Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-01 / 84. szám

1958. május 1. csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Népek az emberibb életért, a haladásért, a világbékéért Kilakoltatják Madrid nyomor-övezetének lakóit A spanyol fővárost az elkép­zelhetetlenül sivár és piszkos nyomornegyedek lánca veszi körül. Hogy jött létre ez a nyomorövezet? Évekkel ezelőtt szárnyrakelt a hír, feogy Madridban mun­kát lehet kapni az építőipar­ban. Erre az ország egész te­rületéről, főleg a déli tarto­mányokból, az emberek tíz­ezrei özönlöttek Madridba, — több ezren családostul, sőt né­ha egész falvak lakói. Anda­lúziából, ebből a szegény déli tartományból napszámosok és mezőgazdasági munkások jöt­tek, máshonnan szakmunká­sok, akik nem kaptak falujuk­ban munkát. A legtöbben üres kézzel jöttek, mert otthon teljesen elszegényedtek, má­sok egész „vagyonukkal”, né­hány nyomorúságos ingósággal. Madridban nem volt hely a bevándorlók számára. Erre a város peremén telepedtek le, mert abban reménykedtek, — hogy itt mégis előbb jutnak munkához, mint falujukban. Minthogy nem volt pénzük rendes otthon építésére, néha egyetlen nap alatt nyomorúsá­gos viskókat, úgynevezett ka- bolákat tákoltak össze. Ezek egyetlen helyiségből álltak, a- melyben nincs se víz, se vi­lágítás, semmiféle egészségügyi berendezés. Sok család utolsó ezer pezetáját adta oda vala­kinek, aki nem is volt illeté­kes az engedély megadására, hogy a város peremén, ame­lyet a városvezetőség „zöld övezetnek” minősített, felépít­hesse kalyibáját. Tíz-tizenkét- tagú családok húzódtak meg ezekben a viskókban, vagy több kisebb család közösen. Az évek folyamán 24 ezer ilyen viskóból álló nyomorövezet jött létre Madrid körül. Ha viskónként csak nyolc lakót számítunk, akkor is közel 200 ezer ember él itt a legsivá- rabb körülmények között. A kormány 1957-ben elren­delte, hogy ezentúl csakis azok költözhetnek Madridba, akik lakóhelyükön írással igazolják, hogy lakást és munkát kapnak a fővárosban. Ugyanakkor még egy rendeletet hozott, amely szörnyű pánikot keltett a nyo­morövezetben — utasította a város vezetőségét, hogy a „zöld övezet”-ben lévő kabolákat egytől-egyig le kell bontani. Zokogó anyák és gyermekek, kék munkaruhás férfiak tö­megei vonultak a városháza elé, hogy a kormányintézke­dés ellen tiltakozzanak. A nyo­morövezet közel 200 ezer la­kosa állandó rettegésben él, hogy visszatoloncolják őket szülőfalujukba, ahol még any- nyi remény sincs a munkára, a megélhetésre, mint a mad­ridi nyomornegyedekben. Ugyanakkor bent, Madrid szívében, 15,000 nagy luxus­lakást kínálnak vételre — többnyire csillagászti összege­kért. „Még több, mint ötven nap” — írta Guy Noel a szü­leinek. Még több, mint ötven napot kell Algéria föld­jén töltenie, míg visszatérhet Fran­ciaországba és vi­szontláthatja az övéit... Aztán a há­ború megölte. A temetés után Guy édesanyja számlát kapott 37,261 frankról. — Ebből 565 frankba került az, hogy a háromsztnü fran­cia zászlót ráterí­tették fia koporsó­jára. Madame Noéit, aki megtagadta a 1960-tól kezdve évente 100.000 lakás épül az NDK-ban Míg Nyugat-Németországban ipari építkezéseknek is, mint például a lübbenaui, berzdorffi és trattendorfi erőművek, a hatalmas „Schwarze Pumpe” barnaszén-kombinátok stb. — Ezen túlmenően a termelőszö­vetkezeteknek és gépállomá­soknak nemcsak szép, tágas lakásokra van szükségük, ha­nem korszerű gazdasági épüle­tekre is. Az építészeti dolgozók érte­kezletén, amelyen 2500-an vet­tek részt, rögzítették a felada­tokat és megfogadták, hogy munkájuk során a legmesz- szebbmenő takarékossággal igyekeznek az építkezési költ­séget csökkenteni. A berlini építőmunkások képviselői vál­lalták, hogy a NSZEP V. kong­resszusáig, amelyet májusra tűztek ki. 3700 lakást adnak át beköltözésre. az építkezés területén is ha­nyatló tendencia mutatkozik, — 1957-ben tíz százalékkal ke­vesebbet építettek, mint 1950- ben —, Az NDK építészeti dol­gozóinak nemrégen tartott ér­tekezletén arról tanácskoztak, miként lehet egyre többet, job­ban és szebben építeni. Nem­csak az a nagyszerű célkitűzés, hogy 1960-tól kezdve évente 100 ezer lakást építenek, hogy lehetőleg minél előbb minden család saját lakással rendel­kezzék. Ugyancsak gyors ütem­ben kell elkészülniük a nagy 565 frank ... háború által elra­gadott fia temeté­si költségeinek ki­fizetését, a reimsi törvényszékin elé idézték. A riemsi asszo­nyok megígérték neki, hogy ők is ott lesznek.. Tavaszi támadás Japánban A tavasz beköszöntésével újabb lendületet vett a mun­kásmozgalom a japán szigete­ken. A mozgalom élén a japán szakszervezetek főtanácsa (SOHIO) áll. Szinte hagyo­mánnyá vált már, hogy Japán­ban a munkás-megmozdulások és a sztrájkok két szakaszban folynak le: tavasszal és ősszel. Ennek magyarázata, hogy a tél meglehetősen zord Japán­ban és ezáltal növekednek a munkások anyagi gondjai. — Ezért még ősszel igyekeznek kicsikarni a vállalkozóktól a munkabéremeléseket. Tavasz- szal viszont megkezdődnek az építkezések, a mezei munkák, ideiglenesen növekszik a fog­lalkoztatás és a dolgozóknak több lehetőségük van követe­léseik kiharcolására. A múlt évi tavaszi sztrájkhullám a szó szoros értelmében kiter­jedt az ország egész területére. A tőkések kénytelenek voltak engedményeket tenni. Többek között átlagosan 7—8 százalék­kal emelkedett a munkabér. A drágaság gyors növekedése azonban hamarosan utolérte, sőt túlszárnyalta a munkabér- emelkedést. A munkásosztály tehát most megint kénytelen munkabérének növelésért har­colni. MI AZ ŰJ AZ IDEI „TAVASZI TÁMADÁSBAN”? A munkások most nemcsak a munkabér emelésére töre­kednek, hanem azt akarják, hogy a fizetési pótlékokat igaz­ságosan osszák el. Itt ugyanis arról van szó, hogy bérpótlé­kot csak az kap. aki nem vesz részt szakszervezeti mozgalom­ban és a vállalkozók kegyeit keresi. A vállalattulajdonosok ilymódon szakadást idéznek A Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatairól A Szovjetunió külkereskedel­mi kapcsolatai évről-évre bő­vülnek. Míg a Szovjetunió 1946-ban csupán 40 országgal állt kereskedelmi kapcsolat­ban, addig ma már ez a szám több mint 70-re emelkedett. Tavaly és 1958. első hónapjai­ban első ízben kötött keres­kedelmi szerződést Marokkó­val, Tunisszal, Kambodzsával, Japánnal és Ceylonnal. A szov­jetunió külföldi kereskedelmi kapcsolatait a kölcsönös ér­dekek tiszteletbentartása jel­lemzi. 1946-ban a Szovjetunió kül­kereskedelmi forgalma 5.7 mil­A Szovjetunió Szakszerve­zetei Központi Tanácsa tikár- ságánák döntése szerint a szovjet turisták 1958. második negyedévétől kezdve az eddi­ginél több külföldi országba Moszkvai május elsejék Derűs tavaszi napsütésben ragyognak a Kreml csillagai, a könnyű szél meg-meglobogtat- ja a vörös zászlókát. Minde­nütt kacagó jókedv, nóta, tánc, zsivaj. Hogyan is töltik. hát a moszkvaiak a május eljesét? Az utcákon és tereken min­denütt nagy az élénkség. Sok a szabadtéri színpad, ahol egy­mást váltják az öntevékeny művészek és együttesek, sőt a legjobb fővárosi művészek is fellépnek az ünneplő moszkvai- ak ezrei előtt. ^ A Május 1. utcában a zene-> kar talp alá valót húz a fia- > tatoknak, hiszen ma — életko- < rátái függetlenül — mindenkit fiatal. Még nézni is jó, milyent könnyedén, milyen önfeledten t keringenek a párok. < A közeli röplabdapályákon í vidáman pattog a labda, s at szurkolók tréfás megjegyzésekt közepette biztatják csapatukat. < . A tér másik oldaláról lányok < kacagását hozza a szél. < Amott, a tömeg kellős kö- < zepén, hirtelen széles kör tá- < mad, s egy deli legény hetykén < félrecsapott kalapban, már < ropja is a tüzes orosz táncot. < A körülállók lelkesen tapsol- < ják az ütemet. Az egyik Met- < ro-állomás előtti téren a’ Moj-; szejev együttes szerepel. A; jobbnál-jobb számokat viha- J ros tap jutalmazza. ! A villamosok, autóbuszok, < trolibuszok véget nem érő ára-« datban ontják a parkokba, —; vendégségbe, szórakozni igyek-; Vő tarka sokaságot. '. A Szokolnyik-parkot főleg a\ gyermeksereg száll ja meg. Mi-', lyen szép is ez az ünnep, —: mennyi játék, kacagás, móka. Forog az óriáskerék, száll a hinta. Egy-egy kis huszárt a mamája bizony csak komoly közelharc árán tud „kiemelni” • nyeregből. A Moszkva-folyón lomha la­dikok úsznak, rekedthangú motorcsónakok hasítják a vi­zet, karcsú hajók suhannak utasaikkal. Este aztán kigyúlnak az ün­nepi kivilágítás fényei. Az Ál­lami Egyetem épülete olyan, mint valami mesebeli kristály­palota. Úgy tűnik, mintha a jókedvvel együtt az égbolt is magasabbra emelkednék a zsi­bongó, újjongó város felett. Megnyílnak a művelődési otthonok, színházak, hangver­senytermek kapui. Sok helyen ifjúsági bált rendeznek. A ké­ső éjszakáig szól a zene, száll a dal, s a párok fáradhatatla­nul ropják a táncot. Így töltik a moszkvaiak má­jus elsejét, a tavasz és a mun­ka, a béke és a népek közötti barátság nagy ünnepét. utazhatnak. Ez év április és június között 7000 szovjet tu­rista — köztük sok fiatal — utazik a világ 20 országába. Főképpen a testvéri szocialis­ta országokat látogatják meg, de felkeresik Angláit, Hollan­diát, Belgiumot, Luxemburg­ba. Olaszországba, Franciaor­szágba, Finnországba és Svéd­országba is ellátogatnak. A „Grúzia” szovjet motoroshajó Európa-körüli utat tesz meg. Hat hónap alatt több mint 10 000 szovjet turista látogatja meg a világ 23 országát. A külföldi turistautak meg­szervezésével eddig a központi szakszervezeti bizottságok fog­lalkoztak. Most a helyi szak- szervezeti tanácsokat is felha­talmazták erre. liárd rubelt tett ki. Tavaly már 35 milliárd rubeles forgalmat bonyolított le. Az emelkedés egyik döntő tényezője, hogy gyors ütem­ben fejlődött gazdasági együtt­működésük a népi demokrati­kus országokkal. Az 1946—1957 közötti időszakban a szocialis­ta országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalom több mint hatszorosára, a kapita­lista országokkal kapcsolatos forgalmuk pedig több mint 2.5 szeresére növekedett. Csaknem hatszorosára emelkedett az ázsiai és afrikai országokkal folytatott kereskedelmük. elő a dolgozók soraiban és gyengítik harcukat. Ezenkívül. most a tanítók szakszervezete is aktívan vé­delmezi jogait. Ez a szakszer­vezet a japán dolgozók egyik legharcképesebb osztaga. Nem­csak munkabéremelést követel, hanem azt is. hogy hatálytala­nítsák a „tanítók munkaképes­ségének felülvizsgálása” néven ismert reakciós intézkedést. — Japán vezető körei ezzel a fe­lülvizsgálással szeretnének megszabadulni a haladó érzel­mű pedagógusoktól, akik nem hajlandók a militarizmus szel­lemében nevelni a fiatal nem­zedéket. Röviden ez a lényege a ja­pán dolgozók tavaszi sztrájk­mozgalma folóiZrkiiléséhek. Gyárkémények füst nélkül Alekszander Smuc szlovéniai technikus két évvel ezelőtt fel­szerelte találmányát a kranyi IBI gyár egyik kéményébe. Azóta ez a kémény nem áraszt­ja el a környéket sűrű füst- gomolyokkal, mint azelőtt. Sőt, azt a látszatot nyújtja, mintha a gyár nem is működne. Smuc találmánya lépcsőzetes rács-sorozatból áll, amely le­hetővé teszi a szén tökéletes elégését. A találmány kitűnően bevált és Smuc szabadalmaztat­ta is. Az említett gyár a ta­lálmány révén évente 5—6 mil­lió dinár értékű tüzelőanyagot takarít meg. Üzembe helyezték az első román gyártmányú komplex atomfizikai kutató berendezéseket A nyugatnémet fiatalok május elsejei harci jelszava: atomfegyvermentes Közép-Európát! A Román Atomkütatő Inté­zetnél nemrégen két új beren­dezést helyeztek üzembe: egy neutron-szelektort, és egy ne- utron-szpektográfot. Ezek az első Romániában készült atomfizikai kutatóberendezé­sek. Tervezői a Tudpmányos Akadémia atomfizikai intéze­tének laboratóriumában doéozó szakemberek. Az ú.i berendezé­sek lehetőséget nyújtanak ar­ra, hogy a tudósok elektroni­kus úton tanulmányozhassák a reaktorokban előállított neut­ronok hatására végbemenő nukleáris folyamatokat. A má­sodperc milliomod részének pontosságával működő szelek­tor időben, a szpektográf pe­dig térben választja külön, se­bességük és energiájuk szerint roknyi osoporjára. Az atom-', fegyverkezési határozatot a; nép akaratával szembesze- szegülve hozták meg. ; Wagner bejelentette, hogy: Nyugat-Berlin ifjúsága újabb: akciókra készül és mindaddig! nem szünteti be a harcot,: amíg el nem oszlik az atom-: fegyverkezés veszélye. Kurt Neubauer, szociálde­mokrata szövetségi gyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy a nép hangját nem lehet töb­bé elhallgattatni. Adenauert is térdre lehet kényszeríteni. Weckerling nyugatberlini diák-lelkész az atomveszélyre való tekintettel határozottan elítélte a kommunistaellenes- séget. Emlékeztetett Thomas Mann szavaira, miszerint a kommunistaellenessé g száza­dunk alapvető ostobasága. Emlékeztetett arra, hogy a fasiszta koncentrációs tábo­rokban, a szörnyű borzalmak közepette, egymásba fonó­dott a • legkülönbözőbb embe­rek keze. Most is egységesen kell harcolni, világnézetre való tekintet nélkül, s ha ez így lesz, akor ez a harc fel­tétlenül győztes lesz. Nyugat-Németország más városaiban is egyre gyako­ribbak a tiltakozások az atomfelfegyverzés ellen. Má­jus elsején bizonyára másutt is ezzel a jelszóval vonulnak fel: Atomfegyvermentes Kö- zép-Európát. a reaktorból kilépő neutronok nyalábjait. A fenti jellegzetességeket is­merve. megállapítható a neut­ronok és a vizsgálati anyagok kölcsönhatása. Az atomreaktor kibővítése a két ú.i készülékkel, kiszélesíti a neutronfizika tanulmányozá­sának anyagi alapját Romániá­ban. Neves angol személyiségek a világbékéért Az angol békebizottság a napokban felhívást tett közzé, amelyben szót emel az atom­fegyverek betiltására, a lesze­relés és az európai biztonság érdekében. A felhívás aláírói között ed­dig 17 képviselő, két érsek — a manchesteri és a birming­hami érsek —, számos neves szakszervezeti vezető, író, egyetemi professzor, jogász, tudós — így például Lord Ber­trand, Russel, J. D. Bernarpro- fesszor, E. H. S. Burhop fizi­kus —, valamint több városi tanácsos szerepel. Az aláírók között ott találhatjuk a kü­lönböző békeszervezetek — így például az „atomleszerelésért folytatott hadjáratot” és a „szocializmus győzelméért har­coló csoport” — vezetőit, az al- dermastoni menetelés résztve­vőit és a munkásmozgalom képviselőit. Az aláírás befeje­zése után a felhívást valószí­nűleg augusztusban átnyújtják Macmillannak, Eisenhowernek és Hruscsovnak. A felhívás a következő négy pontból áll: 1. Vessünk véget valamennyi atomrobbantási kí­sérletnek. 2. Mondjunk le az atomfegyverek gyártásáról és használatáról. 3. Vessünk vé­get a fegyverkezési versenynek és hajtsuk végre valamennyi fajta fegyverzet általános csök­kentését. 4. Hozzuk létre az atommentes övezetet Európá­ban, ami egy általános euró­pai biztonsági rendszer meg­valósításához vezethet. Szovjet turisták a világ huszonhárom országában jón ez is a rendőrségé volt, vagy az amerikaiaké? A néma tüntető menet el­indult, s amerre vonult, min­denütt újabb csoportok csat­lakoztak hozzá. Végelátha­tatlan sorokban meneteltek a fiatalok és idősebbek együtt s járdákról így kiáltottak fe­léjük: Jól van fiúk, így kell ezt csinálni! — A rendőrség tehetetlen volt. Hogy leg­alább a látszatot mentse, hat rendőrkocsit rendelt a menet élére, s a felvonulók mellett motorkocsis rendőrök cirkál­tak. A menet végén ismét rendőrkocsik, hangszórók, rabszállító kocsik. S hol van­nak a fecskendők? — gúnyo­lódtak a fiatalok... A nagy rendőrapparátus felvonulta­tása elvétette célját: nem Bonn erejéről, hanem éppen ellenkezőleg, félelméről tett bizonyságot. A nagygyűlés helyén a szó­nokok egyike, Horst Wagner, a nyugatberlini fémmunká­sok szakszervezetének ifjú­sági titkára a többi között ezeket mondotta: A bonni szövetségi gyűlés kettéosz­totta a német népet: az atomfegyverkezést ellenzők óriási táborára és az atom­fegyvereket követelők ma­; Április 15-én a nyugatber- ;lini fiatalok eddigi legna­gyobb tüntetésén, Nyugat- ; Németország atomfelfegyver- !zése ellen, egyöntetű helyes­léssel fogadták el az egyik Iszónok javaslatát, hogy mú­lj us elsején „Atomfegyver- Imentes Közép-Európát” jel­iszár alatt vonuljanak fel. í Az április 15-i tiltakozó > felvonulás és nagygyűlés ía nyugatnémet fiatalok béke- iakaratának drámai megnyilvá­nulása volt. Tizennyolc nyu- >gatberlini ifjúsági és diák- szervezet atomgyilkosság el­> len harcoló akcióbizottsaga- >nak hívó szavára, ezres tö­> megekben özönlött Nyugat­> Berlin fiatalsága a gyüleke­zés helyére. 18 órára nem- l csak a Wittenberg teret, ha- inem a környékbeli mellékut­cákat is megtöltötték a fia- italok. Mások is jöttek ezré­> vei: asszonyok, férfiak, akta­i táskákkal, hadirokkantak i magukhajtotta kocsijukon. A z fiatalok feje felett ilyen < harci jelszavak hirdették a i transzparensek százain, hogy ia nyugatnémet fiatalságot <nem lehet többé feláldozni a > fegyvergyárosok, a bányabá- >rók, a monopolisták érdekei­dnek: „Hirosima—N agaszaki— < Berlin?” Tárgyaljatok!” ■— \„Végetvetni a nukleáris kí- isérleteknek!” — „Hadat üze­nnünk az atomháborúnak!’’ = „Harcra fel a szervezett tö­meggyilkosság ellen!’” S aki nem tudott a Wit­tenberg tér közelébe jutni, a mellékutcákon osztott röpla­pokból tudta meg a fiatalok nagy megmozdulásának okát: „Életünkről van szó, az éle­tünk forog kockán! Néma tüntetés az atomgyilkosság ellen! A lakosság 83 százalé­ka ellenzi Nyugat-Németor­szág atomfelfegyverkezését. Mit tesz Bonn?” Hogy mit tesz Bonn ? — Igyekszik felhajtani, a nép­ből kisajtolni a pénzt a fegy­verkezéshez, igyekszik az új Wermachtot minél ütőképe­sebbé tenni, igyekszik a nép akaratának megnyilvánulá­sát elfojtani, mint például április 15-én Berlinben. A rendőrök egész hadát vonul­tatták fel a fiatalok gyüle­kező helyére és a felvonulási út mentén. Az Ansbacher ut­cában, a tértől északra 11 rendőrkócsi sorakozott fel, a Bayreuther utcában négy, s lehetne sorolni tovább. Min­denfelé járőrkocsik, hangszó­rós kocsik, rabszállító kocsik cirkáltak, a felvonulási út mentén tízesével sorakoztak fel a rendőrök. A tér felett egy helikopter keringett. Va-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents