Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-14 / 121. szám

1958. június 14., szombat .VEFCJSAU 3 A Népfront és a mezőgazdaság ... hogy közbiztonsági őri­zetbe helyezik az árdrágító üzéreket, huligánokat, speku- kulánsokat, a társadalmi tu­lajdon fosztogatóit, orgazdá­kat és áltálában azokat a személyeket, akik illegális, kétes jövedelmi forrásokból élnek, nem végeznek rend­szeres munkát, vagy egyálta­lán nem akarnak dolgozni. A legutóbbi napokban már több ilyen személyt vettek közbiztonsági őrizetbe. A dolgozók legnagyobb megértésével találkozik ez az intézkedés, ezért is szüksé­ges, hogy a jövőben még fo­kozottabb eréllyel üldözzék az ilyen élősdieket, akik a becsületes emberek jóhisze­műségéből és véréből élnek... Tiszta lesz az utca, a vá­ros, az ország, — megtisztít­ják közéletünket a gazdasági és erkölcsi kártevőktől, a hu­ligánoktól ... Tiszta lesz az utca, a vá­ros, az ország, — csavargók, munkakerülők nélkül mun­kánk, de még a lélegzésünk is könnyebbé válik... F. I. timst — A HAZAFIAS Népfront kezdeményezésére 54 taggal megalakult a gyöngyösi járá­si tanácson a KST. — KÖMLÖN, a földműves­szövetkezet nőbizottsága, 1000 forintot, ruhát, törülközőt és nagyobb mennyiségű szappant gyűjtött a Gyermekvárosnak. Erdőtelken egykilós-mozgal­mat indítottak, melynek kere­tében minden gazda, aki érté­kesítési szerződést kötött az állammal, egy kiló terményt juttat a fóti Gyermekváros ja­vára. — FELDEBRÖN a község­fejlesztési alapból építik az Egri utat Az útépítésre ed­dig 42 000 forintot fordítot­tak. Az út építéséhez nagy­ban hozzájárulnak a község dolgozói is társadalmi mun­kával. Hírek a megyei Vöröskereszt életéből Eger dalosai a IV. egri dalosünnepen A kórus-mozgalom a közel­múlt éveiben egyre izmoso­dik hazánkban, újult kedvvel, lelkesedéssel zeng a sok ma­gyar dalos szív és ajak. Ennek a nemes és kedves művelődési ágnak a 76 éves múltba nyúló egri hagyományai értékes, hasznos szolgálatokat tettek városunk belső életében és hírnevének növelésében is. Az idei egri dalostalálkozó rend­kívüli érdeklődést kelt ország­szerte és távoli vidékekről in­dul el ezer és ezer dalos, el­hozva ide kórus-művészeti tö­rekvéseiknek eredményeit, hogy azokat bemutassák egy­másnak és hogy ezen a dalos­találkozón újabb tanulságok­kal és serkentésekkel gazda­godjanak. Az „Egri Dalkör” tavalyi, 75 éves jubileumi ünnepsége után a férfikar tagjainak éneklő kedve megerősödött és működésük megszilárdult a Kisipari Szövetkezetek egri bizottságának kultúrmunkája keretében. Erre az alapra épült fel az új tagokkal sza­porodott vegyeskar is és így mi, egriek, az idén kétféle verzióban fogunk szerepelni. A — A HEVESI Hazafias Nép­front járási bizottsága kedden ülést tart, ahová meghívják a járás népfront-elnökeit és ér­tékelik eddig végzett munká­jukat. — A PÉLYI TISZAVIRÁG Termelőszövetkezet ÍOGO fo­rintot ajánlott fel a Gyer­mekváros javára. — A GYÖNGYÖSI városi kultúrház színjátszó csoportja vasárnap este fél 8 órai kez­dettel Domoszlón mutatja be a Dunaparti randevú című háromfelvon á.os vígjátékot. — TIZENÖTEZER FO­RINTOS beruházással járdát építenek Hevesvezekényben a községfejlesztési alapból. — A HEVESI járási végre­hajtó bizottság 19-én tárgyalja meg a nyári mezőgazdasági Xmunkára való felkészülést. A Hazafias Népfrontnak — mint a legszélesebb tömege­ket átfogó mozgalomnak — feladata és célja, hogy a szé­les néptömegek, párttagok és pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek aktív részvételével segítse a párt és a kormány programjának eredményes megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy a Nép­front falusi politikája nem lehet más, mint a párt pa- rasztpolitikájának népszerű­sítése, annak gyakorlati meg­valósításának szüntelen segí­tése. E téren kettős feladat áll előttünk. Egyrészt a mezőgaz­dasági termelés általános fej­lesztése, a belterjes gazdálko­dásra való áttérés útján, másrészt, és ezzel egyidőben a nagyüzemi mezőgazdaság, vagyis a termelőszövetekzetek fejlesztése. A nagyüzemi gaz­daságok kialakítását fontos hangsúlyozni azért is, mert az első feladat sikeres meg­valósítása is csak a nagy­üzemben lehetséges. Mit tett ennek érdekében ft Népfront? Az ellenforradalom utón ki­egészített, összetételében és Vezetésében megerősített nép­front-bizottságok még nem te­kintenek vissza nagy és ered­ményes múltra. Azonban az eltelt rövid időszak is igazol­ja, hogy a Népfront akarja és tudja is segíteni ezt a munkát. Eredményesen mun­kálkodtunk közre az ezüstka­lászos tanfolyamok, de álta­lában az iskolánkívi'űi szak­oktatás szervezésében, annak munkájában. Több helyen, mint pl. a Népfront gyöngyö­si ..Petőfi” gazdakörében a tél folyamán saját erőből in­dítottak be szőlőmetszési elő­adássorozatot, maid később oltó-tanfolyamot. ' a rész­vevők — túlnyon fiatalok *— az oltványokat is közösen hajtatták ki. A gyöngyösi Állami Pince- gazdaság Ilona-telepí üzem­egységében egyéni parasztok, szakcsoport és termelőszövet- •kezeti dolgozók részvételével szőlőtermesztési ankétet és tapasztalatcserét tartottunk. Több helyen a községi taná­csokkal helyi mezőgazdasági kiállítást szerveztünk, melyen termelőszövetkezeti és élen­járó egyénileg dolgozó parasz­tok termelvényeikkel vettek részt. (Pl. Makiár, Verpelét, stb.). A megyei elnökség mellett megalakult mezőgazdasági bi­zottság megvitatta a párt ag­rártéziseit. Több helyes, fel­használható javaslatot terjesz­tettek az illetékes szervek fe­lé. A megye számos községé­ben „Falu Hetek“ keretében, falugyűléseken tárgyalták meg az agrártéziseket, és a fontosabb mezőgazdasági ren­deleteket. Eredményesek vol­tak ezek különösen a péter- vásári és a hatvani járásban. (Pl. Pétervására, Tarnalelesz, Recsk, stb.). Több községben egyéni és termelőszövetkezeti dolgozók találkozóját szerveztük meg. Javaslatokkal segítettük a mezőgazdaság perspektivikus fejlesztése terveinek kidolgo­zását. A tapasztalatok azt igazol­ják: Azok a rendezvények és akciók voltak eredményesek, ahol igényeltük és támasz­kodtunk a párt segítségére, ahol jó a párt és a tömeg­szervezetek kapcsolata, együttműködése, Feladatainkat továbbra is .i párt és kormány parasztpoli- tikájának irányelvei szabják meg. A párt agrártéziseinek széleskörű ismertetését to­vábbra is állandó feladatunk­nak tekintjük. Véleményünk szerint bizottságainknak olyan kérdés propagálását is vállal­nia kell, mint a termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíj törvé­nye. Ez olyan fontos határo­zat, melyet ebben a megyé­ben mindenkinek feltétlen is­mernie kell. Magyarázni és ismertetni kell bizottságaink­nak a 3004. számú rendeletet, valamint a hegyközségek szervezéséről szóló határozat jelentőségét is. Az eddigieknél többet kell foglalkozni a gazdakörökkel. Megjelent a gazdakörö' alap- szabálytérvezete, mely rögzíti a tagok jogait és kötelessége­it. Csak azok működhetnek tovább, akik ennek szellemé­ben dolgoznak. Nem tűrjük, hogy gazdaköreinkben kulá- kok, vagy más, népi demokrá­cia ellenes elemek meghúzód­janak, Mi a gazdaköröket, népfront-köröket a dolgozó parasztok, munkások, értel­miségiek, termelőszövetkezeti és állami gazdasági dolgozók olyan fórumává kívánjuk tenni, ahol bátran és őszintén szórakozhatnak, tanulhatnak. Azt kell elérni, hogy nép­front-bizottságaink a mező- gazdasági termelés segítését ne reszortfeladatnak tekint­sék, hanem általános, min­dennapi szívós munkának. A Népfront politikai tömeg- mozgalom. éppen ezért bizott­ságainknak nem az apró szak­mai részletkérdésekkel, ha­nem a mezőgazdaság politikai "oldalával," az- agrárpolitikával kell ' ’alkozni elsősorban. Ezen belül a mezőgazdaság szocialista átszervezését kell főfeladatnak tekinteniük. Most, amikor a párt és kor­mány az önkéntesség szigorú betartásával folytatja a mező- gazdaság nagyüzemi átszerve­zését, különösen megnőtt a politikai, felvilágosító munka jelentősége. E téren bizottságaink — a zökkenők ellenére is — ered­ményes lépést tettek előre. Egyes bizottságok munkájá­ban azonban nem szerepel megfelelő súllyal a szövetke­zeti gondolat propagálása, egyszerűen hallgatnak erről Ezzel azt a tévhitet keltik a parasztságban, mintha kis- árutermelő gazdaságok fen- tartása mellett volnának. Ez­zel az állásponttal a népfront­mozgalom nem érthet egyet. A szövetkezeti mozgalom fejlesztésének egyik fontos feltétele a nehezen megszer­zett paraszti bizalom megőr­zése. Ha most mást ígér­nénk, mint amit csinálunk, a bizalmat ismét elvesztenénk. Éppen ezért bátran és egy­értelműen meg kell mondani bizottságainknak, hogy a Nép­front is a szocialista nagyüze­mek kialakítása mellett van. A Népfront feladatai közé tartozik az is, hogy szembe­szálljon a haladást gátló té­ves nézetekkel. Ilyen pl., hogy a magyar paraszt természeté­vel nem egyeztethető össze a közös munka, és hogy elveszti a tsz.-ben egyéni „független­ségét”. Ezek az elméletek ha­misak. Csak parasztságunk helyzetére kell gondolni a kapitalizmus alatt és megál­lapíthatjuk teljes kiszolgálta­tottságát a tőkének. Paraszt­ságunk csak a felszabadulás után lett független, amikor megvédtük a kizsákmányolás­tól. És gondoljunk arra is, hogyha a parasztságot ki­tennénk a világpiaci erők szabad játékának, a kispa- raszt-gazdaságok zöme né­hány év alatt tönkre menne. Mi az egész parasztságot akarjuk felemelni, de ez csak egymódon valósítható meg: a mezőgazdasági nagyüzemen létrehozásával. Ahol a dolgozó riasztók­ban még nem érett meg az elhatározás a fejlettebb szö­vetkezet alakítására, ott az egyszerűeket kell szorgal­mazni. E téren a Népfront nagy támogatást nyújthat, hisz jellegénél fogva legin­kább hatással tud lenni azok­ra a rétegekre, akik még ide genkednek az újtól, de már Kezdik felismerni, hogy közös erővel többre lehet menni. A Népfront-bizottságok azon le­gyenek, hogy az egyszerűbb társulási formákban is mind­inkább előtérbe kerüljenek a szocialista elemek és végül is elvezessék tagjaikat a társas gazdálkodásra. Egyes községekben hátrál­tatja általában a népfront­munkát — s egyúttal az ered­ményes agrárpropagandát — az is, hogy nincs még kellő­képpen összehangolva, a. párt­szervezetek, tanácsok és a Népfront-bizottságok munká­ja. Erejüket szétaprózzák, s így nagyobb energiával ts, csak kisebb eredmények el­érésére képesek. Szükséges tehát, hogy Népfront-bizottsá­gaink mind szorosabbra fűz­zék kapcsolataikat a különbö­ző tömegszervezetekkel, de elsősorban a pártszervezetek­kel, mert a párt segítsége, helyes politikai irányítása nélkül munkájuk nem lehet gyümölcsöző. A Népfront-bi­zottságokban dolgozó pártta­gok járjanak elől e tekintet­ben is jó példával. Bizottságaink fejtsenek ki következetes és szívós, de ugyanakkor türelmes agitáci- ót, napról-napra érveljenek a párt és kormány mezőgazda- sági politikája mellett, a ma­gasabb termelékenység, s a nagyüzemi mezőgazdaság mi­előbbi megvalósítása érdeké­ben. Póti Jenő, a Hazafias Népfront megyei munkatársa. A közelmúltban párthatáro­zat jelent meg a Magyar Vö­röskereszt munkájával kapcso­latban. A vöröskeresztes aktívák az utóbbi időben több intézményt vontak be patronázs-mozgal- mukba — többek között a Gyógypedagógiai iskolát és a városi Szociális Otthont. Az if­júsági vöröskeresztesek könyv­tárat létesítenek a patronált intézetekben. Az egri Vöröskereszt szer­vezet nagy gondot fordít a patronázs-mozgalom kifejlesz­tésére. Vöröskeresztes ifjúsági tan­folyamokat rendeztek szerte a megyében. A tanfolyamok a mai napon minden járásban befejeződtek. A határozatot Heves megye valamennyi vöröskereszt szer­vezetében megtárgyalják, teg­nap Gyöngyösön tartottak ilyen értekezletet, hétfőn pe­dig Hatvanban jönnek össze a város legjobb vöröskeresz­tes aktívái. Kitűnően dolgoznak a siroki Vöröskereszt szervezet tagjai, akik főleg az alkoholizmus el­leni harcból veszik ki részü­ket I vegyeskart új karnagy-társam, Czövek Lajos vezeti, akipek országosan elismert szakértel­me, jeles ízlése és friss lendü­lete a kórus-tagokat lelkes munkára ösztönzi. Minthogy a dús program egy-egy énekkar műsorát maximális 10—13 percre korlátozza, csak igen rövid keresztmetszetben, 3—4 műben lehet bemutatni a kó­rus törekvéseit. Vegyeskarunk műsorán a zene klasszikus korszakát Orazio Vecchi (1550 —1605) lendületes kórusa: „Jó ez a fény” képviseli, — a ro­mantikusokból Mendelssohn (1809—1847) „Búcsú az erdőtől” c. művét választotta, a mai ze­néből pedig nagy Mesterünk, Kodály Zoltán, »nemes hang­vételű kórusa fog megszólalni, a „Békesség-óhajtás — 1801. esztendőben”, Virág Benedek klasszikus költőnknek, az ak­kori európai tűzfészek szoron­gásaiból fakadt sóvárgása, ami napjainkban milliók, em- ber-milliárdok szívét-lelkét hasonlóképpen tölti be. A férfikar első előadásban fogja bemutatni Adám Jenő Kazinczy Ferenc szavaira írott most megjelent új művét, a „Jeligé”-t, majd előadja Mo­zart „A vihar” c. szemléletes, dallamos, hatásos kórusát, to­vábbá Kacsóh Pongrác „Má­tyást királlyá választják” e. történelmi képét. A szombat esti szabadtéri díszhangversenyre készülünk feleleveníteni Farkas Ferenc pompás művét: „Tinódi histó­riája Eger-vár viadaláról, 1552.”, melyet a neves szerző városunk számára komponált. A tavalyi jubileumi ünnepsé­günkön aratott nagy sikere után elhatároztuk, hogy min­den egri dalosünnepségünkön műsoron fogjuk tartani. Ezen a díszhangversenyen egyéb­ként az erre külön felkért 8 énekkar, kb. 500 főnyi énekese qsszkarokat is fog előadni és pedig Kodály „Jeligé”-jét, to­vábbá az immár klasszikussá vált nagy kánont: „A magya­rokhoz”, majd egy Heves me­gyei népdalcsokrot, végül be­fejezésül Szabó Ferenc, Kos- suth-díjas szerzőnk művét: „Dal a hazáról”. Műsorunkon ismét a nálunk már előnyösen ismert debreceni MÁV. fil­harmonikus zenekar fog köz­reműködni. Reméljük, hogy ezen a nagyszabású dalos-találkozón egri zenei törekvéseinkkel mi is méltóképpen fogjuk meg­állni helyünket és az egész ünnepség kellemes emlékeket fog hagyni kedves vendégeink és egri közönségünk számára egyaránt. HUSZTHY ZOLTÁN. — A KÁLI ÁLTALÁNOS gimnázium földrajzszakköre június 8-án nyitotta meg a földrajzszakköri kiállítást, amely bemutatja a Bükk- hegység szépségeit. A kiállítás június 16-ig marad nyitva. A konyha sötét volt és va­lami megnevezhetetlen szagot árasztott a nyitott ajtón ke­resztül. A konyha piszkos volt, olyan piszkos és rendet­len, hogy rendkívül nagy fan­táziára lett volna szükség, akár elképzelni is: hogy néz­hetne ki tisztán, rendesen. A kormos, pecsétes, ütött-kopott tűzhely előtt álló hét-nyolc év körüli lányka vézna lábai, — ahogy pipiskedve kavargatott valamit egy lábasban, — most szinte pálcikaszerűvé aszalód- tak az erőlködésben. Egy bar- het szoknya — szemmellátha- tóan nem rá szabott, — pisz­kos, valamikor rózsaszín ing­ván, s kócos hajában egy zöld masni: ez volt az öltözéke. — Mit csinálsz? — kérdem jobb híján, amint belépek az ajtón, s mintha csak kőfalnak ütődtem volna, úgy torpantott meg a konyha szaga. — Főzök — néz hátra a kislány minden meglepődés nélkül, lakonikus tömörséggel válaszolva a kérdésre. •— Tudsz már főzni? _ Azt hiszem — fordul is­mét hátra és kezdi újra ka- vargatni azt a valamit, ami a lábasban fő. •m Hátha csak azt hiszed, akkor miért főzöl? — fagga­tom tovább. — Enni csak kell — mond­ja olyan határozottan és ugyanakor rezignáltan, hogy­ha nem látnám, ki mondja, ha nem hallanám a hangját, sokat szenvedett öregasszony filozófiáját vélném felcsendül­ni az e filozófiához nagyonis illő konyhában. — Anyád hol van? — Piás.., Első pillanatra nem értem az egyszavas tőmondatot, az­tán meghökkenek. A ténytől is, a gyerek könnyed kijelen­tésétől is. Ilyen magától érte­tődően a szó és a tartalom magabiztos ismeretében szok­ták a gyerekek kijelenteni, hogy anyjuk a legszebb anyu, apjuk a legerősebb apu, hogy az ő babájuk nemcsak aludni, de beszélni is tud, hogy... t— És apád... ő hói van? — ö is a kocsmában ... á, az is piás. Elinnák ezek rólam az utolsót is — mondja olyan komolyan és öregesen, amihez csak rengeteg tapasztalat után tud eljutni az ember. Közben leveszi a lábast a tűzről, va- lahonnét kanalat kotort elő, s egy cseppet sem zavartatva magát, szürcsölni kezdi a for­GYURKÖ GÉZA; QjiJjjwdm'L — Novella — ró levest. Olyan rántottleves féle, amelyben, mint óceán­ban a szigetek, úgy úszkálnak az apró, rosszul megfőtt és rosszul megpucolt krumlida- rabkák. A leves színe és a kislány arca kísértetiesen ha­sonlít egymáshoz, a kanál, a szürke, meggörbült nyelű pléhkanál szinte átmenet nél­kül olvad bele a gyermeki ökölbe. — Maga evett már? — kér­di, korántsem azért, hogy megkínáljon, csak kíváncsi­ságból. Ez érdekli, az nem, hogy miért jöttem, miért fag­gatom, miért ültem le. Bólin­tok. — Mit evett? — kérdi a kis­lány két kanál leves között, a félig nyers krumplit rágva Zavarban vagyok. Ügy érzem, hogy hencegés és tudatos fáj­dalomokozás, ha megmondom, hogy éppen borjúpaprikást Tejfölös borjúpaprikást. *** Na, nem tudja, hogy mit evett? — sürget a kislány és most már követelődzőén néz rám. — Húst — mondom óvato­san .,. Húst és főzeléket — tettem hozzá, hogy hitelesebb legyen az étrend. — Ö, én már ettem sült kacsát is. Irtó jó volt. Maga evett már sült kacsát, olyan sült krumplival? Mert azt mondják, hogy az csak azzal jó igazán. Ismét bólintok, hogy ettem, már én is ettem sült kacsát, krumplival, sült krumplival, ahogy az igazán jó. A vála­szom kielégíti a kislányt, be­lekukkant még a lábosba, aztán hátradől a falnak, s kalimpálni kezd rongyos tor­nacipőbe bújtatott lábával. — Apád... dolgozik vala­hol? — kérdem újra. — Valahol... biztos dolgo­zik valahol ... de kidobják Itt volt a haverja, azt mond­ta, hogy s, pia miatt úgyis kidobják. Minek a strapa... így mondta, hogy strapa. . Maga tudja azt, hogy mit je­lent: strapa? Megmagyarázom neki, a a válasz ismét meghökkentő. — Jó pofa ember maga ... Csak olyan félénk. Apa ha­verjai nem félénkek... Az egyik úgy belémcsípett a múltkor és azt mondta, hogy ő legyen majd nálam az el­ső... Ö kivárja azt a két- három évet... Irtó muris volt... Maga nem szokta megcsípni a kislányokat? Elvörösödök. Két, tiszta gyerekszem néz rám, válasz­ra várva. Olyan tiszták most ezek a szemek a maszatos arcban, mint a hegyi +ó. Lát­ni lehet bennük a mélységet. Nincs még bennük semmi szenny, piszok, csak amit a vihar a felszínre sodort. S mi lesz, ha az arc majd nem lesz már maszatos, ha a szenny a szemébe költözik? — Nem, én nem szoktam — mondom. S ez úgy látszik tetszik a kislánynak, mert most már fesztelenül csevegni kezd velem. — Lesz nekem is majd szép ruhám ... Ojjé, maga nem is tudja, hogy milyen szép ru­hám less... Melósok és lesz.,. Még két év és befejeztem az iskolát... Mert én már ti- zenkétéves vagyok, bizony... En nem piálom meg a ma­gam pénzét... Ha fizetnek iszom, de magamét magamra költőm... Ezeknek se adok, úgyis elinnák ... Jókat eszem, meg öltözködöm... Klassz nő lesz belőlem. Igaz? — Minden bizonnyal —mo­tyogom félszegen, s közbe né­zem a kislányt, akit alig néz­tem nyolcévesének, aki szép ruháról, meg jó ételről álmo­dik. Felállók. S a kislány észbekap. — Apámat, vagy az anyá­mat kereste? Itthon ugyan csak éjszaka akad rájuk... A talponállóban, ott van, vagy az egyik, vagy a má­sik... Mert soha nem isznak ám együtt. .. Szégyellnék, ha a másik látná, mikor piát tar­hálnak ... Az utcán mélyen magamba szívom a levegőt, mint a ful­dokló, aki végre felkerül a víz színére. A téren gyere­kek játszanak, az egyikért az anyja kiabál, hogy löjjön uzsonnázni. Én meg a tor­komban érzem a zsírtalan, eé- lignyers krumplival főtt, rán­tott leves ízét. Vagy a köny» nyékét? I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents