Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-04 / 11. szám
1958. február I. tedd NÉPÚJSÁG a Az idős és fiatal munkások viszonya a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban Á GYÖNGYÖSI SZERSZÁM- és Készülékgyár dolgozóinak 80 százaléka fiatal munkás. — Beszélik, hogy egyszer már kiszámították az átlag életkort, s 23 év jött ki. Nem csoda aztán, ha az ember mindenhol fiatalokkal akad össze. Egy idősebb embert mégis sikerült felfedezni. Szarka László bácsit, az üzem főművezetőjét. Őt kértük meg, beszéljen valamit az öregek és a fiatalok viszonyáról, arról, hogy mennyire becsülik az idősebb munkásokat a nagyobbrészt fiatalokkal dolgozó üzemben. — Legjobb lesz, ha elmondok néhány esetet — kezdi Szarka bácsi, s beinvitál egy kis helyiségbe. — Nemrégiben bejött hozzám egy 18 éves fiatal esztergályos és azzal állt elő, hogy többet szeretne keresni. — Na és mennyit? — kérdem. — Legalább 4000 forintot — mondja magabiztosan. Meglepődtem egy kicsit. — Olyan ember akar ennyit keresni, aki nem is szeret dolgozni? Nem egy esetben odamentem hozzá, s magyaráztam neki, hogyan dolgozzon, milyen módszerekkel lehetne több eredményt elérni. Ilyenkor azzal állt elő, minek dolgozzon, úgysem keres többet. Magyaráztam neki, hogy nincs igaza. Igenis, lehet. Természetes, ehhez az szükséges, hogy az ember szeresse a gépet, munkáját. Ne az órát nézze állandóan, hogy mikor telik le a munkaidő. — Ha jól emlékszem, még példát is hoztam fel neki. Igen. Csuka Istvánt, Győri Miklóst, és Czene Lászlót említettem. — Ök dolgoznak is, de kerenek is. Havonta 2500—3000 forintot visznek haza. Igaz, ha odamegyek hozzájuk, mindig megkérdik: „Laci bácsi, hogyan lenecne ezt jobban csinálni, — mit javasol?” Tanácsot kérnek. — Nem a vezetőt, hanem olyan embert látnak bennem, aki nagyobb élettapasztalattal jobban tud segíteni. — A NAPOKBAN történt egy másik eset. Látom, hogy az egyik fiatalember a fűtő- berendezéssel bíbelődik. Odamegyek hozzá, s kérdem, mit csinál? Gúnyosan néz rám és azt mondja: — Nem látja? Nem jó a fűtés. — Mondtam neki, hogy menjen dolgozni, majd a szakemberek megjavítják. — Majd én megcsinálom. — Nem akarok addig megfagyni — vágott vissza durván. — Én is komolyra fogtam a szót, s azt mondtam neki, — hogyha ilyen pimaszul viselkedik, fegyelmi elé állítom. — Még neki állt feljebb. Gúnyosan odahajolt hozzám, s hátra tett kézzel ezt kérdezte: — Tata, hánykor lesz az a fegyelmi? — Dühbe gurultam, s csak ennyit mondtam neki: „Fiam, az én időmben, ha valaki így viselkedett a felettesével, azonnal kitették az üzemből. Szóval, ilyen fiatal is van, de szerencsére ez a kevesebbik része”. Az idősebbek végtelen türelemmel nevelik az ifjú szakmunkásokat. Még ha azok cinikusan válaszolnak is jóindulatú figyelmeztetésükre. S mit szólnak ehhez az ifik? Talán kérdezzük meg ez egyik fiatal, 18 éves, esztergályost, Fehér Józsefet. „Mi a véleménye Szarka bácsiról és a többi idősebb munkásról”. — Főművezetőnk szigorú, de igazságos ember. 1953-tól dolgozom az üzemben, s elmondhatom, hogy az ő keze alatt lettem jó szakmunkás. Ő mindig segített. Vannak egynéhá- nyan, akik nem nagyon szeretik, ha az idősebbek figyelmeztetik, vagy akár jóakara- túlag beleszólnak munkájukba. Néhány fiatal, akiknek apjuk lehetne, úgy beszél az öregekkel, mint utolsó emberrel szokás. — Velem egyszer beszélgetett Szarka bácsi és elmesélte az életét. Bizony az ő inasélete nem volt olyan, mint a miénk. AZ ÜZEM TÖBBI, „idősebb” munkása, akik általában 28—30 évesek, szintén segítik a fiatalokat. Nem egy esetben odamennek a tanulókhoz, figyelmeztetik, ha rosszul csinálnak valamit. Általában hallgatnak rájuk, s tanácsukat legtöbbször el is fogadják. Megérti egymást a két generáció. Igaza van Fehér Józsefnek. Bizony, Szarka bácsi és az időseebb emberek, akik az élet sok viszontagságán mentek keresztül, mist is azon fáradoznak, hogy a fiatalokból jó szakmunkás legyen. A fiatalok véleménye általában megegyezik. Szeretik és tisztelik az idősebb dolgozókat. Csupán néhány fiatal bontja meg a rendet. Ezen viszont lehet és kell is segíteni. Maguk, az üzem dolgozói, a fiatalok segíthetnének a legjobban. A NEVELÉS TERHE Szarka bácsi és a többi idősebb dolgozó vállára nehezedik. Ezt a terhet kell megosztani egymással. Ha az üzem kollektívája kialakít egy olyan légkört, melyben rákényszerül az az egy-két cinikus, tiszteletién fiatal munkás arra, hogy tisztelettel beszéljen az idősebbel, akkor előbb-utóbb változtat magatartásán. Szinte biztos eredmény várható, ha a fiatalok magyarázzák meg, hogy nem illik az idősebb emberrel ilyen hangnemben beszélni. — Hiszen Szarka bácsi, és a többi, idősebb ember, akik tapasztalt szakmunkások, segíteni akarnak nekik. Ezt lássák bennük a fiatalok. Mindezekért tisztelet és megbecsülés jár nekik. KISS BÉLA SZERKESZTŐI ÜZENETEK Erdélyi Béla, Tiszanána: Levelét, melyben tiszanánai könyvbálról irt, megkaptuk, s ezt lapunkban fel is dolgoztuk. Kérjük, írjon máskor is, szívesen vész- szűk; „Hevesi fiatalok!* Táncdalokat közölni fogunk lapunkban, a kért két táncszámot valamelyik közeli lapszámunkban olvashatják; Többeknek : Közöljük, hogy a szerkesztó'séghez érkezett versek, novellák és egyéb írások kéziratait nem áll módunkban visszaszolgáltatni. Ugyanakkor kérjük mindazokat, akik írásaikkal felkeresik a szerkesztőséget, hogy tűntessék fel nevüket és pontos lakcímüket, mert enélkül nem tudunk érdemben foglalkozni írásaikkal; Félév az általános iskolákban A Megyei Tanács oktatási csoportja közli, hogy a félévi zárásra vonatkozóan az általános iskolákban a rendtartás az irányadó. Ezek szerint Heves megye összes általános iskolájában 1958. február 7-én zárul az első félév. A Dobó Gimnázium hangversenye A Dobó István gimnázium ma este 7 órakor a Szakszervezeti Székház nagytermében hangversenyt rendez. Közreműködnek az intézet végzett növendékei: Keskeny Mária, főiskolai hallgató, a Rádió Udvar dy Együttesének tagjai (ének), Delley József főiskolai hallgató (zongora), Marczis Demeter főiskolai hallgató, a müncheni nemzetközi énekverseny helyezettje (ének), a Szocialista Kultúráért érdeméremmel kitüntetett Suha— i Cserniczky művészegyüttes és az intézet zenekara. Vezényel: Nyíry József tanár. A műsoron Mozart, Beethoven, Chopin, Schubert, Schumann, Brahms, Verdi, Puccini, Kodály és Bartók művei szerepelnek. Két nap nyereség A Mátrai Ásványbánya V. felnémeti fehérmészkő bányaüzeme 1958 január havi tervét 29-én teljesítette. A hónap hátralévő napjaiban terven felül még 1500 tonna fehérmészkövet termelnek. A hideg időjárás és a havazások ellenére Horváth Zoltán, Csengődi Miklós és Takács Sándor brigádja már 2022-re teljesítették havi tervüket. Nagy Miklós körz. üzemvezető Szeretem „.a mogyorót, mégha ame-> rikai is. ízes, jólesik törni, ropogtatni és jól lehet vele szemetelni is. Gyerekkorom kedvenc csemegéje volt es ma is kedvenc csemegém lenne, — ha lenne. De nincs. Legalább is a megyében s a megyeszékhelyen nincs. Budapesten, ha tíz dekát kérek, megkérdik: lehet egy kicsivel több? — Itt még az a „kicsivel több” sincs„ Nem goldolnám, hogy a megyei keretbe ne férne bele egy kis amerikai mogyoró. ... a sült gesztenyét is. => Azt is nagyon szeretem. Kedvenc csemegéje volt gyerekkoromnak és ma is kedvenc csemegém lenne, ha lenne. De nincs! Sehol sincs, pedig ha rágondolok ízére, ilatá.ra, összefut a nyál a számban, mint Pavlov kutyájának. És télen szeretem a sültgesztenyét, meg a sülttököt, meg a mogyorót, meg a többi földi jót ... mindazt, ami volt, de most nincs. Pedig lehetne, csak az illetékes kereskedelmi szerveknél kellene egyetlen egy ember, aki maga is szereti ezeket a csemegéket. HÍREK KÉPEKBEN Az erdőgazdaság dolgozoi összegyűjtik a fenyőtobozokat,( kipergetik belőle a magot és elültetik a esemeterketekbca. Balogh István már négy nagy zsákkal gyűjtött a szilvásvárad! kastély parkjában. A korcsolyázó fiatalok legnagyobb örömére a gyöngyösi kultúrház udvarán megnyílt a jégpálya, ahol es- ténkint több száz fiatal csattolja fel a korcsolyát, — hogy élvezhesse a tél örömeit a tasÉdeím jelenti 9,Fehér hét55 Február 1-én „Fehérhéí” kezdődött az Egri Állami Áruházban. A legfinomabb ágy- és fehérneműanyagok között válogathatnak a vásárlók. Az Áruház különösen a nőknek igyekszik boldog farsangot szerezni, a divatos színekben díszelgő kötött kardigánokkal és a nagy keresletnek örvendő színes körömcipőkkel. A faisangi vásárlás után a férjek megtakarított pénze újból veszélyben van. A férfiosztályon kamgárn- és sportöltönyök várják a leendő tulajdonosokat. Üj húsbolt? — Halló, itt a földművesszövetkezet egri központja! — Népújság szerkesztősége. — A külvárosban lakók húsellátásának helyzetéről akarunk beszélni. Kanadában egy új hentesüzletet akarunk nyitni, a régi helyén. Most a Cipőipari KTSZ foglalja le munkahelyként és emiatt a külváros lakóinak a város központjába kell jönniük, ha be akarják vásárolni a napi ebédhez valót. Szeretnénk még egy írószer-, nyomtatvány és egri emléktárgyak boltják berendezni a Kossuth és az Alma- gyar utca sarkán. Az idegen- forgalom fejlődése is ezt kívánná meg. A helyiséget a MÉH vállalat használja, de reméljük, hogy a városi tanács segít terveink megvalósításában. . — Remélj ük, mi i*! A legöregebb egri borbélymester A legtöbb ember álma, elérni, amit Szentpéteri János elért. Ne gondoljon itt senki hatalmas gazdagságra, Moszko- vics autóra, vagy 5 találatos lottószelvényre, hisz akik Szentpéteri bácsit, Eger legöregebb borbélymesterét ismerik, tudják, hogy egy állandó, munkában eloltott élet után nem épített emeletes sarokházat, nem rendelkezik hatalmas bankbetéttel, mégis többet ért el, mint a legtöbb ember. Ez pedig így kimondva talán nem is látszik olyan soknak, mert csak annyi, hogy ma, 78 éves korában is egészségesen, megelégedetten dolgozik Jókai utcai műhelyében. Szinte hihetetlennek hallatszik és sokan kételkednek is benne. Nem is olyan régen egy orvos kereste fel a műhelyt és valószínű, nagy belső izgalommal, de leült az öreg tükörrel szemben és borotválkozást kért. Mindezt csak azért, hogy megállapítsa, vajon nem remeg-e az öreg kezében a borotva. És a jól elvégzett borotválás után csodálkozva állapította meg: a 78 éves Szentpéteri bácsi ma is borotvál úgy, mint akármelyik fiatal. Beültem az öreg műhelybe, ahol 1932 óta igazgatja a bálba készülő legények haját, távolítja el a felesleges szőrzetet, vagy éppen hegyesre bodorítja a kackiás bajuszt. Azelőtt a Jókai utca másik odalán volt az ülete, még előbb a Csiky Sándor utcában. 1891 óta űri mesterségét, tehát még a korban kezdte, amikor legtöbb olvasónk, de e sorok írójának még a szülei sem éltek. A borbélyműhelyeknek ma is érdekes hangulata van. Várakozás közben itt tárgyalják1 meg a napi eseményeket, az üzlet néha nagy politikai viták színhelye, máskor pedig sportdrukkerek folytatnak hosszas szócsatákat csapatuk erényeiről, vagy hibáiról. Megfordul itt mindenfajta ember, szegény és gazdag, korra és elvre való tekintet nélkül. A borbély pedig hallja a vitákat, megismeri az embereket. Mennyi mindent láthatott és hallhatott Szentpéteri bácsi az eltelt 67 év alatt? Hány ember szakállát borotválhatta le, hány emberre segíthette fel a kabátot és milyen mennyiségre gyűlne fel az általa le- vágot haj? Ki tudja? Az üzlet ma is úgy néz ki, mint a múlt egy ittfelejtett darabja. Nyoma sincs benne a mai fodrászüzemek ciírálko- dásának. Mindent a szigorú célszerűség és puritán egyszerűség jellemez itt. A bolt felett pedig ott nyiszogtatja a szél a régi céhmesterek elmaradhatatlan jelvényét, a réztányért. Szentpéteri bácsi fürge kézzel borotvál. Hosszú és dús hófehér haja néha homlokába hullik, ilyenkor fiatalosan löki hátra. Fürge léptekkel megy a külön kis elkerített részbe, ahol megfeni a borotvát, majd szakavatott mozdulatokkal és nagy figyelemmel nekikezd a munkának. a vendég — egy öreg nagybajuszú piros arcú magyar —, 1918 óta látogatja Szentpéteri bátyám műhelyét. A másik vendég, aki türelmesen ül a széken, egy Öreg tanár, aki a mestert Szentpéteri uramnak szólítja, éppúgy, mint ezelőtt néhány évtizeddel is. Szentpéteri bácsi közben elkészül régi vendégeivel, Kovács Bélával, már csali a bajusz megpedrase és a haj meg- fésülése van hátra. Majd fürgén felsegíti a kabátot és az ajtóhoz kíséri a vendéget. Éppúgy mint régen, amikor ez még divat volt. így teszi, mert így szokta meg, annak ellenére, hogy a két öreg tegező viszonyban van egymással. — Tessék tanár úr — int a következő vendég felé, de az tiltakozik: — A fiatalember előbb itt volt — mutat udvariasan rám. Mikor megtudja, hogy én nem borotválkozni jöttem, mentegetőzik. — Tetszik tudni, a mai fiatalok mindig sietnek. Mi pedig már ráérünk. Igaz-e Szetpéteri uram? Szentpéteri bácsi helyeslő egyetértéssel borítja a nyakába a tiszta fehér kendőt és kezdetét veszi újra a megszokott művelet. Mintha egy múltszázadban lejátszódó filmet látnék, olyan itt a hangulat. Amikor pályáját elkezdte, 12 borbélymester működött Egerben, de talán a leghíresebb az ő tanítómestere, Generál Rudolf mesteruram volt, aki a borbélymesterségen kívül a sebészethez is értett. Szentpéteri bácsi is eltanult tőle egyetmást és hozzá is jártak aa emberek nemcsak borotválkozni, hanem köpölöz- tetni, fogathúzatni, ere tvágatni, vagy éppen krisztéroztatni. — Sok vendég járt hozzám, de aztán az orvosok betiltották, a köpölözést és foghúzást. Mit tehettem? Megtanítottam a foghúzásra a Kínába induló barátokat és a felszerelést is nekik adtam. A köpölö- ző gépem ma az egri múzeumban van, csak ezeket a kis vérfelfogó edényeket tartottam meg emlékbe — mutat néhány kis üveget. Persze vendégei nehezen törődtek bele a szigorú orvosi utasításba és még sokáig keresték a mestert, hogy enyhítsen kínjaikon. Az utolsó ilyen ragaszkodó vendég — egy öreg egri parasztember — ezelőtt három évvel még a Szentpéteri uramhoz jött természetesen, — miután a mester törvénytisztelő ember — hiába. Ma tehát már csak hajat nyír és borotvál, munka után pedig siet haza feleségéhez, akiről ma is úgy beszél, mintha fiatal házasok lennének. A felette elhaladt 78 esztendő nem viselte meg az idegeit, szerinte csak a mai fiatalok idegesek. Egészséges, és szelleme is fiatal maradt, nem csodálatos tehát, hogy az 54 évi kiegyensúlyozott hazasélet nem koptatta el szeretetét élete párja iránt, nem úgy mint sok mai házaspárnál* már az első évek után. Régen az újságok körkérdéseket intéztek öreg olvasóikhoz, hogy megtudják, mi a hosszú és boldog élet titka. Szentpéteri bácsi szerint ez a következő: — Soha nem ittam, nem jártam mulatozni. Egyszer — néhány évtizeddel ezelőtt — elmentünk az asszonnyal az egri Nagyliterbe. Ott egy duhaj társaság kötekedni kezdett velünk. Azóta nyilvános mulató helyen nem voltunk. Otthonülő ember voltam, szerettem a feleségemmel lenni, szerettem a munkámat. Dolgoztam is mindig és" hála istennek a betegség is elkerült. Talán ez a hosszú élethez vezető út, talán nem. De egy biztos. Érdemes követni Szentpéteri bácsit, mert ha ez az út nem is feltétlenül a hosszú élethez vezet, de ez a megelégedettség, a boldogság és a nyugalom útja. Ezt mutatja Szentpéteri János borbélymester élete... H. F. ■ESÜEEIEE | Olvasd! | j Terjeszd! 1 a NÉPáJSlGOT | ISIIllllliilillillllliilllllilllilllillJ