Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-14 / 20. szám
1958. február 14. péntek népújság 3 r« ÜZEMEINKBŐL JELENTIK Postások a Népújságért Barter László újító az egri Lakatosárugyárban Ügyes kezét dicsérik, jól érti szakmáját Gyakran lehe találkozni nevével az újításokat tarta' rriazó dosszié Mn. Többszörös úiító, ha bár még „gyereknek” számít a gyárban. A présműhelyben jónéhány gép az ő speciális szerszámaival dolgozik gyorsabban, olcsóbban a régieknél. Az egyik ötletes újításáért, a táskazár elhúzógomb gépi szerelésének megoldásáért 100 forint jutalmat kapott, s jó néhány újítása van most is elbírálás alatt. Mióta újít — gy éve 17—18 ezer forint íasznot hajtottak újszerű •.zerszámai, megoldásai. — Ahogy hirtelenében ösz- •zeszámolom, már többet kapám 1000 forintnál az újításodért. Csak azt nem értem, a többi fiatal miért nem töri magát hiszen megéri. De előbb-utóbb kedvet kapnak ők is — bizakodik az ifjú újító. Alig tud időt szakítani néhány perces beszélgetésre, mert már több géptől is szólítják Aggódva hajol a sérült gép föl4 nem szeretné, ha sokáig állnának javítás miatt... tések alkalmazásával minden február hónap is hasonló jó remény megvan arra, hogy a eredménnyel záruljon. Két téglagyárban megkezdték a cserép gyártását Az Egri Téglagyári Egyesülés jelenti, hogy a Mátrade- recskei és a Görömbölyi Téglagyárban megkezdték a cserép gyártását. Ismeretes, hogy a cserép milyen keresett cikk az ország egész területén, s ezt a keresletet fogja enyhíteni a két téglagyár, amely naponta 15 családi házra való cserepet gyárt. Ugyancsak megkezdték a miskolci üzemegységben a hat centiméteres válaszlapok gyártását is. Megkezdtft egy új múzeum helyreállításit — ti székház«! kapMk a IMmri scirttk eretek A kedvezőtlen idő ellenére teljesíti tervét nz Egri Dohánygyár-t íj Megfeszített erővel dolgozik A dohánygyáriak áldoi'*^» az Egri Dohánygyár. Az 1958-as kész,jó munkájára van szükség, évre 20 százalékkal magasabb hogy a tervet teljesíthessék. A tervelőirányzata van az el- nedves időjárás megnehezíti a múlt evhez viszonyítva. A fel- , -. ,, , „ . munkát, s jóval több időt vesz emelt terv ellenere a januar . , , ’ havi tervüket 100,6 százalékra, !&enyhe az elkészült cigaretták a február havi első dekaliter- szárítása, mint rendes körül- vüket pedig 100.2 százalékra mények között. Mindezek elle- íeljesítették. nére az újítások és ésszerűsíAz egri Építőipari Vállalat megkezdte az új vármúzeum helyreállítását. A 300 ezer forintból új alapozási, világítási és egy$b javítási munkálatokat végeznek és három új lakást is építenek a múzeumi dolgozók részére. Az egri Kisipari Szövetkezetek az év végére új székházat kapnak. A volt Minoritaházat kétmillió forintos beruházással átépítik, ahová a kisipari sesövetkeeetafc vtlamenynyí ágát és irodahelyiségeit is elhelyezik. Ezen kfvörl termet, bölcsődét, orvosi delőt és szórakozó helyeket Is rendeznek be a székházban. Szép eredmé nyékét értek e! a pétervásár járás és a község kézbesítő- a Népújság terjesztésében. Szántó Mária a hivatal hír- lapfeleKse. Asszonyok az üzemben EGERBEN VAN az ország harmadik legnagyobb dohánygyára. Ebben a dohánygyárban naponta hat millió cigaretta és 170 ezer szivar készül, el. Itt készítik a Kossuthot, a Tervet, a Csongort, az Árpádot, az Egert, melyek már úgy hozzátartoznak életünkhöz, mint a só, vagy sokaknak úgy, mint a mindennapi kenyér. Csaknem ötszáz nő dolgozik az üzemben, a munkáslétszám 74 százaléka. Legtöbbjük asz- szony, gyermekes anya, de vannak fiatal lányok is, kiket egyelőre napi 4 órában foglalkoztatnak. Az asszonyok sorsán köny- nyít a gyár egyik legkedvesebb, „üzemrésze”, a bölcsőde és a napközi. Itt töltik a napot az üzem legapróbb emberkéi. Félnyolctól délután fél ötig vannak itt a gyerekek, akkor jönnek értük a mamák. Jónás Mária gondozónő és a többiek nagyon szeretik a gyerekeket, csak nehéz és fáradságos munkájukhoz kémek még több megértést a szülőktől. Az üzem egyik büszkesége a teljesen modern, szépen felszerelt konyha és ebédlő. Dummen Lászlóné a vezető szakácsnő 269 embernek főz ebédet. A dolgozók véleménye az, hogy a koszt jó, ízletes és kielégítő. Ennél jobb véleményt szakácsnő talán nem is kaphat, hiszen háziasz- szonyok dicsérik főztjét. Hús, szerda kivételével mindennap, van. Molnár Lajosné a öép mellett dolgozik. Munkájáról, meg a családjáról beszél, öt gyermek édesanyja és bizony így minden nap két műszakos. Egyiket a gyárban, a másikat otthon dolgozza le. Három gyermekével jön be reggel. Nagy segítség az édesanyáknak — mondja —, hogy a gyárnak napközije, bölcsődéje van. A felszabadulás előtt csak 9 hónapos korig lehetett idehozni a gyerekeket, most itt lehet- nek, amíg el nem érik az iskolás kort. Molnár Lajosné négy éve dolgozik itt — 900— 1000 forintot keres havonta. Minden vágya, hogy egyszer nagyobb lakáshoz jusson, hisz nagy a család, „kinőtték” már a kis lakást. A CSOMAGOLÓBAN is elégedett az asszonyok többsége. Érzik, látják a gondoskodást, segíteni akarást és általában mindazt, ami értük történik. Néhányan szót emelnek az üzem egyik félkész épületének befejezéséért, mely már két éve így áll. Hamarosan korszerű fürdőt, öltözőt, ruhatárat is szeretnének. Mind, mind jogos óhaj és kívánság. Bizonyára a gyár vezetői is tudnak ezekről és a legelső adandó alkalommal teljesítik ezeket a kéréseket, annál is inkább, mert a kívánságok fejlődő életünk velejárói. Feltűnik a sok új gép, melyeket nemrégiben szereztek be a Német Demokratikus Köztársaságból. Amióta megjöttek az új gépek, könnyebb a munka. Ez a véleménye Hernyik Katinak is, aki mindössze 15 éves és három hónapja dolgozik az üzemnél. Fizetésén kívül munkaruhát, kendőt, törülközőt és védőitalt kap. P á 1 o k Sándorné a raktárban van, 66 éves. ő a dohánygyár egyik legrégibb dolgozója. Negyvennégy éve itt dolgozik. Nagyon szereti a gyárat, de azért jövőre már nyugdíjba kívánkozik. Hiába, eljár az idő. O A DOHÁNYGYÁRI asszonyok már máskép élnek és dolgoznak mint elődeik, korszerű gépek, az állam gondoskodása könnyíti munkájukat. A dolgozó embernek kijáró megbecsülés munkakörülményeikben, egész életükben megmutatkozik. S az asszonyok „két műszak” lelkiismeretes munkájával adják meg a választ. —SZALAY— Fiatalok Gyöngyösön egy fiatal lány szállt fel az egri buszra. Egyedül ült a páros ülésen> egészen a járásbíróságig. Ott vele egykorban levő fiú szállt fel és a futó csók után fülig pirulva ült le melléje. Egymásba karolva, önfeledt beszélgetésbe kezdtek. Simogató tekintetek, becéző szavak és komoly tervek gyűrűzték körbe a boldog szerelmeseket. Bocsánat, ők már a kezdeti szerelemtől előbbre tartottak, mert ujjúkon már csillogó karikagyűrű volt. A lány gyűrűs kezével az asztalon kopogott és gyakran nyúlt a gyűrűhöz, kicsit idegesen, feszélyezetten, de féltő vigyázattal, forgatta jobbra, balra. Szokatlan volt még neki. A kócoshajú vőlegény egyre többször igazgatta a haját, magasra emelve kezét, hogy a fénylő gyűrűt mindenki lássa. Az utasok meg- értő mosollyal fogadták a két fiatal tűntető mozdulatait és az idősek szeméből a visszaemlékezés boldogsága sütött feléjük. Utazás közben Ütemesen rázott az Éger- Füzesabonyi vonat. Az egyenletes ringatásra jóleső lustaság érzése ömlött el rajtam, és a vonat zakatolása már mennyei altató zenének hatott. Szendergő félálomból éktelen ) dörgés ébresztett fel. — Kisiklottunk, vagy összeütköztünk egy tehervonattal? villant át agyamon a lehetőségek gondolata, de a szerelvény tovább döcögött. Már kezdek megnyugodni, amikor újabb dördülés ... Rázkódik, recseg a fülke fala, egymást ^ követik a csattanások a szom- « széd fülke felől. Az álmosság- t tói morcosán indulok megnézni a dörrenések „forrását”. A fülkében legnagyobb csodálkozásomra csak két fiatal iskoláslány ül és a harmadik az ? ajtóban állva a második vi- < lágháború hang játékát pró- > bálja lankadatlan buzgalom- j piai. Csapkodja az ajtót és 5 hozzá édesen mosolyog. jí — Ez hát az a förtelmes dö- [ rej! 5 — Nem tud mással szóra- í kozni? — kérdezem éles l hangsúllyal. 1 — Képzelje... nem! nevet a^ dergő statiszta. — Hova járnak maguk? — Iskolába. — De melyikbe? — Hát az egyikbe. És egy újabb dördülés után végetér a társalgás. Találkozásom így esett egy „jólnevelt” diákkal.... KOVÁCS JANOS Chrámctz Ernő, a postahivatal vezetője. A vállalatok dotáció rendszeréről II. Természetes és helyes, az a célkitűzés, hogy „az árak tükrözzék a társadalmi munkaráfordítás arányait”. Ahol szocialista gazdasági rendszerünk alaptörvénye, a dolgozók élet- színvonalának állandó emelése megköveteli, hogy a társadalmi munkaráfordítások arányaitól eltérő termelői árat állapítsanak meg, ott inkább a sokszáz, vagy ezer fogyasztási cikk dotációjának kényszerét kerüljük el oly módon, hogy csak a legfontosabb közfogyasztási cikkekre (az úgynevezett szociális cikkekre,) illetve azok alapanyagára terjedjen ki az állam árszabályozó tevékenysége. önkéntelenül is felmerül az a gondolat, hogy egyáltalán szükséges-e és van-e gyakorlati jelentősége a dotációnak? Ha a termelő üzem, a Gyöngyösi Kézműipari Vállalat, dotáció címén nem kapná meg minden egyes leánykaruha után a 44 forintos dotációt, csökkenne a nyeresége, vagy esetleg veszteségesként kellene tervezni. Ha a vállalat veszteségességének oka valóban árpolitikai tényezőkből adódik, nemzetgazdaságilag teljesen közömbös, hogy milyen címen történik ennek pénzügyi rendezése. Azonos összegű dotáció, vagy veszteségtérítés mit sem változtat a nemzeti jövedelem összegén. Szocialista gazdasági ^ rendszerben alapkövetelmény, hogy „az árak tükrözzék a társadalmi munkaráfordítás arányait”. Egész gazdasági életünkre kihat, tehát nagyjelentőségű, hogy ipari árrendszerünk egységes színvonalú-e, értékhez igazodik-e, tehát az árban a társadalmilag szükséges önköltséget vették-e figyelembe, vagy sem. Nem vitás, olyan árrendszert kell kidolgozni, hogy „gazdaságosság és jövedelmezőség ne kerülhessen ellentmondásba... A mai árrendszer egyik hibája, hogy a megengedhetőnél nagyobb szerephez juttatja az individuális, a vállalati önköltséget”. Csikós Nagy Béla: Az ipari termelői árak újjárende- zése. (Közgazdasági Szemle 8—9. száma.) Véleményem szerint a dotáció jelenlegi rendszere tetézi ezen a téren fennálló hiányosságokat. A dotáció kérelem elbírálásának alapja a dotálni kért termék utolsó előkalkulációja, és utókalkulációja. A dotáció mértékét és, annak jogosultságát általában egy évre állapítják meg. Ugyanis az önköltség csökkentése, vagy a termelési felfutás módot ad azon tényezők kiküszöbölésére, amelyek következtében annak folyósítását engedélyezték. A tanácsi ipari vállalatoknál negyedik éve nem változott a dotáció mértéke. Ha rendezik a termelői árakat, de a korábban már ismertetett magasabb szempontok miatt a fogyasztói árak színvonala általában változatlan marad, akkor a forgalmiadót, illetve a dotációt kell módosítani, a legkörültekintőbben és a legfinomabban kell alkalmazni. Szocialista termelési rendszerben a termelést nem a haszon, hanem a társadalmi szükséglet határozza meg, az ár nem lehet a termelés szabályozója, de ösztönzőleg hat arra. Gondosan ügyelnünk kell, hogy kellő összhang legyen a népgazdaság általános érdeke és a vállalati érdek között. Amikor az iparági általános és a vállalati individuális termelési feltételek, az értékesítési lehetőségek kellő mérlegelése után megállapítják a dotációt, figyelemmel kell lenni arra, hogy a műszaki fejlesztés, az önköltség csökkentése, a gazdaságos szállítás, a termelékenység állandó növelése, a minőségi termelés általános nemzetgazdasági szempontjai csorbát ne szenvedjenek. De az adott időpontban ismert és összhangba hozott népgazdasági és vállalati érdek összhangja megbomlik, a gazdasági élet ezernyi körülményének állandó változása következtében. Il/f inéi jobban és minél 1 több árufajtánál eltér az ár a benne megtestesülő társadalmilag szükséges munkaráfordítástól és önköltségtől, minél messzebb került egymástól a jövedelmezőség és a gazdaságosság elve, minél több árura kiterjedő és minél nagyobb métrékű a dotáció, annál nagyobb a veszély, hogy a tegnap még helyes árarányok, ma már az új gazdasági körülmények között helytelenek és egyáltalán nem abban az irányban hatnak ösztönzőleg, amelynek szolgálatába kívántuk azt eredetileg állítani. Sőt előfordulhat az a visszás helyzet, hogy a közérdek ellen vétenek. Minden vállalatnál vannak kis és nagyobb nyereséget biztosító gyártmányok. Keverednek a vállalatra nézve kedvező és kedvezőtlen fix- tételek. Jelenleg akadnak a kelleténél magasabban dotált és a dotációval is az átlagos önköltséget el nem érő árak. Fennforog annak a veszélye, hogy a termelési érték forintteljesítése, az eredményterv mindenáron való teljesítése érdekében sokszor nem azt gyártják, amire a fogyasztóknak szükségük van, vagy nem olyan minőségben, hanem azt ami a fenti, — sokszor prémium elnyerési szempontokból — a vállalat részére előnyösebb. A kedvező fix-díjtételek, az indokoltnál magasabb dotáció ezeket az ellentmondásokat növeli. inden részletre kiter- ■*■*■*■ jedően meg kell vizsgálni, hogy a kereslet és kínálat összhangjának megteremtése egyáltalán lehetséges-e, a termelőeszközök és a fogyasztási cikkek egységes és stabil árszínvonala elérhető-e, de elsősorban életszínvonalunk további állandó emelése biztosítható-e az ipari termelés jelenleg tervezett összetétele mellett? Minden, lehetőséget meg kell ragadni, hogy ismereteinket bővítsük és minden becsületes dolgozó elvégezze a rá háruló feladatot. Reméljük, hogy illetékes hatóságaink nem tüneti kezelést fognak végezni. Bármilyen bonyolult is az ármechanizmus és a hozzáfűződő gazdaságpolitikai kérdéskomplekszum, bízunk abban, hogy az Országos Arhivatal körültekintő jó munkát fog végezni és ez kiindulópontja lesz további gazdasági előrehaladásunknak. Dr. FAZEKAS LÁSZLÓ Foigu iViiiviós, az egj í.ü ± sí- jobb pétervásári kézbesítő Csak nagyban ... Van az úgy néha — különösen sós ételek fogyasztása után —» bogy a fél életedet is odaadnád egy pohár aranysárgán csillogó világos sörért, s ilyenkor a sörivás vágyától űzve betérsz egy italboltba. — Jónapot kívánok — re- b^ged kicserepesedett ajakkal — kérek egy pohár sört! S mivel most van a sörfogyasztás holtidénye, biztosra veszed, hogy kapsz is. Annál jobban meghök- kensz, amikor a csapos hivatalosan közli veled, hogy csak családi sör van és atni- kor te nagynehezen kinyögöd, hogy az... az... talán'egy kicsit... sok — félre nem érthető módon végigmér. — ö... összeállók majd valakivel és kettesben... — próbálkozol szánalmas helyzeted kulcsát megtalálni és tényleg, vállalkozó rögtön akad, akivel megveszitek az üveg családit és — hát ugyan mit is lehetne mást csinálni — megisszátok. Az egy pohár sörből — az alkoholizmus ellei szent harc jegy eben — így lesz két és félpohárral, s te azon gondolkozol, ha ez igy megy tovább, féldeci rum helyett egy decit, kis fröccs helyett nagyfröcs- csöt, egy pohár szódavíz helyett egész üveggel, 10 deka szalámi helyett egy egész rúddal adnak majd. De — félretéve az élcelődést — sok-sok panaszossal együtt kérdezzük: miért nincs mindig csapolt sör az italboltokban, vendéglőkben? A dolgozók 90. százaléka nem családit, hanem egy pohár sört szeretne inni, s ennek vajon mi akadálya lehet — különösen télen? • (-dy)
