Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-19 / 47. szám (48. szám)

1958. március 19. szerda NßFÜJSAG * Látogatás a füzesabonyi Micsurin-állomáson (Tudósítónktól.) Délután egy óra van. Az iskolák csengője éles berre­géssel jelzi, hogy vége a mai tanításnak. Megelevenednek a folyosók, zsibongó méhkassá válik az iskola, s a tanulók — ki-ki a maga útján — elin­dulnak hazafelé. Rövid idő múlva már mindenki oda­haza kanalazza a jó meleg ebédet, de ezzel még nem ért véget a tanulók napi mun­kája, foglalkozása. Már a kora délutáni órák­ban népes a füzesabonyi Ifjú Természetkutató, vagy más­képpen a Micsurin-állomás minden helyisége, ahol több, mint 200 úttörő az érdeklődé­si körének megfelelően játsz­va és szórakozva készül a gyakorlati életre — felhasznál­va az iskolában szerzett tu­dást. Hoblyák János igazgató sze­rint a politechnikai nevelés egyik legjobb iskoláját jár­ják itt a tanulók a különböző szakkörökön. Szakképzett pe­dagógusok vezetésével, háztar­tási, meteorológiai, barkácsoló, rádiós, méhész, virág- és gyümölcskertész, s még jóné- hány szakkör működik itt dél­utánonként. Mielőtt egy-két szakkört meglátogatnánk, el kell mon­dani, hogy az állomás hatéves fennállása alatt több száz és több ezer tanulónak nyújtott hasznos szórakozást és sok-sok ismeretet, segítséget a pálya- választásokhoz. Látogatásunk alatt először is a háztartási szakkört néz­tük meg. A helyiségben kel­lemes meleg árad, a tűzhely felöl sült tészta illata terjeng a levegőben. Nemcsak a jó illatból, hanem a táblára fel- irott receptből is észrevehet­jük, hogy a mai foglalkozáson darált tésztát sütnek a fehér kötényes lányok. Fejük tiszta kendővel bekötve, s olyan ügyesen és szaDorán forgolód­nak az edények, gyúrótáblák, tepsik között, akár az igazi háziasszonyok. A szakkörvezető tanítónéni elmondja, hogy minden héten más és más kislány főz, a többiek pedig figyelik, segítés­nek neki, vagy pedig horgol­nak. Természetesen, amit főz­nek, azt el is fogyasztják. Ha azután valaki elsózza a levest, a többiek joggal mondhatják neki, amit főztél, most már edd is meg! Ma éppen Zele Marika, Czakó Teréz, és Barta Júlia a soros, ők bajlódnak a darált tésztával. Serényen forgolódnak, s a sütőből sorra szedik ki a friss, meleg, vi­lágossárga színű teasüteményt. A kis gazdasszonyok utána teával fogyasztják el mai munkájuk eredményét. Min­ket is előzékenyen hívtak, — tartsunk velük szerény uzson­nájukon, de hiába. Az idő sürget, menni kell tovább, hi­szen a rádiós-szakkört is meg akarjuk tekinteni. A fizikai szertárt. — ahol a VIII-os pajtások rádiószakkö­re működik — most valóságos kis szerelőműhely. Villany- motorok, fogók, vésők, teker­csek között 12 gyerek szor­goskodik, készíti a maga kis amatőr rádióját. Az első do­log az, ami feltűnő, hogy itt sok a leány. Ugylátszik, kö­zöttük is nagy az érdelődés a rádiótechnika iránt. A má­sik érdekesség az, hogy a kis fejhallgatós rádiók igen egyszerű alkatrészekből ké­szülnek. Egy falemez, egy hin­tőporos doboz, néhány szál drót, egyszerű tekercselés, — egy-két banándugó, s kész is a „bonyolult” szerkezet. Várhegyi igazgató bácsi, a szakkörvezető, büszkén muto­gatja tanítványai rádióit. Fo­dor Margit például szuper- elektromos készüléket szer­kesztett. Bárki a fülére tehe­ti a fejhallgatót, tisztán és világosan csendül benne a Pe­tőfi rádió muzsikája. Egy má­sik kislány — Csanálosi Pi­roska — már kéttekercses de­tektoros rádió elkészítésén fá­radozik. Szikla Gabi készülő ke pedig mindegyiket felül­múlja, mert ez már vasmagos tekercseléssel készül. Készülnek a kis amatőr rá­diók, és a szakkörvezető ta­nárbácsi pedig hol a teker­cseléseknél segít, hol az in­dukció lényegét magyarázgat- ja a tanulóknak. Távozáskor önkéntelenül is eszembe jutott a falusi fiatal lányok sorsa 15—20 év­vel ezelőtt. Mily óriási a kü­lönbség közöttük, s a bol­dogan rádiózó fiatalok között. Hiába! Változott a világ! A harmadik helyiségben a méhész-szakkör tagjai foglal­koznak. — Mit is gyűjtenek a méhek? — teszi fel a kérdést Pásztor igazgató bácsi, a szak­kör vezetője, aki maga is gyakorlott méhész. Öt kéz is a magasba lendül egyszerre s Nyuli Tibor VI-os tanuló han­gosan és értelmesen mondja: — A méh nektárt, mézharma­tot és mézcukrot szed össze. — Mi is ez a nektár? Melyik virág milyen nektárt tartal­maz? Mire használják a mé­hek a virágport? — Gyorsán peregnek a kérdések, pattog­nak az értelmes válaszok Sári 1-aci, Serényi Jóska és Gál Pista feleletében. Látni, hogy tájékozattabbak az elméleti részben, s most nézzük meg a gyakorlatot is. Az állomás kertjében öt család méhük van, s a szakköri ta gok most meglátogatják, meg­nézik, hogyan vészelték át a telet a családok. Óvatosan a nyíláshoz hajolnak. Bentről, a kaptárból egészséges, tompa zúgást hallani. — Élnek. — Egy tanuló le is veszi az egyik kaptár tetejét. Most már jól látni az egv csomóban telelő méhek''* élelmük még van, szépen fi- unak, készül­nek ők is a tavaszra. A tanu­lók kisöprik a kaptár aljára lehullott, elpusztult méheket, majd újra visszakerül a kap­tár teteje is. Egyelőre még hadd pihenjenek, majd ta­vasszal alaposabban megvizs­gálják őket. Estébe hajlik az idő, de még mindig van élet a Micsurin-ál- lotnáson. Kugliznak, sakkoz­nak a tanulók. Fiatalok, vidá­mak, boldogak. Jól érzik itt magukat, hiszen otthon van­nak, második otthonukban. Csak jóíslésű férfiaknak . . . Az idén a férfiaknak is kedveznek a divattervezők: A jövő hónap közepén ön­álló divatbemutatót rendez a Ruhaipari Tervező Vállalat a férfiruházati cikkekből, az új­fazonú ingeket a Fehérnemű- gyár külön mutatja be és rö­videsen divatlap is jelenik meg a férfiak számára. A divatirányító országok új vo­nalait, az olasz és francia divatot alakítják át a hazai szokás és ízlés szerint. Az öltönyöknél nincs lényeges el­térés a tavalyitól, csupán az olaszos, rövid, lezser zakók meghosszabodtak kicsit. A nadrágok továbbra szűkszárú- ak, sok köztük a hajtóka nélküli. Az öltöny színétől el­ütő mellények egészítik ki az öltözéket. Tavasszal a vilá­gos árnyalatok, a drapp, a bézs, a csauszínű szövetek a divatosak, elegáns még a kék minden árnyalata és a kékesszürke is. Az ünnepi alkalmi ruhák­nál már több új ötlettel ta­lálkozunk. Szmokingot újab­ban nemcsak fekete, vagy fe­hér szövetből, hanem éjkék bői is készítenek, mégpedig sálgallérral. A sálgallérra a fehérnél nem. de a sötét szmokingnál tükröt is tesz­nek. A felöltők rövidek, négy hat centiméterrel a térd alá érnek.- FÉLVEZETŐK - tran sistorok címmel tart érdekes kísérletekkel egybekötött előadást dr. Soros János, a budapesti Műszaki Egyetem docense csütörtökön este fél 6 órakor a főiskola 11. em. 70. termében. szülei vallásosak — erőszak­kal elzárnak attól, amit sze­retne, szülei vakbuzgósága, vallásos rajongása fiatal lel- . keket tipor. P. E. szeretne' fiatalok kőzett járni hiszen fiatal, szeretne együtt kaoag- ni a hollóivás iá ökokon a többiekkel, táncolni — sze­retné mindazt, amit 16 éves kora megkövetel, ne nem teheti, szülei elképzelé­se ez. életről, a világról, más, mint az övé — nem engedik. Nem volt módomban meg­ismerni a szülőket, Nem tu­dom mivel foglalkoznak, mennyi örömmel, gonddal élik életüket. Ha art mondanám nek'k. hogy amit (esznek az ellentétes az emberséggel, az emberszeretettel, első szóra talán nem hinnék el. Pedig az! Cselekedetükkel saját gyermeküket sértik az embe­ri szabadságban, az emberi méltóságban Azt válaszolhatnánk erre, ami! a kis/,istáknak válaszolt az édesanya? Hogy az o lá­nya. ö parancsol neki? Igen ez ó lánya, az ö gyermeke, ö szenvedett, aggódott, míg fel­nevette. s ezért az anyának kijáró minden tiszteletet, megbecsülést megérdemel. De a li lénk is, a társadalomé is. P. 15. társadalmi közösségben ék — és a társadalom fele­lős érte — fiatat életének nagyobb felét pedig már a felszabadult országban élte le, olyan érsz,ágban .ahol a tu­dományos szemlélet és nem az idealista, nézet az ura'ko- tló, ahol lehetőség van az ember minden oldalú fejlő­déséhez, ahol valóban nem­csak az ember, a jer hanem a vallás is szaba«'. Ismertem egy P. E.-hez hasonló korú kislányt. B. községben laktak. Felsőtár- kányról költöztek oda. Ren­des,. becsületes, dolgos csa­lád volt. Szűkösen, de zúgo­lódás nélkül éltek. Baptista vallásnak voltak ók is. Aztán a kis U. unni kezd­te a vallásával járó kötele­zettséget, előbb csak eljárt a DISZ-be, aztán nézte a tán- eolókat, később a kultúrcso- perfnak is tagja lett. A szü­lök itt is ellenkeztek, tiltot­ták, fenyegették, de a kis­lány erőven ellenállt, A szü'ők, — ha fájt is nekik, — vé­gül is belátták, hogy gyer­mekük ellen tesznek, ha olyan dologhoz kötik, ami el­lenkezik gyermekük nézeté­vel. Persze ez nem ment Ilyen simán, mint ahogy itt írjuk, de a kislány követke­zetessége, és az emberek szóivá, a falu segítsége vé­gül is meggyőzte a szülőket .» Az n-i kislány és az angol csecsemő példája figye'mez- tet! A haladás, a feilődés szédületes korát éljük. Szout- tvvikok röpködnek a világ­űrben, lassan-lassan eltűnnek a távolságok. De az emberi lelkek egy része még na­gyon távol van a haladástól, a tudománytól, dogmák, hie­delmek vastag burokia akadá-- lyozza a szabadulni akaró gondolatot. S hogy lehulljon a dognak, a kötöttségek burokja, sokat- nagyon sokat segítsenek azok, akik a társada'mi. a lelki elnyomás, a jogtalanság ellenségei, kik a személyes szabadságot, az emberi mél­tóság megvalósítását tactták szentnek. Papp János Mit tapasztaltunk a mezőtárkánvi Szabadság Tsz-bcn A kerecsendi méhészek az idén méhpempő-termeléssel is foglalkoznak A KERECSENDI kertekben még téli álmát alussza a ter­mészet. Csend van a méhesek­ben is a kaptárakat nem zsongják körül a szorgos „mézgyárosek”, hanem bent a kaptárok melegében fürtök­be tömörülve várják a tavaszi napsütést. Kerecsendnek megyei vi­szonylatban jelentős méhésze­te van. Akácos erdejét szíve­sen keresik fel nemcsak a környék, de a távolabbi vi­dékek méhészei is, hiszen az akácméz kedvelt és keresett exportcikk, a világpiacon mi­nőségi szempontból is az elsők között áll. 40 főre tehető azok­nak a száma, akik Kerecsen- den méhészettel foglalkoznak, de lennének többen is, ha a kezdeti anyagi nehézségek nem riasztanák vissza az irán­ta érdeklődőket. Mert a méhészkedés kifize­tő. hasznos foglalkozás. Jó mé­zelő év esetén háromszor— négyszer is pergethet a mé­hész és 20—30 kaptár méh mái- jelentős jövedelmet bizto­sít. Amikor délen virágba bo­rulnak a fák, a kerecsendi vándorméhész teherautóra rakja kaptárait és útra kél. Méheivel mindaddig ott ta­nyázik az Alföld erdeiben, — míg a fák, bokrok elvirágoz- nak, és akkor irány: észak! Felkeresi a Mátra, a Bükk vadregényes erdőit, ahol ép­pen kezdődik a virágzás. Tavaly az időjárás nem fo­gadta kegyeibe a méhészeket a méhek még csak a maguk télirevalóját sem tudták ösz- szegyűjteni, etetésre szorultak Már a kora ősztől kezdve sű­rű cukoroldat: il táplálták őket, hogy az anyaméhek mi­nél jobban petézzenek, így a mézgyűjtés idejére kellő «ennyisegű dolgozó méh áll­jon rendelkezésre. Ezért ne­vezik ezt az etetést méhész szaknyelven serkentő etetés­nek. Ilyen módszerrel 5000 helyett 60—80 ezer szorgos méhecske áll készen a méz gyűjtögetésére. Ez pedig nagy szó. DE KERECSENDEN arra is nagV gondot fordítanak, hogy a méhészek megfelelően ké­pezzék magukat. Most is 27 kerecsendi hallgatója volt an­nak a tanfolyamnak, amelyet az Eger és Vidéke Méhész- szövetkezet rendezett a megye székhelyén. 1956-ban Kere- csenden több mézet gyűjtöt­tek. mint a megye többi köz­ségeiben együttvéve. Megér­demelnék hát, hogy az AKÖV nagyobb segítséget nyújtson részükre, az igényelt gépko­csik pontos időre való küldé­sével. A vándoroltatás idején minden egyes elvesztegetett nap — ami a gépkocsik késé­séből ered — nagy vesztesé­get jelent. Emlékezetes, hogy a gyó­gyászatban és a kozmetikában milyen forradalmat jelentett néhány évvel ezelőtt a méh- pempő megjelenése. A nőket valósággal lázba hozta az a különleges készítmény, amely­nek alapanyaga nem más, mint a dolgozó méhek egy bizonyos mirigyváladéka. Cso­dákat meséltek erről a va­rázsszerről, s sokan úgy vél­ték, hogy a pempő használata angyali szépséget kölcsönöz még a kifejezetten csúnya nők számára is. És nem riadtak vissza a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem, csak hogy valami úton-módon pempőhöz jussanak. Egy pesti nő példá­ul leutazott Kerecsendre, ahol 100 forintot kínált egyetlen anyabölcsőért, ami körülbe­lül azt jelentené, hogy mostani 20 ezer forint helyett 500 ezer forintba kerülne egy kilogramm méhpempő... Persze a méhpempő csoda­szerként való beállítása túl­zás. De maga az a tény, hogy egy kilogramm pempő 20 ezer forintba kerül legálisan, arra mutat, igenis értek el komoly sikereket a pempő-készítmé- nyekkel mind a gyógyászat­ban, mind pedig a kozmetiká­ban. A pempő fiatalító és bőr­konzerváló hatása jelentős, de annyi bizonyos, hogy senkiből sem lesz „földi istennő” en­nek használata által. S mivel a pempő eléggé drága, renge­teg visszaélést követnek el ve­le. Budapesten például a ma­gánosok által forgalomba ho­zott méhpempős csodakrémek­től rengeteg nő arca gyulla­dásba jött és kipattogzott. Külföldi hírek szerint egyes államokban már injekció for­májában is alkalmazzák a pempőt, főleg fiatal gyerme­kek számára, akik a pempő- injekció hatására — állítólag — jóval erőteljesebbek, testi­leg fejlettebbek lesznek a töb­bieknél... AZ ELMÚLT ÉVBEN Ma­gyarországon mindössze há­rom kilogramm pempőt gyűj­töttek, az idén 50 kilogramm az előirányzat. A kerecsendi méhészek úgy tartják: érde­mes és kifizető méhpempőter- meléssel foglalkozni, azért már az idén segítenek az évi tervmennyiség elérésében. — Egyelőre nem kilókkal, csu­pán dekákkal... (-dy) III. Az ellenforradalmat meg­előző időszakban a termelő­szövetkeret állatállománya 1956-ban volt a legnagyobb: 65 szarvasmarha, 150 sertés és 13 ló. A sertéstenyésztésben ekkor érték el a legnagyobb teljesítményt. Ezrei az állo­mánnyal akarták megkezdeni az új gazdasági évet. A szép tervet nem tudták megvalósí­tani. Az ellenforradalom dü­höngése alatt félmilliós kára lett a termelőszövetkezetnek. Az ellenforradalom alatt megalakult úgynevezett „for­radalmi tanács” nem becsülte a közösvagyont, s a tagok igyekeztek minden kézzelfog­ható dolgokat elvinni. Ekkor adták el a 65 hízott disznót, amelyre a termelőszövetkezet leszerződött és állami kötele­zettségüknek így nem tudtak eleget tenni. Olcsó áron ad­ták el, átlagsúlyuk 150 kiló volt. Az ellenforradalom előtt főleg törzskönyvezett szarvas- marhát tenyésztettek, de azu­tán ezeknek a száma is meg­csappant. Egy nap átlagosan 14 liter tejet adtak. A te­jet a tejcsarnokba szállították naponta, kocsik segítségével. A tejért a pénzt havonta kapták meg és ez egyszerre 9—10 ezer forintot jelentett. A mezőgazdasági kiállításra ők is vittek szarvasmarhát, és érdemes is volt, mert a járás­ban az elsők lettek. A kiál lításon első díjat nyert „Rózsa” nevű tehenük, átlag 30 liter tejet adott. Baromfitenyésztéssel is fog lalkozott a termelőszövetke­zet és ezt a munkát főleg az asszonyok végezték. A termelőszövetkezetben az istállótól körülbelül 100 lépésre van egy tó. Egy része nádas, de az egyik részén ha­lastavat létesítettek. Tavasz- szal vettek tükörpontyot a Hortobágyról, súlyuk átlago­san 10 deka volt. Táplálásuk darával és ocsúval történik. A halastónak két különböző ré­szén szórták be a táplálékot naponta kétszer. A halak súlya átlagosan 70 dekára nö­vekedett fel. Tehát ez elég jó eredmény volt A nagyob­bakat piacon értékesítették, a kisebb fajtákat pedig szét­osztogatták a tagok között. A halastavat az Egerpatak táp­lálja. A haltenyésztés kifizető, sok jövedelmet biztosít a ter­melőszövetkezetnek. A követ­kező évben a haltenyésztést [ is fejleszteni akarják. Az elmondottakból láthat­juk, hogy a szövetkezeti nagy­üzemi gazdaság fölényben, van az egyéni kisgazdaságok fölött. A szövetkezetben a tagok jövedelme 1957-ben a középparasztok átlagos jöve­delmét túlszárnyalta. Ezeket az eredményeket olyan gaz­dasági évben érték el, ame­lyet az ellenforradalom kár­tevései előztek meg, s csak­nem mindent elölről kellett elkezdeni. De azt is világosan láthat­juk, hogy a nagyüzemnek, a szövetkezeti gazdaság további fejlesztésének nagy lehetősé­gei vannak. A Szabadság Termelőszövet­kezet jövedelmét jelentősen fokozza az állattenyésztés fej­lesztése. Ennek megvannak a kedvező feltételei. Ebben a gazdasági évben üresen állt a húsz férőhelyes új istálló. A süldőszállás és hizlalda 100 —100 sertés befogadására al­kalmas. A halastó és a kony­hákért egyaránt fejlesztésre vár. A növénytermelés átla­gos eredménye is emelkedni fog, ha több istállótrágyát vi­hetnek a szántóföldre. Re­méljük, a mezőtárkányi Sza­badság Termelőszövetkezet néhány év alatt eléri, sőt túl­szárnyalja az ellenforradalom előtti eredményeit, újból milliomos termelőszövetkezet lesz. Ezért dolgozik fáradha­tatlanul a termelőszövetkezet vezetősége, élén Nagy S. La­jos elnökkel. Eredményesen dolgozik a Recski Vegyes KTSZ A Recski Vegyes KTSZ március 17-én tartotta mér­legzáró és vezetőségválasztó közgyűlését. , A meleg, barátságos hangú közgyűlésen meglátszódott, hogy azok a recski kisiparo­sok, akik hat évvel ezelőtt a szövetkezés útját választot­ták, mennyire megszerették szövetkezetüket. Pócs Sándor elnök beszá­molt arról, hogy 350 000 fo­rintos termeléssel 1957-es ter­vüket 109 százalékra teljesí­tették. Szorgalmas munkával 65 000 forint nyereséget értek el és nyereségrészesedés­ként mindenki a kétheti ke­resetének megfelelő összeget kapott. Hetven százalékban a lakosságnak dolgoztak. Elké­szítettek 26 hálószobabútort, sok konyhabútort és 15 csalá­di házat. A beszámolóban el­hangzott, hogy a szövetkezet 1956 októberében egy percre sem hagyta abba a munkát. A szövetkezet tagjai nemcsak a munkában vannak együtt, de közösen szórakoznak is. Saját kuglipályájuk, futball­csapatuk van s közben, szórakozásra különleges ala­pokból fényképezőgépet, lég­puskát, könyveket vásárol­tak. A közgyűlésen elhatároz­ták, hogy az 1957-ben létesí­tett gatterrel dolgozó részleg után ebben az évben lakatos, motorszerelő részleget állíta­nak fel. Közgyűlés után kö­zös vacsora volt, ahol a, tag­ság és a vendégek még so­káig jó hangulatban együtt szórakoztak. Polgár Mikló» Vakbuzgóság és humanizmus Két írás fekszik előttem. Egyik egy levél, a másik egy ! angol újságban megjelent cikk. Miről van szó a levélben? N. községben P. E 16 éves kislány kérte felvételét a KISZ-be. A KISZ tagság el­fogadta a kérelmet, s a kis­lány a, következő vasárnap, mint KISZ tag ment szóra­kozni a kiszisták helyiségébe. Délután négy óra felé, P. E. anyja feldúltan berohant a terembe, lánya hajába ka- kapaszkodett, ütötte verte a kislányt, a csitító szóra pe­dig így szidalmazta a kiszis- tákat: — A ti lányotok? Én paran­csolok neki, vagy ti?! Bö­zsit nem látjátok ill többé.. és elrohant, maga után ránci- gálva síró lányál. P. E. szülei baptista val- lásúak. És erről ír az angol újság: Egy angliai törvényszék előtt emberölés vádjával áí'i egy fiatal pár Ötnapos gyermeküknek azért kellett j meghalnia, mert tiltakoztak j az ellen, hegy vcrátömlesz- ■ tést hajtsanak végre rajta az orvosok. A szülők a „Jehova tanai" I elnevezésű vallásos szekta j hivei cs kijelentették, hogy i meggyőződésük lilt ja a bár­mi célból történő „vérontást" A szülőket felmentették... A szerencsétlen angol cse­csemőn nem segíthetünk, azt sem vitatjuk most, hogy Angliában, a „szabad demo­kráciában" miképpen viszo­nyul egymáshoz a, „szabad vallásgyakcrlás” és a huma­nizmus. Az. n-i kislány eseté­ről azonban szólni kell, mert kötelez az élet. Egy fiatal lányt — akinek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents