Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-16 / 46. szám
6 & fi P Ű J S A ti 1958. március 16. vasárnap «D PAPP MIKLÓS: HAJNAL A KÉKESEN mm KÖLTŐK ÉS VERSEK FAZEKAS ISTVÁN: Levelet írok . Már ébred az erdő s ágain felcihelődő, lassú szél motoz, s szundi levél-szemekbe néznek nedves-friss harmat-ablakok; a zöld füvön parányi sajkák: virágok ringnak szerteszét, és testük már pirulva várja bogár-parányok csöpp-neszét, a hunyorgó, lompos lombokon egy mókus pihés-kövér farka, mint egér után a macska surranva úgy oson, ezer kis zaj; s a völgybe lenn az úton friss autó szalad: s a pihent tájon lassan szétfolyik az óriás tojás sárgája: a nap. ANTALFY ISTVÁN: Még nem tudod te sem .. . Fekszel már. Éjre jár. Fejed alatt karod. Nyitva a rádió, mélázva hallgatod. Vagy talán már nem is figyeled a zenét, hanem találgatod, mi is lesz ... ?, — a nevét. Péter lesz? Ágnes-e? Még nem tudod te sem . . . s e kérdések között elalszol csendesen ... FARKAS ANDRÁS: Michelengalo Bronzból kiöntve és márványba vésve Az álom, mely nagy álmokat idézhet, Az egyszer átélt mámoros művészet, Gyötrelmes sorsnak hosszú szenvedése. A Sixtinában minden kép egész-e? Segít-e rajtuk a penész enyészet? Minden vonalban kaphatunk egészet. Minthogyha minden végtelenbe nézne? Ez ő s még mennyi minden Csak szelíd Méreggel fortyog és szonettjeit Kesergő kínnal rója a papírra. Húszéves ő és nyolcvanéves, Egyszerre alkot, lázad, fárad, érez, S betegségének nincsen-nincsen írja. MOLNÁR BÉLA: Meredek a part, mint az éj, lügyúl az ég, ne félj, ne félj! Kis, halpejű csillagocskák húznak el az éj vizén át. Uorgátvsat Mint sás mellett, itt a tavon a horgomon, ahogy tartom — rajt’ ül a Hold... Be szép lenne ha éhesen benyelne... URBAN ERNŐ: 6 ipa prémium írok neked. Csönd van. Szobám hallfnt. A lámpa nyelvel, az óra ver olykoron Fáradt toliam kék tintával ballag, Én írok neked, és lásd: Rólad álmodom. Toliam sercenésén emlékem kél: Nyújtod a karod és víg hangod hívogat Mily dallam? Terhét féltő domb zenéi ily hangon. így Ajkamra hinted csókodat. Hívlak, hogy jöjj, és te is hívsz hittel, egy szóra, melyet felfoghat az értelem. Már nem is tudom pontosan, hidd el, hogy én irók neked, vagy te írsz énnekem. A vállán háromnegyed század terhe, fejét megeste a dér, ha palántáival babrál, vagy rózsát szemez, okuláré billeg az orra nyergén, de egyébként — ami az evést-ivást il~ .leti — Széli Samu bácsi még ugyancsak „aktív”. Annyira az, hogy legutóbb, mikor a járás székhelyén standot kellett a tsz-nek nyitni, mert Samu bácsi keze alatt akkorára nőttek a káposzták, mint egy-egy suszterszék, hát oklevelet és kerek ezer forint pré- miumot is kapott. A pénz azóta „elváltódott”: bekecs, egy pipaforma kis kályha, s egy üveg „Casinó- rum” lett belőle. Az oklevél azonban megvan, üveg alatt van, a lakásán őrzi Samu bácsi: egy takaros, fehérfalú szobácskábán, amit vagy két esztendeje „közgyűlési határozatból kifolyólag” az üvegház végéhez ragasztottak hozzá a kőművesek. Mondom neki, mert nála a szobácskábán ülünk, a morgó, haragpiros vaskályha mellett; — Ez igent — mondom. — Ez aztán oklevél! — Á! — hárítja el magától a dicséretet. — Van ebből másnak, másutt is. Csak éppen a név rajta a differencia. — Az is elég. Mert... gondoljon csak bele Samu bácsi; ha van, hány kertész van, aki mint maga, hetvenöt esztendős korában kapott oklevelet? — No-no, — hátrál meg, s tűnődik el erre a „hetvenked- ve” is szálas, sudárderekú öreg. Mert ami igaz, az igaz. A kor, a hetvenöt esztendő egymagában sem kicsiség. Erő, tölgyfatermészet kell hozzá, hogy meg ne rokkanjon alatta a hordozója. Ami pedig a kitüntetést s a magját: a „pré- mium”-ot illeti? ... — Hát... mond valamit á kartárs, — nyugtázza végre az elismerést Samu bácsi. Bólogat, kisújjával ügyes kis makra-pipájába kotor. No gondolom magamban, egy kis türelem még, s mire „szenyel”, majd teli füstöt bocsát a pipa, elhangzik, világot lát a nyilatkozat is, mely bükkfanyelven: újság- és rádióriportokból ellesett frázisokkal a jelen, s a múlt közötti különbséget „hozza ki” az adott esetből. A pipával nincs is baj, akkora füstöt lök, hogy egy kátrányfőző üstnek is dicséretére válna, ellenben Samu bácsi — mintha meggondolta volna magát, — elkomorodik, vállat von, s rám se néz, úgy veti - oda: — Egén ... Mond valamit a kartárs. Csak rosszul mondja. Mer’ és má’ régebben, és kérem, má’ kilencszáztízben is kaptam prémiumot — Kitől? — A gazdám: Pungor Ákos nagyságos úr adta. — Úgy? — szontyolodok el, mert ember vagyok, esendő, biztosra vettem, kárörvendve vártam a „szabvány-nyilatko- zat”-ot, s most tessék: egyből játszva kontráz meg ez a tapintatlan, az öntudatok még. hírből seni ismerő vénség. — Ügy bizony! — mondja felülről, ki tanítva, s ni: még nevet is, csak úgy remeg a szája az alatt a ritkás, seszínű kóc- bajúsz alatt. Aztán — nyelek egy nagyot, hogy időt nyerjek: erőt vehessek magamon — mennyi volt, hány korona az a fene- nagy prémium? — Sok! Egy valóságos kis vagyon ... Nem hiszi? Nem én! — Pedig elhiheti... Aztán véli-e már, mér’ kaptam? No miért? — Nyomozásért. — Ä! — keseredek el végkép — maga csak ugrat, majmot csinál belőlem, Samu bácsi. Beszéljünk inkább másról. — Nó, jó! — ad kegyelmet látszólag az öreg. — Tűnődik, annyira szívja a pipát, hogy lyuk támad a képén, majd nyájasan, szinte rokoni szeretettel kérdi: — Maga, ide, erre a vidékre valósi, igaz-e? — Igaz. — Akkor biztosan tudja, emlékszik még rá, mi az, hogy himpér? — Hát persze. Málna. Málnának hívják magyarul a him_ pért. — No jó ... Hát azt tudja-e: mennyit, hány ezer forintot hoz annak a bizonyos him- péi’nek a kataszteri holdja? — Azt nem. — No látja. A gazdám viszont, Pungor Ákos, amit má' mondtam, ű bezzeg tudta. Annyira tudta, hogy tíz, hallja? tíz teljes katasztert tétetett tele a vesszejével. Nekem: a kertésznek meg puskát akasztott a vállamra, hogy azt mondja: „Kertész, úgy vi_ gyázzon rá, » hogy a felesége pöndölére se jobban!” — Aztán rrú.t lett? — Mi? — hunyorog ravaszul, szörnyen ravaszul az öreg. — Az, hogy megyek én eccer. kilencszáztízben, nem sokkal Péter-Pál után, kerülöm a kertet, aztán mit találok az eleje felé, mingyá’ a filagó- riánál? Egy pipaszárat...! (Folytatjuk.) PATAKY DEZSŐ: A csillogok Áradt a szenny ezer csatornán. Zászlót tiporva kúsztak a habok... Harcot álltunk s kémények ormán megszárítkoztak mind a csillagok! S alattuk csillogva futott a víz. A fűben tücskök húztak altatót. S bukdácsolva, sodorta — magával A sok kis fehér papírhajót. S egyszer elment ő is velük S nem jött vissza soha többé. Az apró fehér papírvitorlák Magukkal vitték mindörökké. S azóta is ha ,patak csobbgn. A szél hozza liársak édes illatat Szívem mindig útrabocsátja Apám kis fehér hajóraját. S elúszok velük vissza én is Mennem kell, a nyár értem üzent A patakparti öreg fák alól Hol fény van, s álmodik a csend. FERENCZY JÓZSEF: Papírhajók Az évek elmúlt ködfátyolából Néha még hallom meleg szavát, Mint akkor régen. A patakon túlról Hozta a szél, hársak illatát. Vájjon hová? Mely kikötőben Horgonyzott le, a sok kis gálya? Elúszott mind, egy sem jött vissza Hiába vártam, mindhiába. VWAANV V A két búvársisak mögött mosolygó arcokat látunk. A csillogó vörösréz sisakban, a test vonalait elfödő búváröltönyben a búvárok ikreknek látszanak. Első tekintetre ki gondolná, hogy Szása Lukja- nyec matróz akár fia is lehetne parancsnokának és tanítómesterének, Alekszandr Belikovnak. A húszéves Szása nem is olyan régen ereszkedett le először Szevasztopol mellett, annak a tengeröbölnek kék- színű, napfénytől áttetsző mélyébe, amelyet Alekszandr Belikov húsz esztendős búvárkodása alatt már keresztül- kasul járt. Belikov jól ismeri a Balti-tenger, a Csendes- Óceán és az Északi Jeges-Tenger mélységeit. Tanítványai vannak az Angara és a Volga mentén is. Mindenütt, ahol elsüllyedt hajókat emelnek ki, ahol a kikötőhelyeket, mólókat, vízierőművek gátjait építik, a búváriskola végzett növendékei dolgoznak. Messze földön híres ez az iskola. Ami értékesebb a legendák kincsénél Aki olvassa Kuprin „Liszt- rigonok” című művét, valószínűleg emlékezetében maradt a Szevasztopol ostroma idején Balaklava mellett elsüllyedt „Prince” nevű angol hajó romantikus története. Még fél század múlva is érkeztek ide olasz búvárok és próbálkoztak leereszkedni az állítólag aranyrakománnyal hullámsírba merült „Prince”- hez. A tengerfenéken rejlő arany legendája fennmaradt a szov- jelhatalom éveiben is mindaddig, amíg ezt a hiedelmet szerte ru?m foszlatta az ÉP- KON, vagyis a különleges bú- ▼érexpedíeió A legkorszerűbb technikával felszerelt búvárok olyan mélyre hatoltak a tengerbe, mint előttük még senki sem és meggyőződhettek hogyan születnek a fantasztikus feltevések. Napfényre hozták a tenger sötét mélyéről a „Prince” vagyon-maradványa it: rozsdás láncokat és vasmacskákat. Aranynak még csak nyoma sem volt. A búvárexpedíciónak a mélytengeri munkában szerzett tapasztalatai azonban értékesebbek a legendák kincsénél. A szovjet búvárok ettől kezdve több mint harmin' esztendőn keresztül az el süllyedt hajók százait emelték ki a tengerből, a szevasz topoli búváriskola pedig a bú várok nem egy nemzedéké' nevelte fel. Kizárólag makkegészséges acélizmú, erős tüdejű emb< reknek való a búvárok „lovag páncél”-ja. Az első leszállás Négy tengerész tágítja a bú váröltöny gumüngét, miaía' ötödik társuk belebújik, Ív lyesebben belepréseli mag;' Egyedül a sisak, amely eg miniatűr csillagvizsgáló ku pólójához hasoplít, több mir if! kg! Ehhez jönnek még r ólomtalpú cipők és azok fémlapok, melyeket, mint n hezékeket akasztanak a Ír vár mellére és hátára. Amikor elhangzik a. párán a lemerülésre, mindjárt kön nyebb lesz a búvárnak, rn a fedélzetről leereszkedve, hajólétra minden lépcső, után veszít a súlyából. A partról nézelődő emberek számára a leszálló búvár leste először elmosódó foltnak tűnik, majd teljesen elmerül a hullámokban. A vastag vízréteg szétszórja, megtöri a távoli napfényt. A BÚVÁRISKOLA tenger mélyén a kékes féiho- Az első leszállást végző mályban bizonytalan körvo- újonc búvár mellett megjele- nalú felhőként úszkálnak az nik Alekszej Sevcsenko okáttetsző medúzák. A közelben úszkáló halak nagyon barátságosaknak látszanak. Neptun hidegvérű alattvalóit nem igen zavarja a birodalmukba tolakodó ember. tató, aki már több mint 2000 órát tartózkodott a víz alatt. Szigorú szemmel figyeli az újonc minden egyes mozdulatát: hogyan bocsátja ki a levegői a sisak szelepén keresztül, hogyan tartja fenn a légnyomást a búváröltönyben, mert ha az újonc egy kicsit is elbámészkodik, máris mint a labdát, úgy dobja fel a víz a felszínre. Figyeli, hogyan lélegzik az újonc, hogyan kezd járni... A víz alatt óvatosan, oldalozva kell haladni, hogy az ember ne fáradjon és ne fulladjon ki idő előtt. Oktatás a tenger mélyén Félórai séta után, amikor már megszokta az egyenetlen alajt, meg lehet kezdeni a elzések elsajátítását. Egy rán- ás a kötélen: Jobbra menj' Két: rántás: balra fordulj! Ha kérdik, hogy érzed magad. - nemcsak telefonon kell valamim, hanem jelzéssel is. Ha életlenül elromlik a telefon, ' kenderkötél mindig kisegí- i a búvárt. Egyik leszállás a násik után. egyik leckét a u'tsik követi és a fiatal búvár 'iár úgy dolgozik a mélyben, nini mester a műhelyben: ka- ' apaccsal töri az acélt, fű- 'sszel vágja a vaslemezt. — így vógópiszollyal rést nyit roncson. Ezután Alekszej Sevcsenkót foglalkozásokon felvált j a rigorij nevű névrokona, a /alatti villamoshegesztés ok- < ója. A^ fellobbanó kékes "gtól szétrebbennek a halak, fémen mozgatott elektróda llógó, tartós hegesztési várót hagy maga utón. \ harmadik Sevcsenko — m Petrovics, a gyakorlótér ancsnoka — elnézően tnoso- ogva figyeli a fiatalokat. A uik gyorsan hozzászoktak a vízalatti életmódhoz. Nemrég még szorongó érzéssel mentek a hajólétrához. Most már úgy viselkednek, mintha csak térdükig érne az öböl mély vize. Ha hell, a hajófar alá bük- e-il mívesen kibogozzák u propellerre csavarodott kötelet. Ha kell. léket foltoznak, vagy az elsüllyedt hajótest alatt fúrnak mély alagutat. — amelyen keresztül vastag kötelet húznak, hogy a hajót a felszínre emelhessék. A tenger munkásai Ha szükség van rá. bejárják az öböl valamennyi távoli zugát. Felöltik a könnyű búvárruhát, az oxigénlélegző- készüléket és máris indulnak Ilyen esetekben nincs semmiféle kapcsolat a felszínnel, mindegyik önállóan működik, úgy mint az útban lévő hajó, vagy a felderítést végző harcos. A búvárok a feladatot mar elvégezték és zárt alakzatban közelednek a part felé. Ök a tenger mélyének munkásai. A pilótáknál a magasság, a búvároknál a mélység a szak- képzettség, az edzettség, a szívósság értékmérője. A mélytengeri búvárok hosszú cs alapos edzést végeznek. A búvároknak. akik gyakran száz métert is meghaladó mélységben dolgoznak, a szervezetük pattanásig feszült. Ha nz embert ilyen mélységből hirtelen felszínre hoznák, nem bírná ki, belepusztulna. C.Oorgij Mironov mélytengeri mesterbúvár ezért nem veszi rossz néven, ha társaik néha órákig, sok megállással és pihenővel húzzák fél ót a mélységből. Fent pedig alie lépett a fedélzetre, máris a nyoma,ski egyen Utó kamrába siet. Nem valami kellemes a légmentesen elzárt kamraban a vaságyon feküdni és várni. — amíg a légnyomást mesterségesen leesökkentik de (ivorgii Mironov itt is tud pihenni. Holnap újult erővel indul uj mélységek fejé
