Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-06 / 37. szám

1938. március 12. szerää NEPŰJSAtí 3 Három gazda—három életút Ki hogyan gazdálkodott az államtól kapott földön Kápolnán NEM KENYERE A SOK beszéd Farkas Józsefnek, in­kább tettek embere — de amikor arról van szó, hogy miként kezdtek 1945-ben új életet, bizony megered a szó fonala. — Mint az ujjam — kezdi Farkas József a visszaemlé­kezést — úgy álltunk csupa­szon 1945-ben. Apám uradal­mi cseléd volt, kisemmizett szegény ember, az első talajt a lábunk alatt, az első „mién­ket” az 1945-ben kapott öt és fél hold juttatott föld jelen­tette. Amilyen erővel, akarattal megkezdték a munkát ezen az öt és félholdon csak az képzelheti el, aki mindezt át­élte. Szakadatlan küzdelem, a földdel való birkózás jelen­tette az első éveket. De feles földet is béreltek kis parcel­lájukhoz, igy 18—20 hold ter­mését vitték haza minden év­ben. — Mindazt, amit államunk nyújtott a parasztgazdaságok felemelkedéséhez — mondja Farkas József — kihasznál­tuk. 1948. óta mindig a gép­állomással szántatunk. A hol- dankénti 100 kilogramm mű­trágyát is megadjuk a növé­nyeknek, de nem fukarko­dunk istállótrágyával sem. Nem egy évben például 15 mázsa búzát is betakarítot­tunk holdanként. Már 1951-ben két szoba összkomfortos házat építettek, azután a gazdasági felszere­lést bővítették. Saját vetőgép, egy valóságos kis géppark so­rakozik a kis fészerben. A jó­szágállomány is szaporodott. Nagyon helyesen a szarvas­marha-tenyésztést tartották a legfontosabbnak és tehenük a korszerű takarmányozással 4800 liter tejet adott egy év­ben. Most például eladják az egyik lovat és helyette tehe­net vesznek. Azt mondja Far­kas József, hogy a tehén el­adásra szánt tej hozama fede­zi az egész évi gépi munka árát. Mindent összevetve jól gaz­dálkodtak az államtól kapott földön Farkasék. De életük alakulása mutatja a magán- tulajdon felhalmozódásának a lehetőségét is, hiszen nemré­gen földet vettek, nem is egy holdat, s ha nem volna kor­látja a magántulajdon korlát­lan terjeszkedésének, már va­lószínű, hogy daráló, cséplő­géptulajdonosok lennének. De államunk vigyáz arra, hogy az egyik ember a másik ro­vására ne gyarapodjék, — mert például a darálónál al­kalmazandó idegen munkaerő jövedelmezősége nem gyara­píthatja a tulajdonos vagyo­nát. Ez a föltevés helyes, és Farkas Józsefék is a két ke­zük munkája szerinti anya­giakkal, jövedelemmel rendel­keznek. Ezt az előrehaladást, az államtól kapott föld meg­művelését, megbecsülését nézve sokan követhetnék Ká­polnán Farkasék példáját. ★ A FÖLDHÖZJUTTATÄS után rögvest középparasztnak számított Lipkovics János — a föld területét tekintve — hi­szen nyolc holdat kapott, bár gazdasági felszerelése még annyi sem volt, mint egy kisparasztnak. Nehezen is bir­kózott a sok földdel, s amit az egyik esztendő hozott el­vitte a másik. 1950-ben, amikor a község­ben megalakult a termelőszö­vetkezet, ő is jobbnak látta, hogy a közös termelés útján vesse meg az alapját felemel­kedésének. Meg is találta számítását a nagyüzemi ter­melésben, hiszen a többszáz hold nagyobb jövedelmet je­lentett, mint a nyolc, és a látástól-vakulásig tartó két­kezi munkát is a gépállomás munkagépei helyettesítették. Tehát könnyebben, több jö­vedelmet jelentett a nagyü­zemi gazdálkodás. Az ellenforradalom idején feloszlott a kápolnai Május 1 tsz és Lipkovics János újra egyéni lett. Kezdte, ahol ab­bahagyta. A föld jó, megmű­velésének gondjai ugyanúgy nyomták vállát, mint gazda­ságának fejlesztése és éppen ezen a téren jutott zátonyra gazdasága. — Voltam hat évig tsz-tag — mondotta az elmúlt napok egyikén, — én magam is résztvettem a nagyüzemi ter­melés kialakításában, és lát­tam, a közös termelés jövő­jét. Mindezek után, mint egyéni, nem látom biztosítva kisgazdaságom korszerű fej­lesztését és tudom, hogy csak a közös a helyes út. Én újra tsz-tag szeretnék lenni, de nincs a községben termelőszö­vetkezet. Igen. Lipkovics János előbb­relát sok gazdatársánál, elis­meri, hogy a nagyüzemi ter­melés az egyedüli helyes út. A földet, amit az államtól ka­pott, éppen az állam, a párt által megjelölt leghelyesebb módon akarja használni. De találni Kápolnán még nem egy gazdálkodót, aki a szö­vetkezeti termelés híve. Tá­mogassák ezeket a felsőbb szervek, de a helyi tanács és a pártszervezet is, hogy mi­nél előbb a közös termelés út­ján haladjanak. ★ „KŐMŰVES, VAGY GAZDA”, ezt kérdezik Ká­polnán, amikor Kiss Imréről van szó, — akit inkább látni malterosláda, mint az eke szarva mellett. Legalábbis ed­dig így volt. Kiss Imre négy holdat ka­pott a földosztáskor, de emel­lett állami tartalékot is hasz­nál, Vájjon megbecsüli-e azt a földet, amiért ősei annyi vért hullajtottak. Hát ehhez már lehet fűzni néhány szót. — Bár a mezőgazdasági ál­landó bizottság elnöke — mondja Rajna István tanács­elnök, — de nem fejleszti gaz­daságát Kiss Imre. Műtrágyát még egyetlen szemet sem használt eddig a terméshozam fokozására. Állatállománya korcspéldányok serege. S miért? Mert kőműveske- dik is. Még pedig engedély nélkül, — kontár módra. Hiába kell tavasszal kapálni, vagy nyá­ron aratni, ha van valami párszáz forintos renoválási munka, mindennél előbbreva- lónak tartja azt, így aztán a földje gazosodik, a szem ki­pereg és károsodik önmaga, de az állam is. Jobb kezek­ben többet teremhetne ugya­nis a föld. Nem termel szerződéses nö­vényféleségeket sem, s ezzel ha észrevehetetlen mértékben is, de csak kevesebb ipari nö­vény jut a feldolgozó üze­mekbe. Bizony, az állam nem így várja el, hogy viszonoz­zák a földhözjuttatást. De ahhoz, hogy Kiss Imre abba­hagyja ezt a kétlakoskodást, ^nincsenek eszközök? Elvégre, az iparengedélynélküli kőmű­veskedés nem megengedett dolog. Különösen akkor káros ez, ha a gazdálkodás rovására megy. Nem azon van a hang­súly, mintha valaki sajnálná Kiss Imrétől a kőműveskedés­sel szerzett jövedelmet, ha­nem az a kívánalom, hogy becsületesen, megbízatásához híven és példamutatóbban gazdálkodjon az államtól ka­pott földön. tqth József Bükkszék! híradás (Tudósítónktól.) A TÓBÉRC VÖLGYÉBEN, a Tárná patak egyik mellék­ága mellett fekszik Bükkszék, a világhírű kis község. Hírét gyógyvizének köszönheti, mely fürdőnek is, palackozva is hasznos gyógyszer egyes betegségek ellen. A község ha­tára természeti kincsekben gazdag, a gyógyvíz mellett olaj, szén és földgáz is talál­ható. A strand szép, a piacon bőségesen vásárolhatnak a fürdőzők élelmiszereket, tejet, tojást, baromfit. De a község képe, igazán nem méltó a fürdőjelleghez. Esős időben sártengerré válik az egész fa­lu, mert igaz ugyan, hogy a Fő út kövezett, de a mellék­utcákról gyalogosan, vagy ko­csikkal felhordják a sarat. Nincsenek kitisztítva a víz­levezető árkok, nincs a köz­ségben egyetlen árnyat adó bokros, parkos rész. A község tizenkét kútjából hat nem használható, még a Csevice- kút is fertőzött lett, el kel­lett volna zárni, de a régi v. b. titkár nem sokat törődött ezzel. Most látszólag csendes a község, nincsenek még itt a fürdővendégek, de azért lázas munka folyik. Az utakon trá- gyás szekerek közlekednek, készülnek a tavaszra. Bent a tanácsházán is szorgos a mun­ka. Végh elvtárs, a szajlai titkár dolgozik most itt, míg nem kap a község új elnököt, titkárt, akikre nagyon nagy szükség van már. Azért ad­dig is halad a munka, az egyik cél, szebbé tenni a köz­séget, mire kezdődik a fürdő­szezon. A községfejlesztési tervben most ilyen pontok szerepelnek: több utat rendbe­hozni, hat hónapra utcasep­rőt alkalmazni, 5 ezer forin­tos költséggel olajozni az utat, hogy száműzzék a nyári port. A fürdőszezon alatt nagy a piaca a községnek, ezért áll­ványok beszerzésére 1000 fo­rintot fordítanak, s külön van pénz a piac rendszeres tiszto­gatására. ELEVEN AZ ÉLET a köz­ség más részén is. Mostaná­ban kezdték meg a munkát a darálóban, a fűrészüzemben. Hordják a köveket Sírokból az építkezésekhez. Sokat be­szélnek mostanában Vancsó JetS agronónn» felhívásáról, aki gyümölcsfa telepítésére ösztönzi az embereket A hegyoldalba tömegével ültet­hetnek gyümölcsfákat. A na­pokban megvitatták az állat- tenyésztés helyzetét is a ta­nácsülésen. Javítják az átere­szeket, hogy nyáron ne ma­radjon tenger a falu közepén, a sportkör készülődik a ta­vaszi fordulóra, az asszonyok otthon szőnek, fonnak, már ültetik, nevelik a baromfit, sok pénzt hoz az nyáron a házhoz. Esténként benépesedik a kultúrház, színdarabot pró­bálnak, a színjátszó csoport nagy sikert aratott a febru­ári bemutatón. Sajnos a kul- túrházi munka rövid életű. Az épület csak télen a fia­taloké, nyáron terményraktár lesz belőle. Eredetileg a Mély­fúró Vállalat raktára volt, s most jobb híjján ezen oszto­zik a Terményforgalmi és a kultúrcsoport. Ráadásul még ez is veszélyben forog, mert új utat akarnak nyitni, s a tervek szerint el kellene bon­tani ezt az ideiglenes kultúr- házat. Ez bántja a község párttitkárát, a népszerű Zagy va elvtársat, meg az egész fa­lut. Jogosan teszik fel a kér­dést, nem lehetne azt az utat másutt megnyitni? A fürdő környéke most még kihalt, de a töltőállomáson annál nagyobb munka folyik. Gond, hogy eldugult a forrás, nincs víz. Most ráfúrnak, kar­bantartás folyik, de eddig eredménytelenül. Mi lesz a hazai és export gyógyvízellá tással? Nagy probléma ez, de remélik, hogy megoldódik. Addig a másik forrásból lajt- tal hordják a vizet a töltő- állomásra, hogy ne álljon le teljesen munka. NEM LENNE AZÉRT teljes a bükkszéki kép, ha kihagy­nánk a szövetkezeti boltot, mely reggeltől estig tömve van vásárlókkal, és az ital­boltot, ahonnan, sajnos, ittas ember is kijön. Lassan épül, szépül a köz­ség, de még sok minden kell hozzá, hogy gyógyfürdőjéhez méltó legyen. Árnyas parkok kiránduló helyek, ligetek kell, hogy koszorúzzák majd i világhíressé vált vizű gyógy fürdőt. cA tűzfalig, líi tghzjJLg A hatvani járási tanács VB ülése is foglalkozott az isko­laegészségügy elhanyagoltsá­gával. Sütő János, a hatvani járás tanfelügyelője beszámo­lójában elismerte a sok szép és jó eredményt, amit az is­kolában tapasztalt, de az is­kola egészségügyi vonalán annál kevésbé volt megelé­gedve. A tantermek piszkosak, a gyermekeknek — a legtöbb helyen — nincs hol és miből inniuk. Nem is beszélve a külön ivóedényről és a kéz­mosásról. Az iskolaudvarok rendetlenek, a kertek elha­nyagoltak, a WC-k állapota siralmas. Az óvodásoknál is hasonló a helyzet, sok a hiá­nyosság. Arra az elhatározás­ra jutottak, hogy egy iskola­egészségügyi ankétot hívnak össze, ahol a járási tanács mellett működő egészségügyi állandó bizottság tagjaival és a községi egészségügyi állan­dó bizottságok tagjaival, az iskolák orvosaival és a védő­nőkkel együtt megbeszélik a problémákat, illetve a tenni­valókat. A terv alapja lenne az az együttműködés, ami biztosí­taná az óvodások és az álta­lános iskolások életének hi­giéniai és egészségügyi igénye­it. Követendő példának állítot­ta Sütő tanfelügyelő a csá- nyiakat, ahol dr. Hatfaludy László iskolaorvos és a Vörös- kereszt valóban szívén vi­seli az iskolaegészségügyet és mindenben támogatja az óvo­dákat és az iskolákat. Dr. Hatfaludy iskolaorvos tavaly a Mátrába vitte a kis óvodá­sokat. A most meghirdetett tisz­tasági verseny március 15-től április 4-ig tart. Reméljük, ennek a tisztasági versenynek a kiértékelése szép eredményt mutat és megteremti a jövő fejlett iskolaegészségügyét Hatvanban és a járásban. Lné. fiz árutermelés növelésével egy-egy munkaegységre csaknem felerészben pénzt osztanak a szövetkezetekben Megyénk termelőszövetkeze, tei az idei tervek elkészíté­sénél különös gonddal töre­kedtek a belterjes gazdálko­dás kialakítására, az áruter­melés növelésére. Csupán az állattartásból eredő jövedel­mek negyven százalékkal nö­vekednek az elmúlt évihez képest. Munkaigényes, de jól jövedelmező növények vetés- területének növelésével, mag­fogással a növénytermelés hozamait is jelentősen gyara­pítják. A kömlői „Haladás” Terme­lőszövetkezet egy holdra ju­tó árutermelése például növé­nyekből 3222, állattenyész­tésből pedig 715 forint. így a tervek szerint bevételük holdanként meghaladja a négyezer forintot. Hasonló jö­vedelmezőséget tervező ter­melőszövetkezet még nyolc van a megyében, de a leg­gyengébb, kezdő szövetkeze­tek is 1400—1500 forintos hol- dankénti árubevételre számí­tanak. Megyénk termelőszö­vetkezeteinek csaknem fele ötven forinton felüli munka­egységrészesedést tervezett. Az új irányzat a tsz-ek gaz­dálkodásában régi kívánság megvalósításához segíti hozzá a tagságot: a szükséges meny- nyiségű terményen felül jó­val több készpénzt osztanak majd egy-egy munkaegység­re. Amig tavaly — megyei át­lagban — a munkaegység ér­tékének 28 százaléka volt készpénz, idén már csaknem fele arányban pénzt kap kéz­hez munkaegységei után a termelőszövetkezeti tag. Külföldi híradó (Folytatás az 1. oldalról.' Berlinben karneváli fel­vonulást ren­deztek. A me­netben Ade­nauer és Ol- lenhauer hatal­mas figurái ölelkeznek. A felvonulásnak nagy sikere volt. Ezen a ké­pen a „TU— 114-es” szovjet repülőgép jól felszerelt kony­háját mutatjuk be. A szovjet vöröskereszt és a Vörös Fél­hold Társaság élelmiszert szállít a Mo­nacóban és Tu­niszban tartóz­kodó algériai menekültek­nek. Itt a „Miss Fülöpszigetek 1958.” Ezt a címet nyerte egy manilal milliomoslány. A szépségki­rálynő az alel- nökkel táncol megválasztása után.

Next

/
Thumbnails
Contents