Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-18 / 23. szám

1958. február 18. kedd NÉPÚJSÁG 3 Cfjaltai kífadá Nagyrédei „öregdiákok" 22 hallgatója van Nagyré­tjén az Ezüstkalászos tanfo­lyamnak. Az elsőéves hallga­tók a múlt év novemberében kezdték meg a tanulást, s az előadó szerint rendszeresen részt vesznek az órákon és szorgalmasan tanulnak. Szak­kör is működik a községben. Itt a téli oktatáson 32 dolgozó paraszt vesz részt. A* szak­kör tagjai nyáron a gyakor­latban hasznosítják majd az itt tanultakat, s úgy tervezik, hogy tanulmányi kirándulásra mennek a kompolti kísérleti gazdaságba. Január végén szőlőojtó tan­folyam is kezdődött, ezen ti­zennyolcán vesznek részt. Televízió a pusztán Nem is olyan régen .még örvendezve vettük tudomásul, hogy a fény és vele a kul­túra egyik vívmánya a rádió iß eljutott a községekbe, s még ezen túl a tanyavilágba is. Most már újabb csodáját kö­szönthetjük kint a pusztákon a technikának: a televíziót. A tarnaszentmiklósi gépállomás kint épült, még a községtől is elég mesze. Az arra járók egy idő óta megfigyelhették a televíziós antennát a kultúr- ház tetején. De nem ez volt az egyetlen kulturális beruhá­zás az elmúlt esztendőben. Mintegy 30 ezer forintos be­ruházással szép bútorokkal, szórakoztató játékokkal sze­relték fel a kultúrtermet. 12 009 naposcsibét vásárolnak a termelőszövetkezetek Több termelőszövetkezetben az ellenforradalom előtt vi­rágzó baromfitenyészet gyara­pította a tagság jövedelmét. Ezek baromfiállományát azon­ban az ellenforradalmi esemé­nyek idején nagyrészt széthur­colták. Az azóta újra megerősödött szövetkezetek tagságának, ez- évben már jut ideje és módja arra, hogy ezt a hiányt pótol­ja. Eddig hét termelőszövet­kezet rendelt összesen 12 000 kendermagos és sárga magyar naposcsibét, hogy törzstenyé­szetének alapját megvethesse és árutermelésre is jusson be­lőle. A besenyőtelki „Honfog­lalás” Tsz tagjai például két­ezer csibével népesítik be farmjukat, s úgy számítják, hogy ebből több, mint har­mincezer forint lesz a tiszta jövedelmük. Megéri a vesződ­séges A tenyésztési kedv további élénkítéséhez a megye állat- tenyésztési szakemberei azzal járulnak hozzá, hogy biztosít­ják a szükséges táptakarmá­nyokat, az állategészségügyi ellenőrzést és szaktanácsadást. E mellett a közeljövőben ba­romfitenyésztő szaktanfolya­mot indítanak a legjobb elő­adók bevonásával Gyöngyösön. A kedvező lehetőségek e hé­ten újabb öt Heves megyei termelőszövetkezetet biztattak arra, hogy csatlakozzék a ba­romfitenyésztők egyre népe­sebb táborához, &I/06ik*DA$A6l Védekezzünk a kaliforniai pajzstetü ellen Ä kaliforniai pajzstetű gyü­mölcsfáink legveszélyesebb kártevője. A telet a fa kér­gén, vastagabb ágain sötét­szürke, kéregszínű pajzs alatt mozdulatlanul tölti. Elhanya­golt gyümölcsösben a pajzste­lepek sűrűn, rétegszerűen bo­rítják a fa részeit. Az idő fel­melegedésével a pajzstetű is életre kel és megkezdi pusztí­tásait. A gyümölcsfa nedvét egész nyáron át szívogatja és a kibocsátott nedvével a héj szöveteit megmérgezi. Ennek következtében a héj nem tud kellően beérni, s a fagynak esik áldozatul. A koronában a vesszők elszáradnak, nincsen rendes hajtásnövekedés. A fer­tőzött fa leveleit is hamarabb lehullajtja. Végül csúcsszára­dás következtében a fa telje­sen elpusztúl. Nagy kárt tesz azáltal is, hogy különösen a nyár második felében rátele­pedik az érésben lévő gyü­mölcsre, s szívása nyomán pi­ros lázrózsák keletkeznek. A pajzstetves gyümölcs exportra nem alkalmas, kisebb értékű és nehezen tárolható. A pajzstetű elleni védeke­zést már a gyümölcs telepíté­sénél kezdjük meg. Gyümölcs­fa telepítésnél csak pajzstetű fertőzéstől mentes facsemetét használjunk fel. Oltványszük­ségletünket növényegészség- ügyileg ellenőrzött és fertőzés­től mentes faiskolai telepről, lerakatból szerezzük be. A ta­laj munkák szakszerű elvégzé­sével és a gondos trágyázással fokozzuk gyümölcsfáink ellen­állóképességét. Meglévő pajzs­tetű fertőzés esetén elsősorban a kéregkaparást, drótkefélést, és a korona ritkító metszését kell elvégezni a tél folyamán. A vegyszeres permetezést rügyfakadás előtt szélcsen­des időben, fagymentes napon végezzük el. Gyümölcsfaolaj­ból hektoliterenként 4—5 kg-ot ból hektoliterenként 4—5 kg.-ot számítsunk. A fák érzékeny­sége miatt olajos szerekkel csak három évenként perme­tezzünk. A közbeeső időben a pajzstetű irtását téli hígítású mészkénlével, vagy Neopol (szilárd mészkénlé) 5 százalé­kos oldatával végezzük. Na­gyon hatásos védekezőszer a sárga méreg is, amit 1.5—2 százalékos töménységben al­kalmazzunk. E szerrel egyben a bimbólikasztó és sodrómoly kártétel ellen védekezünk. A téli permetezést lemosás- szerűen végezzük úgy, hogy a korona minden részét egyenle­tesen érje a permetlé. Közép­korú fára (kb. 15 éves) 15 liter permetlevet szórjunk ki. A períft'éfbz'ék tri’h’' "fS tetején kezdjük és úgy haladjunk le­felé, a törzset is megperme­tezve. Főleg sárgaméreg alkalma­zása esetén védőruhát, kalapot használjunk. Ha légzésvédő nem áll rendelkezésre, szánk elé tegyünk kendőt. Minden permetezésnél törekedjünk ar­ra, hogy szemünket, fedetlen testrészünket a tömény oldat, vagy permetlé ne érje. Evés előtt mossunk kezet, s a mun­ka befejeztével minden eset­ben alaposan mosakodjunk .meg. Kerekes Gyula Intézkedett a bélapátfalvi tanács A bélapátfalvi lakosok ké­résére mégegyszer kivizsgál­tuk özv. Ficzere Lajosné ellen tett panaszokat, és megnéztük, hogy milyen intézkedéseket tett a tanács a tífuszjárvány megszüntetésére. Január 13- án dr. Szabó Gyula főorvos a Járványügyi Intézettől vég­rehajtási utasításban adta ki, a községi tanácsnak, hogy a tífuszbetegségben szenvedő asszonyt legrövidebb időn be­lül a lakásból kiköltöztessék, s részére egy fertőtlenített, az előírásoknak megfelelő pöce- gödröt létesítsenek. A tanács az utasítást január 20-ára végre is hajtotta, s az illetőt a Sztálin út 46. szóm alatti lakásba költöztették. A költözés után az iskolát fer­tőtlenítették, valamint új ivó­eszközöket vásároltak az isko­lának. Mivel a járványügyi intézet ezt a megoldást talál ta helyesnek (melyet a tanács végrehajtott), a község lakosai nak nincs aggódásra okuk, Ez a kérdés a jövőben teljes el­intézést nyer azáltal, hogy ha az igazgató lakását rendbehoz-; zák, amely a falu szélén van.J Ficzeréné oda fog költözni. ; Ami az igazgató feleségét ii-J leti, aki a 81-es árudában dol-1 gozik, ellene a vád alaptalan.5 ugyanis az egészségügyi mi­nisztérium által ellenőrzött or­vosi vizsgán egészségesnek ta­lálták és nem áll fenn a tí­fusz terjesztésének veszélye. Mivel ezen intézkedések már. januárban megtörténtek, így a? február 14-én megjelent „In-5 tézkedést várnak” című zik-^ künk a helytelen információ alapján nem fedte a valósá­got, (kiss) MŰSZERÉSZEK (Folytatás az L oldalról.) Fejlődik az elektromos hálózat Az MTI munkatársa érdek­lődött az Országos Villamos- enegia Felügyeletnél, lépést tart-e az elektromos hálózat fejlesztése a háztartási gé­pek és a televíziós vevőbe­rendezések számának gyara­podásával és milyen tervek vannak az igények kielégíté­sére? Vidéken, különösen Bor­sod megyében, a Balaton kör­nyékén és az ország déli ré­szén válik szükségessé a háló-< zatbővítés — hangzott a válasz.í — A következő években ez is; fokozatosan megtörténik.; Mindaddig azonban, amíg a; teljes háromfázisú hálózat ki< nem épül mindenütt, állandóan; számolni kell bizonyos számú; háztartási gép és televízió be­kapcsolási igény elutasításá­val. (MTI) Ennek az R 545-ös rádiónak a hullámváltójával van baj. Dér Béla rövid idő alatt kijavítja a hibát és így Oravecz Jézsef- né meg is várhatja és viheti haza, Nagyrédére. Egymillió forint értékű társadalmi munka Hevesmegyében Heves megye lakosai az el­múlt években sem zárkóztak el attól, hogy lakóhelyeiket társadalmi munkával szépít­sék, csinosítsák. A Hazafias Népfront-bizottságok, a helyi tanácsok segítségével és moz­gósításával az elmúlt évben közel 750.000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a megye területén. Ebből a hat­vani újvárosban modern utcák és járdák építésén 150.000 fo­rint, Novaj községben pedig az ntf 'átfolyó patak szabályo­zásán százezer forint értékű önkéntes munkát végzett a la­kosság. A megye városainak és fal­vainak lakói ebben az évben még több társadalmi munkát; vállaltak magukra. Számos^ községben máris megkezdték < az utcák, járdák kövezését,; sártalanítását, a hidak megja-< vitását, valamint a rétek és; legelők víztelenítését. A megye; területén az elmúlt két hónap; alatt mintegy 14 km hosszú­ságú vízlevezető árkot ástak,; melyek során tízezer köbméter! földet mozgattak meg. Számi-< tások szerint Heves megye la-< kosai eben az évben egymillió; forint értékű társadalmi mun­kával járulnak hozzá a lakó­telepek csinosításához, vala-< mint a rétek és legelők víz-; telenítéséhez. Takarékoskodnak a tanácsok A megye területén ebben az évben a tanácsi apparátusban és a tanácsi vállalatoknál fo­kozottabb takarékosságot ve­zettek be. Az ipari vállalatok­nál a pazarlás megszüntetése érdekében bevezetik az anyag­normákat, az ittmaradt hulla­hanem valami divatos tingli- tanglit. De úristen, milyen ha­misan, nyávogósan. Az embe­rek közönyösen jártak, keltek körülötte. A hatvani állomás később felépült, elegáns restijében rá­dió szól, perron járói eltűntek az éjszaka kéregetői, s ha néha elvetődöm még arra, nem hal­lom már őt, a tolókocsist sem. Tölcséres hegedűje hallgat. Állítólag meghalt. A pálya­udvar forgalma megsűrűsö­dött, szaporodtak a vonatok, ha Pestről Salgótarjánba, vagy Egerbe utaznék nem kell csak perceken át Hatvanban időz­nöm. A tolókocsis korszaka lejárt. Talán ezért is ivott az utóbbi időben. Érezte: ez vár rá. DE HA CSILLAGFÉNYES éjszakában megáll még vona­tom a vakítófényű állomáson a lüktető élet bábeli zajából olykor — úgy rémlik — felpa- takzik még a nyivákoló hege­dűszó és „elköszönő esték szellő fuvalmával, s a víg dalos madárral” üzeni időt­len, nagy szerelmét a min­dennapok egyszerű, magá­nyos embere. PAGONY. LAJOS Szolcsák Szilveszter, nagy fi­gyelmet igénylő munkát végez. Egy „Velence” típusú rádiót hangái. dékból pedig különböző játék­árut és közszükségleti cikket; gyártanak. Ezenkívül a megyei; tanács ipari osztálya az üze-; mek vezetőivel tervet dolgo­zott ki az önköltség fokozot­tabb csökkentésére. Számítá-; sok szerint ezekkel az intézke­désekkel az év végéig közel\ egymillió forintot takarítanak< meg. Az év folyamán nagyobb! a takarékosság az igazgatási vonalon is. Ezen a téren első-' sorban a gépjárművek oktalan és felesleges használatát aka­dályozzák meg, a gépjárművek használatát jobban összhangba: hozzák a különböző osztályok munkájával, hogy a gépkocsik; ne egy emberrel szaladgálja­nak. A múltban többször elő­fordult az az eset, hogy sür­gős ügyekben taxit kellett; igénybe venni, mert a tanács gépkocsijai egy-egy emberrel mentek ki a területre. Ezenkí­vül csökkentik az indokolatla­nul sok kiszállási költséget is. Mindezek betartása érdekében a pénzügyi osztályok eseten­ként szigorú ellenőrzéseket vé­geznek. Az elmúlt években különösen a járási tanácsok-; nál túlmagasak voltak a vidé­ki telefonbeszélgetések költsé­gei. Ennek megszüntetése ér­dekében az illetékesek utasí-; tást kaptak, hogy csak igen; indokolt esetben vehetik; igénybe a vidéki távbeszélést. Ebben az évben ugyancsak szigorúan ellenőrzik a külön­böző intézményeknél történő épületátalakításokat, felújítá­sokat. Az ilyen munkákat csakis akkor lehet végrehaj­tani, ha azok ésszerű célokat szolgálnak. E rendszabályok eredményeként a tanácsok igazgatási területén az év vé­gén mintegy negyedmillió fo­rintot takarítanak meg. Neszei Cserháti István a tekercselő részlegben dolgozik. Most ép­pen egy fél lóerős motort te­kercsel Villanyszerelő részlege is van az üzemnek. A képen Berec József és Banka Árpád búrát szerelnek. VNAAA/VVVAAAA/VVVNAAAA/V'/VA/VVVVVV — A HATVANI Városi Szö­vetkezeti Bizottság nagy siker­rel mutatta be szombaton és vasárnap a városi kultúrott- honban Kálmán Imre: Marien grófnő című operettjét. Mindkét napon teltház volU — ABASÄRON a gyöngyöd járási tanács v. b. mezőgazda sági osztál ya és az a basáid szőlőtermelők 20-án borkiállí lássál és borversennyel cgybo f kötött aukciót rendeznek» üzleti tárgyalásból érkeztem, fáradtan és rosszkedvűen. Fitymálva számolgattam a ha­mis hangokat, tévesztéseket s olcsónak, vásárinak tűnt az idegesítő, örökké ismétlődő nó­ta. Pénzt vetettem oda, s kér­tem hajtson arább. Szótlanul kotródott el, arcizma sem rez- dült. Folyton mosolygott, de ne­vetni csak egyszer láttam. Va­lamelyik estén sápadt, 13 év körüli fiúcska kísérte. Egy jól­értesült utas szerint a fia. A gyermek szeretettel foglalatos­kodott a nyomorék körül. Ek­kor az egyik utas odament hozzájuk, barackot nyomott a fiú fejére s mondott valamit. A keménykalapos figyelmesen hallgatta, majd harsányan, hangosan nevetni kezdett. Barna, cserzett arcán hosszú barázdákba szakadt a bőr. Majd újból a tölcsér fölé ha­jolt és ismét rátelepedett a személytelen, merev mosoly. Későbben én is ritkábban utaztam Hatvanon át. A toló­kocsit még láttam. Lehajtott fejjel, bóbiskolva ült a hege­dűje némán tátotta tölcsérét a járókelőkre. Részeg — állapí­totta meg egy vasutas tárgyila­gosan. Ezen elcsodálkoztam. Azelőtt — biztosan tudom — nem ivott. Később felocsúdott és hegedűit. Wem hallgatót, zett a két szürke szem e mo­solygó lárva mögül. Az ala­mizsnákat félrefordult arccal, biccentve köszönte meg. Volt ebben valami megható. A jobb napokat látott szerencsétlenek meg nem törhető gőgje. Aféle úri alázat. Sokat tűnődtem ezen a paradoxonon. Kevés nótát játszott. Volt úgy, hogy heteken át ugyanazt hallottam. Főleg a „Hogy mondjam el néked mennyire szeretlek”-et muzsikálta — úgy-e hatvani utazótársak? — Ott ismertem és szerettem meg ezt a nótát. Nem volt művész. Magányos ember volt, aki hegedűit. Soha sem láttam mellette senkit. Mögötte a há­ború egészben még el nem takarodott nyomai meredeztek az éjszakába. Az utasok csend­ben beszélgettek, csak a része­gek pörlekedtek. A tolókocsis ezeket kikerülte. Közénk ele­gyedett, akik bőröndjeinken tűnődtünk s rákezd te a lassú, álmatag nótára. MEGFIGYELTEM, hogy nem játszik egyformán. E gép­nek is.vannak jó és rosszabb napjai. Egy alkalommal égő szerelmesen, pesti légyottról jövet zátonyoztam le Hatvan­ban. Még sohasem hallottam oly szépen pernrtetezni: „ezt a nagy szerelmet, kivel üzenjem meg?.’-* Máskor, balkimenetelű NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt - egy csillagos, langyos nyári éjszakán — az akkor még fé- lig-meddig romos hatvani állo­máson várakoztam. Egyszerre furcsa, öblös hegedűszó ütötte meg a fülemet. A resti kör­nyékén vásárosok danáztak. Körülöttük az ívlámpák gyér fénye permetezett. Most külö­nös látványra lettem figyel­mes: az ácsorgók között toló­kocsiján töpörödött nyomorék emberke görnyedt magatákol- ta, tölcséres hegedűje fölé. A hangszer nyaka mereven meg­támasztva függeszkedett, míg a keménykalapos furcsa, Gor- gófejű cigány vibráló hangon csalogatta elő a maga nótáit. Ügy adódott, hogy később sokszor kellett Hatvanon át­utaznom. S az esti órákat gyakran töltöttem várakozás­sal az állomás környékén. A tolókocsis muzsikus estéről es­tére fáradhatatlanul rótta az apró köreit a perronon. Hol itt, hol ott csendült fel a nyi­rettyűre szerelt pléhtölcséren át egy-egy hallgató. Merev, kemény kalapban kuporgott hangszere mellett a nyomorék muzsikus. Szívélyes mosoly köveseden arcán évek során egykedvű megszokássá. Egy­szer közel lopóztam hozzá és a szemébe pillantottam. Mere­ven, fájdudíiciö közönnyel né­Ä hatvani hegedűs

Next

/
Thumbnails
Contents