Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-08 / 89. szám

1958. május 8., csütörtök NÉPÚJSÁG Politikai munka az építőipari szakszervezetben NAPJAINKBAN IGEN sok 6zó esik arról, hogy szakszer­vezetünkben javítani kell a politikai nevelőmunkát. A szakszervezetünk XXVII. kongresszusának határoza­taiban fontos helyen szerepel a politikai munka megjaví­tása. Az ellenforradalom után kialakult politikai, gazdasági íelyzet az eddigi eredménye­ink az üzemi demokrácia fejlesztésére tett lépéseink, dolgozóinkban növelte a -von­zódást a munkáshatalom iránt. Ennek ellenére a szak- szervezetünkben, különösen az üzemi bizottságainkban sok esetben határozatlanság ta­pasztalható. Jellemző, hogy védekezésbe húzódva magya­rázkodunk a demagóg követe­lésekkel szemben a bérezés, munkaruha, nyugdíj kérdések­ben stb., holott a XXVII. kongresszus határozatai ki­mondják, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. A politikai nevelőmunka fejlesztése az építőiparban >s nagyon fontos. A népgazda­ság termelési viszonyai szo­cialista alapon épülnek fel. Ebből az is következik, hogy nem elég csak gazdasági, ter­melési és érdekvédelmi kér­désekkel foglalkozni, hanem szervezett, rendszeres politi­kai munkának kell áthatni egész tevékenységünket. So­kat kell tenni a szocialista eszmék terjesztéséért, meg­mutatni megvalósítását a min­dennapos munkánkban. Ez nagyon fontos és megköveteli az iparunk sajátos helyzete és összetétele. A régi szervezett munká­sok, párttagok a legszilárdabb támaszai rendszerünknek. Sokszor mondogatjuk, hogv a régi szaktársainkra jobban kell támaszkodni. Ez helyes. De a jelenlegi fizikai mun­kát végző dolgozók között alig találunk valakit a régi szervezett munkásokból. Az építőiparba a munkásság nagy többsége 1949. után ke­rült be, s egy részének gon­dolkodási módja elég messze áll a szocialista öntudattól és átnevelésükre szervezetünk­ben nagy gondot kell fordí­tani. HA VISSZATEKINTÜNK a Területi Konferencia előké­szítő munkájára, a XXVII. kongresszusunk előkészítésére, annak munkájára, megálla­píthatjuk, hogy megegyezett a dolgozók véleményével. Kétségtelen, hogy előbbre léptünk, s munkánk javuló tendenciáját mutatják a ter­melésben, a bérrendezésben elért eredményeink, melyet igen szívós munkával értünk el. Mégsem lehet megnyu­godni. Szakszervezetünk tag­sága az ellenforradalom előtt elégedetlen volt a szervezet munkájával. Itt nem a szél­sőséges emberekről van szó. hanem a józangondolkozásí szaktársainkról. Igaz az, hogv igyekszünk leküzdeni mun­kánkban a bürokratizmust, többet iárunk dolgozóink kö­zött, összejöveteleken tanács­kozunk velük, stb., de ezen túlmenően még mindig van sok hiba. Kívánnivalót hagy az el­lenőrző politikai munka tar­talma is. Megyebizottságunk nem lép fel kellő igénnyel az üzemi bizottságok munká­ját vizsgálva. Előfordul, hogy munkánk kimerül abban, hogy részt veszünk összejöve­teleken, azonban azoknak megfelelő előkészítésében, megfelelő politikai tartalom­mal való megtöltésében nem minden esetben adunk meg­felelő segítséget. Másik probléma, hogy van­nak tagjai megyebizottsá­gunknak, a megyei választ­mányunknak, akik nem jár­nak eleget az üzemekben és ezáltal nincs elég tájékozott­ságuk reszortjukat illetően a dolgozók hangulatáról. Elter­jedőben van olyan hangulat, hogy egyes függetlenített ve­zetők felelősek az üzemi bi­zottság munkájáért, mondva: azért van függetlenítve, hogy minél többet legyen a dolgo­zók között és intézze azok Ügyes-bajos problémáit. Az tagadhatatlan, hogy több módja van egy függetlenített vezetőnek a dolgozók között lenni, de azonban egy kollek­tív vezető testületnek minden tagja felelős a munkáért és nem lehet úgy szétszakítani, hogy függetlenített, vagy nem. A vezető testületben min­denkinek egyforma joga van beleszólni a vezetésbe, egy­formán felelősek a meghatá­rozott munkák elvégzéséért. AZ UTÓBBI IDŐBEN a tömegnevelő propaganda­munkánkban is problémáink voltak. Nem beszélgettünk a dolgozókkal, holott ezt elvár­ták volna. Sajnos, leszoktunk a tömegnevelő propaganda- munka elvégzéséről. Ezt be­folyásolta az, hogy mindent felülről vártunk és felsőbb utasításokkal akartuk bizto­sítani az eredményt. Mit tehetünk, hogy több politikai tartalmat adjunk munkánknak. Azt, hogy az elvégzendő feladatok a meg­felelő politikai irányelvek fi­gyelembevételével legyenek végrehajtva, hogy ne legyen külön a szakszervezeti ‘moz­galomban agitációs propagan­damunka és a szakszervezeti feladatok ellátása, hanerrt a munka elvégzésé megfelelő politikai hatást tartalmazzon. Az üzemi tanácsok létrehozá­sa látszólag adminisztratív feladat volt. Úgy mondjuk, határozat van rá a létreho­zásukat meg kell szervezni. De mivelhogy nem volt elég politikai tartalommal meg­töltve a létrehozásának szük­Ez a divat a nőknek .,, Aranyat ért-e a májusi eső? A Bükk-hegység déli lan­káin, a tüzes borokról híres egri járásban idén nemcsak a szőlők mutatják az egyre növekvő termelési kedvet. A szépen rendben tartott, meg­kapált szőlőtáblák mellett hú­zódó szántóföldek gondos ápo­lása is ezt bizonyítja. A járás termelőszövetkezetei elvégez­ték az őszi kalászosok fejtrá­gyázását, elvetették a tava­sziakat és május első hetében megkezdték a kapások első ápolását is. Az aranyat érő májusi esők, a meleg napfény és a szorgos emberi munka együttműködésétől fél—egy mé­termázsás holdankénti termés­többletet várnak a járás gaz­daságai. Hasonló jó kilátásokkal néz­nek első működési évük elébe az egri járás legfiatalabb, leg­kisebb termelőszövetkezetének, az andornaktályai „Búzaka­lász”-nak a tagjai is. A veté­sek befejeztével a tagság egy része a gyümölcsfákat ápolja, más részük pedig már végzett a borsó sarabolásával. Ha az' időjárás továbbra is segítsé­gükre lesz, tele magtár, tele kamra biztosítja a kis közös gazdaság jövőjét. Közlemény Az Eger Városi és Járási Rendőrkapitányság értesíti Eger város és a járás dolgo­zóit hogy minden olyan be­jelentést, ami sürgős rend­őri intézkedést igényel, mind éjjel, mind nappal a 0—07. telefonszámon te­gyék meg. Városi és Járási Rendőrkapitányság és a férfiaknak Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtökön es­tig: Felhőátvonulások, több he­lyen még záporeső, zivatar. Mér­sékelt, időnként élénk nyugati­északnyugati szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legalacso­nyabb hőmérséklet ma éjjel: 7—10, legmagasabb nappali hő­mérséklet csütörtökön: 19—22 fok között. Távolabbi kilátások: Pénteken és szombaton melegebb idő. (MTI) Van, és még sincs televízió a tamaszentmiklósi gépállomáson A tamaszentmiklósi gépál­lomás néhány hónapja vá­sárolt egy televíziót 7000 forintért. A dolgozók, de kü­lönösen a fiatalok örültek a televíziónak és mitagadás egy kicsit büszkék is voltak rá, hogy nekik már televízi­ójuk is van. De... kár volt a korai öröm, mert a televízió egy­két nap múlva elromlott és tovább nem működött. Az Egerből vásárolt gépet ter­mészetesen visszavitték Égerbe, ahol műszaki hibát állapítottak meg és nyomban ki is küldtek egy szerelőt. De ... a televízió újra és új­ra elromlott és már vagy hatszor megjárta az Eger— Tarnaszentmiklós-i utat. A gépállomás dolgozói szerint az öt hónapja náluk levő te­levíziós készülék nem műkö­dött többet, mint összesen 5 napot. Üjra meg újra küld­tek ki Egerből szerelőt és többek közt szerencsére ép­pen akkor, mikor közvetítet­ték a Reál Madrid—Vasas meccset. Elannyira, hogy a szerelő jelenlétében valahogy mégiscsak szerencséjük akadt a gépállomás sport- kedvelő dolgozóinak, mert végignézhették ezúttal a mérkőzést. De... miután a szerelő hazament a készülék megint csődöt mondott és az­óta is; van ugyan televízió Tarnaszentmiklóson, de még sincs. Pedig jó lenne, ha lenne .,. Elvégre hétezer fo­rint nem kis pénz! Szalag így indult el útján az egri cigányegyüttes ÖRÖMMEL, LÁTTÁM az újságban a cigány együttes­ről készült képeket, azt hi­szem, hogy az olvasók bizo­nyára kíváncsiak arra is, ho­gyan alakult, hogyan kelet­kezett, hogyan indult útjára a nagy jövő előtt álló együt­tes. Kicsit messzire kell men­nem. Mikor kislány voltam, közül laktam a Farkasvárhoz, ahol a cigányok laktak. Es­ténként gyakran kiszöktem, hogy végighallgassam különös dallamaikat, láthassam régi ősi táncaikat. Azóta is gyak­ran fülembe cseng az öreg gajdoló-monoton dala, a fia­talok zümmögése. A népi demokrácia jóvoltá­ból az egri tanács szociális előadója lettem és ezen a poszton találkoztam a cigá­nyok problémáival, nehéz bajaival. Sokszor jöttek hoz­zám a Farkasvárból, a Szá­lából tanácsért, kérésért, de sokszor jöttek akkor is, ha valami ügyük sikerrel járt. Apákat kellett munkába he­lyezni, s ahol nagy volt a család, az édesanyát is. A fiatalokkal azonban sajnos, sok probléma van. Egy ré­szük bizony — be kell valla­ni — nem szívesen helyezke­dik el, nem akar munkát vál­lalni, tétlenkednek, unatkoz­nak odahaza és bizony tud­juk, hogy az unalom nem szül jót. így jutott eszembe, hogy én valamikor egri ci­gánydalokat hallottam éne­kelni, láttam táncolni, meg aztán olvastam is a mátészal­kai cigány együttes sikereiről. TALÁN A MI LÁNYAINK nem olyan csinosak? Vagy a mi fiaink nem olyan ügye­sek? így jártam házról-házra, hívtam, kértem őket, — pró­bálják meg. Mikor aztán rá­álltak, ellátogattam R udlof Károly elvtárshoz és kértem, segítsen keresztül vinni ter­vemet. Hosszú idő után elér­tük, hogy a cigány fiúk, lá­nyok szívesen jártak próbára, szívesen táncoltak, daloltak és hallgattak Budai Mihályné — Matildka — tanácsaira, aki ismerte az eredeti tánco­kat. Hajladoznak a karcsú dere­kak, mint a nád, lobogtak a dús fekete hajak, libbentek a széles szoknyák és toppan­tak a kicsi lábak. Megszüle­tett az együttes. Nehéz volt megszerezni a ruhákat, de a cél érdekében nem ismertünk fáradságot, lehetetlent. És, hogy nem volt kár a fáradozásért, azt bizonyította a forró siker és és a cigánylányok, fiúk nagy kedve. MOST AZONBAN szüksé­ges az egri közönség további segítsége, szeretete, támoga­tása és megbecsülése a cigá­nyok iránt. Csak így marad­hat fent, csak így haladhat tovább az együttes az elkez­dett úton, hogy azután el­jusson a híre az ország többi -árosába is, példát mutatva a többi cigányoknak! Mácsay Istvánná Eger város szociális előadója. KÉSÖ ÉJJEL INDULTUNK el Moszkvából. A vnukovói re­pülőtérről Kazánba induló gép felszállását jó ideig késleltet­te a hatalmas köd. A várako­zási időt beszélgetéssel töltöt­tük el; a repülőtér informá­ciós irodájának egyik fiata munkatársnője szórakoztatót minket. A repülőteret a közel­múltban bővítették ki. A ha talmas váróterem mellett égj nagy szalon áll a várakozói rendelkezésére, kényelmes süppedő plüss-fotelekkel, ne on világítással és óriási abla kokkal, melyek a repülőtérn nyílnak. Hajnali háromkor i megafon végre közölte, hogj indulunk, kezelték jegyünket majd kikísértek a Li—II. jel­zésű repülőtérhez. Pár pilla nat múlva megjelent a piló tánk is, felhajtott gallérral éi szőrmekucsmában és vígar közölte az utasokkal, indulunl Kazánba, két és fél óra alat ott leszünk és 1500 méter ma­gasságban fogunk repülni Csakhamar feltűnt a bájos, kii repülőgép kísérő is, a stewar­dess, aki a Válja névre hall gatott. Szolgálatkészen járt fel s alá a kényelmesen he­verő utasok között, fáradha­tatlanul és udvariasan szolgál­ta ki őket és felelt a kérdései tömegére. Ami Kazánba érkezésünk­kor először meglepett, az a re­pülőtér épülete volt. Sokka nagyobb méretű és monumen­tálisabb, mint a moszkvai. A város csillogó fényeivel, szé lesen terült el alattunk. Ka zánnak jelenleg 600.000 lakos­Kazán, a legendás tatár város (Egy nyugati újságíró érdekes beszámolója a Szovjetunióban tett utazásáról) sá van, míg a város 1926-ban mindössze 170 ezer lelket számlált. Mint a Szovjetunió legtöbb városa, különösen azok, melyek a Volga mentén fekszenek, ez is rendkívül ki­terjedt. A FORMALITÁSOKAT HAMAR elintézték és autón vittek minket a város közép­pontjában levő Kazán Hotel­be, mely még a cári idők em­lékét őrzi. Itt kényelmesen el­helyezkedtünk és elkészítet­tük útitervünket az itt tölten­dő időszakra. így kezdődött Tatár-országi utazásunk, ugyanis Kazán a tatár autonóm köztársaság fő­városa. ősrégi kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkezik ez a hely: híres régi egyeteméről és fejlett ipa­ráról. Nem hasonlítható azon­ban Kujbisevhez;, mely forgal­mas és gazdag kereskedelmi központ volt a régi időkben is a Volga mentén. Kazán sok­kal jobban megőrizte régi orosz városi jellegét, ez külö­nösen a város belsejében ve­hető észre, a főútvonalon a Bauman úton, melyen a régi forradalom előtt épült ala­csony és az időtől megtépázott házak sorát csak a nyomda hatalmas, modern épülete sza­kítja meg. Ezt a 30-as évek végén építették, jelenleg a he­lyi orosz és tatárnyelvű újsá­gok központja, egyben itt van a legnagyobb könyvkiadó vál­lalat is, a Tatárknyiga. A város egyik legszebb ré­sze a régi Kreml, egy hatal­mas erődítmény, hófehér tor­nyaival. csipkézett falaival, melyeket a Volga folyó hullá.- mai nyaldosnak. A Volga fo­lyó szintje ugyanis nagy mér­tékben emelkedett, amióta a kujbisevi erőműt tápláló mes­terséges duzzasztógátakat megépítették. A város szélén egyre több modern házat találunk. Ezek közül sok finn-stílusban épült. . Ezek a lakóházak egymásután nőnek ki a földből és a város lakosságának gyarapodását bi­zonyítják a legutolsó években. A KAZÄNI KREMLNEK is megvan a maga ősi története. A legenda szerint Siumbeki tatár hercegnő, amint tudo­mást szerzett Rettenetes Iván seregeinek közeledéséről, a vár legmagasabb tornyáról a mélybe vetette magát. A rab­iga és az elnyomás helyett, inkább a halált választotta. A történelem azonban több he­lyen megcáfolja a romantikus történetet. A kutatások sze­rint ugyanis a fent említett hercegnő ugyanis jóval előbb élt, mint mielőtt a várost el­foglalták volna. így adta elő mindezt idegenvezetőnk, egy szimpatikus fiatal lány, aki­nek enyhén ferdevágású, csil­logó fekete szemei elárulták tatár eredetét. Megtudtuk még azt is hogy a kazáni egyetem filológiai fakultását látogatja és a tatár történelmi múzeum alkalmazza idegenvezetői mi­nőségben. Látogatásunk idején a kazá­ni Kreml hatalmas udvara szinte teljesen üres volt. Csak a bejárat előtt álló autók je­lezték, hogy emberek is tar­tózkodnak a palotában, mely jelenleg a kazáni szovjet szék­helye. Siumbeki hercegnő tornya, mely élesen kiemelkedik a többi közül, a fák, a szürkés­fehér ég és a kazán „tengeri’ hátteréből, így a csöndben és elhagyatottságban tökéletesen felidézi az antik műemlékek hangulatát és hatóerejét. Kö­rüljártuk és megálltunk a csipkézett falak mellett a ma­gas hóban. Alattunk hatalmas hóval borított síkság terültei, a hegy lejtőjén feltűnt néhány vidám síelő. ITT ZAJLOTT LE, több mint 400 évvel ezelőtt a tatá­rok és az oroszok közt a végső és döntő ütközet a hatalomért. A kazáni kánság egyike volt azoknak a feudális hercegsé­geknek, melyek a híres nagy „Aranyhorda’* maradványaiból keletkeztek. Ez a fejedelem­ség ebben az időben állandó veszedelemmel fenyegette har­madik Vaszilij fiatal Oroszor­szágát. Az orosz uralkodó egy szép napon a kazáni kán, a mongolok és a tatárok szövet­séges seregével találta szembe magát. A történelem örökér­vényű törvényei szerint azon­ban a fiatal, fejlődőképes és egyre inkább terjeszkedő Oroszország seregeinek _ a bomlófélben levő tatárhordák már nem tudtak ellenállni. A kazáni kánság teljes szétszó­ródását és végső pusztulását azonban IV. Iván orosz cár trónralépése jelentette. A különféle törzsek: csuva- sok, udmurtok, mordvinok és marik akik hosszú ideig nyög­ték a feudális tatár elnyomók: igáját, a cár pártfogását és se­gítségét kérték elnyomóik el­len. Sőt a tatár főurak közül is néhányan Iván mellé áll­tak, aki a kazáni területet 1552-ben végleg Oroszország­hoz csatolta. A meghódított fejedelemségek között Kazán különleges helyzetnek örven­dett, gyors fejlődését és gaz­dagodását kedvező földrajzi helyzete és folyómenti fekvé­se tette lehetővé. Nagyon sok orosz telepedett le a városban; ezek között nagyszámban voltak kereskedők és kézmű­vesek. A TÖBBI TATAR VAROST egyre jobban elhanyagolták, lakosai nagy nyomorban és szegénységben éltek. Fordította: Nagy Katalin. (Folytatjuk.) ségessége, mivelhogy a szer­vezési munkát helyeztük elő­térbe és nem a politikai ma­gyarázást, napjainkban ezért sokan úgy nyilatkoznak, hogy nem látják szükségességét en­nek a szervnek. Megyebizottságunk tett lé­péseket arra, hogy munkája módszerén változtasson, s dol­gozóink között megfelelő po­litikai munka kialakítását el­kezdje. Ilyenek voltak az el­múlt időben tartott munkás­gyűlések megszervezése, me­lyeken tisztázódott, hogy mi­ért szükséges az üzemi de­mokrácia fejlesztése. Dolgozó­ink ezeken a gyűléseken örömmel vettek részt. A jövő hónapban mintegy 15 helyen tartunk munkásgyü léseket, azzal a címmel, „miért szük­séges a társadalmi tulajdon védelméért folytatott harc?” Vagyis mindig azokat a fel­adatokat beszéljük meg dol­gozóinkkal az említett mun­kásgyűléseken, amelyek leg­fontosabb feladatként jelent­keznek munkánkban. XXVII. KONGRESSZU­SUNK határozatának végre­hajtására teszünk előkészüle­teket, hogy a szakszerveze­tünkben dolgozó funkcionáriu­sok minél több munkásgyűlé­sen beszélgetéseket, vitákat folytassanak a dolgozókkal, hogy valóban érvényre jus­sanak a kongresszusunk ha­tározatai. Zsilákó János Építő Fa- és Építőanyagipari Szakszervezet Heves megyei bizottságának elnöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents