Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-23 / 28. szám

4 NBPÜJSÄÖ ID'S, február 23. vásárt»* uuiri Hegyek, erdők között nőttem fei és már gyermekkoromban ismerősöm volt minden fa, minden bokor. Tudtam, hol fészkelnek a madarak és ér­tettem a vadak nyelvén. 12 éves koromban tökéletesen utánoztam az őzsuta hívó hangját és behívtam az őzba­kot. Havas, holdvilágos téli es­téken hurokra került nyúl sí­ró hangját utánozva, becsal­tam a rókát. Órákig elhallgat­tam októberben a szarvasbő- gést, amit egyébként ma is a legszebb muzsikának tartok. Emiatt ugyan többen ismerő­seim közül „gyengébb képessé­gűnek” tartanak, de én kitar­tok álláspontom mellett. Aki hallott már az életében nyolc-tíz szarvasbikát egyszer­re bőgni és résztvet* ilyen koncerten, az tudja és megérti, hogy mi van ezen hallgatni való. Négyéves koromban mar rendszeresen vadásztam gu­mipuskával. Később ezt a fegyvernemet úgy tökéletesí­tettem, hogy kő és kavics he­lyett vágott ólmot használtam lövedéknek. A varjú csakúgy kalimpált le a jegenyefáról, mikor egy-egy ólomdarabbal oldalba gyújtottam- Legelső vadászélményeimet tehát ^ a gumipuska adta, míg apám végkép meg nem vonta tőlem a „fegyvertartási engedélyt”. Ez akkor következett be, mi­kor a szomszéd faluban lakó báró autójának oldalsó ablak­szemét „véletlenül” beparity- tyáztam. Apám még aznap ro­hant bocsánatot kérni és még így is rettenetes tortúrán ment m:attam kérészül. Én akkor minden rosszra elkészültem, de a legnagyobb csodálkozá­somra csupán annyi történt, hogy apám elvette a csúzlit és bezárta kulccsal saját szekré­nyébe. Mindehhez azonban seoimi kommentárt nem fű­zött. nedig ami azt illeti, fűz- h°*'ett volna. Tudta 6 nagyon job hogy mit jelent nekem ez s puska. t’r„- . Ettől az időtől kezdve, mint magányos farkas bolyongtam a szomszédos kiserdőben és madártani megfigyeléseket vé­geztem. Bárkinek mutattam 2 —3 gerlefészket egyszerre és azt is tudtam pontosan, mi van benne, tojás, vagy fióka. Mikor elmúltam 14 éves, a’-'árn gyakran magával vitt az erdőre és én ezeket a közös kirándulásokat sohasem fo­gom elfelejteni, ö mutatta meg nekem igazán a Bükköt, megismertette velem a hava­sok szénségét Máramarosban. Vele voltam akkor is, mikor málnázó medvét láttam a Vo- lasanka havas lábánál. Sze­rettük az erdőt mindketten, hiszen anám erdész volt én meg a fia. Vitt és magyará­zott mindig nekem, de pus­kát csak nagyon ritkán adott a kezembe. 14 éves múltam, mikor komoly sörétes puská­val egy gébicset lőttem. Ennek szárnyait levágtuk, üveg alá tettük és minit kedves emlék függött sokáig szobánk falán. 16 éves voltam, mikor éle­temben először lőttem „nyu- lat”. Mielőtt ennek történetét elmondanám, be kell mutat­nom családunk egyik kedves ismerősét, a Jancsi bácsit. Jancsi bácsi arról volt neveze­tes, hogy nagyot hallott, no meg arról, hogy nagy heccke­verő volt az öreg. Engem igen érzékeny szálak kötöttek hoz­zá, mert neki is volt puskáia. v’rf,, örpc* smiirálati mordály, de egy vadőrnek abban az idő­ben nem is dukált különb. Részemre ugyan azok is bol­dog perceknek számítottak, amikor csak üresen arcomhoz emelhettem a puskát és meg­célozhattam vele valamit. Jan­csi bácsi látta ügybuzgóságo- mat és később már tarifát is szabott, mégnedig dohányban, vagv cigarettában. Ezeket — be kell vallanom — anám rej­tett dobánvtartalékalnak ter­hére tudtam beszerezni. Egyszer azt mondja nekem az öreg Jancsi bácsi: Lőttél-e már nyulat életedben öcsém? — Én. még nem! — Hát tudod mit. szégyelhe- ted mnr/ad erdész fiú létedre — Szégyelltem is, ml tagadás de nem tudtam mit tenni. A^ám nem szívesen adta ke­zembe a puskáját, puska nél­kül pedig ki a fene látott nyu­lat lőni. — Jancsi bácsi hány éves korában lőtt először nyulat.? — kiabáltam az öreg fülébe. Nyolc, felelte Jancsi bácsi és azóta is mindennap vadászom, pedig már túl vagyok a hat­vanon. — Jancsi bácsi már szem­üveggel lő? — Az öreg halálos komolysággal rázta a fejét. — Nem, puskával. Egy szép téli napon meglá­togattam az öreget erdőszéli házikójában. Csak pipázgatotl békésen és nézte a jégvirágos ablakot. Megörült, hogy meg­látott és mindjárt azt kérdez­te: Hoztál-e öcsém egy kis füs­tölni valót? Én, igen — válaszoltam, ha megkapom a puskát. Jancsi bácsi nem szólt semmit, de lát­tam rajta, hogy erősen gon­dolkodik. Azt hittem, azon töri a fejét, hogy ideadja-e nekem a puskát, vagy sem. Beszélgettünk még egy jó darabig, míg megérkezett két falubeli barátom, kikkel itt az öregnél adtunk találkát. A Harminc lépésnyire lehettem, mikor letérdepelve a hóban, felhúztam a puskát. A ravasz élesen kattant, de a nyúl csak nyugodtan eszegetett tovább. Előre kúsztam. Már a szemem is káprázott és néha két nyu­lat is láttam, néha meg egyet sem. Végül is, mikor a nyulat 15 lépésnyire megközelítet­tem, lehasaltam a földre, lé­legzetvisszafojtva pontosan megcéloztam és lőttem. Ebben a pillanatban az én nyulam egyet ugrott a levegőben. Ott­hagytam a puskát és rohan­tam boldogan, életem legelső vadászzsákmányához, de ek­kor egy hatalmas hahotát, ne­vetést hallottam hátam mö­gül. Visszafordulva látom, hogy Jancsi bácsi teljes erejéből nevet, és csapkodja egymásba tenyerét. A fiúk, a barátaim hasukat fogva röhögtek és sapkájukat verték a földhöz. Én értelmetlenül bámultam, hisz még nem értettem sem­mit ebből az egész komédiából. Néhány pillanat múlva azon­ban már mindent tudtam. Egy kitömött ócska nyúlbőrt lövet­tek velem élő nyúl helyett. A csalódás, a düh, a meg­FILM: Február 23: A Szovjet Hadsereg és Hadiflotta napja. 1908-ban halt meg Svatopluk Cech, cseh haladó költő. Február 24: 1848-ban volt a pá­rizsi forradalom. 1844-ben született Fankel*Leo, a magyar munkásmozgalom nagy harcosa, NÉVNAP NE FELEDJÜK! Hétfőn: MÁTYÁS, Kedden: GÉZA,- &#/— gyerekek fázósan bújtak a kályha köré, az öreg Jancsi bácsi meg egy rövid időre el­tűnt a láthatárról. Egyszer, úgy egy negyedóra múlva jön lelkendezve. No öcsém, akarsz-e nyű- lat lőni? — Akarok! Vágtam ki egy­szerre és máris elöntött a va­dászszenvedély. — No, akkor gyere! A töb­biek csak messziről kövesse­nek! Ezzel máris lekapta a szögről az öreg „medveölőt” és két töltényt csúsztatott a csövekbe. ~ Nesze, itt van, de nagyon óvatos légy, magyarázta nagy buzgalommal. A ravaszt csak akkor húzd fel, ha a nyúl kö­zelébe érsz, aztán célozd meg jól, de vigyázz, mert ha ezt elhibázod, én többet az életbe nem adok a kezedbe puskát. Engem ekkorára már te+ő- től-talpig elfogott a vadászláz és szívem a torkomban kala­pált. — Hol a nyúl, Jancsi bácsi? — érdeklődtem az, öreg­től, inkább csak jelekkel ma­gyarázva. — Hol? Hol? Itt van a ház sarkától ötven méterre. Ott, annál a kis szénabog^ánál. Nagy tél van, bejött a boglyá­hoz a szerencsétlen. Vigyázz ! Fogta egyik karomat az öreg, indulj, aztán cserkéld be vagy húsz lépésre és csak azután lőjj. Puskával a kezemben elvál­tam tőlük és óvatosan vigyáz­va haladtam előre. Lehettem úgy negyven lépésnyire, mikor megpillantottam a nyulat..Szét) hatalmas nyúl volt. •— Jajj, csak el ne hibázzam, — só­hajtottam magamban, mert ak­kor vége a vadászbecsületnek. aláztatás vegyes érzései dúl­tak lelkemben és a pokol mélységes fenekére kívántam Jancsi bácsit, sJ}4 az én bő­römre, illetve egy néhai nyúl bőrére szerzett egy boldog na­pot magának. A nyúlbőrt dü­hösen földhözvágtam, belerúg­tam teljes erőmből, aztán se szó, se beszéd, elrohantam. Mentem, mentem egyenesen apámhoz és most már sírva elmondtam neki mindent, ma­gamat is bevádolva. Elmond­tam, hogy Jancsi bácsi azért jár hozzánk, hogy dohányt meg cigarettát szerezzen tő­lem, és én apámtól szereztem a cigarettákat, mert a puskát csak így kaptam meg Jancsi bácsitól. Apám végighallgatta keser­veimet, és nagyon jólesett ne­kem, hogy ő nem nevetett a kegyetlen tréfán, amit az öreg űzött velem. Másnap így szólt hozzám édesapám: Itt a puska. Ülj ki az erdő szélére, a lucernás mellé, aztán lőjj valamit. Lőjj egy igazi nyulat. Mit éreztem, milyen boldog­ságot, ezt le nem írhatom. Es­tefelé ki is ültem az erdőszél­re, és még az este nem egy, hanem két nyulat lőttem, még hozzá igazi nyulat. Apám is nagyon boldog volt és más­nap anyám az én nyuIámból főzött kitűnő ebédet. Ebédre vendéget is hívtunk. Jancsi bácsit hívtuk meg, aki soha­sem látott étvággyal fogyasz­totta az. én első nyulamat. Az elsőt, mert a legelsőt sajnos nem lehetett megenni. Mégis nekem ennyi év után, most a legelső nyulam jutott eszembe. SZALAY ISTVÁN iifiisli — HAT CSALÄD lépett be a napokban a recski Ké­kesi Gyopár Termelőszövet­kezetbe. *- A HATVANI járási tanács tanácsülést tart a horti gép állomáson, ahol megtárgyalják a gépállomás téli és tavaszra készülő munkáját. — AGRONÓMUST válasz­tottak elnöknek az ivádi Dó­zsa Tsz-ben. Az új elnök már megkezdte munkáját. Javas­latára fejlesztik a tsz állatál­lományát, gyümölcstermesz­tését. ^ SZILVÁSVÁRADON feb­ruár 19—26-ig a községi tanács tanácstermében helyi képző­művészek alkotásaiból — fa- és csontfaragások, festmények — nyílt kiállítás. — 100.000 FORINTOS be­ruházással modern sertésól építését fejezi be az idén a bátori Hegyi Csillag Tsz. — Emellett új darálót és fűrész üzemet is létesítenek. — VERPELÉTEN 7 előadás bál álló egészségügyi előadás sorozat ért véget 21-én. A nagy érdeklődésre való tekin tettel az előadássorozatot meg ismétli a kultúrotthon. — 8 ZETORT KAP az idén a pétervásári gépállomás. Az új gépek jobban megfelelnek a járás domborzati viszonyai­nak, s előreláthatóan több se­gítséget tudnak így nyújtani a termelőszövetkezeteknek. — AZ EGRI JÁRÁS kultűr- otthonigazgatói és népműveié si ügyvezetői részére tapasz talatcsere értekezlet lesz Szil­vásváradon február 24-én. — Megtekintik a helybeli gazda­kör foglalkozását és a szabás­varrás tanfolyamot. —• 275 EZER FORINTOS beruházással új tanácsházál építenek Egerbocson. — BÜKKSZENTMÁRTON- BAN minden este 20—25 fiatal gyűlik össze munka után és a kultúrotthon épületén dolgoz­nak, hogy az április 4-i ava­tásra teljesen készen álljon. — KÉTTANTERMES új iskola építését kezdték meg Pétervásárán. A 300 ezer fo­rintos költséggel épülő új is­kolához nevelői szoba, igaz­gatói iroda, kút is épül. Ezzel az új iskolával megszüntetik a községben a tanterem- hiányt. IK9HYVESP01. "------^........ ......— Pá lfalvi Nándori MINT A FÁHOZ AZ ÁG Izgalmas és szépen kompo­nált novella a mai falu életé­ről. A könyv alapgondolata: a parasztasszony úgy odanőtt a földhöz, mint fához az ág. A fát csak nagy gonddal és tü­relemmel lehet átültetni — és olyan földbe, ahol gyökeret tud verni. A werzö vélemé­nye az, és ezt különösen szé­pen fejezi ki, hogy a szövet­kezet alkalmas arra, hogy n parasztság gyökeret verjen benne. A könyvben végigvo­nul a szövetkezés Igenlése, de nem kritikátlan lelkcndezés módjára, hanem bátran meg­mondja a véleményt mindar­ról, amivel nem ért egyet. Akinek meg kell halnia A film 1921-ben játszódik le egy kis görög faluban. Lakói jómódúak, elégedetten élik mindennapi életüket. A főtéren a megszálló török hatalom képviselője, az aga, háza erkélyén a gazdag Patriarchéas társaságában élvezi a semmittevést. A templomból kitódulókat szomorú látvány fogadja. Nyomorúságos menet ereszkedik le a hegyi útonu eltik­kadva az izzó naptól, legyengülve az éhségtől. Az elnyo­mó török felperzselte otthonukat, elűzte őket és most se­gítségre, emberségre várnak. Vezetőjük Fotis atya, aki jóban-rosszban híveivel tart. A falu lakosainak tekintete szánalmat tükröz e nagy nyomorúság láttán. Grigoris pó­pa azonban részvétlen. Félti a jómódú falut, nem érez kő- nyörületességet. így áll szemben a két pap: a melegen emberséges és a hidegen önző. A Jó és a Gonosz össze­csapásait, viszályait mondja el a film. A filmet az egri Bródy mozi mutatja be február 28-tól március 5-ig. a műsora: Egerben du. 3 és este 7 órakor: SYBILL (bérletszünet) Nagyrédén este 7 órakor: SZENTELTVÍZ és kokain Újabb nagy lottónyeremények a megyében A lottó nyolcadik heti já­tékhetén ismét két emberre mosolygott rá a szerencse Heves megyében. A két négytalálatos szelvényre 179 ezer 187 forintot fizetnek ki. Az egyik nyertes Kovács Ágoston, aki az 5,710.797 sz. szelvényével Tarnaleleszen örülhet szerencséjének. A másik nyertes egri, S u s o - vica Anna, kórházi ápoló­nő, aki 788.240 sz. szelvényé­vel „fizetett elő” nagy nyere­ményére. EGRI VÖRÖS CSILLAG .23—24: Csendes otthon EGRI BRODY Nincs előadás EGRI BÉKE 23—24: Nehéz kesztyűk EGRI SZABADSÁG 23- án Gerolsteini kaland 24- én: Nincs előadás MUNKÁSOTTHON MOZI EGER; Február 23-án, vasárnap: Délelőtt 11 órakor Matiné: A gonosz favágó délután 1/i 4, Vi 8 és '!, 9-kor: Hyppolit a lakáj GYÖNGYÖSI PUSKIN 23—24: Elbeszélés az első szere-* lemről GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 23—24: Makrancos feleség HATVANI VÖRÖS CSILLAG 23—24: Marty HATVANI KOSSUTH 23- án: A mi igazgatónk 24- én: Nincs előadás PÉTERVASÁRA 23- án Dani 24- én: Nincs előadás HEVES 23—24: Boszorkány FÜZESABONY 23—24: A császár parancsára > pékét Diósdi Ari, S. Tóth Éra, Dénes Tibor, Molnár Józsefe és Sümeghy Béla játsszák. -« Rendezi: Kalotás Lajos. „Dunaparti randevú" — Ä gyöngyösiek űj bemutatója — Á gyöngyösi Városi Kultúr- ház színjátszó csoportja nem­rég, nagy sikerrel mutatta be Howard Fast: 30 ezüstpénz c. drámáját. A darabot előadták Egerben és Budapesten is. A pesti bemutatón az ország köz­lekedési vállalatainak kultúr- csoportjai között a második helyezést érték el. A kitűnő csoport most új bemutatóra készül. Ezúttal Fé­nyes Szabolcs: Dunaparti ran­devú c. zenés vígjátékát tanul­ják, melyet március első felé­ben mutatnak be a gyöngyö­si közönségnek. A főbb szere­— AZ EGRI GÁRDONYI Géza tanítóképző diákjai köz» kívánatra megismétlik a Pá-* rizsi vendég c. színmüvet va-* sárnap du. 5 órai kezdettel, -a Utána a fiatalság részére lánc lesz. Az ételről és italról a szülői munkaközösség gon-* doskodik a szülők bevonása-* val. Szín: úgynevezett meleg családi fészek, mely jelen esetben inkább hasonlít egy feldúlt várhoz, de lejátszód­hat cukrászdában, vonaton, bárhol, legfeljebb ez esetben kissé kevesebb zajjal. Szerepló: a férj, akinek nem sok szava van, illetve ha lenne is, nem igen jut szóhoz, s a feleség, aki végre szíve szerint kibeszéli magát. Feleség: Nem, ne is tagadd. Most már mindent tudok. Tegnap Kovácsné megint együtt látott azzal a.... nővel. Ügy fogdostad a kezét, mint­ha nem is nyílt utcán lette­tek volna... nem, ne is pró­bálkozz, engem nem csapsz be többé. Jól judoig én, mi­ért volt olyan nehéz elsza­kadni tőle. És te csak ne be­szélj! Jobb ha hallgatsz. Most már tudom, hol vol­tál, mikor azt mondtad., hogy váratlan értekezlet volt. Na­gyon is vártak ott téged! — Megéreztcm én. Már akkor is, amikor azt mondtad, a minisztériumból van itt egy öreg nő, azt kell kísérgetned. Csak hallgass! Megcsaltál r>e- le, mert én már nem vagyok elég. Én, a hites feleséged, aki annyi ártatlan hittel mentem veled az anyakönyv­vezető elé. Hagyj, ne is szólj hozzám! Neked áldoztam a fí&talságom, szültem két gye­reket, és most ezt kell meg­érnem... De legalább mondanál va­• • Ext.», soha sem bocsátom meg ... lamit. Legalább védekeznél magyarázkodnál... próbálná hazudni... De te csak hall gatsz... (szipogás). Mert éi már annyit sem érek neked hogy legalább mentegetőz nel... (hangosabb szipogás) Pedig olyan jó volna elhin ni, hogy... Férj: Anyukám... a... Feleség: Te csak hallgass Most már késő. Tudd meg hogy mindent meg tudtán volna bocsátani, mindent e tudnék felejteni, a gyereke1 kedvéért... talán.... ha valak mással.. De hogy tud'ál ilyet aljas lenni hozzám, hiszen e. a nő csúnyább nálam... és ké évvel felettem járt! (békást)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents