Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-07 / 38. szám

1958. március 7. péntek NÉPÚJSÁG Egyenlő mértékkel Az emberek igazságérzetét mindig felborzolja, ha kivéte­lezést látnak, ha azt tapasztal­ják, hogy egyeseknek többet szabad, mint másoknak, ha úgy érzik, hogy valamiféle, jó ég tudja, honnan szedett elvek alapján más mértékkel mérnek olyanokat, akik talán nem is szolgáltak rá erre. Egyenlő mértékkel mérni az embereket a törvény előtt, a jutalmazásban, az élet min­den területén: nem új ke­letű vágya ez az emberiség­nek. Hogy ma, nálunk Ma­gyarországon is valóban egyenlő minden ember, hogy abban az országban, ahol mil­lióknak nem volt választó­joguk, ahol legfeljebb a jó­istennél kereshettek, de nem kaphattak igazságot az egy­szerű emberek, ma szava, rangja, emberi rangja van mindenkinek, aki becsületes, hazáját szerető, néphez hű — az társadalmunk berendez­kedéséből, a szocializmus épí­tésének politikájából, a párt alapvető elveiből fakad. Sok nyugatról hazatért disz- Szidens, sok távolról, tőkés országokból jött levél igazol­ja, hogy mennyire más itt­hon a levegő, hogy mit jelent az ember emberrel való egyenlősége, a szabad véle­ménynyilvánítás lenetősége, — egyszóval mindaz, ami ma nálunk természetes, de aze­lőtt nem volt az, — s ma sem az, mondjuk Olaszországban, vagy akár Kanadában. Éppen Olaszországot és Izraelt járta meg Sz. L., aki otthon minden volt, csak éppen kommunis­ta nem, s ott künn mégis mint kommunista-gyanúst kezelték, egyszerűen azért, mert vitat­kozott a munkavezetőjével, mert úgy, dehogyis úgy, sokkal szerényebben, de az ottani vi­szonyok között mégis túl- merészen viselkedett. Nem­csak „más táj” az, de merő­ben más levegő ez, az itthoni, ahol rövid néhány év alatt megvalósítottuk — az alkot­mány szellemében — az em- bérek igazi egyenlőségét. Miért írunk akkor mégis_ e címmel cikket „Egyenlő mér­tékkel”? Miért e cím, kissé felhívó jellege? Talán még- sincs minden nálunk rend­ben ezen a téren, talán itt is több azért a szó, mint a tett, több a hangoztatás, mint a gyakorlat? Nyugodtan az olvasóval, a közvéleménnyel szembenézve is elmondhatjuk, hogy az alapvető kérdésekben, az elv alapvető gyakorlatában így van, s mindinkább így lesz. Hogy mégis írunk erről_ a problémáról, hogy mégis helyt adunk e témának, az annak tudható be, hogy szá­mos, bár jelentőségében nem nagy horderejű területen, mé­gis tapasztalható ma is olyan jelenség, amely megfeledke­zik az egyenlő mértékkel mérés igaz elvéről. Nem nagy ügyek, de azok egy-egy em­ber, egy-egy közösség szá­mára, s végeredményben en­nek az elvnek gyakorlati ha­tását és eredményét nem „or­szágos szinten”, hanem a ma­guk kis életközösségének életén keresztül mérik az emberek. Ma is előfordul, hogy né­hány vezető, igazgató többet megenged — elvtelenül, és ép­pen ártva a kommunisták mozgalmának — egy párttag­nak, mint egy pártonkívüli- nek. Nem veszi olyan komo­lyan a késést, hozzájárul, — hogy munkaidő alatt rend­szeresen „pártmunkát” vé­gezzen az illető, s ráadásul azt hiszi, hogy voltaképpen a legpártszerűbbén járt el. Ma is előfordul, hogy jutal­mazásnál, amely a jó, az el­végzett munka eredményé­nek fokmérője és kifejezője, szociális, vagy egyéb szem­pontokat vesznek figyelembe, pedig a szociális problémák megoldása más „keretről”, más módszerekkel történik, mint a munka értékelése. Még ma is előfordul, hogy néhány vezető magán-, vagy hivatali életében többet enged meg sajátmaga számára, mondván, hogy a vezető munkája több, felelősségteljesebb, illik tehát, hogy nagyobb legyen a „sza­badsága” is. S előfordul az is, hogy a kommunisták kö­vetelnek, vagy várnak el na­gyobb jogot, elnézést, mert kiálltak októberben, mert kommunisták, mert fegyvere­sen harcoltak az ellenforrada­lommal szemben... ... Ma is előfordul mindez, s még jónéhány más olyan eset, amelyet felesleges itt fel­sorolni, mert ha a név más is, a gyökér közös: liberalizmus, megalkuvás, a vezetők, a kommunisták jogainak hely­telen értelmezése. Amennyire örvendetes, hogy például a törvény előtt — s ezt minden­ki tudja — nincs kivétel, dol­gozzon az bár a párt-, vagy a gazdasági élet, akár a tu­dományos világ bármely te- . ületén, ha vétett a törvény, a társadalom ellen, akkor vétke arányában bűnhődik is érte, annyira nem lehet annak örül­ni, hogy ezekben az úgyneve­zett „kis esetekben” még ko­rántsem tapasztalható az egyelő mértékkel mérés el­vének következetes gyakorla­ta. A párt határozottan elítéli, s súlyosabb esetben ugyan­ilyen határozottsággal és ke­ménységgel lép fel mindazok­kal szemben, akik beosztásuk­nál, pártállásuknál fogva va­lamiféle különös előjogot, va­lamiféle „mentelmi jogot” akarnak, vagy vindikáltak is, már a maguk számára. A párt számos határozata, az orszá­gos pártértekezlete, s azóta is nem egy nyilvános pártgyű­lés leszögezte már, hogy tár­sadalmunk vezető, a kommu­nisták csak egy területen mé­retnek más mértékkel, — s ez a munka, a példamutatás a helytállás. Itt többet, sokkal többet kell adniok, itt sokkal több jogot vindikálhatnak maguknak, mint az egyszerű dolgozó. Hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt, hogv a kommu­nisták rövid néhány hónán fi» üzemeink jelentik # alatt talpraállították, népünk barátai segítségével ezt az országot, hogy ebben a munkában, s azóta is, sőt egyre inkább, részt kért és kér dolgozó népünk óriási többsége, az éppen e példa­adásnak, munkatöbbletnek, s az ezzel párosult szerény­ségnek, puritanizmusnak kö­szönhető. Mintahogy ennek köszönhető a bizalom, a meg­értés és az egyre jobban el­mélyülő őszinte szeretet az ország, vagy csak egy terület vezetői, közelebbről kommu­nista vezetői iránt. S ez az általános, nem pe­dig az előbbi: pontosabban ez a tipikus, s nem az iménti | De a jó kertész nem tűri a gyomot, sem a meglévőt, sem azt, amely csak most kezd növekedni. És nekünk, kom­munistáknak, de minden be­csületes embernek, legyen az vezető, vagv beosztott, jó ker­tészeknek kell lennünk, mert saját ..kertünkről” saját ha­zánkról van szó. Egyenlő mértékkel mérni az élet minden területén, egyen­lő mértékkel mérni minden­kit, ami kötelességeket, de ami a becsületes munka ju­talmát, a dolgozók jogait is Uleti. Mi megvalósítottuk a legalapvetőbb igazságot, s ez­zel megsemmisítettük a leg­alapvetőbb igazságtalanságot: felszabadítottuk az embert, a feudáJkapitalista járom alól, megszüntettük a kizsákmá­nyolást, a tőkés magántulai- dont. mint ennek alapját. Ez hatalmas munka, hatalmas feladat volt. Hogyne tudnánk sikert elérni e sokkal kisebb, bár kétségtelenül nem je­lentéktelen probléma megol­dásában is. Csak beszéljünk róla bátran, nyíltan, emelíük fel szavunkat ellene bárhol, bárkinél találkozunk vele. Gyurkó Géza 109 ezer forint nyereség Az 1951-ben 12 emberrel és 800 forint tartalékalappal meg­alakult Egri Vas és Jármű Ktsz a közelmúltban tartotta 7. mérlegzáró közgyűlését. Az elmúlt hét év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a ktsz, ma már 74 fővel dolgo­zik és a most befizetett 94 ezer forinttal együtt több mint félmilliós tartalékalappal ren­delkezik. A közgyűlésen 108 992 forint nyereséget osztottak.ki a ktsz dolgozói között, ami általában ötheti munkabérnek felel A MI KÜLDÖTTÜNKET, országgyűlési képviselőnket szeretném néhánysoros jellem­zéssel bemutatni. Azért írtam és nevezem őt a mi képvise­lőnknek, mert ő valóban a miénk, Füzesabony és környé­ke lakosságáé, a járás népéé, őt bemutatni olyannak, mint ahogyan én megismertem, fá­radhatatlannak, jóindulatúnak, hivatásszeretőnek, köteles­ségtudónak és végtelenül egy­szerűnek. Ebben a nemes egyszerű­ségében is nagyszerűen dol­gozó ember, háziasszony és édesanya egyszemélyben Both Józsefné, tsz-tag, országgyű­lési képviselő. Ma már ez a két szó, ez a két fogalom nem távolálló, sőt nem is idegen. egymástól. Mindennél híveb­ben fejezi ki, hogy népi álla­munk vezetése, irányítása, a hatalom egyetlen tulajdonosa, a nép kezébe van letéve. Ezt az igazságot még igazabbnak, még közvetlenebbül érzi min­denki, aki a képviselő asz- szonnyal egy kicsit is elbeszél­get. Füzesabonyban a Vörös­marty utcán igen sok modern új lakás sorakozik fel katona­sorban egymás mellett. A sok közül sem nehéz megtalálni Both József vasutas házát. Fe­lesége éppen odahaza van. Ebédet főz, leányait várja ha­za. Az egyiket a munkából, a kisebbiket pedig az iskolából. Az előszobában, a konyhán és a szobában is mindenütt szem­betűnik a példás rend, a ra­gyogó tisztaság. A hófehér, ki- keményített abroszok, függö^ meg. Olyan dolgozó is volt, aki ez alkalommal 4000 forintot kapott. Az egri Hengermalom vezetősége és dolgozói... csatlakoztak az ÉDOSZ Ma­lomipari Szakmai Bizottsága által megindított: „Termelj 1 forinttal olcsóbban mázsán­ként” munkaversenyhez, — melynek alapján az üzemben jelentős megtakarítást értek el. Munkaverseny eredménye a Bélapátfalvi Cementgyárban A múlt év negyedik ne­gyedévének versenyértékelése alapján első helyet a kőbá­nya foglalta el 113 százalék önköltség csökkentésével és 14.6 százalék béralap megta­karítással, míg második helye, zett a villamosműhely 172.8 százalékot ért el az önköltség csökkentésében, de a béralap megtakarítása csak 9.2 száza­lék volt. Harmadik lett a ce­mentüzem 110.2 önköltség- csökkentéssel és 7.8 százalék béralapmegtakarítással. A klinkerégető munkások vállal­ták, hogy 720 munkaórán be­lül nagyjavítás nem lesz a kemencékben. Az erőtelep 15 tonna szén megtakarítást vál­lalt és teljesített. 120880 forint nyereségrészesedés Kálban A káli Bánya és Cement­ipari Vállalat üzemei, a ka­vicsbánya kivételével 100 szá­zalékon felül teljesítették feb­ruári tervüket. A tarnaszent- máriai és a siroki kőbánya 110 százalékot teljesített. A vállalat egységesen 102.6 szá­zalékos eredménnyel zárta a februári hónapot. A jól dol­gozó vállalat az 1957-es ered­mények alapján 120 880 forin­tot oszt ki szombaton nyere­ségrészesedés címén munkása­inak. A Mótravidéki Szénbányászati Tröszt 103.9 százalékra teljesítette februári tervét Az össztervteljesítés mellett az egyes bányáknál igen ki­váló eredmények születtek. Petőfibánya 112.9, Rózsa IX. 111.7, Szűcsi X-es 122.7, Gyön­gyösi XII-es 110.9 százalékot ért el. Ezzel a mélyművelés 114.4 százalékkal, a külszíni fejtés pedig csak 42.7 száza­lékkal zárta a hónapot. A ró- zsaszentmártoni IX-es akna elővájási brigádja, Szászi András vezetésével 187 száza­lékos teljesítményével méltán vívta ki a bányavezetőség el­ismerését. A IV-es számú frontfejtés az előirányzott 10 992 tonna helyett, 15 042.2 tonna szenet küldött felszín­re, ami 160.8 százalékos terv­teljesítésnek felel meg. Mm* z-imwBPwmm Csízik István nő szivarcsomagoló ... vagy ahogy munkatársai becézik — Erika — a társaság szórakoztatója. így ismerik az Egri Dohánygyárban ezt a ne­vetősszemű, barna fiatalasz- szonyt. Sokat szeret mesélni munkatársainak a mozielőadá­sokról, színházról, de nem fe­ledkezik meg munkájáról sem. Nevét mindig a legjobb dolgozók között láthatjuk. Na­ponta 3000 szivart csomagol be, amely 102 százaléknak fe­lel meg. Több esetben más munkára osztják be, ha va­laki hiányzik, mert minden munkahelyen kiválóan meg­állja a helyét. Kovács Erzsébet, «zz Egri Dohánygyár gépszivarfonónője — Erzsiké az üzemünk egyik legjobb dolgozója. Még csak 18 éves, gyerekesen vidám, jókedélyü kislány. Szereti a munkáját, de munkatársai is szeretik őt. A január havi át- lagteljesítése 108 százalék volt. Minőségre is nagy gon- dpt fordít, mert mint mondja, engem ne szidjanak a dohá­nyos emberek. A gyár első KISZ-tagjához méltóan példa, mutatóan dolgozik — így di­cséri Mucsi Sándorné, az üzemrész vezetője. Azt hi­szem, ehhez nem kell külön kommentár. Eredményesen dolgozik a Párád! Vegyes KTSZ Egy év munkájáról adtak számot a legutóbbi közgyűlésen a Parádi Vegyes Ktsz vezetői. Az asztalos, szabó, cipész, fod­rász és építő részlegek munkájukkal kivívták a község lako­sainak megbecsülését. 1957-ben téglaégető részleget alapítot­tak, amely a kislakás építőknek igen nagy segítséget nyúj­tott. Ebben az évben, ha az OKISZ-tól a szükséges beruhá­zást megkapják cserépégetőt is építenek. Az idei 23 000 fo­rintos nyereségrészesedés helyett 1958-ban 70 000 forintot sze­retnének elérni. Remélhetőleg sikerül! POLGÁR MIKLÓS li nyereségrészesedés egyrészét takarékba helyezik a megye dolgozói A megye ipari üzemeinél, kereskedelmi vállalatainál a jóváhagyott múltévi mérleg- beszámolók után megkezdték a nyereségrészesedések kifize­tését. Az így kapott pénz egy­részét a munkások nem ve­szik fel, hanem későbbi na­gyobb kiadásaik fedezésére takarékbetétkönyvben helye­zik el. Az elmúlt napokban osz­tottak nyereségrészesedést az Egri Szeszipari Vállalatnál is, ahol 52 dolgozó 55.000 forintot A mi képviselőnk tett a takarékba. A Vágóhíd dolgozói közül 107-en 63.000 forintot tartalékoltak a későb­bi hónapokra. Ezenkívül a gyöngyösi és az egri Sütőipari Vállalat munkásai 14.000, az Egri Finommechanikai Válla­lat dolgozói pedig 11.000 fo­rintot tettek a takarékba. E két városban eddig 209 dolgo­zó a kapott nyereségrészese­désből 166.000 forintot helye­zett takarékbetétkönyvekbe. iskola újjáalakítását és így tovább. A nagy ügyek, intéznivalók mellett azért az apró dolgok, panaszok, a kis emberek problémái sem kerülik el a figyelmét. Fogadónapot, kép­viselői beszámolót tart, meg­hallgatja választói kérését, s ha csak lehet, azonnal segít is rajtuk. Jóságát, gyors segí­tőkészségét sokan igénybevet­ték már a járás területén, sok ember köszönte már meg en­nek az egyszerű fejkendős asszonynak a közbenjárását. A képviselőnőt nemhiába edzette, acélozta az élet, ma is fáradhatatlan. A sok elfog­laltság mellett közel 150 mun­kaegységet dolgozik a szövet­kezetben. résztvesz a megye képviselőinek megbeszélésein, járja a minisztériumokat, hi­vatalokat, egyszóval ott segít a népnek, ahol tud. • Ez a célja és terve, ez a lelkesedés fűti mindaddig, amíg választói bizalmát élve­zi. Munkája, tevékenysége eleven kapocs a kormány és a nép között. Általa válnak valóra a nép javaslatai, más­részt pedig a kormány tervei* elképzelései. NEM JOGTUDÓS, nem va­lami csavaroseszű politikus, hanem egyszerű paraszt asz3 szony a mi képviselőnk. Egy3 szerű ugyan, de szíve, józan esze, lelkesedése és hivatás­tudata révén emberileg bár­milyen diplomatát is felül3 múi. Ezt az asszonyt válasz­tottuk mi képviselőnek, mi fü­zesabonyiak, s büszkén mond3' hatjuk, jól yálaszhattunk. Császár leivé* nyök, falvédők, minden szó­nál ékesebben hirdetik, hogy a ház asszonya igazán kitűnő háziasszony. LEÜLÜNK ÉS elbeszélge­tünk. Bizony hosszú, küzdel­mes és verítékes volt az az út, amelyet Bothné, az egyko­ri szegény sarudi lány, a mai tiszta, rendes lakásig, az igazi emberi életig megtett. Kötet­számra menő regényeket le­hetne írni fiatalkoráról. Olyan regényeket, melyeknek lapjai, szavai, sőt még a betűi is gyásszal, könnyel, szenvedés­sel íródtak, tanúlságos emlé­keztetőül. — Az én édesapám uradal­mi cseléd volt, az érsekséget szolgálta. Én, mint a sok sze­gény cselédgyerek, már 9 éves koromban megismertem az embertelen, nehéz munkát. Aratóbandába szegődtem el marokszedőnek, utána pedig hosszú éveken át summás vol­tam. Mint uradalmi summás, össze jártam Somogy, Fehér és Szabolcs megye uradalmainak végeláthatatlan cukorrépa és kukorica tábláit, 1929-ben munkaközben meghalt édes­apám, rá egy évre Somogy­bán munkaközben halt meg szerencsétlen halállal a húgom is. — Ennyit a sanyarú és rossz­emlékű fiatalkorról, igaz, ké­sőbb nem sokat változott a sorsuk. Jóformán semmijük sem volt, amikor férjével ösz- Férj e a vasútnál dolgozott, a fiatalasszony pe­dig tovább summásKodotí, markot szedett, harmados földet vállalt, mégis alig tud­tak ötről-hatra haladni. A küzdelmes élet, a nehéz esztendők mégsem törték ösz- sze Both Józsefnét, ellenkező­leg, szívóssá, kitartóvá edzet­ték az erejét, öntudatát, s a felszabadulás után világosán látta, hol a helye, mi a teen­dője. 1951-ben már tsz-tag. A szövetkezetben megbízzak: le­gyen népnevelő. Jól ellátta feladatát, hisz jól tudott agi­tálni, életének, eddigi sorsá­nak szinte minden mozzana­tával. Mindenki felfigyelt az egy­szerű, pártonkívüli asszony becsületes, szerény magatar­tására, fáradságot nem ismerő munkájára. 1953-ban ország- gyűlési képviselőnek jelölték és a falu népe bizalmat sza­vazott rá. így lett Bothnéból közéletű ember, így lett a nép képviselője. ENNEK MÁR ide s tova hat éve, s hat esztendő alatt az egyszerű parasztasszony megtanult ügyesen és bátran forgolódni az Országház ha­talmas termeiben, a maga egyszerű és józan eszével meg­tanult látni és ítélkezni az or­szág dolgaiban, országos ügyekben isJ — Sohasem tudom elfeled­ni azt a pillanatot, amikor először léptem be az Ország­ház kapuján. Kétoldalt dísz­őrség tisztelgett, fogadták az új képviselőket. A hatalmas termekben mélyre süppedt a lábam alatt a szőnyeg, a k -r- mány vezetői barátságosan fo­gadtak, s akkor eszembe ju­tott eddigi sorsom, az egész életem. S szégyen ide, vagy oda, kiesett szememből az első könnycsepp, utána a többi, s csak sírtam, sírtam a megha­tottságtól. A szünetben oda­jött hozzám a kormány e.?vik magasrangú vezetője és bará+i szóval megvigasztalt. „Törölje le a könnyeit elvtársnő, nincs semmi különös, hogy itt van. Nálunk ilyen embereknek vaui helye az országgyűlésben.” A képviselőnő még most sem tud meghatottság nélkül visz- szagondolni ezekre a percek­re. Azóta már sok víz elfolyt a Dunán, Bothné megismerke­dett az Országház épületével, otthonosan mozog képviselő- társai között, s híven képvi­seli a nép érdekeit. Érzi és tudja jól, hogy bizalmat sza­vazott rá a nép és erre a bi­zalomra méltónak is kell len­ni. Nincs is szebb feladat és cél előtte, mint a nép érdeke, a nép szolgálata. Népszerűségére jellemző, hogy választói mée a lakásán, vagy a tsz-földjén is gyakran felkeresték problémáikkal, ké­relmeikkel. Az 5 közbenjárá­sára épült két iskola is Füzes­abonyban. A közlekedésügyi minisztériumban egy vasúti megállót harcolt ki Tófalu ré­szére. Elintézte a feldebrői

Next

/
Thumbnails
Contents