Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-26 / 131. szám

13SS. Junius 26, csütörtök NEPDJSáG I A hosszú élet problémája Az orvostudomány és a bi­ológia legérdekesebb problé­mája az emberi élet meghosz- szabbítása. E probléma nem új, gyökerei mélyen vissza­nyúlnak a történelembe. Már Aristoteles, a híres görög filo­zófus kifejtette, hogy az élet és a fejlődés időtartama kö­zött közvetlen összefüggés van: mennél hosszabb idő szüksé­ges az élőlények valamelyik fajtájához tartozó egyed ki­fejlődéséhez, annál hosszabb e fajokhoz tartozó egyedek élete. Ma is több tudós vallja ezt a nézetet. Ha számbavesszük, hogy az emberi szervezetben a növe­kedés folyamatai a 25. élet­évben fejeződnek be, úgy az embereknek legalább 125 évig kellene élniök. Ezért semmi különös nincs abban, hogy mindazok, akik e problémá­val foglalkoztak, arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy az emberi élet normális időtar­tamának meg kell haladni a 100 esztendőt. Ám az átlagos életkor mindezideig jóval alatta marad a 100 esztendő­nek. Felvetődik a kérdés: mikor kezdődik az öregség? Melyek az ismertető jelei? KIT NEVEZHETNEK ÖREGNEK? Ami az utolsó kérdést il­leti, rendszerint azt tartják normálisnak, ha az emberek 60—70 éves korukra megöreg­szenek, 70 éves korukig sokan meg is halnak. Valójában ez idöelőtti öregség. Az öregedés folyamatával kapcsolatban időelőtti és ter­mészetes fiziológiai öregséget különböztetünk meg. A fizio­lógiai öregségről szólva, a hosszú életre gondolunk. De vajon ezeknek az embereknek az öregsége normális folyamat­nak tekinthető? Ha normális­nak azt tartjuk, ami megha­tározott rend szerint megy végbe, úgy nyilvánvaló, hogy az öregség az előrehaladott korban normális. Ha azonban a szervezet tevékenységének optimális jellegét tartjuk nor­málisnak, úgy világos, hogy az öregség mindig kóros jelen­ség. Rendszerint minden öreg valamilyen betegségben, vala­milyen funkciózavarban szen­ved. Hogyan magyarázzuk az öre­gedés folyamatát? Mi váltja ki az öregedést? Köztudomású, hogy a vegyi folyamatok annál nagyobb mértékben mennek végbe, mennél nagyobb a lefolyás! felületük. Ugyanakkor tények bizonyítják, hogy a korral együtt az élő anyag térfoga­ta viszonylag jobban növek­szik, mint a felülete. így tehát a térfogat és a felület kö­zött eltérés következik be, a biokémiai jelenségek viszony­lag kisebb felületen mennek végbe, lassúbbodnak, s végül bekövetkezik a halál. A halál akkor lép fel, amikor előáll a teljes izoelektromos állapot, azaz, amikor az élő sejtekben a különböző fehérjerészecskék töltései semlegesítődnek. Az elektromos semlegesség és a halál azonos értelmű, amikor az élő anyagról van szó. Az öregedés folyamatainak ilyen értelmezéséhez közel áll az öregedés folyamatainak meg­magyarázása, az asszimiláció, és a disszimiláció közötti vi­szony zavarával. Vajon van-e lehetőségünk e folyamatok szabályozására? — Igenlő választ kell adnunk. Is­merünk olyan eszközöket, a- melyek képesek fokozni az asszimilációt, csökkenteni a disszimilációt. A HORMONOK, VITA­MINOK, ENZIMEK lehetővé teszik, hogy beavat­kozzunk az élet ezen jelen­ségeibe. Itt helyénvaló megemlékez­nünk arról, hogy a belső el­választási szervekben végbe­menő változások közvetlen kapcsolatban állnak az öre­gedéssel, az öregedés kórfejlő­désével. A belső elválasztási szervek pedig, mint ismeretes, a táplálkozás folyamatait, a szervezetben végbemenő ösz- szes vegyi átalakulások szabá­lyozzák. E mirigyek elégtelen működése hormonok, kivona­tok, enzimek, ionok, stb. mes­terséges adagolásával javarészt kiegyenlíthető. Szeretném néhány szóval el­mondani, hogyan tanulmá­nyozzák az öregség problémá­ját Romániában Bukarestben gerontológiai intézetet létesí­tettek, ahol 'a betegek a konk­rét esetnek legmegfelelőbb gyógykezelésben részesülnek. i- gyógyszerek között fontos szerep jut a novokainnak, a- melynek gyógyító sajátossá­gait és hatékonyságát Anna Aslam professzor tanulmá­nyozta. Meg kell emlékeznünk az epofizis-kivonat hatásáról is. Milcu akadémikussal és Pitis doktorral együtt számos kí­sérletet végeztem patkányo­kon. Meglepetéssel győződtünk meg arról, hogy a patkányok­nál a kivonat hatására az Aprómagvak — A korábbi esztendőkben nem fordítottunk kellő gondot és figyelmet az aprómagvak termesztésére. Annak ellenére, hogy az aprómagvak termesz­tése igen jól jövedelmez és Három magyar disszidens a Swansea-i bíróság előtt illegális határátlépés miatt LONDON (MTI): Három ma­gyar menekült bűnösnek val­lotta magát a Swanseai-i (Wa­les) bíróság előtt azért, mert mint rejtett utasok a New York City hajón Kanadából Swanseabe utaztak. A három vádlott — Ficere Béla 21 éves lakatos, Gál János Béla 18 éves villanyszerelő és Mészá­ros Artúr 38 éves bányász — Halifaxban (Üj Skócia) rejtő­zött el a hajón. Midőn kétszáz mérföldnyire, a nyílt tengeren voltak, jelentkeztek a hajó kapitányánál és közölték vele: egy évig küszködtek, nyomo­rogtak Kanadában, de sehol sem találtak munkát. A vád képviselője előadta, hogy Mészáros előbb Ausztriá­ba, onnan Németországba ment. Felesége és 13 éves kis­lánya még Magyarországon van. Gál és Ficere egy ideig ausztriai menekülttáborokban, majd angol bányászmenhelyen élt, mielőtt Kanadába távozott. Ficere kijelentette a bíróság előtt: tudja, hogy nem törvé­nyes úton jutottak ide, de az éhhalállal viaskodtak Kanadá­ban. „Én néha egyfolytában tíz napig nem ettem semmit. Néha a szabadban, bokrok alatt aludtam, lábaim lefagy­tak.” Gyakran nyolcán—tízen aludtak egy szobában. Akinek közülük néha volt rendes ke­resete, megosztotta keresmé­nyét a többiekkel, hogy vala­miképpen életben maradjanak. A bíró egy héttel elnapolta a tárgyalást és a vádlottak el­len elrendelte az ideiglenes letartóztatást. öregség jelenségei csökkennek, a szervek többsége fokozato­san fejlődik, és a szegymirigy, a gyermekkornak ez a sajátos mirigye, ismét életrekel. \ Ezen adatok tanulmányozá­sa tovább folyik. A gerontológiai intézet dol­gozói az öregedés jelenségeit vizsgálják, különböző viszo­nyok között elemzik azokat a tényezőket, amelyek meghosz- szabbítják, vagy megrövidítik az életet, hogy aztán JÓL MEGALAPOZOTT HARCOT VÍVHASSANAK értük, vagy ellenük. Külön továbbképző tanfo­lyamokat akarunk szervezni a fiatal orvosok és medikusok részére, konferenciákat szeret­nénk tartani a társadalom szé­leskörű bevonásával, hogy ha­zánk minden polgára felis­merje a probléma fontosságát és érdekének tekintse a teljes értékű emberi élet meghosz- szabbítását. Itt nagyon fontos a „teljes értékű” fogalom. Hi­szen, ha az ember tovább él igyan, de gyenge, állandó se­gítségre és kiszolgálásra szo­rul, úgy az orvosok munkája ebben az irányban értelmet­len: s ellenkezőleg, ha képe­sek vagyunk úgy meghosz- szabbítani az emberek életét, hogy az a környezet, a hoz­zátartozók számára hasznos le­gyen, akkor az ilyen élet meg­érdemli, hogy hosszú legyen. (C. l. Parhon akadémikus cikke nyomán.) magas jövedelem adottságaink is kedvezőek, meglehetőesen elhanyagoltuk termesztésük népszerűsítését. Bár a Mezőmag — különösen az utóbbi egy-két évben — mindent megtesz a vetésterü­let növelésére, újabb és újabb szerződések kötése, az ered­mény mégsem kielégítő. Igaz, hogy az idei rendkívüli időjá­rás különösen az aprómagvak­nak nem kedvezett, termeszté­sükre mégis már előre fel kell hívni a figyelmet. Megyénk területén befejező­dött a fűmag és a repce ara­tása, sőt e két növénynél már a cséplés is megkezdődött. A termelők igen nagy gondot fordítsanak az aratásra, csép- lésére, hogy lehetőleg a leg­kisebb szemveszteséget is el­kerüljék. Bár ez évben gyen­ge termés várható aprómag­vakból, mégis megérte a vele való bajlódás, mert a terme­lők e termelvényeiket igen előnyösen, magas áron értéke­síthetik. Értékek — érték nélkül A Mátravidéki Fémművek­ben jártunk a napokban. A vezetők és a gyár műszaki emberei a legmesszebbmenő takarékosságról beszélték. Sűrű fejbólintások közben mit tehet mást egy kívülálló ember, helyesel ezekhez a nagyszerű gondolatokhoz. Az országot gazdagító ja­vaslatok, az anyagtakarékos­ság nagyszerűsége hatotta át a Fémművek vezetőinek szí­vét is. Körsétánk alatt kicsit fölocsádtunk a szép, virágos tervekből. Az irodaépületek mögött értékes „történelmi” leletekre bukkantunk. Jó ál­lapotban levő vascsövek, rozsdásodó drótkerítések és még sok más régiség hevít szerteszét, a gyárhoz nem 11* lő rendetlenségben. Az üveggyapot szigetelő szövet készítéséhez új drótot használnak, a hatvan tekercs drót pedig az esőn rozsdáso­dik. A nagy mennyiségű lám­patányér lelett fűszálat len­get a íelcdékenység szele. Értékek ezek, amelyek kal­lódnak, rozsdásodnak. Az üzemekben, úgy-ahogy, taka­rékoskodnak, de ezekre a szétszórt forintokra már nem ügyel senki. Miért nem intézkedik az üzem vezetősége? (KOVÁCS) Dr. VAJDA PÁL: A repülés magyar úttörői (Hetedik folytatás.) Nem akarjuk Zeppelin mun­káját és eredményeit kisebbí­teni. Valóban hosszú út veze­tett Schwarz Dávid léghajójá­tól a világot körüli épülő Zep­pelinig. De nem hosszabb, mint Fulton első gőzhajójától a mai óceánjárókig, vagy Stephenson első gőzhajójától a mai áramvonalas mozdo­nyokig. És úgy. ahogy ezekben benne van a gőz feszítő ere­jén alapuló első gépek szer­kezeti elgondolása, úgy van meg a hatalmas Zeppelinek­ben is Schwarz Dávid légha­jójának merev rendszere, alu­mínium burka és egyéb szer­kezeti megoldása. De amíg Watt, Fulton, Stephenson ne­vét minden tankönyv említi, Schwarz Dávidról aüg tud va­laki. A második világháború és az utána következő időszak­ban rohamosan fejlődő repü- lögéptechnika túlhaladta a lég­hajót. Nem vitás azonban az, hogy a közlekedésnek ezt a fontos eszközét, a magyar Schwarz Dávid munkássága, fanatikus hite teremtette meg. 120 SZEMÉLYES UTASSZALLÍTÓGÉP Nagyon sok magyar tudós, kutató, feltaláló tudott szak­májába vágó munkásságával, vagy egy-egy eredeti ötleté­vel nemzetközi viszonylatban is igen megbecsült névre szert tenni. De már lényegesen kisebb azoknak a száma, akik több vonatkozásban is olyan kimagasló eredményeket mu­tattak fel, amelyekre a szak­körök messze országunk ha­tárain túl is felfigyeltek. E sokoldalúan képzett kivá­lóságaink közé tartozik Né- methy Emil mérnök, aki egy­részt a papírgyártás techniká­jának tökéletesítésével, új pa­pírgyártási berendezések ter­vezésével és kivitelezésével, — másrészt pedig a repülés terén kifejtett elméleti és gyakorlati úttörő munkásságával hívta fel magára a tudományos vi­lág figyelmét. Némethy már egészen fia­tal korában olyan tekintély­re tett szert szakmájában, hogy az európai papírgyártási mód­szerek meghonosítása céljából meghívták Japánba. Miután ott feladatát, megbízói legna­gyobb elégedésére elvégezte,— 1897-ben visszatért Magyar- országra és elvállalta az aradi papírgyár igazgatását. Bár teljes munkaerejét a ve­zetésére bízott üzem felvirá­goztatásának szentelte, arra is talált időt, hogy behatóan ta­nulmányozza a repülés elmé­leti és gyakorlati problémáit Sokat foglalkozott Loessl- nek, az akikori idők legismer­tebb szaktekintélyének légi- erőtani műveivel és rámuta­tott azok egyes téves megál­lapításaira. Loessl felhajtóerő elméletéből kiindulva, Néme­thy felállította azt a tételt, amely szerint minden hordfe- lület (repülőgépszámy) olyan súlyt képes vízszintes irányú repülés közben emelni, mint amennyi .annak a levegöpriz­mának a súlya, amely felett ez a hordfeliUet másodpercen­ként áthalad. A levegőprizma nagyságát Némethy úgy számította ki, hogy a repülőgép szárnyának négy sarkáról egy pontban egyesülő képzeletbeli egyene­seket húzott 45 fok alatt le­felé. E képlet alapján Némethy később kiszámította mindazon repülőgépek felhajtóerejét, a­melyek tényleg a levegőbe emelkedtek és számításainak eredményei valóban meglepő összhangban álltak az egyes gépek teljesítményeivel. Tétele természetesen csak síkrendszerű szárnyakra volt alkalmazható és akkor avult el, amikor az aerodinamikai kutatóintézetekben nyert eredmények alapján kifejlesz­tették a ma is használatos pro- filozott szárnyakat. Némethy tétele magában foglalja azt a megállapítást, hogy a repülőgép felhajtóere­jét vagy a hordfelület meg- nagyobbításával, vagy a repü­lési sebesség növelésével fo­kozhatjuk. Elméleti kutatásai alapján Némethy több gépet épített. Nagyobb átütőerejű eredmé­nyeket azonban nem tudott felmutatni, kisebb, szökdelés­szerű repülésektől eltekintve, minthogy abban az időben még csak igen kezdetleges, megbízhatatlan és csak túlne- héz motorok álltak rendelke­zésre és ezek gépeit komo­lyabb repülésekre képtelenné tették. ACÉLCSÖVES REPÜLŐGÉP ö volt azonban az első a világon, aki repülőgépeihez acélcsöveket használt. Ezt a zseniális gondolatot mintegy két évtized múlva a világhí­rű Fokker holland repülőgép­szerkesztő alkalmazta a ma­gyar Némethy Emil után először. Németországban az első világháború alatt is kellő hírverés folytán el is terjedt ez egész műszaki világban az a téves hit, hogy az acélcsö­vek alkalmazása a holland Fokker nevéhez fűződik. Ugyancsak Némethy volt az elsők egyike, aki' repülőgépén a ma is használatos csűrőkor­mányt — függetlenül Martin errevonatkozó munkáitól— al­kalmazta és ezzel a gyakorlati repülés legelső amerikai és francia úttörőit jóval megelőz­te. Ezt az akkori nemzetközi szakirodalomban el is ismer­ték. Azt azonban, hogy a csű­rőkormány gyakorlati alkalma­zása magyar névhez fűződik, ma már teljesen elfelejtették. Sajnálatos módon, az akkori Magyarország hivatalos körei Németbynek a repülés terén kifejtett munkásságát egyálta­lában nem méltatták. Termé­szetes, hogy ilyképpen teljesen magára volt hagyatva és kí­sérleteit kénytelen volt sze­rény keretek között, saját pén­zéből fedezni. Ennek folytán hírverésre, de még csak a magyar sajtó tá­mogatására sem számíthatott, így összes munkái külföldön, idegen nyelven jelentek meg és az akkori idők legkivá­lóbb szakembereivel vitatta elméletének helyességét. Némethy elveit később, 1912- 13-ban a román Vlaicu Au­rél valósította meg. Gyakorlati repülési eredményeivel — 1913- ban például az asperni nem­zetközi repülőversenyen szá­mos eredményt ért el és sok díjat nyert a Némethy elvei alapján épült gépével. Némethy írásai ma szinte látnóki megnyilatkozásként hatnak. Már több mint 50 év­vel ezelőtt, a motoros repülés megvalósítása előtt, 120 szemé­lyes, óránként 150 km-es se­bességgel repülő utasszállító­gép tervét is elkészítette. Ki­fejezetten rámutatott arra. hogy az alumínium lesz a repülőgép legfontosabb építő­anyaga. Az idő azonban elmúlt Né­methy felett és a tudományos világ bizony megfeledkezett ennek az úttörő magyar mér­nöknek fontos tudományos munkásságáról. Az emberi ha­ladás, a kultúra és műszaki tudományok szempontjából Némethy Emilt azonban min­den körülmények között az el­ső helyek egyike illeti meg. (Folytatjuk.) Némethy Emil repülőgépe. Kinek higgyünk? /] zt mondja De Gaulle: „A közüdv-bizottságokat j <-y' el kell hagyniok a katonáknak . . Azt mondja Sálán tábornok, algériai fömegbizott: ! [ „Katonák állanak a közüdv-bizottságok élén, katonák j kezében van a hatalom az algériai megyefönökségeken is." Már most kinek higgyen az ember? Utóvégre két tá- ; bornok, két egymással homlokegyenest ellenkező kijelen- • téséröl van szó, akkor, amikor mindkét tábornok oly sokat ad — rangja alapján is — a szavahihetőségre. Marad a i harmadik út: egyiknek se! Egy kis nyelvtan /lie. Elroy amerikai hadügyminiszter — mint erről a New York Herald Tribune június 13-i száma \ ' beszámol — kijelentette, hogy az Egyesült Államok eset- J : leg kénytelen lesz drasztikus lépéseket tenni, hogy foly- j tathassa a hidegháborút „még akkor is, ha ez spártaibb ! j életmódot kíván meg népünktől”. El kell ismerni, hogy i J egy hadügyminiszterhez, pontosabban egy amerikai had- \ ! ügyminiszterhez, méltó kijelentés volt ez. amely szép ! perspektívát mutatott a munkanélküliség, a hadikiadások, ! ) a fegyverkezési verseny növelésére. Me. Elroy hű híve a dullest szakadékszéli politikának, j I lelkes szervezője a hidegháborúnak. Csak ott van a tra- I • gédia, hogy a szakadék szélén sokáig nem lehet megma- j ! radni, a hidegháborút nem lehet a végletekig folytatni. I ) Nem engedik a józan emberek, akik a történelemben szi- j > vesen tanultak a spártaiak r ól, de a hadügyminiszter < kedvéért nem akarnak tanulni a spártaiak tói. S bár ez I első pillanatban csak nyelvtani ügyeskedésnek látszik, de I I egy amerikai hadügyminiszternek sem árt, ha megtanulja 1 j és megérti ezt a „nyelvtani ügyeskedést”. Siker — sikertelenség /TtJégy napon belül immár másodszor nem sikerült ( PC kiröpíteni az amerikai haditengerészet Van- ! guard-rakétáját. A rakétának az lett volna a kötelessége, < hogy. „kosárlabda nagyságú” mesterséges holdat vigyen í a világűrbe. Viszont „sikerült” az amerikai fegyverszál- ) lítmánynak megérkeznie Libanonba, elősegítve ezzel egy l esetleges imperialista intervenciót. Istenem, hát valamit I csak kell csinálni az amerikai haditengerészetnek! < A Szputnyik Ul-ra Libanon a válasz. i (LATO) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents