Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-18 / 47. szám

1958. március 18. fteäd NÉPÚJSÁG 3 Hol a helyem az életben ? Ezt kérdezi önmagától sok-sok parasztfiatal. Amikor kinőnek az iskola padjaiból, előttük van az élet, de sok­szor nem tudnak választani. Mehetnek ugyan a városba, a gyárba, de akkor ott kell hagyni szülőt, testvért, bará­tot, otthont. A boconádi Petőfi Termelőszövetkezetből is nemrég 16 fiatal ment így el, s közben szüleik a tsz-ben maradtak. Nem azért mentek ezek a fiatalok a városba új életet kez­deni, mert a tsz nem tudott volna munkát, helyet adni nekik, hanem mert nem értették meg, és talán ezt nem is igen magyarázta meg nekik senki —, hogy a szövetkezeti gazdálkodás is biztos jövő a számukra. Hiszen a fejlett nagyüzemi gazdaságban egyaránt szükség van gépészre, sofőrre, lakatosokra és szántó-vető emberekre, s a jöve­delem is inkább tetőzi, mint alatta van a gyári kereset­nek. Beszélni kellene sokat a helyi KISZ-vezetőknek, a ta­nítóknak arról, hogy a föld nem maradhat művelő nélkül, hogy a nagyüzemi termelés is iskolázott embereket kíván, mert nem szégyen azt vallani, hogy „iskolázott ember va­gyok, s mégis tsz-tag lettem”. A szülőkön is nagy a fele­lősség a gyermek pályaválasztásakor, mert a gyermek hallgat az apára, és ha megmagyarázzák neki, megérti, miként boldogulhat az életben. Óm a hazafiságról Nehéz dolog a hazafiságról beszélni, megértetni az el­vont fogalmakat, hát még fi­atalabb diáklányokkal a „hi­vatalos” osztályfőnöki órán. A Közgazdasági Technikum harmadik osztályának főnö­ke, Lökös István tanár, erre a feladatra vállalkozott a legutóbbi osztályfőnöki órán. Azt, hogy mennyire sike­rült e magasztos fogalmat a iiákok szívébe plántálni, bi­zonyította a nagy aktivitás is, melyen maga az osztályfőnök is csodálkozott. A téma címe: „A tettekben megnyilvánuló hazafiság” volt. Az óra első részében „Mi a hazafiság?” című kérdést tárgyalták. Kö­zösen diák és tanár, idézete­ket, példákat mondva az Egri Csillagokból, melyet minden­ki elolvasott. Petőfiről, aki nemcsak szavakban, írásaiban vallotta magát hazafinak, de életével pecsételte meg foga­dalmát. Jókai Kőszívű em­ber fiai-ból, Móricz Zsigmond- tól, Fagyejevtől, Babits Mi- háíytól idéztek szép példákat, a tettekben megnyilvánuló hazafiságról. Matroszovról, Zójáról emlé­keztek, akik fiatal életüket tették a haza oltárára, s mi­kor az osztályfőnök szavai nyomán megértették, hogy most a jó hazafiság nem ké­ri a legdrágábbat, az életet, de kér becsületes munkát, tanu­lást, akkor nemcsak közelke­rültek az igazi, tettekben meg­nyilvánuló hazafiság megérté­séhez, de szívükbe vésték a tanítást, a „haza mindenek­előtt”. Nem volt szükség felelés­re szólítani a diákokat, a téma, az igaz hazafiság fogal­mának megértése sok szép gondolatot fakasztott. Már vége volt az órának, legalább is csengetés szerint, de a beszélgetésnek csak nem akart vége szakadni, s amint néhány perc múlva széjjel-széledtek a napsütötte utcákon, talán fontolóra vet­ték — megtettem-e mindent hazámért? — mert az igaz, szép gondolat ereje tettekre buzdít, ezért e „hazafias óra” hatása is érezhető le^z a fia­talok gondolkozásmódján. K. E. Helyesbítés „KISZ aktívagyülés Eger­ben” — cím alatt a vasárnapi számunkban téves dátumot közöltünk. A KISZ aktíva­gyűlést nem 16-án tartották, hanem 23-án vasárnap tartják. ifi ns Ír- EGÉSZSÉGÜGYI elő­adásokat szervez a boldogi Nőtanács az asszonyok és 16 éven felüli lányok részére. Az előadások megtartására orvosokat, pedagógusokat kérnek fel. — A SUHA—Csemiczky ze­nekar 19-én, szerdán Bükk- szenterzsébeten a község la­kóinak hangversenyt ad. A műsorban fellép idős Suha József, a népművészet meste­re, facimbalom-művész is. — A FÖLDMŰVESSZÖ­VETKEZET segítségével mo­sógépet vásárol a boldogi Nőtanács, hogy megköny­. nyítse a falusi asszonyok munkáját is. — VASÁRNAP a vidéki és a helybeli látogatókkal együtt összesen 418-an látogatták meg az egri Gárdonyi Géza múzeumot. — SZOMBATON a verpe­léti tisztiklubban Bauer: Ba­batündér című balettjátékát adja elő az egri művelődési ház balett-együttese. — A KARÄCSONDI műve­lődési otthon kézimunka szak­köre nagy lelkesedéssel ké­szül a Mátrai Napokra, Gyö­nyörködtető készítményeikből kiállítást akarnak rendezni Gyöngyösön.- A SELYPI CEMENT­GYÁR KISZ fiataljai új cég­kiírást készítenek a gyár ka­pujára. — AZ OSTOROSI borkiállí­tás után szombat este az egri művelődési ház színjátszó cso­portja szerepelt nagy s!kerrel a községben. Az előadások során ének- és zenekari szá­mokkal, valamint egyfelvoná- scs jelenetekkel szórakoztat­ták a közönséget.- 2.82 MÉTERRE NŐTT a kétéves muskátli a Selypi Cementgyár legényszállójá­ban. — MÁR CSAK néhány na­pig látogathatják az érdek­" lődők az egri Szakszervezeti kultúrotthon klubtermében rendezett fotó-kiállítást. A kiállítás képei között az MNB országfos fotóversenyé­nek legszebb felvételei sze­repelnek. — „A BAROKK művészet” címmel Gergely Pál tanár tart vetitettképes előadást Egerben szerdán este fél 6 órakor a Főiskola II. em. 65. sz. termé­ben. Mezőgazdaságunk és a külkereskedelem URBAN ERNŐ: (Folytatás) az a filagória, az tudja-e mi, kartárs? — Hát... olyan hűsölő. Olyan lugas-féle, csak fala is van. — Másutt, másnál. De Pun­gor Ákosnál nem az volt. — Hát? — Kertiház. Ablakkal, aj­tóval, meg azután kulccsal. Mer’ ollyan egy „áldott” há- zsártos felesége volt Pungor- nak tudja, hogy mikor nem bírta tovább elviselni a jó­ságát, oda: abba a filagóriá- ba szokott menekülni a sze­rencsétlen... Pipa, bor, könyv, eccóval minden meg volt ott, ami a férfiembert csak gyó­gyítani tudja. S bútor is, tisz­ta bőr, meg aztán ruhák, fe­hérnemű is, hogy mikor zen­gett az ég, hát tisztáér’ se muszájjon a kastélyba vissza­óvakodni az úrnak... No, hát itt, ezelőtt a filagória előtt leltem én kartárs, azt a bi­zonyos pípaszárat. Nézem, forgatom, látom, hogy meggy­fa. No de a szopókája! Hű, az fene uras, az színtisztta borostyán! Sárga, hogy a per­getett méz se sárgább, aztán nem akárhogyan — menettel szolgál bele a szárba... Ne- tene! — mondok. — Csak nem az úré? Azzal fordulok, né­zem, hogy van-e madár a ka- lickába? S mit látok? Egy lyukat, kartárs, de jó nagyot, a fal tövébe ásva. — No lár­mát csapok én, hogy tolvaj, tolvaj, kirámolták a filagóri- át! Az ispán csöndérekért fut­tat, Pungor káromkodik, az Iß,ipa prémium istent huzakodja lábánál fog va az égbül, én meg észreve szem, hogy nyom, úgy mondva: sze­kércsapa visz kifelé a kert- bül... Ispán úr! — mondok az ispánnak. — Ád e egy lovat? „Azt minek”. Ne kérdezze, minden perc drága! Azzal föl én a lóra, kézbe a pus_ kát, s irány egyenest, a- merre a nyom: keresztül a ré­ten, be a Rá- bafűz rengete­gébe... Mer’ ak­kor még nem úgy volt, tud­ja, hogy gát, meg töltés, meg kotrógép. Arra ment a víz, amerre akart, aztán a füzesek — meg­annyi sűrűfésű — Győrig ki­sérték a kacskaringót. — Úgy bizony, Győrig, kartárs... Az öreg elméláz, nézné a pipát, hogy mi baja, miért aludt ki, de mint a vizsla, ha nyomra lelt, most már nem hagyok neki békét: — A csapa! Mi lett a csapá­val? Hova vezetett Samu bá­csi? — Ja, persze! A csapa! — „neszűdik” az öreg, hogy az volt szóban, nem a Rába- szabályozás. — Hova máshova vezetett volna? Cigánytábor­ba. Én aztán rájuk a puskát: kezeket föl! Azok meg: csóko­lom a kezsi-lábát, csák most azs eccser legyen irgálmás! De én nem, s nem, ahogy hoz­tátok, vigyétek is vissza a 1938 ELŐTT HAZÁNK el­sősorban mezőgazdasági ex­portőr országként volt is­mert. 20 évvel ezelőtt: 1938- ban a teljes kiviteli forgalom 64.8 százaléka mezőgazdasági termék volt. A felszabadulás óta — mindenekelőtt az ipari termelés növekedése követ­keztében — jelentősen meg­változott a helyzet. A mező- gazdasági termékek exportja 1955-ben a teljes exportnak csak 30 százaléka volt. Az arány jórészt az ipari termé­kek jelentősen megnövekedett kivitele és a mezőgazdasági export csökkenése miatt toló­dott el. A mezőgazdasági ter­mékek exportja és annak fej­lesztése mégis igen fontos, nagyjelentőségű népgazdasági feladat. Hazánk több ipari nyersanyagban viszonylag sze­gény ország, éppen ezért rend­kívül fontos, hogy fejlett me­zőgazdasági kivitellel rendel­kezzünk. A felszabadulás óta jelentő­sen megváltozott mezőgazda- sági kivitelünk szerkezete is, amely tükrözi a mezőgazda- sági termelés szerkezetében bekövetkezett változást. 1945 óta nagyon sokat fejlődött élelmiszeriparunk. Míg 1938- ban az összes mezőgazdasági export 40 százaléka volt ipa­rilag feldolgozott termék, ez a hányad 1955-ben 51 száza­lékra növekedett. — A legna­gyobb eltolódást a mezőgazda- sági kivitel szerkezetében az okozta, hogy a kenyérgabona vetésterülete jelentősen csök­kent, így a húsz év előtti nagymérvű kenyérgabona- és takarmánygabona kivitelünk a minimumra csökkent, úgy is mondhatnánk, hogy gya­korlatilag teljesen megszűnt. Amíg 1938 előtt a kenyérga­bona- és takarmánygabona kiviteli mérőszáma 200—300 között mozgott, addig ma 10 körül van. Jelentős kivitelünk van ma növényi, konzervipari-, nővé nyi olajipari-, tejtermékipari-, cukoripari-, húsipari- és ba­romfiipari termékekből, ezen­kívül friss gyümölcsökből, friss főzelékekből, szeszesita lókból (főleg borból), olajos­magvakból és vetőmagvakból. Mezőgazdasági kivitelünk csökkenésének két okát lá­tom. Egyrészt mezőgazdasági termelésünk színvonala nem fejlődött egyenletesen és ki­elégítően. Mezőgazdaságunk az elmúlt 13 év alatt óriásit haladt előre, a termésátlagok terén is előbb vagyunk, azon­ban ezen a téren még igen holmit, az isten, ű majd ir­galmas lesz hozzátok, ha úgy tartja kedve. — Visszavitték? — Vissza. Az utolsó gomb­ig. Mondta is Pungor, mikor lejelentkeztem nála, hogy „no, kertész”, — azt mondja — „ami­ért ilyen belevaló emberem volt, olyan jutalmat kap, hogy holta napjáig megemlegeti”. S igaza is lett. Mer’ ha va­lami, az aztán prémium volt, kartárs! — De mégis! Mit kapott? Ne feszítsen már keresztre Samu bácsi. — Mit? — szívja magát tele, de pukkanásig az öreg. — Egy pipát! A szárhoz való pipát! — Micsodát? — marad tátva a szám is, amire aztán úgy elkezd kacagni az öreg, hogy a szék is recseg alatta. — Pipát! Azt, ha mondom, no! Egy kiégett, agyoncinezett zsírkő-pípát. Úgy mondta Pungor, hogy „ereklye”. Hogy az ő szemében vagyonnal ér föl. Én meg, hogy köll a fe­nének. Ha ád tíz forintot, tartsa meg, legyen boldog az „ereklyé”-jével. — S Pungor? Belement? — A, fukarabb volt az an­nál. — Hát akkor... ? Az öreg nem felel. Teszi, hogy a rágyújtás fontos neki, azzal van elfoglalva. De ráz­kódó vállán s a'hyaka vörös­ségén látom, hogy nevet, ne­vet, alig bír magával. S ab­ban is biztos vagyok, esküt mernék rá tenni, hogy a leg­közelebbi disznótorban már új adomát mesél, a pesti ember esetét, az én esetemet, a „pípa-prémium”-mal. (Vége) sok a tennivalónk. Mezőgaz­dasági exportunk csökkenésé­nek másik oka, hogy népi de­mokratikus rendszerünk vi­szonyai között emelkedett a dolgozó nép életszínvonala és ezzel együtt növekedett az egy főre eső élelmiszerío- gyasztás is. — A Központi Statisztikai Hivatal nemrég megjelent kiadványa szerint 1956-ban a főbb termékek, il­letve termékcsoportok fo­gyasztása számottevően növe­kedett. így az egy főre jutó lisztfogyasztás 15.5 százalék­kal, a zsírfogyasztás 23.3 szá­zalékkal, a húsfogyasztás 21 százalékkal, a cukorfogyasz­tás 138.1 százalékkal, a tojás- fogyasztás 50.2 százalékkal volt nagyobb, mint 1938-ban. Az élelmiszerek közül csupán a tejfogyasztás csökkent, amely az 1938. évinek csak 83.8 százaléka — Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy az ország népessége is nőtt, ebből azt a következ­tetést kell levonni, hogy az exportunknak is bizonyos mértékig csökkennie kellett. AZ ELMONDOTTAKBÓL következik, hogy a mezőgaz­dasági kivitel fokozása, — amely népgazdasági szem­pontból igen fontos — első­sorban a mezőgazdasági ter­melés növekedésétől függ és a legszorosabb kapcsolatban van mezőgazdaságunk belter­jes irányú fejlesztésével. Ezek a kérdések azonban önmaguk­ban, automatikusan még nem oldják meg a mezőgazdasági kivitel ügyét. Mezőgazdasá­gunk belterjes fejlesztésével összhangban kell lenni a kül­kereskedelem igényeinek. A külkereskedelem igényeiről, a külföldi keresletről viszont időnként tájékoztatnunk kell a termelőket: a mezőgazdasá­gi dolgozókat. Mezőgazdaságunk és a kül­kereskedelem viszonyában sok vitára okot adó kérdés van. Az egyik probléma az, mi az elsődleges: a termelés-e, vagy a külkereskedelem? A külke­reskedelem gyakran azt mondja, én vagyok az elsőd­leges, a fontosabb, ezért azt termeljétek,- amit könnyen és jól tudunk értékesíteni, amit keresnek. A termelés oldalá­ról pedig ez a válasz: azt ve­gyétek át és adjátok el, ami­ből feleslegünk van. Erről a kérdésről hosszan lehetne vi­tatkozni és a vita eredmé­nyéből bizonyára sok haszon is származna. Mindenesetre a külkereskedelem szakemberei­nek meg kell érteniük, hogy a mezőgazdaságban — egy-két kisebb jelentőségű cikk kivé­telével — a kivitelre való ter­melés nem választható el a belföldi szükségletre való ter­meléstől, de különösen nem a termelést meghatározó ter­mészeti tényezőktől. — A cu­kor iránt külföldön nagy a kereslet, ezért a külkereske­delem gyakran szorgalmazza, hogy több cukrot kellene ex­portra termelni. De cukorrépa termelésünk fejlesztésének a lehetőségei korlátozottak. Egy­előre az a fő törekvésünk, hogy ismét elérjük, vagy meg­közelítsük a korábbi évek ve­tésterületét. A másik döntő feladat, hogy növeljük az egy kát. hold terület terméshoza­mát. A terméshozam növe­lése a legfontosabb feladat. Helytelen az a nézet is, hogy a külkereskedelem adja el azt, ami van. Ez így na­gyon gyakorlatiasan hangzik és helyes lehet abban az eset­ben, amikor olyan megtermelt cikkekről van szó, amire nincs szükség idehaza. De hi­bás ez a nézet, ha azt rejti magában, hogy a jövőben sem kívánunk a mostani hely­zeten változtatni. E kérdés helyes megvizs­gálásakor feltétlen figyelem­be kell venni a termeléstech nikai és árpolitikai tényező­ket. Ezzel kapcsolatban egy gyakorlati példát ismertetek. A zsír világpiaci ára alacso­nyabb az élő sertés áránál, ezért exportálni még akkor sem volna érdemes, ha el le hetne adni; de a zsírsertés is szinte eladhatatlan; tehát ex portra gyakorlatilag csak a bacon-, illetve a tőkehússer­tés jöhet számításba. SZÁMOS PÉLDÁT lehetne még említeni az állattenyész- .tés és a növénytermelés térti letérői. Igen sok vita származik az egyes mezőgazdasági termé­kek kivitelének a gazdaságos­sága körül is. A vitára főként az az egyoldalú és ezért ön­magában el nem fogadható módszer adott okot, amelyet a gazdaságosság mérésére egyes pénzügyi és külkeres­kedelmi szervek alkalmaznak. Eszerint a gazdaságosságot az dönti el, hogy valamely cikk kivitelénél hány forintra van szüksége a külkereskedelem­nek egy dollár megszerzésé­re. Ennek a módszernek sok hibája van, hogy csak a leg­fontosabbat említsem: nem ad választ arra a kérdésre, hogy mekkora devízaérték megszerzését teszi lehetővé valamely növény 1 kát. hold- nyi termése. Pedig ez a kér­dés nyitja. Ha a mezőgazdasá­gi export növelését összhang­ba akarjuk hozni mezőgazda­ságunk belterjes fejlesztésével, akkor nem hagyhatjuk figyel­men kívül a belterjesség egyik főkövetelményét: az egységnyi területen megtermelt érték növelését. A kérdést néhány gyakor­lati példával szeretném meg­világítani. Nagyüzemi számí­tások alapján egy mázsa búza kivitele esetén egy dollár megtermeléséhez 33 forintra van szükség, egy mázsa alma kivitele esetén pedig 85 fo­rintra. Ezek szerint hacsak a gazdaságosság elvét vennénk figyelembe, akkor nekünk csak búzát volna érdemes ex­portra termelni. Pedig ez nem ígv van, hiszen 9 mázsás ter­mésátlag mellett 1 kát. hold termésével csak 63 dollár de- vízaértéket tudunk megszerez­ni. (A búza világpiaci ára 7 dollár mázsánként, 9x7 = 63.) Ezzel szemben 1 kát. hold téli almából 40 mázsás termést feltételezve (ami nem a leg­magasabb), ha az teljes egé­szében exportképes, akkor 560 dollár értékű devizához jut­hatunk. A téli alma világpiaci ára 14 dollár mázsánként. Ha az almatermésünknek csupán 'ele. exportképes, akkor is 280 dollárt kapunk érte, szemben a búza után kapott 63 dol­lárral. A devizatöbblet tehát 1 kát. hold terület termését számítva búza — téli alma esetében 217 dollárral több ^ alma javára, ami százalékban kifejezve 444 százaléknak felel MEZŐGAZDASÁGI expor­tunk helyes arányának, gazda­ságosságának megállapításá­hoz szükséges, hogy ismerjük: 1. az egységnyi területen megtermelhető devizaértéket, 2. az 1 dollár megszerzésé­hez szükséges belföldi forint­ráfordítás összegét. Mezőgazdasági exportunk fejlesztése, a gazdaságosság el­vének figyelembevétele, a bel­terjeség fokozása, a nagyobb devizanyerés szempontjából elsősorban az alábbi növények termesztésével érdemes fog­lalkozni: A zöldségfélék közül: para­dicsom. paprika, spárga. A gyümölcsfélék közül: mál­na, szamóca, meggy, kajszi, fekete ribiszke, őszibarack, (főleg a magvaváló sárgahúsú fajták a keresettek), téli alma. A szőlő közül elsősorban a csemegeszőlő termesztése jö­het számításba. Igen kereset­tek külföldön a különböző zöldség- és takarmánynövé­nyek, és virágok magvai is. Ezekből oly nagy a kereslet, hogy az eddigi termésnek tíz­szeresét is el tudnánk helyez­ni. Végezetül még egy olyan kérdést említek meg, amely szorosabbá tehetné a mezőgaz­daság és a külkereskedelem kapcsolatát. A külkereskedel­mi vállalatok kerüljenek köz­vetlenebb kapcsolatba a ter­melőkkel. AZ ELMONDOTTAKON kí­vül még sok mindenről írhat­nánk. Hiszen ez a kérdés na­gyon fontos mind mezőgazda­ságunk, mind külkereskedel­münk szempontjából. Csupán néhány kérdést említettem meg és azt sem aknáztam tel­jesen ki. Célom inkább az volt, hogy néhány fontos, idő­szerű kérdést felvessek. Ha beszélünk, vitázunk e kérdé­sek felett abból feltétlen jó származik. LENGYEL ÁDÁM főisk. tanársegéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents