Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-12 / 68. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. április 12. szombat JßejjeJ, Oniwk, cAiizűiujűni. . . CLki a minap ott ült a cukrászda jobb sarká­ban, cigarettával kezében, őszinte felháborodással az ar­cán, egy kis társaság együtt­érző részvéte és egyetértése kíséretében. Engedje meg, hogy először is elnézést kér­jek, mert kihallgattam beszél­getésüket, bár önök nem kér­tek elnézést a többi vendég­től, hogy kissé zajos maga­tartásuk egyezik-e azzal az íratlan törvénnyel, amely egy olyan kis közösségre is érvé­nyes, mint a kis cukrászda közönsége. Én azonban udva­rias vagyok és bocsánatot ké­rek, — de csak ezért. A le­vélért nem, mert mint a latin mondja: „quod scripsi, scrip- si”, — amit írtam megírtam, ha már ön „amit mondott, megmondott”. Különben nem nagy ügy az egész, kár is volna szót vesz­tegetni rá, ha csak az ön s nem a megjegyzés tárgyá­nak, helyesebben alanyának igazságáról volna szó. De a „tárgy követel”, — követeli a szót, az írást, s e követelés­nek fejet hajtva vagyok kény­telen önnek ez újság hasáb­jain, nyíltan és névvel vála­szolni. Hogy az ön neve nem szerepel, az nem annyira an­nak köszönhető, hogy akkor nem tudtam, mert megtudhat­tam volna, mint inkább an­nak, hogy ön egy bizonyos réteget képvisel, s e levél címzettje az a RÉTEG, amely­nem a kákán, de csomón is csomót keresne, ha lehetne. — Hát most csináltasson az ember cipőt? Minden vacak munkáslányon olyan cipő van, hogy megáll az ember esze — tette volna ezt a megjegyzést keserű rezignált­sággal és kimutatott az abla­kon, ahol éppen egy ilyen „vacak” munkáslány lépege­tett valóban csinos és elegáns cipőben. Hogy munkáslány volt, azt onnan gondolom, mert ön állította, s ezen a téren asszonyom — a rövid megjegyzésből is megállapít­hatóan, — csalhatatlan a szi­matja. Jó magam akkor sem ütődtem volna meg, ha tör­ténetesen egy mérnök felesé­ge, vagy lánya az illető be­szédtéma áldozata. ^JHár ami a vacak jelzőt illeti, én nem szállók vitába. Talán liberalizmusnak is tűnhet, hogy bizonyos ese­tekben, s bizonyos személyek esetében híve vagyok a jel­zők. szabadságának, minta- hogy híve vagyok annak is, hogy a harapós kutya vicso­rítson, mert így legalább tu­dom, hogy harap, s híve len­nék annak is, hogy minden . mérges gomba messziről hir­desse mérgét a gyanútlan gombaszedőnek. Azt azonban meg kell mondanom, hogy én bizony nem dühöngtem — talán csak egy tűnő pillanat­ra megütődtem — az Ön meg­jegyzésén, sőt kimondom: di­rekte örültem is. örültem annak, hogy Ma­gyarországon 1958-ban, egy ellenforradalom majdnem végzetes politikai és gazda­sági katasztrófája után ilyet mondhat valaki. S itt nem a vélemény szabadságára gon­dolok, mint inkább a tárgy kétségtelen igazságára, a munkáslányok eleganciájára jólöltözöttségére, s az ön szomorúságára Asszonyom, az ön kétségbeesése felvidí­tott és esküszöm, mindig vidám is leszek, valahány­szor ilyen megjegyzést hallok. Ezt nem tekintem a munkás­dolgozó ember lekezelésének — a formát csupán művelet­lennek és ízetlennek, a tartal­mat pedig önnek, önöknek fájó, nekünk és nekem ör­vendetes igazságnak tartom. cÁsszonyom, akkor és ab­ban a társaságban egyébként kellemes, de mégii kicsit túl csengő hangjávái agitált. Ha tetszik, ha nem agitált mellettünk, pedig agi­tálni akart ellenünk. — Irr így fordul visszájára a „leg jobb” szándék is, ha a tényei igazságával kerül szembe, ig\ múlik az élet, az igazság ügye; kezén orvossággá a méreg. Nem tudom, ki volt az a munkáslány, s mint már je­leztem, csak ön után tudom, hogy az volt. De egyet tu­dok: mondjuk másfél évtized­del ezelőtt, ha ön így ült volna a cukrászda sarkában, feltétlenül érdemesnek találta volna, hogy cipőt csináltasson, mert az ilyen munkáslányok abban az időben nem jelen­tettek konkurrenciát. A mez­telen láb, félretaposott, ron­gyos cipő hogyan is versenyez­hetett volna a fényes cipellő­vel. Sem a rongy a cipellővel, sem a gazdája a cukrászdában ülővel. Abban az időben a „vacak” munkáslány hivatalo­san is vacaknak minősített és éheztetett, minthogy az egye­nes folytatása volt a minősí­tésnek. Ebből adódik, hogy ez a mostani csináltatott cipő is valamiféle „minősítés” alap­ján került a munkáslány lá­bára, az ön szomorúságára. Olyan minősítés hatására, me­lyet a történelem úgy hív: sza. badság; ön pedig asszonyom. frázis. Látja, így válnak a ter­minológiák eleven valósággá, a „frázisok” szép, és ugyan­akkor egyesek számára kegyet­len igazsággá, együttvéve: új történelemírásnak egy nép éle­tében. Lehet, hogy amikor e soro­kat olvassa, éppen ismét a cuk­rászdában ül és lehangoltan kavargatja a feketéjét, mert rájött, hogy ruhát sem érde­mes már csináltatni, nyaralni sem érdemes menni a Bala­tonra, egyáltalán már élni sem érdemes a sok „vacak” mun­kásleány, munkásember miatt. Lehet! S az is lehet, hogy emiatt keserű lesz a kávé, amit az egykori rongyos prolik, ma jólöltözött munkások között kell elfogyasztania. Ne csüg­gedjék Tegyen több, még több cukrot a kávéba, csak az istenért, nehogy eszébe jusson arra gondolni, hogyan is ké­szül a kávé, meg a cukor. Mert akkor még a duplától is el­megy a kedve. Pedig ez az egy — úgye? — ami megmaradt. ^T,em tartom fel tovább soraimmal, csak ennyit akart írni és mondani az ön megjegyzésének margójára: GYURKO GÉZA. Fásítási ankét Egerben Három megye fásítási fe­lelősei, a Nyugatbükki, Mát­rai Állami Erdőgazdaság és az Erdészeti Egyesület szak­emberei szerdán Egerben an- kéton vitatták meg a fásítás eredményeit, feladatait. Adamkó József, a Nyugat­bükki Állami Erdőgazdaság igazgatójának előadása után széleskörű vita bontakozott ki. A hozzászólók javaslatára a megyei tanácsi és erdészeti szervek elhatározták, kidol­gozzák a távlati fásítási prog­ramot, amelynek keretében a budapesti zöldövezethez ha­sonlóan a legfátlanabb vidé­kek zöldövezeti fásítását meg­oldják. A szakemberek vállal­ták, hogy az iskolákban és a községi összejöveteleken mind az ifjúságnak, mind a felnőt­teknek megmagyarázzák a fá­sítások jelentőségét, hogy a kiültetett fák védelmét, ápo­lását is biztosíthassák min­denütt. Az országfásítási feladatok teljesítésében legjobb ered­ményt elért fásítási felelősök és előadók tíz legjobbja jel­vényt és pénzjutalmat kapott, az egri legeltetési bizottság pedig jó munkája jutalmául plakettet és pénzjutalmat ér­demelt ki. Az ankét filmvetítéssel fe­jeződött be. (Szinnyei) FILM: Mindig veled 1793-ban született Bugát Pál orvos. 1838-ban született Tóvölgyi Ti­tusz, író és hírlapíró. 1938-ban halt meg F. I. Salja- pin orosz operaénekes. munkásotthon mozi, egek április 12: szombaton előadás nincsen. NÉVNAP Ne feledjük: vasárnap IDA. EGRI VÖRÖS CSILLAG Svejk, a derék katona (I. rész) EGRI BRODY Halhatatlan garnizon EGRI BflKE A tettes ismeretlen EGRI SZABADSÁG Kisdobos GYÖNGYÖSI PUSKIN Fekete dosszié GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 420-as urak (I. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Csendes otthon HATVANI KOSSUTH Pickwick klub FÜZESABONY Hetet egy csapásra PÉTERVÁSÁRA Hogyan fedezték fel Amerikát HEVES Öt.:,-.bú birka (16 éven felüli­eknek) •Ufltzji- HEVES MEGYE majd minden községében megtár­gyalták a községfejlesztési terveket. A múlt évhez vi­szonyítva emelkedett a la­kosság hozzájárulása a köz­ségfejlesztéshez. — A VILLAMOSÍTOTT Kerecsendi Téglagyárban be­fejezéshez közelednek a ter­melés megindításához szüksé­ges előkészületek. Április 20- ra a termelést megkezdik és műszakonként 35—40 ezer téglát gyártanak.- A TANÁCSI TÉGLA­GYÁRAK bányaművelései­nek képesítéséért két, köze­pes teljesítményű földkotrót biztosítottak. A két kotró megnöveli a téglagyárak ter­melését. — A HATVANI JÁRÁSI Tanács ma ülést tart, melyen megtárgyalják az elmúlt év községfejlesztési terv végre­hajtását, valamint megvá­lasztják a népi ellenőrző bi­zottságot és megvitatják azok feladatait.- AZ EGRI FINOMME­CHANIKAI VÁLLALAT megkezdte a műanyagtermé­kek gyártását. A jövőben ká­védaráló, csészealj és ékszer­doboz készítését tervezik. Egyéb műanyagtermékekből* már eddig is nagyobb meny- nyiségűt adtak át a kereske­delem számára. — A RÉGI, használhatat­lan elszívó berendezést munka biztonságosabbá té­tele miatt leszerelik a gyön­gyösi Vas- és Fémipari Vál­lalat öntödéjében. — Mindig veled, bárhová is mész — hányszor ismétlik e szavakat a szerelmesek S akik igazán szeretik egymást, be is tartják. A „Mindig veled” című új német film nagyon művészien és emberien erről a témáról beszél. A történet 1936-ban, a berlini olimpiai játékok idején játszódik. A Gestapo nyomára akadt Jakot Rhode kommunistának. Szö­késében szerelme, Thea Rioci orvosnő segíti. Rhode hamaro­san Spanyolországba érkezik, s részt vesz a harcokban. Sze­relmese is követi példáját, de csak a spanyol polgárháború leverésekor egy francia intemálótáborban sikerül találkoz- niok. Fájdalmas, szívettépő a búcsújuk, ahogy a drótkerítés mellett állnak. Életük, jövőjük kilátástalan, mégis biztosak, hogy egyszer valahol majd találkoznak és akkor sohasem válnak el. A filmet 17—23-ig játssza az egri Bródy filmszínház. Hiányzások miatt 22-en nem kaptak nyereségrészesedést A Mátrai Ásványbánya fél­németi üzemében is kiosztot­ták a nyereségrészesedést. Az üzem dolgozói egyhavi átlag- keresetüknek megfelelő része­sedést kaptak, mely a dolgo­zók nagyobb részénél kétezer forint körüli összegnek felel meg. A jobb keresetű dolgo­zók, így Szántósi Simon 3509, Hegyi Antal 3395. Sike Gyula 3218 forintot kapott nyereség­JGsdá imnj&itk fiókJggzjo ? Egerben, szombaton este fél 7 órakor a Szakszervezeti Székház nagytermében 30 ta­gú cigány népi együttes ad műsort. Utána cigánybál lesz. Gyöngyösön, szombaton este a városi kultúrotthonban tánc. Hatvanban, szombaton este a városi kultúrotthonban tánc. I FELSZABADULÁSI ünnep­ségek, próbák, közelgő hús­véti vakáció, elromlott hang­erősítő berendezés és ráadá­sul egy igazgató, kinek mind­ezért fői a feje: ilyen kép fo­gadott a Szilágyi Erzsébet le­ánygimnáziumban. Zsebemben >10 „alattomos” kérdéssel lép- s tem be az Alma Mater falai ’»közé, hogy a tanári kar kész- | séges segédletével zavarba > hozzam kicsit az érettségiző »leányzókat. Egy 18 éves leány »legtöbbször kész nő. Egyike- » másika néhány év múlva csa­ládi fészkek tartó pillére lesz, ■ <vagy komoly beosztásban dol- i »gozik, Az újságíró hivatalos , »kíváncsisága elegyedett ben- . »nem, rokonszenvező emberi ; »érdeklődéssel, amikor belép­etem a IV. a-ba, hogy „Erzsi . »Néni” történelem óráját meg- , sakasztva meglepjem a 17 le- ! Sányt körkérdésünkkel. i > Miről is érdeklődtünk? Volt (Sitt politikai, történelmi, iro- > dalmi, zenei, sport és képző- »művészeti kérdés, öszesen tíz. (»Nem, nem nehéz fejtörősdit . »játszottunk. Kérdéseink egy­szerűek voltak, hétköznapiak, ! »mint az élet, s körmönfontsá- . <guk éppen abban volt, hogy [< közelfekvő voltuk miatt gyak­ran elsikkadtak a helxyel-köz- . szel szélesebb pásztában fi- “ Sgyelő tekintet elől. Elvégre " s halandók vagyunk. Ha most »hamarjában ránk szegezné »valaki a kérdést: ki, teszem -»azt, a külügyminiszter első , »helyettese, igencsak hebeg- s »nénk s habognánk, pedig bi- l »zony jócskán olvastunk róla. •• | Dehát az élet frissesége, a -»fiatalosan fogékony elme ép- ^ » pen ott erős, ahol a miénk i-<gyengül: elejtett morzsákra is k | jól emlékszik, míg mi, időseb- l/sbek csak az összefüggésekre ss emlékszünk alaposan. 10 kérdés felelet Lányok a kereszttűzben A leányok nagy buzgalom­mal másolták a táblára vetett kérdéseket. Ki a külügymi­niszter? — a válasszal senki sem késlekedik: Sík Endre. Már láttam: újságolvasó szép­nemmel van dolgom. Vagy mégsem? — Arra a kérdésre ugyanis, hogy Szumátra me­lyik államhoz tartozik a leg­képtelenebb válaszokat kap­tuk. Volt aki „Tunéziát (!)” írt, egyesek Angliára gyana­kodtak. Néhányan — a 17 kö­zül hárman — eltalálták Ko­lumbusz tojását, hiszen a na­pilapok, s a rádió másról sem beszél hetek óta, mint az in­donéziai kormány s a szumát- rai ellenforradalmárok ösz- szecsapásairól. A harmadik kérdés megdobogtatta muzsi­kára áhító szívemet: — Ki írta az Ivan Szuszanyin c. operát? Lelki szemeim 17 gyöngybetűs „Glinkát” láttak már magam előtt, annál na­gyobb volt azonban meghök­kenésem, mikor ugyananyi „Musszorgszkijt” olvastam a dolgozatokból. A Munkácsi-festményekről tett kérdéseimmel pechem volt, mert a IV. a. „Munkácsi­osztály”, falai Munkácsi rep­rodukcióktól hemzsegnek. A frizurák egyszerűen hátrafor­dultak és diadalmas mosoly- lyal másolták le a falakról a Munkácsi képek címeit. „Se­baj, gondoltam. Ha Munkácsi szelleme itt kísért a falak kö­zött az év egészén át, egy kis plágiumot is el lehet nézni híveinek”. Ha nagyjainkról annyit tudnánk, amennyit ez a 17 leány Munkácsiról hazavisz majd az iskola falai közül, mindenki jól járna. A POLITIKAI nevelés be­csületére legyen mondva: Plechanovról találó és jellem­ző megjegyzéseket, sőt kime­rítő ismertetéseket kaptunk. Egy-egy életrajzi adatát szen­vedélyeshangú felszólalók ja­vították ki, ha egyikük-mási- kuk tévedett. És az asszonyi rátartiság sem szenvedett csor­bát: Elek Ilona hírességével minden leány számot vetett, a „leghíresebb magyar tőrví- vónő” kérdésnél — egy-két kivétellel — mindenki jelesre vizsgázott. Baj volt Hamingway-vel. Az „Akiért a harang szól” c. regényt senki sem ismerte. Pedig a nagy amerikai író a haladó nyugati irodalom No- bel-díjas alakja, s a kérdés­ben szereplő regény az 1936- os spanyol polgárháború nem­zetközi munkásösszefogásának élményszerű dokumentuma. Ügy látszik, az érettségi tételek kidolgozása, általában a ne­gyedikes anyag nagy erőpróba elé állítja a leányokat, s ol­vasásra alig marad idejük, Erre utal az is, hogy Móricz: Pillangó c. kisregényét egye­sek Mikszáthnak tulajdonítot­ták, míg mások meg sem pró­báltak válaszolni az író kilé­téről feltett kérdésre. Melyik filmek tetszettek legjobban? Izgalmasan érde­kes kérdés ez. S a női szív válaszol: első helyen az „Anya” gorkiji lírája szere­pel, de sok szavazatot kapott a Dani is, és — úgylátszik ele­ven, csípős szatírája miatt — a Csendes otthon. És a továb­biakban felsorolt filmcímek közül néhány: Test ördöge, San Salvadoré, örök visszaté­rés, Othello, 420-as urak. Hál’ istennek sehol egy Csodacsa­tár, vagy Nehéz kesztyűk, se­hol egy giccs. A múltkor — operettelőadáson — ámultam azon, hogy a diákközönség mennyivel fogékonyabb a szövegben elrejtett apró, fi­nom poének iránt, mint a fel­nőtt. S most egy új adalék: a jövendőbeli mamák, legyenek bár regényesek, vagy modern gondolkodásúak, biztos ízlés­sel választják ki az őket ér­deklő szépet és jót. És lám, a történelem! A feltett kérdés Budai Nagy An­tal felkelését boncolgatta. A dátumot — ,1437 — mindenki oda írta. De ekkor felállt né­hány leány, s komoly arccal rögtönzött kiselőadást tartot­tak a kápolnai Unióról, a fel­kelés gazdasági okairól, az egyes csatákról és a lázadás sorsáról. „Erzsi néni” elégedet­ten mosolygott, A IV. á. jó osztály, tanulmányi átlaga kö­zepesen felüli. S mig a felej­részesedésként. A múlt év fo­lyamán az igazolatlanul hi­ányzók most érzik hanyagsá­guk következményeit, mert 22 olyan dolgozó van, akiktől a bizottság több mint tiznapi hiányzásuk miatt a nyereség- részesedést megvonta. A hi­ányzók közt volt olyan dol­gozó is, aki 3000 forinton fe­lüli összegtől esett el a soro­zatos lógás miatt. Nagy Miklós üzemvezető műsora s Egerben este 7 órakor: IDA REGÉNYE (Madách bérlet.) tés ködfoltjain át- meg áttü- remlő ismeretcsonkjaimat ösz- szehasonlítottam, a témát már kidolgozott érettségi ' tételnek tekintő leány mosolyogni va­lóan komoly mondókájával, arra gondoltait, hogy mi, akik az élet folytonos rögtön­zéseit játsszuk, megkopogtattuk már jó erősen a „non scolae séd vitae discimus” elvét. TIZENHÉT VÉLEMÉNY — 10 kérdés. És a végső követ­keztetés? — Élénk érdeklődés az életet ismétlő dolgok, fil­mek, történelem iránt, kicsit elhanyagolt irodalmi áttekin­tés, gyengécske viszony a ze­néhez. Dehát nem igazában asszonyi szféra ez? Az elvont dolgok élete inkább miénk, férfiaké. Hiszen a velem hos- pitáló igazgató is megerősíti nézetemet, hogy a leányok in­kább a konkrét, rendszerező tárgyakat tanulják szívesen, azokat amelyek lelkiismeretes fejmunkát, s adatok elraktá­rozását igénylik. Matematikus kevés van köztük. S mert a zene Is féllábbal matematika, nem csoda, ha a leányok közül aránylag kevesebben merül­nek el benne, Egy helyes, szöszke leány lelkesen beszél a Tanácsköz­társaságról, amikor az óra vé­gét csengőszó jelzi „Erzsi néni” még folytatná, de a fali hangszórón át felhangzik a „Tina Mari” c. táncdal jólis­mert lemeze. Hja, modern is­kolában vagyunk, ahol tíz­percben tánczenével szórakoz­tatják a nebulókat. Erre nem számítottam. Mert különben megkérdeztem volna: — ha tvan Szuszanylnt nem Is, de Vámosi Jánost bizonyára is­merik. — pagony —

Next

/
Thumbnails
Contents