Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-18 / 73. szám

4 népújság 1958. április 18. péntek Fásítás, vagy pusztítás A Telekesy utca felé meiv torn. Nem loholtam, mint hét-, köznap szokott az ember, in­kább sétáltam ahogy ezt mi, egri lakosok szoktuk, vasár­nap délben, ebéd előtt. Mi az mi történt? Az utca két olda­lán, fel egészen a Rossztemp­lomig, két sor bitófa Ezt a barbár pusztítást! A Telekesy utca két oldalát szegélyező hars- és platánfákat úgy meg­csonkították, hogy csak a ko­pasz törzsek maradtak. A le­fűrészelt fák hatalmas sebhe­lyei az ég felé merednek. A csonkok állnak mereven és némán... Felháborodva álltam ott, s azon tűnődtem, ugyan kibír­ják-e ezt a szörnyű operációt? Ki fognak-e még hajtani? És ha a tavasz ki is csalja sovány kis lombjukat, ezek a tenyér­nyi nagy sebek, nem üszkö- .södnek-e majd el? Mi lesz, ha erős lesz a következő tél? — Tessék mondani, miért bántják a mi fáinkat? Gyer­mekkoromban itt játszottunk ezek alatt. Tavaly nyáron is olyan jó volt a hűs árnyék­ban megpihenni egy kicsit, mert betegés vagyok és a lép­csők után meg kell állni. Mi­lyen szépen suhogtak a pla­tán levelei... — idős őszhajú bácsi állt mellettem. Szomo­rúan nézett rám, szeméből sértődés és harag sugárzott. — Ha tüzelőre van szükség, miért innen lopják, meg a Bartakovics utcából? — Talán csak nem csonkí­tották le ott is a platán­levelű juharokat? kérdezem riadtan? — De igen — mondja az öreg, kurtán. — Nagyon sajnálom én is ezeket a fákat, bácsi, nem tu­dom, miért csonkították meg ennyire őket. —- Éreztem, va­lamit tenni kell, ezt nem le­het tűrni. Eszembe jutott, nem rég ol­vastam a Magyar Közlönyben, hogy április a fásítás hónap­ja. Kormányunk mozgalmat indított, hogy a köztereket, az utcákat ültessük be fákkal, létesítsünk minél több zöld­övezetet, ehhez ingyen adják .. a csemetét. — Bácsikám, utánanézek a dolognak. Nem fognak több fát így megcsonkítani. Ülte­tünk majd fákat végig, a Szépasszony-völgy utcában is, meg • a terekre is. — Ültetnek? Fiam, hát ta­valy is mennyit elültettek. De nem volt abban köszönet. Száraz gallyakat hoztak, elül­tetés előtt ott perzselődtek a tűző napon, azt mondják, még előző ősszel kiszedték a cse­metéket. Tavaszra, mire új­ból földbe kerültek, tönkre­mentek. Kár volt a sok nap­számért, amit a gödörásásért fizetett a város. És ezek a mai gyerekek! Nem marad meg ezektől sem fa, sem virág. Meg ki hallott már olyat, hogy ott bent a városban egész kecskenyájak legelnek — pa­naszolta az öreg. Kedves, ismeretlen bácsi és mindazok, akik szeretik ezt a várost, a friss zöldlombú fákat, íme ezt tudtam meg Eger „fásításáról”. Az Erdőgazdaság­nál mondták 1956. tavaszán ezer darab Cel- tis Ocidentalist, 1957-ben 500 darab Celtis Australist ültet­tek el Egerben. Különösen az utóbbi nagyon megsínylette a hosszú tárolást, Elültetés előtt, amíg a gödröket ásták, sokáig a napon száradtak a cseme­ték, Locsolni kellett volna őket, akkor talán nőtt volna belőlük valami. De így alig égy-kettő fogant meg és azt a keveset is kitördelték, tönkretették. Az idén az Er­dőgazdaság szinte korlátlan mennyiségű facsemetét és suhángot ajánlott fel a vá­rosnak. Igaz, Eger utcái nagy­részt szűkek, de mennyivel barátságosabb lenne a Voro- silov-tér, a járási tanács kör­nyéke, a Makiári út, vagy a Ciff a-hóstya, ha szépnövésű fák zöldellnének ott, mennyi­vel kevesebb port szívnánk és úgy-e. milyen kedves kora tavasszal a madarak éneke? Ha sorra vennénk az utcákat és a tereket, Egerben 15 ezer darab fát lehetne elültetni. Hosszas huza-vona után az elmúlt héten a V i zási Vállalat ezer darab fa­csemetét vett át. De eddig egyetlen darab sinCs elültet­ve, pedig itt lenne az ideje. Sok munka van azzal, hogy nem kapnak munkásokat az ültetéshez, meg nincs költség- keret, — mondták a vállalat­nál. A Városgondozási Vállalatnál hallottuk Az igazgató és a kertész azzal érvel, hogy a Telekesy utca lakói kérték a nagy- lombú fák metszését és ennek végrehajtását a városi tanács rendelte el. A vállalat sze­rint nem lehetett másképp ritkítani a fákat. Kérdezzük a Telekesy utca lakóit, tény­leg ez volt az egyetlen óha­juk a Városgondozási Válla­lattal szemben? így gondol­ták a fák ritkítását? A vállalat kertésze elismerte ugyan, hogy egy-két fát talán túlzottan „visszanyestek”, de nem tudnak minden munká­suk mögött állni. A Vörösmarty utca fájá­sát viszont nem a Városgon­dozási Vállalat végzi. Jaksi igazgató panaszolja is, hogy az nem fáj senkinek, amit az Útfenntartó Vállalat csinál ezen a környéken. Szélesítik az utat, közelebb kerül a for­galmas úttest a lakások ab­lakaihoz. Ha netalán ezen a környéken különösen kedvel­nék a port, kérem ne aggód­janak, nem lesz többé por­hiány. Kifogástalanul gon­doskodnak majd erről a ro­hanó autók, motorkerékpárok, no és a modern Ikaruszok. Úgy hallottuk, az idén csak a Lenin út fásítását ütemez­ték be a Városgondozási Vál­lalatnál. Jelentjük, hogy a Vörösmarty utca egyelőre po­ros és kopár lesz. A városi tanácsnál Utánajártunk és a városi tanácsnál azt a felvilágosítást kaptuk, hogy 1958-ban fásí­tásra 6000 forintot biztosítot­tak beruházási hitelből. Ez bizony nem nagyon sok. De parkosításra 350 ezer forint szerepel a költségvetésben, s tavaly 237 ezer forint felhasz­nálatlanul maradt a város- fejlesztési alapból. Ebből ta­lán már lehetne néhány da­rab fát ültetni. Egy kis tár­sadalmi munkával, egy kis neveléssel, a rakoncátlan gye­rekeket is meg lehetne fé­kezni. A felelőtlen kecsketu­lajdonosokat pedig tessék eré­lyesen rendszabályozni, ha kell, büntessék meg őket. Felkérjük az illetékeseket, vizsgálják meg, nem lehet­ne-e jobban, több szívvel dol­gozni, nem lehetne-e tenni valamit, hogy szebb és egész­ségesebb legyen a város? Ügy-e, ez közügy? A dolgozók, mindannyiunk érdekében emeltük fel sza­vunkat, és a jövőben is meg­tesszük azt, még akkor is, ha ezért egyesek megharagudná­nak. Dr. Fazekas László Szorgalmasan dolgoznak a szőlőkben a debröiek Megyénk borvidékének egyik büszkesége a debrői hársleve­lű. Hazájában, Aldebrön és Feldebrőn az idén is nagy gondot fordítanak a szőlőmun­kákra. Ahogy az idő engedte, hozzáfogtak a nyitáshoz és a metszéshez, a két munkának mintegy 30—35 százalékát vé­gezték el eddig. Nagy újság a községben, hogy néhány gazda megkezdte az oltványkészí­tést. Ezzel hosszú éveken ke­resztül senki sem foglalkozott, most szükségessé tette a nagy­mértékben megnövekedett te­lepítési kedv A két községben mintegy 50 holdat forgattak meg új telepítés alá, s az új telepítéseket a táj-jellegnek megfelelő fajtával akarják vé­gezni. Ivóvíx-veaeték less Bélapátfalván 2.5 millió forintot kapott Bélapátfalva arra, hogy a Mónosbélben levő bővizű forrás vizét a faluba vezes­sék. A forrás vízhozama 24 óra alatt 760 m3. Igen hosz- szadalmas vita után kapták meg az ivóvizet adó forrást. A vezetéket a Dobona nevű hegyen át vezetik a Cement­gyárig. Minden útelágazónál kútcsapokat szerelnek fel, de a lakosok udvarukba is ve­zethetik. Az ivóvíz-vezetéket még ez évben átadják a la­kosságnak. Több mint 800-an tekintet­ték meg Gyöngyösön a Buda­pest Varieté: „így fest Pest' című műsorát, melynek kere­tében Tabányi Mihály együt­tese, valamint Zárai Márta és Vámosi János forró sikert arattak. Valamivel gyengébb volt a megszokottnál Bellák Miklós és Szemes László ko­mikusok műsora. A legna­gyobb sikert a fiatal Vidos így fest Pest" Éva zsonglőr aratta, melyhez hasonlót a gyöngyösi közönség már régen látott S. B. — NAGYFÜGEDEN 68 000 forintos költséggel befejezték a törpevízmű építését.- MEGKEZDTÉK az egri vár külső falainak restaurálá­sát. A munka előreláthatólag három évig tart. 1948-ban jelent meg a Csehszlo­vák Kommunista és Szociálde­mokrata párt közös nyilatkozata a két párt egyesüléséről. 1904. A 1‘ Humanité alapítása. Írország köztársasági ünnepe. 1873-ban halt meg J. Liebig né­met vegyész. NÉVNAP Ne feledjük: szombaton EMMA tilUslf — MA. EGERBEN a Ha­zafias Népfront Megyei El­nöksége ülést tart, melyen megvitatják a második ne­gyedéves inunkatervet, vala­mint a Békekongresszus és a Barátsági hónap előkészü­leteit.- 45 EZER FORINTOT ka­pott Novaj község szociális juttatásként. Ha a Vízügyi Igazgatóság hozzájárul egy újabb híd építéséhez, úgy a pénzt a hídhoz szükséges anya­gok beszerzésére fordítják. — KIKELT már a 180 hold borsó a Pusztaszikszói Álla­mi Gazdaságban.- A KISNÁNAI ÉS A NAGYRÉDEI Népfront-bizott­ság ülést tartott, ahol az akció program előkészítésével és a községfejlesztési tervvel foglal­koztak. — AZ EGRI JÁRÁS há­rom községében, Nagyvis- nyón, Nagytályán és Beköl- cén a Népfront-bizottság kezdeményezésére, a tömeg­szervezetek bevonásával programot dolgoz ki a köz­ségi dűlőutak és a legelők karbantartására.- MOSÓGÉP vásárlását ter­vezi a boldogi Nőtanács, hogy a nagy nyári munkák idején ennek kölcsönzésével meg­könnyítse a falu asszonyainak munkáját.- A MEZŐSZEMEREI ŰJ VILÁG Termelőszövetkezet a kukorica és burgonya kivéte­lével befejezte a kora tava­sziak vetését. — VARRÓSZAKKÖRT szer­vezett a lányok részére a mezőtárkányi KlSZ-szerve- zet. A lányok falvédők, térí­tők hímzésével foglalkoznak.- ÜNNEPÉLYES keretek között zárják a gyöngyösi üze­mi alapszervezetek az idei po­litikai iskolákat. A legszorgal­masabb hallgatók értékes könyvjutalomban részesülnek. — KÉT VAGON papírt gyűjtenek össze a Bélapát­falvi Cementgyár KISZ-fia- taljai.- MÄJUS 3-án az egri fő­iskola zenetermében könnyű­zenei estet rendeznek, ame­lyen fellép a főiskolások négy­tagú női vokálkórusa, Tarján Tamás énekeli a Szalkai-együt- tesben, Szálkái László orgonái. Táncos fiatalok között Zenétől, tánctól, jókedvtől hangos szerda és péntek estén- kint az Egri Dohánygyár kul­túrterme. Fenn a színpadon fiatal gyári leányok és fiúk ropják a táncot, tanulják Hajnal Róbert tánctanár irá­nyítása mellett a magyar népi tánc fortélyát, virtusát, szép­ségét. Mint híre járja, április 19-én megint közönség elé áll­nak, s szeretnének kellemes meglepetést okozni a gyár dol­gozóinak egy új tánc bemuta­tásával. — Sokszor kell gyakorolni — mondják —, szorít az idő és a sikernek a hosszú munka, a türelem és a szorgalom az alapfeltétele. Székely Béláné, a kultúr- felelős, akit itt mindenki Bo­rika néninek hív, ó volt az, aki megszervezte, segítette a tánccsoport megszületését. — 1956. januárjában alakult a csoport — mondja Hajnal Róbert, aki az első pillanatok óta tanítja a fiatalokat — és igen hamar gyors sikereket ér­tünk el. 1956. nyarán meg­FILM: A kikötő gyermekei — Színes szovjet film — 1912. A hajó most horgonyoz le a Fekete-tengeri kikötő­ben. Több utas száll partra, köztük Vaszilij, a matróz. Sietve indul a piactérre, majd ahol a legnagyobb a tömeg, röp­cédulákat kezd osztogatni. Az emberek érdeklődéssel olvas­sák és sokan közülük óvatosan körülnézve, gyorsan kabát­jukba rejtik. A piactéren áll Artyomka, a kis árva fiú cipészbódéja. Hirtelen riadalom támad a piacon. A rendőrök felfedezik a röpcédulákat és üldözőbe veszik Vaszilijt. A matróz Artyom­ka bódéjában keres búvóhelyet. A kisfiú azonnal megérti, miről van szó, s mire a rendőrök odaérnek, a röpcédulák már eltűntek Artyomka titkos rejtekhelyén, a padló alatt, a kis mester pedig javítja, kalapálja a matróz csizmáját. Va­szilij megköszöni a kisfiú segítségét és útjára indul. A for­radalmárok titkos nyomdájának elhelyezéséről kell gondos­kodnia. A filmet a hatvani Kossuth-filmszínház mutatja be 17-20-ig. KVRUCZ GYULA, az apci postahivatal vezetője megírja, hogy a község a takarékosság terén az elsők között van. A községben sok modern családi ház épült, majd minden ház­ban van rádió, s ezt takaré­kossággal érték el. Jó munká­juk elismeréseként a Rádió is a „Jó munkáért szép muzsi­kát” műsor keretében üdvözöl­te őket, s további sikert kí­vánt a posta dolgozóinak. Kőkútpusztáról ritkán hal­lani. A Sirok-Kőkútpusztai Szülői Munkaközösség tevé­kenységéről számol be BÁLLÁ S ANDORNE, a pétervásári Nőtanács titkára, aki azt ta­pasztalta, hogy az ottani gye­rekekkel eddig nem sokat tö­rődtek. A gyerekek nagyobb- része még kirándulni sem volt soha, nem azért, mert a szü­lők nem járultak volna hozzá, csupán azért, mert nem volt, aki szívén viselte volna a gye­rekek érdekét. Most tervezik, hogy nyáron elviszik Buda­pestre és egyéb kirándulóhe­lyekre a gyerekeket, mely cél­ra eddig a szülői munkaközös­ség 1670 forintot gyűjtött össze és ezt különböző rendezvé­nyekkel még gyarapítani akar­ják. A kirándulások mellett a gyerekek sportolásáról, s az is­kola szépítéséről sem feled­keznek meg. A szülői munka- közösség „mindent a gyerme­kekért” jelszóval kezdte meg munkáját, s bízunk abban, hogy Vincze Miklósné, Simon Jánosné, Borics Jánosné, Bagi Jánosné, Nagy Lászlóné és Tasi Béláné nem hiába fára­doznak, s munkájukat a jövő­ben is siker koronáza Földalatti akvárium az egri strandon Nyárra új színfolttal gazda­godik az országoshírű egri strand. A megyei tanácstól ka­pott külön keretből hatalmas akváriumot építettek. Egy föld­alatti folyosón végig menve, a legkülönbözőbb trópusi és hi­degvízi halakban gyönyörköd­het a látogató. A medencék felülről kapják a természetes világítást. Az akváriumot a következő években bővíteni akarják. — Van sok problémánk. — 1956-ban vett a gyár pár gyö­nyörű ruhát, csizmát, dehát az a hat pár csizma kevésnek bi­zonyult, mert megnőttek a fiúk, s velük nőtt a lábuk is, — mondja nevetve Hajnal Ró­bert. — És a pénzünk is kevés — toldja meg Székelyné. — Terveik? — Továbbiakban tervbevet­tük, hogy a környező országok népi táncaiból tanulunk meg egy csokorravalót és azzal lep­jük meg a közönséget. Üjra in. dulunk a Hámán Kató kultu­rális versenyen, s szeretnénk megismételni az 1956-os ered­ményt. És hát minden ünne­pen, kultúrműsorokon fellé­pünk, s szeretnénk, ha táncos­tarsolyunk kifogyhatatlanná válnék. ... Üjra felhangzik a zene, táncraperdül a színpadon a láb, jókedv, nevetés csendül, tovább próbálnak a dohány­gyári fiatalok. Munkájukhoz sok sikert kí­vánunk ... FAZEKAS ISTVÁN MUNKÁSOTTHON MOZI, EGER április 18-án, pénteken: Ne fordulj vissza fiam Izgalmas jugoszláv film. EGRI VÖRÖS CSILLAG A feleség EGRI BRODY Mindig veled EGRI BEKE Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Becsületrablók GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 420-as urak (II. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Patkányfogó HATVANI KOSSUTH ■ A kikötő gyermekei FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás HEVES Nincs előadás Egerben este fél 8 órakor: IDA REGÉNYE (Vörösmarty-bérlet) Komlón este fél 8 órakor: MÁGNÁS MISKA nyertük a Hámán Kató kultu­rális versenyt, amely városi, járási, megyei döntőkből állt. Az országos versenyre készül­tünk, de sajnos, az októberi ellenforradalom ebben meg­akadályozott. — Na jöjjön, — hív Székely- né —, nézze, itt a falon a sok emléklap, a szekrényben pé­tiig megláthatja az értékes vi­rágvázát, serleget. Ez mind jó munkánk eredménye. — Milyen táncokat tudnak? — Talán kezdeném azzal, hogy a Kállai-kettőssel nyer­tük meg a versenyt, s később a Kapuvári csárdás, a Bihari verbunkos bemutatásával arat­tunk sikert a Gárdonyi Géza Színházban. A Konyha-táncot is elég hamar megtanulták, s aztán nehezebb próbák követ­keztek. De a lányok és a fiúk elég ügyesnek bizonyultak, mert ma már a fergeteges né­pi táncot is tudják... 1957-ben a városban legelsőnek alakult újjá a csoport. A régi fiúk nagy százalékban visszajöttek, de a lányok közül csupán Lep- res Marika, Liktor Erzsiké és Pongrácz Éva maradtak hűek hozzánk Az összefogás, a jó­barátság, ami összefűz ben­nünket, minden nehézséget megold. Az új lányok például, Mezei Rózsika, Kollár Edit és a többiek elég hamar, pár hó­nap leforgása alatt megtanul­ták a már régebben tanult tán­cokat. Azóta a Székely-páros táncot, Vidám-polkát és a Ka- locsai-lánytáncot tanulják. — Hát ez nagyon szép! — Igen, míg a gyár áldozatot hozott, addig gyorsabbak vol­tak a sikerek, mert a táncosok érezték, hogy nem mostoha gyermekek, pedig ezek a fiata­lok szeretnek táncolni. Van köztük „kültag” is, akik 1956- tól járnak táncolni: Juhász János, Pálinkás József, a fia­talok közül Márton Laci már lassan tősgyökeres táncosok­nak számítanak. — Akadályok, nehézségek?

Next

/
Thumbnails
Contents