Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-22 / 51. szám
1958. március 22. szombat NfiPŰJSAG 3 Egy helyesbítés tanulságai kell lennie mindazok Szajnára, akik emberekkel, emberi sorsokkal foglalkoznak. Dargay Lajos igazgató negyed- százados pedagógus-pályafutását látta és vélte szinte semmivé tenni, egy elolvasott háromperces cikk miatt, fiány ember, hány sors torpan meg, válik tanácstalanná és talán reményvesztetté is egy meggondolatlanul odadobott szó, nem megfontolt ítélet, nem utánanézett megállapítás miatt. S nem az a tragédia ebben, hogy aki mondta, tette, rossz szándékkal tette volna, — mert ez ellen lehet és viszonylag könnyű is felvenni a harcot. A tragédia az, hogy a tettet jószándék vezérli, hogy aki ítél, az meg van győződve ítélete helyességéről, s egyáltalán arról, hogy neki ítélnie kell. „A pokol tornáca is jószándékkal van kikövezve” — tartja a régi közmondás. S mint minden aranymondásban ebben is nagy az igazság. De a jószándék —mint e példa is igazolja — egymagában még nem elég. Több szív, emberség, alaposabb és körültekintőbb mérlegelés kivizsgálás szükséges ahhoz, hogy egy emberről, legyen bárki is az, véleményt, marasztaló vagy akár dicsérő véleményt mondhassunk. íme egy helyesbítés, s ami mögötte van, ime egy helyesbítés, s annak néhány tanulsága. Cikk lett belőle, helyesen, s reméljük valóban tanulság mindazok számára, akiknek kommunista, emberi kötelességük ebből, saját elkövetett hibáikból tanulni. Minden rosszban van valami jó... Igaz, hogy ezt a jó tanulságot még jobb lett volna nem ebből a rosszból leszűrni, de ha már megtörtént, legyen annyi haszna: hogy többet ne forduljon elő. (gy .. .ó) Lapunk március 15-i számában Pagony Lajos, lapunk külső munkatársa cikket írt D. Lajosról (Dargay Lajos) az egri, volt Szvorényi úti általános iskola igazgatójáról, aki állítólag egyik tanítványát, Kiss Ritát, így hívta felelésre: „Feleljen a szívbajos”. Ez a cikk lényege, s ebből a megállapításból fakadt hangja, stílusa is, amelynek keretében Dargay Lajost „zord iskolamesternek” nevezte el és nem éppen tapintatos párhuzam vonatott közte és bizonyos „Horger” tanár úr között. Ami a helyesbítést illeti, az könnyű és egyszerű lenne: a beérkezett tiltakozásra a szerkesztőbizottság, s az anyag átengedéséért maga is felelős rovatvezető — e sorok írója — megvizsgálta a cikk állításait, s megállapította, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak, a cikk írója egyoldalúan és egyértelműen tájékozódott... stb... stb... stb. Eszerint: helyesbítünk! Ez így magában tehát egyszerű és könnyű dolog lett volna, különösen ha a < helyesbítést valahol az apróhirdetések között közli az újság. Hogy mégis egy jelentősebb cikk keretében foglalkozunk ezzel a kérdéssel, annak mélyebb és több oka is van. A szerkesztőség megbízásából éppen e cikk írója akart néhány gondolatot felvázolni a megértésről, az emberi magatartásról, magáról az emberségről. Példák után kutatott, hogy a „Tölpb szívvel — emberséggel” címmel megírandó cikk valóban az életet, az igazságot tükrözze, hogy felrázza az embereket, hogy... S ekkor keresték fel a szerkesztőséget a cikkel kapcsolatban, s ezután kereste fel a szerkesztőbizottság az illető iskolát, a pedagógusokat, hogy megbeszélje velük, mi igaz, s mi nem a cikk megállapításaiból. Több szívvel — emberséggel — e gondolat jegyében akart cselekedni a cikk írója, s mégis, az alapos körültekintés hiánya miatt éppen ez ellen vétett. Nemcsak az iskola pedagógusai, de más iskolák pedagógusai értetlenül, s nem egy közülük kissé riadtan olvasta a cikket, amelynek hangja még akkor is erős lett volna kétségkívül, ha igaz lett volna. Riadtan, mert Dargay Lajos régi kommunista, társadalmi ember is egyben, — s azt a véleményt szűrték le, hogyha egyetlen — valójában meg sem történt — hibáért, ilyen kemény hangot használt vele szemben az újság, akkor vajon milyen hangot használhat fiatal, most kezdő, jószándékú, de a párt politikájával ma még nem mindenben egyetértő pedagógusokkal szemben. Ezen a beszélgetésen azt is elmondták az iskola tantestületének tagjai, hogy az utóbbi időben mindinkább és mind határozottabban érzik azt a megbecsülést, amelyről azelőtt ugyan volt szó, az ellenforradalom után közvetlen már kevésbé, de amelynek gyakorlati kihatásai végre most hozzájuk is eljutottak. Azért fogadták megütközve a lap cikkét, éppen ezért keseredtek el, mert szerintük itt nem egyszerűen egy emberről, hanem „a” pedagógusról volt szó, aki fél életet dolgozott át, aki valóban ott áll az osztályharc első vonalában, aki szíves örömest vállal társadalmi munkát, mert tudja, hogy azzal az egész magyar nép ügyét segíti elő, aki valóban „lámpás”: a szocializmus építésének lámpása. Tanulság ez a helyesbítés, természets-“rűleg elsősorban a cikk írója, de az egész szerkesztőség számára is. De tanulság, legalábhis annak DARVAS ANDOR: Hz első és második ipari forradalom A magyar nép szivében örökké él a dicsőséges Tanácsköztársaság emléke — IHsxünnepség Egerben — Az első ipari forradalom (Az izommunka gépesítése) A legtöbb embernek té- ^ vés elképzelése van a találmányok létrejöttéről. Általában úgy képzelik el, hogy a feltaláló egy ötletes, esetleg zseniális ember, akinek villanásszerűen „eszébe jut” egy ötlet, egy , jó gondolat”, amelyet aztán megvalósít. Vagy pedig: a feltaláló erős akaratú, kitartó ember, aki küzdve a meg nem értéssel, a probléma technikai nehézségeivel stb., végülis minden akadályt legyőz és megvalósítja találmányát. Hát igen! Mindezek valóban szükségesek és hasznosak a találmány, az új alkotás létrejöttéhez. De ez még kevés! Most, ha csak ezeken múlna a dolog: hogyan magyaráznánk meg, hogy az ó-görög Héron, akinek már voltak ismeretei a gőz feszítő erejéről (saját maga vagy valamelyik kortársa), mégsem találta fel a gőzgépet? S utána még hosszú századokon át sem próbálkoztak vele? De a XVIII. sz. elejétől egymás mellett és egymás után bukkantak fel éppen a gőzgép megalkotásával foglalkozó emberek s részben egymástól független úton indulva, vagy egymás eredményeit felhasználva, végül is megalkotják azt. A világítástechnika is évszázadokon át egy helyben vesztegelt. Talán azért világítottak évszázadokon át gyertyával, mert nem született egy zseniális ember, aki egy jobb világító eszközt feltalált volna? Nem valószínű! önnyű belátni, hoev min- den jelentős találmány létrejöttéhez alapvető szükséglet a termelő eszközök és a társadalom megfelelő fejlettségi Inka. Ezen a fejlettségi fokon minden jelentősebb találmány létrejötte . szinte ' társadalmi szükséglet, hogy úgy mondjam, a kor levegőjében „lóg“’ a kérdés. Anélkül viszont az ún. „korát megelőző” zseniális elgondolás is csak ötlet marad, s meg nem valósul. A klasszikus rabszolga-társadalom idején pl. a gőzgép két okból nem valósulhatott meg: először: ha valaki kigondolta volna is, nem lehetett volna megépíteni a szerszámok, mérő- és megmunkálóeszközök, egyszóval a technika akkori alacsony fejlettségi foka miatt. Másodszor: abban a korban a társadalomnak éppúgy semmi szüksége nem volt rá, mint pl. a mi mai társadalmunknak a zenélő fogkefére. Egyszerűen nem tudták volna mire használni, mert ami munkát akkor végezni kellett, azt jobban és olcsóbban elvégezték a rabszolgák. De érdekes éppen a gőzgépen, mint legjelentősebb találmányon megnézni fenti állításunk igazát. A XV. és XVI. század a nagy felfedezések kora. Amerika felfedezése. Magellán útja és a többi felfedező merész vállalkozása nyomán új területek, az új területeken értékes anyagok, kincsek, termények tárultak az európai ember elé. Gyors fejlődésnek indult a kereskedelem Ezt a mind nagyobb igényű kereskedelmet már nem tudta ,áru”-val ellátni a régi céhrendszerű ipar. Az ipari termelést gyorsítani kellett, s ez először a munka- megosztás segítségével történt. A kézműipari üzemekben, a manufaktúrákban jött létre ez a munkamegosztás. A manufaktúrában dolgozó kézműipa- ros a maga kézi szerszámával a gyártási munkamenetnek állandóan csupán egy részletét végezte. A megmunkálandó darab így vándorolt kézről kézre, míg végül az utolsó ember keze alól készen került ki. Ez a munkamegosztás a termelést igen meggyorsította, a régebbi állapothoz képest, amikor az egyes iparcikkeket elejétől végéig egy ember készítette. A kereskedelem fejlődése elsősorban Angliában volt rohamos. Anglia ebben az időben (XVIII. sz.) már versenytársait, Hollandiát és Spanyolországot legyőzve, vezető tengeri nagyhatalommá lett, s hajói a világ összes tengerét járták, gyarmatai a Föld legkülönbözőbb részein voltak. A gyarmati kereskedelem elsősorban a textiliparban éreztette hatását. Fejlődésnek indult a gyapotszövő ipar. A textiliparnak két ága volt, a fonás és a szövés. Az előbbi kézi rokkán, az utóbbi kézi szövőszéken ment végbe. De ez a két munkamenet sehogyan sem tudott egyensúlyba jutni, mert a szövőszék féltucat rokka által készített fonalat dolgozott fel, vagyis a kézifonás nehézkessége akadályozta a szövőgépek munkáját. Amikor pedig a szövőszéket tovább fejlesztette egy-két találmány (pl. hogy a vetélőt. ne emberi kéz. hanem automatikus szerkezet dobja át egyik oldalról a másikra). súlyosan kényszerítő szükséggé vált a fonás gépesítése, vagvis meggyorsítása. Wyatt és Powell fonógépe jelentette az első „ipari forradalom" kezdetét. Most már gyors egymásutánban születtek a fonógépek s pl. Cromfordban 1779-ben egy fonoda már több ezer orsóval és 300 munkással dolgozott. A fonógépek gyors és nagymennyiségű fonaltermelése lehetővé tette a szövőgépek további fejlődését. Ezzel a kapitalista manufaktúra kapitalista gvárinarrá alakult. A gépek ez ideig fából készültek, a gének munkasebességének növelése azonban a fa alkatrészekkel nem volt le hetséges. Szükségessé lett az, hogy vasból készítsék. Megnőtt a vas iránti kereslet. (Folytatjuk) Idős elvtársak, — akik fegyverrel álltak helyt 39 évvel ezelőtt a szabadságért, a munkáshatalomért, ifjú kommunisták — akik az idősek példáját igyekeznek követni életükben, mindennapi munkájukban — gyűltek össze csütörtök este az egri szakszervezeti kul- túrotthonban. Díszünnepségen emlékeztek meg a város politikai és gazdasági életének képviselői, a magyar történelem egyik legdicsőbb szakaszáról, a Tanácsköztársaság hősi Í33 napjáról.' Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak: Biró József, az MSZMP megyebizottságának titkára, Furucz János, az SZMT megyei elnöke, Liber- tiny Sándor, a BM Megyei Kapitányságának vezetője, Szabó Imre, a KISZ megyei titkára, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagjai. Az elnökségben foglaltak még helyet: Sály János, a Hazafias Népfront megyei titkára, Horváth Nándomé, a Megyei Nőtanács titkára, Tóth Zoltán alezredes, a helyőrség parancsnoka, Szabó József, a Vízműv k igazgatója, Lintal- lér László őrnagy, a megyei karhatalom parancsnoka és Szitás Elek, a Megyei Tanács vb. elnökhelyettese. Az ünnepség során Bíró József elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának másodtitkára mondott ünnepi beszédet. Bíró József elvtárs beszéde — Ma 39 éve, 1919. március 21-én a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetésével megdöntötte a tőkés és földbirtokos osztály hatalmát, kivívta a proletariá tus diktatúráját, kikiáltotta i Tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság néhány hónapos fennállása a magyar történelem egyik legfényesebb, legdicsőségesebb szakasza, folytatása és betetőzése azoknak forradalmi, szabadság- és függetlenségi harcoknak, melyet a magyar nép elnyomóikkal, az uralkodó osztályokkal szemben évszázadok óta vívott. — Az 1919-es magyar proletárforradalom szerves része az imperializmus korát jellemző, nemzetközi méretekben kibontakozó, az orosz munkásosztály által elindított proletárforradalmak korszakának. Ezután a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magyarországi hatásairól beszélt Biró elvtárs. — Az Októberi Szocialista Forradalom tettekre lelkesítette a magyar katonákat, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. A Szovjetunióban a magyar hadifoglyok ezrei és tízezrei jelentkeztek önként a polgárháborúban való részvételre a szocialista forradalom oldalán. Tudták, hogy az orosz munkások és parasztok célkitűzései azonosak az övékkel. A magyar hadifoglyok hőstettei emlékezetesek maradtak a Szovjetunió dplgo- zói előtt is. Az ünnepi beszéd további részében azt hangsúlyozta Biró elvtárs, hogy az 1918. november 20-án Kun Béla vezetésével megalakult kommunista párt milyen rohamos léptekkel vitte előre a forradalmat. Hogy minden kommunista egy-egy agitátora volt a pártnak és a párt munkáját nagyban segítette az Oroszországból hazatért hadifoglyok felvilágosító tevékenysége, akik maguk is szemtanúi és cselekvő részesei voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét nagyraértékelte Lenin és az 1919. március 22-i táviratában azt írta a Tanács- köztársaság kormányának: „ ... a magyar proletárforradalom győzelme nagy lelkesedést váltott ki az orosz munkásokban, nagyban elősegítette bizalmunk, hitünk erősítését a végső győzelernbeh’V — -A Tanácsköztársaság létrejötte '-‘- mondotta többek között Bíró elvtárs — óriási hatással volt a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésére, mert bebizonyosodott Leninnek a? a megállapítása, hogy „a proletariátus diktatúrája nem speciális orosz jelenség”, A továbbiakban a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság vívmányairól, rendelkezéseiről és hősi védelmi harcáról beszélt Biró elvtárs. Ismertette a 133 nap nagyszerű eredményeit, s azokat az okokat, amelyek miatt a Tanácsköztársaság elbukott. Majd arról a szörnyű elnyomásról szólt, amit a Horthy-reakció gyakorolt a munkásosztályra, a pártra, hogy kiirtsa mindenkiből a Tanácsköztársaság emlékét. — A párt leszűrte a tanulságokat a Tanácsköztársaság bukásából, de nem mindenben és nem eléggé vonta le a párt e tanulságokat. Az elmúlt években sokkal jobban kellett volna ápolni a magyar történelmi hagyományokat, külötiösen legdicsőségesebbet, a Tanácsköztársaság hagyományát. Az MSZMP okult ezekből a hibákból és az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kíván biztosítani a Tanácsköztársaság emlékének és nagyobb megbecsülésben részesíti a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban kitűnt harcosokat, a régi' munkásmozgalmi veteránokat. — A Tanácsköztársaság emléke a magyar nép szivében örökké él és legméltóbban akkor adózunk emlékének, ha ugyanolyan forradalmi lendülettel dolgozunk és harcolunk, mint 1919-ben a kommunisták, a forradalmárok. Ha ugyanolyan hűségesek leszünk a le- ninizmushoz, mint akkor a kommunisták voltak — fejezte be beszédét Bíró József elvtárs. Az ünnepi beszéd után a részvevők a „Harag napja” című magyar filmet tekintették meg. Betoncserepeket is avórtanak a TÜZÉP-telepen A lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítésére a második negyedévben naponta egy házra való betoncserepet gyártanak a megye Tüzéo-telepein. Ezt a mennyiséget, ha a szükséges alátét lemezeket megkapják az egri lakatosáru gyártól a harmadik negyedévben háromszorosára növelik. Külföldi mozaikok Egyesült Államok Austin Holloway fi- ladelfiai lakost felesége kérésére törvény elé idézték. A vád: többízben megszökött hazulról. A vádlott a következő szavakkal védekezett: „Bíró úr, ha ön személyesen is- fhemé a feleségemet, bizonyosan nem vádolna szökéssel. Én nem vagyok szökevény, inkább üldözöttnek tekinthetném magam.” A szerencsétlen férjet a bíróság szó nélkül felmentette. Rendőrséggel őriztetik a gazdag rhodéziai smaragdlelő helyet Salysbury- től háromszáz kilométerre egy gazdaságban hatalmas smaragdlelőhelyre bukkantak. Jasper Mi- zengeli, a parasztgazdaság tulajdonosa felfigyelt arra, hogy gyermekei a ház udvarán érdekes, gömbölyű kövekkel játszadoznak. Közelebbről megvizsgált néhányat a „bizarr” kövek közül, s megdöbbenten állapította meg, hogy még az ő ismeretei szerint sem közönséges kövekről van szó, hanem nagymennyiségű smaragdróL A váratlan felfedezést jelentette a hatóságoknak. Azok megvizsgálták Mizen- geli házatáját, és megállapították, hogy valóban óriási kincs fekszik a farmer ingatlanán. A rhodéziai hatóságok a hírverés ellenére minden kutatást betiltottak és a vidéket 750 négyzetkilométernyi területen rendőrségi osztagok őrzik. Aggódnak ugyanis amiatt, hogy a váratlanul felfedezett nagymennyiségű smaragd az ékszerpiacon világszerte nagy megrázkódtatást okozna. Arról nem szól a jelentés, hogy a területet őrző rendőröket milyen utasításokkal látták el és azok mit tesznek, ha véletlenül szolgálat közben smaragdra lépnek. Utána hogyan jöhetne a lépés az „olajra”? Lusták klubja Francia értelmiségiek egy kis csoportja elhatározta, megalapítják a restek klubját, ahova a politikai és művészeti élet kiválóságai is kaptak meghívót. Ugylátszik azonban akadnak egyesek, akiknek még ez is megterhelést jelent. Az egyik meghívott ugyanis, akinek belépését biztosra vették, a következő lako- nikus szavakkal mentette .ki magát: „Ügy érzem, túlságosan rest vagyok ahhoz, hogy a közönséges lusták együttműködésében tészt vegyek.” A feledékenység vezetett nyomra egy olasz rablóbanda esetében Hosszas és eredménytelen nyomozást vezetett a nolai csendőrség egy, a környéken másfél éve garázdálkodó rablóbanda ügyében, míg most a 15 főből álló bűnszövetkezet bírái elé került. A bűnlajstrom összeállítása közben megakadályozott gyilkosságot, számos nagyobbmérvű rablást és mintegy harminc betörést jegyeztek fel. Érdekessége az ügynek az is, hogy a bandát szakszerűen folytatott foglalkozásában felelős funkciót viselő férfiak is segítették. A banda egyik tagjának a szórakozottsága lett a banda veszte. Az történt ugyanis, hogy egy sikerült rablás után az egyik gonosztevő feledé- kenységből a tett színhelyén hagyta sapkáját és az elhagyott fejfedő vezette nyomra a csendörséget.
