Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-27 / 31. szám
*958. február 27. csütörtök népújság 5 Tanulni nem szégyen — Tapasztalatcsere a gyöngyösi és az egri vasöntöde között — van egy jo magyar Közmondás, amit Pápai Gyula, a Gyöngyösi Vasöntöde igazgatója is elismer, de aszerint is cselekszik: „Holtáig tanul az ember”. — Tapasztalatcserén voltunk Egerben, testvérüzemünknél. Ők is elmondták észrevételeiket, meg mi is. A baráti találkozón sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Sokat tanultunk egymástól. — Melyik tapasztalatot valósították meg itt maguknál a vasöntödében? — Először talán a szárítókról beszélek, mert ez a legértékesebb tapasztalat. Eddig' nálunk külföldről importált koksszal fűtöttük a szárítókat. Hazai koksznak nincs meg az a kalóriája, mint a csehszlováknak, ezért az egriek újítását nyomban bevezetjük a szárító brikettel való fűtését. Ebből van elég és így a vállalat párezer devizaforintot megtakarít. Az igaz, hogy az új eljárás bevezetéséhez egy nagyteljesítményű ventilátor is szükséges, de remélem felsőbb hatóságaink is segíteni fognak a beszerzésében. A kemencéink salakozására és kifalazására eddig minden három hónapban sor került, míg az egriek csak hat hónaponként falazták kemencéjüket. — Hogy mi ennek az oka? Ez nagyon érdekelt bennünket is, — kapcsolódik a beszélgetésbe Gulyás elvtárs, az öntöde vezetője. Szívesen tájékoztattak minket az újfajta tégla gyártásáról. Tűzálló anyaggal keverik össze a szi- likolt és ezzel a keverékkel javítják a kemencéket. Nálunk is hasznosítjuk ezt a módszert. Mit tanultak az egrlsk ? Az Egri Lakatosárugyár vasöntödéjének vezetői tapasztalatcserére mentek el a Gyöngyösi Vasöntödébe, hogy az ott szerzett hasznos tapasztalatokat üzemükben is hasznosítsák. Mert mi a helyzet? A két gyárban hasonló a munka és az Egri Vasöntöde mégis nagy ráfizetéssel termel, a Gyöngyösi Vasöntöde meg nyereséges. Pedig Egerben is megvan rá a lehetőség. Az üzem sokkal jobban van gépesítve, s maga a berendezés is korszerű. Hogy példát is mondjak, a nyersanyagszállítást felvonóval végzik, míg Gyöngyösön mindezt emberi munkával oldják meg. Karkusz Józsefet, az üzem vezetőjét kértük meg, hogy számoljon be a Gyöngyösi Vasöntödében szerzett tapasztalatokról. — Üzemünkben a termelés és a termelékenység igen alacsony, ez egyrészt a helytelen munkaidő kihasználásán alapúi. Eddig az üzemben az étkezési idő nem volt meghatározva és a dolgozók naponta háromszor is megtartották az ebédidőt. Hogy mindezt megszüntessük, pontos étkezési időt határoztunk meg, amelyet minden dolgozónak szigorúan be kell tartani. Ezáltal javúl a munkafegyelem, s növeljük a munkaidő kihasználását, amely egyben a gyár magasabb terméshozamát is növeli. A munkaidő gazdaságosabb kihasználására hoztunk már intézkedést. Crerendai Imre művezető a munkáján kívül a raktárt is kezelte. Ezt a munkát Nagy József vette át, s ezáltal Gerendái elvtárs állandóan munkahelyén tartózkodhat, ahol ellenőrizheti a munkaidő teljes kihasználását. Csökkenti a ráfizetést az anyagtakarékosság fokozása is. Különösen a selejtcsökken- tés és a tűzifa gazdaságosabb elosztása. Ezentúl a szárítót csak minden másnap fűtjük be, s ezáltal a tüzelő Az Egri Járásbíróság kedden és szerdán tárgyalta Sallai Gézának a Felsőmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat egri „Otthon Étterem” volt üzletvezetőjének a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztási és hűtlen kezelési bűnügyét. Sallai 1957. augusztus 22-től vezette a fent nevezett éttermet, — mint a tanúvallomások és a lefolytatott nyomozás megállapította — az első időkben szinte kifogástalanul. A későbbiek folyamán azonban az Üzemélelmezési Vállalat vezetősége felfigyelt Sallai költekező, könnyelmű életmódjára és ezért október 2-án ellenőrző leltárt rendelt el nála. Ennél a leltárnál 4884 forintos hiány jelentkezett, mely' összeget vádlott az egyeztetést követően be is fizette a vállalat pénztárába. A leltározó közegeknek azonban feltűnt, hogy a hiány elenére babkávéban és egyes italféleségekben többlet mutatkozott, ezért október 16-án újabb leltár megejtését rendelték el Nagy meglepetésre Sallainak itt nem hiánya, hanem 3692 forintnyi többlete mutatkozott. A vállalat igazgatója Sallait ezért állásából leváltotta és elrendelte az át adó leltár elkészítését. A noveviber 2-án megtartott leltározás eredménye 31 888 forint hiány volt, amely a későbbi jóváírások és beterhelések folytán 22 888 forintra csökkent. Sallai nyilván érezte, hogy a leltárok balul ütnek ki részére, mert bűnös manipulációval idegen áruraktárba helyezésével egy 161 literes bo~ felhasználása a felére csökken, a kemencéknél eddig 140 kilogrammos nyersanyag-adagolást alkalmaztunk. Jelenleg csak 100 kilogrammot adagolunk, s ezáltal .jobb öntvényt kapunk, ugyanakkor növeljük a felvonó élettartamát is. Ahhoz, hogy az üzem ilyen nagy ráfizetéssel termel, hozzájárult az is hogy egyedi termelést folytatunk, míg a gyöngyösiek csak a sorozat- gyártást alkalmazták. Célunk az, hogy az üzem termelése rentábilis legyen, s mindehhez az szükséges, hogy az egyedi termelés mellett, a sorozat- gyártásra álljunk át. Amit itt elmondtam, csak néhány kiragadott példa a Gyöngyösön szerzett tapaszt a~ 1 átokból, de állítom, sokat segítettek, mióta alkalmazzuk ezeket. x Az Egri Vasöntöde vezetői roshordó, egy öt literes és egy 20 literes demizson (egyikben Hubertus, másikban Commers rum volt) vízzel való feltöltésével igyekezett a hiányt eltussolni, illetve annak mértékét csökkenteni. A tárgyalás folyamán az elhangzott tanúvallomásokból kiderült, hogy Sallai nem vetette meg a női társaságot sem. Nem egyszer előfordult, hogy társaságával az étterem zárórája után mulatozásra gyűlt egybe, amely egészen a reggeli órákig tartott. Az , étterem személyzete olyan vallomást tett a tárgyalás során, hogy ■Sal-lait nagyon sokszor keresték fel nők, nemcsak személyesen, hanem telefonon is, ami különösen az étterem szakácsnőjét akadályozta munkájában, mivel ő vette fel a kagylót. Mint kiderült, Sallai a legtöbb esetben állást ígért ezeknek a nőknek. Egyiküket —, hogy az ügyet jól megbeszélhessék — barátjával együtt taxikirándulásra vitték a közeli várkúti menedékházba... Hanyagul tett eleget adminisztrációs kötelezettségeinek is, saját bevallása szerint az étterem kasszájában tartotta a saját pénzét és a napi bevételekkel többnapos késéssel számolt csak el, illetve adta postára a pénzösszeget. Hanyagságára mutat az a tény is, hogy az étterem borpincéjébe boldog-boldogtalan lejárhatott, s a pincekulcsot nem egyszer a vállalattól távolálló idegeneknek is odaadta. Sőt? Az egyik, csupán kisegítésre felvett alkalmazott egyízben azazt tartják, nem szégyen mástól tanulni. A tapasztalatok kicserélése mindkét üzem javát szolgálta. Eddig egy kilogramm öntvény előállítása egy forint nyolcvan filléres ráfizetéssel készült el. reméljük, hogy a tapasztatok bevezetésével majd arról számolhatunk be, hogy nyereséggel dolgozik az üzem. De a megyében számos üzém, vállalat van, amelyek egymás tapasztalatait ugyanígy hasznosíthatják. S ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor Mohamed menjen a hegyhez. Az olyan üzemek vezetői, ahol jól megy a termelés, s látják, hogy egy másik hasonló gyárban is jól mehetne, csak azon múlik, hogy meg kellene mutatni a helyes utat, — ne sajnálják a fáradságot, keressék fel őket, adják át hasznos tapasztalataikat. Ezt követeli az ország, mindannyiunk érdeke . . . KISS - KOVÁCS J. zal dicsekedett egy italboltban: „Én vagyok a gazda, nálam van a pecsét is és a pincekulcs is!” A vád és védőbeszéd elhangzása után az egri járásbíróság kihirdette az ítéletet, mely szerint Sallai Gézát bűnösnek mondta ki s 31 888 forintot véve figyelembe — a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettében, ezért kétévi börtönre és egyes jogai gyakorlatától való háromévi eltiltásra, valamint a 28 888 forint okozott kár és annak kamatának 15 napon belül való megtérítésre ítélte. Az ítélet nem jogerős! Az ügyész súlyosbításért, a védő enyhítésért fellebbezett. Előfordulnak olyan esetek, amikor levél érkezik a szerkesztőséghez, s abban valakinek szó éri a ház eleiét. Ilyenkor a megbántott tél természetesen szintén a nyilvánosság előtt akarja az igazát bebizonyítani. A következő levélben is ilyen kívánságnak adunk helyt. ANTAL ISTVÁN a oétervá- sári pedagógusok nevében tiltakozik Szabó Lajos volt kul- túrház igazgató azon — megjelent — kijelentései ellen, hogy a nevelők nem támogatták őt munkájában, s hogy valóban dolgoznak a község kulturális életében. A pátervásári nevelő erről a következőket írja: Hz elmúlt hetekben a *9*« KLSZ-s"ervezet farsangi előadást és bált tervezett. A műsor betanítását három pedagógus vállalta. Egyik kartársunk a népművelési ügyvezető feladatát látja ?l Kerten tagjai a kuh^rhári tanácsnak, ezenkívül is valamennyien felajánlottuk a segítségünket. Remélem ez elég bizonyítéka annak, hogy a pé- tervásári pedagógusok nemcsak maguknak élnek, hanem a falu dolga is érdekli őket.” A következő levélben HORDÓS ISTVÁN autószerelő Pe- tőfibánváról ir. Nemrégen jött haza Amerikából, ahol az „ígéret földje” helyett a következőket találta: „...a lágerból ki-ki engedtek, hogy nézFranco tábornok nem megy a szomszédba ötletekért. Feltette a kérdést: miképp lehet az embereket úgy megdolgoztatni, hogy a munkatöbbletet ne kelljen megfizetni? Megoldás: egyszerűen megszüntette az eddigi törvényes ünnepeket. Bár így is maradt zünk munka után... sokára sikerült egy autógarázsban elhelyezkednem... 12 órát megállás nélkül kellett dolgozni... pár hónapi munka után megint rászorultam a munka- nélküli segélyre... Láttam, hogy a nagy ígéretek hová vezetnek, s minden vágyam csak az volt, haza az országba!... Mikor hazajöttem, félve mentem a rendőrségre jelentkezni, de Egerben is, Hatvanban is a legjobban fogadtak, elbeszélgettek velem és már itthon munkában vagyok..,” Egy ember, aki megtalálta a helyét újra az • életben, s talán neki és a többi hazatértnek jelent legtöbbe: KATONA FERENC verpeléti igazgató levele, aki a „béke stafétája”-ról a köve; kezűkben ír: [in évvel ezelőtt jelent »*• meg a világpolitika színpadán a Vörös Hadsereg. Ennek a nagy ünnepnek emlékére 1958. február 23-át ót világrész haladó és békeszerető embere nyújtja kezét baráti szorításra a szövi ét katonáknak. Verpelét népe is azt tette, mikor február 15- én a községünkön áthaladó Csillag-staféta zászlajára rákötötte szeretetét kifejező szalagjait... Az ünnepség jelentőségét Donka őrnagy méltatta, utána mintegy 17 szerv és közület helyezte el szalagját a stafétaboton. még tizenhat. (Ez a mély vallásosság a fasiszta rendszer egyik, vagy inkább egyetlen kellemes következménye.) Viszont a tizenhatból csak kettőt fizetnek meg. A többi tizennégy napon pedig Spanyolország ’„fejlődéséért” ingyen dolgoznak. EGY OSZTÁLY ÉLETE Az egri Dobó gimnázium Ill.-a. osztályáról van szó. 32-en vannak. Mindannyian vidámak, életerősek. Örül is ennek osztályfőnökünk, Ebergényi Tibor. Persze, csak akkor, ha a tanulással sincs különösebb 5aj. S hogy ne legyen, arra közösen vigyáznak. Természetesen nem mindig a legnagyobb sikerrel. Az osztály félévi eredménye bizony gyenge. De ismerve képességeiket, az évvégi eredmény sokkal jobb lesz. Az osztálynak három „rétege” van; kollégisták, bejárók, városiak. Az osztályfőnök szerint az osztály becsületes mag- vát a kollégisták képviselik. Van is ebben igazság. Közülük csak egy fiú bukott meg félévben, s ha osztály munkáról van szó, akkor is ők az elsők. Az osztály dekorálásában, kirándulás vagy klub-est megszervezésében többször megmutatták jó tulajdonságaikat. A városiak között akad egynéhány jampec- kedő, flegma. A tanulást általában komolytalanul veszik. Az utóbbi időben azonban egyre inkább levetkőzik ezeket a hibákat, s aktív támogatóivá válnak az osztálykollektívának. Sok szép eredményt mutathat fel az osztály. Megnyerték a gimnázium osztályainak dekorációs versenyét. Nemrég egy klub-estet rendeztek. Meghívták a Szilágyi Erzsébet testvérgimnázium 11-a. osztályát. Még minden évben voltak kirándulni. Az ősszel Gyöngyös—Budapest — Visegrád — Esztergom volt az útvonal. Az osztálytitkár, Dózsa Árpiid, s az osztálybizottság két tagja Ringelhann György és Farkas Tibor a szellemi vezetők. Nagy részük van az eddigi eredmények elérésében. Persze vannak még hibák az osztályban. Az osztályfőnöki órácon gyakran felvetődnek ezek a problémák. Ha valaki felesel tanáraival, ha késik, ha igazclatl - nul hiányzik, ha cigarettázik az iskoládban, bizony kemény a büntetés. Mindent összegezve: ezek a fiúk hibáik _ ellenére is helyes úton járnak. Azt pedig nem róhatjuk fel bűnként, hogy szeretnek táncolni, s sétálni a Széchenyi utcán. Lisztóczki László III-a. 32 ezer forint siiisszlás = 2 év — ítéletet hozott cs bíróság Seried Géza ügyében Rz okos tábornok MÉG JÓÍZŰEN alszik a város, amikor a gyöngyösi postán már lázas munka folyik. Fürge kezek osztályozzák a beérkezett postát, hogy röviddel ezután bekopogtasson az ajtón a mindenütt oly szívesen látott postás bácsi és letegye az asztalra a távollévő kedves levelét, a napi sajtót, vagy ami mindennél kellemesebb, egv többszámjegyű pénzesutalványt. Nemrégen olvastam Martin du Gard: Vén Európa című regényét, melynek hőse egy kis franciaországi falu postása, aki mindenhová bejáratos és ismeri a falu lakóinak J^gbensőbb magánéletét is. És ez így is van. Az élet a há^ak falai között zajlik, az ember magánéletének csak igen kis részét viszi ki az utcára. De a postás a legváratlanabb időben kopogtat az ajtón, belép a lakásba, mely nem a vendégvárás tisztaságával, rendjével és békéjével fogadja, hanem leplezetlenül tárja ki önmagát és mond el sokmindent gazdáiról. A postáé tudja ík'"v ki kitől vár levelet. Szerelmes kislányok már az ajtóban várják, fiatal kamaszok majdnem a nyakába ugranak az örömtől, amikor kikotorássza táskájából a kis rózsaszínű borítékot. És amikor megtörténik a szakítás, ezt is tudja a postás bácsi, mert elmaradnak a kis levelek és elmarad a levélvárás boldog izgalma is. Ha pedig házasság lesz a dologból, arról is értesül, hisz az esküvői értesítéseket is ő kézbesíti. Sokat tudna mesélni egy ilyen postás, különösen olyan, mint Szabó Ferenc, aki 15 éve járja a gyöngyösi házakat. 15 éve húzza a vállát a súlyos postatáska és ez alatt az idő alatt szinte az egész város megismerte. Pöttöm kis gyerekek szaladnak elé az utcán és ő kivétel nélkül tudja, melyik gyerek hová tartozik és máris adja ki neki a leveleket és az újságokat. Szabó Ferenc sokat tudna mesélni, dg nem mond semmit. Nem is mondhat, mert köti őt a postai titoktartás, mely ez esetben nekem nem jó, de mint ügyfél mégis örülök neki, hogy ilyen diszkréten kezelik ügyeinket. EGYÜTT TALPALUNK Szabó bácsival az u+cán. A postásnak ma 180 levelet és 460 újságot kell kikézbesíteni, ezenkívül beszedi az újságelőfizetési díjakat, árul totó és lottó szelvényt, Fülest és Népsportot. Zsebében vastag kötegben duzzad a pénz, nemsokára leszámolja a zsíros konyhaasztalokra, vagy a kérges paraszttenyerekbe. Otthonosan lép be a kapukon, még a haragos kutyák sem bántják. Azok is csak rám acsarkodnak, de szerencsére protekcióm van, mert Szabó bácsi megmagyarázza, hogy vele vagyok, tehát nem lehetek rossz járatban. Mindenkit nevén köszönt, érdeklődik a családtagok hogyléte felől, megtudakolja, hogy van Juli néném 'reumája, vagy hogy elmúlt-e a kisgyerek szamárköhögése. Lépten-nyomon megállítják, mosolyogva jönnek elé és reménykedve kérdik: van-e levelük? A niactéren egv szomorú- szemű asszony állja az útját. Szinte könyörögve kérdi, most is, éppúgy, mint nap mint nap, hogy nem írt-e a fia Angliából. Szabó bácsi sajnálkozva adja a, már megszokott feleletet: — Nem, ma sincs semmi, de talán holnap... Az asszony szemében kialszik a remény és lehajtott fejjel elmegy. Ugylátszik, mintha kisebb lett volna. Utána nézek és szemem szinte lefényképezi a megtört alakot, ahogy cipeli megrakott kosarát és árva életét. Szeretném a képet elküldeni a fiúnak Angliába... Csodálatos memória kell ehhez a foglalkozáshoz Fejben tartani, hogy kinek melyik újság jár. Nem lehet itt tévedni, mert mindenki várja és megköveteli a saját újságját. Tudni a sok nevet, megjegyezni, hogv ki tartozik még az újságelőfizetési díjjal. ÉS MEGHALLGATNI a sok- panaszt. Mert az újságíró rossz munkája is rajta csattan. Fia az olvasónak valami nem tetszik, másnap reggel már zsörtölődik a postással és kilátásba helyezi: hogyha mégegyszer ilyen előfordul, lemondja az előfizetést. így jártunk Szalai György- nénél is. Szabó bácsi beszélt az ablakon és kérte a Népújság előfizetési díjat. Azasz- szony kerek-perec kijelentette, hogy nem fizet. Próbáltuk megtudakolni a hirtelen harag okát. Szalainé nem is fukarkodott a véleménynyilvánítással: — Meghalt szegény Berki Lili. Az újságban meg egy szó sem volt róla. Én ilyen újságra nem fizetek elő. Máshol az a baj, hogy sok a kultúrhír, egyesek meg a kultúrát keveslik. Mindezt Szabó bácsival közlik. vele veszekednek és néha őt is dicsérik. Ö pedig mit tehet egyebet. Hallgat és fáradhatatlanul rója az utcákat. Kezét vörösre csípi a hideg, de kesztyűt nem húzhat. Az idős embernek nehéz már a mes- tömött táska, de pihenésre nincs idő, hisz mindenütt várják a levelet és az 'újságot. A fia lehetnék, de szégyen ide, szégyen oda, alig bírtam követni, amint kissé imbolygó, jellegzetes postásjóvá- sával fürgén fordult be a kis kertkapukon. Naponta húszkilométert gyalogol az utcákon, a kertek alatt és az udvarokon. Nagy segítség lenne neki, ha a kapukra postaládákat szerelnének és nem kellene bemenni a hosszú udvarokba. Dehát, — mint ő is mondja — az emberek jobban szeretik személyesen átvenni a postát. A postásnak varázsa van, jó látni, amint feltűnik az udvaron és elindul az ajtó felé. Ezért hát nem is nagyon szerelik fel a kis levélszekrényeket. Szabó bácsi pedig naponta rója a húszkilométereket és nem nehéz kiszámítani az eltelt 15 év alatt már majdnem három földkörüli út van mögötte. Ezalatt nem látott tengereket és havasokat, nem ismert meg exotikus népeket. Helyettük a gyöngyösi utcákat látja, melyeknek már minden kis kövét úgy ismeri, mintha a saját kertje lenne, a gyöngyösi embereket, akik mind személyes és kedves ismerősei. ÉS EZÉRT legfeljebb az emberek szeretete kárpótolja az.oké az embereké, akiknek ő nem Szabó úr. vagy Szabó kartárs, hanem egyszerűen kedves, jó postás bácsi. Herbs l Ferenc Festés bácsi
