Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-21 / 50. szám

1958. március 21. péntek NÉPÚJSÁG 5 Boraink ingyenmunkásai A görbederekú embert sze­reti a szőlő — tartja a köz­mondás, mert kora tavasztól késő őszig a tőkék között mindig van tennivaló. Nem lenne azonban a mustból bor, ha nem jönnének segítségünk­re megszámlálhatatlan szám­ban azok a parányi ingyen­munkások, amelyeket közös néven erjesztőszervezeteknek, élesztőgombáknak nevezünk. Ezek lélegzése az a folyamat, amelyet erjedésnek mondunk. Hatására a must szőlőcukor­tartalma etilalkoholra és szén­dioxidra bomlik. Utóbbi okoz­za a must pezsgését, csípős­ségét. Az erjedésről már a törté­nelemelőtti korok embere is tudott s alkalmazta. Legrégibb írott emlékeink a borról, mint élvezeti szerről tudósítanak. Arról azonban, hogy miképpen jön létre a mustból a bor, csupán a legújabb időkben kaptunk felvilágosítást. A múlt század közepetáján a nagy francia tudós, Pasteur bizonyította be, hogy a levegő­ből a mustba került élőlények hatására áll be az erjedés. Honnan kerülnek ezek az élesztők a levegőbe? A dán Hansen és a német Wortmann derítették ezt ki az 1880-as és az 1890-es években. Nyáron az élesztőgombák egy része már ellepi az érett cseresznyét, ri- bizlit, egrest, barackot, egy­szóval az édes és lédús gyü­mölcsöket, azokon erőteljesen elszaporodnak. Mások, ame­lyek a talajon maradtak, ott vészelik át az évet s kiéhez­ve, legyengülve várják a sző' lő érését. A talaj felszínéről a szél és a rovarvilág hordja a a gyümölcsökre, a szőlőre e gombákat. A talajra meg az előző évben lehullott gyümöl­csök, az esők révén kerülnek Ott áttelelnek, mert ha télen, tavasszal és nyáron talajmin­tákat veszünk a gyümölcsfák, a szőlőtőkék alatti talajokból s a mintákat táptalajra he­lyezzük, csakhamar feltűnnek az élesztősejtek telepei. Az el­lenkező próbát is elvégezhet­jük; oltsuk be a steril talaj mintákat késő ősszel élesztő- gombákkal s tavasszal, nyár elején vizsgáljuk meg e talajo­kat. Minden esetben láthatóvá válnak mikroszkópunkban az élesztőszervezetek. Az érett szőlőszemek, a kocsányok te­hát élesztőgombákkal megra­kodva kerülnek a puttonyokba, onnan a sajtolókba, s végül a hordókba. Az időjárástól, a hőmérsék­lettől függően megindul az er­jedés. A hordónyílásra rá sem kell tennünk fülünket és hall­juk a pezsgést. A zajos erjedés idején, mintha egy nagy gyár messzi duruzsolása jutna hoz­zánk, annyira forr a must. A kellemes zsibongást a must felszínére áramló széndioxid­buborékok felpattanása okoz­za. Különleges növények az élesztőgombák. Ha az oxigén mérsékelten jut hozzájuk, ak­kor a must cukrát csupán rész­ben égetik el s alkoholt és széndioxidot termelnek. Ha el­lenben bő oxigén mellett sza­porodnak, élénk, szellős és hu­zatos a pince, akkor lélegzé­sük tökéletes és a szőlőcukor­ból széndioxid és víz keletke­zik. A tapasztalat is azt mu­tatja, hogy a lefedetlen kádon erjesztett must mindig gyen­gébb bort ad, mint a hordó­ban álló. A bor élesztőgombái meleg- kedvelők, 25 C hőmérsékleten szaporodnak leggyorsabban. Ilyen melegben óránként új sejteket hoznak létre. Aho­gyan csökken a must cukor- tartalma, ahogyan emelkedik az alkoholtartalom, úgy gyen­gül a szaporodás irama, s las- san-lassan a hordó fenekére süllyednek és elpusztulnak. Ez az összegyűlő gombatömeg vö­rösbarna színű, ez a seprő. Milyen sokféle bor terem ha­zánkban! Még ugyanazon sző­lőfajta bora is mennyivel más ízű Tokajban, Badacsonyban, vagy a Duna-Tisza közén. Mi a magyarázata annak, hogy ugyanaz a szőlőfajta azonos talajon, fekvésben, éghajlati adottságok és kezelés mellett más zamatú, tulajdonságú kort ad Egerben, Sopronban, vagy Solfvadkcrten? A ku­tatók kimutatták, hogy a bor­élesztőgombának számos táj- fajtája jött létre az idők fo­lyamán. Az egyes tájfajták pedig más és más módon er­jesztik a mustot, így az elté­rő szeszfokú, zamatú és illatú lesz. Vásony, Requinyi és Soós érdeme elsősorban, hogy ha­zánkból mintegy 76 féle tisz­ta tenyészető borélesztőfajtát ismerünk. Milyen nagy elté­rések tapasztalhatók az egyes tájfajtákban! Az Eger 1. nevű faiélesztő vagy nemesélesztő jól erjeszti a magas cukorfokú mustot, de ilyen a Tokaj 4, vagy a Badacsony 1 is. Ala­csony hőfokon is jól erjeszt a Kecskemét 2, a Tokaj 22. Az Eger 5 erjedésben erős habot fejleszt. A Tokaj 7, és a Ba­dacsony 1 arról nevezetes, — hogy a bornak, a borvidékük­nek megfelelő zamatot ad. Amíg az édes mustból csí­pős újbor lesz, a hordóban a baktériumok, és az élesztő- gombák között nagy harc dúl. A mustok erjedését ugyanis nem az eddig említett gom­bák kezdik meg. Először a szálláscsinálók hada lepi el a szőlő levét. Ezek részben baktériumok, részben vad­élesztők. Valóságos menetrend figyelhető meg a mikroszer.ve- zetek fellépésében. A bakté­riumok mellett először a vad­élesztők közül a Klőckera api- culata nevő lép a porondra. — Már 2 térfogatszázalék alko­holtartalom gátolhatja szapo­rodásukat. Utánuk a Candida és a Torulopsis fajok tűnnek fel, de ezek is csakhamar az előbbiek sorsára jutnak, mert 4 térfogatszázalék alkoholtar­talomnál magasabb szesztarta­lom káros számukra. Pusztu­lásukat a penészek elhalásá­val együtt az általuk termelt alkoholon kívül a fokozatosan bekövetkező mind erősebb oxigénhiány is sietteti. Ezek a penészek, vadélesztők, ugyanis oxigénigényesek s az erjeszté­sük által termelt széndioxid pedig a mustból kiszorítja az oxigént, s így önmaguk fulla­dását okozzák. A vadélesztők után átve­szik az egyeduralmat az iga­zi borélesztők. Megtisztult a must a sok káros penésztől, vadélesztőtől. Mintegy 10—12 térfogatszázalék alkoholtarta­lomnál ezek szaporodása is megáll. Közben az emelkedő szesztartalom révén megféke­zik a sokféle bőrbetegséget okozó baktériumokat is. Egyes kiváló élesztőfajták még na­gyobb alkoholtartalmat is el­viselnek. A világ legnagyobb alkoholtartalmát tűrő nemes­élesztő Kecskemét szülötte; 18.44 térfogatszázalékos bort erjesztett ki. Pazonyi Béla ar­ról értesített, hogy legújabban még ennél is nagvobb hatás­fokú fajélesztőt sikerült izo- lálniok. Tokajhegyalján az élesztő- gombák munkáját egy penész­gomba egészíti ki. Lehet hasz­nos, de káros is. Ha meleg, esőtlen, de párás időjárás tá­madja meg az érett szőlőt, — akkor a bogyók savtartalmát, vizét csökkenteni, tehát a sze­mek cukrosabbak, savtalanab- bak lesznek. Nemesrothadás­ról, aszúsodásról beszélünk, a szőlőszemek mazsolaszerűen összetöppennek és zamato­sabb, erősebb bort szüretel­nek ilyenkor. Ha ellenben esős az időjárás, akkor szürke­rothadás lép fel, a penész­gomba a fürtöket bundaszerű- en bevonja s azokat elpusztít­ja. A borélesztőfajták kite­nyésztését J. Wortmann kezd­te meg 1892-ben; ö alkalmaz­ta először a nemesélesztőket az erjesztésben. Ma már a nagyüzemű borászatban épp­úgy, mint a magángazdaságok­ban széliében ismeretesek a fajélesztőkkel kapcsolatos ki­váló eredmények. Hazánkban, megyénkben is mind kereset­tebbek a- fajélesztő tenyésze­tek, mert gyorsan szaporod­nak, hamar megindítják az erjedést, az egyenletes lefo­lyású. s a must tökéletesen kierjed. Jól ülepednek, a bor így hamar tisztul. Az alkohol­tartalom, az illat- és a zamat­anyagok zavartalanul kialakul­hatnak. A gyors erjedés ha­tására a bőrbetegségeket okozó baktériumok szaporodása is megáll. A faj élesztők haszná­lata tehát a korszerű borke­zelés és a minőségi borterme­lés alapja. DR. HORTOBÁGYI TIBOR a biológiai tudományok doktora. RIGOLETTO 20 deka lisztet, 12 deka vajjal tenyerünk között elmorzsolunk, hozzáadunk 6 deka őrölt mogyo­rót, egy tojássárgáját, 6 deka va- niliáscukrot és az egészet gyor­san összegyúrjuk. Egy órára hű­vös helyre tesszük, utána lisz­tezett deszkán kiszúrjuk és tep­siben világosra sütjük. Ha kihűl­tek, kettőt-kettőt párizsi krémmel megtöltünk, csokoládéöntettel vé­konyan bevonjuk, vagdalt man­dulabéllel teliszórjuk. Párizsikrém: 1 deci tejszínt, 5 deka kakaót 8 deka cukorral folytonos kavarás mellett ’felfűzünk, hideg helyen keverjük, míg megdermed. I I Mm A termelőcsoportok néhány problémájáról MIKÖ ISTVÁN, az átányi Táncsics Tszcs tagja kopog­tatott be a napokban a közsé­gi tanács adóügyi dolgozójá­hoz és kérte, írják jóvá néki a tszcs-tagoknak járó 20 szá­zalékos adókedvezményt. A kedvezményt tíz holdjára kér­te ugyan, de a beszélgetés so­rán kiderült, hogy a tszcs-be csak négy holddal lépett be, hatot továbbra is egyénileg művel. Ez már magában is ellenkezik a csoport alap­szabályaival, de nem ez az egyetlen ilyen a tszcs-ben. Ha valaki alaposabban megnézi, az alapszabály megsértésének egész sorát találhatja. A ta­gok, noha megalkották a cso­portot. továbbra is egyénileg művelik a földjeiket, nyoma sincs a közös munkának. Ar­ra hivatkoznak, hogy nagyon szanaszét vannak a földek. Ez igaz, de ugyanakkor nem mű­velik meg közösen a 103 hold tartalékföldet sem, hanem a nagy táblát apró parcellák­ra hasogatták, s ki-ki egyéni­leg műveli azt is. Közös alap, közös állatállomány nincs a csoportban, de még tervek sincsenek ezek létesítésére. A csoport elnöke ősz óta ifj. Balogh István, maga se ismeri az alapszabályt pontosan, s nincs is, aki kezdeményezze a közös munkákat, beruházá­sokat. Az ilyen törekvést egy­kettőre elintézik azzal, „ha kö­zös munkát akarsz, eredj a hármas csoportba.” Nem dől goznak alapszabály szerint, de szétmenni sem akarnak, mert akkor elvesztik a kedvezmé­nyesen használt tartalékföl­det, s elesnek az adókedvez­ménytől is. Nem átányi sajátosság ez, akad párjuk a megyében min­denütt, s mivel az ilyen cso­portok azért, mert az alapsza­bály betartása nélkül csak jogtalan előnyökhöz jutnak, nem népszerűek az egyénileg dolgozó parasztok előtt. Nem viszik előbbre a szövetkezeti mozgalmat, ezért beszélni kell róluk. Az ilyen csoportokban első­sorban azt kell megértetnünk, ha vállalták a csoport alakítá­sát, ha belépésükkel magukra kötelezőnek ismerték el az alapszabályt, akkor azt be is kell tartani. EPRE ÖSZTÖNÖZNI egy­általán nem megsértése az ön­kéntességnek, és az se, ha az alaoszabály betartására nem hajlandó csoportoktól meg­vonják a működési engedélyt. Ezzel kaDcsolatban nem egy­szer találkozni olyan véle­ménnyel» igaz. hogy nem tart­ják be az alapszabályt, nem is dolgoznak közösen, mégis együtt vannak. Ez igaz. de mi­iven haszna van ebből a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének? Hogvan nevelik az liven csoDortokhan a közös munka szeretetére, megszo­kására a tagokat, és egyálta­lán hogyan ismerhetik fel ilyen csoportok a közös mun­ka előnyeit? A válasz min­degyikre az lehet: sehogy. Es ezen túlmenően, a dolgozó parasztság igazságérzetét is sérti, hogy egyesek, csupán az­zal, hogy kijelentik: mától kezdve tszcs-tagok vagyunk — anélkül, hogy valóban úgy is dolgoznának — jogtalan elő­nyökhöz jutnak. Ez nedie nem viszi előbbre a szövetkezés ügvét. hanem hátráltatja. El kell érnünk azt. — épp a szö­vetkezés becsületének megvé­dése érdekében —, hogy senki jogtalan előnyhöz ne jusson. Természetesen nem megv ez a munka máról-holnapra, hi­szen az említett átányi tszcs- ben is elmondták, beszélni kellene sokat az alapszabály­ról Valóban, elsősorban a szövetkezeti utat járó kom­munistáknak kell ismertetni azt a tagokkal, hogy a terme­lőcsoportok alapszabálya sze­rint a termelés egy vagy több ágát kollektivizálni kell, a termelést közösen kell végez­ni, s a termés egy részét a kö­zös munka arányában kell el­osztani. A jövedelem másik részét közösen kell tartalé­kolni, közös beruházások fej lesztésére fordítani. Hogy visszatérjünk az átányi ter­melőcsoport példájához, itt a 1Ó3 hold tartalékföldön van lehetőség közös munkára, pél dául a munkaigényesebb, i talajnak megfelelő ipari nö­vények termelésére, melynek jövedelméből ki-ki a végzett munka alapján részesülne. Ugyanakkor a közös jövede­lemből vásárolhatnának állat- állományt, fedezhetnék a gé­pi munka költségeit. Ismertet­ni kell azt is. hogy az állam­tól olyan mértékben várhat­nak segítséget a termelőcso­portok, amilyen mértékben érvényesül náluk a kollektív munka. MINDENNEK ismertetéséhez azonban kevesen vannak i falusi kommunisták és elen­gedhetetlenül szükséges a fel­sőbb szervek segítsége is. Első sorban a községi tanács az, melynek sokkal alaposabban kellene foglalkoznia a terme­lőcsoportokkal is. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a terme­lőszövetkezetekkel sem foglal­koznak eleget, s ha igen, eb­ben ki is merül a segítség, termelőcsoportok támogatásá­ra már kevés erő marad. Pe­dig ahhoz, hogy a parasztság a szövetkezeti utat válassza, szükség van a meglévő ter­melőszövetkezetek mellett az alacsonyabb fokú, egyszerűbb szövetkezeti formák támoga tására is. Csak a fokozatosság lenini elvének betartásával ér­hetünk célt. Községi tanácsaink mellett a járási, sőt a megyei tanács szövetkezetpolitikai osztályá­nak is sokkal több segítsé­get kell adnia a termelőcso­portok részére. Azonban mindkét szervnél oly kevés még mindig a termelőszövet­kezetekkel közvetlen foglal­kozó emberek száma, hogy a termelőszövetkezetekkel való foglalkozás mellett nem bír nak erőt biztosítani a csopor­tok segítségére. Ez a tény fi­gyelmezteti a járási tanácsokat de a megyei tanácsot is arra, hogy e csoportokat mielőbb meg kell erősíteni a szövet­kezeti mozgalomban jártas, tapasztalt káderekkel, mert a segítés hiánya szövetkezeteink és a parasztság viszonylag nagy tömegét magában fog­laló termelőcsoportjaink mun­kájának rovására megy. TERMÉSZETESEN csupán az új emberek beállításával még nem oldódik meg a ter­melőcsoportok problémája Nem csupán néhány ember­nek, hanem a megyei párt­ós tanácsapparátus minden egyes dolgozójának szívén kell viselnie a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének — ezen belül az alacsonyabb tár­sulások, csoportosulások fej­lesztésének, támogatásának ügyét. És ennek a fokozott nevelő munkában kell kife­jezésre jutni, s abban, hogy minden módon segítjük a kö­zös munkát választó paraszt­ságot, de erélyesen gátat vet­nek a társulások spekulációira — jogtalan előnyökre való fel- használása ellen. Mert ezek egyáltalán nem hozzák köze­lebb a dolgozó parasztokat a közös munka gondolatához hanem inkább elriasztják őket. Deák Rózsi-HÍ/ÓG4ZD4ÍÚ9» i A legelő trágyázásáról A legelő csak úgy terem bő­séges és jóminőségű takar­mányt, ha trágyázással rend­szeresen pótoljuk a talajból elfogyott, kivett tápanyagot. \ trágyázás legkedvezőbb ideje a tél eleje, december és ja­nuár hónap, hogy a lehulló csapadék, hóié tavaszig be­moshassa a trágyát a talajba Különösen vonatkozik ez az istálló-, a fekál-, a tőzegtrá­gyákra és a trágyalére, mert a későn istállótrágyázott lege­lő füvét nem fogyasztja szí­vesen a jószág. A legelő trá­gyázását március közepéig fel­tétlen be kell fejezni. Jó, hogyha márciusban elvégez­zük a legelő műtrágyázását is. Lassú hatású foszfor- és káli- műtrágyákat ősszel szóríuk ki. míg gyorsan ható műtrágyák tavasszal is kiszórhatok. A nitrogénműtrágyáknak jobb lesz az érvényesülési hatásuk hogyha két, vagy három e- gyenlő részletben szórjuk ki. Azonban ahhoz, hogy jó le­gelővel rendelkezzünk, még egyéb feladatokat is el kell végezni, így: 1. A legelő takarítási mun­kája (tuskó- és gyökérirtás, gyomnövények irtása, kősze­dés, stb). 2. A telkesítési munkák el­végzése (vakondtúrások, han­gyabolyok elegyengetése, — zsombékos helyek megmunká­lása, vizes területek lecsa- polása, stb.) 3. A talajvédelmi munkák (kopárfásítás és vízmosáskö­tés, legelőfásítás, stb.) 4. A legelő berendezési tár­gyainak előkészítése, kijavítá­sa (itatókutak, vályúk, delelő­helyek kijelölése, stb.). 5. A legelő trágyázási és ta­lajjavítási munkáinak elvég­zése (a legelőn termelt trá­gya felhasználása a helyszínen, a fektetéses trágyázás beveze­tése a legelő szerves- és mű­trágyázása, talajjavító eszkö­zök használata, stb.). A legelőre kát. holdanként évente legalább 120—150 má­zsa jól érett szervestrágyát használjunk, amelyet felap­rózva. egyenletesen, vékonyan teregessünk szét. A trágyale­vet 8—10-szeres hígításban, lajtból locsoljuk ki. A szer­vestrágyát 250 kg pétisóval is egészítsük ki, hogy tavasz- szal minél dúsabban nőjön a legelő füve. Ha szervestrágya nem jut a legelő valamennyi szakaszára, akkor kát. holdanként 150 kg szuper foszfátot, 250 kg pé­tisót és 50 kg kálisót szór­junk ki a területre. A mű­trágyát fogassal juttassuk a talajba, A mászben szegény, sava­nyú talajokat meszezni kell. A mész mennyiségét előzetes talajvizsgálatok alapján álla­pítsuk meg. Egy kát. holdra általában 100—150 mázsa cu- korgyáVi mésziszapot., vagy 10—15 mázsa égetett meszet számítunk. Ha eddig nem tettük volna meg úgy mielőbb végezzük el a rétek, legelők trágyázását, valamint többi munkáit is. Ne feledjük, hogy a jó le­gelő aranyat ér, mert a leg­olcsóbb, legjobb és a legízle- tesebb takarmányt a jól ke­zelt legelők adják. Nagy ter­méseredményeket csak a táp­anyag visszapótlásával, első­sorban szervestrágyázással ér­hetünk el. A növénytermesz­tés számára nagy mennyiségű szervestrágya szükséges, amit elsősorban az állattenyésztés útján nyerünk. Az állatállo­mányunk felfejlesztéséhez és megjavításához meglévő rét­jeink és legelőink jobb ápolá­sa. kezelése is nagyban hoz­zájárul. „Ha réted, meződ zöld, akkor jól fizet a föld! — ezt az igen fontos jelszót jó hogy­ha nemcsak megtanuljuk, ha­nem meg is valósítjuk. Lengyel Ádáin, főiskolai tanársegéd Űt a csillagok felé A Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvendenek a ra­kétakutatásról és az űrhajózásról készített tudományos fil­mek. Két képet mutatónk most be a leningrádi népszerű tudományos filmstúdió által készített „Üt a csillagok felé” című filmből. Első képünk az űrhajót mutatja be az indítón. 1 Ezen a képen hét rakéta látható indításra készen.

Next

/
Thumbnails
Contents