Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-07 / 14. szám
1558. február 7. pénteki népújság A proletár-internacionalizmusról Irta: Sz. Tyitarenkó EZEKBEN A NAPOKBAN valamennyi »4 testvéri kommunista- és munkáspárt meg- v , vitatja a kommunista- és munkáspártok kép- f viselőinek moszkvai tanácskozásán elfogadott A Nyilatkozatot és Békekiáltványt. Ezek a dóit kumentumok fontos elméleti és politikai kér- b déseket vetnek fel. Vegyük például a szocia- ií lista országok kölcsönös kapcsolatának és a proletárinternacionalizmus megvalósításának >í • kérdését. A Nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a : szocialista rendszer országainak kapcsolatai, v j valamint a kommunista- és munkáspártok vi- :a szonya, a marxista—leninista elméleten, a q proletárinternacionalizmus elvein alapul. Az internacionalizmus a dolgozók nem- zetközi szolidaritásának eszméje, mar régóta ß a proletariátus felszabadító mozgalmának <? , vezérelvét képezi, hiszen Marx és Engels ad- ' ta ki a harci jelszót: „Világ proletárjai egyedi i süljetek!” Az internacionalizmus azonban, a 4 konkrét történelmi viszonyoktól függően, I más és más formában mutatkozik meg. Ami- >! 1 kor például a kapitalizmus egységes, világot é I átfogó renszer volt, az internacionalizmus a tí j munkások kölcsönös testvéri támogatásában, j a kapitalista elnyomás elleni közös harcukéi ; ban mutatkozott meg. 1917 után, a világ első szocialista álla- ri i mának megjelenése, új tartalommal töltötte meg az internacionalizmus eszméjét. Egyik, vagy másik párt, politikai csoport, internt nacionalista szemléletét le lehetett mérni I azon, hogy tekint a Szovjetunióra. Amikor a I j II. Internacionálé szociáldemokrata vezetői ?, ; szavaikban dicsőítették az internacionaliz- n ! must, de . valójában szovjet-ellenes politikát i folytattak, nyilvánvalóvá vált, hogy távol áll- : ' nak az internacionalista észmétől. Akkoriban >t ! joggal állíthatták, hogy csak az érzi át igazán az internacionalizmus jelentőségét, aki nyiltan, becsületesen kész megvédeni a világ a első proletár államát, a Szovjetuniót. Most, hogy a Szovjetunió mellett még számos állam lépett a szocialista építés útjára, megint új vonásokkal gazdagította az internacionalizmust. Ennek egyik legfőbb ismertetőjelévé az egész szocialista táborhoz v való viszony vált. ISMERETES, HOG Y AZ imperialista bur's . zsoázia politikusai, diplomatái, újságírói és más kiszolgálás segítségével, szakadatlanul küzd a szocialista tábor, s elsősorban a Szov- ;[ jetunió ellen. Az amerikai imperialisták és nyugati szövetségesei csak arról álmodoznak, hogy szakadást idézhetnek elő a szocialista ■ táborban, megbonthatják az államok együttműködését. Hiszen egyes szocialista államok, a ellen sokkal könnyebb küzdeni, mint egy •r egységes .táborral szemben. Az egység megbontása érdekében Világgá kürtőitek a reví- ;s zionisták által életre keltett „nemzeti kommunizmus” jelszavait. A proletárinternacio- n nalízmus helyett sovinizmust és nacionaliz- t? , must akarnak szítani. Talán Nagy Imre és társai nem a burzsoá nacionalizmus zászlaját 3 j emelték magasra, amikor ellenforradalmi ösz- szeesküvést szerveztek Magyarországon? A magyar események tanúlságairól sohasem feji ledkezhetünk meg. A kommunista- és munkáspártok képviselőinek tanácskozásán elfogadott határozat azt a feladatat tűzi elénk, hogy követke- js zetesen valósítsuk meg a marxista-leninista internacionalista politikát, s a dolgozókat arra neveljük, hogy az internacionalizmus egyel ben hazafiságot is jelent. Minden lehető esz- . közzel küzdenünk kell a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus maradványaival szemben. Az igazi hazafiságnak semmi köze nincs a nacionalizmushoz. A hazafi szereti népét, országát, de ugyanakkor tiszteletben tartja a többi népet, azok szabadságát és függetlenségét, kultúráját és erkölcsét. A nacionalisták és a soviniszták pedig gyűlöletet táplálnak a többi nép iránt. A tények azt bizonyítják, hogy a nacionalisták rendszerint imperialista ügynökökké, árulókká válnak. V. I. LENIN AZT TANÍTOTTA, ha helyesen értelmezik a nemzeti érdekeket, akkor ez egybeesik a! világ proletariátusának szocialista érdekeivel. Napjainkban az imperialisták — félve a# szocializmus és az internacionalizmus állandóan növekvő befolyásától — kétségbeesett próbálkozásokkal igyekeznek megváltoztatni a tömegek ideológiai hangulatát. Rágalmazzák a szocializmust, faji és nemzetiségi alapon gyűlöletet szítanak. Ugyanakkor felhasználják a kozmopolitiz- must a nemzeti öntudat elfojtására. Ismeretes például, hogy az amerikai és az angol gyarmatosítók „makacs nacionalizmussal” vádolják az ázsiai és afrikai népeket. Ezért a kommunista- és munkáspártok szent kötelességüknek tartják a tömegek marxista- leninista nevelését. A revizionisták, a „nemzeti kommunizmus” hívei, a nemzeti sajátosságok védelmének leple alatt tagadják, hogy a szocialista fejlődésnek vannak közös törvényszerűségei is. A revizionisták azt mondják: építse minden ország saját, nemzeti módján a szocializmust. Miért tanulmányozzák a Szovjetunió vagy más szocialista ország tapasztalatait, amikor minden ország saját, meg nem ismétlődő törvényszerűsége szerint fejlődik. Valójában ez azt jelenti, hogy tagadják a marxizmus-leninizmus olyan alapvető megállapításait, mint a kommunista párt vezetése alatti proletárdiktatúra, a munkás-paraszt szövetség, a nemzetiségi egyenjogúság, a népek testvéri barátsága, a szocialista tervgazdaság stb. A marxizmus-leninizmus megköveteli, hogy szigorúan figyelembe vegyék bármely ország sajátos, nemzeti sajátosságait a szocialista forradalom megvalósításában és a szocializmus építésében. Ugyanakkor azonban azt tanítja, hogy ezeket a nemzeti sajátosságokat össze kell hangolni a közös törvényszerűségekkel. Hiszen a kapitalizmusból a szocializmusba való átmehet nem véletlen, hanem törvényszerű és főbb vonásaiban egységes folyamat. A marxizmus-leninizmus tudományosan kimutatja az emberiség haladását a kommunizmus felé. Ez a tudomápy.^ y^gg ,po,Uhkáa-, osztályai felszabadító harcainak tapasztalatait általánosítja, s ezen az alapon fejlődik. • Különösen sok tapasztalatot szerzett a Szovjetunióban és más népi demokráciákban a szocialista építés során. Tehát, ha tagadjuk a közös törvényszerűségeket, akkor számításon kívül hagyjuk mindazt, amelyet a szovjet és más tapasztalatok mutatnak. Más szóval, a szocializmus már megjárt, szilárd útja helyett olyan ösvényre térünk, amelyen köny- nyen eltévedhetünk. Nem véletlen tehát, hogy a moszkvai nyilatkozat leszögezte: a közös törvényszerűségek tagadása kárt okoz a szocializmus építésének. Ugyanakkor, ha nem megfelelően használjuk fel ezeket az egyes országok konkrét viszonyai között, ez szintén káros hatást gyakorol. A MARXIZMUS-LENINIZMUS állandóan fejlődik. Az a tény, hogy a tudomány elméleti alapja a dialektikus materializmus, azt bizonyítja, hogy ez az elmélet nem tűr semmiféle dogmatizmust, szektás korlátokat. Hem a kívánság —de a jobb munka a további eredmények szülőié CSERNICZKY DÉNES tb tása, mint a miénknek. Ez }s Lisztet nagyon szeretik Kí- nem sovinizmus. Ez így van. nában, népszerű. Boldogok va- Láttuk a kolumbiai együttes gyünk, hogy a Liszt Ferenc műsorát. Remek volt. De ne iránt érzett szeretetet még vegyék szerénytelenségnek, ha mélyebbé tettük, most itt azt mondom, hogy az Hadd írjak most még műso- ő sikerük meg sem közelítette runk egy érdekes epizódjáról, a miénket. Amit itt elmond- ^ , , ,, tam, azt a kínaiak is megerő- jegyszer feneketlen jokedsítették, mondván, hogy a ki- , vünk volt. Végig az nai ember nehezen tapsol, ne- e§es^ műsoron. A második Ä műsort két hezen nyilvánítja tetszését, de résznél jártunk, ^ éppen az részre osztottuk. Első részé- a mi előadásainkon el voltak enek-duettnel. Elég férjedéiben csárdások, népdalok és ragadtatva. Volt olyan műsor- 1"neK enekes szólistánk, Szalay 1 népdalfeldolgozások Szerepel- szám, amit négyszer-ötször László, szeles jókedvében tek, második részében nagy meg kellett ismételni. És tancra perditette enekes partmagyar klasszikusok, Liszt, utána mindig dübörgőit a ^eret’ Endrodi Mimit. Ez ret- Kodály és Weiner müvei vol- taps. De nemcsak tapsoltak, tenetesen tetszett a kinaiak- tak műsoron. A zenekari szá- hanem kiabáltak, a lábukkal nak- Fergeteges taps. Hajlon- mokat énekszólók és a debre- dobogtak. Képzeljék el, hogy *?as- Kapja magat Szalay es cent táncegyüttes tagjainak hangzott ez a kantoni színház- kiszalad a színpadról. Ez meg ' kitűnő számai tarkították. A ban, mikor közel hatezer em- lobban tetszik Ismétlés, műsor második felében volt a bér csinálja mindezeket. De a Utana a két enekes megint ki- férfi és a női énekszólisták legkirobbanóbb sikere mégis a szatad. Suha Jóska utánuk íra- duettje is. csárdásnak és Suha Jóska módik. Erre gondol egyet SuMégis mi tetszett a Itgjob- csárdásvariációinak voltak, ha Pisti, utánuk veti magát a in?' Nem írom ie milyen volt. bőgővel kezeben. Még egy _isEzt így nagyon nehéz lenne mert dicsekedésnek vennék, métlés. Alighogy ennek vége * megállapítani, mert ott Kíná- Pedig ha az ezeket a számo- vaP összekacsintok Suha Kaiban az az általános vélemény, kát kísérő lelkesedésről a leg- Felugrunk a helyunk— amit egyébként mi szemé- felső fokon is írnék, csak a ro’- Megkapjuk két _ oldalt a lyesen is láthattunk, — hogy valóságot írnám. cimbalmot es, usgyi, kifele (semmiféle nép zenéjének Vele majdnem egy szinten vele a színpadról. . Bines olyan elementáris ha- mozgott Liszt II. rapszódiája Erre ahány tagja volt csak XV. Manapság a legtöbb ember egy kicsit közgazdász is nálunk. Olyan fogalmak, mint akkumuláció és értékesítés, önköltség és bérfeszültség, reálbér és életszínvonal, amely azelőtt egy szakma „szaknyelvének” körébe tartozott, ma már helyet kapott a belső, köznyelvi szókészletben is. Ha más nem, akkor ezek a „nyelvészeti” változások is igazolják, hogy az állam ügye a nép ügye, hogy mindazok a problémák, amelyek a párt, a gazdasági vezetést foglalkoztatják, problémákat jelentenek az egyes emberek számára is. így vagyunk többek között az életszínvonallal is, bár — érthetően — ez a kérdés áll legközelebb az emberekhez, hisz e fogalom a hétköznap nyelvére fordítva több kenyeret, ruhát, zsírt és rádiót jelent. A múlt év elején, még azok is, akik őszinte hittel és bizalommal kísérték a kormány munkáját, érthető aggodalommal és fenntartással figyelték a konszolidáció folyamatát: sikerül-e? Mert a sikertelenség inflációt, gazdasági katasztrófát, az életszínvonal mély zuhanását jelentette volna. Ma már nyugodtan és bízvást elmondhatjuk sikerült ! Általában 14—15 százalékkal emelkedett a dolgozók reálbére az ellenforradalom minden kártevése ellenére, jobban élünk, mint éltünk, szélesebb a választék az üzletekben, mind több az úgynevezett luxuscikk, a déligyümölcs, televízió. De mi lesz ezután? Emelkedik-e tovább az a bizonyos életszínvonal, s ha igen, hogyan és mikor, milyen külső okok hatnak az emelkedésére? — olyan kérdések ezek, amelyek jogosak, amelyekre választ várnak és választ is adott az országgyűlés. A minap az egri utcán egy illető kicsit fölényes és lekezelő kézlegyinttéssel mutatott egy motorkerékpárosra: „Nézze — mondta — orvos az illető motoros, s orvos létére ezen az ócska motorkerékpáron kénytelen járni”. Nem mondta, de kicsendült szavaiból, hogy e példával lényegében a sokat emlegetett élet- színvonalat kritizálta, ha mindjárt gúnyosan is. Kétségtelen, hogy ma már (!) az életszínvonalhoz tartozik az egykori hárommillió koldus, a morbus hungaricus országában az autó, a motor- kerékpár, a zeneszekrény, a családi ház, a külföldi utazás. Ennek csak örülni lehet, s őszinte szívvel kívánni, hogy ezek a vágyak teljesüljenek. a zenekarnak, ki merre látott kiszaladt a világot jelentő deszkákról. A szerencsétlen cimbalmos, aki hirtelen nem kapcsolt, csak azt vette észre, hogy senki sincs a színpadon, előtte pedig nincs cimbalom, a meglepetéstől és az elképedéstől falfehéren ott maradt ülve a színpad közepén, amíg rá nem bocsátották a függönyt. Talán kicsit dicsekedtem is, de nézzék el nekem, mert mindabban, amit most leírtam, az is benne volt, hogy ezt a sikert főként nem a magunk számlájára írom, hanem népünknek a világot bámulatba ejtő, elsöprő lendületű művészetének tudom be. ^ a, hogy ízlett a fecskefészek? Ez volt a kérdések refrénje, ha itthon beszélgetés folyamán a konyháról volt szó. — Sehogy. — ??? — Egyszerűen azért, mert nem ettünk. Én minden ételnek, ha tehettem, megkérdeztem a nevét, miből van, de fecskefészket nem hallottam soha. Bár lehet, hogy aközött a sok furcsaság között volt ez is, de ki gondolt akkor a sok egzotikum között pont egy fecske, vagy akármilyen madár lakóhelyére. Mert kínai tartózkodásunk icf ban? Azaz, hogy a kívánás még nem minden, az még csak szentelt víz a halottnak, kívánásból még nem épített senki házat, de nem evett meg egy karéj kenyeret sem. Ahhoz egy másik közgazdasági fogalom eredményére, a termelés sikerére van szükség. S ez egyben kiinduló pontja a válasznak is arra, hogy mi az alapja a további életszínvonal emelésnek, hogy egyáltalán van-e erre mód és lehetőség? „Az életszínvonal és a termelés összefügg, többet elosztani, többet kapni es fogyasztani csak akkor és olt lehet, ahol é$ amikor a munka eredményeként több termék jelentkezik” — mondotta ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs az országgyűlésen, S ez a dolgok kulcsa is egyben. Tavaly ugrásszerűen megnövekedett a fogyasztás, s bár az illető orvos ma még motorral jár, de jónéhány társa, s a más munkaterületen dolgozók is autót vettek, amelyet hazai termékért cserébe, külföldről kelleti behozni. Az ugrásszerűen megnövekedect fogyasztást azonban korántsem követte olyan ugrásszerűen a termelés növekedése. Adatok igazolják — hogy megyei példánál maradjunk —: Heves megye ipari üzemei 95—96 százalékban teljesítették csak 1957-ben az 1956 szeptemberi termelési szintet. Kétségtelen, hogy ez is eredmény azután a ziláltság után, amellyel szembe kellett néznie minden vezetőnek, de minden munkásnak is a termelés megindításakor. Eredmény, de ebből még barátaink nagyarányú segítsége mellett sincs mód többet adni, mint «menynyit ... A magyar' nép nem volt közgazdász, a szó „szakmai” értelmében, de nagyonis az volt a dolgok logikáját illetően. „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” — tartja a nép mondása, s ez olyan közgazdasági alapigazság, amely felesleges és meddő minden vita. Most a takaró a 14—15 százalékig ér. Eddig és nem tovább. És a kormány nem hajlandó felelőtlen ígérgetésekbe bocsátkozni, mint ahogy létrejötte óta mindenkor és minden körülmények között a realitás talaján állt, s őszintén beszélt a dolgozókkal. S arra sincs mód, hogy most tovább nyújtózkodjunk, mert s magyar ipar, a magyar mezőgazdaság egyelőre nem képes „nagyobb takarót” készíteni. Nyilvánvaló tény, hogy a szocializmus építése egyet jelent többek között a dolgozók élet- színvonalának állandó és szaegyik csemegéje” a kínai konyha volt. Természetesen a kínaiak tudták, hogy nekünk kicsit furcsák az ő ételeik, éppen ezért mi mindig normális európai, sőt nem egyszer magyaros ételeket kaptunk, kivéve a fogadásokat. Igen, a fogadásokat. A kínai ember azokat tiszteli meg sorozatos fogadásokkal, — akiket a szívébe zárt (ezt kint tudtuk meg). És ilyenkor alaposan kirukkol ételspecialitásaival. De ez természetes is, — mert ha mi magyarok, vendégül látunk egy külföldit, ezt el sem lehet képzelni anélkül, hogy elébe ne raknánk a jó paprikáscsirkét, vagy pörköltet. Hát ezeknek a paprikáscsirkéknek kínai változatával ismerkedtünk meg igen sűrűn (nagyon a szívükbe zárhattak.) Az első fogadáson, melyet a kínai népművelésügyi miniszter elvtárs adott, írd és olvasd 32, azaz harminckét fo- gásos ebéd volt. Mellettem ült egy tolmács, akitől egyes fogásokat illetően kérdezősködtem. Nem akarotn részletezni, csak a „fontosabbakat” emelem ki. Behoztak egy óriási ezüst tálon ropogósra sült halat. Ez igen! Kínai barátom udvariasan evőpálcikájával egy jó darabot tett elém. Megkóstoltam (én villával). Megfordult velem az mert valami kadatlan növelésével, fokozódó igényeinek rendszeres kielégítésével. Mégis e megállapításnak nem ellenlábasa, hanem alapja az a megállapítás, hogy az 1958-as terv célja: az 1957 decemberre előírt élet- színvonal megszilárdítása. Bizonyos körülmények — nyereségrészesedés, a tavaly végrehajtott fizetésemelések egészéves kihatása — még ilyen körülmények között is további 4.6 százalékkal emelik a reálbéreket. Ennyire telik, többre nem: 1958-ban. Az most a legfontosabb feladat, hogy az eddig elért színvonalat a termelés oldalán szilárdítsuk meg, s a termelés növelésével teremtsük meg az alapját az országgyűlés olyan különös határozottsággal hangsúlyozta ki, minden erőt most a gazdasági problémák, s azok megoldására kell összpontosítani. Ez a kulcsa továbbjutásunknak. Ez az egyetlen járható és becsületes út: mindig csak akkora feladatot kitűzni, amit maradéktalanul meg tudunk oldani, mindig csak annyit ígérni, amit maradéktalanul teljesíteni is tudunk. Ennyit erről. Ha most még hozzávesszük, hogy Magyarországnak jelentős külföldi kötelezettségei vannak, hogy ebben az esztendőben már elsősorban a magunk erejére és nem barátaink támogatására és segélyeire kell támaszkodnunk, — akkor máris világos, hogy valóban mennyit érhet az a bizonyos takaró. Elmondták már sokszor, de sohasem elégszer, hogy ebben az országban azelőtt csak egy viszonylag szűk társadalmi rétegű ek — a tőkéseket, bankárokat, földbirtokosokat most nem számítva — volt megfelelő életszínvonala, élt — ha úgy tetszik — polgári jólétben. Ma, ha még nem is tudjuk mindenkinek biztosítani a sokat emlegetett polgári jólétet, ha egyes értelmiségi kategóriák életstandardja talán alacsonyabb, mint a fejlett nyugati, kapitalista országokban, mégis egy egész ország él összehasonlíthatatlanul jobban, és a jövő perspektívájától még gazdagabban. Ezt is figyelembe kell venni, ha az életszínvonalról beszélünk! Munkára van szükség, fegyelmezett, tervszerű és eredményes munkára, közös összefogásra, ezeknek a nép ügyévé vált „közgazdasági problémáknak” megoldására. Minden előbbrelépés itt, újabb előbbrelépést jelent amott: olyan szoros egységet képvisel ez, hogy csak egységben lehet és kell megoldani. Megoldjuk! Gyurkó Géza borzasztóan émelyítő mézzel vegyített mártással volt leöntve. Na, nem baj, majd jön valami más is. Ó, hát ez már más. Pörkölt. Éhes is vagyok. Hadd menjen. No mi az, ez is mézes? Az, de még mennyire. Csalódottan nézem tányéromat Iszom egy pohár vizet, hogy a gyomrom ne korogjon annyira. Kínai barátom rámnéz és unszol, hogy egyem. Vagy nem ízlik? — kérdezi. — Ó, dehogynem, kitűnő —* csikorgatom a fogam között. Mit tehetek mást, meg kell menteni a kínai-magyar barátságot. Elnyeltem a tányéromra rakott adagot.-'e ez már valóban más. Isteni kacsasült. Halvány pirosra sütve mosolyog felém. Túlbuzgóságomban én ugrok fel és teszek egy jókora darabot tolmácsunknak és természetesen magamnak is. Beletépek a fogammal. Kifordul a számból. Hát ez már szörnyű, ez is mézes. De ezt már nem hagyom itt. Óvatosan körülnézek. Megragadom a combot és mintha mi sem történne, beletöriÜöm az abroszba. De, egek, mit látok? Mintha összebeszéltünk volna, a kis magyar tábor minden egyes tagja szóról-szóra ezt csinálja. Igen, így .már élvezhető. Viszont az abroszon maradt mézből két kaptárra való méhcsaládot fel lehetett volna nevelni. Folytatjuk)
