Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-05 / 12. szám
1958. február 5. szerda NÉPÚJSÁG 3 A kos embere r SKÖTVE HISZEM, hogy olyan ember is akadna Poroszlón, aki nem ismeri Halász Lajost. Sokan csak tűzoltónak titulálják, ő a községi tűzoltóegylet parancsnoka. Mások tanácstagnak ismerik, többen népfront elnöknek. A szíves útbaigazítások után könnyedén odataláltam lakásához, közben azon gondolkodtam, hogy valószínűleg ismert, közmegbecsülésnek örvendő emberrel lesz dolgom. Feltevéseimet nemsokára igazoltnak is láttam, miután közel másfél órán át tárgyaltam, beszélgettem az 56 éves, rendkívül értelmes Halász bácsival. Már a háza külseje, a takaros és rendezett udvar, a szép kis gazdaság maga helyett beszélve elárúlta, hogy nem akármilyen ember a gazdája. Benn a szobában tisztaság és rend, a falon vezetékes rádió. A nagyvilág eseményei ezen át jutnak el ide. Mert minden nagyon érdekli a házigazdát, bármi is történi idehaza, vagy a nagyvilágban. Nem olyan ember ő, aki meg tudna élni a maga szűk portáján, kerítések között. — Mondták is nekem eleget fiatal koromban, — kezdi — Lajos, te pályatévesztett ember vagy. Nem parasztnak, hanem ügyvédnek, politikusnak, vagy diplomatának volnál jó. De hiába a jó képesség a józan ész, régebben soha sem kapta meg a közéletben azt a megfelelő helyet, amelyet esze, képessége és embersége révén méltón megérdemelt volna. Ilyen ember hát Halász Lajos, tegyük hozzá azt is, hogy most már számtalan megbízatása révén a nép, a közösség érdekében hasznosítja tudását, tapasztalatait, s életismeretét. Ezelőtt hét évvel, amikor a harmadik parasztküldöttséggel a Szovjetunióból hazatért, kiállott az emberek, a becsületes jó gazdák elé: — Emberek! A szövetkezésben, az összefogásban az erő! Sikerült is megalakítani a Kossuth Termelőszövetkezetet, azóta sem maradt hűtlen a szövetkezés eszméjéhez. A KÖZSÉG lakossága mindig tisztelte és megbecsülte. Az első tanácstag-választásokon mindjárt be is választották a községi tanácsba. A következő választásoknál már járási tanácstag lett, azóta is a járási tanács legaktívabb tagjai közé tartozik, s világos, nyílt beszéddel, egyszerű, de igen értelmes szavakkal mondja el véleményét, javaslatait. Nincs olyan dolog, amihez hozzá ne tudna szólni. A lakása egy egész kis irattár. — Magam sem hittem volna, hogy a végén egészen bürokrata leszek — mondja tréfálkozva. — Ebben a részben vannak a népfront iratai, ezek a tanácsi papírok — mutat egy kisebb csomóra — ezután sorra előszedi a tűzoltóság iratait. S hogy ki ne feledjük, Halász bácsi tagja még a járás pénzügyi szakcsoportjának, a tsz ellenőrző bizottságnak, s a község szociális bizottságának is. A sok irat között figyelemreméltó egy kis jegyzetfüzet. Ebből látszik, hogy gazdája komolyan veszi hivatását. Minden elintézni valót, minden értekezlet anyagát ide gyűjti össze. Büszkén mutatja egyik újítását. A neve: tanácstagi átírófüzet. Ebben jegyzi fel három példányban a választók kérelmeit, panaszait. Ebből egyet az illetékes szervekhez juttat, egyet magának tart meg, egyet pedig a panaszosnak ad át, természetesen már az elintézett üggyel együtt. Bizony nem kevés ügy az, amit Lajos bácsi néhány év alatt elintézett. Országgyűlési ««hí képviselőkkel keresi a kapcsolatot, hogy a Tiszánál lévő Balázs-fokon védőzsilipet építsenek. Közel 8000 hold termőföld menekül meg ezzel az árvíz pusztító hatásától. Hiába, a köz érdeke az más. Mindennél a legfontosabb számomra. — Ezért intézte el Fehér Gyula panaszát is. A pénzügyi osztály ugyanis hosszú időn át jogtalan adókivetéssel keserítette az életét. Az illető végül is Halász Lajoshoz fordult panaszával, s ő segített a bajon. Ugyancsak segített több gazda panaszán, akik a tagosításoknál jogtalanul hátrányos helyzetbe kerültek. Az idős tanácstag gondolat- világa most is tele van szép tervekkel, javaslatokkal. Ott segít a közösség gondjain, ahol csak tud. Elintézi, hogy ássanak belvízlevezető árkokat, hogy járda legyen az Úttörő utcában, hogy rnielőbb felépüljön a piac-téren a 60 köbméteres beton víztároló. Az ő javaslatára hozták rendbe a sarudi út tűrhetetlen közvilágítását és így tovább. Gondja van a községfejlesztési tervekre, számítgat, töri a fejét, hogyan is lehetne gazdaságosan felhasználni a rendelkezésükre álló 150.000 forintot. Ha nem Is lehetett diplomata, vagy képviselő Halász bácsiból, mégis megtalálta társadalmunkban igazi hivatását. Természetesen a nép is megtalálta benne azt az embert, aki önzetlenül és fáradságot nem ismerve képviseli érdekeit. SOK ILYEN lelkes tanácstagra van szükségünk, s a nagy költő, József Attila minden bizonnyal az ilyen emberekre gondolt, amikor a hozzáértő nép okos gyülekezetéről beszélt. CSÁSZÁR ISTVÁN Egy heveset emlegetett kös Á Mátra egyik híres községe Domoszló. Csemegeszőlőjéről ismerték meg. A régi világban nagybirtokok fojtogatták a község lakóit, a felszabadulás után szétosztották a földet a dolgozó parasztok között. Ezzel megváltozott az emberek élete, gondolkozása, egész 1948-ig a járás egyik legjobb községe volt. A kezdeti fellendülést azonban hamarosan visszaesés követte. Esztendőkig úgy emlegették, mint a megye begyűjtésben, adófizetésben legrosszabb községeinek egyikét. A pártszervezet munkája ellanyhult, a községi tanács jóformán csak a begyűjtésre és az adó behajtására specializálta magát. Ilyen helyzetben hamis elképzelések születtek a tömegkapcsolatról is. 1956. nyarán, amikor a párt Központi Vezetősége tett már egyet s mást a helyes gazdaságpolitika érdekében, érezhetővé vált, hogy az emberek hamarosan magukra találnak ismét. Már abban az évben több mint 50 ezer forint értékű társadalmi munkával másfél kilométeres útszakaszt hoztak rendbe. Átalakították a kultúrtermet, megkezdték egy új tanítói lakás és egy sütőüzem felépítését. 1956. őszére már sokkal többen jelentek meg egy-egy tanácsülésen, gyűlésen, egyre többen tettek javaslatokat a község fejlesztésére. Ezt a fejlődést akasztotta meg az el'enforradalom. Más községekből érkező ellenforradalmának alaposan megzavarták az emberek gondolkozását, s csak akkor kezdtek ocsúdni, mikor már ledöntötték a Szovjet Hősök emlékművét, égetni kezdték a könyveket. A község lakóinak többsége örömmel fogadta az új kormányt, mely nyugalmat adott a tervek megvalósításához. Az 1957-es év szinte új élet kezdete volt a községben. Tavasszal minden biztatás nélküi szorgalmasan végezték a szántást, vetést, aktívabban kezdett dolgozni a tanáca és újjáéledt a pártszervezet. 45 taggal, ma egyike a legerősebb közsé&i pártszervezetnek a járásban, éppen úgy, mint 1945-ben. A vezetők úgy politizálnak, hogy soha vissza ne térjen az a megtorpanás. Ma már egész más a helyzet, mint két évvel ezelőtt. Egy-egy nagygyűlésen, pártnapon 3-400 ember vesz részt. Nem frázis a tömegkapcsolatok hangoztatása. Az elmúlt évben befejezték a tanítói lakás építését, — megépült a többszázezer forintot érő új sütöde, kikövezték a Dózsa-utat. Megszépült az öreg iskola is, virágos parkot ültettek, új kutat kapott, egyszóval a gyerekek igazi otthona lett. Több mint ezer csemetét ültetlek a dolgozók, hogy szebb legyen a község. Az1 elmúlt évi december 15-i tanácsülésen már ilyen komoly eredményekről számolhatunk be. — 1957-ben összesen több mint 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói. Közben végezték saját munkájukat is. hogy csak egyet említsünk, 50 holdat forgattak fel szőlő alá, 15 holdon pedig új szőlőt telepítettek. A termelőszövetkezet, mely éveken keresztül deficittel gazdálkodott, az idén megelőzte magát, első volt egész éven át a mezőgazdasági munkában Bár az ellenforradalom megtorpanást hozott a tsz életében, szétzavarni nem tudták "két. Jól kezdődött az 1953-as esztendő is. A tanácshoz már az első napon kéréssel fordultak a Dobó utcai lakosok, akik elhatározták, hogy a 900 méter hosszú 'Dobó utcát társadalmi munkával kikövezik. A tanács segített, s ma már néhány méter kivételével ki van kövezve az utca, ahol azelőtt térdig sárban jártak. Kaptak járdalapokat a tanácstól, ezt is társadalmi munkával rakják le. A kő kihordását már ők is befejezték. Hozzáfogott a kőhordáshoz a Gárdonyi utca is. A tanács pedig mindenhol segít megszervezni a munkát. Az új esztendőben a Dobó utca útjának lehengerlése, mosoda, népfürdő építése és a vásártér rendbehozása van tervbe véve, meg a külső villanyhálózat bővítése* • ; A termelőszövetkezetbe, 1— ahonnan eddig csak kiléptek — most négy új belépő van, s a jelek szerint újabb tagok jelentkezése is várható. Az állampolgári fegyelem terén is óriási a változás. Nem kullog már a község az utolsó helyen. Még a megyében is az első nyolc között emlegetik. Az adóterveket minden negyedévben túlteljesítettük, nem kell már az adóért a dolgozók nyakára járni, s ha adódik is még nehézség ez már megszűnőben van. A sok siker láttán, felbuzdult az ellenség is. A jól induló évet az elmúlt napokban valami érthetetlen nyugtalanság zavarta meg. Az emberek újra elkezdtek suttogni, magukba zárkóztak. Érthetetlennek tűnt mindez, ezért meglátogattuk sorban a tanácstagokat, s ők mondták el, olyan hír járja, hogy újra visszajön a zsírdézsma, kilónként 2 forintot kell fizetni érte, meg felülbélyegzik a pénzt, 50 százalékkal emelik az adót... Éreztük valamennyien, hogy ez nem maradhat így. Összehívtunk egy nyilvános gazdagyűlést, ahol 7—800 ember jelent meg. Ott beszéltünk az aktuális mezőgazdasági problémákról, a közelmúltban megjelent rendeletekről, a lakosság apróbb problémáiról. Megmagyaráztuk az idei adókivetés módját, az adókulcsot, s több kisebb dolgot. A gazdagyűlés este hatkor kezdődött, de éjfél felé ért csak véget. — Megszűnt a nyomott hangulat, az emberek kérdezősködtek, — vitáztak, s megfogadták azt is, ha legközelebb hallanak valamit, akkor először felkeresik a tanácstagokat, tőlük kérnek felvilágosítást. A tanács vezetői pedig, okulva ebből a tapasztalatból, elhatározták, — hogy ezentúl minden hónapban összehívják a gazdagyűlést, hogy megbeszéljék a falu dolgozóival a legfrissebb problémákat. Fekete János V. b.-elnök, Domoszló. Wisky, mint gyógyszer CHARLES ROB londoni gyakorló orvos várószobája mindig zsúfolt. A kiváló specialista ugyanis felfedezte, hogy egyes rendkívül fájdalmas emboliás rohamok legbiztosabb gyógyszere — a wisky. „Ezeknél a bántalmaknál — jelentette ki Rob doktor — feltétlen nyugalomra van szükség. A legtökéletesebb nyugalmat az alvás nyújtja, viszont a legjobb altató és fájdalomcsillapító — a wisky... A betegeknek ismételten fokozott adagokat írok elő, persze figyelembe veszem, ki hogyan bírja az alkoholt.” „A wisky bármely gyógyszerkészítménynél külömb orvosság, — fejezte be magyarázatát. — Ezenkívül — fűzte hozzás — használata is kellemesebb.’5 Hogyan tudunk majd beszélni a Mars lakóival? A 70 éves James Jaggers különös módon jutott hozzá egy különös sétapartnerhez. Az öregúr kinyitotta a detroiti állatkert üvegketrecét, amely mögött a kígyókat őrizték, kivett onnan egy boa ccnstrictort és kijátszva az állatkert őreit, hazacsempészte a kígyót. A következő napon dereka köré csavarodó kígyóval sétáin? indult a városba, majd elfáradva a sétálásban, autóbuszra akart ülni. A vezető azonban nem volt hajlandó méltányolni az öreg különös szenvedélyét és ki akarta dobni őt kígyójával együtt a kocsiból. Végülis rendőrt hívtak, aki azután leleplezte a különös tolvajt. Ma már a kígyó ismét megszokott ketrecében, sétáltató ja pedig egy cellában piheni ki a fáradalmakat. Jó háziasszony lesz „ . * Ez a kép az atkári Benei családnál készült. Benei Jánosi né éppen főzni tanítja kislányát, Erzsikét, aki bár tanítónőnek készül, azért a főzés tudomány át is el akarja sajátítani. XIIL Áss ópiumról A kábítószerek legnagyobb része orvosság, az orvos- tudományban pótolhatatlan fájdalomcsillapító, viszont azokat, akik rabjaivá lettek, előbb ,vagy utóbb borzalmas gyötrelmek után a sírba fektetik. A kultúrtörténet , igen izgalmas része foglalkozik ezzel a kérdéssel és ma már eljutott odáig, hogy rendszerbe foglalta a kábítószerek történetét és előállítási módját. A legismertebb közöttük az ópium. A régi Kína egyik „nevezetessége” volt ez a szörnyű méreg, és nem egy ember kérdezte tőlem hazaérkezésünk után, hogy mi is tulajdonképpen az ópium, hogyan használják és hogy létezik-e még ma is? Ismerkedjünk meg most közelebbről az ópiummal. Az ópium a mák megsűrűsödött és a levegőn megszilárdult tejszerű leve, amely megvan a mák szárában és leveleiben is, de legbővebben a mák fejében találjuk meg. Az ópiumot úgy nyerik, hogy a mák elvirágzása után a mákfejeket a köralakú fedőlemez alatt késsel bemetszik és mikor az onnan kiszivárgó nedv a levegőn megszilárdul* késsel levakarják. Most látogassunk el képzeletben egy ópiumszívó barlangba. Néhány apró helyiségből áll az egész. Bútora mindösz- sze egy-két, a fal mellett elhúzódó gyékény, mellé készítve az ópium elszívására szükséges szerek. Kis lakkozott dobozban van maga a méreg. Az ópium többnyire már szíváshoz előkészített állapotban van, mint félkemény, sűrű lepény. Az ópiumszívó ebből a lepényből kis gombócokat csinál és megadja neki azt az alakzatot, amely legjobban beleillik a pipába. Az ópiumszívó pipa nem egészen azonos a nálunk is használatos pipával. Szára hosszú, gyakran művészi faragásokkal díszes. A pipa feje hirtelen kiszélesedik, torka öblös, alsó fele szűk és űrtartalma terjedelméhez képest feltűnően kicsi. Az ópiumszívó ebbe a pipába teszi bele a megformált kábítószert. Azután féloldalt dűl a gyékényen, szájába veszi a pipa szopókáját, jobb kezével megfog egy kis mécsest és az ópium fölé tartja és amikor az olvadni kezd, néhányszor nagyot szippant füstjéből. E •*^gy töltésből legfeljebb né- gyet-ötöt szippanthat. A kis adag ópium ezalatt az idő alatt teljesen kiég a pipából. Hamuja nincs, csak egy vékony zsíros réteg marad utána. Elég egy-két töltést elszívni és már megvan a kívánt hatás, de szenvedélyes ópiumszívók nem egyszer öt, sőt tíz adagot is elszívnak. Miben áll a hatás? Az ópiumszívó arca már az első szippantás után kipirul. Lélegzete meggyorsul. Testét könnyűnek érzi, úgy érzi, mintha teste elvált volna a föld színétől és akadály nélkül lebegne a levegőben. A valóságot nem tudja megkülönböztetni a fantáziától és úgy érzi, mintha földi gondja- baja minden nehézség nélkül megoldható lenne, sőt kívánságai már teljesítve is lennének. Ott fekszik természet- ellenesen meggörnyedve a gyékényen. Arca hamuszürkévé válik. Hiába rázzák, hiába szólítják, semmire sem reagál. Hatása órákig eltart és szörnyű kellemetlen belőle az ébredés. Viszont, ha szenvedélyévé válik valakinek, étvágya elhagyja, vállalkozási kedve nincs, egyetlen vágya van csupán, hogy még egyszer a szájához vegye az ópiumpipát'. Az óftiunj rabjai lesoványodnak, nyakuk megvéko- nyul, a bőr ráncosán lötyög rajtuk, járásuk imbolygó lesz, minden mozdulatuk tétovázó. Élő halottak lesznek, mielőtt a halál megváltja őket szörnyű szenvedélyüktőL A régi, hazug propaganda Kínát, mint az ópium országát tüntette fel. Elkeseredve írtak arról, hogy Kínában milliókat pusztít ez a szörnyű méreg és hasztalan folytatnak ellene harcot, ezt nem lehet megállítani. Kínában valóban milliók szívták az ópiumpipát. De azt már nem írták meg, hogy miért?! Azt már nem írták meg, hogy ez a gyarmatosítóknak milliárdokat jelentő üzlet volt és hogy az ellene folytatott „harc” csak álszenteskedés, és akik ezt propagálták, azok féltek legjobban attól, ha az ópium átmenetileg nem fogyott annyira. Én láttam a nyomortanyák maradványait. Még így is borzalmas volt. Szenny, bűz, piszok, betegség honolt itt azelőtt. Ember teljes szélességében alig fért be egy utcába. Itt egymás hegyére-hátá- ra vannak zsúfolva a pár négyzetméternyi „lakások”, amelyekben nyolc-tízgyermekes családok éltek teljesen reménytelenül. Az apa nem dolgozott, vagy ha igen, egy-két napi munkájáért éppen csak hogy odalöktek valamit. A feleség hol kaphatott munkát, mikor még a férfi sem kellett? Az egyik gyermek-lázrózsás arcocskával fetrengett valami leterített rongydarabon* gyógyíthatatlan tüdőbajával. A másik gyerek alig látott szörnyű szembaja miatt. A hatodikat, a nyolcadikat üszkösö- dő, messziről büzlő fekélyek borították tetőtől talpig. És mindegyik nyöszörgött. utolsó erejét összeszedve vonaglott: éhes vagyok! Egészségvédelem? „Ha megdöglik egy kínai? Sebaj. Van belőlük elég. (FolyíatwilJ l
