Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-27 / 132. szám
4 NÉPÜJSAG 1958. június 21., péntek Átadták a forgalomnak a hatvani autóbusz-állomást Üj épülettel gazdagodott a város. Hatvan már hosszú idők óta nélkülözte a nemrég felavatott új autóbusz-állomást. A városon nagy autobusz-forgalom megy keresztül. Ezenkívül több autóbuszjárat indul a környező községekbe is. Ilyen körülmények között feltétlenül szükség volt erre a szép állomásra. Most már csak legfeljebb egy büfé hiányzik. No, de reméljük, erről is gondoskodnak majd az illetékesek. Az olvasó kérdez — válaszoljanak az i lief ékesek 1958. június 27.. péntek: 1833. Született,: Hermann Deiters, német filológus és zenei író (125 éve). 1858. Született: Bianchi Bianka koloturénekesnő (100 éve). [NÉVNAP Ne feledjük: szombaton IRENEUS ti« net- MEGKEZDTÉK és jó ütemben folyik az őszi árpa aratása a hevesi járásban. Tarúamérán a Béke Tsz-ben egy aratógéppel dolgoznak, Hevesen, Erdőtelken és Boconá- don az egyéni dolgozó parasztok is aratnak. — AZ ÉCSÉD1 tJ ÉLET TSZ a 23 hold gyümölcsöséből két vagon almára kötött értékesítési szerződést a földművesszövetkezettel.- 15,000 FORINTOT költenek a járdák rendbehozására, újak építésére, az idén Pétert' vásárán. — EZ ÉVBEN HATVANBAN 10 kilométeres járdát építenek társadalmi munkával. Ez idáig négy kilométer járda készült eL Több aláírással ellátott levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyben az I. sz. kórház betegéi panaszolták, hogy nyugalmukat lehetetlenné leszi a kórház előtt éjjel-nappal átvonuló kocsik, gépjárművek, traktorok falat rengető zaja. A kürtjelzést tiltó táblát az arra közlekedő motorosok nem is veszik figyelembe. Az orvosok és az ápolónők odaadó munkája biztosítja a gyógyulást, de pihenésről, nyugalomról szó sem lehet, mely szintén egyik feltétele a gyógyulásnak. A betegek kérése, hogy a kórház előtti, legalábbis a traktorok, motorkerékpárok, lovaskocsik átmenőforgalmát korlátozzák az illetékesek, mert így lehetetlen a kórházban a pihenés, ahol sok súlyos beteg fekszik, s akiknek gyógyulásához feltétlen nyugalomra van szükség Lapunk április 30-i számában, a csárdapusztai dolgozó parasztok levelére — melyben Emlékezetes békenagygyűlést rendeztek, a karácsondi kultúrotthonban, az elmúlt héten. Az iskolától búcsúzó nyolcadjKosok műsoros tábortűzzel tették hangulatossá a gyűlést. Az elmondott beszédek, a gyerekek búcsúszavai, mind tükrözték azt a vágyat, hogy békében akarnak élni az emberek. A beszédek után tábortüzet gyújtott alt, s mikor kihúnyt a tábortűz lángja, káprázatos tűzijáték kezdődött. A szabadtéri színpad fekérték, hogy a közel 2000 lelkes csárdapusztai, sándor- tanyai és szilaposi dolgozókat közigazgatásilag és postailag is csatolják Boconádhoz, mert jelenleg Heveshez tartoznak, de ez 10 kilométer távolságot jelent — a miskolci Postaigazgatóság június 25-én az alábbi választ adta: „A fenti települések postai kézbesítését a hevesi posta- hivatal végezte külterületi kézbesítővel, akinek kézbesítő területéhez viszonyítva az említett tanyák csak kis hányadát képezik. Amennyiben e településeket Boconádhoz csatolnák, úgy kézbesítésüket nem tudnák biztosítani, mert új kézbesítő beállítására lehetőség nincs, így az itt lakóknak maguknak . kellene gondoskodni a postaküldeményeik elszállításáról. Az, ■ hogy a küldeményeiket melyik hivatal kézbesíti házhoz, teljesen mindegy, a feladni szándékozott küldeményeket viszont feladhatják Bo- conádon is. Békenagygyiílés a karácsondi kultúrotthonban lett forgó tüzes kerék megkapó látványa váltott ki először fergeteges tapsot.; A magasra röppenő, majd sokszáz sziporkázó csillagesőre szétrobbanó rakéták látványa szintén felejthetetlen látvány volt, amihez hasonlóban nem gyönyörködtek még a karácson- diak. Végül az úttörő szervezetből a KISZ-be lépő fiatalok lam- pionos felvonulással és szerenáddal búcsúztak nevelőiktől. Dán Gyula kultúrotthon igazgató l\agy az érdeklődés Kompolton a mezőgazdasági kiállítás iránt Kompolton nagy az érdeklődés az Észak-magyarországi Mező- és Erdőgazdasági Kiállítás iránt. Ez részben annak is köszönhető, hogy a kom- polti termelőszövetkezet és az egyik egyénileg dolgozó paraszt termelvényeit is elhozzák a kiállításra. A termelő- szövetkezet őszi és tavaszi búzáját hozza el, Kiss Sándor középparaszt tavaly rekordtermést (22 mázsás) elérő zabjával szerepel a kiállításon. A falu lakói eddig 100 belépőjegyet vásároltak a. kiállításra. Jól sikerült a káli vásár Jól sikerült az idén is a káli nyári vásár. A vásár fél napja alatt összesen 458 állat cserélt gazdát, ebből 101 szarvasmarha volt. A vásárba a megye távolabbi részéből, Sírokból, Verpelétröl, Detkről, Adácsról, MikófalváEGRI VÖRÖS CSILLAG Múló évek EGRI BRÖDY Aida EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Apák ée fiúk EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Halhatatlan garnizon GYÖNGYÖSI PUSKIN A második asszony GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mexikói szerenád HATVANI VÖRÖS CSILLAG Makrancos feleség HATVANI KOSSUTH Elbeszélés az első szerelemről PÉTERVÁSARA Nincs előadás ról jöttek el tehenet vásárolni a felhajtó tárnámén ti gazdáktól. Az árak elég változatosak voltak, a sertéssüldőkért 1000— 1300 forintot kértek, de volt olyan 100 kilón felüli sovány sertés, ami 1700—1800 forintért cserélt gazdát. .. FÜZESABONY Nincs előadás HEVES Nincs előadás musorc Nincs előadás — NAGY SIKERREL ták elő az apci KISZ-fi. lók Borbély Hona óvónő v zetésével a „Légy jó min halálig” című színdarabot. /■ előadást a környező köz gekben is bemutatják. Dolgozó diákfiatalok felszínén tarthassuk magunkat. A munka ma is szükséglet, — de mennyire más tartalommal! A mai diákok munkavállalásának nem a kényszer, az anyagi szükség az indítéka, hanem a társadalom, a szülők növekvő anyagi jólétén, az új szellemű nevelésen alapuló felelősségérzet és öntudat. A ma diákjainak nincsenek gondjai — csak egy gondja lehet: jól tanulni, művelt, gondolkozó, az őt nevelő társadalomhoz hű emberré válni. A MA DIÄK.TAINAK munkavállalása azt jelenti: részt kérni abból az építő munkából, amely a tegnap szegényeit, nap mint nap feljebb és feljebb emeli, szebbé, gazdagabbá teszi az életet. Azt jelenti: a ma diákjai meg akarják ismerni az építőmunkát, nem akarnak tudatlanul és tétován állni, ha majd az iskola padjaiból kikerülnek, és megkezdődik számukra is a nagy betűvel írt Élet. Természetesen nem kívánja tőlük senki, hogy ingyen •— vagy mint régen — csökkentett fizetésért dolgozzanak. Munkájuk után megkapják az őket megillető fizetést — de ezt már nem kell reszkető kézzel számolgatni, hogy vajon elég lesz-e a jövő esztendő iskolai kiadásaira?... * Egy-két heti pihenő után a megye és az ország sokezer diákja áll munkába: üzemekben, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben. A kéthónapos iskolai szünet nem hosszú idő, gyorsan elszáll, de a pihenés mellett sokat is lehet dolgozni ez idő alatt. Kell ez a munka, mert nemcsak az országnak hasznos, hanem hasznot hozó — mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban — minden ifjú ember számára. DÉR FERENC — AUGUSZTUS ELSEJÉN Hatvanban megindul a város egységes csatornázási munkájának kiépítése. A felvonulást az I-es számú Mélyépítő Vállalat már megkezdte. sok, parasztok fiaiból nagyon- nagyon nehezen felvergődött diákoknak a munka — akár évközben, akár a nyári vakáció alatt — szükségszerű volt ahhoz, hogy tovább juthassunk. Az a szegény-diák típus, aki egész éven át egy agyonvasalt nadrágban, kabátban, egy-két agyonmosott ingben és félretaposott, ki tudja hányszor „stoppolt-flekkeít” cipőben járt és egy-két pengőért, egy-egy ebédért, vacsoráért elvállalta a tehetősebb szülők buta kölykeinek tanítását, nem ismeretlen előttük. S az sem, aki az iskolába menet előtt kövér kofaasszonyoknak hordta ki az árut a piacra, s az órák után pedig haza — heti néhány pengőért... Az sem, aki az őszi és tavaszi délutánokon napszámos apja mellett vállalt különféle munkát: kertásást, favágást, téglahordást... És így lehetne tovább folytatni a sort. S mindez miért? Mert kellett a pénz a tankönyvekre, a tanszerekre, tandíjra: pótolni valamit a szülők kiadásaihoz... A MUNKA KÉNYSZER volt, súlyos teher, a szegény-diákok vállain. S ha jött a vakáció? Az én apám azt mondta: — Elég lesz egy hét a pihenésre, fiam, aztán nézz valami nyári munka után, mert tudod, hogy kell a pénz... — Lázadozhattam-e? Nem. Tudtam, hogy a beíratási díj öt pengő, a tandíj is öt pengő havonként, az egész évre ötven, azután a könyvek, füzetek, írószerek is sokba kerülnek. Ezt nekem kellett megkeresni. De azt is tudtam, hogy amíg én a ládagyárban görbe, rozsdás szögeket egyengetek, szögelem a ládákat, addig a Nagymalom tulajdonosának fia Cannes-ban nyáral, a Meinl-üzletes fia és lánya a Balatonon saját hajón vitorlázik, saját villában él..; Szegények vagyunk, ez a sorsunk! — így kellett ezt akkor tudomásul venni. Nemcsak nekem, hanem valameny- nyi szegénysorsú diáknak. Kemény munkával kellett megteremteni azt a kis alapot, a- melyen egy időre megvethettük a lábunkat, hogy a középiskola következő évének 1943-AT IRTUNK, a második világháború közepén jártunk... Az iskolai tanévnek már vége volt, a rég várt vakáció első örömeit élveztük. Az egyik napon többen kirándultunk a város melletti fürdőhelyre: kis motorvonat vitt bennünket, vakációs diákokat, a tóhoz. Kihajolva a kocsiból, már messziről látható volt a kis tóparti állomás... — „Fiúk! — szólalt meg az egyik kitekintő diák — csendőrök vannak az állomásnál. Lehetnek vagy hatan...” A jelzést fel sem vettük, háború volt, sok csendőr is volt... Nem is gondoltunk arra, hogy éppen minket — s a vonaton utazó többi szünidős diákot — várnak. — „A diákok álljanak félre!” — hangzott a parancs, amikor megállt a vonat, s meg sem szökhettünk, mert lerítt rólunk fiatalságunk. Azután, úgy ahogy voltunk, — lehettünk összesen harmincán, s nem is mi voltunk az első csoport — csendőri fedezet mellett, visszaindítottak bennünket a városba. Még aznap megtudtuk, hogy egy részünknek az egyik hadseregnek szállító hadiüzembe, a csoport másik felének pedig a grófi birtokra kellett menni dolgozni. „Aki nem jelentkezik másnap a munkahelyen, vagy onnan megszökik, annak szüleit hadbíróság elé állítják” — hangzott a fenyegetés. Én a hadiüzembe kerültem heti 26 pengős fizetésért, de akkor már a pengőnek sem volt nagy értéke. EZ AZ APRÓ epizód jutott eszembe, amikor az elmúlt napokban meghallottam, hogy az egri úttörők a nyári szünidő egy részét az egyik közeli állami gazdaságban töltik el önkéntes munkában, s éppen most hallom, hogy Heves megyei kiszisták egy csoportja holnap — csatlakozva az országos kezdeményezéshez — a mocsaras és terméketlen Hanság meghódítására indul, önkéntesen, szívükben az ifjúi vállalkozó kedvvel — talán egy kis kalandvággyal is — mennek, vállalják a nem köny- nyűnek ígérkező munkát. Mennyivel más is a mai diákfiatalok élete, mint annakidején a miénk volt! 1943-ban — s abban a társadalomban, amelyet ez az évszám képviselt —, mi, munká— Jó napot Füstiké! ön is hazatért? — Üdvözlöm Molnár szomszéd! Én csak megjöttem, de jaj! — szegény anyám biz’ odamaradt, falánk, szívtelen emberek hálójába akadt. — Oh, óh, szegény kislány- ka, de nagyon sajnálom! — Amíg élek — bizony — örökké siratom! Még márciusban lestem el ezt a párbeszédet az iskolaudvaron sétálva. Csendes volt az udvar, a gyerekek benn a tantermekben tanultak szorgalmasan. Csak két kis fecske esi Vitelt a villanydróton. Alig, hogy hazaérhettek . .. jól esett pihentetni fáradt tagjaikat. Nagy úton jártak, a fáraók földjén, ezer veszély- lyel néztek szembe, sokan elhulltak közülük. De leküzdve távolságot, fáradságot, félelmet, akik bírtak, mégis ha- , zajöttek. Sok ember — egyszerű megfigyelője a természetnek és magas képzettségű tudós — kereste, kutatta okát évszázadokon át ennek a csodálatos jelenségnek. Mi lehet az oka annak, hogy madaraink egy része évről-évre elhagyja fészkelő helyét és szárnyára’ bízva magát, sok ezer kilométeres utat tesz meg? Hogy ősszel elhagynak minket, ez érthető. Hiszen a kegyetlen tél nem biztosítja azt a nagy tömegű élelmet, amire a madár hatalmas erőt kívánó munkájához, a repüléshez szüksége van: De miért nem maradnak hát az örök nyár honában? Miért nem költik ki ottan fiókáikat? Hosszú, alapos megfigyelés adatai alapján ma már szinte mindegyik költöző madarunk vonulási útját, telelő helyét ismerjük. A meggyűrűzött madarak hírt adnak ennek a szédítően vakmerő lyik itten. Hiszen nemcsak ez az egy fecske hordozta az építőanyagot, hanem rajta kívül még három. Egy pár csipet a ragadós sárból, pár szál szalma, vagy száraz fűszál és a szorgalom gyümölcse érlelődik: egyre közelebb lesz a fészek befejezése. Nem tudom mikor kezdhették el a munkát. Azt el lehet képzelni, milyen parányi csipet építőanyag fér el a fecske csőrében. Egy óra alatt, amíg figyeltem az építkezést, nem nagyon érte el az egy centis gyarapodást a fészek fala. Mennyi időre lehet szükség a teljes felépítéshez! Hányszor kell megtenni- ök ezt a nem kis utat teherrel a csőrükben! Hány kilométert tehetnek meg összesen, amíg építkeznek! És e munka alatt vadászatra alig jut idő. Már pedig az étkezés a madaraknál is rendkívül fontos, komoly dolog. Tegnap már készen állt mind a két fészek. Füstikéé egy fél szakajtó kosárra emlékeztető puha alkotmány, Molnár szomszédé pedig inkább odúra emlékeztet. Fala teljesen elzárja a belterületét a külvilágtól, csak egy kis kerek röpnyílás sötétlik rajta. Egyébként mindkettő remekműve a fészekrakó művészetnek. „Füstike“ és „Molnárné” már lerakták tojásaikat, türelmesen ülnek rajta, míg férjeik házastársi kötelességüket végzik. Szorgalmasan fogdossák a legyeket, szúnyogokat és egyéb repülő rovarokat. Mert azt majd elfelejtettem mondani, hogy mindketten megúnták a magános életet és párt választottak faj- testvéreik közül. De a gyászról nem feledkezett meg Füstiké. Örökké fekete ruhában jár, torkán pedig barna folt ékeskedik. HALASY LÁSZLÓ ták születésük helyét és újra visszatértek a kikelettel. „Füstiké“ és „Molnár szomszéd” életének újabb mozzanatát most a napokban sikerült meglesnem. A pár napos esőzés után, iskolánk „előtt kis pocsolya keletkezett. Ott álltam a közelében és egyszer csak azt vettem észre, hogy hirtelen egy fecske repül le. Odafordítottam a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem, mi keresnivalója van a fecskének ezen a számára szokatlan helyen? De ez a csepp mozdulat elég volt arra, hogy az éber madár villámgyorsan szárnyra kapjon. Kecsesen fel- emelkedett a levegőbe, de nem szállt messzire, csak ott körözött. Teljes mozdulatlanságban álltam hát ott tovább és vártam, lemerészkedik-e újra? Türelmemet siker koronázta. Pár kör után gyönyörű siklórepüléssel újra leereszkedett. De nem oda, ahol egy kis víz csillogott, hanem a sáros helyre. Pedig én fogadni mertem volna, hogy szomját jött oltani. Hiszen másért nem igen ereszkedik e a fecske a földre. Ezúttal azonban még ettől is komolyabb oka volt erre. Erőteljes mozdulatokkal csipkedte a sarat és utána széles ívben felrepült — fel az eresz alá. Odapillantva magam is észrevettem, mi folyik ott. Csak azon csodálkoztam, hogy előbb nem lettem erre figyelmesebb. Az egyik kiszögellés- nél az én kedves „Molnár szomszédom“ félig megépített fészke ' sötétlett. Pár méterrel odább pedig Füstike palotája készült. Igen, csak ekkor vettem észre, milyen lázas munka falazásnak minden mozzanatáról. Arra a vitás kérdésre is választ kaptunk, vajon a tapasztalt, idős vezetők emlékei jelentik-e a biztos iránytűt ezen az úton? Mesterségesen kikeltetett, társaiktól elzártan nevelt fiatal madarak az őszi költözés idején nyugtalanul viselkedtek ketreceikben. Amikor fajtestvéreik utolsó csoportjai is távol jártak már az országtól, szabadon engedték a kis árvákat is — persze lábaikon már ott viselték a gyűrűt. A volt foglyok pár napig ott köröztek eddigi lakhelyük környékén, majd útrakeltek *— társaik után. A megfigyelések alapján beigazolódott, hogy nem szükséges tapasztalt, idősebb vezető, ösztönük útmutása alapján ugyanazon az úton ugyanoda jutottak, ahová társaik. De honnan származik ez az ösztön, ami űzi-hajtja, de egyúttal vezérli is az ég fáradhatatlan utasait? Ennek magyarázatát a Földünk történetével foglalkozó tudomány segítségével kapjuk meg. Valamikor, ahol mi élünk, tropikus hőmérséklet uralkodott. Hosszú évezredek alatt aztán olyan nagyfokú süllyedés következett be a hőmérsékletben, ami magával hozta a jégkorszakot. Tömegével pusztultak, vagy vándoroltak el innen a meleghez szokott állatok. A jég visszavonulásával aztán ők is visszatértek ősi vadászterületeikre, ahonnan az évente jelentkező tél újra meg újra elűzi őket. A mi két kis ismerősünk is ennek a parancsnak engedelmeskedett, amikor elhagy„Riporiok a természetből“ Féssekrakók
