Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-13 / 43. szám
1*58. március 13. csütörtök NEPÜJS AG Szerénység-emberség A kérkedő ember nemcsak egyszerűen idegesítő, de szavainak aligha adnak hitelt. A kérkedő ember dolgozzon bár az élet akármilyen területén, kérkedjen akár csak jelentéktelen ügyekben is kellemetlen, s legjobb esetben is egy kézlegyintés a válasz nagyhangú szavaira. Aki becsülettel és odaadással dolgozik, annak természetes a munkája, természetes a munka sikere, hisz éppen azért dolgozik, tesz valamit, hogy a célt látva eredményt is lásson. Az ilyen ember rendszerint nem is kérkedő, az ilyenre áll a kétszavas megállapítás „szerény ember”. De még ezek az úgynevezett, s a mindennapi életben valóban szerénynek ismert ember is megittasul, ha valami különleges, nagy feladatot sikerül megoldania, — sikerrel. S ha ezek a sikerek többé kevésbé állandósulnak, ha a feladatok mindig nagyok és elvégzésük rendre elismeréssel, egy nagyobb közösség, vagy az egész ország elismerésével találkozik, nem köny- nyű megtartani a szerénységet, de könnyű, hogy kérke- dővé váljanak mindazok, akiket különben méltán illet elismerés és megbecsülés. Ebben az országban hihetetlen feladatokra vállalkoztak és e feladatok felett győzedelmeskedtek a kommunisták. Ebben az országban minden alkotáson, az emberek gondolkodásmódján, egész életén ott csillog, mint örök időkre megkövesült drága gyémánt, • a kommunisták verítéke, amellyel éppúgy nem takarékoskodtak, mint a munkával: legyen az apró, vagy országot rengető és átalakító. Ne beszéljünk most 1945-ről s az azt követő évekről. Beszéljünk csak arról, amely időben sokkal közelebb áll hozzánk: az elmúlt esztendőről. Hogy ma magasabb §z életszínvonal, mint az el- 'íenforradalom előtt volt, hogy 'ázbknak a gyáraknak termékeit, amelyeket még a múlt év elején is félbénán tartott a sztrájk most Lipcsében tízezerek csodálják, hogy tekintélyünk, rangunk van a világban és szavunk a népek sorsában, — az többek között és elsősorban a kommunisták érdeme. A kommunistáké, akik kezdetben sokaktól még meg nem értve szervezték az életet, a pártot, akik fegyverrel és szerszámmal a kézben küzdöttek a nép hatalmáért, akik érveket szegeztek az érveknek, akik összetartották és talpraállították a termelő- szövetkezeteket, védték a nép tulajdonát, harcoltak a bűnösök megbüntetéséért és a félrevezetettek meggyőzéséért. S ezek nem olyan érdemek, amelyekről csak a kommunisták tudnak, ezek olyan sikerek, amelyekről az egész magyar dolgozó nép tud, s amelyet méltán elismer. A bolsevikok voltak azok, akik a világon először megteremtették a szocialista államot. A bolsevikok voltak azok, akik felépítették ezt az államot, akik megvédték a külső és belső ellenség támadásaival szemben, — akik új korszakot nyitottak az egész emberiség sok évezredes történetében. Történelmi tett volt munkájuk, amelyhez fogható még nem volt a világ történelmében. S mégis, vagy éppen ezért Lenin soha nem szűnt meg hangoztatni, hogy milyen fontos a kommunisták szerénysége, hogy milyen fontos elv: a tettek beszéljenek helyettük — elve. Lenin, az emberiség egyik legnagyobb gondolkodója, akiről H. G. Weis is így ír”— Vonakodom elismerni a történelem „Nagy Ember’-felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a legnagyobb emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalábbis a nagyon nagyok közé tartozik...” — nos, ez az ember a maga egész életével példázata volt annak a kommunista szerénységnek, amelyet oly következetesen és tudatosan hirdetett. Nagyot alkottak a magyar kommunisták is, de tetteik — nemcsak egyszerűén számarányuk és működési területük viszonylagossága miatt, — mégis nyilvánvalóan nem lehettek olyan történelemfor- málóak, mint a bolsevikoké volt. Hogyne volna hát még inkább, vagy legalább ugyanannyira érvényes, a szerénység talán törvénybe nem foglalt, de mégis törvényerejű volta érvényes rájuk is. Az a tény, hogy ma a magyar dolgozó nép döntő többsége becsüli és tiszteli, ha kisebb részük egyben másban ma még nem is ért mindenben egyet vele, de mégis nagyra tartja a pártot, a párt munkásait, az nem utolsó sorban annak a szerénységnek is köszönhető, amely különösképpen a mostani időszakban jellemzi a kommunisták mun. káját, magatartását. Ismét és újra le kell szögezni: az ellenforradalom minden egyértelmű és cél- zatos fecsegése, tudatos vádaskodása ellenére hazánkban — a kétségkívül ismert és elismert hibák ellenére — a kommunisták mozgalma mindenkor a szerénység mozgalma is volt. A kommunisták zöme soha nem volt kérkedő, nagyhangú, soha nem élt más módon, mintahogy a magyar dolgozó nép zöme élt, — ha csak nem még annál is szerényebben. S ez ha lehet .ma még nyilvánvalóbb, ma még igazabb, mint volt valaha, s ezt nemcsak a kevesebb C rendszámú kocsi jelképezi — mert annak volt ehhez a legkevesebb köze —, hanem a mindennapi élet, a munka, amelynek nagyját most is, mint mindig a kommunisták vállalták és vállalják magukra. Lehet, sőt biztos, hogy he- lyenkint egyes vezetők, párttagok különböző beosztásban magatartásukkal, kicsit meg- részegülten elért kétségtelen eredményeinktől, — vétnek a kommunistákra kötelező szerénység ellen. Lehet, sőt biztos, hogy helyenkint egyesek úgy viselkednek, mintha elfelednék, hogy mindazt, ami ebben az országban történt, az ugyan a kommunisták vezetésével, de a dolgozó néppel együtt, azok támogatásával, lelkes munkával történt. Mert ha a tömeg nem támogatta volna a pártot, a kommunistákat, akkor ma hazánkban ugyanez a tömeg élvezhette volna mindazt az áldást, melyet már volt szerencséje nem csak elfeledni, de a rá való emlékeztetést egy kicsit meg is unni. Lehet, hogy van így, hogy van ilyen! De a párt határozottan és következetesen, küzd az effajta, aránylag elszigetelt és nem általános jelenség ellen is. ^r ... A szerénység, a józan puritanizmus elve a pártonkívüli milliók megbecsülése, a kommunisták munkájának helyes értékelése, vagy az ilyen értékelés elsajátítása minden kommunista kötelessége. Kötelessége a párttal, a dolgozó néppel szemben. A szerénység emberséget is jelent, s mindkettő kommunista tulajdonság! Gyurkó Géza A szovjet ipar új remekei Automatizálás a Szovjetunióban A moszkvai Ordzsonikidze- gépgyárban új automata gépsort szereltek fel, amely Diesel-traktorok részére hengerfejeket gyárt. A 19 szállítóművet két munkás kezeli. 248 marógép dolgozik egyszerre és az automata gépsoron egy óra alatt 30 hengerfej készül el, ami évenként — kétműszakos üzem esetében — 9 ezer traktor részére elegendő. Az Ordzsoni- kidze-gépgyár példáján számos iparágban üzembehelyeznek automata gépsort. Csupán a gépiparban 220 új automata gépsort adnak át rendeltetésének. A villamos iparban a motorok összeszerelését automatizálják, az élelmiszeriparban 600 halfeldolgozó, 400 pástétomkészítő és 1500 önműködő vajkészítő és csomagoló automata gépsort akarnak létesíteni. „Agytelevizor” A moszkvai tudósok az agykéreg tanulmányozására televíziós berendezést készítettek. A szerkezet sajátos formájú „sapkából” áll, amelyet 100 elektródából szerelnek össze. Ezt a „sapkát” a beteg fejére húzzák. Az agykéreg működésekor keletkező impulzusokat elektronikus berendezések segítségével felerősítik. Ezeket azután az elektródákon keresztül a te- levizor ernyőjére vetítik. A kép fényerejéből megállapíthatják az agydaganatok és más képződmények jelenlétét. Ez a műszer különösen fon tos szerepet játszik a modern agysebészetben. Az „aevtelevizort” a brüsz- szeli v._ágkiállításon is bemutatják. Pezsgődugaszoló automata A tbiliszi pezsgőgyárban sikeresen folyt le a pezsgőtöltő- és dugaszoló-automata gépsor üzemi próbája. A gépsor négy automatából áll: az első megtölti az üvegeket, a második dugaszol, a harmadik borítással látja el a dugókat, a negyedik pedig ellenőrzi, légmentes-e a dugaszolás? Az automata gépsor teljesítménye óránként ezer üveg. Fiatalok a munkában (Képesriport folytatása az első oldalról.) A másik kiváló cím tulajdonosa Tóth János gyalus, aki elmondhatja, hogy jól kezdődött az éve, mert az első napokban megkapta e kitüntető címet. Műszak után munkás- őr-kiképzésre jár, a párt- szervezetben és és a KISZ-ben tevékenykedik, a műszak alatt pedig arra vigyáz, nehogy selejtes munkadarab kerüljön ki a keze alól. Nagy Béla villanyhegesztő még csak egy éve dolgozik a gyárban, de már két szakmában jártas, a lakatosságban és a hegesztésben. Másfél ezren felül keres, s nem mulasztja el, hogy egy-egy jó mozira, vagy színelőadásra beutazzon Vá- mosgyörkről Gyöngyösre. A bizalmi gondja as emberek gondja A szakszervezeti bizalmi műszak után is dolgozik: társadalmi munkát végez. Munkaidő után tanácskoznak a művezetővel, vagy meglátogatják beteg társukat. Ellenőrzik az étkezdét, vagy éppen azt beszélik meg, hogy X. Y. miért nem kapta még meg a szociális segélyt. Sok-sok kérdés, probléma elintézését vállalták és intézik a bizalmiak. Ilyen szerepet tölt be Balogh István, az egercsehi szénbánya gépműhelyének lakatosa is. Hatvannégy dolgozónak a bizalmija, s a 64 ember ügyes-bajos dolgait végzi immár harmadik esztendeje. Az eltelt idő alatt sok dolgozó problémáját, kérelmét intézte, vagy éppen egyengette az elintézés útjait. Nem egy esetben kényes kérdésekben kell döntenie. Mostanában különösen a munkaruha elosztással kapcsolatosan akadnak vitás kérdések: miért nem kapnak az asztalosok bakancsot, az esztergályosok munkaruhát? Választ várnak az emberek. Nehéz ezekre választ adni, de a műhelybizottság elnökével, Harcos elvtárssal és az ü. b. elnökével Utassy elvtárssal a Munka Törvénykönyve alapján megadják a helyes választ. Négy éve húzódik Bódí Mihály lakatos lakásügye. Kérvény kérvény után ment, de minden esetben nemleges választ kapott, pedig rá van szorulva egy új lakásra. Végülis Balogh elvtárshoz. fordult problémájával. Úgy látszik, ezt előbb kellett volna már megtenni, mert a bizalmi közreműködésével az igazgatóság máris tárgyalja a lakásügyet és reméljük, Bódi elvtárs rövidesen lakáshoz jut. Kovács Károly és Csatári György többgyermekes apák azzal a kéréssel jöttek hozzám, hogy szociális segélyre volna szükségük. Addig jártam az igazgatósághoz, míg végülis megkapták. Azóta ezek az emberek minden problémájukkal hozzám fordulnak — mondja Balogn elv- társ. Eleinte nehezen ment ez a munka, de én úgy vagyok vele, hogyha valamit fclinté- hetek, jobban örülök neki, mint az, akinek intéztem. Sok szó esik az üdülésről is. Az igénylés mindig több, mint a férőhely, de a bizalmi dolga, hogy olyan dolgozó kapja meg a beutalást, aki arra a legjobban rászorult. Nem könnyű a jutalmak elosztása sem. Régebben az igazgató szabta meg, ki, mennyi jutalmat kap. Most maguk a dolgozók szavazzák meg, ki érdemes a jutalmazásra. Legutóbb Tóth Imre, Nagy József és Klemencz András lakatosokat terjesztették fel a szakma kiváló dolgozója címre, — tájékoztat bennünket Balogh elvtárs. Sok esetben azonban tlfn leékeznek a bizalmiakról Amikor a bérkérdést és a fizetési besorolást tárgyalták az üzemnél, nemhogy a bizalmit, hanem még a műhelybizottság elnökét sem hívták ieg a tárgyalásra. Ez nagy hiba volt az üzem vezetőségétől, mert az ilyen kérdések eldöntésénél a bizalmiak képviselik a munkások érdekeit. Mit ad a szakszervezet? Sok szó esik a tagdíjbeszedésről. Egyesek túl sokai kívánnak és csupán a forintbeli visszatérítést nézik. Ez persze megnehezíti a bizalmi munkáját. A legutóbbi tag- díjbeszedéskor az asztalosok azzal álltak elő, hogy ők szívesen fizetnek tagdíjat, de adják meg nekik is a bakancsot. Ilyenkor aztán nem tehet mást a bizalmi, rnin+ megmagyarázza nekik, hogy ők miért nem kaphatják meg. A bizalminak segítőtársai is akadnak. Bakos Istiiőm és Palkovics Bálint lakatosok segítettek bebizonyítani, hogv a befizetett bélyegek összegétől többet kaptak vissza a szak- szervezettől az üdülés, szociális segély és egyéb juttatások révén. Mindezeken kívül az üzemi problémák is a bizalmi közbenjárására várnak. Már több é^es panasz, hogy a gépműhelynek nincsen mosdója. Munka után a dolgozók piszkosan, ahogyan a munkát befejezték, kénytelenek hazautazni, mert nincs rá lehetőség, hogy meemosakodianak. Termelési értekezleteken, gyűléseken, sőt az igazgatónál is nem egy esetben megemlítette Balogh elvtárs ezt az ügyet, míg végül is megállapodtak abban, hogy megépítik a mosdót, melynek egvrés”év a dolgozók készítik el társadalmi munkával. A munkaverseny szervezése is a bizalmira hárul. A gépműhelyben már megszervezték a brigádokat Balogh elvtárs irányításával. A jelenlek munkaverseny egészen más formában indul, mint az ellenforradalom előtti. Mos+ gépműhelyben minőségi munkára törekszenek a mennyiség mellett. Sokszor hangoztatjuk, hogy a bizalmiakon is múlik, be- töltik-e a hivatásukat a szak- szervezetek, vagy sem. Ez igaz, de vajon elég-e ehhez a gépműhelyből egy ember? Nem! Nem lehet kívánni, hogy egyedül végezze ezt a sok időt, fáradságot igénylő munkát. Legalább még egy bizalmit kellene választani, mert így kevesebb elintéznivaló jutna egy-egy bizalmira, jobban és pontosabban tudnák munkájukat végezni. Megérdemli a segítséget, mert az ő gondja a dolgozók gondja. Kiss Béla — A NOVAJI ÁLTALÁNOS iskolában a félév lezárta után értekezletre gyűltek össze ® szülők, ahol osztályonként a, második félév tennivalóit beszélték meg az osztályok főnökeivel. Az értekezlet hatása máris mutatkozik, ameny- uyiben teljesen megszűntek az igazolatlan hiányzások, de az igazolt hiányzások is a minimumra csökkentek. — Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna —■ tiltakozik Szécsé- nyi László gyalus, mikor a se- lejtről érdeklődtünk. — A teljesítmény? 15 darab sínszéket lehet megmunkálni egy műszak alatt. Meg lenne több is, de ez a „plafon”. Nem lehet túllépni. Az Április 4-e tiszteletére indított munka- kaversenyben ő is részt vesz, Habsburg Ötté visszatér Ausztriába? BÉCS (MTI) Dr. Hurdes, az Osztrák Nemzetgyűlés elnöke nem- hivatalosan közölte, hogy Otto Von Habsburg, az egykori uralkodó család jelenlegi feje, a közeljövőben lemond trónkövetelői „jogáról” és végleg Ausztriában telepszik le. Az osztrák Néppárthoz közelálló sajtószolgálat ezzel kapcsolatban a következőket jelentette: — Megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy Ottó Von Habsburg, aki osztrák állampolgár, hamarosan visz- szatér Ausztriába. Illetékes helyen most a Habsburg- vagyon visszaadásának lehetőségeit mérlegelik. Otto Von Habsburg ezidő- szerint a bajorországi Per- kingben lakik, titkára egy bécsi lap telefonérdeklő lésére cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint Habsburg Ottó a közeljövőben lemond „jogairól” és Ausztriába költözik. Az osztrák Nemzetgyűlés által 1919 április 3-án elfogadott úgynevezett Habsburg- törvény az állam biztonsága érdekében örök időre száműzi Ausztriából a Habsburg- ház tagjait. Ez alól csak azok alkothatnak kivételt, akik kifejezetten lemondanak Habs- burg-házbeli tagságukról és az ezzel járó „jogigényükről”* így Habsburg Ottónak visz- szatérése előtt szintén ki kell jelentenie, hogy nem tekinti magát többé a Habs- burg-ház tagjának. Megfigyelők úgy vélik, hogy a kormánykoalícióban résztvevő Osztrák Szocialista Párt elvesztené híveinek és választóinak tekintélyes részét, ha hozzájárulna Habsburg Ottó visszatéréshez és a H a bsburg-v agyon visszu- adiisához.
