatá­rozták a fiatalok, hogy vasár­nap 50 főből segítőbrigádoí indítanak a kiskörei Dózs£ termelőszövetkezet gyümölcsö­sébe, ahol a terhük alatt ros­kadozó almafákat fogják fel támogatni és a barack szűre tét fogják végrehajtani. A fiatalok elhatározták, hogi addig nem fejezik be a mun kát, míg 5 kh. almafást fe nem támogatnak és 40 mázsí barackot le nem szednek. Ezzel a munkával nagy se gítségére lesznek a tsz tagjai nak, akik most minden ere jükkel harcolnak mindéi szem gabona learatásásért é betakarításáért. Ilyen példi nyomát kövessék a járás töb bi KISZ szervezetei is, és ak kor meg lesz oldva a heves sportpálya kifutópályájának, környékének rendbehozása ií amit már régen vár a heves sportszerető közönség. Segít ségadásunk és munkánk utál még jobban kiérdemeljük dől gozó népünk elismerését é szeretetét. Kovács Gábor, járási KISZ biz. munkatárs? — A KÖZSÉG összes burgo nyavetés területén elvégeztél az elmúlt napokban az előír burgonyabogár elleni védeke zést Mezőtárkányban. A mun kához segítséget adott a Nö vényvédő Állomás két gépe i<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents