Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-08 / 15. szám
1958. február 8. szombat népújság 3 Bűnhődj ön aki a nép vagyonához nyúl A Veszprémi MÉK-nél (Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ) bűnszövetkezetet lepleztek le. Nyolc előzetes letartóztatás és 30 vádlott a bíróság előtt. A kár több, mint egymillió forint. Elítélték a budapesti II. kerületi lakásosztály korrupt vezetőjét. Heves megyében a múlt évben csaknem másfélmillióval károsították meg a szövetkezeti vagyont. A poroszlói italbolt vezető 154 ezer forint hiánnyal számolt el. A siroki és az egerbocsi földművesszövetkezetben 250.000 forint a hiány. A horti földművesszövetkezet felvásárlója 200.000 forintot csalt. A hort—csányi állomáson háromszázezer forint a göngyöleghiány. „Egy szélhámos bukása” — Egerben, a . népgazdaság kára, több, mint kétmillió — olvassuk az újságban szinte naponta. Becslések szerint 200 millió az a népgazdasági kár, melyet a rendőri, ügyészi és # állami szervek feltárnak. De ki tudná felmérni azoknak a szeny- nyes üzelmeknek összegét, melyeket nem sikerült felfedezni. Dézsmálják, pocsékolják, rongálják a népvagyont, a nép vagyonát, amiért a becsületes dolgozók 13 év óta annyit fáradtak, verejtékez- : tek. Meddig ~tart ez így? A Diósgyőri Lenin Kohászati Művek munkásai azt .üzenték az egykori kizsákmányoló osztályok becstelen alakjainak, a tolvajoknak, a lógó- soknak, a tudatosan rombolni akaró ellenségnek, a nemtörődöm mihasznáknak, hogy elég volt! Ez az ország a miénk, mi dolgozunk érte, amit mi alkottunk, azt megvédjük. A diósgyőriek felhívása Visszhangra talált. Felelt rá Csepel, Óbuda, a Viharsarok népe, a Győri Vagongyár munkássága is, megígérte, segít — a társadalmi tulajdon megvédésében a karhatalmi szerveknek.-ío '>ElgonddlkodtatóV Rogy miaz L ~öka ennekra rendkívül káros ~*^bünteH sorozatnák? Nemcsak ' a tudatos és mindenre elszánt ellenség, nemcsak a lecsúszott urak okoznak kárt a nép államának. Látnunk kell azt is, hogy sok, egyébként jószándékú emberben elé? határozott, nem elég természetes az a tudat, hogy a gyár, az állami gazdaság raktára és a földművesszövetkezet pénze a miénk, a dolgozó népé, tehát a közös tulajdont féltve őriznünk és védelmeznünk kell. A szocializmuséval ellentétes régi társadalom felfogása még itt él köztünk, erjeszti, bomlasztja a gyengébb jelleműek akaratát. A népvagyon megkárosításának vannak más okai is. A legtöbb visszaélést és csalást csak akkor fedik fel, mikor gyanússá válik elkövetőjének feltűnő költekezése, mert az ellenőrzés igen sok esetben lanyha, felületesen formai, sokszor elnéző. Gyakori, hogy az ellenőrök szakmai felkészültsége hiányos, vagy nincs meg a kellő erkölcsi alapjuk a bátor fellépéshez. Ha azt látják, hogy az anyag, a szerszám szanaszéj- jel hever, építkezéseken a pai- lót, a zsaluzódeszkát, a téglát és a tüzelőt a sárba tiporják, a meszet, a cementet az eső veri, bizony könnyen „elemeli” azt valaki, hogy otthon „gazdaságosabban” felhasználja, aztán rájön, hogy a sógornak is kellene, meg az utcában is építkeznek és jól megfizetnék a „szajrét”. Ha azt tapasztalja az italbolt vezető, vagy a fűszeres, hogy nincs bizonylati fegyelem, ritka és felületes az ellenőrzés, előbb csak „holnapig vesz kölcsön a kasszából”, aztán elsejéig „előleget folyósít” magának, leltározáskor „levagy felértékeli” az árut, manipulál a göngyöleggel és a visszáruval, aztán egyszerre 100 ezer forintos hiánya lesz és az ellenőrök közül senkinek sem tűnik fel, hogy vajon miből építette a modern kétszoba, konyhás családi házat, vagy miből telik éjszaká- r ól-éj szakára a megismétlődő tivornyára. Mit kell tennünk? A hatósági intézkedés egyedül nem képes gazdasági életünk e rákfenéjét kiirtani. Olyan közhangulatot kell teremtenünk, hogy a becsületes dolgozók ne resteljék a társadalmi tulajdon fosztogatóit és kártevőit leleplezni. Meg kell szüntetnünk azokat a lehetőségeket, melyek a társadalmi tulajdon megkárosítására vezethetnek. Itt elsősorban az ellenőrző szervek segíthetnek azzal, ha hatékonyabban végzik a rendszeres dokumentációs ellenőrzést és a mérleg-felülvizsgálatot, ha ipar-kodnak megelőzni a visszaéléseket, ha a feltárt hibák kijavítására határozott utasításokat adnak, ha a -visszaélések,' lopások, tudatos bércsalások, súlyos anyagpocsékolás és a tervfegyelem kirívó megsértőit, az igazságszolgáltatás kezére adják. Az alapos, szakszerű ellenőrzés terjedjen ki a vállalat termelési, értékesítési, pénzügyi és ügyviteli tevékenységeire is. A társadalmi ellenőrzés eredményessége mutatkozott meg Istenmezején, ahol a választott vezetőségi tagok bejelentése segítette a hivatásos ellenőröket abban, hogy nagyarányú visszaélést leplezhessenek le és börtönbe juttassák a népgazdaság megkárosítóit. Nézzük meg milyen intézkedéseket tettek Heves megyében a kártevők és fosztogatók megfékezésére. Január végén megbeszélésre hívták össze a vállalati igazgatókat, akik elhatározták, hogy fontos feladatként kezelik a társadalmi tulajdon védelmét. A megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatoknál a mérlegbeszámoló ismertetésekor feltárják a dolgozók előtt, hogy az elmúlt esztendőben milyen eredményeket értek el a társadalmi tulajdon védelmében, s mik a feladatok a közeljövőben. A MÉSZÖV vezetőségét a gyöngyösi FJK-nál a legutóbb leleplezett csalás és visszaélés döbbentette rá, hogy az eddigi sematikus, túlságosan központosított' „szempontokkal” agyonzsúfolt dokumentációs ellenőrzés nem vezet eredményre és nem szolgálja a hibák gyors kijavítását, még kevésbbé azok megelőzését. A hivatásos ellenőrök munkáját, a választott szervek szélesebb hálózatával egészítették ki. Sorozatosan és következetesen felelősségre vonták nemcsak a bűntettek elkövetőit (Gyöngyösön helyszíni tárgyaláson szigorú Ítéletet hozott a bíróság az FJK főkönyvelője, körzeti ellenőre és egy másik dolgozója ellen). Kérlelhetetlen harcot folytatnak minden csalás, lopás és korrupció ellen, nem rejtik véke alá a felfedett, bűncselekményeket, hanem közgyűléseken, az újságban a nyilvánosság elé tárják, hogy tanúljon abból mindenki. E hó 3-án a Népi Ellenőrzés központi bizottsága letette a hivatali esküt és február végéig megválasztják a megyei népi ellenőrzési bizottság tagjait is. A népi ellenőrzési bizottság aktíva hálózat útján eredményes munkát végezhet. Megalkuvást nem ismerő és a társadalmi tulajdon megvédésére kész dolgozók ezreit vonják be az ellenőrzésbe. Ezek a bizottságok minden állami szervnél és vállalatnál ellenőrzést végezhetnek és meg lesz a lehetőségük a szükséges intézkedések^ azonnali, ^légvételére. A Népköztársaság legfőbb ' ügyésze utasítást adott ki a megyei ügyészségnek, hogy a társadalmi tulajdon elleni súlyosabb bűntetteket soron kívül tárgyalják, indokolt esetben népbírósági eljárást tegyenek folyamatba, gondoskodjanak az okozott kár megtérítéséről és személyes közreműködésükkel már a nyomozás során fedjék fel azokat a személyeket, akik az ellenőrzés elmulasztásával lehetővé tették a bűncselekmények elkövetését. Mindezek az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy megértessék: a közös vagyon szent és sérthetetlen! Egész társadalmunk őrködik felette és a törvény teljes szigorával sújt le arra, aki a nép vagyonához nyúl. DK. FAZEKAS LÁSZLÓ mÜzemeinkből jelentjiikml . r w • I rr ■ " =S rm oiulmi Kezd a téglagyár a téli erdőn (Képesriport folytatása az 1. oldalról.) Lelkes előadó, szorgalmas hallgatók A hatvani járáshoz 11 község tartozik. Eddig öt községben szervezték meg az Ezüst- kalászos tanfolyamot, vagyis minden második községben általában 25 ember jár rendszeresen az előadásokra és tanul nagyon szorgalmasan. Tóth Péter, a hatvani járási tanács mezőgazdasági osztály vezetője az előadójuk, aki szeretettel és elismeréssel beszél a csányi, horti, ecsédi gazdákról. Kérdések özönével szokták rendszerint késleltetni az előadások befejezését. Rendszeresen eljárnak — hetenként kétszer — az előadásokra és szívesen áldoztak a könyvekre is, amikből tanulnak (sajnos, elég komoly hiányok vannak országszerte az Ezüstkalászos tanfolyam könyveiből). Újabban az a kérdés foglalkoztatja őket, mi lesz, ha befejeződnek a tanfolyamok, rendeznek-e újabb előadásokat, mert nagyon szívesen járnak tovább, ha lehetne, mindig, mert tanulni, többet tudni „nagyon jó”. VAA^AWWWW/VW^WVVWAAAVWW^/W^^A/WVW/^/WW^VW/AVVWWVWWVVVWWWWVVV'WWW Elvesz-e a világ? Kora reggel van. Kendős, puttonyos egri asszonyok mennek a piacra. Sietős léptekkel hol elhagynak, hol meg lemaradnak, csúszkálnak a fagyott Makiári úton. Néhá- nyan megállnak, megbeszélik a piaci árakat, szidják a kofákat, megtárgyalják a napi eseményeket, sokszor kommentálják is. Két öreg, hajlotthátú mama megy előttem. Nagyban magyarázkodnak, gesztikulálnak, meg-> megállnak. — Elvesz a világ, Mari! — így az egyik. — El. — szögezi le a másik. Most mó.r én is kíváncsi vagyok a világ végére, ezért hozzájuk igazítom a lépteimet. — El ez! Az emberiségnek el kell pusz- túlnia! Láttad a Farkas Szidi lányát!? Most gyütt haza az udvarlójával fényes reggel! — De Te, Juli! Hát bálba vótak! =* men-i tegeti a lányt Mari néni. — Bálba ám! De azt láttad-e hogy haja kibodorítva, a száján festék, a ruhája meg tafotta! Oszt majdnem fődig ér! Na meg a cipője! Uram teremtőm! El kell veszni a világnak! — s a sopánko- dást erélyes fejbó- lingatással kísérte. Mari néni nem válaszolt. Talán ö is egyetértett, talán nem. Talán a régi bálokra gondolt? Nem tudom. De Juli néni! Maga is volt lány, maga is volt fiatal. Maga is táncolt a szálában ezelőtt néhány tíz évvel, magáról is beszéltek az akkori Mari nénik, és még ma is élünk. Maga is él, és attól, hogy a Farkas Szidi lánya tűsarkú cipőben volt a bálban — marad a világ és forog a föld. S talán jövő farsangkor autóval megy haza a Farkas Szidi lánya, hiszen neki is joga van a szép, megváltozott élethez. (cs) Február 10-cn megkezdi munkáját az Egri Téglagyár, ha az időjárás nem akadályozza a terv végrehajtását. Elsőnek a cserépgyártást kezdik meg, hogy ezzel is csökkentsék az építőiparnál fennálló cseréphiányt. A téglagyártást csak később tudják megkezdeni. Import helyett export Az Egri Lakatosárugyárban készülnek az orvosi táska fémkeretei. A csehszlovák import helyett már külföldre is szállítanak a 36 centiméteres orvosi táska keretből. A varrógépekhez is már csak a gépfejet importálják, az asztalt és a hozzávaló berendezést hazai anyagból állítják elő. Zavartalanabb lesz a termelés Két exka\rátort kapott a Bélapátfalvi Cementgyár. A kő- bányászok örülnek a két új gépnek, hiszen ennek segítségével folyamatossá tudják tenni az anyagellátást, mert egy gép mindig nagyjavításban lehet. Eddig, ha elromlott az exkavátor, kézierővel pótolták munkáját. Az új gépek felszabadítják a kőbányászokat egyes nehéz fizikai munkák végzésétől és zavartalanabbá teszik a gyár termelését. Az öreg kemence sorsa Az országban egyedülálló kemence-típus alapozása fplyik a Hatvani Cukorgyárban. A 70 éves kemencék' már életveszélyesek voltak, s ezért most helyettük egy 120 köbméteres Éberhardt-típusú kemencét építenek. A 32 méter magas kemence automatikus mészkő-adagolóval és tisztítóval működik, gyorsabb és biztonságosabb munkát végez, mint az előző Az építkezés az újabb szezon indulására befejeződik. Új lemezjátszó motor Az Egri Finommechanikai Vállalatnál kísérleteznek egy jó konstrukciójú lemezjátszó motor elkészítésével. A kísérletekhez Csehszlovákiából kaptak két kisméretű villanymotort, a gyár műszaki gárdája ebből akar egy jobb típust kialakítani. Remélhetőleg, sikerrel jár próbálkozásuk. Még egyszer az alkoholizmusról (az olvasók levelei alapján) Nemrég jelent meg a Népújság vezércikke, mely az alkoholizmussal foglalkozott. Hogy mennyire központi probléma, arról az a sok levél is tanúskodik, melyekkel szerkesztőségünket naponta felkeresik olvasóink. Mit is írnak ezekben a levelekben? Kálmán Lajos földművesszövetkezeti üzemágvezető írja Hevesről: „... őszinte örömömet fejezem ki azért a tényért, hogy a Népújság helyt ad és foglalkozik ezzel az égető kérdéssel... Hevesen is nagyon sok család életét keseríti meg az iszákos apa, vagy családtag ... Sajnos, a hatóságok nem avatkoznak bele, mert belső családi ügynek tekintik. Az ilyen állapotok mellett mintegy bátorítást éreznek az iszákosok, tudják, hogy a családtagok félnek tőlük, idegen nem avatkozhat bele. Egyszerűen nincs mitől tartani és a legközelebbi alkalommal folytatják ott, ahol legutóbb abbahagyták .. „ Azt hiszem, sok hasznos törvényünk mellett nem kevésbé szerezne örömet, ha ezen a téren komoly rendszabályokat hoznának létre. Nagyon sok könnyet lehetne letörölni, hatásos rendeletekkel ...” Az előbbieket olvasva nem is lepődünk meg azon, hogy számos nőolvasónk írását hozza a posta. Cy.-né nagyon szomorú és elgondolkoztató dolgokat ír ugyancsak Hevesről. Férje italos ember, nappal becsülettel dolgozik, de éjjel a család reszket, mert a kocsmából ittasan hazakerülő családfő rettegésben tartja az egész családot. Az elkeseredett asz- szonynak igaza van. Rendszabályok kellenek! Az csak papír, hogy kiírják „Ittas embert nem szolgálunk ki”, mert erre a legkevesebb esetben ügyelnek az italboltok dolgozói. Gy.-né elkeseredése jogos, hiszen 14 éves lánya és fia nemcsak félnek, hanem rossz példát is látnak maguk előtt. Gyöngyösön egy „bánatos asszony” fogott tollat, hogy elpanaszolja sok asszonytársa nevében az alkoholizmusról: szerzett szomorú tapasztalatait. Nem, nem ír semmi rosz- szat férjéről. Dolgozik, keres, otthon is segít, de ha átkerül a szomszédba, ahol — mint írja — kifogyhatatlan borpince van, akkor csak az éjszaka veti haza. Szomorú az asszony, mert az alkohol erősebb, mint ő. Elveszi gyermekeitől az apát, asszonytól a férjet. A férfiak általában önérzetesek, sok esetben mégsem tudnak maguknak parancsolni. Ezeknek tükröt kellene magukkal hordani, hogy mértéktelen szeszfogyasztás után, necsak más, hanem maguk is lássák bamba, kifejezéstelen arcukat és egész gusztustalan megjelenésük kiábrándító valóságát. S ha egyszer megundorodnának szeszes énüktől L. F.-né is nyugodtan, boldogon élhetne új családi házában. Máray István levelezőnk is foglalkozik az alkoholizmussal. Komoly dolpg ez, hiszen nemcsak családjuk életét, saját életüket teszik tönkre az iszákosok, hanem erkölcsileg is teljesen lesüllyednek. Az alkoholizmus problémája sajnos időszerű. Ugrásszerű javulás egyelőre nem mutatkozik. Több, egészséges szórakozási lehetőséget, nyugodtabb, családias légkört, a notóriusok számára pedig rendelkezést, intézkedést várnak azok, akiknek 1 életét megkeseríti ez az átok. Ha majd az iszákos férfiak megtalálják önmagukat, megelégszenek a családi körben jó ebéd, vacsora után elfogyasztott egy-két pohár borral, akkor talán megoldódik ez a nehéz kérdés is. Ex ám olyan kadar ^ Rózsaszentmártonban néz- gelődő újságírót Végh Ferenc elvtárs, a pártszervezet titkára beinvitálja egy házhoz, egy kis üstben főzött melegítőre. Bent a szobában, már poha- razgatnak. A hangulat is elég emelkedett. Egy idősebb bácsika, amikor meghallja, hogy az újonnan jöttek, nem • hegy levét akarják megkóstolni, rosszalóan csóválja fejét. — De hát elvtársak, miért nem ebből isznak egy pohárral, ez nem közönséges bor ám — s mutatja a tisztán csillogó bort a pohárban. Mert hát ez olyan kadar, amitől egy óra múlva a néma is hadar. « tóth ~ A kedves, de végtelen szót- lan ember, idősebb Öf lek ács Jánös "> sorompóőr tessékelt be bennünket egy jól felszerelt, fűtött munkásbarakkba. A Nagymező erdőrészen két ember. Az egyik még nem is egészen felnőtt, Farkas János és fia, a 15 éves Sándor dolgoznak a kidön- tött törzseken. — Nézz rám Sanyi! — — mondom neki. Biztos, hogy jobb itt, mintha tovább tanulnál? — Én ezt szeretem. Apám is itt nőtt fel, én is az erdőn akarok maradni — válaszolja derűs mosollyal. Egyik farakás mellett Petőfi Imre áll. 1948 óta naponta kijár Répáshutáról. Néha nem értem mit mond, mert szlovákul szól egy-két szót a társainak, akik szintén az erdő csendjében keményed- tek emberré és a kevés szóból többet értenek. Szép az erdő! Télen, nyáron öröm van benne. Mégha nehéz is a munka. j I l i 1 ÉL
