Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-14 / 94. szám

1958. május 14., szerda NÉPÚJSÁG 3 A kölcsönös bizalom megteremtése a munkások és vezetők közös feladata Mióta a munkásokból lett igazgatók állnak a gyárak, vállalatok élén, érthetően nőtt a bizalom a gyár vezetősége és a munkások között, sőt csak azóta beszélhetünk köl­csönös bizalomról. A tőkés és munkás között nem lehetett bizalomról, kölcsönös megér­tésről beszélni. Ellentétes ér­dekeik nem fakaszthattak kölcsönös bizalmat, ez csak a tulajdonviszonyok megválto­zásakor fejlődhetett ki a mun­kásból lett vezetők és a dol­gozók között. Ennek a bizalomnak számta­lan jelét tapasztalhatjuk az üzemekben. Az igazgatói szo­bák ajtaján nem félve, této­vázva kopogtat a munkás, be­járása van az üzem vezetőjé­hez, hogy egyéni sérelmét, vagy a termeléssel kapcsola­tos észrevételeit elmondhassa. A munkások élnek e jogukkal és Egercsehi bánya igazgató­jához, főmérnökéhez, még családi természetű ügyekkel is fordulnak és megértésre, segítőre találnak, de ez a köl­csönös bizalom jellemző az üzemek nagy többségére. Egy­általán nem ritka és termé­szetellenes, hogy a gyár ve­zetőit gyakorta a műhelyek­ben a munkások között látni. Ott, a helyszínen győződnek meg az intézkedéseik végre­hajtásáról és a munkások ér­zik, nem felejtette el, nem ta­gadta meg őket a közülük való igazgató. Barátuk, mun­katársuk, segítőjük marad to­vábbra is. Ezeken a baráti beszélgetéseken, ezeken a spontán panasznapokon sok értékes ötletet, javaslatot el­mondanak a munkások, akik egyre jobban magukénak ér­zik a gyárat. Sok hasznos tett, nagy alkotás született már e kölcsönös bizalom vi­rágzásából. Az az igazgató, aki ott él munkásai között, aki ismeri örömüket, bánatu­kat, jó vezetővé válik, s jó vezető maradhat. A népszerű, emberséges igazgató „keze ■alatt” szívesebben dolgoznak az emberek, mint a párnázott ajtó mögé vonult, az élettől elszakadt, fennhéjázó igazgató vezette gyárban. S ha ilyen durva hibákkal nem is, de a kölcsönös bi­zalom megsértésével néhány üzemben még lehet találkozni. Akad még egy-két gyárban válaszfal, mely nehezíti a kö­zeledést, a vezetők és munká­sok között. Szegénységi bizo­nyítvány az igazgatóra, a gyár vezetőire nézve, ha a munká­sok nem bíznak bennük, ja­vaslataikat, egyéni sérelmei­ket nem mondják el, kérel­meikkel nem fordulnak hozzá juk, mert nem remélik orvos­lását. S ebből a bizalmatlan­ságból az üzemnek is kára származik, mert letorkolástól, közömbösségtől tartva a mun­kások csak egymás között be­szélik meg a termelés jobbá- tételére szolgáló ötleteiket, javaslataikat. Az egyik egri üzemben, a gyár munkásai kidolgozták, hogy miképpen lehetne csök­kenteni az improduktív dol­gozók létszámát, hogy ezáltal is olcsóbb legyen a gyár ter­méke. Lehet, hogy nem minden pontja használható e javas­latnak, de az a tény, hogy azok a munkások, akik ezt készítették, felelősnek érzik magukat a gyár ügyeinek in­tézésében és ezt már észre kellett volna vennie az üzem­vezetésnek és élni vele. A gyár munkásai elkeseredve mutatták az olajfoltos papírt — egy kívülállónak — mert attól remélték, hogy talán se­gít megvalósításában. Ez nem­csak az ott dolgozó üzemi ta­nács tevékenységét bírálja, de a gyár vezetőségét is, hogy ennyire elmérgesedett a vi­szony a munkások és a ve­zetők között, hogy nem bíz­nak javaslataik meghallgatá­sában, nemhogy megvalósí­tásában. Máshol egy nagyösszegű se- lejtet gyártó munkás magába- roskadva hallgat, ahelyett, hogy szólna vélt, vagy való igazsága mellett a gyár veze­tőinek, azt várja, hogy bíró­ság elé kerüljön az ügy, mondván; ott legalább meg­hallgatják őt is, meg tanúit is. Egy harmadik helyen nagy összegű beruházás miatt zúg­tak az emberek, mert ném látták szükségességét, s attól tartotak, hogy elpocsékolják az építésre szánt nagyösszegű pénzt. Aggodalmuk csak ke­rülővel jutott el a vállalat vezetőihez, akkor magyaráz­hatták meg az embereknek, hogy miért szükséges az a nagyösszegű beruházás, s nem az ablakon szórják ki az állam, a munkások pénzét. De miért nem fordultak a munkások egyenesen a gyár vezetőihez magyarázatért? Mert nem reméltek megértést, meghallgatást! Bizalmatlanság, szerencsére, csak kevés esetben, néhány üzemben rontja még az össz­hangot, de még így is több ezer embert érint. A munká­sok őszinteséget, egyenes, nyílt választ kérnek kérésük­re, panaszukra, észrevételük­re, s azt tartják, legyen bár keserű az igazság, de igazság legyen. Szóból ért az ember. Az elzárkózottság, a kölcsö­nös bizalmatlanság, a mun­kások lebecsülése, kedvetlen­séget szül. Ezért kell a néhol még gyengélkedő bizalmat talpra állítani őszinte szóval, igaz emberséggel, nagy-nagy türelemmel a munkások ügye iránt. A bizalom helyreállítása azonban nemcsak az igazga­tók, a vezetők feladata, de a munkásoké is. Ott, ahol ok­kal, vagy ok nélkül magukba fortyognak az emberek, a nyílt szó, az őszinte bírálat helyett, nehéz megteremteni a kölcsönös bizalmat. Ehhez a munkások segítsége, magatar­tásuk megváltoztatása is szük­séges. Mint ahogy a többi fontos kérdésnek, ennek a megoldása sem várathat soká magára. Mindkét félnek be kell látni, hogy a magukba fojtott in­dulat, a kölcsönös lebecsülés, bizalmatlanság nagy erkölcsi és anyagi károkat okoz, mind az embereknek, mind a nép­gazdaságnak. A bizalmatlan­ság légkörében teljes értékű munkát végezni lehetetlen. A kölcsönös bizalmat helyreál­lítani tehát kötelesség — mind­két félnek a kötelessége. S az egymáshoz vezető úton a kölcsönös bizalom megterem­tésében nem szabad egymásra várni, egyszerre és őszinte jó­akarattal kell elindulni ezen az úton a munkásoknak és vezetőknek egyaránt. KOVÁCS ENDRE SwkMlMi iiunetek^gr Liptai András, Sírok: Közöljük, hogy hangszerész Egerben Grónai Sándor utca 18. szám alatt van. Garami Aladár, Pétervására: A miskolci Postaigazgatóság közölte, hogy az egri házát megvásárolni nem áll módjá­ban. Kiköltözni csak akkor tud, ha másik lakást adnak helyette. Sági Kálmán, Noszvaj: Ügyével, kérjük, keresse fel szerkesztőségünket személye­HIREK a technika világából — Hat modern, gépesített ke­nyérgyár látja el Moszkva 8 mil­lió lakosát kenyérrel. — Az egyik angol cégnél olyan számológépet helyeztek üzembe, amely 3300 tisztviselő munkáját pótolja. — Egy frankfurti számológép 3 és félóra alatt 10 000 dolgozó munkabérét kiszámolja és 50 000 bérszalagot készít el. — A moszkvai golyóscsapágy- gyárban 30 másodpercenként gyár­tanak egy golyóscsapágyat, az egyszerűbb típusból pedig 20 má­sodpercenként. Az évi termelés másfél millió golyóscsapégy. — Varsóban teljesen automati­záltak egy építkezést. Egyetlen betanított munkás irányítja a vil­lamos meghajtású gépet, mely rak­ja a téglát, fecskendezi a maltert, a tervek szerint nyílást hagy az ajtók és ablakok számára. — A Szovjetunióban olyan gyár működik, ahol alumínium darabo­kat tesznek a gépsorba, a gyártás végén naponként 33.500 teljesen kész gépkocsihenger jön ki, cso­magolva; Csökkent a az elmúlt Mint az ENSZ népmozgalmi jelentéséből kiderül, az Egész­ségügyi Világszervezet fennál­lásának tíz esztendeje alatt je­lentősen csökkent a halandó­ság. 1950—54-ig világszerte esett a halandóság százalékos aránya. A csökkenés az afrikai és ázsiai országokban a legje­lentősebb, ahol a halálozási arányszám eddig a legmaga­sabb volt. A változás lényegi­leg az általános tisztaság fej­lődésének és a betegségek el­len vívott harcnak tudható be. A halálozás csökkenése gya­korlatilag semmiféle összefüg­gésben nincs a születések szá­mával. A Föld lakossága — amely ezidőszerint két milli­árd 700 millió — gyorsan nő­Mindkét szpntnyik és az atomiégtSrő modelljét is láthatják az Ipari Vásáron Már befejezéshez közeledik a május 23-án megnyíló Bu­dapesti Ipari Vásár építkezé­se, rendezési munkája. A vá­sár, amely ezúttal az egész magyar ipar seregszemléje, az elmúlt évinek több mit két­szeres terjedelmére szökött fel, s egyben alkalmat ad öt baráti állam reprezentatív be­mutatójára is. A vásár várható érdekessé­geiről rövid helyszíni tudósí­tással beszámolni szinte lehe­tetlen, s csak a legfontosabb látványosságokra utalhatunk. Ezek között is első helyen áll a Szovjetunió által bemuta­tott anyag, melynek kereté­ben látni fogjuk a világ mű­szaki fejlődésének évszázadok óta történt legnagyobb szenzá­cióját, a kétféle szputnyikot, az atomerővel hajtott jégtörő hajó kicsinyített mását, továb­bá a szovjet technika szám­talan közhasználatra szánt leg­újabb alkotását, az autó-típu­sait, híradástechnikai eszköze­it, stb. Nagy érdeklődésre tart­hat számot Kína iparának és iparművészeiének első nagy­szabású bemutatkozása, a ma­gyar dolgozók előtt, éppúgy, mint Lengyelországnak, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságnak és Romániának az ipa­ri fejlődés legújabb csúcstel­jesítményeit jelenti a kiállítás anyaga. A vásár iránt országszerte nagyfokú érdeklődés mutatko­zik. A vidéki közönség vásár­látogatását az ország összes közlekedési vállalatainál je- letékeny menetdíj kedvezmé­nyek segítik elő. Ezek az egy­úttal belépőjegyül is szolgáló vásárigazolvány alapján vehe­tők igénybe. A MÁV 50 száza­lékos utazási kedvezménye és az összes egyéb menetdíjked­vezmény már május 20-án ér­vénybe lép. A közönségnek módja van tehát már a vá­sár megnyitása előtt is vá­sárigazolvány útján jelenté­keny kedvezménnyel Buda­Takaréhossági tervet készítenek . .. A Mátravidéki Fémművek­ben is nagy helyesléssel fo­gadták a kormány takarékos- sági felhívását. A feladat megoldására alakult takaré­kossági bizottság a dolgozók véleményeiből összeállítja az éves takarékossági tervet. Az üzemek munkásai összeírják javaslataikat és így minden értékes takarékossági ötletet hasznosítani tudnak az éves terv meghatározásánál. Ezt a tervet május 15-re ké­szítik el a Mátravidéki Fém- művekben. pestre utazni. A kedvezménye­ket június 5-ének 24 órájáig lehet igénybe venni a vissza­utazásra. halandóság tíz évben vekszik. A Földnek óránként 5000-rel több lakosa van, ami naponta 120 000, évente 43 millió főt jelent. Ebben az ütemben a Föld lakossága az évszázad végéig megkétszere­ződik. Az elmúlt tíz esztendő a pusztító betegségek — kolera, tifusz, himlő, pestis, sárgaláz stb. — erős ritkulását és eny­hülését mutatta. A fertőzéses betegségekből következő ha­lálesetek száma felére esett vissza, viszont a halálozásban nagy szerepet játszanak a bal­esetek, főleg a gyermekeknél és a fiatalkorúaknál. A tüdőbaj viszonylag keve­sebb áldozatot szedett, de még mindig a leggyilkosabb a fer­tőző megbetegedések között. 1948-tól 1957-ig 74 millió embernek adtak BCG-oltást. — Az Egészségügyi Világszerve­zet fennállásának első tíz esz­tendejében mintegy 500 millió ember számára biztosította a betegségek elleni küzdelem le­hetőségét. A FIŰ HÚSZÉVES ÉS szőke, göndörhajú. Jóvágású gyerek, mozgásán, egész alak­ján látszik, hogy sportoló. A fiú — Gödér Sándor — víz­vezetékszerelő a Hatvani Cu­korgyárban és labdarúgó a helybeli Kinizsi csapatában. Csendes és szerény gyerek — ezt mondják róla, éli a mai — jólértelembenvett — fiatal­ság életét, dolgozik, keres ha­vi 1300-at, szerelmes egy kis­lányba, az viszontszereti, s még az is lehetséges, hogy a katonaidő előtt belép a nős emberek társaságába. Ilyen­formán nincs is semmi érde­kes körülötte, ilyenformán talán soha ,nem lett volna té­ma az újságíró számára az idősebb Gödér Sándor vasu­tas kilenc gyereke közül az egyik. Az egész dolog ott kezdő­dött, hogy azon a napon na­gyon szívhez szólóan szólt a jazz a rádióból, s a 18 éve­sek minden álma lágy hullá­mokon csobogott tova a zene hol izgató, hol simogató üte­mére. Az ilyen vasárnapi délelőttök, mégha a szoba fa­lain túl romok és vér is jelzi, hogy most, hogy akkor hazud­tak az érzések, csalt a zene, mégis nagyon alkalmasak a fiatal álmok realizálására. S Történet —­ha «lég ehhez az is hozzájá­rul, hogy a rádió arról is beszámol, hogy mennyien vágtak neki a nagyvilágnak, itthagyva családot, életet, ha­zát, — akkor ez több, mint az álom egyszerű realizálása, ez már a távoli kék madár, amelyet kergetni lehet, de el­fogni — magárahagyatva — soha. AZON A VASÁRNAP dél- előttön Gödér Sándor, aki baráti látogatáson volt a „ha­vernál”, Budapesten, rádöb­bent arra, s nem egyedül, hogy a jazz igazságát csakis külhonban keresheti, ahol ra­gyogó karrier, még ragyo­góbb nők és még valami meg­nevezhetetlen titok várja, amelynek megfejtése teljes ki­elégülést ad ifjúkora minden vágyának, álmának. Erre döb­bent rá, s á haverral még az­nap este átlépte az osztrák határt. A kilenc gyerek közül az egyetlen fiú, a Cukorgyár ipari tanulója, a helybeli Ki­nizsi labdarúgója belépett Nyugat csodálatos földjére, s talán még karjait is széttárta, hogy jó mélyen beszívja az addig előtte elzárt, csodásnak hitt világ sok titkát, boldog Hároméves a Varsói Szerződés Három évvel ezelőtt. 1955. május 14-én írták alá az Al­bán Népköztársaság, a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió képviselői a var­sói szerződést, a nyolc szo­cialista állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. A szocialista tábor országai számára történelmi jelentő­ségű az az esemény, amit ez a dátum takar. Három évvel ezelőtt született meg az a dokumentum, amely még szorosabban egyesítette a szabad népek erőfeszíté­seit a békéért folyó harcuk­ban, s jelentős lépést tett előre az európai biztonság erősítésének útján. A szer­ződés megszületésével itiégin- kább megszilárdultak a bé­ke, a demokrácia és a szoci­alizmus táborának, az igaz ügyükért harcoló népek po­zíciói. Ez volt az a szerződés, amelyben kifejezésre jutott és jut ma is, hogy a részvevő ál­lamok kötelezettséget vállal­nak, hogy továbbra is teljes egészében a nemzetközi bé­ke és biztonság biztosításá­nak szentelik erejüket, s to­vábbra is hatékony intézke­déseket akarnak tenni a fegyverzet általános csökken­tése, az atom- és hidrogén­fegyver, de minden más tö­megpusztító fegyverfajták be­tiltása érdekében. A varsói szerződés — szemben a nyugati imperia­lista rágalmakkal és vádas­kodásokkal — védelmi jel­legű. A résztvevő államok az agreszióval szembeni vé­delemre fogtak össze, s vál­laltak kölcsönös kötelezettsé­geket. A szerződés megálla­pítja: amennyiben a szerző­dést aláíró bármely államot Európában fegyveres táma­dás érné, a szerződés min­den tagállama. — az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyének megfelelően, az egyéni vagy kollektív önvédelemhez való jog megvalósításaképpen — egyénileg és a szerződés töb­bi tagállamával való meg­egyezés szerint, a fegyveres erő alkalmazását is beleért­ve, minden szükségesnek mu­tatkozó eszközzel, azonnali segítséget nyújt a támadás által sújtott államnak. A szocializmust építő magyar nép — amikor a nyugati imperialisták által támogatott ellenforradalom rátört ha­zánkra, s a forradalmi mun­kás-paraszt kormány segít­ségért fordulni volt kényte­len a varsói szerződés tag­államaihoz, a lázadás leve­rése érdekében — a saját életén keresztül tapasztal­hatta a varsói szerződés fel­mérhetetlen jelentőségét. Szocializmust építő népün­ket az öröm és büszkeség érzése töltheti el, hogy tag­ja a varsói szerződés által összefogett erős és megbont­hatatlan szövetségnek. A mi népünk érdekei azono­sak a varsói szerződést alá­író országok érdekeivel, s nem különíthetők cl az eu­rópai- és a világbéke ügyé­től. S most, amikor á szer­ződés aláírásának harmadik éves fordulójára emlékezünk, tudjuk: országunk békéje, szocializmust építő munkánk fölött nagy és erős testvén összefogás őrködik, s a bé­kéért vívott harcunkban nem vagyunk egyedül. Június 23. északmagyarországi mező- és erdőgazdasági kiállítás és vásár Egerben Alig több mint egy hónap múlva nagyszabású mező- és erdőgazdasági seregszemle színhelye lesz Eger. Június 28-án itt nyitják meg az észak­magyarországi mező- és erdő- gazdasági kiállítást és vásárt. A kétszáz méter hosszú, négy méter széles pavilonsor tar­talma gazdag bizonyítékát nyújtja majd annak, mit tu­dott az ember és a gép egye­sített ereje ezen az északi tá­jon alkotni. A tapasztalatcserék, ankétok és kiállítások sorában jelen­tős helyet kap a szőlő- és gyü­mölcstermelés. Ez alkalommal rendezik meg a Heves megyei borkiállítást, ahol kilenc kí­sérleti, állami- és tangazdaság, tíz termelőszövetkezet és hat­van kiváló gazda legjobb bo­raiból válogatott kétszáz bor­minta — 45 féle bor — mérkő­zik az országos versenyre jutá­tanulsággal beteljesülést sugárzó levegő­jét. Két hónap múlva, éjszaka mászott át a láger kerítésén, s szökve, bujdokolva jött a határig, nehogy elfogják a csendőrök. Mert egy disszidens abban az időben öt dollárt kapott, no nem kézhez, csak a szállásadókon keresztül, a napi életre. Az belekerült esetleg két dollárba, tisztán megmaradt három. Ezért volt akkoriban még a nagy lelke­sedés többek között a magyar disszidensekért. Egyszóval megszökött, mert jönni kel­lett. Talán csak anyja levelei jelentették a haza hívását, ta­lán csak a gyors és keserű ki­ábrándulás, a lágerélet, a sok mocsok és szenny, amely em­beri formában kavargóit kö­rülötte, vagy mindez együtt, — de hazajött a csodák vilá­gából. ANNAK MÁR KÉT ÉVE, s most ismét jó kisfia az ak­kor idegösszeroppanást kapott édesanyjának, újra rúgja a bőrt, segéd lett, nősülni akar, s ha igaz, ősszel, szabályos útlevéllel megy a csapattal Csehszlovákiába. Itt ül velem szemben az üzemorvosi ren­sért. A borversennyel egyidő- ben a kiállításon bemutatják a híres egri bikavér készítését, az állami pincegazdaság új gé­peit és ismertetik a Szőlészeti Kutató Intézet egri telepén elő­állított új bikavér-szőlőfajtát. A gyümölcs-pavilonban a csányi állami gazdaság facse­metéi mutatják majd be az egyes fafajtákat, a nagyüzemi gyümölcsös korszerű művelé­sét pedig a megyei kiállítás résztvevői a felnémeti „Petőfi” — a megye legjobb gyümölcs- termelő — szövetkezetében megrendezésre kerülő tapasz­talatcserén ismerik majd meg. Az ezeken kívül még szá­mos érdekességet magában fog­laló kiállításra a Heves me­gyei tanács és az erdőgazda­ságok meghívják a baráti cseh­szlovák nép egyik szomszédos tanácsát is. delő várószobájában, lelkesen beszél a holnap terveiről és szégyenkezve a két hónapért. A haverről nem tud semmit, valahol Kanadában eszi a jómód kenyerét a „marha” — ahogy mondja, s rögtön hozzáteszi: „Milyen jól gondol­kodtam, hogy hazajöttem, ehetne kinn a penész, s talán még mindig valamelyik láger­ben lesném a holnapot.. A fiú hazajött, itthon van és becsülettel dolgozik. A nagy és hazug álmok helyett igaz terveket szövöget, a meg­álmodott nagy kaland helyett mindennap egy kedves kis­lánnyal csatangol a hatvani utcákon, vagy üldögél a cuk­rászdában, vagy a mozi disz­krét sötétjében. A haza, ame­lyet 1956. novemberében itt­hagyott, visszafogadta fiát, s ha nem is ígérget egetszántó karriert, csodálatos kalando­kat, de adott szülői otthont, becsületes megélhetést, nyu­godt holnapot: a kék madár helyett, talán szürke, de igaz dalú mezei pacsirtát. EDDIG A TÖRTÉNET, amely sem nem különös, sem nem terjedelmes, de igaz és tanulságos. Ezért is kellett megírni! (gyurkó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents