Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-12 / 18. szám
1958. február 12., szerda NÉPÚJSÁG A nagy fügedi tanyák között (Tudósítónktól) A FÜGEDI TANYÁK között hidegen fúj a februári szél. A környék olyan csendes, mintha nem is lakott helyen, hanem a végtelen hortobágyi pusztán járnánk. Hátunk mögött a falu büszkélkedik pipázó kéményeivel, magasba szökő tornyával még büszkébben hirdetve, hogy ott emberek élnek, akik újságot, folyóiratot olvasnak, moziba és színdarabra járnak, rádiót hallgatnak. Szóval, művelődnek, mert ez az élet természetes rendje. Előttünk tanyák, apró paraszti települések lapulnak, hallgatagon, akár a magára- hagyott kútágas. Ide igyekszünk Fajt elvtárssal, a falu fiatal v. b.-titkárával, megnézni, mit dolgoznak, mit tudnak az országról-világról, akik itr élik le életüket. Az egyik tanyán egy jól megtermett kutya mindenáron vissza akar bennünket zavarni. Szerencsénkre kijött a gazda, aki ugyan sohasem látott minket, mégis olyan kedvesen tessékel a szobába, mintha tulajdon gyermekei volnánk. Ugylátszik, nagyon barátságos emberek. Ez volt az első benyomásunk Budai Ferenc tanyáján. — Mióta lakik tanyán? — Mióta élek. — Hány éves? — Most múltam 77. Budai Ferenc itt született. Sőt, az édesapja is tanyasi ember volt, aki a szilaj élet minden szépségét a gyerekekbe nevelte. Részben ezért szeretnek itt lakni Budai Ferencék. Részben pedig azért, mert megöregedtek és azt tartják, hogy nekik már mindenhogy jól van. FELTŰNT NEKÜNK, hogy a sublóton rádiót láttunk. Örültünk, hogy az öregek mégsem esnek olyan távol a világtól, ahogyan eddig gondoltuk. Sajnos azonban kiderült, hogy rég nem szól az istenadta. Újságot is láttunk az asztalon, mégpedig a Szabad Föld egyik régebbi számát, de ehhez is csak néha jutnak, mert messze a posta, a kézbesítő pedig nem jár ki. Csodálkozunk rajta. Megkérdeztem Budai bácsit, mit tud- az országgyűlés ülésszakáról. — Félfüllel hallottam róla, de azt nem tudnám megmondani, miről tanácskoznak odafent — válaszolta őszintén. Következő „állomás” B u- d a i Ernán tanyája. Budai 8 holdon gazdálkodik feleségével és Margitka nevű lányával. Mindhárman fiatalok, tele életkedvvel. De ez az élet inkább remetének való, mint nekik. Ök viszont így érzik jól magukat, mert ezt így tanulták nagyapjuktól. így mondta ezt el Budai Ernán, de mi kételkedtünk az „őszinte” szóban, mert a traktorral szántott föld arra mutat, nem éppen úgy élnek, mint a nagyapjuk élt. Elismerik a gépek erejét, igénylik is a gépállomás segítségét, aho.1 csak lehet. Ez természetes, de a többi, amit hallottunk, elgondolkoztató. Budai Ernán 48 esztendős, de filmet még sosem látott. Könyvet nem olvas, újságot nem járat rádiót nem hallgat, szakelőadásokra, gyűlésekre nem jár. Honnan ered ez a begyepesedett Közömbösség? — Kérem, mi nem politizálunk, az a fiskálisok dolga. — hangzik a jól „átgondolt” válasz. A kormány politikáját helyesli. Jónak tarja a hizlalás szerződéses rendszerét, a szerződéses növénytermesztést, az értékesítési és beszerzési lehetőségeket, a begyűjtés eltörlését. Egyet azonban nem helyesel. Ez a termelőszövetkezeti mozgalom. Nem is beszél róla szívesen. Ugylátszik, eddig csak rosszat hallott a nagyüzemi gazdálkodásról, különben nem így nézné a helyzetet. Margitka most töltötte be a 16. évét. A fiatal lány olyan virgonc, mint a kis csikó. Tele van reménységgel, vidámsággal. Neki már hiányzik a társaság, a derűs élet. A tanyát „körülölelő” „hósivatagban” nem tud mit kezdeni. — Szeretne KISZ-tag lenni9 — Nagyon szeretnék. — Az én lányom nem való oda, mert ideges — kardoskodik Budainé. — Ezek szerint nem is engedné meg neki, hogy belépjen? — Nem tudom. Csináltunk egy gyors szánvtást, amiből kitűnt, hogy 27 tanya van a fügedi határban. Ez viszonylag nem sok, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni. Az itt lakók ma is abban a légkörben élnek, ahogy évtizedekkel ezelőtt megszokták. Nem ismerik törvényeinket, el vannak zárva a kulturális lehetőségektől. Ez pedig számunkra nem lehet közömbös. Államunknak ők is megbecsült polgárai és nekik is joguk van az élethez. AZ IDŐ, AMIT VELÜK eltöltöttünk, nem sck, mégis sokat tanultunk ezen az úton. Láttuk, hogy örülnek a látogatásnak, szívesen beszélgetnek. Hasznos lenne hát, ha a pártszervezet, a Nőtanács, a KISZ-szervezet, a tanács, legalább havonta egyszer felkeresné őket. Az sem ártana, ha esetenként rövid kultúrműsorral, filmmel látogatnák meg őket, ha a lehetőségekhez mérten bekapcsolnák a közéletbe a fügedi tanyavilágot. Saját erőből Új gyümölcsös, szőlőtelepítés Jól jövedelmez a termelő- szövetkezeteknek a gyümölcs- termesztés, ezért egyre nagyobb a telepítési kedv a gyöngyösi járásban is. A do- moszlói Dózsa tsz hat hold gyümölcsöst telepít. Ezzel a munkával egyidőben elvégezték 10 hold forgatását, az új szőlőt tavasszal telepítik. Az új szőlőbe rizling, hárslevelű és furmint kerül. Őssi mákvetés A nagyrédei Kossuth Termelő Szövetkezet új módszerrel kísérletezik. Még az ősszel elvetett 10 hold mákot. A mák már kikelt és igen szépen fejlődik. A nagyrédeiek öt mázsát várnak holdanként. A detki Szabadság Tsz ez idén huszonhárom hold dinnyét akar ültetni, mert a dinnye igen jól jövedelmez és meghálálja a befektetett pénzt és munkát. FENNÁLLÁSÁNAK tíz éves évfordulójára készül a komlói Kossuth Termelőszövetkezet. Tíz év nagy idő egy ember életében is, nem beszélve egy szövetkezetről, amely nálunk még új közösségi forma, tele a közös munka sok apró örömével, közös sikereivel, de gondjaival, bajaival is. Tíz évvel ezelőtt néhány ember összefogása, akarata hozta létre ezt a termelőszövetkezetet, mely azóta megerősödött, megizmosodoft. Hol vannak már az első gondok, a legelső lépések? Sok olyan tapasztalattal, felismeréssel gazdagodtak, melyek birtokában ma már köny- nyebben megy a munka, vidámabban az élet. Megtanulták az elmúlt tíz év alatt megbecsülni és szeretni a szövetkezetei, de megtanulták azt megvédeni is. Ma már magukénak érzik minden darabját, minden jószágát. Megtanultak okosan gazdálkodni és okosan dolgozni. Az állam sok segítséget nyújtott fennállása óta ennek a termelőszövetkezetnek is, de ők egyre inkább a saját lábukon akarnak megállni. A maguk erejéből akarnak élni és boldogulni. A szövetkezet évi jövedelméből évek óta végeznek beruházásokat, melyek előbb-utóbb kamatos kamattal térülnek meg. A munka megkönnyítésére az elmúlt esztendőben vásároltak két darab vetőgépet, most ismét vásárolnak kettőt, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkáknál ne legyen fennakadás. Két darab öt lóerős villanymotor vásárlását is ez évre tervezik a takarmányelőkészítéshez. A daráló hajtásához egy 32 lóerős motort vesznek. Ez évi gépvásárlásuk kb. 50—60 ezer forintot tesz ki. A KÖMLÖI KOSSUTHBAN azt is jól tudják, hogy az állattenyésztés a jövedelem egyik fő forrása. Ahhoz azonban, hogy megfelelő mennyiségű állatállománnyal rendelkezzenek, megint csak beruházás szükséges. Igaz, olyan beruházás, mely igen gyorsan és gazdagon térül meg. Úgy dön töttek, hogy a maguk pénzéből még ebben az esztendőben komolyabb összeget költenek az állatállomány fejlesztésére. ö.t Úttörő termelőszövetkexet Kereesenden 1955-ben alakult Kereesenden úttörőkből egy termelő- szövetkezet, ahol a pedagógusok segítségével az úttörők rendes alapszabály és munkaegység részesedés szerint dolgoztak, tanítás után. Tevékenykedtek is lelkesen a kis tsz tagok, de 1957-ben már nem kaptak földet. Most újból van két hold földjük, amelyből egy holdon kukoricát, a másik felén ritkább növényféleséget, mint például gumipitypangot, csumízt, olaj- özönt és ricinust akarnak termelni. Foglalkoznak a jövedelmezőnek ígérkező virágkertészettel is. A jövedelemből nyári kirándulásokat szerveznek. A kis tsz — melynek elnöke Alföldi Ilona VIII. osztályos tanuló, könyvelője Czollner Margit ugyancsak VIII. osztályos tanuló — sok társadalmi munkál végez. Legutóbb egy istállót bontottak le rövid idő alatt. A 23 tagú termelőszövetkezetet Tamásfalvi László pedagógus irányítja, akinek szívügye a tsz élete, működése. Az Úttörő Tsz-nek ez az odaadó és lelkes munkája követendő példa, sok helyen meg lehet valósítani. A kertészkedés és gazdálkodás mellett a kultúrmunkáról sem feledkeznek meg. Szent- györgyi László elvtárs, pedagógus' vezetésével most készülnek az „Égig érő fa” c. színdarab bemutatására. A színdarabhoz- szükséges díszleteket is az úttörők készítik. Előreláthatólag 20-án az úttörő énekkarral Makiárra és Kápolnára mennek vendégszerepelni. Jobban menne a munka, ha együtt dolgoznának a községi KISZ fiatalokkal, ha nem különülnének el annyira a ki- szesek. Közösen meg tudnák oldani a kultúrház problémáját is, miszerint a kerecsenéi mozihelyiséget — amikor nincs filmvetítés — ki tudnák használni rendezvények mégtartádarab törzskönyvezett tehenet, öt darab hízómarhát, 2 darab tenyészkant, 25 darab tenyész- kocát, és 15 darab hizlalásra alkalmas süldőt vásárolnak. Az áliatvásárlások összege százezer forintot tesz ki. Bizony ' szép kis .summák ezek, különösen akkor, ha a szövetkezet ezt a . . pénzt a maga zsebéből akarja kifizetni. De van miből. Van, aki azt mondja a tagok közül: — Ha tavaly volt pénzünk venni egy Zetort, meg egy G. 35-öst pótkocsikkal, akkor az idén is lenni kell állatokra.— E sok szép terven kívül még egyéb terveik is vannak. A tíz éves jubileumot méltón akarják ünnepelni, mégpedig egy új székház megépítésével. Azt akarják, hogy a következő tíz- éves jubileumot méltón,1 a Kossuth tsz új s^ékházában kezdjék el; A tervek ‘szerint a székház a jelenlegi épület helyén, állna és a régi épület anyagát , is beépítenék. A harmincegy , és fél méter hosszú, tíz méter széles épületben irodák, tanácskozóterem és kul- túrszoba lesz, beépített ’ színpaddal, öltözőkkel. Antal József ■ elnök egy gyönyörűen elkészített 'tervrajzról magyaráz, melyén egyelőre . még- csak,térvben' van .meg a szép nagy kultúrterem, de biztosra veszik, hogy, az évfordulóra már táncolhatnak is benne. ; ‘' ' , .Bizony még tíz esztendővel ezelőtt. nem is merték álmód- ni, hogy ide jutnak; Az egykori cseléd; zsellér emberek, akik ma évente .csak beruházásra százezreket költenek, most bizalommal nézhetnek a jövő élé. HoSszú út volt,' amit megtettek,, de'fáradságuk nem volt Hiába-. A Kossuth tsz-ben a szórakozásra is gondoltak. Azt határozták, hogy mire elérkezik a tizedik évfordulói televíziót szerelnek az új székházba. A TERMELŐSZÖVETKEZET példaként ‘szolgálhat s megye többi -termelőszövetkezeteinek is, mert. itt a tagság pemcsak az államtól vár minden- támogatást, hanem egyre inkább akar a saját lábán megállni,' a saját erejéből 'boldogulni. ' , 1 * /• ’ — Sz. i URBAN ERNŐ: Esteledett. Az ég kormos volt, a föld hamuszürke, az utcák tele vad, sustorgó, siketítő ropogással. A német lőszerraktár égett. Rostán a kukorica: egyik töltény a másikat pattogtatta. Anyám a fáskamra előtt ült, s mint máskor, mint mindig, ha üszkét vesztette már az alkony, moslékot kevert a malacainak. Március vége volt, szokatlan enyheség. A muskátlik még fönn a verendán, de a kiskertben, udvarhosszat már forrt, pezsgett, csokrot csokor után buggyantott elő a vérmes, csupaláng égőszerelem. S lökte, siettette a lombját: halványzöld, szironyos kis pillangókkal volt lepve az orgonabokor is. Sziget voltunk — a békesség parányi, tavaszodó szigete — a háború forgatagában. S akkor csattant a kapu, kilincse a falnak vágódott, s bejött, vagy inkább betámoly- gott az udvarunkra egy ruszki kapitány, öregedő, alacsony kis emberke volt. Ónos, halálos fáradság nyűgözte. Az arca füstös, a szája portól és széltől cserepes. Csizmája rogy- gyant, harmonikás. S ahogy megállt, ahogy a köpenyét megrázta, a köpeny aljáról egy aknaszilánk fordult ki a földre. Ó, te szegény! — esett meg rajta anyám szíve. — Hogy te micsoda fáradt lehetsz... Hozz már egy széket fiam, ültessük le az istenadtát. Az istápoló, együttérző fogadtatásra a kapitány kihúzta magát, mosolyogni próbált és azt mondta: — Mamka, szin, Iván kapitány. Anyámra, rám és saját magára mutatott, majd arcát összetett kezére fektette. — Szpáty. — Nem szék kell neki — mondtam — ágy! Anyám intett, hogy igen, ő is érti, mit mutatott a vendég, csakhát... — A dívány — biztattam — a díványon van hely. Oda ágyazzon édesanyám. — Jól van fiam — jött a csendes, belenyugvó magyarázat. — Én is tudom, hogy mi a tisztesség. Aztán ha messziről jött is, ezt a kapitányt is csak anya szülte azért. Úgy ám, de — tiszt. Tisztnek meg másabb, fényesebb szállás köll. De mit osztozunk itt? Gyere, te kapitány, gyere a Jézus nevében, te jelentsd ki, jó lesz-e a dívány? Persze, hogy jó lett! Miért ne lett volna jó? Szovjet tiszt, s a háború előtt valamelyik kubányi kolhoz szerény, akkurátus kis könyvelője volt Iván kapitány. S bár törődött volt és pillái lecsukódtak, hisz minden erejét kivette a roham, amely a Rábán, a nácik utolsó reménységén az átkelést kierőszakolta, mihelyt meglátta, hogy anyám tiszta cihát húz, rögtön vizet és szappant kért, s mosni, sikálni kezdte magáról a háború szennyét. Anyám hosszan, elgondolkozva nézte. Aztán sarkon perdült, frissen, fiatalosan. Be a szobába, szét a szekrényajtót, s egy váltás fehérneművel jött vissza. A kapitány csak bámúlt. No igen, mert anyám mutatta neki, hogy menjen, öltözzön csak bele a fehérneműbe. Nem baj, hogy nagy egy kicsit, enyém, a fiáé, ez a fia meg hosszúra nőtt a lelkem. Aztán itt ez a dézsa, forróvíz van benne, gyerünk ne szégyeld magad, le azzal a csizmával, áztasd ki a lábadból a fájást, érezd magad otthon, Iván kapitány... Ó, a holmidra ne legyen gondod. Kimosom, kivasalom, olyan lesz holnapra, mint a patyolat, vőfélynek is elmehetsz benne. A tea is mindjárt forr. Igaz, csak magyar tea, — hársfa-tea, de azért jó lesz, tudom, hogy szeretitek a csáját. A tűz vidáman, kurrogva égett. Lágy, családias perme- tet hintett szét a szükségből meggyujtott petróleum-lámpa. Kész lett a tea is. S a felfrissült, pirosra hevült kapitány, mint aki otthon van, mint aki tenger hányattatás után szerettei közt ül végre, megkavarta a teát, ráfújt és előre élvezve az ízét — belekóstolt. A szégyenlős, 'meghökkent fintort, ami a kóstolást követte, sose felejtem el. — No, nem ízlik? — szon- tyolodott el anyám, — pedig jó, ládd-e: én is iszom... Ej, ej, te kapitány, mit csináljak, hogyan tegyem a kedved? — Talán úgy — kacsintottam rá — hogy megbolondítjá kicsit. — Kit? A kapitányt? — Dehogy. A teát. Nézze csak meg, ott, ott ni: a kre- denc háta mögött. Hátha lesz még valami az „orvosságos” üvegben. Anyám sóhajtott. Hol rám, hol meg a restelkedő kapitányra nézett. Látszott rajta, hogy tusakodik, nehezen szánja el magát. S nem is csoda. Az üvegben — ügyes kis metszett-flaska volt — rumot őrzött és cseppenként, cukorral szelídítve, csakugyan orvosságnak használta. Tífuszon esett át, csaknem belehalt, s mielőtt a kórházból kiengedték volna, a doktor ajánlotta neki. Igen, de nálunk, a mi községünkben kincs volt a rum. Civil csak suttyomban, méregdrágán juthatott hozzá. Minden készletet magának foglalt le, s pótlékul osztogatta pribékjeinek a nyilas Szá- monkérő Szék. Hogy mit adott érte, nem tudom, de cirka féllitert mégiscsak szerzett belőle anyám, őrizte, zsugorgatta, hetente nézett más-más rejtekhelyei neki és akkor tessék: a fiam, ez a hamari, meggondolatlan gyerek fogja magát és kibeszéli. Hogy ő rummal él, üveget dugdos, mutatni is sajnálja azt a semmi kis italt. — Ej, te rosszaság, ; te! — mondta végül is. — Hogy neked mindenbe bele kell ütnöd az orrod. A kredenc mögé nyúlt, tapogatott és neheztelve, amiért ^„kibeszéltem” és orvosságától fosztottam meg, előhalászta a szegletes, inkább dísznek, mint fiaskónak beillő rumos-' üveget. Nevettem rajta, de sajnál-, tam is. Igen, mert rum •—. mindössze — féldecinyi talán — már csak a fenekén volt az üvegnek. ‘ Keskeny,.. rubintos gyűrű. Ivás helyett inkább csak csillogtatni-való. — Neki adjam? — tűnődött hangosan , s talán .. biztatást várva anyám. — — Neki adom! — döntött, végül is. — Nesze, fogadd jószívvel, én is úgy adom, váljék egészségedre, Iván kapitány. S adta, töltötte volna a rumot, de a kapitány nem engedte. Tífuszról, orvosi tanácsról mit sem tudott. Arról se, hogy anyám miért tartja olyan nagy becsben,. s mért rejti minduntalan máshová a .tömzsi, ügyes kis üveget. De látta, megérezte valahogy, hogy anyám szívességet' tesz, -‘ mi több: „áldozatot hoz”, amikor a semmi, a kupicányi rümot odakínálja neki.. ' ' De tiltakozhatott! Ha addig nem tudta, hát anyám tettleg mutatta meg neki, hogy győzős, akaratos, hogy ellentmondást még álmában sem tűrő asszony. — Ide a bögrét! — mondta. — Orvosság ez, medicina! Azonnal idd meg kapitány.. S a rumot utolsó cseppig — az üveg nyakát is kifacsarva szinte — a hasas, • kajlafülű bögrébe töltötte. A történetnek csattanója is van. Csattanója bizony,- • még hozzá olyan, hogy elmondani is restelné az ember, ha azon a viharos, hirtelen kinyíló tavaszon nem lettek volna gyakoriak a csocíák. A kapitány úgylátszik pihenőben voltnemcsak szálló- vendégnek jött, kerek egy hétig máradt nálunk. S mikor útra kelt, • mikor a szabadság lejárt, úgy vett, búcsút anyámtól,': olyan meghatóan,' hogy most ’ is ■ mosolyogva emlékszem rá. Földig hajolt, keze a szívén. Mondani 'annyit mondott csak, hogy „szpasziba, mamka, szpasziba”; Megölelte, meg .» is -csókolta - anyámat, s ment, ahová a1 parancs szólította.' *’ '; Anyám sírt,{integetett, neki. s mikor, a . Papköz sarcán elfordult, könnyeivel küszködve mondta: 1 1 1 — Itt volt,'.megszerettük, jsose látjuk-többet. ■ • * t Pedig — legalább is ő't — mégis csak- meglátta! ■ , ( 1 • Én„ már Pesten éltére, : s csak az otthoniak elbeszéléséből tudom, hogy .jóval ké'sőbb úgy május vége felé, „ valamelyik, meleg, . sűrűcsillágoé éjszakán, megállt a házunk előtt, egy autó, utasa'kiszállt,*s távért az: abja.ktábl.ára:. , — Mamka!,.Mamka! — Ki az? — riadt álmából anyám. .' ’ ' ' 1 — Iván kápitány! £' — Jóságos Isten! Anyám kendőt kapott , rpá- gára, kiszaladt, s az pjszakai vendégben sehogyse tudjta fölismerni' Iván kapitányt. Nem hát' mert díszbén Volt téljes. díszben' Fején a fneg- I szökött kucsma helyett }be- tyáros sapka. A mellén kitüntetések. . S; apv szintén ' újság Ivóit: • a-. .báta [mögött pgy‘fiatal, ugpfül'es jordonánc. ‘"Ne- | vetett,' ő< is' köszönt, s' mint 'anya, alpólyás- babát, egy kishordó rumot ölelt.' *;» — Ez:még mi? - csudálkozott anyám. * . .. 1 ki —. Medicina! — hunvorítoti rá -Iván -kapitány.4 k 1 ■ - « >•
