Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-13 / 93. szám

1958. május 13. kedd NEPŰJSAG 5 Versenyre hívjuk a termelőszövetkezeteket Az atkári „Micsurin” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet magáévá tette a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány versenyfelhívását. Ennek szellemében a „Kiváló Tsz. Gazdaság”, valamint a kormány vándorzászlaja és az azzal járó pénzjutalom elnyeréséért, a termelés fokozása érdeké­ben versenyre hívjuk az ország mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteit. A verseny feltételei a következők: 1. a) A talaj termőképességének állandó növelése érde­kében a szántó- és szőlőterület 20 százalékát min­den évben szakszerűen istállótrágyázásban része­sítjük. b) Az esetleges szervestrágyahiányt zöldtrágyázással pótoljuk. c) A műtrágyákat okszerűen, az elővetemény tarló­maradványainak és a vetendő növény tápanyagigé­nyének figyelembevételével használjuk 2. A növénytermelés hozamát az 1955/56., valamint az 1956/57. gazdasági évek átlagterméséhez viszonyítva, jelen gazdasági évben 9 százalékkal emeljük. Ezen belül a kalászosokat 10 százalékkal, a kapásnövénye­ket 14 százalékkal, a szőlőtermést 8 százalékkal és a takarmánynövények hozamát 7 százalékkal. 3. A növénytermelés helyes arányainak kialakítása érde­kében a gépállomás talajlaboratóriuma által elkészí­tett üzemtervet teljes egészében betartjuk. Az őszi munkákat már a vetésforgó bevezetése keretében vé­gezzük. 4. A folyó évben állattenyésztésünket úgy fejlesztjük, hogy minden 100 hold szántóra 30 számos állat jusson. A szarvasmarhaállományon belül a fejőstehenek ará­nya 50 százalék lesz, amelynek 90 százaléka törzs- állomány, vagy legalábbis törzskönyvi ellenőrzés alatt áll. A tehenészetben tehenenként 3000 liter tejet ter­melünk 3,8 százalékos zsírtartalommal. A szopós bor­jakat itatásos módszerrel neveljük. A sertésállomány­nál évenként kétszeri, illetve kétévenként ötszöri fiaz- tatást vezetünk be és az egyenkénti alomsúly 9 kg lesz (mangalica fajtánál). 5. Az állattenyésztés bevétele az összbevételnek 60 szá­zalékát fogja kitenni. 6. Termelőszövetkezetünk teljesíteni fogja az állam iránti összes kötelezettségeit. A gazdasági évet aktívan zárjuk. 7. Könyvelést, adminisztrációt naprakészen tartjuk. 8. A munkaegység természetbeni és pénzbeni aránya 40 : 60 százalék lesz. 9. A tiszta vagyont, az 1957. évihez viszonyítva, 20 száza­lékkal növeljük. 10. A fel nem osztható szövetkezeti a\apot, az 1957. évi­hez viszonyítva, 10 százalékkal növeljük. 11. A termelőszövetkezetben az 1957/58. évre elkészített termelési és bevétel—kiadási költségvetési terv bevételi részét 8 százalékkal túlteljesítjük, mind részleteiben, mind összességében. 12. Az alapszabályt és a jogszabályt, illetve azok rendel­kezéseit szigorúan betartjuk. 13. A szántóterület minden holdjára a gépállomással 3,2 normálhold munka elvégzésére kötünk szerződést. 14. Az árutermelés mutatószámúnak egy hold redukált szántóra vonatkozó, irányszámát elérjük, illetve 7,5 százalékkal túlszárnyaljuk. Kérjük az összes mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagságát és vezetőségét, csatlakozzanak versenyfelhívásunk­hoz, hogy minél nagyobb eredményeket érjünk el és ezen keresztül bebizonyítsuk az egyéni gazdálkodó parasztoknak és a kapitalista országoknak, hogy a szocialista nagyüzemek fölényben vannak a kisárutermelő gazdaságok és a kapita­lista nagyüzemek felett. Kukoricatermő területük háromnegyedén! heterózismagot vetnek a megye termelőszövetkezetei Heves megye termelői ez- évben a múlt évieknél jóval nagyobb mennyiségű takar­mányt termelnek a megnöve­kedett állatállomány számára. Csupán pillangósokból két és félezer, a legfontosabb takar­mánynövényből, a kukoricából pedig több mint ezer holddal növelik a területet. A több mint hatvanhatezer holdas kukorica vetésterület­nek csaknem a háromnegye­dén földbe került már a mag. A sürgős munkával különösen igyekeznek a termelőszövetke­zetek, amelyek ez évben még száz holdanként 4—6 marhát, 12—14 sertést hizlalnak. Az ehhez szükséges bő termést azzal is biztosítják, hogy ku­koricaföldjeik nagyobb részén — mintegy hetven százalékán — heterózismagot vetnek. Az így adódó terméstöbblet szá­mításaik szerint több mint ezer hízó előállítására lesz ele­gendő. Igazuk voll.. • VIRÁG GERGELY, tsz-elnök. FRIKK ISTVÁN, a tsz párttitkára. JUHÁSZ JÓZSEF, tsz-agronómus. Remenyik Zsigmond: Élők és holtak (Szépirodalmi) Ebben a különös zamatű humorral, egyéni hangon megírt kalandos regényben régi ismerősével találkozik az olvasó: a Pernebucói ka­land című regény főhősével, Bergen Fülöp holland mag­termeltetővel, aki a tőle meg­szokott lendülettel mondja el ezt a távoli világtájakon ját­szódó különös történetet. Az író az ő előadását közvetíti az olvasó felé a kacskaringósan bonyolódó kalandsorozatot. Legfőbb támpontja az a meg­figyelés, hogy az ember min­den környezétberi más- és másként érez és viselkedik, más és más érzelmeket és in­dulatokat táplál. Az író e könyvében sokat merített azokból a közvetlen élmé­nyekből, melyeket maga is bő­ven átélt, hiszen beutazta an­nak idején a fél világot. Cezero Rosetti: Tréfán kí­vül. (Magvető.) Ennek a furcsa könyvnek — egy rokonszenves szélhámos Új könyvek viselt dolgai leírásának — az a különlegessége, hogy eszpe­rantó nyelven jelent meg és eszperantóból fordította ma­gyarra Szatmári Sándor. A napról-napra élő, bohém, könnyelmű ügynök — és ba- záros népség kalandjairól szá­mol be, a létfenntartásért vá­logatás nélkül alkalmazott, gyakran zseniális eszközeiről, előadási trükkjeiről, a tömeg­pszichológiát kiválóan ismerő különleges érzésükről. Mester­ségük művészei ők, kiváló szónokok és előadók, kitűnő lélekismerők. Az irodalomban eddig merőben ismeretlen te­rületre vezet el ez a könyv, s bár írója valóban műkedvelő, a gazdag és mulatságos él­ményanyag vonzó előadásával mégis lenyűgöző és sok hasz­nos életismeretre tanítja meg az olvasót. Dezséry László: Hétvégi jegyzetek. (Kossuth.) A Kossuth Könyvkiadó a Rádióban vasárnaponként el­hangzott „Hétvégi jegyzetek” című írásait gyűjtötte egybe ebben a kötetben. A könyv képet ad arról, hogy 1957-ben — ebben a történelmi fejlődé­sünk szempontjából oly jelen­tős évben — milyen kérdések foglalkoztatták társadalmunk széles rétegeit. Dezséry László ugyanis mindnyájunk életé­ben előforduló gondokat — bajokat, örömöket, problémá­kat boncolgatja, ezekben ad ta­nácsot, útmutatást. Ezért is váltak írásai oly népszerűvé és ezért alkalmasak arra, hogy — sok rádióhallgató ké­résére — a „Hétköznapok” so­rozatban, könyvalakban is megjelenjenek. Ady Endre novellái. (Maros­vásárhelyi Állami és Művé­szeti Kiadó.) A magyar—román közös könyvkiadási egyezmény kere­tében Ady születésének nyolc­vanadik évfordulója évében jelent meg Ady Endre novel­láinak kétkötetes gyűjetemé- nye. Ady prózai írásainak mindig csak igen kis hánya­dát ismerte eddig az olvasókö­zönség. Több mint két és fél­ezerre rúgó hírlapi cikkeinek alig egyharmada jelent meg eddig kötetben, s ugyanez az arány novelláinál is. Az iro­dalomtörténet és a kritika Ady életművének bemutatása­kor csaknem teljesen mellőzte prózai írásait. Ady novellái­nak legnagyobb értéke abban a hihetetlen bőségben és gaz­dagságban rejlik, mellyel fel­vonultatja bennük kora egész társadalmát. Az egyének és bi­zarr figurák társadalmi viszo­nyainak hű ábrázolása a no­vellák legfőbb érdeme. Leg­szebb írásai azok, melyek a szilágysági falu képeit és em­bereit ábrázolják. A most ki­adott két kötet Ady novella­termésének mintegy kéthar­madát tartalmazza. A ;,Népújság“ egy márciusi számába „Gárdonyi egy elírásá­nak a margójára“ címmel cikket írtam. A cikkben cáfoltam Gár­donyinak az „Egri csillagok“ 302- ik oldalán olvasható sorait, ame­lyek szerint Eger ostrománál a város környékén sváb parasztok éltek volna. Cikkemre a „Nép­újság“ több olvasója levélben ref­lektált és megállapította, hogy a tőlem közölt jelenet nem Eger­ben, hanem Sopronban játszódott, következésképpen állításom nem helytálló. A levelek kézhezvétele után nyomban felütöttem az „Egri csillagok“ vonatkozó olda­lát, és meggyőződtem, hogy a le­vélíróknak mindenképpen igizük van. Következésképpen Gá~ionyi- val folytatott vitám tárgytalan; Amikor ezt készségesen megálla­pítom, mégis szabadjon rámutat­nom arra, hogy cikkem talán mégsem íródott eredmény nélkül. A Soós Imre tanulmányára vaíó utalással ugyanis ráterelő'", ött a figyelem Heves megyének a tö­rökök kiűzése után beköve4'"''’°tt gazdasági, szociális, népesedési és nemzetiségi képének alakulására; amely további kutatást és kiérté­kelést igényel. Helyreigazító soraim leközlésé- ért a szerkesztőségnek köszöneté-» met nyilvánítom. KEIO; j Mapifenden: NAPOKIG TELE VOLT ve­lük a város. Mint valami kü­lönös szekta tagjai, a kék gomb, vagy a szalag, a jel­vényük, siettek, kipirult arc­cal végig a városon, Aztán, mikor leszállt az este, a vá­ros különböző pontjain fel­harsant a dal, és szállt késő éjszakáig. A nagytemplom órája már rég elkongatta az éjfélt, amikor még hangos és vidám csoportok járták a vá­rost, hogy eleget tegyenek a kedves, hagyományos kis­városi diákszokásnak, hogy szerenádot adjanak tanáraik­nak. Ezeken az éjszakákon az ügyeletes rendőr nem sie­tett a csendrendelet megsze­gésének színhelyére, az alvó emberek nem haragudtak ezekre a kedves csendháborí­tókra. És nem is lehetett rá­juk haragudni, hisz évek óta várták ezt a napot, évek óta számolták a lassan cammogó időt, amely most elérkezett... Az idő is jobbra fordult tiszteletükre. Szombat reggel­re meleg napfény ömlött az utcára, melynek hangulatát vasárnapivá varázsolta a sok ünneplőbe öltözött fiatal, a virágcsokrokkal, ajándékok­kal megrakott lányok és szü­lők ünnepélyes arcú serege. Ezen a délelőttön látszott, csak igazán, hogy Eger meny­nyire diákváros. Közgazdasági technikum. Az udvaron, a haragoszöld levelű fák árnyékában ott áll rendezett sorokban a diák­ság. Az emelvényen a balla­gó osztályok és az udvart megtölti a szülők és vendé­gek tömege. Az igazgató egy kissé meghatottan, már nem a hivatalos szigorral búcsúz­tatja őket, majd egy diák be­szél, egyik ballagó búcsúzik, egy lány szaval, majd Suha Kálmán hegedűjének hangja száll és a halk magyar ke­sergő alatt mintha sírna, be­szélne a hegedű... De ez csak múló érzés, mert a gyors csárdás már vidám és opti­mista. Olyan, mint az emel­vényen álló meghatott arcú fiatalok élete. ELNÉZTEM ŐKET a be­szédek alatt, próbáltam ta­lálgatni, hogy vajon milyen gondolatok kavarognak az ünnepélyes homlokok mögött Látszott rajtuk, hogy mind­egyiknek ott van már a gom­bóc a torkában, hogy szor­galmasan nyelegetik is a ki­törni készülő sós könnyeket. Könnyű a lányoknak. Azok sírhatnak, nekik nem szé­gyen, de egy komoly, most már félig hivatalosan , érett fiatalember ezt nem teheti meg. Ezért magára erőltet egy blazírt arcot, a felhőket nézi, próbál egy tegnap hallott viccre gondolni és közben szeretne elrohanni valahová és egy kicsit sírni. Nem bá­natból, hisz örömünnep ez a mai, hisz ma vidámnak kel­lene lenni és nicsak, milyen furcsa az ilyen-fajta boldog­ság, amitől sírni szeretne az ember. És milyen jó a ma­máknak. Azok is sírhatnak. Igazán igazságtalan az élet, mindenki sírhat, csak a bal­lagó diák nem... Aztán elindul a menet. Először bizonytalanul csen­dül fel a közismert dal, az­tán átveszi a hangot az egész sor. És mennek, földre sze­gezett szemmel, az emberek sorfala között. Végig az iskola udvarán, ahol négy évén ke­resztül a labdát rúgták, ahol minden kő és minden fa is­merős, ahol minden tárgyhoz valami emlék fűzi az embert. ITT TANULTÁK a tíz­percben, kapkodva, izgulva a verset, amit előző délután egyébirányú elfoglaltságuk mi­att nem állt módjukban meg­tanulni, oda jártak titokban cigarettázni és e«v régi má­jusi diákbálon az alatt a fa alatt virágzott ki sok-sok kedves és felejthetetlen diák­szerelem. És most mindennek vége. Jövőre már mások sza­ladgálnak az udvaron és a fo­lyosókon, jövőre már nem nekik szól az iskola csengője. Nagyon várták ezt a pillana­tot, és most mégis olyan szo­morú. Közben beérnek az osztályukba és végre, hogy egyedül vannak, kitörhetnek a könnyek. Oltai tanár úr fiai is sírva hallgatták az osztályfőnök búcsúszavait, sírtak, amikor körben járt az osztályon és mindenkivel ke­zet fogott és a szigorú Oltai, akitől bizony sokszor félni kellett, most küzd meghatott­ságával. Itt is jobb dolguk volt a lányoknak és a tanár­nőknek. Ök jóízűen kisírhat­ták magukat az osztályban... Aztán a mamákat is been­gedték, akik érdeklődve néz­ték a padokat, a képeket a fajon és ölelgették emberré cseperedett fiújukat, akik elő t ezen a szép májusi délelőttön kinyílt egy kapu, az élet ra- puja. És bezárult egy másik: az iskoláé. A kapun túl pedig ott vár rájuk az élet. Az élet, amely szép és ezer lehetőséget kínál arra, hogy még szebbé tegyék, de amely mégis más, mint az iskola, ahol nem olyan könnyű kija­vítani az elégtelen osztályza­tot és ahol szintén el lehet bukni, de ennek a bukásnak sokkal súlyosabb következmé- nvei vannak, mint az iskolai elégtelennek. HOGY MI LESZ belőlük? Ki tudja? Ezer terv és son- d lat kavarog bennük és ter­veik ma nem ábrándok, el­érhetetlen vágyak, hanem reá­lis, megvalósítható tények, Várják őket a- egyetemek, a gyárak, hivatalok és üzemek Nagy szeretettel és segíteni- akarással várja őket az Élet. És kívánjuk nekik, hogy ez az élet olyan szép legyen, mint ez az örökké emlékeze­tes, napfényes, orgonaillatú májusi nap. HERBST FERENC | A parkosítás ! ] „BAUME GEHÖREN IN DEM WALD” - a fák az er- \ i dőkbe valók — mondotta elutasítólag néhai József nádor, * S valahányszor fásítani, parkosítani akarták az akkor épülő, | ! szépülő Pestet. Nem is igen ültettek fákat, virágokat, az ak- i i kori belvárosba, s ennek meg lett az „eredménye”: Pest ? | egyes részei még ma is fátlan, puszta kősivatagként hatnak, j i Manapság maga a kormány, a tanács intézkedései te- \ 5 szik lehetővé, segítik elő a városok parkosítását. Tavasszal t 5 itt is, ott is megjelennek szorgalmas kezek nyomában a ) J gyenge facsemeték, apró palánták. Az idén kissé késett a 1 í tavasz, de a májussal együtt tagadhatatlanul és visszavon- 5 ) hatatlanul megérkezett, s jöttére az aszfalt páncéljából ki- ] [ hasított kis földdarabokon, ha nehezen is, de megfogantak, i ( kisarjadtak az eddig lappangó kis életek, hirdetvén a tér- ( j mészet késői, de biztos ébredését. • i Falun is nagy öröm a tavasz, de városon kétszeresen i 5 nagy. A falusi ember életének felét a természetben tölti, l { így nem tudja annyira érzékelni megszokott szépségeit. A \ j városi lakos hetének hat napját csukott helyiségben, író- r j asztala, vagy gépe felett tölti, s hétköznap csak annyi jut 5 i neki a természet szépségeiből, amennyit a parktól kap. Ért- ' j hető tehát, ha nagyon szereti ezeket a tenyérnyi rendezett f j réteket, hiszen bennük a szabad természet rendkívüli és j i meghatalmazott követeit látja. Miért is örül ezeknek az j ^ ? apró követeknek? í j Mert jóleső érzés, ha élő, virágzó életet lát, mert sze- J réti a virágillatot, szereti a szépet, a szürke házfalak tövé- í ben a sok zöld, piros, sárga színt. Emberkéz képtelen ilyen í gyönyörű színárnyalatokat előállítani! Szinte elmondhatat- j lan, milyen szeretettel, gondoskodó pillantásokkal simo-; gatja a napról napra gyarapodó kis életeket. A kis cseme­tében már látja a vastagtörzsű, terjedelmes lombú fát, rajta a madárfészket, örül ezeknek, mert ez a kicsi madár- í hang, üdeség, pótolja neki az erdők zsongó hangját, tiszta í hangulatát. Ezért igyekszik védeni a maga kis természetét, j Sajnos, nem mindenkiről mondhatjuk ezt el. Vannak 1 5 másfajta emberek is, ezeknek útját letaposott virágágyak, j j letört virágok jelzik. Túlnyomórészt nem vandál, eldurvult ! i lelkű emberek ezek, csak figyelmetlenek. Járják a maguk ? j életének útjait, rohannak, saját, mindennapi gondjaikkal J i vannak elfoglalva, s nem veszik észre a nagy sietségben, { | hogy talpuk alatt egy kis növényi élet zokog, hogy figyel- í 5 metlenségük pusztítja a város forgatagába belecsöppent * i apró virágokat. | Aztán ott vannak a gyerekek. Kétségtelenül, kellemes ( j dolog a parkban játszani, hancúrozni, de ezek nagyszerű- ‘ i ségét úgy is lehet élvezni, hogy nem taposunk a fűbe, nem í i tesszük tönkre a növényzetet. ( , A szegény kis csemetéknek sem jobb a sorsa. Néhány j E héttel ezelőtt megelégedetten vette észre, a járókelő, milyen 1 j sok kis fát ültetnek szét Gyöngyösön S ha most megfigyeli, J I tapasztalhatja, hogy a kis fák fele már csak csonk, de- ; ? rékbatörve, nyújtják élettelen törzsüket a nap felé, szinte I J hallani csengésüket: „Emberek, kíméljetek!” Azonban az 5 , emberek egy része nem hallja ezt meg, s nem kímélik \ í a fácskákat a gyerekek sem, akik talán \ nem is tudják 1 ) milyen kárt tesznek, hiszen nincs, aki megmagyarázza i nekik. * Ezért vándorolnak el aztán a város, a mindenki fái. 1 ostornyélnek, nyílnak, s helyükön az üres föld úgy tátong, I mint valami sebhely az utca testén. Legtöbben nem is tudják, mennyit ártanak, s nekünk, j akik tisztában vagyunk ezzel, kötelességünk ezt megmagya- j rázni, ha lehet, jó szóval, ha nem, erélyesen. Sokszor azon- f ( ban ez sem használ. Számtalanszor megtörtént, hogy éppen ( ’ az sértődött meg, akit figyelmeztettek, és durva szavakkal > I válaszolt a jóindulatú intelemre. Ilyen esetben már csak x ( a szigorúság használ. Helyes lenne, ha a szolgálatos rendőr S í közbelépne ilyen esetben. Szomorú, hogy ilyen eljárásra j i is szükség van, de a cél szentesíti az eszközt. Egyeseknek r j kétségtelenül nem fog ez tetszeni, de a dolgozók nagy több- } j sége helyesli majd ezt az intézkedést. ] így talán sikerül elérnünk, hogy városaink szépek, virá- [ gosak, parkosítottak lesznek, mert ma már mindenkinek \ tudnia kell, hogy igenis, a fák, a virágok a városban is * szükségesek.- RÓZSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents