Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-15 / 70. szám

1958. április 15. kedd NÉPÜJSAG 3 As alma mater falai közül kikerülve — ková9 merre ? Az édesanya kézenfogja sze- pegő, elsőosztályos gyermekét és elviszi az iskolába. így kezdődik És szállnak-szállnak az évek, a szepegő, gyámoltalan kis első­osztályosból lassan érettségi előtt álló nagydiák, majdnem hogy érett felnőtt lesz. így végződik. A diák, aki tanulmányai alatt már belekóstolt az élet, a tudomány, a világ titkaiba, most választás előtt áll: hová, merre ezután? Most kell leraknia jövőjé­nek alapjait, s ha ezt elhibáz­za, — egész életében bánja majd. Valamikor az érettségi bizo­nyítvány jelentette a belépőt a polgári világba, ez jelen­tett valamiféle rangot, egy csillogó paszományt a honvéd egyenruhán. Máshol, a kapitalista álla­mokban, s a Szovjetunióban más-más jelentősége volt és van az érettségi bizonyítvány­nak. Első alapfeltétele volt an­nak, hogy valaki jó ipari szakmunkás, a földet korszerű agrotechnikával megművelő gazda legyen. így kell ennek lennie ná­lunk, Magyarországon is. Mit érnek a gyárak legkorszerűbb gépei, ha nincs mellette mű­velt munkás Hiába a belterjes gazdálkodás sok szép terve, ha nincs művelt paraszt, aki a mezőgazdaság fejlesztését szaktudásával előbbre tudja vinni. Több, mint egy évszázaddal ezF mondotta Széchenyi István: a kiművelt emberfők sokasága jelenti számunkra a szabadságot. Nos, mi előbb — helyesen — a szabadságot vív­tuk ki, de a nagyszerű ország­építő tervek megvalósításában most már a kiművelt ember­fők sokaságára van szükség! Érettségiző fiataljaink szá­mára nyitva áll az élet, amit szüleik, a felnőttek társadal­mi, ma épített számukra Nem föl- -Söesúri földön, krajcárért Vég­zett napszámos munka áll előt­tük, hanem a biztos jövő. A pályakeresés problémája egy­ben a mi problémánk is, segít­sük őket rátalálni az életbe vezető útra, mert felelősek va­gyunk fiaink, leányaink jövő­jéért. Évekkel ezelőtt rengeteg fia­talt irányítottak nyakló nélkül az egyetemek különböző fakul­tásaira. Azóta nagyot lépett előre iskolapolitikánk, már fi­gyelembeveszik népgazdasá­gunk szükségleteit. Ma egyre többen vallják a munkásság műveltsége emelésének szüksé­gességét. Az iskolákban ren­geteget foglalkoznak a pálya- választás kérdésével. Az egri Dobó-gimnáziumban az év elejétől külön osztály- főnöki órákon beszélik meg a problémákat. De ezen túlme­nően a politechnikai oktatás további kiterjesztését tűzte ki célul Szolnoki János elvtárs, az intézet igazgatója: — Diákjainknak csak úgy tu­dunk igazán segítséget nyúj­tani a pályaválasztás problé­májában, ha már egészen ko­rán, másodikos-hármadikos korukban rászoktatjuk, ráne­veljük őket az egyes foglalko­zási ágak szeretetére. A jövő­ben például szeretnénk, ha ta­nulóink párhuzamosan szőlé­szeti és borászati tanfolyamot is végeznének. A példa, az egyes munkákkal való gyakor­lati szembekerülés, a legjobb nevelőeszköz... Az egri Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban kevés gya­korlati nevelést kaptak a ta­nulók. Ezért alakult meg ez év januárjában a kézimunka­szakkör, de rendkívül népsze­rűségnek örvend a cukrász­szakkör is, amelyen 40 leány ismerkedik meg a sütemény­készítés, a cukrászmunka rej­telmeivel. S volnának még életrevaló, ügyes ötletek szép számmal, de — mint ahogy Újvári Ottó igazgató mondja — helyiséghiánnyal küzdenek. Jövőre például 4—5 varrógép beszerzését tűzték ki célul és szabás-varrás tanfolyamot hoz­nának létre. A szülői munkaközösség dí- cséretreméltó szorgalommal igyekszik a tanulók érdeklődé­sét felkelteni a kézimunkázás szépségeire. Jövőre minden osztályt más-más motívumú, magyaros berendezéssel látnak el, a falvédőket, függönyöket, térítőkét a leányok hímezik majd. És most ezekután nézzük meg: hol akarnak elhelyez­kedni, mi az álmuk, a vágyuk a most érettségiző fiúknak, leányoknak? A leányok 25 százaléka az egyetemek, főiskolák felé tart, de nagy érdeklődés nyilvánul meg a kereskedelmi, egészség- ügyi, ipari pályák iránt. So­kan vannak olyanok is, — fő­leg parasztszármazású fiatalok —, akik hazatérnek falujukba. Ipacs Katalin vegyész sze­retne lenni, de ha ez nem si­kerülne, fényképész, kozmeti­kus, vagy laboráns lesz. llos- vai Gizella is laboránsi pályá­ra készül —, vagy banktisztvi­selőnek. Cs. Németh Erzsébet orvosi egyetemre vágyik, s ha ez nem sikerülne, egészségügyi vonalon szeretne dolgozni. — Ficsor Elvira problémája már megoldódott. És a fiúk? Jaksi Istvánt színművészeti pályán szeretnék sokan látni, de ő eltökélte, hogy orvos lesz. Szűcs György a katonai pályát választja, Gavallér József pe­dig autóvillamossági szakmun­kásnak készül. A fiúknak több mint a fele tisztán látja, hogy a termelő munkában kell részt venniök. íme, szétfoszlóban az „egyetemi mánia” ... Feltűnően sokan jelentkez­tek viszont — számszerint 20-an — a katonai pályára, amiért a Dobó-gimnázium HM dicsé­retben részesült. A termelő munkát választókat legjobban a finomabb, több és nagyobb szakképzettséget kívánó szak­mák érdeklik. Az érettségizetteket várja az ipar, a mezőgazdaság, az egye­tem, a hivatal és a katonai pá­lya. Vannak reális lehetőségei annak, hogy az álmok valóra is váljanak. A leányoknak több, mint a felét szeretné el­vinni a kereskedelem és az egészségügy. A fiúknak kor­látlan lehetőségeket jelentenek a falvak, a tanácsok, a gép­állomások, a termelőszövetke­zetek, a gyárak. Egyszerűen is­meretlen a munkanélküliség problémája fiataljaink számá­ra. Szolnoki elvtárs mondja, hogy az elmúlt öt év alatt egyetlen olyan diákról sem tud, aki állás nélkül lenne. Csak azoknak nehéz elhelyez­kedniük, akik nehezen tudnak megválni a mamájuk szoknyá­jától ... Ma egy jól képzett szakmun­kásnak többet kell tudnia a világ dolgairól, mint azelőtt az úgynevezett „iskolázott” embernek. A termékbőségnek az életszínvonal emelésének egyik legfontosabb alapja a tudás. SOMODY JÓZSEF Szocialista hazánk építésé­ben sok fontos feladatunk van. Egyik ilyen fontos feladatunk, hogy gyermekeink nevelésére az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk. Amilyen mérték­ben szívünkön viseljük ma gyermekeink nevelését, úgy biztosítjuk nyugodt, öreg nap­jainkat, de elsősorban gyerme­keink boldog jövőjét — írja levelében Dávid József Gyöngyösről. A Gyöngyösön működő Szülők Akadémiájá­nak is az a célja, hogy peda­gógusaink előadások és meg­beszélések formájában tájékoz­tassák a szülőket a helyes gyermeknevelésről. Az előadó pedagógusok minden szülő el­ismerését megérdemlik. Fe- renczfalvi Kálmánné, a gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc ált isk. igazgatója, valamint Somos Lajos egri tanár igen értékes útmutatásokat adtak gyermekeink neveléséhez. Egy dolog azonban sajnálatos, hogy igen kevesen vesznek részt az előadásokon. S főleg az apák hiányoznak ezekről az elő­adásokról. Kovács János Gyöngyösről arról ír, hogy a Szabadság Mozi melletti büfét miért szüntették meg. Egy állandóan teltházú filmszínház büfé nél­kül szinte elképzelhetetlen. Részlet D. A. Misutyinnak, a íöldrajzi tudományok kandidátusának cikkéből A biblia megemlékezik az „egyiptomi sötétségről”, amely hosszú időre eltakarta a Napot az emberek előtt. A Vatikán múzeumában mind a mai napig őriznek egy üve­get, amely állítólag ezzel a „sötétséggel” van megtöltve. Ma természetesen nehéz megállapítani, előfordulhat-e ez a jelenség, vagy sem, de még abban sincs semmi cso­dálatos, ha rá is borult Egyiptomra a sötétség. Ha­sonló esetek napjainkban is előfordulnak, okaikat a tudo­mány már régen feltárta. 1938. szeptember 18-án a Jamal nemzetiségű körzet la­kosai azt tapasztalták, hogy délelőtt 9 órakor sötét felhők borították be az eget, a hő­mérséklet hirtelen csökkent, s 10 órakor már éjszakai sö­tétség borult a földre. A vá­ratlan sötétség délután 2 óráig tartott. Mi volt a „szibériai sötét­ség” oka? Kiderült, hogy az erős uráli erdőtüzek. A szél óriási mennyiségű füstöt és fekete hamut emelt a magas­ba. A fekete felhő azután Északkelet-Szibéria felé vo­nult. A felhő árnyékának hossza több mint 500, széles­sége pedig körülbelül 250 ki­lométer volt. Ezen a terüle­ten a Nap teljesen elsötéte­dett. Hasonló jelenség fordult elő 1957. nyarán, amikor a szél a Donyec-medencében nagy mennyiségű szénport kavart fel és sodort az Uk­rán SzSzK nyugati terüle­teire, ahol szintén erős elsö- tétedést figyeltek meg. Vannak a szélnek más „csínytevései” is. 1608-ban, Provence francia hegység felett hirtelen tűzvörös fel­hők jelentek meg. Rövidesen friss vérre emlékeztető eső hullott belőlük. A lakosság rendkívül megrémült. Úgy­szólván, senki sem kételke­dett abban, hogy az égből valódi vér ömlik. A lelkész»’- „a sátán művét” vélték fel fedezni. Az eső azonban csak­hamar elállt, a „vércseppek” lassan elpárologtak és semmi sem történt. 1117-ben, a lombardiai há­ború idején szintén „véreső” hullott. Ezzel kapcsolatban Milánóban még a püspöki zsinatot is összehívták. Nyu- gat-Európában 25-ször for­dult elő hasonló jelenség a múlt században. A XX. szá­zadban Franciaország, Olasz­ország, Görögország, Török­ország, Magyarország és sok más állam területén hullott „véres eső”. Előfordultak másfajta „szí­nes esők” is. 1847-ben Fran­ciaországban, 1956 júniusá­ban Kiev környékén „tejeső” hullott. A babonás emberek különféle véleményével szemben az az igazság, hogy a szél a messzi pusztákról gyakran vörös miniumport, kréta, vagy fehér agyagport emel a magasba és ez adta az eső vérvörös, illetve tej­fehér színét. Észak, és Nyugat-Európá- ban, különösen az Alpokban gyakran hull vörös hó, de előfordul zöld, sőt sárga hó is. Ezek a színes havak „nö­vényi eredetűek”, mivel a szél vörös és zöld vízinövé­nyeket, egysejtű vízinövény­csírákat is felvisz a maga­sabb levegőrétegekbe. Másfajta „tréfái” is van­nak a szélnek. A XIX. század elején az egyik iráni tarto­mányban „húseső” hullott. A néhány centiméteres „hús- aprabokról”, amelyek vastag -ótogben borították a földet, kiderült, hogy zuzmók, ame­lyeket a szél távoli országok­ból sodort ide. A zuzmót az állatok, különösen a juhok, mohón felfalták. Dániában egyszer 20 per­cen át eleven rákok hulltak a felhőkből. Különböző idő­ben és különböző helyeken megfigyelték, hogy pókok, bogarak, békák és más élő­lények záporoztak az égből. Spanyolország, Portugália, Norvégia, Dánia és más ten- germelléki országok nem egyszer heringek formájában kapták az égi mannát. Megtörténik, hogy a szél más tárgyakat is szállít. így például Marokkóban nagy búzaraktárakat döntött rom­ba, majd a búzát magával ragadta és Spanyolország partvidékén szórta le. Egy másik esetben Nápoly kör­nyékién a forgószél narancs­csal teli kosarakat emelt a magasba, és néhány perc múlva jóval odább narancs­eső alakjában leszórta. Már elég pontosan meg­állapították, hogy a szél igen súlyos tárgyakat is képes felemelni és elsodorni. A forgószél-viharok alkalmával a levegő másodpercenként 50—100 méteres sebességgel emelkedik csavarmenetesen felfelé A tenger felett az ilyen légörvény víztömege­ket, a szárazföldön pedig port, építőanyagot, gerendát, háztetőket, olyankor állato­kat, sőt embereket emel a magasba. így például 1956. augusztus 17-én Belorussziá­ban az orkán egy lovat emelt a magasba és 2 kilométerre odébb dobta ismét a földre. Az ilyen orkán horizontális sebessége is roppant nagy és elérheti a másodpercen­kénti 100 métert, ami lehe­tővé teszi, hogy aránylag sú­lyos tárgyakat sodorjon je­lentős távolságra. A plakátok ügyében . • . Egy város külső képéhez ma már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a különböző, színes, tarka plakátokkal te- leragasztott, ízlésesen figyel- metkeltö hirdetöoszlopok és hirdetőtáblák is. Megyénk székhelyén — az ország egyik igen látogatott idegenforgal mi gócpontjában — Egerben is vannak ilyen oszlopok és táblák, de ami ezek „ízléses figyelemkeltését” illeti, — igen sok a kívánnivaló. Néz­zünk csak szét a városban, akár az állomásról bevezető útvonalon, a Szabadság-téren, a fő-utcán és egyebütt: a hirdetöoszlopok és hirdető­táblák nem sokkal többet, mint az illetékes vállalat pla­kátragasztóinak ötlettelensé­gét, félkézzel odakent mun­káját hirdetik. A szép és a legtöbb esetben művészi pla­kátok ferdén, harmadáig—fe­léig leragasztva, gyűrötten, piszkosan lógnak az oszlopo­kon és a falakon: az embe­reknek még csak kedvük sincs rájuk nézni. Mibe ke­rülne az Állami Hirdető egri kirendeltségének eltakaríta­ni ezeket a romokat, s he­lyükbe — még az idegenfor­galmi fellendülés előtt — va­lóban ízléses és figyelmet- keltő, szép hirdetöoszlopokat és táblákat varázsolni? Nem sokba... Nem kell hozzá más, csak egy kis szépérzékkel pá­rosult igyekezet és jóakarat. (d. r.) /amenliof — az eszperantó nyelv alkotója ÁPRILIS 14-ÉN volt 40 éve, hogy Zamenhof, lengyel szem­orvos az eszperantó nyelv megalkotója, meghalt. Neve örökké emlékezetes marad az utókor számára, hiszen mun­kásságával felbecsülhetetlen és nemes eszközt teremtett: megalkotta az eszperantó, — a nemzetközi nyelvet, melyet ma már mintegy 15 millió em­ber ismer és beszél az egész világon. Zamenhof 1859. december 15-én született a lengyelor­szági Byalistokban. Már diák korában foglalkoztatta egy nemzetközi nyelv megterem­tésének gondolata. Ugyanis ab­ban a kisvárosban, ahol ő la­kott, több nemzetiség élt együtt, egymással állandó né­zeteltérések közepette. A fia­tal diákfiú úgy gondolta, ha kiküszöbölődne a nyelvi kü­lönbözőség, a nemzetiségek között egy mesterséges nyelv révén, akkor békességben él­nének az emberek. Tizenki­lenc éves korában Zamenhof már elkészítette a nemzetközi nyelv első tervezetét. Közép­iskolai tanulmányai után az orvosi egyetemre iratkozott be, s orvosi oklevelét 1885-ben szerezte meg. A nemzetközi nyelv első nyelvtanát 1887- ben adta ki „Eszperantó” ál­néven. Munkásságát tovább foly­tatta az ezután következő években. Megjelent első na­gyobb fordítása, a Hamlet. 1899-ben orosz—eszperantó szótárt adott ki. 1905-ben részt vett az eszperantisták első világkongresszusán, a franciaországi Boulogne sur Mére városban. Igazi nagy ünnep volt ez a nemzetközi nyelv művelői számára. Egy nyelven tudtak beszélni a vi­lág minden részétel összese- reglett emberek, ez a nyelv a Zamenhof által kidolgozott eszperantó nyelv volt. Zamenhof ezután főleg a nemzetközi nyelv irodalmával foglalkozott. Több eredeti és fordított műve jelent meg. 1914-ig részt vett az évenként más-más országokban meg­rendezett eszperantó világ- kongresszusokon. 1917. április 14-én halt meg Varsóban. A NEMZETKÖZI NYELV művelői nagy tisztelettel és hálával emlékeznek meg Za- menhofról, aki olyan eszközt adott az emberiség kezébe, mint az eszperantó nemzetközi nyelve Nincs a világon olyan ország, melynek lakói közül valaki nem beszéli a nemzet­közi nyelvet. Az eszperantisták évenként megrendezik a hagyományos világkongresszusukat. Ezé vi en immár a 43., a nyugatn “met Mainz városban kerül meg­rendezésre. A részvevők a bé­ke és barátság jegyében tölte­nek el egy felejthetetlen em­lékekben gazdag hetet. Az emberek százezrei állanak le­velezésben egymással éppen a nemzetközi nyelv révén. A moszkvai VIT keretében meg­rendezett eszperantó találkozó részvevői is szeretettel fognak mindig visszaemlékezni a ta­lálkozó eseményeire, a ked­ves szovjet bolgár, lengyel, francia és sok más ország fi­atal eszperantistáira. Nagy öröm az, ha külön­böző nemzetiségű emberek nyelvileg is meg tud’ák érteni egymást Ezt tökéletesen el lehet érni az eszparantóval. Bebizonyosodott, ez a nyelv tökéletes kapcsolatot biztosít immár 71 éves fennállása so­rán, a mindennapi élet gya­korlatában Felismerte ezt az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO is, amelynek 1954. decemberében Montevideo-ban megtartott közgyűlése elis­merte az eszperantó nyelv ál­tal elért eredményeket a tu­domány, a művészet, az iroda­lom terén. A SZOVJETUNIÓBAN és a népi demokratikus országok­ban az elmúlt években igen eredményes munkát végeztek az eszperantó szervezetek a béke és a barátság gondolatá­nak elmélyítésében ezen or­szágok kultúrámnak megis­mertetésben. Nem kétséges, hogy a nemzetközi nvelv fej­lődik, s az iránta való érdek­lődés egyre inkább fokozódni fog a jövőben is. Dr. Ferenczy Imre Válása! egy cikkre Közelmúlti lapszámunkban „Rendez-e a KISZ bált Nosz- vajon” — címmel cikket kö­zöltünk, melynek hatására a Heves megyei Tűzrendészeti Parancsnokság dolgozói leve­let küldtek szerkesztőségünk­höz. Levelükben elmondták, hogy a noszvaji önkéntes tűz­oltó szervezet nem kapja meg a megfelelő támogatást a tö­megszervezetektől, mert ha bált akarnak rendezni, a helyi KISZ szervezet minden alka­lommal elveszi a rendezési jo­got. Helyes lenne ha megérte­nék egymást és a KlSZ-szer- vezet támogatná a tűzoltósá­got. A KISZ-nek is megvan­nak a maga szép feladatai, az ifjúság nevelése, de vajon a tűzoltók kiért dolgoznak? Ők is a község lakosainak érdekeit képviselik, önként, becsület­ből, minden különösebb anya­gi juttatás nélkül. A tűzoltók­nak nincsen egyenruhájuk, saját ruhájukban gyakorlatoz­nak, tűz esetén sem kímélik azt, pedig ha elszakad, a kárt nem téríti meg senki. A noszvaji önkéntes tűzol­tóság nyilván azért akar bált rendezni, mert a bevételből a testület részére ruhákat akar­nak vásárolni. Szerintük igen helyes lenne a tanács olyan intézkedése, amely megszabná, melyik nap, melyik szerv ren­dez mulatságot. A közös cél elérése csak úgy lehetséges, ha a községi tömegszervezetek nem egymás ellen, hanem egy­más mellett, egymást megért­ve dolgoznak, mert munkájuk a maguk területén egyformán fontos... 20 ezer forint jövedelem 1 hónap alatt Az atkári Micsurin Termelő- szövetkezet az idén nagymér­tékben foglalkozik szarvas­marhahizlalással. Egy hónap­pal ezelőtt állítottak be 50 marhát hizlalásba Egy hónap elteltével, a helyes takarmá­nyozás és gondozás eredmé­nyeként 18 mázsa volt a súly- gyarapodás. Pénzbe átszámít­va, eddig már 20 000 forintot jövedelmezett ez a szövette*» zetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents