Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-09 / 16. szám
1958. február 9. vasárnap népújság 5 Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságra vaié áttérés a dolgozó parasztsággal egyetértésben zökkenőmentesen történjék — Termelőszövetkezeti nagyaktíva Egerben — r~ Megyénk termelőszövetkezeti, tanácsi és gépállomási vezetői gyűltek össze pénteken Egerben, a Szakszervezeti Székház nagytermében, hogy megvitassák a termelőszövetkezetek időszerű problémáit. Az értekezeletet Lendvai Vilmos elvtárs, a Megyei Tanácsvb. elnöke nyitotta meg, majd Bíró József elvtárs, az MSZM P megyei végrehajtó bizottságának másodtitkára tartotta meg beszámolóját. Bíró József elvtárs beszámolója Elöljáróban foglalkozott azzal, hogy az ellenforradalom óta másodszor nyílt alkalom arra, hogy megyénk tsz-, tszcs elnökei, gépállomási vezetői és a mezőgazdaságot irányító szervek vezetői közösen megbeszéljék a problémákat. Pártunk és a munkás-paraszt kormány — mondotta — megalakulása pillanatától kezdve egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy nemcsak a városokban, hanem a falun is szétzúzza az ellenforradalmi erőket, — megszabja a mezőgazdaság fejlődésének irányát, jóvátegye a múltban elkövetett hibákat és különböző intézkedésekkel elősegítse mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban, mind az egyénileg dolgozó parasztságnál a termelés növelését. ' Pártunk és kormányunk kiállt a termelőszövetkezeti mozgalom mellett és ez nagy előnyt jelentett a tsz-ek számára az ellenforradalom ellen folytatott harcban. Ismeretes, hogy falun az ellenforradalom elsősorban a tsz-eket támadta, s azok szétverésére törekedett. Sző ke- zeteink megállták a helyüket, s ha kezdetben sikerült is néhányat felbomlasztani, e szövetkezetek nagyrésze újjászerveződött. Amíg megyénkben 1956 októbere előtt 143 tsz működött, 1957 tavaszára 104- re csökkent a számuk. Súlyos veszteség érte termelőszövetkezeteinket a földterületet illetően, ma a tsz-ek mintegy 40 százalékkal kevesebb földdel rendelkeznek, mint az ellenforradalom előtt. A munkában résztvevő tagok száma 5130-ról 4119-re csökkent. A tszcs-k lényegében megmaradtak, sőt számuk 8-al emelkedett. Ezek után az elmúlt év eredményeivel foglalkozott Bíró elvtárs. Elmondta, hogy a szövetkezet termésátlaga lényegesen magasabb volt, mint az egyénileg dolgozó parasztoké. A zárszámadás eredményei szerint a 104 tsz-ből mindössze 18 zárt passzívan, növekedett az egy kh-ra jutó érték. Míg ez 1955-ben 2698 forint volt, addig 1957-ben elérte a 3160 forintot. Emelkedett a tehermentes tiszta vagyon, egy hold szántóra az 1955. évi 1679 forint tiszta vagyon helyett, most 2717 forint jut. A tárgyilagosság kedvéért — folytatta — meg kell mondanunk, hogy a tsz-ek átlagtermése még nem haladta túl a jól gazdálkodó középparasztok átlagtermését, ez is igazolja, hogy nincs okunk az elbizakodottságra, sokat kell még tenni ahhoz, hogy a szövetkezetek általában, s külön-külön túlszárnyalják a jól dolgozó középparasztok termés átlagát. Ezek után az ellenforradalom által az állattenyésztésben okozott károkról beszélt. A megyei pártbizottság és a megyei tanács idejében felfigyelt erre a problémára, hathatós intézkedéseket foganato- tosított, s ezek eredményeként a 100 holdra jutó számosállat 14.1-re emelkedett, — ebbe nincs beleszámítva a háztáji gazdaságok tehénállománya de még mindig kevesebb 2.7- tel, mint az ellenforradalom előtt volt. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben sokat javult a vezetés, okulva a mait hibáiból, nagyobb önállósággal rendelkeznek a tsz-ek s vezetők általában a tagság véleményére támaszkodva igyekeznek megoldani feladatukat. Ennek köszönhető nem kis mértékben, hogy megnőtt a tagok aktivitása, megjavult a munkafegyelem. A továbbiakban foglalkozott azokkal a helytelen módszerekkel, melyek az alapszabály és a munkafegyelem elszámolás „revíziója” alapján születtek. Elmondotta, hogy ezek a termelőszövetkezetek közben maguktól is rájöttek a hibákra, s áttértek újra az alapszabály szerinti működésre. Sok nehézséget okozott a közös állatállomány jelentőségének lebecsülése ellen folytatott harc, a háztáji gazdaságok túlzott gyarapítása ellen is fel kellett lépni. Ma már elmondhatjuk, hogy egy-két tsz-től eltekintve, a szövetkezetek túlnyomó többségében alapszabály szerint dolgoznak együtt. Ezek után áttért, melyek azok a legfontosabb problémák, melyeknek megoldása előbbre viszi a szövetkezetek és termelőcsoportok gazdasági megerősítését, a tsz-mozgalom további fejlődését. Pártunk Központi Bizottsága, leszűrve az elmúlt évek mezőgazdasági politikájában elkövetett hibákat, valamint az ellenforradalom utáni közvetlen tapasztalatokat,, a múlt nyáron kidolgozta a párt agrárpolitikáját. Ez a program teljesen megfelelt dolgozó parasztságunk érdekeinek, határozottan és bátran alkalmazva hazai viszonylatban klasszikusaink idevonatkozó tanításait. Meg kell mondani őszintén, hogy az agrártézisben lefektetett elveket sokan helytelenül értelmezik és magyarázzák. E téren főleg két szélsőségről beszélhetünk. Az egyik, amikor elkenve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét, a tsz-ek megszilárdításának fontosságát, túlságosan az egyéni paraszti gazdaságok perspektíváját helyezték előtérbe, a számukra nyújtott kedvezményeket hangsúlyozták ki. A másik véglet, amikor csak a tsz-eket látják maguk előtt és szem elől tévesztik az egyéni parasztgazdaságokban rejlő lehetőségek felhasználását, az egyéni parasztgazdaságok több termelésének elősegítését. Mindkét véglet helytelen gyakorlathoz vezet. Pártunk és kormányunk agrárpolitikája világos, mentes a jobbra és balra kanyarodástól, minden igyekezetével arra törekszik, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérést viszonylag simán, zökkenőmentesen, s a dolgozó parasztsággal legteljesebb egyetértésben történjen. Ezek után elemezte a mező- gazdaság helyzetét. A magyar mezőgazdaság még mindig elmaradott — mondotta, — alig haladta túl a 30-as évek átlagtermését és különösen elmaradott az olyan országok mező- gazdaságával szemben, mint Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság. De elmaradott a fejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságával szemben is. Ebből az következik, hogy mindenek előtt helyes mezőgazdasági politikával a belterjesség irányába vigyük a termelést, évröl-évre növeljük a termésátlagokat, a gépesítés, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásával megközelítsük, elsősorban az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, a baráti országok mezőgazdaságának átlagtermését. Ezzel egyidőben elő kell segíteni az egyéni parasztgazdaságok termelésének fokozását is. Csakis ezen az úton járva biztosíthatjuk a mezőgazdaság eddiginél nagyobb részesedését a nemzeti jövedelemről, a lakosság növekedett szükségleteinek zavartalan kielégítését, az árutermelés fokozását, a mezőgazdasági exportcikkek növelését. Ezeknek a célkitűzéseknek minden feltétele adva van, csak ki kell használni őket. A legfontosabb a termelőszövetkezetnél a helyi lehetőségek maximális kihasználása. Ebből a szempontból lényeges a tsz-tagok aktivitása, a munkafegyelem további megszilárdítása. Noha az elmúlt évben komoly fejlődés volt ezen a téren, még sok olyan termelőszövetkezetünk van, mint például a horti Petőfi, ahol a legnagyobb munka idején néhány tag, jó napszámért az egyéniekhez jár dolgozni. Az ilyen mulasztást nem pótolhatja a gépesítés magasabb foka sem. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik, hogy a tsz-ek túlnyomó többségében nincsennek bevonva a családtagok. Fel kell hívni a figyelmet erre, annál is inkább, mert amikor összehasonlítjuk a tsz-tag és egyéni paraszt jövedelmét, számításon kívül hagyjuk, hogy az egyénileg dolgozó paraszt az egész családot bevonja a munkába, a isz-tag pedig rendszerint egyedül éri el ezt az eredményt. A termelőszövetkezetek vezetőinek és a tagságnak oda kell hatniok, hogy a belterjesség irányában való fejlődés biztosításával több munkaigényes növény termesztésével maximálisan bevonják a családtagokat a közös munka elvégzésébe. A másik igen fontos tényezője a többtermelésnek, hogy a szövetkezeti'elnökök jobban támaszkodjanak a tagság véleményére, javaslataira, de ugyanakkor legyenek határozottak a vezetésben, ne engedjék, hogy egyes demagóg, felelőtlen elemek befolyásuk alá kerítsék a tagságot, gátolják a tsz-ek fejlődését. Ilyen esetekkel lépten-nyomon találkozunk, különösen az állatállomány kialakításának vitájánál, vagy a mindent kiosztani jelszónál. Világos, hogy a szövetkezetek elnökei nem helyezkedhetnek ilyen esetekben a tömeguszály álláspontjára, hanem mint vezetőknek, a szövetkezeti jövőt is figyelembe kell venniök. A továbbiakban foglalkozott a közös vagyon védelmének fontosságával. Hangsúlyozta, hogy egyes helyeken csáki szalmájaként kezelik a közös vagyont, sokszor nemcsak ki- sebb-nagyobb lopásokról, hanem annál komolyabb dologról is szó van. A herédi Arany kalász tsz-ben például 250 mázsa betakarított szálastakarmány ment tönkre gondatlanságból. A gyöngyösi Dózsa tsz volt elnöke egy új ponyvával nem tudott elszámolni. Világos, hogy a tsz-tagság, de a párt és állami szervek sem nézhetik tétlenül az ilyen kártevést, a lopásokat nem lehet büntetlenül hagyni. A közös vagyon védelme, gyarapítása, minden tsz-tag legfontosabb érdeke, enélkül nem lehet fejlődőképes, jól jövedelmező tsz-ekről beszélni. Ezek után áttért arra, milyen fontos, hogy legalább a nagyobb termelőszövetkezeteket szakemberekkel lássuk el. A megyében összesen 15 tsz-ben van agronómus, emellett 50 olyan szövetkezetünk van, melynek akadémiát végzett elnöke van. De sajnos, sok termelőszövetkezetben nem értik a szakemberek szerepét, jelentőségét. Igaz, ehhez hozzájárul, hogy a szakemberek egyrésze részben gyakorlatlanság, részben felelőtlenség miatt nem vált be, de képesek vagyunk arra, hogy gondos, körültekintő munkával megfelelő tapasztalattal rendelkező, politikailag is megbízható szakembereket állítsunk be. Hogy mit jelent a szakember a tsz-ben, azt az atkári Petőfi Tsz példájával lehet legjobban alátámasztani. De van több tsz is, ahol szakember az elnök, megfelelő áz agronómus, ezeknek a példája meggyőzheti a többi termelőszövetkezetet a szakember munkájának fontosságáról. Beszélni kell arról is, hogy a tsz elnökök elhanyagolják továbbképzésüket, például a gyöngyösi négyhetes továbbképzésre 40 elnökből csak 24 jött be. A továbbiakban a gépesítés problémáiról beszélt, hangsúlyozta, noha a termelőszövetkezetek vásárolhatnak saját erőből Zetort, sőt egyes esetekben erőgépet is, a tsz-ek gépesítésének útja nem elsö- sorbam ez, hanem a gépállomási rendszer további fenntartása, a gépállomások megfelelő gépekkel való ellátása. Elmondotta, hogy gépállomásaink az elmúlt esztendőben, kisebb hibáktól eltekintve jó munkát végeztek, éves tervüket 97 százalékra teljesítették és 300 hold kivételével minden tsz-ben elvégezték az őszi mélyszántást. Ismertette, milyen komoly károkat okozott az ellenforradalom a gépállomásokon is, ennek következménye, hogy a gépállomások hosszú ide^g és bizonyos mértékben még ma sem tekintik a szövetkezeteket legfontosabb bázisuknak, nem segítik őket eléggé és nem végeznek minden esetben kielégítő munkát. A traktoristák körében kezdett elterjedni a korrupció, előszeretettel dolgoztak inkább egyéni parasztoknak, mint tsz-eknek. Ezt a hibát a gépállomások vezetőinek előbb kellett volna felismerni, s határozottabb fegyelmet, rendet teremteni. A gépállomás .igazgatók, főagronómusok — folytatta — akkor tesznek igazán eleget hivatásuknak, ha a legszorosabb kapcsolatot tartják a tsz-ekkel, tszcs-kel, szakcsoportokkal, de mindenek előtt a tsz-ek, tszcs-k igényeiket a legmesszebbmenően kielégítik. Ezen a téren még igen sok a panasz. Felhívta a gépállomási vezetők figyelmét arra, hogy még mindig szanaszét maradnak a szerszámok. A szántóföldek végein még mindig hónapokig állnak a tárcsák, fogasok, eszi őket a rozsda. Elhagyják a ponyvákat, benzines, olajos korsókat. A legfontosabb, amit most meg kell tenni, — hangsúlyozta — hogy meggondolt, tervszerű munkával biztosítsák a tsz- ekbe és tszcs-ékbe az egyes munkafolyamatok időben való megkezdését és elvégzését. Ennek érdekében tartsanak rendszeres kapcsolatot a tsz- vezetőkkel. A gépállomásokon a pártszervezetek segítségével meg kell szilárdítani a fegyelmet, véget kell vetni a fekete szántásoknak, biztosítani kell, hogy a traktorigták mindenek elölt a tsz-ekben dolgozzanak, ott tegyenek eleget szerződésbeli kötelességüknek. Ugyanakkor természetesen kapacitásukhoz mérten, ki kell elégíteni áz egyéni parasztság, főleg a szegényparasztság gépi igényét. Olyan légkört kell teremteni a gépállomásokon, hogy kialakuljon egy szilárd, állandó munkásgárda, akik életpályájuknak tekintik ezt a szakmát, s akikre támaszkodva megoldhatjuk a megnövekedett feladatokat. A továbbiakban hangsúlyozta, ahhoz, hogy a gépállomások tervszerűen dolgozzanak a termelő- szövetkezeteknek, előre meg kell kötni a szerződéseket, s nemcsak akkor igényelni a gépet, amikor szorít a munka, ez különösen a kombájn, az aratógépek felhasználására vonatkozik. A termelőszövetkezeteknek meg kell érteniök, hogy a gépesítés maximális felhasználása előnyére van a szövetkezetnek, növeli a termelést, megkönnyíti a nehéz fizikai munkát, s nem utolsósorban ezzel lehet bebizonyítani a nagyüzemi gazdálkodás előnyét, az egyéni parasztgazdálkodással szemben. Ezek után áttért a tsz-áru- termelésének fejlődésére. E téren igen komoly problémák vannak, a legnagyobb az, hogy nem veszik igénybe azokat az eszközöket, melyek az árutermelés növelését segítenék elő. Részletesen értékelte a közös állattenyésztés fejlesztésében mutatkozó hibákat. Nehéz megérteni — mondotta — miért vonakodnak az állatállomány növelésétől, amikor csak ezen keresztül lehet biztosítani a talaj.rő utánpótlását, a tsz-ek jövedelmét, s ez a kulcskérdése sok tsz további fellendítésének. Foglalkozott beszámolója további részében azzal, milyen fontos, hogy döntő fordulatot érjünk el a műtrágya felhasználásában és ismertette a 3004-es számú minisztertanácsi rendelet idevonatkozó részét. A továbbiakban áttért kormányunk hitel- politikájának, árpolitikájának ismertetésére, elmondta, ha a termelőszövetkezetek az árutermelésben elérik, vagy túlszárnyalják a 100 kh-ra megállapított szintet, 10—50 százalékos hitel elengedésben részesülhetnek, a túlteljesítéstől függően. Ami a felvásárlási rendszert illeti — folytatta — mint ahogy Kádár elvtárs parlamenti beszámolójából is kitűnik, bevált. Pártunk és kormányunk eltökélt szándéka, hogy továbbra is fenntartja. A tsz-ek nagyobb tételben eladott áruikért felárat kapnak, ezért minden évben arra kell törekedni, hogy minél nagyobb mennyiségű árut értékesítsenek közösen az állam számára. Beszéde további részében a termelőszövetkezetek fejlesztésének kérdésével foglalkozott. Az MSZMP agrártézisei világosan kimondják — mondotta —, hogy egész népünk egyetemes érdekét, beleértve a parasztság érdekét is, szem előtt tartva a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladatát, egyik legfontosabb feladatnak tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan, korszerű, szocialista, nagyüzemi gazdasággá alakuljon át. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés szükségessé teszi a fokozatosság betartását. Nem lehet azt várni, hogy a kis- és középparasztok tömegestől mindjárt a legfejlettebb formát válasszák. Fel kell karolni a tszcs-ket, de biztosítani kell, hogy alapszabály szerint dolgozzanak. Világosan látni kell, — folytatta — hogy a mezőgazdasági politikában a múltban elkövetett hibákat nem lehet máról-holnapra felszámolni, ezért csalóka az olyan elképzelés, hogy a tsz-fejlesztése az idén, vagy akár jövőre is nagyobb arányokat ölt. De azt látni kell, hogy a tsz-ek gazdasági megerősödése elválásé vuatatlanul összefügg a fejlesztéssel. És éppen ezért szükség van arra, hogy új tsz-ek, tszcs-ék, szakcsoportok jöjjenek létre. A tsz- eket mindenekelőtt volt szövetkezeti tagokkal kell erősíteni, új termelőszövetkezeteket is, elsősorban a szétbomlott szövetkezeti tagokból kell szervezni. Ebben a kérdésben sok helyen olyan helytelen magatartást tanúsítanak, hogy még mindig a szemükrehány- ják a kilépést. Ezzel fel kell hagyni, barátkozni kell velük, jó szóval meggyőzni őket a tsz útjának helyességéről. Emellett természetesen fel kell venni, kívülálló régi egyénileg dolgozó kis- és középparasztokat. Ennél a kérdésnél számos tsz-vezetőben felmerül az aggodalom, hogy felhígúl a szövetkezet, szétszórt földeken kell gazdálkodni. Az aggodalom jogos, mi nem is azt mondjuk, hogy válogatás nélkül vegyehek fel embereket, azt is megértjük, hogy a nagy- mennyiségű szétszórt parcella, rontja a tsz gazdasági eredményét, de mindemellett a szövetkezetek túlnyomó többségében már a tavaszi hónapokban nyugodtan felvehetnek 5—10—20 tagot. A másik aggodalom, hogy sok tsz kevés földdel rendelkezik és nem tudják a tagokat foglalkoztatni. Ezen a legjobban a belterjes gazdálkodással, több munkaigényes növény termesztésével lehet segíteni. Probléma van a tagosítással is. Az agrártézis világosan kimondja: „A korszert szocialista nagyüzemek létrehozása a továbbiakban is szükségessé teszi a szétszórt parcellák, nagyüzemi táblákká való tagosítását”. Ezt azonban az elmúlt évektől eltérően úgy kell végrehajtani, hogy ne okozzon termelési bizonytalanságot. Ta- gosítani csak ott lehet a jövőben, ahol az érintett község, vagy határrész dolgozó parasztjainak többsége ezt kéri. Foglalkozott a továbbiakban azzal, milyen helytelen r.őzeteket vallanak több termelőszövetkezetben a fejlesztéssel kapcsolatban, majd a tavaszi munkákra való felkészülésre hívta fel a figyelmet. Feladataink Beszéde befejező részében a feladatokat vázolta. Minden termelőszövetkezetben és tszcs-ben a pártszervezet segítségével és a tagok bevonásával meg kell vitatni az agrártézist, és Kádár elvtárs parlamenti beszédét. A kormány 3004-es rendelete nagy segítséget jelent a tsz-ek gazdasá gi megerősítésében, ezért valamennyi tsz elnök vitassa meg ezt a vezetőséggel. Törekedjen arra, hogy a rendeletben biztosított kedvezményeket, előnyöket felhasználják. A tsz-ek megszilárdításánál továbbra is fontos feladat a mezőgazdasági■ termelés, a holdcnkénti átlón+érmés növelése, a belterjesség irányában való fejlődés. Mi megyei viszonylatban célul tűztük, ki, hogy az idén a tsz- ek szántóterületének legalább 20 százalékát ipari és zöldségfélék,továbbá intenziv kultúra vetésterülte tegye ki. Ezenkívül minden tsz törekedjen arra, hogy a műtrágya felhasználása holdanként elérje a 100 mázsát. Hangsúlyozta továbbá a közös állatállomány, ezen belül a szarvasmarhaállomány állandó növelésének fontosságát. A megyei pártbizottság terve szerint az idén közös állományt kell létesíteni minden szövetkezetben, s el kell érni, hogy megyei átlagban mindert holdra 17,5 számosállat, ezen- belül 12 szarvasmarha, — ■melynek 50 százaléka tehén — jusson. Továbbá cl kell érni, hogy megyei szinten minden 100 kh-ra legalább 10 darab hízottsertés és 10 hízó- marha jusson. Meg kell javítani a gépállomások munkáját, a gépállomás mindenekelőtt a tsz megszilárdítását, fejlesztését segítse. A termelőszövetkezeti csoportok működjenek alapszabály szerint, a pártszervezetek foglalkozzanak a tszcs problémáival, s a gépállomások is törődjenek többet vele. Megvan a feltétel ahhoz, hogy a tsz-ek számszerűen növekedjenek, ezért állandóan tudatosítani kell a tsz-ek eredményeit, elő kell segíteni új tsz-ek alakulásait. Végezetül hangsúlyozta: képesek vagyunk arra, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél még hiagyobb eredményeket érjenek el, vonzók legyenek az egyéni parasztok előtt. A beszédet vita követte, melyen a tsz-elnökök megtárgyalták a fejlesztés időszerű problémáit a beszámoló alapján. 12-en szólaltak fel, köztük Szőke Mátyás elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese, aki a 3004-es kormány- rendelet végrehajtását ismertette. Az aktívaülés délután, Lendvai Vilmos, megyei tanács v. b. elnök zárószavaival ért véget 1 1
