Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-21 / 127. szám

nepüJSAG 1958. június 21., szombat Hat ember a tábla előtt ülő ' «scfös AHOGY AZ EMBER a for- ' galmas és zajos- Széchenyi ut­cáról, belép a Dobó gimnázi­um falai közé, egy pillanat alatt megváltozik a hangulata. Kint az utcán már észre sem .veszi a zajt, itt azonban a csendet igen. Léptei élesen konganak és majd arra kény­szerül, hogy lábujjhegyen jár­jon. Kint vakítóan süt a nap, itt homályos minden és mint­ha a nyárból, az őszbe lépett volna, olyan hűvösek a folyo­sók. A környezet tekintélyt pa­rancsol és bár nekem már nincs félni valóm, mégis rám­ragad egy kis szorongó, diá- kos hangulat és várom, hogy valamelyik kanyarulatban fel­tűnjön az igazgatóm, aki nyil­ván számonkéri, hogy miért csavargók a folyosón, amikor már régen becsengettek. Egy kicsit játszom ezzel a szorongó, érdekes hangulattal és nagyon jól esik azt hin­nem, hogy még én is diák va­gyok, és életem legnagyobb problémája csak az, vajon kell-e ma felelnem latinból. Aztán megpróbálom belekép­zelni magam annak a hat fia­talembernek a bőrébe, elegáns sötétkék ruhájába, akik most ott ülnek a fizikai előadó vö­rös molinóval letakart hosszú asztalánál és feltételezhetően egyetlen vágyuk, hogy jó len­ne egy héttel, de legalább egy nappal öregebbnek lenni. Ez a hat fiatalember, névszerint Frank Oszkár, Gavallér Jó­zsef, Gáspár László, Halász József, Halmos Péter és Heid- rich Gyula most érkezett el fiatal életének első és legna­gyobb teherp robajához. Egy hónap múlva talán ők is úgy látják, hogy végeredményben semmiség volt az egész, és különösen meggyőződnek er­ről, amikor szemben találják magúkat az igazi nagy prob­lémákkal, de most két perccel az érettségi előtt, talán el sem tudnák hinni, hogy lesz idő, amikor nagyon szívesen visz- szaülnének ide, az asztalhoz. IDEGESEN várakoznak a ■tételre, közben kémlelik az elnököt, akiről csak annyit tudnak egyelőre, hogy Lako­tt idesz Józsefnek hívják, hat­vanban tanít és orosz—latin szakos. Vajon jóindulatú lesz-e? Sokat kérdez-e majd? Ért-e a matematikához? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről próbálnak választ kapni az elnök arcáról, mért az érett­ségiző diák, izgalmában és félelmében már egy’kissé azt hiszi, hogy rajta semmi nem múlik, hisz „mindannyian az elnök kezében vagyunk“. Aztán persze, ahogy a hal­dokló előtt egy másodperc alatt elvonul egész élete, úgy fut át tudatukon mind az a sok rossz, amit diákkorukban egy- egy tanár ellen elkövettek. Es persze mind attól fél, hogy ezt a tanár is megjegyezte és ezért kevesebb jóindulattal lesz iránta. Elsőnek a történelem-téte­leket osztják ki. 10 perc idő van a gondolkozásra, ezalatt jegyzeteket készítenek, pró­bálják összeszedni a fejükbe halmozott ismeretekből azokat az adatokat és számokat, me­lyek a tételhez kellenek. Amíg készülődnek a felelet­re, elnézem a fiúk osztályza­tait. Egyik-másik osztályzatát nézve, erősen aggaszt, hogy itt sem szerepel majd valami dicsőén. És amíg ők fürgén jegyzetelnek, az előbbi izga­lom átragad azokra, akik az elnöki asztal mögött ülnek — Csak nyugodtan fiúk, nem kell elsietni — nyugtatja őket az egyik tanár, de látom rajta, hogy ő sem nyugodt. Aztán végre jelentkezik az első. Nyugodtan a táblához megy és értelmesen, higgad­tan felel, úgy, mintha az el­nöki asztal mögött ülő tanáro kát meg akarná győzni igazá­ról. És ahogy sorban felelnek történelemből, egyre inkább csodálkozom. A gyenge tanú lók is éles logikával, ha néha akadozva is, arról tesznek ta­núbizonyságot, hogy itt nem­csak arról van szó, hogy az érettségire bebifláztak néhány adatot és számot, hanem az évek alatt rendszeresen és lelkiismeretesen tanultak AZ ELÉRT eredmény dicsé­ri szorgalmukat, de azt is, ak; éveken át tanította őket, di­cséri dr. Radios Jolán kiváló tanárt, aki ezen az érettségin éppúgy jól vizsgázott, mint I diákjai. Azután a magyar irodalom ismeretéről kell számot adni- ok. Itt is általában az a jel­lemző, hogy tudnak a diákok, de érthetetlen módon ez a tu­dós nem áll olyan magas fo­kon, mint a történelem eseté­ben. Halmos Péter, Ady sze­relmi költészetéről beszél,' igen élvezetesen és szépen. Látszik rajta, hogy jól ismeri a költőt, sokszor mondja azt, hogy „szerintem”, vagy hogy „az én véleményem az" és ilyenkor vitába száll néhány elfogadott állásponttal. Az embernek szinte kedve lenne folytatni a vitát. Ügy látszik, az elnöknek is ez a vélemé­nye, mert a második tételt már nem is kéri, és azzal fe­jezi be Halmos feleltetését, hogy „köszönöm, elég. Jól el­beszélgettük az időt". Sajnos a többieknél, már inkább biflázást lát az ember, és azt, hogy jobban félnek az irodalomtól, mint a történe­lemtől. Gavallér József tétele Ba­lassi költészete. Könnyű tétel, mindenki fellélegzik, mért az évvégi osztályzat alapján vár­ható lenne, hogy Gavallér esetleg... Hagyjuk ezt, nem is jó róla beszélni. * Gavallér akadozva elmond­ja Balassi családi körülmé­nyeit ... aztán mégegyszer el­mondja ugyanazt... aztán ki- nos szünet következeik ... Dr. Némedi Lajosné, aki az utolsó évben a magyart taní­totta ebben az osztályban, se­gítő kérdéseket tesz. Látom, hogy a tanárok jobban izgul­nak, mint a felelő, aki most úgy érzi, hogy fejében csak egy hatalmas űr van. Egyre jobban megzavarodik ... Már az sem jut eszébe, amit tud. De nem menekül. Az elnök és a szaktanár közösen siet­nek segítségére. Sőt az egyik szomszéd súgni próbál, de hi­ába. Ilyen állapotban levő diáknak már nem lehet súgni. Na, de azért annyit csak sikerült kiszedni belőle, Még az! mondják, nincs Hevesen boszorkány“ hogy... Ez persze csak csü­törtökön délután derült ki. Addig sokan, — valószínű Gavallér is — abban a hitben voltunk, hogy ez bizony nem sikerült. De a bizottság tekin­tetbe vette egész évi — ál­talában szorgalmas munkáját, és átengedte. A diákhumor bő anyaga is gazdagodott e délután. Ez Halász József érdeme, aki szintén mély kátyúba jutott Nem tudni mi történt vele, de egy viszonylag szép és értel­mes felelet közben, a Hamlet tartalmát kellett volna elmon­dania, és ebbe úgy belezava­rodott, hogy alig lehetett ki­segíteni. Pedig mindenki lát­ta, hogy ismeri és tudja az anyagot. Eközben mondta a következőket: — Claudius, Hamlet apjá­nak öccse, anyjának férjét vette feleségül... Az arcokon mosoly fut vé­gig, aztán tisztázódik a félre­értés és sikerül kibogozni az összekúszálódott szálakat. A SZÁMTAN számonkéré­sén is Halmos Péter kezd el­sőnek. Mialatt felel, eszembe jut Karinthy egyik humo­reszkje: a „Jó tanuló felel”. Itt is olyan bizalmas, benső­séges hangon folyik a tárgya­lás a szómtantanár és Hal­mos között, hogy ez tényleg csak a beavatottak értik. Pil­lanatok alatt megtelik a tábla képletekkel és a diák és a tanárja félszavakból és fél­mondatokból is remekül értik egymást. Szinte öröm nézni őket, különösen annak, aki érti is- őket. De én sajnos nem... Úgy­hogy ki is surranok a terem­ből, ki újra a napfényes Széchenyi utcára. Mégegyszer visszanézek az iskolára, ahol most hat ember folytatja nagy haréát... S a harc? Nos, igen: győ­zelmet hozott. Azóta mind a hatan érett emberek, akik előtt most már végleg meg­nyílt az élet kapuja ... HERBST FERENC 'Most nem Szegedről van szó, a kedves, tiszaparti városról, ahol a nóta szerint min­den leány boszorkány, s a boszorkány-szige­ten ragadt rájuk a tudomány, hanem Heves­ről, ahol a hír szerint ugyancsak aktivizál­ták magukat a söprűlovagló, vasorrú bábák. De nem mindenütt találhatók, csak a Gyöngyösi út 36. szám alatti házban, ahol Ecsedi Sándorékat kísértik. Hogy igaz-e ez? Alább a történet. Májusban Ecsedi gazda vett egy tehenet. A tehén, az illendőség szerint, egy hétig adta a tejet, — mint ahogy az összetákolt ócska­motor is megy egy néhány kilométert az el­adás után, majd összeszakad —, a tehén is elapasztott. — Megvan ez a tehén rontva! — mondta az öreg szomszédasszony — Valami irigyük ráadta a rontást. Füstöljék meg, majd elmú­lik a baj! Kukorica-csuhét gyújtott hát Ecsediné az istállóban, s bizony, hiába toporzékolt a te­hén a nagy füstben, s neki is hiába folyt a könnye, nem segített a füst a bajon. A tehén azóta sem ad rendesen tejet. De még ez nem volt elég. A jószág nem engedett magához közel senkit, akit ért, megrúgott. (Az új kör­nyezet, az új takarmányozás, az új gazda, általában a jószág engedetlenségét, és nem egy esetben a tejhozam csökkenését is ered­ményezi. De megtörténik, hogy aki a jószág­tól szabadulni akar, félkészei a tehenet az eladásra, aztán el is apadhat.) — Még jó, hogy magukat békén hagyja a „boszorka”, — mondogatták a szomszédok Ecsediéknek, akik ettől kezdve nyugtalan­kodni kezdtek. A jelenés nem is váratott so­káig magára. Május közepén az egyik éjjel félálomban kopogást, kaparászást hallott Ecsedi Sándor és felkiáltott: —■ Már itt is van! — és erre felijedt az egész család. — Nyomja a szivemet, a torkomat, alig tudok lélegzeni! — jajveszékeltek a család­tagok, főleg az asszony és az ember. A gye­rekek is riadt szemmel szaladgáltak a seprű­vel a szobában és csapkodtak, ahová a szü­lei űzték a „boszorkányt”. — Összeszövetkeztek ellenünk az irigyek, — mondja most is a megtört, vékonyka asz- szony és erősen bizonygatja férje is. — Pe­dig hogy harcoltunk — a „boszorkányok” el­len éjszakáról éjszakára. Az egyik éjjel is észrevettük, hogy nyomja a mellünket a bo­szorkány. Azonnal felkaptuk a söprűket, a nyújtófát és üldöztük. Amikor belement a dunnába, összekötöztük a férjem alsónadrág­jának a madzagjával — mert ezt így szok­ták —, összegyűrtük a dunyhát, egészen kis csomóra és nekiestünk az átkozottnak. Ütöt­tük, csépeltük, de hogy jajgatott, nyögött! Meghallották ezt a többiek és jöttek segíteni. — De jöttek ám, — mondja a férje is úgy, hogy a söprűt sem tudtuk ütésre emel­ni, mert olyan sűrű volt a levegő tőlük, ki kellett engedni a dunyhából, mert annyira megnyomtak bennünket. — Hogy miként? Hol a szívünket nyom­ták, a torkunkat fojtogatták, alig tudtunk lélegezni — emlékeznek vissza ezekre az éj­szakákra. Se szeri, se száma a legkülönbözőbb ese­teknek. Mondják, hogy macska és kutya ké­pében is megjelent az udvarukban a boszor­kány. Ök bizony minden egyes alkalommal megzavarták azt, ha tudták, s ha érték, meg is csépelték istenesen. Érdekes, hogy idegen nem látta, érzékelte a boszorkány létezését. Egyszer a hagy kiabálásra még a rendőr- járőr is bement a házba és alig tudták le­csendesíteni az önszuggesztióban, depresszió­ban levő család csapkodását, jajveszékelését. Az esetről az egész falu, a járás beszél. Találgatják, hogy s mint van. A gazda Nagy- ivánba is elment egy javasemberhez, hogy űzze el a rontást házáról. Nem javasember kell oda, nincs rontás, nincs ott „boszorkány”. A dolog magyará­zata, hogy Ecsediéket lesújtotta a tehén el­apadása, amit a ' "szádok „rontással” magyaráztak. Ezt clhitték és felzaklatott idegállapotuk hol gyomorgörcsökben, hol étvágytalanságban, hol nyomasztó közérzet­ben jelentkezett. Elhitették velük a szomszé­dok, hogy megjelenik nekik a boszorkány, tehát nem kellett egyéb, mint egyszer fél­álomban zörejt hallani és ezt már a boszor­kány megjelenésének tudták be. Hiába „szentelte" meg a pap is a házat, a rontás nem múlt el. Most is ott vannak a söprűk a szobában, a kemence torkán, a sarkokban, az ágyvéginél és a gyerekek ijedt szemmel, félénken, megtömdötten élnek e körülmé­nyek között. Az orvosok és a felvilágosult emberek baráti segítségén a sor, hogy „űzzék el” a „rontást” a házról. Az állatorvos pedig se­gítsen a beteg jószág meggyógyításában. Ez a példa azt is mutatja hogy falun baj van még a felvilágosító munkával, mert tá­pot adnak az ilyen lehetetlen dolgoknak. Több ismeretterjesztő előadás kell. Jobb volna, ha a hevesi kultúrház vezetősége nemcsak a táncmulatságok, az operett-,, klub-estek rendezésével — ami szükség sze­rint kell — kötné le erejét, hanem fokozná az ismeretterjesztő tudományos jellegű elő­adások szervezését egy egy ut :asoron, vagy olyan területen, ahol elmaradottabb felfogá­sú emberek élnek. TÓTH. 1958. június 21., szombat: 1928. Meghalt Ballag! Aladár tör­ténettudós. 1908-ban halt meg N. A. Rimezkij- Korszakov orosz zeneszerző. NÉVNAP Ne feledjük: vasárnap PAULINA „Utazzunk együtt“ Felfedező úton iüDsJí- AZ EGRI DOBÓ Gimná­zium IV. B. osztályos tanulói csütörtökön este tartották meg érettségi bankettjüket, ahol a tanároknak köszönetét mond­tak négyévi fáradságos mun­kájukért. — A GYÖNGYÖSI városi kultúrház színjátszó csoport­ja vasárnap este, 8 órakor mutatja be Nagyrédén a Du- naparti randevú c. zenés víg­játékot.- EZ ÉV VÉGÉN befejezik a kiskörei Tisza-hid építését, s akkor megindul a közvetlen közúti és vasúti forgalom a Tiszántúlra. — HATVANBAN hétfőn este, az I. sz. általános iskola szabadtéri színpadán, az Ál­lami Népi Együttes mutatja be műsorát.- A MÁTRAVIDÉKI Fém­művekben a véget ért felül- - vizsgálat szerint 40 tonna alap- \ anyaghiányt okozott az elmúlt év hanyag ellenőrző munkája, ami 556 000 forint veszteséget jelent a Fémműveknek.- VASÁRNAP délelőtt 11 órakor az izraelita temetőben emlékező gyásznapot tartanák az 1944-ben Egerből elhurcolt és vértanúhalált halt izraeliták évfordulója alkalmából. NEM TAGADOM, MAGAM is szívesen vennék részt egy külföldi úton, de nem érzem magam egy cseppet sem bol­dogtalannak, hogy erre egye­lőre semmi kilátásom sincs. Hiszen csepp hazánknak mennyi tája, mennyi szépségé ismeretlen még előttem. Hány olyan város, hegység, vidék van, ahová legfeljebb csak képzeletben, leírás alapján ju­tottam csak el. Na és vajon szűkebb hazánk, Eger, s a Bükk—Mátra vidéke már tel­jesen ismert? Szóval — romantikára éhes lelkek — van itt még látni­való bőven, amit ha nem is jelez fehér folttal a térkép, nem tartozik a leglátogatot­tabb kirándulóhelyek közé. Van még mit felfedezni köz­vetlen szomszédságunkban is. Csak két dologról kell meg­győzni önmagunkat: Ha a szépséget keressük, nem kell feltétlenül a „divatos" he ­lyekre menni, ahol több a mesterkéltség, mint az eredeti természet. — Nem kell távolba kutató szemekkel járnunk, mert nem vesszük észre a szemünk előtt heverő szépséget. Kissé megtréfált minket az időjárás. A múlt hét hűvös­esős napjai után vasárnap ra­gyogó napsütésre ébredtünk. Arra már nem volt módunk, hogy egész napra ruccanjunk ki valahová. így nem maradt más hátra, mint délután va­lami közeli helyre menni. Már, régóta motoszkált bennem a gondolat, hogy meg kellene nézni az Eger-kömyéki kap­tárköveket. Felhőangyalok tarkázták az égboltot, különösen a fennsík irányában, amikor a Merengő oldalában vezető ösvény leg­magasabb pontjáról körbenéz­tünk. Nem túlmagas ugyan ez a pont, mégis gyönyörű kilá­tás van innen a városra. A kristálytiszta levegőn keresz­tül a Mátra kékje fenséges hátteret ad a hosszan elnyúj­tózkodó városnak. Minden olyan csalóka közelinek lát­szik, szinte prüszkölünk az ál­lomáson pöfögő mozdony füst­jétől. Alattunk az állami gaz­daság merengői üzemegységé­nek frissen festett épületei csillognak, körülötte pedig a párnapos esőtől felfrissült szőlőtőkék sorakoznak katonás rendben. Lenn, a szekérúton permetezőleves hordókkal ter­helt szekerek jönnek-mennek szorgos gazdáikkal. A vasár­nap ellenére élénk az egész határ. De meg is látszik min­denen a végre megérkezett eső és a lelkes munka. A GERINCEN ÄTJUTVA új tájképi szépségben gyö­nyörködhetünk. Alattunk hú­zódik a Rét-völgy üdezöld pá­zsitja, középen csörgedező pa­takocskával. (Folytatjuk.) Megjeleni . . . a „Heves megyei napok hírei** című nyolcoldalas újságkiad­vány. A kiadvány részletes tá­jékoztatást ad a napok műso­ráról, a várható sok-sok érde­kességről, s útmutató is a ki­állítások, rendezvények helyét, idejét illetően. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Tóth Mária,. Horváth Sándor, Fehér Attila, Pintér Fe­renc, Baranyi Gyula, Gyurik Im­re, Kállai Mária. Grényi Éva. Házasságot kötöttek: Laczik Ai* pád Károly—Magabíró Katalin* Balogh István—Kádár Piroska. Meghalt: Kepes Sándor. \AA/AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAyNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Ütök a moziban 4 láttám a szék, fejem felett a sötétség, G7É előttem a vászon, mellettem embe­rek, ahogyan ez lenni szokott és sírok, mint egy csecsemő. Régen sírtam már ilyen jót. Már ezért is érdemes volt megnézni ezt a filmet, amelyben a hősnő oly reménytele­nül szerelmes a hősbe, aki viszont egy má­sik hősnőt szeret. Manapság oly nehezen jut az ember, különösen így, férfi korában, egy kiadós síráshoz. Ó, boldog gyermekkor, amikor úgy, és ott és akkor sírhattam, ami­kor csak eszembe jutott. Most bezzeg? Férfi vagyok. Nem illik sírni, könnyeket hullatni, szipákolm és szörcsögni, hangosan gurgulázni. Most csak káromkodni, elko- morodni illik. Ülök a moziban és sírok. Egyelőre ugyan még csak két könnycsepp jelent meg a szemem sarkában. Összehúnyom a sze­mem, s közben leintem magam. Nana, te azért mégis férfi vagy, s különben is, az egész csak kitalálás. A hősnő, most jött épp a büféből, most nyelte le az utolsó falatot, hogy megsirattasson téged a gázsijáért. Kü­lönben is — igaz, hogy te nem látod —, de ott áll a rendező, az operatőr, a maszk­mester, aki most mond jó viccet a fővilá­gosítónak.., A könny legördül a képe­men, s hallom, amint az ölembe hull. Ej­nye... ejnye... hát értsd már meg, öreg fiú — intem tovább magam, miközben sür­gősen a falat tanulmányozom, hogy ne kelljen a vászonra néznem, hogy az a fény, meg egy cellulóze-szalag csinálja itt neked most ezt az egész marhaságot. Te meg be­ugrasz itt ezeknek. Technika dolga az egész! Vagy talán félsz a sötétben? A hősnő előveszi szerelme fényképét, balkarját a melléhez szorítja, jobbjában tartja a fényképet, legördül a szemén két könnycsepp — biztos vízzel csinálják az ilyet — és suttogni kezd könnyes, szerelmes hangon. Brühühü — bőgöm el magam most már hangosan, hogy a fél mozi idenéz, de mit bánom én. Tudom, igenis tudom, hogy ez itt mind kitalálás, meg játék, meg techni­ka, meg miegymás, de én sírni akarok a pénzemért és itt akarok sírni. Kifelé jövet megkérdik tőlem: „Mondja, mit bőgött maga egy vígjátékon?” — „Vígjáték?” — ütődöm meg. — „Hát a plakáton az van, hogy dráma, hogy.. — „Ugyan, — legyint az illető az a jövőheti műsor!” Elsírom magam! (egri) EGRI VÖRÖS CSILLAG Szállnak a darvak EGRI BRODY Bigámista EGRI BÉKE Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Október 1-ig nincs előadás : EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Spanyol kertész GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Értük éltem GYÖNGYÖSI PUSKIN Bigámista HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vasvirág HATVANI KOSSUTH Mégis szép az élet FÜZESABONY Égi madár PÉTERVASARA Rendőrök és tolvajok HEVES Csendes otthon műsorát Egerben este fél 8 órakor: TAVASZI KERINGŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents