Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-22 / 76. szám

1958. április 22. kedd NÉPÜJSAG 3 Emlék ünnepélyek Lenin születésének évfordulóján Gyöngyösön tegnap este 6 órakor rendezték meg a Le­nin ünnepséget. A városi kul- túrházban megtartott ünnep­ségen Montvai Andor elvtárs, a városi pártbizottság tagja mondott beszédet. A hatvani járás községeiben is tegnap este rendezték meg a Lenin-ünnepségeket. Boldo­gon Erdélyi Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság első tit­kára mondott ünnepi beszé­det. Heréden Komáromi Szil­veszter, a járási béketitkár emlékezett meg Lenin mun­kásságáról. Nagykökékenyesen Habéra László, Rózsaszent- mártonban Légrádi István, a járási pártbizottság munka­társai tartottak ünnepi beszé­det. Ecséden pedig Papp Béla, a járási munkásőrség parancs­noka méltatta Lenin munkás­ságát. A Nagygombosi Állami Tangazdaságban a Lenin-ün- nepség után megválasztották a megyei béketalálkozóra a békeküldötteket. Egyhónapi fizetés nyereségrészesedés címén Emlékünnepély Lenin születésének évfordulóján Egerben A mi eszménk a leghumanistább eszme „Egyöntetű lelkesedéssel üdvözöljük — mondotta Kádár elvtárs az április 4-1 beszédí­(Folytatás az 1. oldalról) káshatalomban semmiféle kis­polgári ingadozást, vagy re­formizmust. Különösen eszünk­be kell vésnünk Leninnek azt a tanítását, amely a proletár- diktat'' ’kalmazására vonat- kozil A hl-. , hogy az osztályokat megszüntessük — irta Lenin a magyar munkásokhoz küldött üzenetében —, egy osztály dik­Mi hűséges és tevékeny ka­tonái vagyunk a világot átfo­gó békemozgalomnak. Ez a mozgalom, amely a békesze­rető emberek százmillióinak akaratát fejezi ki, ma már olyan erővé vált, hogy egyik fontos gátja a nemzetek sza­badságára, függetlenségére törő háborús kísérleteknek. , Mi magyarok is, minden békesze­rető emberrel együtt követel­jük a fegyverkezés beszünte­tését, az atom- és liidrogén- fegyverek gyártásának és al­kalmazásának megtiltását. a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolását. tatúrájának Időszaka szüksé­ges, éppen azé az osztályé, az elnyomott osztályok közül, a- mely nemcsak megdöntenl ké­pes a kizsákmányolok uralmát, nemcsak ellenállásukat tudja könyörtelenül elnyomni, ha­nem eszmeileg Is szakitani tud az egész burzsoá demokrata ideológiával, az általában vett szabadságról és egyenlőségről hangoztatott kispolgári frázi­sokkal. Ma, a hazánk ellen szőtt imperialista cselszövés leleple­zése és az ellenforradalom vé­res tobzódása után különösen meg kell szívlelnünk Leninnek a magyar munkásokhoz inté­zett üzenetét, amely arra fi­gyelmeztet, hogy a proletár- diktatúra kérdésében semmi­féle alkunak helye nincs. „tegyetek szilárdak — üzen­te Lenin —, és ha ingadozás üti fel a fejét a szocialisták között, akik tegnap csatlakoz­Az emlékünnepség elnöksége tak hozzátok, a proletárdikta­túrához, vagy a kispolgárság körében, nyomjátok el könyör­telenül ezeket az ingadozáso­kat. Agyonlövetés, ez a gyáva méltó jutalma a háborúban“. Azt hiszem, elvtársak, nyu­godtan elmondhatjuk, mi ma­gyarok alaposan megtanultuk á leckét, de bízvást elmond­hatjuk azt is, hűek leszünk a lenini tanításokhoz. állama, a Szovjetunió testvéri segítségének, mélyen átérezzük a proletár- nemzetköziségre vonatkozó lenini útmutatások óriási horderejét. De szürke minden elmélet és zöld az élet arany fáj a — mondotta a költő, s mi kom­munisták is megtanultuk ezt és tudjuk, hogy a proletár­nemzetköziségért és ebből fa­kadóan a békéért harcolnunk, tennünk is kell. A proletárdiktatúra erősíté­se azonban, és erre is a lenini eszmei hagyaték tanít bennün­ket, nem elsősorban az erőszak alkalmazását jelenti. És ez természetes is. Ä mi eszménk a leghumanistább eszme és Lenin történelmünk legnagyobb humanistája, leg­emberségesebb embere volt, akinek minden tette villanás­szerűen mutatja a nagy vezér­ben a nagy embert. A vezér és az ember nagy­ságának harmonikus összhang­ja jellemezte Lenin alakját. Ez az, amiért szívébe zárta Lenint a világproletariátus, — ami Marx szavai szerint a kommunizmus harcosainak di­cső sora. Hiszen a dolgozók, a gazdagság áldozatai finom ösz­tönnel tudnak különbséget tenni a valódi és a hamis kö­zött, az egyszerű nagyság és a pöffeszkedő, felfuvalkodott- ság között, az irányukban megnyilvánuló áldozatkész cselekvésre ösztönző szeretet és a népszerűség-haj hászás kö­zött, amely puszta hiúságról tanúskodik. Kortársai írják, hogy milyen egyszerűen, szerényen viselke­dett Lenin, aki már egy óriási történelmi teljesítményre te- kintheíett vissza és akire a hivő bizalom, a legsúlyosabb felelősség és a szakadatlan munka nyomasztó terhe nehe­zedett. Egészen elmerült az elvtár­sak tömegében, egy volt ve­lük, egy volt a sok közül. Egyetlen gesztusával, egyet­len arckifejezésével sem akart mint „személyiség” hatni. Az ilyen magatartás idegen volt számára, mert valóban szemé­lyiség volt. Lenin kifogyhatatlan, meg­ható türelemmel hallgatta meg az embereket, s válaszolt ne­kik. Mindenki számára volt valami jótanácsa, akár párt­ügyben, akár személyes pa­nasszal fordultak hozzá. Szívet-lelket üdítő volt az a mód — emlékezik meg Klára Zetkin —, ahogyan a fiatalok­kal érintkezett. Elvtársiasan, mentesen minden fontoskodó leckéztetéstől, sohasem visel­kedett olyan fölényeskedően, mintha a kor, már egymagá­ban véve is felülmúlhatatlan erény volna. Lenin úgy moz­gott az emberek között, akik­kel minden idegszálával össze volt kötve, mint egyenlő az egyenlők között. Nyoma sem volt benne a Herrenmensch- nek (az elnyomó ember típu­sának). A pártban élvezett te­kintélye egy ideális apa te­kintélye volt, akinek fölényét abban a tudatban ismerik el, hogy megértés van benne és maga is megértésre vágyik. Lenin egyik legnagyszerűbb jellemvonása volt — ezt is kortársai jegyezték fel hogy nagyon szerette a gyerekeket. Ez a szeretet különös módon nyilvánult meg nála, mint ál­talában a nagyon férfias és gyengéd embereknél. A hábo­rú szinte mindent felemésztett Oroszországban. A hatalmas városban, Moszkvában, töme­gével voltak a munkanélküli­ek és a lakosság éhezett. Köze­ledett a kemény, könyörtelen tél, s bizony elvtársak, nem­csak a lakosság éhezett, hanem az állam vezetői is. Vlagyimir Iljics igen gyakran egy csé­sze teát és egy darabka ke­nyeret reggelizett. A parasz­tok tudták ezt, és csomagokat küldtek számára. Lenin min­den csomagot elfogadott, hogy azután azonnal valamelyik gyermekotthonnak, vagy gyer­mekkórháznak juttassa. Valóban, elvtársak, talán olyan ember, mint Vlagyimir Iljics Lenin, egy évszázad­ban egyszer születik, mégis érdemes megfogadnunk azt a tanítást, hogy legyünk olyanokká, mint Iljics, hogy szeressük nagyon a munkás- osztályt, a dolgozó embereket. Mert hiszen Lenin üzenetének második nagy tanulsága szá­munkra éppen az, hogy a pro­letariátus diktatúráját a töme­gek vonalán kell megerősíteni. Mert o póri, csak úgy vezet­heti sikerre a dolgozó népet, a proletárdiktatúra csak akkor lehet megdönthetetlenül erős, ha szoros és eltéphetetlen kap­csolat van a párt és a dol­gozó tömegek között, ha a dolgozó milliók, a munkások és az értelmiségiek teljes szi­vükkel, lelkűkkel támogatják a párt célkitűzéseit. E figyelmeztetést természe­tesen minden párt-, állami-, tömegszervezeti és gazdasági vezetőnek is nagyon meg kell szívlelnie. Voltak nálunk hibák ezen a téren a múltban? Kétségtelenül voltak. Mélyen átérezzük a proletár- internacionalizmus útmutatásának jelentőségét A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány azonban levonta a tanulságokat és Le­nin szellemében kijavította az elkövetett hibákat. Tisztában vagyunk vele, hogy a nép szolgálata, a leninizmushoz való hűség — a kommunista párt minden győzelmének alapja. Szenteljünk igen nagy fi­gyelmet a dolgozók minden­napos kérdéseinek, mert csak így dolgozhatunk Vlagyimir Iljics szellemében, a párt és a tömegek kapcsolatának erősí­tésén, a dolgozók bizalmának elnyerésén. Kedves Elvtársak! Lenin eszmei és politikai hagyatékán vörös fonalként húzódik végig a proletárnem­zetköziség nagyszerű gondo­lata: Ma, amikor a munkás- osztály ellenségei ismét dü­hödt kirohanásokat intéznek a proletárinternacionalizmus ellen, különös erővel csenge­nek Lenin tanításai. Mi ma­gyar dolgozók, akik kétszeres felszabadulásunkat köszönhet­jük a világ első szocialista ben — a Szovjetunió békekez­deményezéseit, köztük a leg­utóbbi világjelentőségű tettet, azt, hogy a Szovjetunió egy­oldalúan felfüggesztette az atom- és hidrogénbomba kí­sérleteket. Ez a lépés a Szov­jetunió népeinek nemcsak el­szánt békeakaratát, hanem le­nyűgöző erejét is bizonyítja“. Igen, Elvtársak! A Szovjet­unió ereje, a béketábor ereje, a Lenin által megalkotott nagy mű legyőzhetetlen, és mi, ma­gyar dolgozók, a magyar népi demokrácia egész létével és fejlődésével tehetünk tanúsá­got arról, hogy Vlagyimir Il­jics Leninnek csak a teste halt meg. Eszméi és tanításai azonban elevenebből és le- győzhetetlenebbül élnek,- mint bármikor. Korunk a léninizmus győ­zelmes előrehaladásának és diadalának felejthetetlen kor­szaka. Mert Lenin élt, él és élni fog mindörökké mindabban, amit alkotott, eszméiben, mű­veiben és az egész világ dol­gozóinak szívében. A 3-as számú kőbánya recs­ki üzemében, mint immár a környék valamennyi ipari üze­mében, szombaton itt is kiosz­tották az elmúlt év nyereségét a dolgozóknak. A kőbányá­szok egyhónapi fizetésükön kívül még az eltöltött évek után hűségjutalmat is kaptak, így nem volt ritka az olyan ember, aki 3000 forinton fe­lüli pénzt számolt meg a bo­rítékban. Földi Pálnak 2210 forint, Hock Ferencnek 2800 forint lapult meg borítékjá­ban és takarékbetétkönyvé­ben. Összesen: 310 000 forint talált gazdára szombaton a recski kőbányászok nyereség- részesedést kiosztó ünnepé­lyén. Időjárásjelentés Felhőátvonulások. Várható időjárás kedden estig: Felhőátvonulások, több helyen eső, egy-két helyen zivatar. Mér­sékelt, időnként élénk nyugati, északnyugati szél. A hőmérséklet átmenetileg kissé csökken. Vár­ható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 5—8, legmagasabb nap­pali hőmérséklet kedden: 18—21 fok között. Távolabbi kilátások: a hőmér­séklet újból emelkedik. (MTI) . • . a mauzóleumban Hosszú utazás, végtelenbe nyúló kilométerek után érkez­tünk Moszkvába. A gyorsvo­nat végigszáguldott velünk Ukrajna sztyeppéin. Amikor megérkeztünk a haladó világ fővárosába, első utunk Lenin síremlékéhez vezetett. Lenin ... a világ minden ré­szén úgy tisztelik nevét, em­lékét, mint a szabadító, vé­delmező vezérét, a népek aty­jáét. India rabszolgasorsú cselédjei az Ö nevével küzde­nek függetlenségükért... A maláji gumiültetvények kuny­hóiban fényesregyúlt szemmel hallgatták a csonttá soványo- dott bennszülöttek... A francia autógyárak dolgozói, a saar- vidéki bányászok az ő szavai­tól kaptak új erőre, hogy le­rázzák a gyárosok és bankárok uralmát... ö küldött lelkes, bátorító, gyujtóhangú üdvözletét a ma­gyar munkásokhoz 1919-ben, amikor a Tanácsköztársaságot megteremtették. Az ő nevét viselték a magyar vörösgár­disták ... 1956. novemberében a magyar kommunisták és a magyar dolgozók legjobbjai is őrá gondoltak akkor, amikor harcbaszálltak az ellenforra­dalmi huligán elemekkel a proletárdiktatúráért. Ki tudná leírni híven érzé­seinket, ami bensőnkben zson. gott a mauzóleum előtt. Itt állunk a Vörös téren, kígyózó embersávban. Előttünk és mö­göttünk a nagy Szovjetország minden részéről ideérkezett emberek. Moszkvaiak, akik Leninnél akarnak tisztelegni, dagesztáni kolhozparasztok, uráli vasöntők, tadzsik gyapot­Lenmnél termelők, cetvadászok a távoli Murmanszkból, akik a Szov­jethaza szívébe jöttek fontos ügyeikkel és nem mulaszthat­ják el az alkalmat, hogy Le­nint meglátogassák. Kínaiak és mongolok — az itt időző küldöttségek és vendégek áll­nak sorba, hogy láthassák őt. Angol szakszervezeti küldöt­tek és különböző országok bé­keharcosai, akik Moszkvába jöttek, hogy Leninre vethes­senek egy pillantást. így vagyunk mi is kicsiny hazánk fiai, magyarok a Vö­rös Téren — Leninhez igyek­szünk. Felettünk a selyemfényű moszkvai ég, előttünk a mau­zóleum vörös gránittömbje, mögötte a Kreml csipkézett, szürke fala, s tőlük balra a Szent Vaszilij Székesegyház, soktornyú pravoszláv pompá­ja. A Kreml szürke falát meg­szakítják a négyszögletes bás­tyák és tornyok, tetejükön a messzevilágító rubintcsi Hágók­kal. A Moszkva-folyó partján az épületek fölé tornyosul a magasépületek kontúrja. Nézelődünk, — néhány elfo- gódott szót váltunk egymás­sal magyarul. A közelben álló rendőr meghallja és felénk fordul, látja, hogy idegenek vagyunk, külföldiek. Udvaria­san előre vezet bennünket, egészen a mauzóleum bejá­ratához. Vonakodva követjük, — mit fognak szólni az elöl- állók, hogy elébük kerültünk mi, akik később jöttünk? De minden szó nélkül udvariasan szétnyílt a sor és befogad minket is. A mauzóleum bejáratánál vagyunk, elcsendesedik körü­löttünk a halk beszéd. Elha­ladunk a szobormereven őrt- álló szovjet katonák mellett. Az előtérbe érkeztünk, s megilletődötten megyünk a mélybe vezető lépcsőkön. Lép­teink neszét felfogja a gumi- szőnyeg. Síri csend, minden zaj megszűnik, csak szívünk verése dobol. — Nemsokára láthatjuk őt! A lépcső végetér, az embe­rek szorosan egymásmögé zár­kózva mennek be a fekete márvánnyal borított terembe, Lenin nyughelyéhez... Itt va­gyunk! A márványterem köze­pén üvegbúrával bevont ko­porsóban fekszik Lenin. Elő­ször kezét láthatjuk meg, amint feszült figyelemmel te­kintünk előre, s lassan apró lépésekkel haladunk befelé. Lenin keze egymásra téve pihen takaróján, mely dere­káig fedi testét. Tompafényű, finom sárga szín vonja be bő­rét. Ez a kéz írta az emberi ész legmagaslóbb alkotásait, ame­lyek feltárták, hogy a kapita­lizmus hanyatló, rothadó sza­kasza az imperializmus — s elérkezett a proletárforradal­mak kora. És ez a kéz írta a forradalmi felhívásokat, me­lyek mozgósították a munká­sokat és parasztokat. Az uta­sításokat, amelyek a proletár­forradalom taktikáját és stra­tégiáját meghatározták. — A békedekrétumot, amely meg­alapozta a szovjet állam béke­politikáját. És ez a kéz írta alá a szov­jet állam első villamosítást tervét, a „Goelrót”. Ez írta Lenin zseniális jelmondatát: „A kommunizmus = Szovjet­hatalom, plusz az egész ország villamosítása”. S mikor erre gondolunk, magunk előtt lát­juk az épülő vízierőműveket, a kommunizmus építkezéseit. Amikor beljebb haladunk, látjuk egész alakját, magas­nyakú sötétzöld zubbony van rajta. És most látjuk az arcát is. Szemet lezárva — végtelen nyugalom látszik vonásain. Nézzük, nézzük ezt az arcot, örökre szívünkbe véssük a jól ismert, drága vonásokat. De szemeit, amelyekkel olyan melegen nézett, a dologzó, sínylődő emberekre, s ame­lyek olyan félelmes haraggal lobogtak, a mikor a gyűlése­ken kezét vádlóan kinyújtva az ellenségre mutatott, már nem láthatjuk. Az élet fényét már nem láthatjuk szemében, mert ez a láng örökre kihunyt... Va­lami a torkunkat szorongatja, sokan könnyezünk, majd fel­eszmélünk: s a fekete már­ványból alkotott teremben va­gyunk, az üvegbura Lenin ko­porsója, a mauzóleum, — Le­nin sírja. Lenin halott. Nem! Nem hal meg, mert szívükbe fogadták a népek. Műve ez a gigászi életmű, — amely az emberiség történetében új korszakot nyi­tott — él, viharos erővel nö­vekedik és válik mind telje­sebbé. Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! i Még egy búcsúpillantás és kifelé megyünk a mauzóleum­ból. Hazánkra gondolunk, Ma­gyarországra, ahol új élet for­málódik a munkások keze alatt, a traktorok után nyíló barázdákban. A mi szabadsá­gunkat a győztes élet csíráit is Lenin vetette el akkor, ami­kor az októberi forradalom elsöpörte a cári uralmat. Ek­kor született az emberiség fej­lődésének az az útja, amely törvényszerűen a mi felszaba­dításunkhoz is vezetett. Lenin katonái űzték ki 1945- ben a hitleri és Horthy-fasisz- tákat, gyárosokat és földes­urakat és verték le népünk kezéről az évszázados bilin­cset. És az 1956-os ellenforra­dalom idején ismét Lenin ka­tonái jöttek segítségünkre a proletárdiktatúra megvédésé­ben. Köszönet érte Leninnek, hogy ilyen katonákat nevelt. Köszönet érte a szovjet nép­nek. Újra kint vagyunk a Vörös Téren. Meleg napfény perme- •eződik a házakra, a havas térre, s a Kreml falára. S a nap ölelésben mintha izzaná- nak a mauzóleum vörös grá­nittömbjei! CSEFELYI ff, líiliíüiWI,

Next

/
Thumbnails
Contents