Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-28 / 133. szám
1 1938, június 2S., szombat NEPOJS8Q 3 Munkásgyűlés az apci útépítőknél Válasz egy cikkre (Tudósítónktól). ÉPÜL A HATVAN-Salgótar- jáni műút, csak az Apc mellett elhúzódó 18 km-es szakaszon 900 ember dolgozik nagy serényen, gépektől támogatva, hogy minél előbb átadhassák a régen várt utat. 900 ember, jóformán az ország minden részéből. Vannak itt környékbeliek, dolgoznak itt mezőkövesdiek, budapestiek és szolnokiak, régi útépítő szakmunkások és olyanok, akik talán most dolgoznak elsőízben útépítésnél. Ilyen helyen s ilyen munkán rengeteg a probléma Hogy sok a probléma, azt Igazolta a csütörtök délután megtartott munkástanácskozás is, amelyet a szakszervezet rendezett, s amelynek keretében a munkások s az építés- vezető szemtől-szembe mondták el egymásról, egymás magatartásáról, az építkezés nehézségeiről véleményeiket, adtak tanácsokat. Zsilákó János, az Építőipari Szakszervezet területi bizottsága elnökének szavai után — amelyben néhány szóval reflektált az építkezésen tapasztalható problémákra — egymás után emelkedtek szólásra a betonozok, kubikosok, gépmunkások. MIRŐL SZÓLTAK a munkások? Elsősorban is alapvetően azt kérték az üzem vezetőségétől, hogy tanúsítson több megértést problémáik iránt, foglalkozzék többet velük, tartózkodjék minél többet közöttük, mert enélkül elképzelhetetlen az eredményes munka. Erről beszélt a fiatal Bacsa Béla, Juhász József, Burján Sándor meg mások. A Bacsa- brigád vezetője felhozta például azt, hogy megkérdezésük nélkül, sőt azzal vádolva, hogy nem jó munkások, más munkahelyre helyezték át őket. Más probléma is felszínre kerül. Probléma van a munkások szállításával, késve mennek az autók értük, Tasi Imrét és tíz munkatársát nem szállítják át a mezőkövesdi va- Sútállomástól 17 kilométerre tüA-.Jevő községükbe. így már va- ' sámap éjszaka el kell indul- niok hazulról gyalog, hogy elérjék a vonatot, őszi Sándor, Burján Sándor arról panaszkodtak, hogy szervezetlenül és rendszertelenül kapják meg az ebédet. Előfordult már az is, hogy fél négy volt, mire eljutott hozzájuk az ebédszállító kocsi. Ilyen és ehhez hasonló panaszokat, bérügyi problémákat mondottak el a dolgozók, de a beszélgetés, a munkások és a vezetők közötti beszélgetés másra is fényt vetett. Arra, hogy a pártnak és a szakszervezetnek milyen nagy fontosságú feladata van az útépítkezésnél, vagy más ehhez hasonló munkaterületeken. Sok a fegyelmezetlenség, nem állandó dolgozók — legalább is így érzik —, akik itt munkálkodnak most az útépítés sikerén. Borbély Sándor, Lán- ci József és még többen két- három hónapos fizetésnélküli szabadságot szeretnének az útépítés legnagyobb hajrájában, hogy elmehessenek aratni, csépelni. Azt hangoztatják — az átlagfizetésük 1600 forint körül mozog, de sok a kétezer forint feletti kereset is —, hogyha nem aratnak, nem csépelnek, akkor télen éhen halnak. Nevetséges állítás, ezt ők is tudják. Csak a megszokás, a felvilágosító, nevelő munka hiánya, — így együtt adja az alapot az ilyenfajta kéréseknek. Előfordul, s éppen a Bacsa-brigádban, amely éjszakai műszakon dolgozott, hogy néhányan nappal kapáltak, s éjszaka mentek a nehéz kubikos munkára. Gondolható, hogy milyen munkát tudtak végezni az egésznapi fárasztó kapálás után! A TANÁCSKOZÁS arra is fényt vet, hogy a szakszervezeti bizottság sem gazdája még az építkezésnek. A munkástanácskozás előtt való napon bizalmiértekezlet volt. S másnap délelőtt a bizalmiak zöme mégsem tájékoztatta a munkásokat, hogy miről lesz szó az értekezleten, de jónéhányan még arról sem, hogy egyáltalában lesz ilyen tanácskozás. Ez is közrejátszott • abban, hogy viszonylag kevesen vettek részt ezen a megbeszélésen, hogy számos munkahelyről be sem jöttek a dolgozók. Máskor alaposabb, körültekintőbb szervező munkára van szükség, hogy az ilyen tanácskozás meghozza a teljes sikert. Egészségügyi tanfolyam vizsgája vott az egri lll-as számú iskolában Az egri III-as számú iskolában megtartották a Május 1. utcai Vöröskeresztes csoport által patronált ifjúsági vöröskeresztes egészségügyi tanfolyam vizsgáját. A 35 vizsgázót Székfi Irén tanítónő készítette elő, akik dr. Hangai László orvosnak vizsgáztak igen jó eredménnyel. Ez az eredményes tanfolyam követendő példát mutat minden iskolának, mert itt a tanulók nemcsak saját egészségük ápolását, hanem azt is megtanulták, hogyan segíthetnek más embertársaikon. A vizsga befejezése után bemutatták a kötözést és a sebellátást, majd Pál Elemérné és Losonczy Józsefné a Vöröskeresztes csoport nevében átadta a csoport ajándékát, a jól vizsgázott diákoknak. Alig három napja jelent meg lapunk hasábjain a cikk T. Ilonáról, aki 21 éves korában, árván és magára hagya- tottan néz az élet elébe, mert el kell hagynia a gyermek- otthont, ahol eddig lakott, s nincs állása, nem lát megélhetést maga előtt. Helyesbítenünk kell a cikk bizonyos állításait: T. Ilona nem árva. Mellette áll a közösség, mellette áll az emberség és a segíteni akarás. Levelek egész sora érkezett a szerkesztőséghez a cikk megjelenése után. még Hatvanból, a Cukorgyárból is, tanácsot adva, segítséget kínálva, a fiatal lány Taggyűlés. A pártszervezet, amely most taggyűlését tartja, nem nagy, tán 14—15 tagja van, de amiről szó van, az e kislétszámú kommunista közösség számára is fontos. Az itt elhangzott szavak, gondolatok meghatározzák a község további sorsát, fejlődését, kihat az egész falu politikai életére. Éppen ezért ketten is eljöttek a járási bizottságtól, hogyha szükség van, hát szóban is segítsenek a kis alapszervezet tagjainak. S ez eddig helyeslendö dolog. Kevésbé helyeslendö azonban az, hogy a taggyűlés negyedik órájában mind a két elvtárs szót kér és kap, s mind a két elvtárs több mint félórás fejtegetésbe bocsátkozik. Az első felszólalása csak időben kifogásolható, a másodiké már tartalmában is, mert ugyanazt mondja el lényegében, mint az előtte felszólaló. Utána a titkár elvtárs válaszadásai következnek, s itt megint hiba csúszik a dologba. A öt kombájn aratja a Hevesi Állami Gazdaság őszi árpáját. Szép termést hozott az ősziárpa, hisz 18 mázsát adott az eddigi megállapítások szerint holdanként. A kombájnosok ismerik a csányiak versenykihívását és teljes erővel küzdenek az első helyezésért. Eddig mintegy 87 hold árpát kombájnoltak le. A gazdaság versenyében eddig Tatai András kommunista kombájnos az első, aki ezide- ig 469 mázsa gabonát aratott le. A versenyben a második helyen áll Jerkó László komszámára. Felkereste szerkesztőségünket Dénes József elvtárs, a Fínomszerelvénygyár igazgatója is. Közölte, hogy ő nem tudott arról, hogy a cikk főszereplője állást keresett volna üzemében. Ugyanakkor bejelentette, azonnal felveszi — egyelőre adminisztratív beosztásba — T. Ilonát, s amint mód nyi ik rá, lehetőséget biztosit, hogy mint vegyésztechnikus, a szakmájában dolgozhassák tovább. Köszönjük cikkünk visszhangját, köszönjük a segítséget. A szocialista társadalomban élő T. Ilona nem árva: vele van a közösség. titkár bevezetőben kijelenti, hogy egyetért a felszólalókkal, s utána elmondja, hogy mit mondtak a hozzászólók, — részletesen, mindenkire kitérve — s azt is, hogy miért. Az óra mutatója az ötödik órába lép, lényegében másfél órája itt már nem történt más, csak szószaporítás, amelynek tengerében lassan kezd elmerülni a lényeg, a sok-sok hasznos felszólalás. javaslat, ötlet. S azok, akik lelkesen jöttek a taggyűlésre, azok, akik másfél órával ezelőtt valósággal rohanni szerettek volna, hogy most, rögtön hozzákezdjenek a munkához, — agyoncigarettázva, fáradtan, mérgelődve mennek haza az éjszakába fordult falun keresztül. Igaz, arról nincs szó a szervezeti szabályzatban, — hogyan vezessük le a taggyűlést, a felsőbb szervek kiküldöttei, hogyan szóljanak hozzá, — dehát mindenre nem kell szabályzat, csak jó érbájnos. A kombájnok ezidő- szerinti összteljesítménye ebben a gazdaságban 1494 mázsa. A gazdaság vezetősége élénk figyelemmel kíséri a verseny állását és a versenyben részvevő traktorosok részére, az arató-cséplő brigádok, fogato- sok jutalmazására összesen 25 ezer forintos betakarítási célprémiumot tűzött ki. Meg kell említeni, hogy a Hevesi Állami Gazdaságban azonnal hozzáláttak a tarlóhántáshoz is, és már ezideig 35 holdon szántották fel a tarlót Tragédia Egy héten keresztül épült az új ház. Reggeltől, pontosabban hajnaltól késő napszálltáig. Milliméterről milliméterre emelkedett, gömbölyödött a fészek, — mert fecskefészek- ról van szó, ott, az eresz alatt. Karcsú testű, frakkos gazdája, párjával együtt hordta, megállás nélkül hordta a szalmát, sarat és ragasztotta mind nagyobbra az új otthont. Fekete gombszemük felfedezett mindent, ami jó volt és kellett az új házhoz, kis testük úgy dolgozott, mint a legcsodálatosabb gép, megállás nélkül. Amikor kész volt a fészek, az eresz alatt, balra a harmadik, — valamivel később, már tojáson ült a nőstényke, s egy-két hete kikeltek a csupaszáj, csu- paéhes utódok is. A nyílás, a fészek nyílása éppen akkora, hogy beférjen rajta egy fecske, vagy hogy kiférjen rajta egy fejecske. S a fészek nyílásában hajnaltól napszálltáig ott kandikált ki egy-egy fej, amely alig nagyobb, mint a hüvelykujj körme, mégis nagyobb, mint az egész kismadár teste. És mit tudott enni, ez a kis evésre és kandikálásra berendezett madárfiók! Annak csak a szülők a megmondhatói. Soha nem volt elég, amit hoztak és soha nem jöttek olyan gyakran a fészekhez, hogy már ne látták volna messziről is a kitátott csőrt, amely eltakarta a szemet is, mert nem látni akart a fióka, hanem enni, bogarat, legyet... mindent, ami csak a fecske számára ehető. S a szülők dolgoztak, rabszolga-módra dolgoztak a fiókáért, amely ott trónolt a fészekben, fejjel kifelé, csak néha megfordulva, ahogyan az egy fészektiszta kisfecskéhez illik. Lecsaptak, szinte súrolta fehér hasuk a füvet, hogy a következő pillanatban, szárnnyal az égnek, valósággal meghazudtolva a fizika törvényeit, csapjanak fel magasra, messze a háztetők fölé. A következő pillanatban a falat súrolta szárnyuk, egy mozdulattal, tíz méterekre kerülték el a szomszédos gyár kéményét, átsuhantak a kerítés lécei között... s megvolt a piciny kis bogár. Alig nagyobb, mint a szemük! S már tátogott a fióka csőre, mig az egyik szülő, farkával megtámasztva magát a fészek falán, tömte, jó mélyre tömte a falatot: hadd nőjön, legyen jó repülő, kitartó, fényes testű kis madár belőle. ... Aztán lebukott, valósággal belezuhant a repülésbe, s indult új falatért, amely most még gyanútlanul zizegtette szárnyát a virágok felett, a kék ég alatt. ... Aztán jött Kovácsné és felnézett a fecskefészekre, majd le, a fal tövébe, ahol ékes bizonyítékot találhatott, hogy mohó kis jószág lakik ott fenn, az eresz alatt. — Nahát, hogy milyen mocskot csinálnak ezek itt — háborodott fel és külön is elöntötte a méreg, amikor látta, a saját szemével kellett látnia, hogy im, most éppen nem a feje néz ki a fészekből a fecskefiókának. Sarkon fordult és sattyogó papucsában odasietett a konyha elé támasztott partvishoz. — Cic ... ciciciciiic! — hívogatta a sárgaszemű, feketetestű kandúrt, amely az éjszakai vadászattól fáradtan ott feküdt a konyha előtt, a napsütésben. A macska felkapta a fejét, de nem értette a dolgot. Csak figyelt. Kovácsné odament a fészekhez, aztán vissza a konyhába egy hokedliért, majd arra ráállva, egy könnyed mozdulattal, — fél pillanatig se tartott — leverte a fészket. Hullt a fészek, a pihe, a kis madár és loholt a macska, mintha valaki is el akarná tőle venni ingyen kapott zsákmányát. ... és Kovácsné megelégedetten tette vissza a partvist a fal mellé és kiabálni kezdett a gyerek után, aki megint elkódorgott valahová. Mert annyi baj van ezekkel a gyerekekkel, még valami baj érheti a nagy játszásban. Mert enni, játszani, ahhoz van esze, de magára vigyázni, azt nem. Hiába, nehéz szülőnek lenni! (GYURKÓ) Kevesebb — több lett volna zék... (gy.o) Elfogadták a csányi versenyfelhívást; versenyben vannak a Hevesi Állami Gazdaság kombájnosai (Hetedik folytatás.) Hat évtized a magyar repülés szolgálatában Aki csak valamelyest is ismeri a magyar repülés történetét, annak az alcím már el- ' árulja, hogy ez a cikk csak Svachulay Sándorról, a magyar repülés nesztoráról szólhat. Helyesebben nem is magáról Svachulayról, aki a legsokoldalúbb, legötletesebb magyar repülőgépszerkesztő és akit állandóan a balszerencse kísért. A múltban ezer gán- cscskódással és alattomos ellenségeskedéssel kellett megküzdenie. Svachulay eredményeiről kívánunk szólni, amelyek hatalmas lépéssel vitték előbbre a magyar repülés ügyét és amelyekkel nemzetközi viszonylatban is igen megbecsült nevet szerzett maiinak. I Mint mindenütt, ígjr Magyarországon is a repülés problémájának megoldása a feltalálók tömegét foglalkoztatta. Svachulay Sándor, a rendszeres, szorgalmas és kitartó kísérletezők mintaképe, már 1890-ben megkezdte kísérleteit. Már fiatalon fanatikusaiéit a repülésnek, titkát a természettől igyekezett ellesni. Teljesen magára hagyatva, a .egszerényebb eszközökkel végezte kísérleteit. Csodálatos kitartással, zseniális mechanikai és kinetikai megoldásokkal utánozta a természet min-' den rendű teremtményének repülését modelljein, melyeknek hajtóereje a rúgó, gumi, Dr. VAJDA PÁL: Ä repülés magyar úttörői majd később a sűrített levegő volt. Az 1900-as évek elején pontosan megfogalmazta a vitorlázó repülés alaptörvényeit, amelyeket csak jóval később — a húszas években — fogalmazták meg Németországban. Svachulay modelljei már a múlt század végén tudtak repülni. E modellek alapján megépíthette volna azt a repülőgépet, amellyel kétségkívül megelőzhette volna a repülés amerikai és francia úttörőit. Az anyagi eszközök és a megértés teljes hiánya azonban megakadályozta, hogy az első repülés dicsősége magyar névhez fűződjék. Merész újítások Svachulay Sándor 1906-ban Wiener-Neustadtban kezdte meg „Kolibri“ gépének készítését, de anyagi okok miatt csak 1908-ban fejezhette be. A kis géppel nem mert egyik repülőgépvezető sem felemelSvachulay Sándor „Kolibri“-je kedni, csak motorpróbákat és tört, ahogy ma sok vitorlázó gurulópróbákat tartottak, repülőgépé. A törzs és szárny 1910-ben hazahozta gépét alváza teljesen acélcsőből ké- Budapestre, remélve, hogy szült, hegesztéssel. Akkor még Rákoson több eredményt ér ilyen csővázas repülőgépek el. Nagy feltűnést . keltett az nem voltak. Lényeges újítás egész eredeti felépítésű gép. volt még, hogy vászonburko- Szárnya madárszárny-saerűen lata teljesen új technológiával készült. A külföldi gépszerkesztők ugyanis ekkor még gumírozott ballonvásznat szögeztek a fából készült szárnyakra, amelyeket nem lehetett annyira kifeszíteni, hogy néhány repülés után lazán ne lógjon. Ez nemcsak a sebességet csökkentette, de repülés közben nem ritkán le is szakadt, ami nem egy balesetnek volt okozója. Ezzel szemben Svachulay a vászonhuzatot utólag mázolta be híg gumioldattal, amelynek megszáradása után a vászon annyira kifeszült, hogy hosz- szú használat után sem lazult meg. Ezzel egyidejűleg új eljárást vitt a repülőgépek építési módjába, aminthogy az is új volt, hogy a vásznat nem szögezve, hanem varrva erősítette a vázra, ahogy ma is szokás. Kortársai sem értették meg újításai jelentőségét. Az Aero Club hivatalos lapja 1910-ben azt írja, hogy a „Kolibri” igen szép, de „az eddigi aviatikái tapasztalatok szuverén megvetésével készülvén, aligha fog repülni”. Svachulay egyik nehézsége ugyanaz volt, mint sok más tervezőnek. Szerencsétlenségére nem volt pilóta és mindaddig nem volt képes sikereket felmutatni, amíg megfelelő repülőgépvezetőt nem talált gépének berepülésére. Csak 1911-ben, Dobos István vezetésével emelkedett fel a „Kolibri". Már első felszállásakor igen szép szűk fordulókat végzett a mozgékony kis géppel. A rá- kosi repülőgárda örömújjon- gással gratulált a sok csalódáson keresztülment tervezőnek. 1906 óta öt évnek kellet kárbavesznie amiatt, hogy Svachulay nem kapott jó repülőgépvezetőt. A repülés 1906 óta elért rohamos fejlődésének idején pedig az öt év nagyon sok volt. A „Kolibri” gépet hazánk több vidéki városában megismerték, ahol Dobos István megjelent és sikeres bemutatórepüléseivel lelkesítette az összegyűlt közönséget. A „Kolibri gépnek több változata volt. Főbb adataik: Motor Üres súly Repülősúly Szárnyfelület Felületi terhelés Teljesítményterhelés Szárny fesztáv Hossz Sebessége Kolibri I. 15 LE Anzani 96 kg 170 kg 10 m® 17 kg/m® 14 kg/LE 7 m 5 m 70 kapóra Kolibri IV. 35 LE Anzani 124 kg 200 kg 8 m® 25 kg/m- 5,7 kg/LE 6 m 5 m 135 km/óra Újabb sikerek A Budapesten lebonyolított 1913. évi nemzetközi versenyen ez a gép Dobos Istvánnal a vezetőülésben átütő sikert aratott. A hatalmas osztrák gépmadarak , mellett a „Kolibri IV“ vaíósággal játékrendszerként hatott. Az ellentét kidomborítása céljából a „Kolibri”-t pilótája az egyik osztrák gép alá állította, amelynek félszárnya hosz- szabb volt a kis gép fesztávolságúnál. A motor beindítása után a kis gép mint a nyíl ugrott ki a szárny alól, és meredeken felvágódott a levegőbe. A versenyóra a „Kolibri” sebességét 125 km- ben állapította meg, míg a osztrák gépek csak 75—80 km-es sebességget értek el. Meg kell említeni, hogy Svachulay gépéhez hasonló sebességet ilyen kisteljesítményű motorral csak tíz évvel később sikerült elérni, amikor már rendelkezésre álllak az első világháború tapasztalatai. A „Kolibri"-vel csaknem egyidejűleg — 1909-ben Svachulay egy másik gép, az ugyancsak acélcsövekből készült „Albatrosz” építését is megkezdte. A vízhatatlan vászonból készült -sónak test mellett a gép felhúzható futószerkezettel is el volt látva, úgy, hogy szárazon és vízen egyaránt végezhetett fel- és leszállást A hét méter szárnyterjedelmű, 5 méter hosszú „Albat- rosz”-t Svachulay később átépítette és a kiváló stabilitású géppel meg sok sikert ért «L (Folytatjuk.)
