Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-12 / 119. szám

# 1858. juntas 12 , csütörtök N6PCJ8AO 5 A parasztasszonyok útja Akár meleg nyár van, akár Jeges hideg szél söpör végig a városon, minden reggel órapontossággal bekopog aj­tónkon a tejesasszony. Olyan hatvan esztendő körüli öreg néni, aki télben, nyárban meg­teszi az utat Felnémettől Ege­rig, hol vonaton, hol gyalog, ha éppen úgy hozza a sor. Ke­zében két súlyos kanna, háti­jában tejesüvegek, — vagy nyolc családnak hordja a te­jet. Hajnalban kel, hogy meg­fejje a teheneket, szinte sza­lad végig az egri utcákon, hogy a negyednyolcas vonatot elérje. S ha haza megy, ideje sincs kipihenni a kora reggeli fáradtságot, veszi a kapát és indul ki a szőlőbe, vagy a ku­koricát kapálni, vagy nyáron az aratásba segíteni, mikor minek van az ideje. És a tél sem hoz sok változatosságot az életében, mert akkor a ház körüli munka veszi el minden idejét. Öreg is, beteg is, még­is kora hajnaltól késő estig talpon kell lennie, mert ha ő nem csinálja, kire marad a dolog Férjével együtt nem tulajdonosai, rabjai a néhány hold földecskének, a tehén­nek. Nincs ünnepnap, vasár­nap, a föld és a jószágok, mint szigorú rabtartók, mindig megkövetelik a magukét. Pi­henni kéne, — mondogatjuk neki néha, de csak legyint egyet kérges kezé\ .1: ugyan, és akkor ki csinálja meg he­lyettem ... is van ezen út járhatóságának bizonyítására majdnem min­den faluban. Mert mennyivel másként él a szövetkezeti asszony. Ha csak néhány do­logban hasonlítjuk össze, már­is meglátszik a két életforma nagy különbsége. Az, hogy a termelőszövetke­zeti családok általában jobban élnek, mint az egyéniek zö­me, eléggé közismert dolog a faluban, különösen ott, ahol évek óta jól működő termelő­szövetkezetek vannak. De mi­lyen munka van e fokozott jólét és az egyéni paraszt ál­tal elért jövedelem mögött? Az egyéni parasztasszony, ha sürget a munka, hajnaltól es­tig ott kell hogy görnyedjen a férje mellett, még akkor is, ha éppen dajkálni való kicsi­nye van még. Mit tehet, viszi magával ki a földre, s még szerencsés, ha falujában már van nyári napközi otthon. De ha nincs, akkor sem tud a dolgon változtatni. Ha férje nem győzi, rá is szükség van. És mi a helyzet a szövetke­zeti asszonyoknál? A termelő- szövetkezet alapszabálya, — amely törvény — megadja a jogot a kisgyermekes asz- szonynak arra, hogy csak 80— 120 munkaegységet teljesítsen Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legnagyobb munkák idején igénybe veszik segítsé­gét, de mindig olyan helyen, ahol nem sínylik ezt meg a gyerekek. A termelő- szövetkezet biztosíthatja nagy tábláján, hogy a kisgyerekes anyák a legközelebb eső föl­dekre menjenek dolgozni, és akkor, amikor számukra a legmegfelelőbb az idő, de hol tud ilyet nyújtani asszonyá­nak az egyéni paraszt’ Sokkal nagyobb kíméletet tesz lehetővé a közös gazda­ságban levő ezernyi munka- lehetőség a terhes asszonyok számára is. A tsz-tag felesé­gének, biztos nem kell zsákol­nia. összehasonlíthatatlanul na­gyobb lehetősége van a tanu­lásra, fejlődésre a tsz-asszo- nyoknak. Ha a baromfite­nyésztésben dolgozik, tanfo­lyamra küldik; hogy megis­merkedjék a legújabb módsze­rekkel, a tudomány vívmá­nyaival. Hasonló a helyzet a tehenészetben, vagy akár a növénytermesztésben is. Az asszony tag mindig egyenjogú a férfiakkal, éppen úgy bele­szól a gazdaság ügyintézésé­be, mint a férfiak, ledolgozott munkegységei után önálló jö­vedelme van, megvalósítják talpraesett javaslatait, meg­hallgatják a véleményét, — s ezt az egyéni gazdaság szűk keretében mozgó asszonyokról nem lehet mindig elmondani. Nem véletlen az sem, hogy a falvakban a termelőszövet­kezetek asszonyai közül ke­rülnek ki a nőtanácsok, a szülői munkaközösségek aktív tagjai, az egész falu gongjai­ban részt venni képes asz- szonytanácstagok, hiszen a szövetkezeti gazdaság kereté­ben megtanulhatott önállóan gondolkozni, cselekedni. Fél­reértés ne essék, nem arról van szó, hogy minderre egyé­ni paraszt felesége nem képes, de összehasonlíthatatlanul na­gyobb lehetősége van mind­ezeknek a képességeknek ki- fejlesztésére a termelőszövet­kezetekben. Falusi asszonyaink előtt két út áll most. Az egyik a régi, a megszokott, ahol az asszony teljes mértékben ki van szol­gáltatva férjének, ahol mun­kájának nincs nagy becsülete, ahol a tanulás, a szórakozás, az emberibb élet lehetősége szinte minimális. A másik út, a felemelkedés útja. az az út, amely valósággá váltja a női egyenjogúságról szóló törvény holt betűit, ahol munkája szerint becsülik meg az em­bert és nem a nemek sze­rint, ahol tanulásra, képessé­gei igazi kibontakoztatására megvan minden lehetőség. Falusi asszonyainkon múlik, melyiket választják. És ezen túlmenően pártszervezetein­ken, tanácsainkon, inert tőlü* is függ, segítenek-e megtalál­ni ezt az utat. DEÁK RÓZSI Léim w\ Haladó hagyomány? Ne ént minden „hagyomány” ápolása tölti el megelé­gedéssel az ember szívét. S egyáltalán, nem min- 5 den „hagyomány” érdemli meg, hogy ápolják, hogy ta- ! pasztalatait átmentsék az utókor számára. Az, hogy a < Messerschmidt-gyár kisautók gyártása után, éppen a fran- i dáktól megvásárolt gyártási lehetőségek alapján újból t feleleveníti hagyományos repülőgépgyártási múltját, nos, ) ezt legkevésbé lehet örvendetesnek tekinteni, Sokkal szí- J vesebben venné mindenki kerek e földön, — legalább is a ( józan emberek milliói ha ez a gyár a játékrepülőgépet, 1 lendkerekes autót, vagy fapuskát gyártana. Mert megért- J jük, hogy a gyárosnak, a nyugatnémet üzletembernek is ^ élnie kell. De az emberiségnek is! ‘ Méltó válasz ff ír érkezett arról, hogy az algériai közüdv bizottság J nem adja fel a harcot addig, amíg a De Gaulle­f kormány „teljesen meg nem tisztul”. A tisztulási folya- ) mat alatt az értendő, hogy ki kell „söpörni” mindazokat | a kormányból, akik a köztársaság híveinek mondatnak s f annak is vallják magukat. Érdekes ellentét: a tisztulás } egyet jelentene Franciaország szennyesének teljes kiteríté- | sével, annak az immár évtizedes, megalkuvó politika le- r leplezésével, amely a máról holnapra való halasztás po­* litikáját folytatta az ország legégetőbb kül- és belpolitikai * problémáit illetően. Minthogy De Gaulle-nak hatalomra- ( jutása is e politika eredménye volt! A nagy kérdés, hogy J a közüdv bizottságok — a diktátor De Gaulle — által meg- t áldott működése fasizmusba torkollik-e, vagy sem? — még 5 nem dőlt el. A válasz a Francia Köztársaság erőin, a x francia munkásosztályon múlik. Bízzunk benne, hogyi e * válasz nemcsak csattanós, de méltó is lesz e nép hősi ^ hagyományaihoz. Nemcsak a má tejesasszo­nyunk él így. Ez a sorsa ezer és ezer parasztasszonynak. Hó­napszámra nem jut idejük szórakozásra. Szórakozásra? Még pihenésre sem. Dolgoznak látástól vakulásig, s még azt sem lehet mondani, hogy nagy becsülete volna munká­juknak. A parasztemberek többsége, ha számítgatja évi jövedelmét, eszébe sem jut, hogy hozzászámítsa az asz- szony munkáját is, neki dol­gozik a felesége, neki dolgf/- zik a lánya, amig be nem kö­tik a fejét, hogy az anyja sorsát folytassa. Ilyen körül­mények mellett bizony be­szélni sem lehet sokat az asz- szony egyenjogúságáról, fejlő­déséről, tanulásáról, a szóra­kozásról nem is beszélve, mert leköti a sokszor emberfelet­tien nehéz munka, a férj és a gyerekek kiszolgálása. Ez az életünk, — legyint le­mondóan a tejesnéni és vele együtt ezer és ezer paraszt­asszony. Hát valóban ez len­ne? Valóban csak a városi asszony számára létezik fo­kozott megbecsülés, és lehető­ség tehetsége kibontakoztatá­sára? Nem, ez nem így van. Csupán arról van sző, hogy a falusi asszonyokat is megta­nítsuk élni jogaikkal, megmu­tassuk számukra a felemelke­dés útját. Most már ott tar­tunk, hogy gyakorlati példa Csirkepaprikás angol módra Történt, hogy egy Londonba szakadt magyar disszidens súlyosan megbetege­dett. Kórházba szállítot­ták, ahol egy ismert nevű angol sebész­professzor jólsikerült műtétet hajtott vég­re rajta. A vasszervezetű al­földi magyar gyerek egészsége lassan kez­dett visszaállni, s né­hány nap múlva már titokban az ágyából is felkelt, hogy egy kis sétát tegyen szo­bája parkra néző ab­lakáig. És persze, ahogy javult az állapota, — úgy jött meg az ét­vágya is, egyre töb­bet ábrándozott jó fűszeres magyar éte­lekről, gulyásleves­ről, aranysárga tyúk­levesről, töltött ká­posztáról, — no meg amit a legjobban sze­retett: a csirkepapri­kásról. Ügyannyira, hogy szinte betege lett a nagy kívánásnak, s az egyik este, amikor az orvos-professzor, aki egyben a kórház igazgatója is volt, — meglátogatta, nagy bátorsággal, nagy nyögések és sóhajok közepette tudtára ad­ta az őszhajú pro­fesszornak, hogy 6 belehal, ha nem ehet paprikáscsirkét. A professzor azon­nal mozgósította a főszakácsot és kiadta az utasítást: Mister Kovácsnak paprikás­csirkét kell főzni minden áron. Na, lett is nagy riadalom a konyhán, a paprikás csirke na­gyobb ribilliót oko­zott, mint ha egy kisebbfajta bomba robbant volna. Dehát a parancs az parancs, a professzor ebben nem ismerte a tréfát. A főszakács ' szer­zett valahonnan egy olyan szakácsköny­vet, amelyben a hí­res-nevezetes magyar paprikás csirke re­ceptje is szerepelt, s másnap kellő szer­tartásosság közepette nekikezdtek a nagy mű elkészítéséhez. Az egész konyhai személyzet ott lábat- lankodott a tett szín­helyén, ahol előbb nyakát szegték egy szép, kövérre hízott csirkének, majd a főszakács felszeletel­te a húst, s mivel az előírt magyar fűsze­rek, meg a disznózsír nem álltak rendelke­zésére, egyéb, Albi- onban használt fű­szerekkel, „finom” birkafaggyúval elké­szítette a „paprikást”. A fő szakács többé- kevésbé büszke volt művére, de azért csak azt mondogatta magában: „egye csak ezt a furcsa ízű ételt a puszták fia, nekem egyelőre többet ér a beefsteak...” A végsőkig felcsi­gázott ifjú alig várta már, hogy a „fájin” csirkepaprikásból te­letömje a hasát. A- mikor bevitték neki az ebédet, remegő orrcimpákkal szima­tolt szét a levegőben, ám, csodák-csodájára, nem érezte azt a jó, azt a feledhetetlen il­latot, amit egyébként a gyenge csirke hagy­más-paprikás leve áraszt. Amikor pedig meg­ízlelte az ételt, s nyelvét végigcsiklan­dozta a faggyús lé jellegzetesen büdös íze — könnyek gyűl­tek a szemébe. Eltol­ta magától a csirkét, s e szavakkal rogyott vissza párnájára: — Hej, keserves Is­tenem, de meg is büntettél... Másnap hűlt helyét találták a kórházban. S a harmadik napon kiadott rendőrségi körözés tanúskodott arról, hogy Mister Kovács — megszö­kött... Az angol paprikás elől... Somody József Miive« hatása van az emberre a kozmikus térnek? Milyen tulajdonságai vannak a légkör különböző rétegeinek? — A harmadik szputnyik felfedezései — A HARMADIK SZOVJET szputnyik fellövése élénken foglalkoztatta és foglalkoztatja még most is a világ közvéle­ményét. Ami a legfeltűnőbb és legérdekesebb, az a műbolygó meglepően nagy súlya az előb­bi kettőhöz viszonyítva, vala­mint a benne elhelyezett nagy­számú műszer és tudományos készülék. Eugén Fjodorov egyetemi tanár, a Nemzetközi Geofizi­kai Év bizottságának tagja és a Szovjet Tudományos Akadé­mia tagja, részletesen elma­gyarázta, hogy mi a különbség a legújabb és az ezt megelőző szovjet és amerikai mestersé­ges bolygók között. Azok a feladatok, melyeket a szovjet tudósok a mesterséges bolygó kilövésével meg szeretnének oldani, három csoportra oszt­hatók: 1. A kozmikus tér ta­nulmányozása. 2. Feltárni a légkör különböző rétegeinek tulajdonságait. 3. A kozmikus térben való repülés feltételei­nek vizsgálata. (A repülés ha­tása az élőlényekre és a kü­lönböző biológiai folyama­tokra.) Az első műbolygó feladata ez űrben való repülés és a légréteg vizsgálata volt. A bolygóra szerelt nagyteljesít­ményű rádiókészülék jelzéseit földünk sok helyén tisztán és világosan lehetett fogni. Ez a tény a rádióhullámok terjedé­sének beható tanulmányozá­sát tette lehetővé. Egy másik készülék a hőmérsékletet és a bolygó repülésközbeni belső nyomását mérte. Ez értékes útmutatást jelentett a szovjet tudósok számára a következő szputnyikok műszaki felszere­lését illetően. A KOZMIKUS TÉR részle­tesebb vizsgálata csupán a második szputnyik fellövésé­vel kezdődött, amelynek esz­közei a kozmikus sugarakat, az X-sugarakat és a Nap ult­raibolya sugarait vizsgálták. Az asztrofizika problémái he­lyett a súlyponti kérdés egyelőre az volt, hogy az élő szervezet az űrbéli repülés feltételeire miképpen reagál. Rendkívül bonyolult készülé­kek felszerelése tette lehető­vé az első élőlény, a „Lajka” kutya felrepítését a világűrbe. Meghatározott időre gondos­kodni kellett a kutya táplálá­sáról, levegővel való ellátásá­ról. A készülék pontosan je­lezte a kutya érverését, szív­működését és egyéb biológiai folyamatait. Természetesen ezeket a készülékeket is meg­felelő energiaforrásokkal kel­lett ellátni, ami még bonyo­lultabbá tette a kivitelezést. Az alapvető kérdés tehát, amelyre a második szputnyik alkotói feleletet és megoldást akartak találni, a következő volt: el tudják-e viselni az élőlények a kozmoszbeli repü­lés feltételeit, hogyan hat rá­juk a légüres térben való tar­tózkodás, különösen pedig a teljes súlytalanság érzése? A HARMADIK SZPUT­NYIK feladata egész sereg geofizikai és kozmikus kérdés megoldása. A rendkívül fejlett technika lehetővé tette, hogy egy eddiginél lényegesen na­gyobb súlyú és nagyobb mé­retű bolygót küldhessünk a világűrbe. A harmadik szput­nyik felfedezései a Nemzetközi Geofizikai Év szempontjából igen jelentősek lesznek. A vizsgálatok részletesen kiter­jednek a kozmikus sugarak, a Nap corpuscularis sugárzásá­ra, a mikro-meteorokra, az Ionoszféra összetételére, a kü­lönböző légrétegek nyomására. Fényt derít ezenkívül a Föld mágneses és elektromos terére is. A harmadik szputnyik ér­dekessége szokatlanul nagy sú­lyán kívül még az, hogy a leg­bonyolultabb műszerek egész tömege található meg benne, az amerikai kisterjedelmű bolygók ezeknek még tized- részét sem tartalmazzák. A harmadik szputnyik feltárja a légréteg különböző gázainak kémiai összetételét. Ezeket ed­dig csak kisebb rakétákkal tudták vizsgálni, ezek azon­ban csak 100 kilométeres ma­gasságig hatoltak fel. Az at­moszférikus nyomást és a gá­zokat most a szputnyik köz­vetlenül vizsgálja és több adatot szolgáltat, mint az elő­ző két szputnyik és az eddigi amerikai rakáték együttvéve. A mesterséges bolygók min­den tevékenységét az úgyne­vezett elektromos agy, egy központi automatikus készü­lék irányítja. Ez szabályozza a különféle műszerek műkö­dését a megfelelő helyen és a megfelelő időpontban. A SZPUTNYIK LEADÓ- KÉSZtlLÉKEI a szerzett ada­tokról szinte azonnal hírt kö­zölnek a földön levő megfi­gyelőállomások hallgatói szá­mára minden egyes földkörüli forgás után. (Fordította: Nagy Kata­lin, a Vie Nouve című olasz folyóiratból.) Megérdemelt kitüntetés (Folytatás az 1. oldalról) A zászló-átadási ünnepségen a megye, járás és község veze­tőin kívül megjelent több üzem és termelőszövetkezet kül­döttsége is. Az ünneplő közönséget színvonalas műsorral szó­rakoztatták a verpelétiek. Ételről, és italról is bőven gondos­kodtak a házigazdák. Mata János megalakulástól kezdve tagja a tsz-nek, s most a kitüntetés örömére koccint Kiss Gy, Miklóssal, aki ugyancsak már öreg” taaia a szövetkezetnek. Trezsenyik Pöl­né is örül a szép kitüntetés­nek. Az 6 mun­kája is benne van az elért eredmények­ben, hiszen megalakulástól kezdve dolgo­zik a szövetke­zetben. Ferencet Jlóza még 'csak 16 éves, de már ő is 1957. elejétől tagja a Dózsá­nak. Az elmúlt esztendő jó munkájában neki is része van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents