Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-28 / 106. szám
1958. május 28., szerda NEPCJSAO 5 (Tudósítónktól.) A harmadik nap reggelén került sor a szőlőtermelők ankétjére, melyen az ország minden részéből érkezett szak. emberek, tudományos kutatók, termelőszövetkezeti és egyéni termelők vitatták meg a szőDögei Imre elvi Bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében üdvözölte az ankét részvevőit. Előadása első részében a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. A mező- gazdasági termelés fontos szerepet tölt be népgazdaságunkban. A nemzeti jövedelem több mint 39 százaléka a mezőgazdaságból származik, a mezőgazdasági termékek alapját képezik a dolgozók ellátásának és a népgazdaság ösz- szes exportjának, mintegy 38 százalékát adják. Növeli a mezőgazdasági termelés jelenlőtermelés problémáit. Az ankétet Varga Ferenc, Gyöngyös városi tanácsának vb. elnöke nyitotta meg, majd Dögéi Imre elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány földművelésügyi minisztere tartotta meg a vitaindító előadást. árs beszámolója tőségét az is, hogy az ország dolgozóinak több mint 44 százaléka ezzel foglalkozik. Ez a néhány szám is mutatja, hogy egész népgazdaságunk fejlesztése, a dolgozó nép életszínvonalának szempontjából, nem lehet közömbös számunkra a mezőgazdasági termelés helyzete. Elmondotta, hogy az ellenforradalom óta eltelt másfél év alatt a kormány számos intézkedést tett a mező- gazdasági termelés fejlesztése, a parasztság termelési kedvének fokozása érdekében. Biztosítottuk a mezőgazdaság zavartalan termelését 'Az elmúlt évben a beadási rendszer megszüntetése után rendeztük a felvásárlási árakat, úgy, hogy a szorgalmasan dolgozó termelőszövetkezetek és egyéni parasztok megtalálják számításukat. Növeltük a mezőgazdasági termelés anyagi ellátottságát, több műtrágyát, vetőmagot, tenyészállatot és eszközt bocsátottunk a termelők rendelkezésére, s ezzel lehetővé tettük a termelés zavartalan menetét. A mezőgazdasági dolgozók, a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni parasztok látva a kormány által tett erőfeszítéseket, fokozták a termelő munkát. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az ellenforradalom utáni nehéz helyzet ellenére, tervüket túlteljesítették, s a növénytermesztés csaknem minden ágában 15—20, ső,t annál is nagyobb százalékkal nagyobb termésátlagokat értek el, mint az egyéni termelők. Az elért eredmények ellenére sem lehet azt mondani, hogy mezőgazdaságunk termelése kielégítő. A legtöbb hiba, hogy még mindig keveset és drágán termelnek A termelés eredménye, jórészt az időiárás függvénye. Ez nagymértékben ingadozóvá teszi az évenként termelt mezőgazdasági termékek mennyiségét és értékét, így nem támasztja alá a szocialista népgazdaságra jellemző tervgazdálkodást. A mező- gazdasági termelés mai helyzete még nem teszi lehetővé, hogy a lakosság szükségletének megfelelően növeljük a mezőgazdasági termékek mennyiségét és csökkentsük az árakat. A világpiacon számos mezőgazdasági termékünk a magas termelési költségek miatt nem versenyképes. A magas termelési költségek legfőbb oka az alacsony termésátlagok. Amíg nálunk több év átlagában a cukorrépa átlagtermése például hektá- ronkint 154 mázsa volt, addig a Német Demokratikus Köztársaságban 214, Csehszlovákiában 208. Részletesen elemezte ezután Dögéi elvtárs, mi az oka mezőgazdasági termelésünk elmaradottságának. Az első és legfontosabb a mezőgazdaság szétaprózottsága, ami nem teszi lehetővé, hogy általánosan alkalmazzuk a nagy termelési eredményeket biztosító korszerű termelési módszereket. Ezért nem használhatjuk fel kellően a gépeket, a nemesített vetőmagot, a műtrágyát, s egyéb, a technika mai állása szerint rendelkezésre álló anyagi feltételeket. Ugyanakkor nagyon sok emberi munkát fordítunk a termelésre. Mezőgazdaságanlc fejlesztésének nagy akadálya a birtokelaprózódás Részletesen taglalta a hazánkban végbemenő birtokelaprózódást, ennek okait, s foglalkozott azzal, hogy az egyéni kisparaszti gazdaságok nem növelik a termelőeszközök mennyiségét. A Magyar Tudományos Akadémia Mező- gazdasági Üzemtani Intézete megállapította, hogy 1955—56. között a megvizsgált 96 kisparaszti gazdaságban a gépek és a gazdasági épületek értéke csökkent. Tehát az elmúlt években a kis gazdaságok nem növelték a termelőeszközök mennyiségét, ez természetszerűen azt jelenti, hogy nem növekedhetett megfelelően a termelés színvonala sem. A kisparcella gazdálkodásnak sehol a világon nincs meg a létalapja — mondotta. — A kapitalista országokban az egyéni kisgazdaságokat egyre inkább kiszorítják a hatalmas kapitalista gazdaságok. Nyu- gat-Németországban az úgynevezett zöld-terv alapján tervszerűen számolják fel a mező- gazdasági kisüzemeket, mert nem rentábilisak. Nálunk, a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítása, a parasztok önkéntes szövetkezése alapján folyik. A Szovjetunióban már több mint 30 év óta kollektív nagyüzemi gazdálkodás van, Kínában a parasztok 96. Bulgáriában 87, Csehszlovákiában 60, Romániában pedig több mint 42 százaléka tömörült szövetkezetbe. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a kis parcellás gazdálkodás elavult, nem tud lépést tartani a technika rohamos fejlődésével. Hangsúlyozta, ha mi nem tartunk lépést ezzel a világméretekben folyó fejlődéssel, az országunk elszegényedését, végső fokon népgazdaságunk egyensúlyának felbomlását eredményezi. Nyilvánvaló, hogy ez nem érdeke sem a munkásosztálynak, sem a dolgozó parasztságnak. Éppen ezért az MSZMP-nek és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak határozott célja, hogy a dolgozó parasztsággal egyetértésben mielőbb megteremtsük a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságot. A kormány minden segítséget megad ahhoz, hogy ez az átalakulás minél könnyebben, gyorsabban bekövetkezzen. Ezt nyíltan és világosan meg kell mondanunk, mert dolgozó népünknek és a dolgozó parasztságnak ártanánk, ha elhallgatnánk. Országunkban kiváló adottságok vannak a szőlőtermelésre Ezek után rátért a belterjes gazdálkodás, ezen belül a kertészet, a szőlő- és gyümölcs- termelés fontosságára. Ezek közül is kiemelkedik a szőlő- termelés és a borgazdaság jelentősége — mondotta —, mert országunkban kiváló természeti adottságok vannak a szőlőtermelésre. Éghajlatunk alatt a bor íze, zamata és illat-anyaga jól kifejlődik, s ezek tökéletes harmóniája folytán boraink világviszonylatban is első helyen állnak. Talajunk összetétele, minősége és fekvése rendkívül változó. A gyenge futóhomok és a me- redekebb domb, vagy hegyoldalak célszerű hasznosítása nagyjelentőségű kérdés, s hazánkban több százezer hold homokon és az egyébként szántóföldi művelésre csaknem teljesen alkalmatlan domb- és hegyvidékeken igen nagy lehetősége van a szőlőtermesztésnek és ezzel gyakorlatilag is új területeket vonunk be a termelésbe. Az egyes borvidékeken élő termelők tízezreinek évtizedek alatt felhalmozódó szakmai gyakorlata igen nagy értéket jelent. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében súlyos hibát követnénk el, ha ezt az értéket nem vennénk számításba, illetve nem hasznosítanánk. A szőlőtermelés fejlesztését indokolja a lakosság megnövekedett, s egyre növekvő igénye, s exportlehetőségeink jobb kihasználása. Annak ellenére, hogy a mező- gazdasági termelésben ilyen nagy jelentősége van a szőlő- termelésnek, az utolsó két évtizedben csökkent a szőlőterület, kisebbek a termésátlagok, s romlott a minőség is. A szőlőterület 1948-tól 1957-ig 73 000 kát. holddal csökkent, 1938. óta nincs megfelelő ütemű felújítás, s nem végzik a tőkepótlást. Mivel a filoxéra-vész utáni felújítás óta már több mint 50 esztendő telt el, a szőlők jelentős része felújításra vár. Most az a feladatunk, hogy minél gyorsabban pótoljuk a mulasztásokat és szőlő- termesztésünket magasabb színvonalra fejlesszük, mint amilyen volt. Történelmi borvidékeink felújítása A továbbiakban szőlőtermelésünk fejlesztésének módszereivel foglalkozott részletesen Dögéi elvtárs. Mindenekelőtt nagy gondot kell fordítani arra — mondotta —, hogy történelmi borvidékeink felújításával, a kiváló minőségű fajták fel- használása útján egységes, nagymennyiségű, jó minőségű bort termeljünk és lényegesen csökkentsük a termelési költségeket. Figyelembe kell venni, hogy megnövekedett a szükséglet csemegeszőlőből, s ezért növelni kell a jőminősé- gű csemegeszőlő-területet. A termésátlagot fokozni, a minőséget javítani, a költségeket csökkenteni csak a korszerű termelési módszerekkel, a gépesítés nagyarányú fokozásával tudják. Foglalkozott a továbbiakban a fiatalság problémáival is. A parasztfiatalságnak megnövekedett a kulturális, anyagi igénye, s nem akarják szüleik életét élni. Ez így helyes is. A megnövekedett igényeket azonban a régi elavult termelési módszerekkel nem lehet kielégíteni, más szóval annak, hogy a fiatalság ne hagyja ott a mezőgazdaságot, előfeltétele a mezőgazdaság gépesítése. Gyakran felmerül az a kérdés, van-e perspektívája a szőlőtermesztésnek, a borgazdálkodásnak. Ezekre csak azt lehet felelni: igen. Beszélt arról a továbbiakban a miniszter elvtárs, hogy készül a szőlő- termesztés 15 éves távlati terve, melynek alapján a jelenlegi 3400 holdnyi, túlnyomó- részt kiöregedett, hiányos szőlőket teljes termőerejűvé tesz- szük, s ezen túlmenően mintegy 30 000 kát. holddal növeljük. A felújítás és fejlesztés eredményeként a szőlő átlagtermését az 1950—55. évi átlagos 12,6 mázsáról 1975-re 25 mázsára növeljük. Ez jelentős mértékben biztosítja a belső és az export-igényeket, s fokozza a szőlőtermesztés gazdaságosságát is. Ezt a nagy feladatot csakis az állam és a termelők összefogásával lehat megoldani. Az új telepítéssel évtizedekre meghatározzak a termelési irányt A szőlőtermesztésben kell a legnagyobb céltudatosságot, tervszerűséget érvényesíteni, mert évtizedekre határozzuk meg egy adott terület termelési irányát, művelési módját, minőségi feltételeit. Ez nem új dolog, az egész világ valamennyi szőlőtermelő országában erélyes intézkedéseket hoznak a szőlőtermelés célszerű kialakítása érdekében. Mi is azt tervezzük, hogy még ez év nyarán olyan törvényes előírásokat adunk a szőlőtermesztés fejlesztésére, amely tervszerűséget biztosít a művelési módszer és a fajták megválasztása szempontjából. Súlyos hibákat követnénk el, ha a már megindult szölő- rekonstrukció végrehajtása során munkánkat tervszerűtlen- ség, rendszertelenség jellemezné. Ezzel hosszú évtizedekre tönkretennénk szőlőtermelésünket. Nagy gondot kell fordítani — hangsúlyozta — a telepítés módszerének kiválasztására is. Itt azt kell figyelembe venni, hogy az egész világ mezőgazdasági termelése a gépesítés felé halad. Az MSZMP-nek és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak határozott célkitűzése, hogy országunkban a dolgozó parasztsággal egyetértésben, önkéntes alapon megteremtsük a szocialista mezőgazdasági nagyüzem rendszerét. Ezért már most úgy kell telepíteni a szőlőket, hogy géppel művelhessük. Ka ezt nem tennénk, saját magunk vetnénk gátat szőlőtermesztésünk fejlesztésének, a gazdaságos termelésnek és a világpiacon nem lennénk versenyképesek. Felhívta a figyelmet külön arra, hogy gondosan kell megválasztani az egyes termőtájaknak, borvidékeknek legjobban megfelelő szőlőfajtákat. Ezért véget kell vetni a rendszertelen telepítésnek, mely még a legutóbbi időkben is folyt. Egy-egy termőtájon csak az engedélyezett fajtákat lehet telepíteni, a di- rekt-termö szőlő telepítését meg kell akadályozni, a meglevőket újra telepítéssel ki kell irtani. Jó lenne — mondotta —, ha ebben a munkában a gyöngyösi szőlőtermelők járnának élen, mert Gyöngyös szőlőtermelésének leromlását elsősorban a nagyarányú direkt-ter- mő szőlők telepítése okozta. Ezek után a jó szaporító anyag termelésének fontosságáról beszélt. Jogosan vetik fel a szőlőtermelők, hogy jelenleg is nagy spekuláció van a szőlőt szaporító anyagokkal, s ez azért történhetett, mert az előző években nem készültünk fel megfelelően ilyen nagyarányú szőlőtelepítésre. Ezt a hiányt most új állami anyagtelepek létesítésével, törzsszőlők telepítésével igyekszünk pótolni. Ennek azonban két- három év múlva mutatkozik csak hatása, de addig is törvényes intézkedésekkel akarunk gátat vetni a szőlő-sza- porító anyag termelése terén mutatkozó visszaéléseknek. — Olyan intézkedéseket teszünk, hogy csak államilag ellenőrzött és a szabványoknak megfelelő telepítésre engedélyezett fajtájú szölő-szaporító anyag kerüljön forgalomba. A szőlő-szaporító anyagfajta azonosságáért és szabvány szerinti minőségéért az eladónak meghatározott ideig anyagilag is felelnie kell. Átdolgozzuk az érvényben levő bortörvényt is, elsősorban abból a szempontból, hogy fokozottabban védjük a borok minőségét, biztosítsuk a magyar bor világhírnevének védelmét. Beszélt arról, hogy ebben az évben a borárakon csak olyan mértékben változtatnak, hogy a jó minőségű és kiválóan kezelt borok a tényleges minőségnek megfelelő áron kerüljenek átvételre. A továbbiakban Ígéretet tett arra, hogy a csemege- szőlő árát a termelők kívánságának figyelembe vételével, a bor árával arányosan állapítják meg. A továbbiakban beszámolt arról, hogy az idén is biztosították teljes egészében a réz- gálic- és raffia-szükségletet. Szőlőkaróban mutatkozik hiány, azonban nagy erőfeszítéseket tesznek ennek felszámolására is. Emellett azonban szükséges, hogy az arra alkalmas területen minél nagyobb mértékben térjenek rá a modern, gépesíthető, huzalos támaszberendezések alkalmazására. Ismertette azt az anyagi segítséget, amit az állam a szőlőtelepítéshez nyújt. A termelőszövetkezetek talajforgatásra, ültetésre, szaporító anyag és karó beszerzésre, hosszú le- iáratú hitelt kapnak, melynek 80 százalékát elengedi az állam sikeres telepítés esetén. Segítséget kapnak az alacsonyabb típusú szövetkezetben történő telepítésekhez is. Végezetül összefoglalta még- egyszer röviden a tennivalókat, s újra kihangsúlyozta: a szőlőtermelésben fokozott jelentősége' van a termelők ösz- szefogásának, ezért tette lehetővé a kormány a hegyközségek megalakítását. Dögéi elvtárs beszámolója után kedves jelenet következett: a gyöngyösi gazdakör tagjainak nevében Bállá János, a gazdakör elnöke üdvözölte a miniszter elvtársat, s egy gyöngyösi borpárlattal telt kulacsot adott át neki. Hozzászól ások A beszámoló után elsőnek Katona Zsigmond szólalt fel. Részletesen foglalkozott a szőlők jelenlegi állapotával. Elemezte a termésátlagokat, s ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy egész sor alapvető munka elvégzésével, legkevesebb 50 százalékkal lehetne növelni a termésátlagot. Foglalkozott a szőlőmunkák gépesítésének problémájával, s elmondotta, hogy a következő öt év alatt meg kell oldani a növényvédelem gépesítését, fogatos nyitó- és fedő-ekék, kultivátorok, csörlő vontatású nyitó- és fedő-ekék alkalmazását, homokos, kötött talajon és a hegyvidéken. Részletesen foglalkozott a fajta-kiválasztás jelentőségével, s' elmondotta, elsőnek Európában megteremtik a szelektálás lehetőségét, a legjobb anyagokat elit-szölötelepeken szaporítják el. Ezzel nemcsak a termés minőségét, hanem a bor mennyiségét is nagy mértékben lehet növelni. Dr. Soós István, a borkezeléssel kapcsolatos problémákról beszélt. Elmondotta, milyen eredményeket értünk el a borkezelés gépesítésében, külön kiemelte a Heves megyei vörösbor feldolgozó üzemet. Elmondotta, nem elég megtermelni a szőlőt, korszerű borfeldolgozó és kezelési eljárásokkal tovább kell biztosítani a minőség javítását. Ismertette, hogy az állami borpincészetekben a további feladat a borkezelés nagyobbmé- retű gépesítése. Pneumatikus sajtók alkalmazása a hidraulikus sajtók helyett, egyharma- dára csökkenti a sajtoiási időt. A gyöngyösi ktsz bogyozógé- peket készít közép-gazdaságok számára. Alkalmazni kell több cefreszivattyút. Beszélt arról, a továbbiakban, miiven fontos a megfelelő szakember-gárda kiképzése is. Pál József a SZÖVOSZ részéről a hegyközségek megteremtésének lehetőségéről beszélt. Megjelent véere a heev- községek alakításáról szóló rendelet végrehajtási utasítása. Most már lehetővé válik, hogy az irányelveknek megfelelően megalakítsák a hegyközségeket. melyek számos lehetőséget nyújtanak közös védekezésre, oltványtelep létesítésére, borkezelésre. Külön kiemelte, milyen nagy jelentőségű, hogy a rendelet értelmében, amennyiben a község szőlőtermelőinek 50 százaléka hegyközségbe tömörül, az áU taluk hozott határozat kötelező a hegyközségen kívüli gazdákra is. Hangsúlyozta, hogy a hegyközségek mellett továbbra is foglalkozni kell a csoportosulás fejlettebb formájával, a szakcsoportokkal. Segíteni kell őket a gépvásárlásban, a közös tefepítésben. Sári Károly, az ÉM. Borigazgatóságának vezetője, a borfelvásárlás problémáiról beszélt. Elmondotta, hogy 1957-ben a begyűjtés eltörlése 33 millió forinttal növelte a szőlőter* meló gazdák bevételét. Elmondotta, hogy a szerződéses rendszer bevált és a minőségi borok magasabb átvételi ára segíti a minőség javítását. Részletesen foglalkozott Gyöngyös direkt-termő szőlőinek problémáival, a kereskedelem és a fogyasztók érdekében is állást foglalt amellett, hogy a direkt- termők problémáját mielőbb meg kell oldani. Kitért a bor- hamisítás problémájára, mely ezen a vidéken elég elterjedt. Elmondta, olyan új eljárást dolgoztak ki a kutatók, amivel azonnal meg lehet állapítani a hamisítást, s ezt a módszert az idei felvásárlásoknál már alkalmazzák. Sor került a különböző magyar és idegen gyártmányú szőlőművelő gépek, traktorok, porozok bemutatására is. A gépek működéséről, alkalmazásuk lehetőségeiről, a kísérletek eredményéről L ammel Kálmán számolt be. Az ebédszünet után több egyéni dolgozó is felszólalt, s mindannyian * hangsúlyozták, milyen fontos, hogy sokkal nagyobb gondot ^ordítsanak ezután a szőlők felújítására, az új telepítésekre, faitakiválasz- fásra, a borok minőségére. Az ankét Varga Ferenc tanácselnök zárószavaival ért véget. Az ankét után Dögéi Imre elvtárs baráti találkozón vett részt a nagyrédei dolgozó parasztokkal, s ezze' értek véget a nagysikerű Mátrai 'Napok, mely jelentős állomás a gyöngyösi borvidék felvirágoztatásában.
