Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-16 / 96. szám

1958. május 16., péntek NÉPÜJSAG 3 Száműzzük a hibákat a szakszervezet és az üzemi tanács munkájából . . . A Mátravidéki Erőmű dol­gozóinak 94 százaléka szerve­zett munkás, a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek tagja. A szakszervezet élénk tevékenységet fejt ki az üzemi tanáccsal egyetemben, melynek 61 tagja van. Az üze­mi tanács megalakulása óta kétszer ülésezett, s mind két ülésen igen aktív volt. Sok, fő­leg a termelési vonatkozású javaslatot tettek az üzemi ta­nács tagjai. Meg kell említeni azonban azt is, hogy a szociá­lis juttatásoknál és a nyere­ségrészesedés felosztásánál az üzemi tanács tanyai között akadtak olyanok is, akik első­sorban saját érdekeiket pró­bálták képviselni és ezt az mu­tatja, hogy az üzemi tanács tagjainak egyrésze még nem ismeri feladatát, nem tudja, hogy az egész üzemre kiter­jedően kell munkáját »végez­nie, hogy elsősorban a népgaz­daság, az üzem gazdaságosabb termelési érdekeit kell képvi­selni. Ezeknek a hibáknak a kijavítására megszerveztük az üzemi tanácstagok oktatását, s tájékoztatják őket a legfonto­sabb gazdasági, önköltség ökkentési feladatokról. i szakszervezeti munkánál -itően azokat a feladatokat _sszük sorra, melyek a párt politikájának gyakorlati alkal­mazásához legközelebb állnak. Ezek közül elsősorban a ter­melés gazdaságosabbá tételét tűztük ki a szakszervezeti munka fő feladatává. Ezért már a rv"'lt év májusában ön- köl+ - ökkentési versenyt k, melyhez az or- .. erőművei is csatla- k. A múlt év nyolc hó- i alatt jórészt a verseny lényeként, több mint öt ■Imillió forintot takarítot- meg, melyből ez évben nap átlagkeresetnek meg­lő nyereségrészesedést fi- hetett a vállalat. A ver- .nynek ez a formája azonban íem volt tökéletes, elsősorban azért nem, mert a verseny csak vállalati szinten volt ér­tékelhető, s az is hiba volt, hogy menetközben nehezen le­hetett ellenőrizni, különösen az egyes üzemrészek teljesít­ményét. Éppen ezért a pártszervezet javaslata alapján a szakszer­vezet, a vállalati és a műszaki Vezetőkkel közösen olyan ta­karékossági, önköltség csök­kentési tervet dolgozott ki, mely most már üzemrészen­ként, munkacsoportonként és ahol arra lehetőség van (a ka­zánüzemnél), az egyes dolgo­zókra is fel van bontva. Eze­ket a kidolgozott terveket már ismertettük, s azt szeret­nénk elérni, hogy az üzem minden dolgozója megismer­je feladatát a terv végrehajtá­sában, s adják hozzá saját öt­letüket a további takarékos- sági és önköltség csökkentési lehetőségek feltárásához. A szakszervezet jó munká­jának tudható be az a tény is, hogy a párt és a kormány ta­karékossági felhívása már munkaközben talált bennün­ket. A szakszervezet és a he­lyi pártvezetőség javaslatára, már a múlt év decemberében tartott termelési tanácskozás elsőrangú feladatként tűzte a dolgozók elé a társadalmi tu­lajdon védelmét. Létrehozta a 16 főből álló társadalmi bíró­ságot is, de mert a társadalmi tulajdon védelmében kifejtett munka eredményes volt, az üzemi lopások száma minimá­lisra csökkent, s így a társa­dalmi bíróság működésére ed­dig nem került sor. A termelés fokozottabb elő­mozdítására a párt és szak- szervezet különös gondot for­dít az újító mozgalom népsze­rűsítésére is. A múlt évben az erőmű dolgozói 339 újítási ja­vaslatot adtak be, s a beadott újítások évi megtakarítása 3 665 000 forint volt. Ebből az újítóknak jutalomként 223 000 forintot fizettek ki a múlt év­ben. Az újító mozgalomnál is akadtak azonban hibák. En­nek megszüntetésére műszaki bizottságot szerveztünk, mely­nek feladata az ezer forinton felüli újítási javaslatok felül­vizsgálása, ellenőrzése, mert feltűnően sok volt a magasabb műszaki vezetők által benyúj­tott újítási javaslat, vagy köz­reműködés. A műszaki bizott­ság feladata az is, hogy az el nem fogadott újítási javaslato­kat felülvizsgálja, s esetleges módosításokkal azokat újra al­kalmazásra javasolja. A szakszervezet érdekvédel­mi munkáját üzemünknél az alaposság, sokrétűség jellemzi. A szakszervezet egyik fontos feladatának tartja az üzemi kulturális élet fejlődésének elősegítését és ellenőrzését. A szakszervezetnek ezt a mun­káját a pártvezetőség az üze­mi bizottsággal együtt vizsgál­ta, megállapította, hogy az ed­dig végzett kulturális munka nem kielégítő. A hiba abból adódik, hogy az ifjúság nagy többsége nem vesz részt a kultúrmunkában. Ezért határo­zatot hoztak egy üzemi kultúr­ákévá gyűlés tartására, ahol megvizsgálják azokat a lehető­ségeket, melyek a kulturális munka megjavítását elősegít­hetik, s megfelelő vezetőket találnak a kulturális élet irá­nyítására. A felsorolt szakszervezeti munkák végzésében döntő szerepe van a pártcsoportok­nak, akik a párt politikáját a szakszervezetben dolgozó kommunisták bevonásával juttatják érvényre. A szakszervezeti munka si­keres végrehajtásában nem kis szerepe van a párt, a szakszer­vezet és a gazdasági vezetés szoros együttműködésének. A jó munka biztosítására üzem­részenként létrehozzuk az úgynevezett kisüzemi három­szögeket, melyben képviselve lesz az üzemrész párttitkára, a műhelybizottsági elnök és az üzemrész gazdasági vezető­je. A vállalatvezetőség, a dol­gozókat érintő minden jelen­tős kérdésben kikéri a kisüze­mi háromszög véleményét, akik az üzemrészeknél dolgo­zó párt-, szakszervezeti aktí­vák meghallgatása után teszik meg javaslataikat.' A szakszer­vezeti munkában jelentkező hibák elhárítására intézkedés történt, az üzemi tanács tag­jait konkrét feladatokkal lát­ják el, hogy munkájuk necsak az üléseken való megjelenésre korlátozódjon, de ellenőrizzék és segítsék a tanács által ho­zott határozatok végrehajtását és állandóan figyelemmel kí­sérjék a termelékenység ala­kulását. Feladatul tűztük az üzemi tanács tagjainak poli­tikai, szakmai továbbképzését, mely munkában igen nagy fel­adat jut a szakszervezet MSZMP pártcsoportjára, és a szakszervezetben dolgozó min­den kommunistára, hogy a szakszervezeti munkában ma még jelentkező néhány hibát is minél előbb száműzhessük Szilágyi András Kazán, a legendás tatár város (Egy nyugati újságíró érdekes beszámolója a Szovjetunióban tett utazásáról) (IV. folytatás) A KAZAN—KUJBISEVI vo­nalon egy hatalmas L. 1-14. jelzésű géppel mentünk. Las­san emelkedtünk fel az alko- nyi szürkületben a hóval bo­rított kifutóról. Körülbelül két órai repülés után értünk Kuj- bisevbe, a repülőtérről autó­busszal mentünk a városba. Másnap telefonáltunk az erő­művek igazgatóságának. Rö­viddel ezután megjelent egy fiatal mérnök, hogy Üj-Kujbi- sevbe kalauzoljon minket, mely innen körülbelül 22 ki­lométerre fekszik. Az új vá­rosrészben van az ország egyik legnagyobb olajfeldolgozó üze­me. A hatalmas gyár körülbe­lül 1000 hektárnyi területen működik, 120 kilométer a ben­ne levő műutak hossza. A fő­mérnök — kopaszodó volgai tatár, maliciózus, de barátsá­gos szemekkel — részletesen elmagyarázta a gyár beosztá­sát és sok irányú tevékenysé­gét. Maga az üzem nagy, ma- gastornyú épületekből áll. Ke­vés embert látunk forgolódni, mert a munkálatok nagy része teljesen gépesítve van, csupán kezelőkre és irányítókra van szükség. A bőrkabátos, marco­na tekintetű főmérnök - szá­munkra úgy tűnt, mint egy vi­haredzett hajóskapitány - el­mondotta, hogy hosszú évekig vezetett egy olajfeldolgozó üzemet Komszomolszkban. On­nan hívták ide, 1954-ben, hogy az alig ötesztendős üzem ve­zetésében részt vegyen. Az út­törőknek nem volt könnyű dolguk. A gyárban nem volt kellő létszámú szakember — tíz közül csupán egy-kettő ér­tett a mesterségéhez. A VlZIERÖMŰ körülbelül 90 kilométerre fekszik Kujbi- sevtől. A kitűnő műút nagy emelkedéssel vezet a betulia- fák és a széles, havas síkság között. Autóbuszunk két és fél óra alatt ért ide. Egy rövid telefon, és Sárkizián mérnök vezetésével már .el is indul­tunk, hogy megnézzük ezt a hatalmas létesítményt. Az erő­mű megépítésének ötletét Kri- zsanovszkij, Lenin egyik leg­hűbb barátja vetette fel még 1910-ben, aki tevékenyen részt vett a Goelró-terv, a Szovjet­unió villamosítási tervének megvalósításában. Krizsa- novszkij egyébként ma is él, akadémiai tag és méltán gyö­nyörködhet terve megvalósu­lásában. Az építkezéseket 1939-ben kezdték el, a közbejött háború miatt azonban jó időre félbe­szakadt a munka. 1949-ben fogtak újra hozzá, — új, a geo­lógiai felfedezések alapján, módosított tervekkel és nyolc esztendőn belül majdnem be is fejezték. A Volgán hatal­mas gátat építettek, s teljesen átalakították a környék föld­rajzi képét. A folyó mellett 58 millió köbméteres víztároló emelkedik, mely elöntötte Sztavropolt, a régi várost, va­lamint több kis falut. Az erő­mű és a víztároló megépítésé­hez 183 millió köbméter földet ástak ki és hordtak el. A mű­ködő 20 hatalmas turbina egyenkint 105 ezer kilowattóra villanyáramot szolgáltat, — összesen tehát 2 millió 100 000 kilowattórát, mely a rendelke­zésre álló adatok szerint a leg­nagyobb amerikai centrálé, a „Grand Coolie” teljesítményét is felülmúlja. Az építkezések befejezésével az átlagos évi energiatermelés körülbelül 10,8 milliárd kilowattóra lesz. VÉGIGNÉZTÜK a hatalmas géptermet, mely több mint 700 méter hosszú, 10 részre van osztva, mindegyikben két tur­bina van elhelyezve, ezek 26 méter magasak, súlyuk 3000 tonna. Innen az áramot transz­formátorokra vezetik, ezek juttatják el Moszkvába és a többi nagy városba. Ennyit röviden az erőmű méreteiről és teljesítőképessé­geiről. Kísérőinktől még rész­letesen érdeklődtünk a mun­kások és mérnökök fizetése és életkörülményei felől. Egy mérnök fizetése 1200—1500 ru­bel, a munkások átlagos kere­sete 800—900 rubel. Az alkal­mazottak — vezetők, beosztot­tak egyaránt — szinte kivétel nélkül fiatal, lelkes emberek. Kazáni látogatásunk ezzel vé­get ért. Elbúcsúztunk kedves, új ismerőseinktől és a gyár munkásainak további jó mun­kát kívántunk. REPÜLŐGÉPÜNK másnap 9 órakor indult Kujbísevből, ahonnan kiindulási pontunkra, a Vnukovó-i repülőtérre ér­tünk vissza, egy szép, érdekes és tanulságos kirándulás em­lékével. (A Vie Nuove-ból fordí­totta Nagy Katalin.) Rajt előtt az ecsédi külszíni fejtésen REKKENÖ MÁJUSI hőség rezeg a külszíni fejtés sírfor­májú mélyedése felett. Lent a mélyben barnás feketeséggel kínálja magát a szén. Halmok­ba, kupacokba rakva áll kö­rülbelül 50 000 köbméter, amely várja a szállítás indítá­sát. A meredekre koptatott ol­dalakból forgó felvonós kotró­gépek hordják, szállítják a földet, hogy megszabaduljon takarójától az ecsédi lignit. Nagy kiterjedésű katlanban, mint apró hangyák, úgy néz­nek ki a rövidnadrágra vetke­zett emberek. Sürögnek, forog­nak a pihenő, kavargó gépek körül, dédelgetik, tisztogatják a súlyos alkotmányokat. Hogy­ha jön az indulás, akkor ne váratlanul érje őket. Búgva dolgoznak a szivaty- tyúk. Emelik ki magasba a mélyedésekben összegyűlt vizet. Az utakon porfelhőkbe burko­lózva, hosszú dömper-karavá­nok hordják a földet a fejtés­ről a távoli mocsaras részre. A májusi hónapban 100 000 köbméter a lefedési tervük és 13-áig 45 870 köbméternél tar­tanak, ami 112 százalékos tervteljesítésnek felel meg. A kínai sárkány eredeti modelljével — az alligátorral — ma már csak a Jangce al­só folyásánál, a folyó torko­latától 300 kilométerre talál­kozhatunk. Kínában, e sűrűn lakott országban, az alligátor csajc azért tudott fennmarad­ni, mert a Jangce részén szé­les, ember nem lakta árte­rületek vannak. Nyáron a buján tenyésző fű elrejti az alligátort. A telet a tó part­ján ásott barlangjában alusz- sza át. Ősszel és tavasszal olykor a barlang bejáratánál sütkérezik. Egyébként pappal nem igen látható, csak éjjel jön elő. A kínai alligátort az emberek üldözése szoktatta rá az éjjeli életre. Jól lát és hall, a legkisebb neszre visz- szahúzódik barlangjába, vagy a víz alá bukik. A kínai al­ligátorok, amelyek többnyire kolóniákban élnek és egymás mellé építik barlangjukat, ha­marosan kipusztulnak. Állat­kertekben kevés kínai alligá­tort találunk, a berlini akvá­teljes kapacitással lendüljenek munkába a most még tétlen munkáskezek, s gépek. Bajt előtt, indulás előtt áll­nak az ecsédi külszíni fejté­sen. KOVÁCS JANOS. Nem lehelne bürokrácia nélkül ? Rendkívül nagy az építke­zési láz Vécsen. A lakásépít­kezések megkezdése azonban egyre késik, mert a gyöngyösi OTP bürokratikusán intézi a házhelyek eladását. A tanács­nál azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy a szükséges okmá­nyok idejében beérkeztek, de az eladás még mindig késik. Ennek a huza-vonának viszont az építkezők látják a kárát. Ideje volna, ha ezt a bürok­ratikus házhely eladást meg­változtatnák és minél előbb házhelyhez juttatnák az igény­lőket. A kínai mesékben nagy tisztelet övezi a sárkányt. Ilyenformán: „A tudós egy esős napon könyvének eeyit lapján János-bogárkát Iá más ni, arr.uly fekete nyomo hagy maga után. Az a gon­dolata támad, hogy a bogár ese'-° sárkány, ezért finn vp- lőbe iltözik, meghajol és az állatot az ajtóig kíséri. A bo­gár itt sziszegve repülni kezd, feje hordónagyságúvá nő ''S menydörgésszerű robbajjal el­tűnik a levegőben.” A kínai embernek, aki látja a folyó árterületén tanyázó vés téli álmuk után, tavaszi zivatarok idején a megáradt vizen úsz­káló alligátorokat, nincs is nagy kénzelő erőre szüksége ah’ hogy szárnyat adjon ezeknek a különös ásatag ál­latoknak, amelyek aztán ék­szerre csak sárkányként a le­vegőbe emelkednek. Apró dolgok — nyári dolgok Egerből A hirtelen beköszöntött rek- kenő hőség ezreket és ezre­ket vonz nap mint nap az enyhülést és felüdülést jelen­tő híres egri strandfürdőre. A hűsvizű medencék meg­telnek emberekkel — ők azok, akik kívülről hűtik ma­gukat. Vannak azonban olya­nok is — szép számmal, — akik a hőséget „belső kezelés­sel” szeretnék leküzdeni, hol­miféle söritalok fogyasztásá­val. De csak szeretnék, mert a strandfürdő vendéglőjének hűsítő italokkal való ellátott­sága bizony komoly kívánni­valót hagy maga után. Ked­den is csak a délutáni órák­ban hoztak néhány üveg csa­ládi sört, s a szódavíz is öt óra tájban érkezett meg, de ez utóbbi nem jutott tovább a bejáratnál. A szódás ugyanis arra való hivatkozással, hogy a ven­déglő messze van a bejárat­tól (körülbelül 100 lépés) nem hajlandó az üvegeket beszál­lítani! És ez így megy azóta, amióta a strand megnyitotta a kapuit! De vannak egyéb bajok is. Egyelőre még csak kilátás sincs arra, hogy főtt ételeket lehessen kapni, de hogyan is lehetne, amikor a tűzhely összetörve rozsdásodik n konyhában, s a fagylaltra áhí- tozók is ki vannak szolgál­tatva az utcai mozgóárus ké- nye-kedvének, aki ha jó ked­ve van, bent a strand terüle­tén adja el áruját, ha nincs, legközelebb már csak a Sár­vári-féle cukrászdában lehet a hőn áhított fagylalthoz hoz­zájutni. Mindez azért, mert a fagylaltgép hibás, nem műkö­dik. Kérdezzék csak meg az il­letékesek: mit szólnak ehhez a vendégek?.» A hőség közvetve egyik szülőanyja a betegségeknek, járványoknak. Nyilván nem így tudják azonban azok az illetékesek, akik eltűrik a város néhány utcájának víz­levezető csatornájából ki­áradó förtelmes bűzöket, amelyek megfertőzik, meg­mérgezik a levegőt. Külö­nösen a nagy melegben je­lent veszélyt a csatornák­ban erjedő és rothadó pi­szok és szenny. Ha nem hiszik, menjenek végig a Bródy Sándor, vagy a Hibay Károly utcán, avagy pedig álljanak meg egy percre a Széchenyi ut­ca és a Bródy Sándor utca sarkán levő tejbolt előtt. Ez a pokoli szag nem vonzza, hanem elriasztja az idegeneket Egerből. Mi volna, ha kitisztítanák, kimosnák ezeket a csatorná­kat, s gondoskodnának ar­ról, hogy azokba többé ne juthassanak idegen anya­gok? OO A Május 1 utca gyönyörű díszfákat kapott, amit jól esően szemlélnek nap mint nap a járókelők. De egyben azt is kérdezik — és pedig jogosan —, hogy a házak előtt elterülő tenyérnyi kis park-parcellák miért vannak annyira elhanyagolva? A 26-os számú ház lakói most jó példát mutatnak a többieknek, felásták a park­részüket és fűmaggal vetették be. Néhány nap és a ház előtt zöldselyem gyepszőnyeg terül majd el... Nem lesz-e így szebb? OO Ismét elcsattant egy pofon, ezúttal egy népes társaság asztalánáL Kapta egy pöt­tömnyi fiúcska, adta egy szi­gorú apa. Ok: A fiúcska véletlenül levert esy poharat az asztal­ról, amely összetörött. Ejnye-ejnye, kedves szigo­rú apa, hát szabad olyan nagy pofont adni azért a párforin­tos, vacak pohárért? Ugye nem? És erre nyilván Ön is rá­jött később, mert néhány perc múlva úgy eltűnt az asztaltól, mint a kámfor. Pe­dig szerettük volna megma­gyarázni azt, hogy ha a bru­tális pofont követően a je­lenlevők tekintete ölni tu­dott volna?... OO Hétfőn reggel nyolc óra tájban szokatlan és furcsa kép fogadta a Széchenyi utca járó-kelőit. A cipőüzlet előtt ugyanis hosszú sorban álldogáltak az emberek — szinte kivétel nélkül vidé­kiek — nyilván a nyitásra várva. Egy mellettem elhaladó férfi e szavakkal fordult a társához: — Öregem, nem tudom, ki hogy van vele, de ez a sorbanállás bennem rossz emlékeket ébreszt. Bennünk is... OO Vasárnap délután a sze­münk láttára távozott az egri strandfürdőtől egy meg­lehetősen virágos hangulata ban levő társaság és fülünk hallattára ordítozta azt a szép nótát, hogy „... jégvi­rágos hideg tél volt, mikor megismertelek...” Nem tudjuk, hogy kerül­tek a strandra, de hogy nem keltettek jó benyo­mást — az szent! A szép nóta ellenére sem... (—4y> TALAJGYALUK járnak las­sú cammogással, egyengetve az utakat, vagy éles gyaluké- süket nekiszorítva a szénen le­vő földrétegnek. Huszonhat dömper, kilenc gyalu dolgozik együtt a kotrógépekkel az ecsédi külszíni fejtésen. A gu­miszalag fekete sávja csend­ben húzódik az altáró irányá­ban. Most még csend van, népiák a munkaeszközök, csak pa­rancsra várnak, hogy a kapa­rógépek, a kanalaskotrók meg­induljanak, belevájják acél­fejüket a meleget sugárzó szénbe. Harci rendben állnak a gé­pek, a letakarításí munka, szé­pen halad és egyre" több szén­re hull a felkelő nap első su­gara. Van szén! Lenn a katlan alján vár a felhalmozott kész­let. A jó idő szinte berobbant a munkahelyre. A szénen dolgo­zók szerint már nagyon is for­rón süt a nap, a levegő szinte éget lenn, a katlan fenekén. ERŐGYŰJTÉSRE álltak le a gépek, hogyha elhangzik a munka megindítását jelző szó, riumban is mindössze egy van. A kínai alligátor általában kisebb, mint az észak-ameri­kai csuka-alligátor, legfeljebb 1.8 méterre nő meg. Főként a békákkal, halakkal és víz' - csigákkal táplálkozik, alka­lomadtán azonban vízimada­rakat és patkányokat is le­nyel. A berlini akváriumban hall­gattam a kínai alligátor r dítákát. Figyeltem. Félig k1- emelkedik a vízből, felfújja a nyakát és röfögve, bor'- va préseli ki a levegőt. A csuka-alligátorok kórusban ordítanak*-)-úgy,-hogy a víz szintje reszket és fröcsög. Va­jon a kínai alligátor, amikor az övéi társaságában ordít, hasonlóképpen fröcsköli a vi­zet? Erre csak az tudna fe­lelni, aki több kínai alligátort látott együtt. De ilyen emoer nem igen akad. A kínai alligátor Irta: RICHARD GERLACH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents