Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-20 / 49. szám
1 NÉPÚJSÁG 1958. március 20. csütörtök Mi leszel, ha megnősz, kisfiam? •b Én ... pilóta ... lökös — így a válasz. De van, aki mozdonyvezető, vagy futballista, felfedező, vagy éppen színész akar lenni. S a nagy álmok, nagy tervek szövögető!, kik a kérdésre felelnek, — tíz-tizenkét éves fiúk, lányok, tudatos életük hajnalán, e hajnal röpke óráiból merítve tapasztalatot felnőtt korukhoz az ilyen feleleteken aztán rendre elmosolyodnak a felnőttek, mert hogyne nevetnének, amikor az ember- palánta, áld bizony a sötét udvaron se mer gyakran keresztül menni, éppen űrhajós akar lenni, vagy a sötét dzsungelek vándora. De komolyra fordítva a szót, vajon nem jogos kérdés ma már ilyen korban is — legalább sejteni — mi lesz gyermekünkből, ha megnő? Vajon mire van tehetsége, mihez adottsága, hisz a gyermek érdeklődési körének helyes irányításával már ebben a korban is „szakmára”, élethivatásra lehet nevelni legfiatalabb nemzedékünket. Áz általános iskolákban még nem vetődik fel teljes súlyával ez a probléma, de utána ... annál inkább. Oktatásunk eléggé specializált, mert éppen a korunk és társadalmunk követeli ezt meg. Reál-, és humán tagozat a gimnáziumokban, közgazdasági technikum, mezőgazdasági szakiskolák és talán nem is hosszú idő múlva politechnikumok várják az általános iskolákból kikerülteke De milyen iskolatípust válasszon a gyermek, melyik felel meg számára legjobban, s vajon, ha elvégzi a választott iskolatípus osztályait, mehet-e tovább egyetemre, szükség lesz-e akkor is a munkájára? hagyni a ma gyermekeit, akik a holnapután felnőttéi lesznek. A közelmúltban egy úttörővezetővel beszélgettem, aki rendkívül büszkén — és joggal — mondta el, hogy milyen sokoldalú, de mindenkor játékos formában történő nevelés folyik az úttörő szervezetekben. Tudom, hogy komoly ilyenirányú munka folyik az iskolai szakkörökben, továbbmenően a középiskolák önképzőköreiben is. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem lehetne ezeket a minden bizonnyal rendkívül hasznos, egész embereket nevelő kereteket felhasználni erre a célra is? Hisz a körök vezetői a legtöbb helyen gyakorlott pedagógusok, akik nemcsak tanulmányaik, de élet- tapasztalataik alapján is-rendelkeznek több kevesebb pszihológiai képességgel. Nap, mint nap látják és figyelik tanítványaikat, neveltjeiket, ismerik terveiket, vágyaikat, képességeiket. Az egyik — túl a gyermekkor fabrikáló készségén — ténylegesen is ügyes szerkesztő, tervező. A másik a könyv, a betű megrögzöttje, a harmadik a zenét szereti mindenek felett... minden gyermek egyéniség, minden gyermek, mint búzaszem a majdani egész kalászt, magában hordja jövőjét. így válik komollyá, a család ügyén túlnőve, az egész társadalom ügyévé, ez az első hallásra játékosan évődő kérdés: „Mi leszel, ha megnősz kisfiam?” S erre a kérdésre az egész társadalomnak kell megnyugtató- választ adnia. Választ: a neveléssel, pályaválasztási tanácsadásokkal, az úttörő mozgalom nevelési módszereivel, a szülők helyes felvilágosításával, a pedagógusok segítségével. Emlékszem, talán tízéves lehettem, vagy alig valamivel több, mikor annakidején elvittek szüleim Budapesten egy képességvizsgáló-állomás- ra. Amennyire vissza tudok emlékezni, különböző kérdésekre kellett választ adnom, rajzolni kellett, majd szabályosan firkálni (ebből állapították meg, hogy milyen vérmérsékletű vagyok), lombfűrésszel kellett dolgoznom ... Hogy mit javasoltak? Nem tudnám már megmondani, de egy biztos: támpontokat tudtak adni a neveléshez, bizonyos előrejelzéssel éltek az iskola felé érdeklődési körömet, képességeimet illetően. Nem tudok arról, hogy ma működne ilyen állomás, dolgozna-e intézményes formában pályaválasztási tanács adás a nagyobbkorúak számára. Pedig — s azt hiszem ezzel a véleménnyel nem állok egyedül — egy ilyen intézmény, amely orvosokból, pszihikusokból, tapasztalt pedagógusokból állna — felbecsülhetetlen segítséget jelentene az ifjúság helyes és célszerű nevelésében. Azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy városban helyi kezdeményezés, összefogás alapján is létre lehetne hozni, jóformán pénz nélkül ilyen állomást. Napoleon minden katonája zsebében hordta a marsall- botot. Minden gyermek zsebében hordja a tudás, a jövő, azon belül egy-egy pálya marsai 1-botját. Napoleon hadseregében vitézség kellett, hogy kézbekerüljön az a bot, harc, kemény és kérlelhetetlen. De azok felnőtt és Vérben edzett katonák voltak. Es ha az életet, különö- sen a mi társadalmunkban riem is olyan kegyetlen, mint n napóleoni háborúkban, de még olyan se, mi/it a kapitalizmus éveiben, — de harc ér küzdelem, amelyben nem ■abaci és nem lettét egyedül Ezt a jövőt, ha nem Is meglátni, de körvonalaiban legalábbis megsejteni, a gyermek fejlődését tanulmányainak jellegét a szülői házzal közösen, a jövő lényege felé irányítani, egyik legszebb és legizgalmasabb, amellett legbecsületesebb feladat is. Jómagam humántagozatú gimnáziumban végeztem. Kevés osztálytársam sorsát ismerem, de tudom, hogy jónéhányan már felnőtt korukban tanultak meg könyvelni, hogy közgazdasági pályán helyez- kezdjenek el. Van tudomásom olyan esetről is, amikor az orvosi karra egy évi szakadatlan tanulás és különbözeti után vették fel csak a „rossz” középiskolát végzett diákokat. De arról is — ma már persze elenyésző az ilyen eset — hogy valaki második évről maradt ki az egyetemről, ahová szülei akaratára iratkozott be, s lett belőle csak jóval később szakember. Sok szülő hajlamos a számára rokonszenves, népszerű, vagy „úri”-pályára kényszeríteni gyermekét, ahol a legjobb esetben is csak középszerű lesz, de megelégedett és kiegyensúlyozott ember aligha. Márpedig nekünk minden munkaterületen jó szakmunkásra, hozzáértő, lelkes, kiegyensúlyozott emberekre van szükségünk: a köz és az egyén érdeke szempontjából egyaránt. Ha igaz az a mondás - márpedig igaz — hogy a gyermeknevelés a születés pillanatában kezdődik, akkor igaznak kell lennie annak a mondásnak — vagy legalábbis megérjük, hogy igaz legyen —: a pályaválasztásra való nevelés a gyermek öntudatra ébredésével egyidőben kezdődik, s ezt az egész társadalomnak együttesen kell végezni. „Mi leszel, ha megnősz kisfiam? — im ennyi minden, s még mennyivel több, van e kérdés mögött, amire a majdani könyvelő azt feleli, hogy pilóta, s a majdani pilóta, azt, hogy könyvelő. Nekünk, felnőtteknek a kötelességünk, hogy mindenkiből az legyen — mert ebben a társadalomban lehet is — amire adottsága predesztinálja, hogy mindenki értékes, boldog tag' ja legyen a holnap társadalmának is. Gyurkó Géza I tamaörsi Vegyes KISZ közgyűléséről (Tudósítónktól.) A tamaörsi Vegyes KTSZ dolgozói március 15-én új üzemházukban tartották meg mérlegzáró és vezetőségválasztó közgyűlésüket. 1957-ben 3 200 000 forint értéket termeltek. A szorgalmas munkának megvolt az eredménye, mert az évet 165 000 forint nyereséggel zárták. A tagság egyhavi fizetésének megfelelő nyereségrészesedést kapott. A közgyűlés elhatározta, hogy az elért eredményeit 1958-ban megszilárdítja, megerősíti, kifejleszti a szervezeti életet. A közgyűlés után közös vacsorán a tagság és családtagok még sokáig együtt maradtak, táncoltak, szórakoztak. AKKRA (AP). Hivatalosan közölték, hogy a független afrikai államoknak jövő hónapban Ghánában tartó értekezletén résztvesz majd Nasszer elnök is, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Tubman libériái elnök, Burgiba Tunisz elnöke, valamint Etiópia, Líbia, Marokkó és Szudán miniszter- elnökei ugyancsak résztvesz- nek az értekezleten. Virágzik a rózsa Kórház, vagy BELSPED istálló ?... Nyugati áru A2 ember mindig tanul valami újat, márcsak ezért is érdemes az újságokat olvasni. Most például megtanultam, hogy hazánk a keramikuslapkák gyártása terén is elsők között van a világon, hogy Nyugat-Eu- rópa érdeklődik, hogy egy vállalat 5 millió forint beruházást kap és cserében 50 ezer ilyen keramikus lapkát OVárt majd. Mindezt sikerült megtudnom, pedig csak pársoros hírt olvastam mindösz- sze, de ebben a hírben benne volt a földrajz (hogy Nyugat-Európa), a közgazdasági élet (hogy beruház az üzem), a matematika, (hogy 50 ezer), — minden» benne volt ebben a pársoros hírben... csak az nem, hogy voltaképpen mi is az a keramikus lapka. Most itt ülök. és tűnődőin. Homlokomon vastagodnak a ráncok, ujjam a ráncok között, s mint Hamlet a koponyával a kezében, úgy monologizá- lok most én újsággal a kezemben, hogy vajon mi lehet ez a keramikus izé. Mert hogy kerámia, azt értem. Van otthon egy ferdepofájú kutyám, kerámiából, a jó ég se tudja miért festették zöldre, de kétséget kizáróan nem az én zöld kutyámat nevezik lapkának. Legfeljebb Bodrinak, de én határozottan kerámia lapkát és nem kerámia-bodrit olvastam, a lií- recske keretében. Nem, semmiképpen sem tudok rájönni, hogy mi lehet ez a gyártmány, pedig már így is büszke vagyok rá, m^rt lám,, nemcsak futballnemzet vagyunk, nemcsak borainkról, de erről a, kerámia lapkáról it ismer és becsül minket a világ. És lassan elönt a méreg is, mert azért mégis csak abszurdum, hogy Nyugat-Eur apában ismerik és tudják, hogy mi ez a furcsa nevű valami, sőt kapva kapnak rajta, nagy tételeket rendelnek belőle, csak velünk, magyar állam- és honpolgárokkal nem közlik, hogy mi lett — légyen: ehető, vagy felvehető ez a csodálatos új gyártmány. S egyáltalán: eltelik egy kis idő, s ahogy én ismerem magunkat., néhány hónap m,úlva valódi nyugat-német áruként vesszük meg a szomszédos Máli nénitől, azt a keramikus lapkái, amelyről most fogalmunk sincs, hogy micsoda. De nem baj, mert fő, hogy az ember igazi nyugati áruhoz jusson. (egri) Igen. István bácsi bükk- s' éki uázában kinyíltak a rózsák. Egyik tűzpiros, a másik fehér, a harmadik sárga. Kedves, szép és hamvas valameny- nyi. ötvennél több rózsafa áll egymás mellett a konyhában. István bácsi ősszel hozta ide őket, aztán januárban beszemezte a fiatal hajtásokat. Megfogant valamennyi. — Igaz, sokat kellett velük bajlódni, de megérte, — mondja a kis rózsákért boldog tulajdonosa. — Szeretem a rózsát, ez a legkedvesebb virágom. Egész nap elnézem, figyelem őket. — Itt, ez a kis tearózsa, mutat rá egy bimbóra, — holnaputánra kinyílik. — Nézze, milyen szép, milyen kedves, pedig milyen igénytelen. Egy marék földből, ami a gyökerekhez tapad, abból éltek egész télen. Most már tavasszal, ha jó idők lesznek, kiültetem őket a kertbe és júniusra újra csak virágoznak. — Nézzük, szagolgatjuk még egy darabig őket, aztán egy fehér rózsával a kezünkben búcsút mondunk István bácsinak. Az utcán megállnak és csodálkozva néznek utánunk az emberek. — Igazi rózsa, — jegyzi meg valaki. — István bátyám rózsái. Szalay Ezzel a címmel, s főleg ezzel a tartalommal hozott a posta egynéhány levelet hozzánk. A levelekből hatvani levélíróink aggódása csendült ki a tanács egyik intézkedésével szemben. Arról van szó, hogy a hatvaniak régi vágya teljesült és hamarosan kórház lesz a gyönyörű kastélyból. S most, a környék lakói azt tapasztalják, hogy a kastély parkjában hozzákezdtek egy RELSPED-istálló építéséhez. Emiatt aggódnak a hatvaniak. s ebben az ügyben kerestük fel a hatvani tanács vezetőit is. , Megnéztük a helyszínen az éwítkezés színhelyét. A kastély parkja mintegy 17 hold- nyi terület és az új BELS- PED-istállót a kastély-épülettől körülbelül 800 méterrel, a Zagyva partján akarják felépíteni. A tanács vezetőinek véleménye szerint a tisztiorvos nem emelt ez ellen kifogást és az új épület egy teljesen körülzárt rész lesz, amely nem érinti és nem zavarja az új kórházat, s a park többi részét sem. Bár a hatvani tanács vezetőinek érvelése igaz, mégis az a véleményünk, hogy most, amikor minden város- rendezési terv arra irániul. hogy a TEFU-garázsokat, istállókat és ehhez hasonló üzemeket a városon kívüli helyekre telepítsék, helytelen a városi tanács olyan intézkedése, hogy egy újonnan építendő istálló színhelyéül a város területén lévő park egy részét jelölte ki. melynek szomszédságában lakóházak is vannak. Gondolni kell arra is, hogy a kórház a későbbiek folyamán bővülni fog, esetleg új melléképületek épülnek, vagy talán szükség lesz egy teljesen különálló fertőző osztályra is és ekkor már késő és főleg költséges lesz a felépített istálló át he lyezése. A hatvani tanács vezetői eddig már nem egyszer bebizonyították, hogy méltók választóik bizalmára, s figyelembe veszik a választópolgárok érdekeit, s javaslataikat. Sok-sok intézkedés született már a tanácsi épületben, amelyek a város lakóinak érdekeit szolgálták. Gondolják mear mégegyszer a tanács vezetői, bírálják felül saját határozatukat (hisz erre ígéretet is tettek), vegyék figyelembe a lakosság véleményét, s az v- istáRót építsék fel egy városon kívül eső területen... — ni Újítók munkában A Mátravidé- ki Erőmű két újítóját, Szabó Ferenc tervosztályvezetőt és Kárpáti Ferenc főmérnököt mutatjuk be, akik a turbinákkal kapcsolatos fontos újításon dolgoznak. (Az Erőmű fotószakkörének felvétele.) Pálímzat fenett bútorok« divatos kosarak és strandcikkek készítésére A Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Szövetsége és a Népi Iparművészeti Tanács pályázatot hirdet sorozatgyártásra alkalmas új fonásáruk mintadarabjainak készítésére. A pályázatnak az a célja, hogy új formájú, jóminőségü és exportképes cikkeket állítsanak elő. Negyvenezer forint pályadíjat tűztek ki. Beküldhetők kisméretű, kétszobás lakásokhoz tervezett csuhé, gyékény, szalma vagy vessző fel- használásával készített bútorok, városi bevásárlásra alkalmas divatos kosarak strandcikkek és áj tömegcikkek. A pályázattal kapcsolatban a HISZÖV minden kedden és pénteken tíz és tizenhárom óra között ad felvilágosítást-. (MTI) Mit tesznek Egercsehiben a szén önköltségének csökkentéséért ? AZ ELLENFORRADALOM után másfél évvel már nagyobb zökkenők nélkül halad a munka az egercsehi szénbányában és mégis az ország legdrágább szenét termelik a bányászok. Nem akarjuk lekicsinyelni eredményeiket, mert 1956. novemberében egy tonna szén kitermelése háromezer forintba került és ez év februárjában egy tonna szén kitermelési költségét 338.54 forintra szorították le. De még ez is magas szám, amit nemcsak lehet, de kell is csökkenteni. Varga főmérnök is ekként vélekedik. — Igen, még lehet ezt a 338 forintot csökkenteni. Mi azt akarjuk, hogy még kevesebb legyen a szén önköltsége. — Mit tesznek ennek megvalósításáért? — Már a múlt évben megindult az a munka, amellyel csökkenteni akarjuk a csehi szén kitermelési költségeit. Terveink és elképzeléseink szerint lényeges javulást a termelés fölfuttatásával lehet elérni. Ez azt jelenti, hogyha emelkedik a termelt szén mennyisége egy műszak alatt, akkor automatikusan csökken az önköltség. De csak akkor emelkedhet a termelés, ha modernizáljuk a bányáinkat, ha takarékoskodunk a bányafával. Jelenleg nagyobb átalakítási munkálatokat végzünk a déli alapvágatnál. A vágatokat falazással és vasívekkel biztosítjuk, hogy a mozdonynyal való szállítás esetén is biztonságos legyen. A szén szállításánál is csökkentjük a költségeket. — A szállításon kívül milyen tényezők befolyásolják még a szén költségének alakulását? — NAGYBAN NÖVELI az önköll séget az elhasznált bányafák értéke. Drága valutáért külföldről szerezzük be készleteinket, 1957-ben egy Ionná kitermelt szénre 13.35 forint értékű fafelhasználás jutott. Ebben az évben nem sok jót mondhatok. A januári hónapban egy tonna szénre 12.04 forintot terveztünk. A tervet túlléptük és 12.68 forint értékű bányafát használtunk el a tervezettnél. A bányafa felhasználás mellett nagyban emeli az önköltséget az is, hogy olyan szak- mánybéreket fizettek ki, amely mögött nem volt megfelelő munka. A fejtési ácsolatoknál például a szakmány-ár három támfára vonatkozott és voltak olyan helyek, ahol két támfára is kifizették. Ez helytelen volt. Legfontosabbnak én mégis a munkafegyelmet tartom. Mert ha a bányász fegyelmezetlen, akkor nemcsak ő nem termel, hanem még társait is akadályozza a munkában. — Tudna erre példát mondani? — A tizes ereszkénél a fabeadásnál történt a következő eset. Léka. Ferenc önhatalmúlag kezelte a szállító vitlát. A motorhoz nem értett és a megengedettnél nagyobb terhelést adott rá, a motor leégett. A munkamegszakításból és a motorjavításból származó kár ezer forint. Ugyancsak a tizes ereszkénél dolgozott Odorinsz- ky József villanyszerelő-brigádja. Uj, végtelenített szállítónak az elektromos vezetékeit építették. Munkájukat nem előírás szerint végezlek el, ezért újból kellett szereim a vezetékeket. — Mi a válasza Odorinszky Józsefnek? — öt napot adtak erre a munkára, de az első két nap munka nélkül telt, mert nem kaptunk anyagot, a harmadik napon nagymennyiségű anyagot; küldtek le, de egy emberünket elvettek, más munkára. A szerelést határidőre meg csináltuk szabályszerűen, de nem szépen. ~ hogy látja Vízaknai György, aki újonnan s/crcl.e a vMctékct? — Szabályszerűen volt sze reive, de a vezetékek nerr párhuzamosan futottak. A betonfalban nehéz volt a vésés.; Szerintem csak az kifogásolható, hogy 24 voltos feszültség földelése keresztezte az 550 voltos kábelt. Üzemképes volt Odorinszky szerelése. TEHÁT NEMCSAK a szerelőknél volt a hiba, 'oár a munkafegyelem kifogásolható még egyes bányászoknál, de a nagy többség törődik a bánya életével és a termeléssel. A tizes ereszke bányászai új vízlevezető csatornát alkalmaznak. Ezzel a szivattyú felszabadul és nem kell újat venni] olyan helyre, ahol az szükséges, csak áthelyezik a másik munkahelyre. Kocsis László a 8-as front bányászát is érdekli a szén] önköltségének csökkentése. Hogyan lehetne többet és olcsóbban termelni. — Szerintem sok a kiszolgáló személyzet és mégis van úgy, hogy anyaghiány miatt (fa. deszka, stamp) nem termelünk folyamatosan. Üres csillére sokszor várunk. Mi dolgoznánk, csak ilyen hibák akadályoznak bennünket. A? uraságiak egyforma fizetést kapnak, ha beszállítják a fát, ha nem, de minket a szén után fizetnek. Ha ácsolni vajó fa lenne, akkor műsz ikvál- tásra be tudnánk ácsolni és szert 12 forintot kannánk, még az is jó lenne. A váltósikta is zavartalanul dolgozhatna tovább. a külszínen m.\u csökkentették a létszámot és e- zel e hónapban 8!S 000 forint megtakarítást érnek el. ami segít az önköltség leszorításai* ban. Fegyo'-ne-.-ettcn, becsülő- V-'rn. is főleg takarékosait dolgozni, ez a hármas követelmény, amivel tovább Ieliet laragn) a- igen nagas termelési költséget, hogv a/ „or- legdrágább s-enet termeld bánya nem éppen meg- ’Is b'lu címei, a lomtárba dobhassak. K. /.
