Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-23 / 77. szám

1958. április 23. szerda NÉPÚJSÁG s Néhány gondolat a „régi emberekéről A különböző közhivatalok­ban, a közigazgatásban, a népi demokrácia nevelte új Vezetők, új káderek mellett még igen sok, úgynevezett régi hivatalnok és szakember dolgozik. Munkájukra, be­csületes segítő és alkotó te­vékenységükre nagy szükség van. Az a 15—25 év, ame­lyet a közhivatalok viselésé­ben, a közigazgatásban eltöl- töttek, olyan ismeretekkel, olyan tapasztalatokkal ruház­ta fel őket, olyan gyakorla­tot szereztek munkaterülete­iken, amelyeket a szocializ­mus építése érdekében fel­tétlenül fel kell használni. Néhány ilyen „régi hiva- talnokember”-rel folytatott beszélgetés kapcsán azonban több olyan probléma merült fel, amelyekről ma, az ellen- forradalom leverése után más­fél évvel szélesebb körben le­het és kell is beszélni. Első­sorban ezen emberek megíté­lése és megbecsülése szem­pontjából. Az ellenforradalom nagy vá­lasztóvíz volt a megítélés szempontjából. Az események tarka, zűrzavaros forgataga — mint számtalan példa mutatta — a felszínre hozta az addig 5,okosan beilleszkedett” karrie­rista elemeket, akik csak a jelre vártak, hogy újra elfog­lalhassák régi főszolgabírói, fő­jegyzői és egyéb, tíz-tizenhá­rom éve siratott funkciójukat. Táplálta reményeiket az a mindinkább tért hódító libera­lizmus is, amely különösen 1956 eleje óta az élet minden területén, velük szemben is megmutatkozott. Ezeknek az embereknek az ellenforrada­lom leverése, a népi hatalom győzelme — nagyon megérde­melten — nem csupán egysze­rű csalódást hozott... Ugyancsak sok példát lehet­ne felhozni arra is, hogy azok a „régi hivatalnokok”, akikről — ha nem is mindenütt — leg­többször csak óvatos nyilatko­zatok hangzottak el, akik iránt a bizalom nem mindig és min­denütt nyilvánult meg a leg­teljesebben, — helytálltak a jtépi hatalom mellett, az ellen- forradalom idején. Ezek prob­lémáiról van most szó. Az egyik egri járásbeli köz­ségben egy ilyen „régi” ember mondta: „Harminc éve dolgo­zom a közigazgatásban. Egy­szerű parasztcsaládból szár­mazom, apám és anyám az életüket is rámáldozták, hogy tanult embert faragjanak be­lőlem. így választottak meg annakidején szülőfalumban jegyzőnek. A nép — és ne tűn­jön ez öntelt nagyképűségnek — megbecsült, hiszer tudták rólam, hogy közülük való va­gyok. A felszabadulás után is a helyemen maradtam, s amit csak lehetett mindent elkövet­tem a faluért. Láttam, hogy­ha eddig soha, most igazán lehet... A megyében legelő­ször az én falumba vezették be a villanyt... Azután eltelt pár év, mint régi jegyzőt el­távolítottak, és csak újabb évek elmúltával kerültem vissza a tanácsi apparátusba. Elég magas beosztásba. Dol­gozni kezdtem újra, igyekezet­tel és becsületesen. Az ellen- forradalom idején szót emel­tem a tanácshatalom mellett, megfenyegettek... És most ? Alacsonyabb beosztásban, pénzügyi előadóként dolgozom két községben is. örülök a munkának, de tudom, hogy többre és nagyobb hasznot hozó munkára is képes va­gyok. De talán még most sincs meg irántam a biza­lom...” Beszélgettünk olyan tanács­elnökkel és magasabb hivatali vezetővel, akik arra a kérdés­re, hogy ha maguk megbíz­nak bennük, miért nem lép­tetik elő képességeiknek meg­felelő magasabb beosztásba ezeket az embereket, amikor azok jobban el tudnák látni az adott munkakört? — elő­ször csak egyszerű vállfelhú- zással válaszoltak. Azután hozzátették: a felsőbb szervek­nek minden bizonnyal nem tetszene, ha ilyen régivágású embereket helyeznének előtér­be .. Milyen téves ez a felfo­gás! Akik ezt mondták, azok — talán maguk sem tudiák — bizalmatlanságot hordanak magukban; bizalmatlanságot felsőbb szerveik ítélőképessé­gével, ugyanakkor önmaguk­kal szemben is. Nincs is, nem is lehet olyan helyi vezető, aki az elmúlt tizenhárom év, és az ellenforradalom leveré­sének erőpróbája után ne tud­na megfelelően megítélni vala­kit; nem lehet olyan felsőbb szerv, amely ne bízzon ebben a megítélésben és elmarasztal­jon valakit, mert bátran és jóhiszeműen mer javasolni — ha „régi” emberekről van is szó. A helyes megítélés, em­berséges bizalom — olyan kulcs ez, amellyel sokféle zárat fel lehet nyitni előrehaladásunk érdekében. Beszéljünk arról is — s ez is sok becsületesen dolgozó „régi” hivatalnokember prob­lémája, — hogy a közvetlen vezetők nem minden esetben rendelkeznek megfelelő álta­lános műveltséggel és vannak közöttük olyanok is, akik nem is igen törekszenek arra, hogy azt előbb vagy utóbb megsze­rezzék A „régi ember” több­nyire művelt ember, még ak­kor is, ha ez a műveltsége a polgári időkből származik. De ő a beosztott, s ha mondjuk, egyszer-kétszer kiigazítja a tanácselnök beszédét, vagy beleszól egy-egy levél, vagy egyéb irat megfogalmazásába, ha felhívja a figyelmet egy­két momentumra az adott té­mával kapcsolatban — ezt nem mindenütt veszik jónéven tőle. Könnyen és sokhelyütt rámondják: fitogtatja tudását, lenézi a munkás-paraszt káde­reket. (Való igaz, van olyan is, aki más társaságban úgy beszél munkásból, parasztból lett vezetőjéről, hogy leírni sem lehet.) Pedig nem erről hanem méltánylandó igyeke­zetről van szó. De itt van mindjárt a másik véglet is. A felettesek kihasználják ezt a műveltséget: a „régi ember”- rel íratják meg beszédeiket, jelentéseiket, különböző helye­ken tartott előadásaikat, ötle­teiket, elgondolásaikat mint sajátmagukét mutatják fel... és így tovább. És van ezekben az emberek­ben — következik az eddig el­mondottakból — egy bizonyos­fokú, kisebb vagy nagyobb mértékű, sokesetben indoko­latlan félelem, tartózkodás is. Sokan közülük — legnagyobb bizalommegnyilatkozás ellené­re is — állandó és feszült fi­gyelemben élnek: mikor és honnan éri őket támadás : hogyan és milyen módon lehet lehetőleg kitérni ez elől; fi­gyelni, nehogy egy-egy elej­tett szóval, egy rossz tekin­tettel rosszakarót szerezzenek maguknak... A fentebb idé­zett tisztviselő — amikor csak úgy mellékesen megkérdeztük, hogy miért nem teszik már el az egyik szobából a régi, kalász-kalapácsos címert, — valósággal megrettent a kér­déstől. „Az nem rám tartozik, kérem ...” Ez a kisebb vagy nagyobb fokú tartózkodás, vagy nevezzük félelemnek — nem kis mértékben megbé­nítja ezen emberek kezdemé­nyező képességét, helyes, jó­akaraté elgondolásaik kibon­takozását. Félreértés ne essék: ebben a rövid dolgozatban csupán a becsületes munkát végző, a nép iránti hűségét számtalan tettel bebizonyító régi embe­rek problémáiról van szó Olyan emberek problémáiról, akik a népet szolgálják ma is és ezt akarják tenni a jövő­ben is, hittel és becsülettel. Olyan emberek problémáiról, akikre szükségünk van a jelen és a jövő építése érdekében, akiket nemcsak szóban, ha­nem tettekben is meg kell be­csülnünk. A problémák meg­oldásának útja: bizalom, em­berség valóban becsületes munkájuk és törekvéseik iránt. • DÉR FERENC ... hogy Wieland és Wolf­gang Wagnernek visszaadták a brüsszeli „Tristan” előadás költségvetését, mert hivata­los helyen sokallják az elő­irányzott összeget. Wagner rezignáltan jegyez­te meg: Míg az NSZK há­rom együttessel és egy szín­műelőadással szerepel a vi­lágkiállításon, addig a Szov­jetunió 42 kiváló együttessel. Egyszerű hír, de erről mi­ért hallgatnak a nyugatimá­dók? Vagy nem is hallottak róla? Igaz, ilyenről nem hal­lani a legegyszerűbb. Mert ugvebár ott. ahol tejböl-vaj- ból, aranyból fonják az éle­tet. ott, ahol él a „szabad vi­lág”, ott nem számít a pénz, a költség, a mibe-kerülés — emelvényre viszik a komoly kultúrát. Igen, minden sarkon rágó­gumi. bárokban őrjít a jazz, vetkőző-számok a színpadon, atom- és hidrogénbombák a támaszpontokon. Angyali! Ez az ö „kultúrájuk”. Ha tet­szik nekik, ápolják tovább ezt a „komoly kultúrát”, csak egy megjegyzésünk márad emlékeztetőül: a játék végét mi ismerjük... F. I. Úi gyártmány az egri Bútorgyárban Az egri Bútorgyárban újtí­pusú, a most gyártottnál ízlé­sesebb, szebb és főleg olcsóbb dohányzóasztalka készítését tervezik a következő tervne­gyedévre. A kalkulációs terv jóváhagyása most van folya­matban, s ha azt az illetéke­sek elfogadják, hozzákezdenek a gyártáselőkészítő munká­hoz. Az üzemben egyébként ebben a negyedévben mintegy ötezer különböző típusú asz­talt gyártanak. Vendégek a világűrből írta: A. Tyerehogyin A Szovjet Tudományos Aka­démia Ásványtani Múzeuma különböző meteoritek óriási gyűjteményét őrzi. Rendkívül érdekes minden egyes ilyen meteoritnak az életrajza. A Zsigajlovka néven ismert me­teorkövet például a hasonló nevű ukrán falu lakosai ta­lálták meg 1787. december 12- én. Mellette van a Bergyanszk meteorkő, amelyről nem tudni, mikor és hol zuhant le. Ber­gyanszk város környékén buk­kantak rá 1843-ban, ősi szkita temetkezési helyeken végzett ásatások alkalmával. A kőmeteoriteken kívül vas­meteoriteket is látunk a mú­zeumban. Legérdekesebb a Bo- guszlavka — óriási vaskristály- darab, súlya 198 kilogramm. Vértestvérét,' a -Hoba-t, Dél­nyugati-Afrikában fedezték fel, súlya 60 tonna. r ­Az óriás meteoritek közé so­rolhatjuk a Szihote—Alinskij-t, amelyet 1947 február 12-én tíz óra 38 perckor észleltek a primőrjei határterület lakos­sal. Egy óriási tűzcsóva ha­sította végig az eget, hosszú fehér sávot és füstuszályt húzva maga után. A meteorit a tajgába zuhjint. A kiküldött expedíció a zuhanás helyén ke­letkezett kráterben 23 tonna különböző nagyságú szilánkot gyűjtött össze. Ez a meteorkő most a Dalmcsevosztocsnyik Múzeumban van. Minden megtalált meteoritet gondos vizsgálat alá vesznek. Ezzel a munkával a szovjet meteorit kutató bizottság dol­gozói foglakoznak. A mesterséges holdak kilö­vésével kapcsolatban rendkí­vüli jelentőséget nyert a mete­oritek kutatása. Sok meteorit van-e a koz­moszban? , Ezekre és még más fontos kérdésre kell megadni Tízéves a kisipari szövetkezeti mozgalom a tudósoknak a választ. A tu­dósok feltételezése szerint a földgömb területére naponta körülbelül 20 tonna meteorit anyag hullik le. A meteoritika aránylag fia­tal tudomány, amely igen sok találgatásra ad választ és kü­lönböző jelenségek titkait old­ja meg. Valószínűleg emlékez­nek a neves Tungusz-meteo- rit történetére. Sokat vitáztak erről, a tudományos fantasz­tikus irodalom azt a hipoté­zist vetette fel, hogy ez ■ nem kozmikus test, hanem egy más égitestről iderepült űr­hajó volt. Tudósok azonban meteorit anyagot találtak a Tungusz-tajgából vett próbá­ban és ily módon megcáfolták a legendát. Ebben az évben újabb expedíciót szándékoz­nak kiküldeni a Tungusz-taj- gába, további adatok gyűjté­sére. A felszabadulás óta végbe­ment politikai, gazdasági vál­tozásokkal, a szocializmus építésében elért eredmények­kel egyidöben a párt és a kormány sokoldalú támoga­tásával. fejlődtek a kisipari szövetkezetek is. Heves megyében 1948. ele­jén rakta le a mozgalom alapjait néhány lelkes kis­iparos és szakmunkás Ebben az évben alakult meg az Egri Cipész és Szabó Ktsz., a Gyöngyösi Cipész Ktsz. Pél­dájuk nyomán 1949-ben a Hevesi Asztalos Ktsz., majd 1950-ben a Hatvani Szabó Ktsz.. Egri Nőiszabn Ktsz., a Gyöngyösi Szabó és Fodrász Ktsz, a Füzesabonyi Cipész Ktsz. alakult meg. 1951-ben 31, 1952-ben 13 1958-ban 1 ktsz. alakult. Jelenleg 42 kis­ipari termelőszövetkezet mű­ködik a megyében. ,, Elismerés, megbecsülés, tisztelet illeti azokat a kis­iparosokat, akik először lép­tek a szövetkezés útjára, ki­tartottak mellette, jóban és nehézségek közepette is. Sokáig lehetne sorolni azoknak a lelkes szövetkezeti dolgozóknak neveit, akik tíz évvel ezelőtt léptek a szövet­kezés útjára. így az Egri Sza­bó Ktsz-nél Robotka József, Péli Béla, Vanyó Lajos, a Gyöngyösi Cipész Ktsz-nél a Chilkó-testvérek, Pongrácz József. Az Egri Cipész Ktsz- nél Flóra Ferenc, Elek József. Sebestyén András, Békeíi Ferenc, Prókai Antal. A He­vesi Asztalos Ktsz-nél a Ma­gyar-testvérek és még töb­ben. Az 1956-os ellenforradalom uszítása alatt a legrégibb ta­gok álltak leghűbben a szo­cialista szövetkezeti gondolat mellett, s nekik köszönhető, hogy az ellenforradalom nem okozott súlyosabb károkat a szövetkezeti mozgalomban. A megye kisipari szövetke­zeti mozgalmának fejlődése termelési és gazdasági adato­kon keresztül is lemérhető. 1957-ben a megye Ktsz-ei 110 millió forint értékű árut ter­meltek, javítási szolgáltatási munkát végeztek, több mint 20-szorosát az 1948. évi. több mint ötszörössét az 1951. évi termelési értéknek. Hasonló arányban 1948-tól körülbelül 100 főről, közel 2000 főre nőtt a szövetkezeti tagok száma, mely ma, alkalmazottakkal, ipari tanulókkal együtt a 2500 főt is meghaladja. 1957. év­ben mintegy 30-féle cikket készítettek, nagyobb mennyi­ségben a lakosság részére. Elkészült 42 ezer férfi ing, 22 ezer férfi alsóruha, több mint 50 ezer pár cipő, 154 ezer pár talpalás, 22 ezer má­zsa égetett mész, sok kis­lakás, bútor, vasipari tömeg­cikk. A szövetkezet saját vagyo­na az 1948. évi negyedmillió forintról hét és fél millió fo­rintra emelkedett. 1948. év végén a szövetkezeti nyere­ség cgy-két ezer millió forin­tot tett ki, 1957-ben 8 millió 350 ezer forintot Sokan vol­tak, akik egyhavi keresetnek megfelelő osztalékot kaptak. A tagság átlagkeresete ha­vonta 1957-ben 1200—1900 forintot tett ki. A megye szövetkezetei kö­zül 32 szövetkezet saját ere­jéből a helyi párt- és tanács­szervek segítségével elérte, hogy megfelelő üzemhelyi­séggel rendelkezik. Tizennégy szövetkezet ezekből teljesen új üzemházat épített, közöt­tük olyat, mint az Egri Asz­talos Iítsz-é, mely 1.5 millió forintos beruházással épült az ország egyik legkorsze­rűbb faipari üzemévé. Több szövetkezetnél, mint az Aba- sári Vegyes Ktsz-nél a tagság társadalmi munkával is részt vett az építkezésben, így a tervezettnél nagyobb, szebb üzemépületet építettek. A Ktsz-ek dolgozói érzik cs tudják, hegy a párt és a kor­mány sokoldalú támogatását az elkövetkezendő években mozgalmunknak, a lakosság érdekében történő fejlesztésé­vel kell viszonozni. Növelnünk kell a lakosság­nak végzendő, közvetlen ren­delésre történő munkák és javítások mennyiségét. Javí­tani kell az elvégzett mun­kák minőségét Fokozni kell a társadalmi tulajdon védel­mét. Javítani kell a tagfel­vételi munkát, hogy kisiparo­sok legyenek felvéve, ne az állami üzemek dolgozói. Javí­tani kell az adminisztrációt, a gazdasági szervező és ve­zető munkát, hogy ne fordul­jon elő az, ami a Füzes­abonyi Vegyes Ktsz-nél. hogy a tagság egyévi munkája, fáradsága vesz kárba, külön­böző hanyagságok miatt. — Ügyelnünk kel! arra, hogy ne fordulton elő árdrágítás, be­tartsuk a bér helyes arányát szövetkezet és szövetkezet között, valamint a hasonló profilú állami üzemekhez vi­szonyítva. Sokkal többet kell törődnünk a politikai és szak­mai nevelő munkával, a ta­karékossággal. az alapsza­bályszerű működés betartá­sával, szervezeti életünk fej­lesztésével, munkaverseny, mozgalom erősítésével, kul­turális és sportmozgalmunk egészséges alapokra való he­lyezésével és fejlesztésével Összefoglalva, ha a tíz év eredményeit, nehézségeit, a jót, a rosszat mérlegre tesz- sziik. joggal és megnyugvás­sal állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt tíz év biztosabb, gondtalanabb életet, meg­élhetést biztosított a szövet­kezeti kisiparosnak, mint a régi letűnt társadalmi rend az önálló kisiparosnak és bíz­zunk abban, hogy az elkövet­kezendő évek további ered­ményeket és jót hoznak. POLGAR MIKLÓS. A P A M AKKORIBAN a Bohn-féle téglagyárban volt géplakatos. Igaz, jobban sze­rette a volánt az eszterga­padnál, de régi főnöke, tekin­tettel a nehéz gazdasági hely­zetre, felmondott neki, s maga vezette a kocsiját. Mivel ak­korra nálunk már négy gye­rek nyűtte a ruhát, cipőt, nem volt sok válogatni valója, oda ment dolgozni, ahol mun­kát kapott. Fizetése természe­tesen kevesebb lett a réginél, bizonyítékul, hogy nincs az a kevés, amiből ne lehetne még lefaragni. így anyámnak is jobban sorompóba kellett áll­nia. Kora hajnaltól késő estig berregtette szegénykém a var­rógépet, éppen Gálik tekinte­tesék kisasszony-lányának a ruhatárát bővítették. Kapott a Mancika megszámlálhatatlanul sok kötényt, hogy anyám már nem győzött új fazont kita­lálni, selyemruhát, szövetru­hát, szóval mindent, amire csak egy 15 esztendős „úri­lánynak” szüksége volt ahhoz, hogy végre megakadjon rajta a gazdászok szeme. Telt nekik, nem mondom, hiszen a 300 holdból minden gyerekre 100—100 hold jutott. Egy zsák sárgarépa nélkül kiborította a zsák tar­talmát a konyha kövére. Volt egy nagy csomó sárgarépa, egy kis zacskó sárgaborsó, és egy még kisebb' zacskó bab. Édesanyám arcára csapta a két kezét, keserves sírásba tört ki. Az öreg udvaros nézte, aztán sajnálkozva megvonta a vállát, s elköszönt. SEM AZELŐTT, SEM azóta nem ettem annyi sárgarépát, mint azon a télen, öreganyám leleményesen még tésztát is sütött belőle, mi meg hol dü­hösen, hol nevetve szidtuk a zsugori parasztját, — de mikor újra hozták a varrni valót, anyám újra elvállalta. Mit te­hetett volna?! ... Esztendők óta nem lát­tam már a „tekintetes úrékat”, nem is tudom, mi lett velük. A napokban jutottak újra eszembe, mikor egyik ismerő­sömnek, — aki alig 18 éves —* igy panaszkodott a mamája: igazán nem becsülik ennek a lánynak a munkáját. Most is csak 1100 forintot keres. Mi az, hiszen csak a tűsarkú szandál, amit kinézett magának, 193 forintba kerül... deák Rózsi mai, aki a konyha nagymeste­re volt nálunk, s aztán meg­indult az üzenetváltás, sok­szor egész napon át szaladgál­tam a két ház között. — Tessék akkor zsírt, meg lisztet adni — üzente anyám. — Ajaj, régen vágtunk már, azt most nem adhatok — volt a válasz. — Talán egy kis bor­sót... — Akkor szappant, meg füs­tölthúst — indultam vissza az új üzenettel. — Ajaj, mit is gondol a te anyád, nekünk sincs! Vigye­tek egy kis babot, meg len­csét... És így folyt az üzengetés, míg végre megígérte, hogy es­te, ha nem lesz otthon a te­kintetes úr, összepakolja a hol­mit és elküldi az udvarossal. Hazamentem. Tényleg, alig hogy besötétedett, megjött a Gálik tekintetesék udvarosa, vállán egy hatalmas zsákkal. Rosszat sejtve néztünk ösz- sze anyámmal: nincs itt vala­mi rendben, ha ilyen nagy ,a csomag. Jóból ők soha sem küldtek ennyit. Az öreg szó — Tisztelteti édesanyám a tekintetes asszonyt — kezdtem végre hozzá, mikor egyedül maradtunk, s odaadtam a cé­dulácskát, amire anyám szál­kás betűivel felírta: Hat darab kötény varrása á 80 fillér, összesen 4 pengő 80 ...és így tovább. — Ajaj! — kapott a szívé­hez ilyenkor az asszony, s úgy nézett rám, mintha már fel is pakoltam volna a hátamra mind a 300 holdjukat. Mit is gondolt ez a Pepuska — for­gatta sopánkodva a cédulács­kát. Aztán hozzám fordult: mondd meg Rozika anyádnak, hogy nincs most pénzem, kér­jen valami mást. ELKESEREDVE INDULTAM haza, mert tudtam, nagyon kellett az a pénz, anyám két napig le sem hunyta a szemét, csak úgy szundikált egy-egy félórát, a gépre hajolva. — Nincs pénzük, azt üzen­ték, — robbantam be otthon az ajtón. — Tessék valami mást kérni. Anyám töprengett, hadita­nácsot tartott a nagyanyám­Áldoztak rá szívesen, lánynak egyetlen volt, még a rokon­ságban is. Nem volt semmi sem drága, ami a Mancikának kellett, illetve egy dolog igen: a varrás díja. Azt, ne adj isten, kipréselni belőlük. ez Általában így zajlott le: jó anyám befejezte a var­rást, vállfára rakta a ruhákat, ezt így kellett, hadd lássa az egész utca, hogy Mancika me­gint ruhát kap, s én magasra tartva a vállfákat, elindultam. Mire elindultam, mindig úgy elzsibbadt a kezem, alig tud­tam becsengetni. Végre bent voltam a szobában. — Ajaj, de szép lesz valaki — simogatták körül a ruhá­kat. Vedd csak fel! S míg Mancika tetszelegve forgott a tükör előtt, én tűkön állva vártam, mikor int magához a tekintetes asszony, hogy kezé­be csúsztathassam a számlát Mert azt csak úgy lehetett, hi­szen isten tudja, mit gondol­tak volna róluk, ha megtud­ják a nagynénik, meg az öreg, milyen sokat kér a varrónő azért a kis munkáért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents