Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-08 / 89. szám

1958. május 8., csütörtök

NEfOJSAG

3

Gondolatok az ipari tanulók igényességéről

Hol vannak már a rettegett inasidők? A gyakorta csattanó mesterpofonok, hol van a cselédnek felhasznált vézna gyerekek inaskodása, hol vannak a társadalom számkivetettjei, a „szaladj ide, szaladj oda” emberkék?

Már az egykori inas elnevezés is kimegy a divatból és átadta helyét az ipari tanuló névnek, s a megváltozott név a megváltozott élet szimbóluma is.

Aki látja a korszerűen felszerelt műhelyekben a legjobb szakemberek keze alatt tanuló mai fiatalokat, annak megmondott mindent az új elnevezés mögött meghúzódó tartalom. S vajon a fiatalok, akik ezerszerte jobb körülmények között tanulhatnak, akik a szabaduló levéllel a zsebükben, szinte válogathatnak a munkahelyek közt, vajon mennyire becsülik ezt a segítséget, — mennyire igényesek szakmájukkal szemben.

Aki megnézte az egri Szak- szervezeti Székházban kiállított vizsgamunkákat, és az ipari tanulók által készített egyéb tárgyak sokaságát, nyugodt lelkiismerettel rámondhatta a kérdésre az igent, az ipari tanulók megbecsülik, értékelik a munkások állama által megteremtett jó tanulási és munkafeltételeket, — igyekeznek azt szorgalmas és jó munkával viszonozni.

Aki látta az aprólékos gonddal elkészített mesteri kezekre valló parasztszekeret, a díszkaput, az autókarosszériát, az egyenirányító berendezést, az ekéket, bútorokat, miniatűr fúrógépet, és a szépvonalú virágállványt, az igazi és miniatűr cipőket — az nyugodt lelkiismerettel állítaná őket már most is a munkapad mellé, s bízná rájuk az igényesebb munkákat is.

Ez a kiállítás azt bizonyította, hogy a tanulók nagy többsége sokat ad szakmájára és nagy gonddal készítette el vizsgamunkáját. A nagy többség. Volt persze néhány primitív szerszám, vagy egyéb kiállított tárgy is, amely még az úttörő szakkör kiállításán sem tűnne ki, de ez a lesújtó vélemény csak kevés kiállított tárgyra volt mondható, s az a tény, hogy a többségre nem az igénytelenség volt a jellemző, különös örömére szolgál mindenkinek, akinek szívügye a szakmák szakmunkásainak utánpótlása.

S itt most azokhoz a kisszámú ipari tanulókhoz szólunk, akiknek visszaadták vizsgamunkáját, akiknek kiállított munkája nem váltott ki csodálatot, de még érdeklődést sem.

Az elmúlt években, amikor a rohamosan fejlődő iparnak sok szakmunkásra volt szüksége. bizony kevés idő iutott az átképzésre, akkor előfordulhatott, hogy nem tudták

megszerezni a szükséges szakmai képzettséget és szégyenkezniük kellett a régebbi szakmunkások előtt hiányos tudásukkal, mert bárhogy alakultak is akkor a körülmények, segédlevéllel a zsebben nem tudni — szégyen. S az az ipari tanuló, aki most, amikor megfelelő idő és lehetőség van arra, hogy alaposan megismerje az általa választott szakma minden csínját-bínját, — mégjobban restellheti magát, ha munkáját visszaadják. A vizsgamunkát, amely életének egyik legszebb akotása kell, hogy legyen, amelynek elkészítésébe, ahogy mondani szok- ’ ták, „apait, anyait” bele kell adni, melynek alkotásnak kell lennie, csodálatra méltónak a maga nemében. Olyannak, — amit még az öreg szaktársak is elismerő hümgetéssel vesznek kézbe, amihez a kiállítás látogatói vissza-vissza térnek.

A vizsgamunkán ott van készítőjének a neve. Ez is kötelez. A jó hír és az önérzet is, de igényességre kötelez az a tény is, hogy a technika rohamléptű fejlődése megköveteli a nagyobb tudást, a technika fejlődése, az automatizálás sürgeti az új szakmunkások képzettségének állandó emelését. S aki nem tud, vagy nem akar lépést tartani, az erkölcsileg és anyagilag is károsodik, mert ne higgye egyetlen ipari tanuló sem, hogy egyforma elbánásKarikatúrák, humoreszkek tréfás és intőhangú dörgedelmek záporoznak a telefonpiócákra immáron évek óta. Amióta Bell pótolhatatlan találmánya betört a fájófejű emberiséghez, hogy maradék lelki nyugalmát megtapossa, azóta a telefon is felsorakozott a legújabb kor áldásai és átkai közé.

Szóljunk most mi is — ne az utcai fülkék fecsegőiről, elvégre ők a maguk obulusait herdálják el —, hanem a vállalatok telefonhiénáiról. Van ti. jónéhányezer élőlény (s nem vagyok benne bizonyos, kedves olvasó, hogy Te Magad sem tartozol közéjük?), aki a távösszeköttetés létesítésére szolgáló fekete masinát holmi természeti kincsnek tekinti, melynek kiaknázása szabad s főleg ingyenes. Az egri Parkszálló halijában figyelhettem még - mindaddig, amíg az illetékesek erélyes kézzel közbe nem léptek — a következő, törvényszerűen ismétlődő kis jelenetet: Izgatott Ember fel s alá jár. Leveti magát egy fo- tőjbe, újság után kotorász. Rágyújt. Ezután Izgatott Ember szitkokat morzsolva izgatott ajkai közt, a telefonhoz nyárban lesz része annak, aki vizsgamunkájával máris kiérdemelte a szabadulólevelet, azzal, akinek visszaadták a vizsgamunkát és szégyenszemre újat kell készítenie. Az ipari tanulók nagy többsége ott marad dolgozni abban a gyárban, ahol tanult, s akit lusta, nemtörődöm, figyelmetlen embernek ismernek meg tanuló korában, az nehezen tudja visszaszerezni a becsületét, ha szakmunkás lesz is. Ezért is igényesnek kell lenni szakmájukkal szemben, de azért is, mert minden ipari tanulót kötelez a hálaérzet, mely joggal várható ennyi támogatás, segítés után. De ezt követeli saját érdeke is. mert az ellógott tanulóidő később a laposabb borítékban, kisebb megbecsülésben mutatkozik meg.

Az ipari tanulóknak, de általában a mai fiataloknak ma már nem nagyon elegendő a nyolc általános adta műveltség, a jó szakmunkás, aki keresete után társadalmi életet él, érettségizett, egyetemet végzett emberekkel találkozik naponként, hiányos képzettségével kényelmetlenül érzi magát. nem találja helyét a társaságban. Mert ma már többet várnak a szakmunkástól, többet attól, hogy ismeri-e a gépet. A szakmunkás felemelkedett a műveltebb emberek sorába, aki képes újat alkotni, gépet szerkeszteni, aki szakkönyveket olvas, esti tanfolyamokra jár, egyszóval: képezi magát.

Az ipari tanuló, a leendő szakmunkás, aki megelégszik azzal, hogy ügyes kezével szép satut tud készíteni, de nem ismeri az anyagok összetételét, tulajdonságait, aki nincs tisztában a legfontosabb elméleti kérdésekkel, bármily ügyeskezű, csak félkezű szakmunkás. A kettő egymástól elválaszthatatlan, mindkettővel szemben igényességre kötelez az élet.

A leendő szakmunkásoktól sokat várnak a gyárak, ne engedjék hát, hogy hiányos gyakorlati, vagy elméleti képzettségük miatt csalódást keltsenek. Az ipari tanulók kis részéről van itt szó, néhány tucatnyi fiatalemberről, akiknek könnyelműségét, nemtörődömségét szorgalomra változtatni nemcsak a nevelő, de a tanulótársak kötelessége is, mert az ő jó hírnevüket is rontják a lemaradók.

Az ő érdekükben, a munkás- osztály érdekében helyes útra téríteni őket, nagy türelemmel pótolni hiányos ismereteiket, — szép feladat, emberi cselekedet, meg is kell tenni, hogy a legközelebbi kiállításon valóban mestermunkák ejtsék ámulatba a nézőket, dicsérettel és elismeréssel beszéljenek a szakmunkás utánpótlásról, az ipari tanulókról.

KOVÁCS ENDRE.

Csak telefonálok!

gal és ellentmondást nem tűrő kezekkel tárcsázni kezd. Beszél, lecsapja a kagylót és távozik. Persze, fizetni elfelejt. Szünet: majd következik az újabb Izgatott Ember s a story kezdődik elölről.

Mit jelentenek az ilyen Izgatott Emberek egy vállalatnak? Néhány száz, esetleg ezer forintot havonta. Népgazdasági szinten százezrekét. Az említett vállalat vezetői szigorú inkasszót rendeltek el nemrégiben az ilyen orv-telefonálók ellen. „Az más” — szólt erre emberünk. — „Ha nekem kell fizetni, elintézem személyesen.” Azóta többet méláznak s hallgatnak a szálló telefonjai.

A másik típus a Maslis Lány, aki oly szende, hogy nem jár randevúra, hanem telefonon bonyolítja le találkáit, lehetőleg egyszerre többekkel.

Ismerek egynéhány hivatalt, ahol délelőttönként azért nem lehet kapcsolást kapni, mert ez a csöppet sem einsteini matematikai képlet érvényesül: (J-J -f P-J -f J-B) 6 = 100 Azaz: Jancsi hívja Juliskát, Piroska hívja Jancsit, Jancsi hívja Bözsikét, mindez szorozva hattal = 100 forint költség a vállalatnak.

Egyik vállalatunk telefonja ikerállomása a leánykollégium telefonjának. A telefonikrek közül (az emberekkel ellentétben) mindig csak az egyik beszélhet. Az eredményt könnyű kitalálni: a délutáni órákban a vállalat telefonját lehetetlenség használni. Ikerpárja — hamisítatlan női szokás szerint — letarolja a vonalat. S vajon a telefoncehheket mindig a lovagok fizetik?

A harmadik típus a Kényelmes Fickó. Ö az, aki annyira lusta, hogy a kagylót még kézbevenni is rest: válla és feje közé szorítja, míg lába az íróasztalon pihen. Számos, íróasztalában megtalálható adat keresése helyett felhívja inter- urbán a járásokat, vagy a vidéki szakboltokat és rájukreccsent: közöljék a selyem- gubók fonálméreteit 1952— 1956-ig bezárólag: Hogy a távbeszélőn bemondott adatok sokszor csak annyit érnek, mint azok, akik únos-untalan telefonon ripakodnak értük a beosztottakra, arra jellemző egy régebbi eset: 1953-ban naponkénti vetésjelentést rendelt el a minisztérium, s ez a falvaktól a minisztertanácsig bürokratikus órapontossággal volt

Ha az emberek összefognak...

Ha valaki házat akar magának építeni — miután egyedül nem tudja felhúzni a falakat, összeállítani és felszerelni a tetőszerkezetet... és így tovább — segítséget kér ismerőseitől, szomszédaitól. Összefognak, — azután kezdődhet a munka, s felépül a ház... összefogásban az erő!

— tartja egy régi magyar közmondás, s ez nagy igazság. Ha az emberek összefognak, valamely cél elérésére egyesítik erőiket — legyen bár kis, vagy nagy dologról szó, mindent meg tudnak valósítani, minden célt el tudnak érni.

Járva a megye községeit, megnézve itt is, ott is a most elkészült 1958. évi községfejlesztési terveket, a közös akaratnak, az összefogásnak számtalan szép példájával találkozhatunk. Az emberekben

— s ez a felszabadulástól eltelt évek népnevelő munkájának egyik nagy eredménye, mondhatnánk talán úgy is, hogy pszihológiai vívmánya — egyre inkább előtérbe kerül a közösségi gondolat, az összefogásban rejlő lehetőségek sokoldalú felhasználására való törekvés. Az emberek egyre többen ismerik fel a való tényt, hogy az egyén boldogulása — amennyiben a közösség az egyének összetevője — elválaszthatatlan a közösség előrehaladásától. S így van ez megfordítva is, akár az országos, akár megyei, vagy a helyi — városi, községi — vonatkozásokat tekintjük.

Most elsősorban a helyi vonatkozásokról van szó. Azokról a helyes, és hasznos célkitűzéseket megvalósítani akaró kezdeményezésekről, amelyeknek mozgatója az emberek közös elhatározása és összefogása a megye városaiban és községeiben.

Vegyük csak azokat a célkitűzéseket, amelyeket a városok és községek 1958. évi községfejlesztési tervei összesíte- nek. Ezek a tervek a lakosság széleskörű bevonásával, az emberek észrevételei, elgondolásai és javaslatai alapján készültek el, — tehát már eredendően közösségi jellegűek. A tervek megvalósulásának anyagi alapját és bizonyos mértékű konkrét munkaszükségletét is ugyancsak a községek és városok közössége határozza meg, amikor megszavazta a pénzügyi hozzájárulás mértékét és ajánlotta fel legtöbb esetben a munkában való közvetlen részvételét, azaz: bizonyos mennyiségű társadalmi munkát. A megye községfejlesztési alapja ebben az évben mintegy 21 és negyedmillió forintot tesz ki a terv szerint, s ennek az ösz- szegnek jelentős százaléka — több, mint 2 és félmillió forint — társadalmi munkában értendő.

Milyen beruházások szerepelnek ezekben a tervekben? Egyenként, külön-külön nézve talán nem is tűnnek nagy dolognak, de a falvakban és a városokban minden kisebb, vagy nagyobb létesítmény egy- egy élő problémát old meg. Nézzünk meg néhányat. Egerben 1 129 000 forint a községfejlesztési beruházási terv; az elvégzendő társadalmi munka értéke 44 000 forint. Ebből csak járdaépítésre 135 ezer, az Árnyékszala utca kikövezésére 75 ezer, a színház és a mecset környékének parkosítására 20 ezer, villanyhálózat bővítésére 15 ezer, a lajosvá- rosi új húsbolt létesítésére 10 ezer forintot fordítanak Gyöngyösön 2 056 000 forint — ebből 204 ezer forint értékű társadalmi munka — lesz ebben az évben a községiéj- leszétési alap. A vízvezetékhálózat bővítésére 124 ezer, új orvosi rendelő építésére 120 ezer, a kertmozi építkezésének befejezésére ugyancsak 120 ezer forintot költenek, — hogy csak a nagyobb létesítményekről legyen szó. Hatvan város fejlesztési előirányzata erre az évre mintegy 600 ezer forint A tervben járdahálózat-bővítés, útkövezés, parkosítás, határi kutak javítása, legelőjavítás szerepel. Itt azonban meg kell említeni, hogy az előirányzott községfejlesztési alapnak 30 százaléka társadalmi munka tehát azt jelenti, hogy a város lakosai — ki milyen munkával — közvetlenül részt vesznek a tervek megvalósításában.

A községfejlesztési tervek elkészítése, az anyagi alapok kollektív megszavazása már maga is az összefogás kifejezője, de itt különös jelentőséggel kell megemlíteni, ami mindezen felül van: a társadalmi / munkafelajánlásokat. Azt a tényt, hogy az emberek nem intézik el a község, vagy a város egy-egy problémáját azzal, hogy befizetik a bizonyos százalékú hozzájárulást, hanem maguk is részt kérnek, részt vállalnak a munkából.

cAlwipjaii ml látjuk.

s Két hír

J nyugatnémet tőke pénzeli a gyarmati háborút Al- gériában... A francia gyarmatosítók eddig összesen több mint egymilliárd értékű anyagi támogatást kaptak az algériai háború folytatásához. Eddig az egyik, terjedelmesebb hír. A másik hír rövid, néhány soros csak: Űjabb tömegsírokra bukkantak a lengyelországi Czrane falu közelében. A hitleristák itt olasz, jugoszláv és lengyel hadifoglyokat gyilkoltak le. Eddig a másik, a rövidebb hír.

Látszólag semmi, de semmi összefüggés nincs közöttük. Látszólag. De most, az az ország, amely egyre nyíltabban lép a hitlerista gyilkosok örökébe, amelynek őse alig másfél évtizeddel ezelőtt Czrane falu mellett is tömegsírt avatott — ma egymilliárd márkát ad volt ellenfelének. Egymilliárd márkát annak az országnak, amelynek fiait Oradournál és másutt halomra gyilkolta. Talán épp az a kéz adta, amely tizenegy néhány éve francia vértől csöpögött. Vagy a tizenhárom év elég a vér lemosásához, a feledéshez? Vagy a francia politikai körök céljai kezdenek veszedelmesen hasonlítani a tömeggyilkosok céljaihoz? Algériában is tömegsírok vannak már a legyilkolt hazafiakból?

Két hír, látszólag semmi közük egymáshoz. De csak látszólag!

Kétsxás esztendő után

'~lV öztudomású, hogy Angliában — a szerződések értel- mében — amerikai rakétakilövő támaszpontok vannak. Eddig rendben (?) volna. De azt nemcsak a kívülállók, hanem az angol politikusok is most tudták csak meg, hogy a rakéták hidrogéntöltetei mindvégig amerikai ellenőrzés alatt maradnak. Lényegében tehát a brit földön tárolt rakétákhoz annyi közük van az angoloknak, mint az olaszoknak — a saját földjükön létesített amerikai rakétatámaszpontokhoz.

Kétszáz esztendeje: kereken, hogy az angolokat kiűzték Amerika földjéről, mondván már akkor, hogy Amerika az amerikaiaké. Most, kétszáz esztendő múlva, már amerikai „felségterületek” találhatók az egykori világhatalom, Nagy-Britannia földjén. Vajh, talán elérkezik az az idő is, hogy az amerikaiak kijelenthessék: Anglia is az amerikaiaké? (látó)

beosztva. Történt egyszer, hogy — Nógrádban — az egyik járás hétfőn 1000 hold kukoricavetést jelentett, majd a következő napon visszamasírozott 450 holdra! Melyik volt az igaz? Vannak, akik talán máig is törik a fejüket, ha bele nem fáradtak. Mert ellenőrizni ... azt aztán telefonon nem lehet.

... hogy Jiri Trnka csehszlovák művész bábfilmet készít Shakespeare Szentivánéji álom című víg játékából.

... hogy a szőkék fején 180 ezer szál haj nő, míg a vörösökén csak 50 ezer. Egy férfi fejéről 70 éves koráig 6 és fél kiló hajat nyírnak le.

... hogy a kolozsvári NemB efejezésül egy vállalati anekdotát: egyik nagyvállalatunk igazgatója négyszámjegyű közületi telefonszámlája láttán a következő szöveget firkantotta a Faliújságba: „Jövő elsejétől kezdve minden ügyintéző havi 100 forint telefonátalányt kap fizetéskiegészítésül, a vállalati telefon- számlát viszont — egyenlő arányban — közösen fizetjük.” A rossz nyelvek szerint a következő hónaptól a telefon- számla negyedére csökkent, mert a delikvensek még egymást is árgus szemmel figyelték. A telefnvnfaTanyt viszont megkapták, ha nem is ilyen címen, de prémium formájában, mely a leszorított költségek folytán negyedév végén jelentkezett.

Hát nem volt érdemes?

— pala —

Ez az a plusz, amivel többet és nagyobbat lehet tervezni és megvalósítani annál, amit egyébként az anyagi alap megengedne. Ilyen társadalmi munkával épült meg például a Tarnabodon keresztül vezető új műút; így épült fel Átányban, Kerecsenden a pedagóguslakás; így végezték és végzik el a belvíz levezetési munkákat Aldebrőn és Mező- szemerén. Ez utóbbi községben 80 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak a lakosok és tervét is készítettek, hogy ki, mikor, mennyi ideig dolgozik társadalmi munkában.

, Sokat jelentő dolgok ezek egy-egy város, vagy község életében. Ahány új létesítmény, annyi kisebb, vagy nagyobb probléma megoldását jelenti. És minél több munkát vállaltak és végeztek rajta maguk az emberek, annál kedvesebb, megbecsültebb valamennyi; annál inkább magukénak érzik valamennyit.

Az összefogás, a közös munka, — jó és hasznos dolog Nevelője az embereknek, eredményei újabb és egyre nagyobb közös tettekre serkentenek mindenkit és kézzelfog ható bizonyítékát adják annak, hogy összefogással, közös erővel sok mindent meg lehet valósítani. DER FERENC

zeti Színház bemutatja Brócy Sándor Dada című drámáját.

... hogy az UNESCO statisztikája szerint hetenként 240 millió ember jár 130 ezer filmszínházba. A világon egy év alatt 2 ezer film készül.

Brüsszeli utazás az Ipari Vásár sorsi átékán

A május hó 23-án megnyitásra kerülő idei Vásár egyik legnépszerűbb attrakciója alighanem a feltűnően jelentős nyereménylehetőségeket tartalmazó sorsjáték lesz. Így a húzásoknál osztályon felül három nyerőszám boldog tulajdonosa abban a szerencsében részesül, hogy ingyenesen kiutazhat a Brüsszeli Világkiállításra, öt napig a helyszínen tartózkodhat és visszautazhat, ugyancsak díjmentesen. A további értékesnél értékesebb tizennyolc főnyeremény sorában szerepel egy bárhol felállítható, berendezett kétszemélyes nyaraló, egy barokk-hálószoba, egy 175 és 125 köbcentiméteres motorkerékpár, egy Panni-robogó, egy Moped-kerékpár, egy kárpitozott csőbú- tor-garnitúra, egy magnetofon készülék, 60 liter űrtartalmú Slekthermax hűtőszekrény, egy televíziós készülék, világvevő rádió, ultrarövidhullámberendezéssel, női arany karóra, két mosógép, nagyméretű ebédlőszőnyeg, egy férfi bőrkabát, egy ZORKIJ-jelű fényképezőgép, női import pulóver, nylon fehérneműgarnitúrával együtt.

E főnyereményeken kívül *000 mint 10 000 darab értékes - egyenként 150-250 forint érték között váltakozó — nyeremény is kisorsolásra kerül.

Húzás 1958. június 2-án, délután 4 órakor a Vásár területén.

A sorsjegyek beszerezhetők üdéken az Állami Biztosító, az TBUSZ és az Országos Takarékpénztár fiókjainál továbbá minden megyei és járási székhelyen a postahivataloknál, május 23-tól kezdve a Vásár területén. A sorsjegy ára négy forint.