Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-05 / 12. szám

1958. február 5. szerda NÉPŰJSÁG o 3 titokzatos paranyok világában VÉGIGSÖPÖRT az egész világon az ázsiai influenza. Az őszi nyirkos időjárás be- köszöntével valóságos nátha­járvány lépett fel. Kora ta­vasztól egészen napjainkig sok száz anya kérte, oltsák be gyermekét a gyermekpa- ralizis ellen védő Salk szé­rummal. Évente több falut lezárnak, mert az állatokat a fertőző száj- és körömfájás tizedeli. Mennyi baj, halál­eset, gazdasági kár! Megles ’beit erővel harcol az orvos­tudomány, a közigazgatás, de mi ellen? Látunk körülöttünk valamit, amivel összefüggés­be 'hozhatnék a haláleseteket, a. gyermekbénulás szörnyű következményei t, állataink hullását? Még a legerősebb: 3000-szeres mikroszkóp sem tár elénk semmit a vérben, nyálban, a váladékban a kór­okozókról. Egészen a közel­múlt időkig csupán arra jöt­tek rá, hogyha valaki a nát­hás, influenzás beteg közelé­ben tartózkodik, az Hama­rabb betegedik meg, mint az, aki távol van tőle. Az ember még nem is lát­ta ezeket a legegyszerűbb élő­lényeket, de a tudomány már akkor igazolta jelenlétüket. A múlt század végefelé érdekes kísérleteket végzett Ivanov- szkij. A dohány egyik igen veszedelmes betegsége a mo­zaikbetegség. Ez a legjobban elterjedt dohánykor onnan kapta a nevét, hogy a megbe­tegedett levelek mozaiksze- rűekké válnak. Ivanovszkij ilyen betegségekben szenvedő dohánylevelek levét kisajtol­ta s a préslevet olyan finom lyukú szűrőn szűrte meg, amelyen még a baktériumok sem mehettek keresztül. A szűrőn átfolyt folyadék te­hát baktériummentes volt. Most ezzel a présnedvvel be­kente az egészséges dohány­palánták zöld leveleit. Vala­mennyi növénye újra meg­kapta a kórt. Bebizonyította tehát, hogy a baktériumoknál. kisebb, a legfinomabb porcel- lánszűrőkön is áthatoló lé­nyek léteznek s ilyen szerve­zetek okozzák többek között a dohány egyik legrégibb és hírhedt veszedelmét. Ma már nem csodálkozunk azon, hogy a vírus, — mert így nevez­zük a baktériumoknál kisebb és egyszerű felépítésű szerve­zeteket, — áthatol a legfino­mabb pórusos szűrőkön, hiszen amióta elektromikroszkóppal lefényképezhettük, azóta meg­mérhettük nagyságát is. A dohány mozaikbetegségét olyan parányi lények okoz­zák, amelyeknek a hossza 300 millimikron, a szélessége pedig 15 millimikron. Egy millimikron pedig a millimé­ter milliomodrésze, tehát eb­ből a pálcikaalakú vírusból 3333 darabot kellene egymás mögé tennünk, hogy 1 milli­méter hosszúságot elfoglalja­nak! A gömbalakú influenza- vírusok a közepes méretűek- hez tartoznak, a kifejlett egyedek átmérője 80—120 mil­limikron. Ezekből 10 000 ten­ne ki egy millimétert! A LEGKISEBBEK, - mint pl. a száj- és körömfájás oko­zója, — 10—20 millimikron át- mérőjűek, s méretük a mole­kulaméretek határán van. A legnagyobbak meg csaknem baktérium nagyságúak. Mé­retük alapján az élő és az élettelen természet határán állnak. Ma a vírusok az élet legelemibb hordozói a Föl­dön. Hogyan élnek, fertőznek, pusztítanak' ezek a láthatat­lan ellenségeink? Nagyon egyszerű a felépítésük. Vala­mennyien élősködők: növé­nyekben, állatokban és az em­berben képesek csak szapo­rodni. Szaporodásuk is a leg­primitívebb fokon áll, egysze­rűen kettéosztódnak. Életfo­lyamataikhoz szükséges en­zimkészletük igen .csekély, ebben is a gazdaszervezetre utaltak. Különleges tulajdonságú élő anyagok, mert ki látott már élőlényt kristályosán? A vírusok pedig kristályodásra is képesek. A tudományos világ nagy eseménye volt Stanley 1935-ben közzétett kutatása: kristályosán állította elő a dohány mozaikvírusát. A kémiai elemzések megálla­pították, hogy nagy sejtmagfe­hérje molekulákból állanak, amelyekhez szénhidrát- és zsír­szerű molekulák is csatlakoz­hatnak. Milyen eredménnyel vettük fel ellenük a harcot? Van-e gazdasági jelentőségük? A vi­lág minden táján folyó lan­kadatlan víruskutatás egyik igen fontos eredménye a vírus­ellenes antibiotikumok felfe­dezése. Olyan vegyületeket ta­láltak, amelyek meggátolják szaporodásukat. Olyan oltó­anyagokat kísérleteztek ki, amelyekkel védetté tehetjük szervezetünket. Felismerték a kutatók, hogy a vírusok kivá­lóan szaporodnak daganatsej­tekben, sőt el is pusztíthatják azokat. Reményünk van arra, hogy a rosszindulatú dagana­tok gyógyításában is szerepet kaphatnak. Gazdasági vonat­kozásban pedig éppen hazai eredményekkel büszkélkedhe­tünk. A vírusok ugyanis szá­munkra sok kártevő állatot is megtámadnak. Éppen ezt a tulajdonságukat használják fel a kártevők elleni korszerű küzdelemben. Közismert, hogy hazánkban az amerikai fehér szövőlepke az utóbbi években milyen nagy pusztításokat okozott. Ez a falánk kártevő Lovas Béla és Machdy László által 1954-ben felfedezett új vírussal irtható. Sikerült per­metezéssel, bekenéssel ezzel a vírussal a szövőlepkefészekben járványokat előidézni. A meg­fertőzött hernyók már a 8. naptól pusztáinak, de már elő­zőén is, étvágytalanok, tehát kártételük már kisebb. Pusz­tulásukkor testnedveik kicsö­pögnek s ezáltal fertőzik kör­nyezetüket, önmagukat ítélik halálra. MINT MINDEN élőlény, a vírusok is változékonyak. Ez előnyös és hátrányos is szá­munkra. Előnyös, mert pl. a feketehimlő vírusa borjúban szaporítva elveszti fertőzőké­pességét az emberrel szem­ben, de ellenanyagképző tulaj­donságát megtartja. Ha most ilyen legyöngített, átalakított vírussal oltjuk be a gyermeke­ket, azok nem idéznek elő fe­ketehimlőt, de a szervezetet ingerük s az ellenanyagokat termel s ezek az ellenanyagok már meggátolják a betegség fellépését. A változékonysá­guk hátrányos is, mert részben a külvilág hatásai, részben pe­dig a szervezet ellenanyagai hatására átalakulnak, hozzá­simulnak az új, a megválto­zott körülményekhez, ami megnehezíti az ellenük való védekezést. Uj törzsek lépnek fel, amelyek pl. más influen­zát idéznek elő, mint az előző évek betegségei. Ilyen volt az ázsiai influenza is. Segítenek a baktériumok el­leni küzdelemben is. Ismerünk ugyanis baktériumokon élős­ködő vírusokat. Ezek a bak­teriofágok (baktériumfalók). Nagy szerencsénkre a fiatal és az osztódó baktériumok a csemegéik. Életmódjuk válto­zatos. Akadnak közöttük olya­nok, amelyek csupán egyféle baktériumokat támadnak meg. A félig fajlagosak a közelebbi rokonfajokat sem kímélik. Vé­gül a vegyes táplálkozásúak nem válogatósak a baktériu­mok között. Közös tulajdonsá­guk, hogy a baktériumokhoz tapadnak, osztódnak s 25—40 perc alatt testükbe hatolnak, mire megáll a baktériumok fejlődése s megkezdődik a fá- gok rohamos szaporodása. Lassan annyira elszaporodnak, hogy csaknem szétfeszítik a baktérium hártyáját. Ezután feloldják a hártyát, kiszaba­dulnak s keresik újabb zsák­mányukat. AZ ORVOSTUDOMÁNY a baktériofágokat is besorozta az egészségvédelem hadsere­gébe, mert a fágok csupán a baktériumokat ölik meg, de az élő szöveteket kímélik. Fág- készítményeket sikeresen al­kalmazzák már egyes bakté­riumos, megbetegedések gyó­gyítására. A vírusok, a fágok az élő és az élettelen anyag határán vannak, de már élők. Ho­gyan alakultak ki? Olyan kér­dés, amelyre a tudomány még határozott feleletet nem tud adni, A kutatók egy része szerint talán a forró ősóceán­ban keletkezett első fehérjék késői leszármazottai. Mások a baktériumok szűrhető alak­jaival hozzák kapcsolatba őket. A víruskutatók szenve­délyesen kutatják a virológia fehér foltjait, mert minden újabb részmegállapításuk nemcsak közelebbi megvilágí­tásba helyezi származásukat s egyúttal az élő anyag útját, hanem egészségügyi és gazda­sági vonatkozásban is segítik az emberiséget. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból tehát a vírusok a természettu­dományi kutatások középpont­jában állnak. Dr. Hortobágyi Tibor, a biológiai tudományok doktora. Válasz egy szőlőtermelő levelére . Levél 'érkezett a napokban kezemhez egy egri szőlőter­melőtől. A levél lényege az volt, hogy írója Bacó nevű francia eredetű direkttermő szőlőfajta jeles tulajdonságait méltatta. Úgy látja a levélíró, hogy ezt a jeles fajtát az egri kutatók egyáltalában nem ismerik, holott ez a direkttermő fajta az egri határban eléggé el van terjedve. ügy tudja, hogy az egri határban a szőlősgazdák már több év óta jóformán csak direkttermő fajtát ültetnek és a tőkehiányokat azzal pótoljó.k (Bacó, Delaware, Othello). Idő­szerűnek tartja, hogy a perono szpóra kártételének kitett olt- váriyszőlők helyett valami jobbfajta szőlőt hozzanak Egerbe, mely például az Othelló fajtát helyettesíti. Ezen óhajból az tűnik ki, hogy valamiféle direkttermő szőlőről\ lehetne szó. A Bacó fajtát jól ismerik az egri kutatók. E cikk írója pontosan 20 éve ismeri ezt a direkttermő fajtát. Kísérleti te­lepünkön lévő és egyre szaporodó direkttermő fajta-gyűjte­ményünkben többek közölt a Bacó is fellelhető. Bi2b?yos irányban saját magam is kísérleti megfigyeléseket végzék- vele. Kísérleti telepünkön azonban a direkttermő szőlőkkel való kísérletezéseknek egész különleges célja, és feladat van, nem pedig az, hogy azokat az egri szőlők rekonstruál dós programjába beiktassuk. Sajnos tényleg az a helyzet, — amit a levélíró vall, hogy a direkttermő szőlőkkel való telepítés, de inkább a tő­kehiánypótlás az egri határban is kezd elterjedtebbé válni az utóbbi évtizedekben. Ez elég szomorú tünet egy olyan minőségi borvidéken, mint az egri. Szomorú azért, mert nem szolgált okulással az a rossz példa, ami a közeli gyöngyösi borvidéken az évszázad huszas évei óta szemünk előtt leját­szódott a „Novával” és az Othellóval. A Bacó fajta térfoglalása a múltban nem volt érdemle­ges és a jelenlegi térfoglalás miatt sincsen még aggodalomra, ok. De ha gátat nem vetünk, ágy a helyzet aggályossá vál­hat. Elterjedését ágy tudom, hogy az 1920-as évek végétől lehet Egerben követni és számítani. Tágabb lelkiismeretű spekuláns behurcolójának minden bizonnyal az volt a célja vele, hogy a sajcit vörösborainak mélyebb vörös színt adjon és ezáltal azokat piacképesebbé tegye. A baj azonban az, hogy jó színével párhuzamosan romlik rendszeres alkalma-* zása révén a kiváló zamatá egri Kadarka minősége, mivel­hogy rendszerint a színanyagban leggyengébb Kadarka bor színét javítják vele. A többi vörös borfajták (Kékfrankos, Oportó, Cabernet) egymagukban is elég jó vörös színt biztosítanak a kádon való manipuláció nélkül is. így ezen fajtáknak a Kadarkával való együtt erjesztésére rendszerint biztosítani szokta a kí­vánt vörös szín elérését. A Bacó alkalmazását a legtöbb esetben kényelmi szem­pontok is vezérlik, ugyanis a színanyag kinyerése érdekében nincs szükség a szokásos szakszerű kádon való erjedésre. Az egri borvidékünkön a közeli években sorrakerülő szőlőfelújítások során — mikor is a direkttermő szőlők tele­pítési tilalmazásának fokozottabb érvényt kell szerezni — a direkttermő Bacó fajta sem nyerhet megkülönböztetést és kivételt a többi elterjedtebb direkttermő (Othello, Noah, Delaware) fajták között. így nem lehet szemethunyni és en­gedményt tenni a direkttermőkkel a rendszeres szőlőtőke­pótlások esetében sem, mert a direkttermőkkel való tőke­pótlások mérvének megfelelően fertőződik többé vagy ke­vésbé a term,élt bor minősége. Ne tévessze meg tehát az egri szőlőtermelő gazdákat a Bacó jó tulajdonságairól elterjedt túlzott híresztelés, mert annak fokozott elterjedésével feltétlenül az egri vörös borok minőségének és hírnevének okoznánk kárt. Mint ahogy nem, öregbíti — az egyébként jó kvalitású — Debrö és Verpelét borainak minőségét és hírnevét sem az azon vidéken elter­jedésben levő és kedvelt Delaware fajta sem. Dr. Izsó Andor URBAN ERNŐ: ♦ A HÍRRE, hogy Alsó-----sőt Fe lső-Szálláson is újjáalakuló- ban a szövetkezet, Öreg-Szál­lás is ,.aktivizálta magát”. El­sőnek, is —, hogy legyen hol meghányni, vetni a dolgot —, a tanácstermet: a télen felosz­lott „Búzakalász” tanácstermét hozta közmunkával rendbe. — Eddig csuhéj, kukcricatorzsa, s vagy három, mázsa ráncosra szikkadt fehérbab „tárolt ben­ne”, padlóján egerek ropták a táncot, s most egyszerre csak micsoda sürgés-forgás, micso­da ügybuzgalom! A falakon meg se száradt még a meszelés; a villanykör­te, ernyő nélkül, csak úgy meztelen hintái; a frissen si­kált lócák nedvesek, tapadó- sak, sakknak, újságnak, asz­tali kuglinak híre se, s a há­rom egymásba nyíló szoba má­ris fulladásig van. Fulladásig bizony, mert az is pöfékel, az is füsttel, pró­bálja serkenteni a gondolatait, aki egyébként csak vasárnap, vagy áldomás alkalmával szo­kott rágyújtani egy-egy rövid­szivarra. S mikor már oly sűrű a füst, hogy látni se lehet, a szó viszont olyan ritka, mint­ha pénzért árulnák a véle­mény-nyilvánítás jogát, nyílik az ajtó, friss levegő vág be, s egy nyájas atyáskodó hang így üdvözli az egybegyűlteket: — Jó estét adjon az isten. Hogy és mint vagytok, feleba­rátaim? A fejek hátra: a jelenés fe­lé fordulnak, ha lenne — még az óra sétálója is megállna egy pillanatra, aztán szívből, uj­jongva száll a viszontüdvözlés: — Gáspár! — Tippan szaktárs! — Csakhogy látunk! — Éljen! Mégis hűséges hoz­zánk a mi emberünk, Tippan Gáspár! A vendég — szépszál, jóltáp- Iáit férfiú — bólogat, moso­lyog. Gyakorlottan, a legkisebb zavar nélkül élvezi a népsze­rűségét. Ünneplőben van, pa- rasztiinneplőben. Úgy viseli, mint kimenős katona az extra- ruhát. — HÁT... isten hozott! — lép most elébe egy őszbecsavaro- dott, gazdakötányes öreg, bizo­nyos Dinnye Mihály, aki mint elnök két esztendőn át „mene­telt” a „Búzakalász” élén. Kezetráz vele, karton fogja, s míg a főhely: a villany alatti asztal felé tessékeli, tréfás, mi- zseráló hangon korholgatja: — Hol jársz, mit csinálsz, három esztendeje is elmúlt, — hogy itthagytál bennünket, — Gáspár. Ment is a beszéd, ne lelj, hogy mióta jósora van, or­szágos hivatalt kapott, fumi- gálja a szülőfaluját, haza se szagol Gáspár. És persze, hogy nem úgy van az, tenger a dol­god, de legyen csak szüksé­günk rád, rögtön hazanézel, nem sajnálod tőlünk a tudo­mányodat, Gáspár... S lám csak: igazam lett. Izenni se kellett, s itthon vagy, Gáspár. — Itthon — ismeri el gal­lérját tágítva a vendég. — De privátim, nem hivatalosan. — Hogyhogy? — Úgy, kedves bátyám, — hegy útban, küldetésben va­gyok, csak defektet kaptam. A sofőr ragaszt, én meg a vilá­gosságra jöttem be. Hát hogy, s mint, mire vég'zitek, min ta­nakodtok, felebarátaim? — Min? — fogja szaván azonnal Dinnye Mihály. — Azon, te Gáspár, hogy... ami jót tesz a káposztának, az jót tesz-e a szövetkezetnek is? _ ? — Úgy értsd, hogy újjáala­kulnánk. Aztán a káposzta olyan, hogy fölmelegítve, m á- sodszorra a legjobb. — Hát... hogy is mondjam csak?... —- nyúl a tarkójához Tippan Gáspár, s ha tehetné, most legszívesebben kámforrá válna. No igen, mert úgy érzi, hogy legdrágább kincse: a népsze­rűség' forog itt valamiképpen veszedelemben. Ugyanis, ha az újjáalakulás mellett nyilatko­zik, lehet, hogy a hallgatóság egy része megorrol rá, kiáb­rándul belőle, mert a lelke mé­lyén „közös ellenes”. Mit egy része? A ZÖME! A téli szanaszét- futás megszavazói! Igen ám, de azt se lehet, azt se volna felebarátunk, az újjáalakulás! kérdeztük mi, nem a dinnye- termesztést, már folyik is az érdekfeszítő, a paraszti szó­lás-mondásokkal és féltudo- mánycs érvekkel fűszerezett előadás, melynek főbb pillérei: 1. a talajelőkészítés, különös tekintettel a korhadt lótrágyá­ra, mint kiváló veteményfé- szekre; 2. a sorvetés-e a jó, — Az utcán motor brummos. nagyot, ünnepélyeset bődül egv gépkocsitülök. — EZ IGEN! Ez aztán elő­adás volt! — fogalmazza meg az általános véleményt Diny- nye Mihály, s csak aztán esz­mél, egy hét is beletelik, ami­re másnak, más ügyben mond­va, először szaporítja meg egv újabb kinccsel a szólás-mon­dások tárát: avagy a régi, de néha: fagyos — Nyíltan beszélj — fakad tavaszokon mégis csak ha- ki. — Ne azt magyarázd, hogy szonnal alkalmazható szórva- mitől, édes a dinnye?! helyes mondani ezeknek a jó­embereknek, hegy próba-sze­rencse, ha már kiléptetek, — tartsatok ki, hátha bevág a kisparasztkodás. Egy-kettő hí­re menne, a „legfelsőbb veze- tés”-nek is rögtön besúgnák, hogy ő, Tippan Gáspár csak színből fogadja el, szükséges rossznak tartja a szövetkeze­tei. Az pedig baj lenne, nagy baj, mert nemcsak a hitel, a „renomé” lenne oda, de az el­nöki funkció is az Országos — A... a dinnye? — képped el, mint szószóló, az egész gyülekezet nevében Dinnye Mihály. —• Az! — jelentette ki most már határozottan, mi több: egy orákulum fölényével Tippan Gáspár. — Mert én mondom: a dinnye jó dolog, hasznos do­log, de csak akor, ha édes. — Igen, de mitől édes? S mire a hallgatóság ,.ne- szüdne”, hogy ho-hó, tisztelt vetes; 3. a kellő napfény biz­tosítása. („Mert itt van, ez a dolog nyitja, gazdatársaim és felebarátaim! A fény, a sok fény, hisz a dinnye, mint tud­juk, annyira fényigényes, hogy az öregek hite és tapasztalata szerint csak a kertész árnyékát tűri!”) MAJD JÖ óra múltán, mikor a termelés előfeltételei és mó­dozatai már tisztázódtak, a ve­szélyek következnek, amelyek a dinnye édességét az időjárás szeszélye, s a különböző beteg­ségek részéről fenyegetik. S felröppen a kérdés, mi a rósz- szabb: a ragyaverés-e, avagy a tőrothadás? Majd a dilemma nyitvahagyása után a külön­böző védekezési lehetőségek és gyógymódok ismertetésén a sor, s mint legújabb módszer, a tőrothadás leküzdésére, épp a talaj szénporral való keve­redése taglaltatik, amikor tá­rul az ajtó, egy testes, éleme- dett korú sofőr erőlteti a sze­mét és azt mondja: — Megjöttem, kész vagyok. Tippan szaktárs. — Én is! — int neki vissza a dinnyetermesztés alkalmi apostola, majd így búcsúzik: — Hát... további hasznos eszmecserét. Engem a köteles­ség szólít.. Jó éjszakát, feleba­rátaim. S már ott sincs, hálálkodást se vár. Keltető Központban... Hát ak­kor? Tippan Gáspár asztalszcm- szédjára: Dinnye Mihályra pil­lant, majd hirtelen ötlettel, mintha a szentlélek száll tu volna meg: — Tudják... szerintem úgy vagyunk a szövetkezettel — kezdi — mint az egyszeri ember a dinnyetermesztéssel. Hadd lám, ki mondaná meg hamar­jában: mitől jó, mitől édes a dinnye?

Next

/
Thumbnails
Contents