Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-21 / 26. szám

1958. február 21. péntek NÉPÚJSÁG 5 Gondatlanul, hanyagul kezelik a földmíívesszövefkezeti vagyont (Judod hír adó AZ UTÓBBI ÉVEKBEN je­lentősen emelkedett a földmű­vesszövetkezetek sérelmére el­követett bűncselekmények szá­ma, a szövetkezeti vagyon mérhetetlenül pongyola keze­lése szinte vonzotta a bűnese­tek elkövetőit. Mik voltak azok a körül­mények, amelyek lehetővé tették e bűncselekmények el­követését. Elsők között kell megemlí­tenünk a boltvezetők — főleg italboltvezetők — szakképzet­lenségét. Számtalan esetben előfordult, hogy a szövetkeze­tek, — gyakorlott ember hiá­nyában — teljesen képzetlen vezetőket alkalmaztak, akik különösen az első időkben nem tudták megfelelő módon kezelni a rájuk bízott szövet­kezeti vagyont. A szövetkezet azonban sok esetben maga sem igyekszik leváltani a hanyag, nemtörő­döm boltvezetőket, még soro­zatos hiány esetében sem. En­nek az engedékeny felfogás­nak volt többek között kö­szönhető az a 25 ezer forin­tos kár, amit az egyik ilyen boltvezető rövid két hónap alatt okozott a szövetkezet va­gyonában — noha a szövetke­zet vezetősége jól látta a hi­bákat, tudta, hogy az italbolt­vezető például 1956 nyarán a rokonságával szolgáltatott ki és állandó leltárhiánya volt. Sajnos, a leltárhiánnyal kapcsolatos eddigi rendelke­zések valósággal melegágyai a lopásoknak és sikkasztások­nak a nem egyszemélyi veze­tésű üzletekben. 1956-ban az egri járás területén 500 föld­művesszövetkezeti leltárból, 260 hiánnyal zárult. Az egy­havi fizetés erejéig való kár­térítés törvényes mértéke szinte csábítólag hat a bolt­vezetőkre és az alkalmazot­takra a bűnös manipulációk tekintetében. Falun nem egy­szer vetették már a szövetke­zeti részjegyeztetők szemére. — Nem jegyzőnk részjegyet, mert a boltkezelők elsikkaszt­ják a pénzt, s rajtakapás ese­tén mégcsak meg sem kell téríteniük... A földművesszövetkezetek fejlődésének, tehát komoly akadálya a vagyonvédelem,- mel kapcsolatos rendelkezé­sek helytelensége. A LAZA ELLENŐRZÉS is előidéző oka a bűncselekmé­nyeknek. Az egri FJK három ellenőrének például 100 egy­séget kell ellenőriznie, emel­lett még különböző más fela­datokat is meg kell oldaniok. Természetes tehát, hogy el­lenőrző munkájukat csak ne­hezen tudják ellátni, nincs idejük a bolti hálózat szúró­próbaszerű ellenőrzésére. A herédi földművesszövetkezet vezetőjénél 1956-ban egyálta­lán nem tartottak ellenőrzést — 17 971 forint leltári hiány lett az eredmény. Visszaélésre vezetnek az áruk belső csomagolásában el­helyezett új árcédulák is. Elő­fordult, hogy a Nivea arc­krém külső dobozán 4.10 fo­rintos ár volt feltüntetve, míg a dobozban belül 3.50 fo­rintos árcédulát helyeztek el. A boltvezető, tehát — főleg idegeneknek — 3.50 helyett 4.10 forintért tudta eladni az árut, s ezzel ártúllépést kö­vetett el. Nagy szerepet játszik a bűncselekmények elkövetésé­ben a büntetett előélet. Az egri körzeti földművesszövet­kezetnél alkalmazott 58 dolgo­zó közül 11 személy volt már büntetve. Olyan eset is előfor­dult, hogy valaki a földműves­szövetkezetnél helyezkedett el, bár előző munkahelyén társa­dalmi tulajdon elleni sikkasz­tást, s többrendbeli magán­okirathamisítást követett el. A földművesszövetkezet per­sze nem tudhatott a bűncse­lekményről, mert az előző munkahely is jóval a dolgo­zó elbocsátása utón tette meg a feljelentést... Szólnunk kell az összefonó­dásról, mint bűncselekményt befolyásoló körülményről. A gyöngyösi járás egyik közsé­gében a tanító a boltvezető bűnös űzelmeire hívta fel az igazgatóság, illetve a felügye­lőbizottság figyelmét, de a be­jelentést nem vették figye­lembe. Sőt, a későbbiek folya­mán, az egyik felügyelőbizott­sági tag a törvény előtt is igyekezett menteni a boltve­zetőt. Vagy vegyünk egy más esetet. Az egyik boltvezetőt — meg­sértve a leltári terv titkossá­gát — előre értesítették a lel­tározás idejéről. Az illető azonnal „házileltárt” csinált, s itt néhányezer forintos hiányt észlelt. Ennek eltüntetésére — összejátszva a postán alkal­mazott feleségével — hamis csekkszelvényt készített, amellyel a hiányösszeg postai befizetését akarta igazolni. A BŰNCSELEKMÉNYEK elkövetői zömmel az anyag, pénz és árukezeléssel megbí­zott dolgozók közül kerülnek ki. A falusi boltegységek ve­zetői teljesen egyedül dolgoz­nak a boltban, maguk sze­dik a pénzt, önállóan kezelik az árut. így természetesen mód nyílik pénz és áru eltu­lajdonítására is. A tarnamé- rai szövetkezetnél például az italbolt-vezetőnek minden hó­napban nagyobb leltárhiánya volt. Ennek törlesztésére ha­vonta levonták a fizetését. Vajon miből tartotta el a csa­ládját? Abból a pénzből, amit az italboltból kiszedett, s ab­ból, amit mint napszámos, alkalmi munkás keresett. (Ad­dig féltestvére és felesége ve­zette az üzletet.) Amikor vég­re elbocsátották, 27 ezer fo­rintot tett ki a hiány. A földművesszövetkezetek falusi kereskedelmi hálóza­tunkat úgyszólván teljesen új garnitúrára építették, a régi Hangya és más kereskedelmi alkalmazottakat csak mérsé­kelt számban vettek át. Az új kereskedők (azelőtt dolgozó parasztok) egy kisebb része híjával volt minden ráter­mettségnek, nagyobb részük azonban igyekezett szorgalom­mal és becsülettel helytállni. Sajnos, ez utóbbiak között is akadtak olyanok a későbbi­ek folyamán, akik — amikor kitanulták a szakmát, észre­vették az ellenőrzés hiányát, (Tudósítónktól) KEREKEN KILENC eszten­deje annak, hogy Mezőtárkány községben megalakult a Sza­badság Tsz. Irodájának falán már kilenc éve ott függ a mű­ködési engedély. Mennyi min­denről tud beszélni ennek a kilenc esztendőnek a históriá­ja. Egy jó kiadós brossúrát, vagy pedig kisebbfajta re­gényt lehetne írni arról a sok eseményről, amely ebben a kis községben mór közel ki­lenc esztendeje lejátszódott. Siker és balsiker, számtalan nehézség és megpróbáltatás, szívós, kitartó és eredményes munka jegyében peregtek az évek a szövetkezetben. Min­den túlzás nélkül nevezhet­jük dolgos és küzdelmes évek­nek ezt az időt, amelynek eredménye ez a ma is virágzó és erőteljesen fejlődő kis kol­lektíva. De ne vágjunk a dolgok elébe, próbáljuk legalább nagy lépésekben, vázlatosan követ­ni, mit is hozott ez a kilenc esztendő? A szövetkezet tanyáján Nagy S. Lajos elnökkel beszélgetve idézzük fel a főbb esemé­nyeket. 1949 őszén a párt fel­hívására alakult meg a szö­vetkezet 10 taggal. Áz alapító tagok mindannyian volt ag­rárproletárok, új gazdák, sze­gény emberek fiai, akik bíz­nak a párt szavában, hisznek a szövetkezés jövőt formáló erejében. Vállalkozásuk nagy visszhangra talált akkoriban. Sokan lenézték, mégtöbben csak legyintettek, kinevették őket, s élőké megjósolták a biztos bukást. De a fiatal „kolhozistákat” nem olyan fá­ból faragták, akik hamar ösz- szeroppannak. Nem hátráltak meg, munkához láttak, s par a felületes vagyonkezelést, — megtántorodtak és hozzányúl­tak a szövetkezel pénzéhez, vagy árujához. A felvásárlási tevékenység' vonalán kevesebb bűncselek­ményt találni. Itt a legna­gyobb baj, hogy a felvásárlás­sal megbízottakat nem ellen­őrzik a pénzt és a felvásárolt árut illetően. A tarnaszent- miklósi földművesszövetkezet rizsfelvásárlását is végző szö­vetkezeti boltvezető 20 000 fo­rintot kapott felvásárlásra, amivel nem tudott elszámolni. Ennek ellenére ismételten ad­tak ki részére pénzt. Az erdő­telki szövetkezet felvásárlója úgy vásárolt bort, hogy arról nyugtát nem is kárt. A ^ké­sőbb beszerzett nyugtát Ille­tően kétséges az, hogy a bort valóban olyan árban vásárol­ták-e, mint ahogyan azt a ké­sőbbi nyugta mutatta. A kom­lói szövetkezet pénztárosa nyugta nélkül adott ki 5000 forintot borvételre, s ezt ta­núkkal is tudja bizonyítani. A felvásárló a bőid nem vette meg és a pénzt — állítása sze­rint — ugyancsak nyugta nél­kül visszaadta a pénztárosnak. Kinél tűnt el az 5000 forint? Külön kell foglalkoznunk a felvásárlókat megillető juta­lom kifizetésével. Van ugyanis egy olyan MÉSZÖV utasítás, amely szerint, ha a szálasta­karmányt kis tétele., .ben vásá­rolják, mázsánként bizonyos prémium jár érte. Pélyen többezer mázsás tételekben történt a rizsszalma és egyéb szalmaféle ^ felvásárlása — mégis nyakló nélkül fizették a prémiumot. Ezek nagyjából azok a .kö­rülmények, amelyek lehetővé teszik a földművesszövetkezeti vagyon, — de úgy is mondhat­nánk az egész szövetkezeti mozgalom — elleni bűncselek­mények elkövetését. A MEGYEI ÜGYÉSZSÉG e tárgyú összefoglaló jelentése, s ennek nyomán a várható szigorú intézkedések hozzá kell, hogy segítsék földműves­szövetkezeteinket a gondosabb vagyonkezeléshez! ' SOMODY JÓZSEF Az atkári Petőfi és a karó- csondi Dózsa Termelőszövet­kezet központjában ez évben bekötőutat építenek. Nem kell többé a tengelyig érő sárban szekerezni. Az atkári Petőfi Tsz számára két kilométeres — A pélyi Tiszavirág Tsz földjének nagy része javításra szoruló, szikes talaj. Ennek el­lenére igen szép termésátlago­kat érnek el, s ennek egyik oka a rendszeres trágyázás. — Terveik szerint az idén 140 kg műtrágyát használnak fel holdanként — Kapós a műtrágya Vá- mosgyörk községben is. Az bekötőút készül, 1.100.U00 fo­rintos állami támogatással. A karácsondi Dózsa Tsz központ­jához két és fél kilométer hosszú bekötőutat építenek 1,350.000 forintos állami támo­gatással. esztendők óta folytatott kísér­letek meggyőzték az egyéni parasztokat is ennek jelentő­ségéről. Az elmúlt fél hónap alatt a község termelőszövetke­zete és az egyéni parasztok összesén 14(1 mázsa műtrágyát vásároltak, s most a földmű- vesszövetkezetnek újabb mennyiséget kellett rendelnie, mert ez kevésnek bizonyult. Apró érdekességek — A tudósok megállapítása szerint a kocsányos tölgy és a szelídgesztenyefa 2000 évig is elélhet. — A legrégibb üzemben levő aranybánya Egyiptomban van, a Vörös-tenger közelében fek­vő Fanakirban. A bánya 5 ezer éves. — A debrecni mezőgazdasági gépgyárban rövidesen befeje­zik egy újfajta mezőgazdasági kisgép mintapéldányának el­készítését. Az új kisgép vil­lanymeghajtású, óránként 800 kg répát szeletel, vagy 60 kg kukoricát őröl, vagy 1 mázsa kukoricát morzsol. Az ecsédi példa Vajon ki ne emlékeznék a múlt rendszer lelencgyerekei- re, akik a társadalom szám­kivetettéiként nyomorogtak a nagygazdák s a lelketlen csa- lácfok éhbérén és érdeküket, személyüket nem védte meg senki. Virradattól napestig űz­ték, hajtották munkára a véz­na fiúkat, lányokat és hányat közülük emiatt ragadott el 20—21 éves korukra a tüdőbaj. A szocialista társadalomban új értelmet nyert az árvák élete. Az egész társadalom közvetlen ügye az apa — és anyanélkül maradtak felneve­lése. Nemcsak a gyermekott­honok szeretete, otthonos lég­ször megszerettetik az árvák­kal a környezetet, a közös ne­velőszülőket, a közös gazdál­kodást, s aztán öszeházasítják őket a környék fiataljaival, ott alapítsák meg családi életűkel az ecsédi Uj barázda Tsz vi­rágzó birtokán. KiH csőmeto tógép leltéitárhányban A felsőtárkányi földműves­szövetkezeti Nőbizottság az asszonyok munkájának meg­könnyítésére mosógépet vásá­rolt. Most már minden nap útban van a mosógép, amiért 5 forintot fizetnek a földmű­vesszövetkezeti asszony-tagok. Lassan már nemcsak a tagok­nak, hanem a többi falubeli asszonynak is kiadják a mo­sógépet, s a befolyt kölcsön­zési díj is a Nőbizottság pénz­tárába fut be. Újabb községgel gyarapodott Heves megye köre mutatja az árvákról való gondoskodást, hanem egyéb, a mindennapi életben előforduló történetek is. Mi sem bizonyítja jobban az árvákkal való törődést az ecsé- di példánál. Ott az Uj baráz­da Tsz tágsága teljes joggal rendelkezőként vette magához a 22 fiatalt az elhagyott gye­rekek lőrinci otthonából. Mun­kájuk alapján munkaegysée- részesedés illeti meg őket, vá­lasztók és választhatók, mint Régi vágyuk valóraváltását ünnepelték csütörtökön a He­ves megyei volt Maklártálya községben. Ez a község hét évvel ezelőtt Makiár és Nagy- tálya „házasságából” ailakult. Ebbe az úgynevezett kényszer- házasságba azonban egyik falu lakói sem tudtak beletörődni. Az Elnöki Tanácsot a kérvé­nyek özönével árasztották el, hogy ismét szétválhassanak, valamint önálló közigazgatást kapjanak. Kérésüket most tel­jesítették. Az engedély megér­kezett és a két község lakói, felejtve az elmúlt évek tor­zsalkodásait .csütörtökön hét éves házasságuk végével, egy közös nagy lakzit tartottak, melyen véglegesen kimondták a hivatalos válást. A két falu újbóli különválá­sával Heves megye községei­nek a száma 117-re emelke­dett. a többi tag s ami a legszebb: azt tervezi a Béke Tsz vezető­sége, hogy kész az egész lő­rinci gyermekotthont a saját kezelésébe venni, s átköltöztet­ni Ecsédre. De az apai gon­doskodásnak, szeretetnek <zi a nagyszerű példája is jellemzi a tagságot, hogy a fiatalok jö­vőjére gondolva, ott akarják megalapozni azt a tsz-ben. Elő­Kápolnán a dohánybeváltó kultúrtermében jól sikerült farsangi mulatságot rendezett a szülői munkaközösség, kar­öltve a pedagógusokkal. A mu­latságon 300-an vettek részt, — tanulók és szülők. A szülők ki­tűnő hangulatban, jólesően szemlélték az apró legénykék és lánykák első tánclépéseit. A tánc szüneteiben szívpos­tával és tombolával tették szí nesebbé a mulatságot. hónapon belül már duplájára emelkedett a taglétszám. Akor sem vesztették el bi­zalmukat, amikor később csős­tül érték őket a veszteségek. Kezdetben kevés volt a fel­szerelés, ez is hátráltatta munkájukat. Négy ló, tíz szarvasmarha és tíz sertés, ennyi volt az egész jószágál­lomány. Az első gazdasági év rosszul sikerült. A vizes ta­vasz, az aszályos nyár után, 1950 őszén bizony vékonyan mérték a részesedést. 1951-TÖL KEZDVE sikere­sebb évek következtek. Ta­nultak az első év hibáin, egy­re jobban összekovácsolódott a kis község. A jószágállo­mány szépen gyarapodott, nőtt a termésátlag, s a kívül­állók már láttálc, nem bolond­ság ez a közös munka. Akik kezdetben legyintettek és mo­solyogtak, most meggondolták a dolgot. Példájukat követve egymásután alakultak a köz­ségben a tsz-ek. Elsőnek az Ezüstkalász, majd a Győze­lem, utána az Április 4., és így tovább. Lassan az egész falu termelőszövetkezeti köz­ség lett. Ekkor jött a nagy hullámvölgy 1953 nyarán. El­hangzott a Nagy Imre-féle kormányprogram és a 73 tag­ból mindössze 37 maradt a tsz-ben, — emlékezik vissza az idős elnök. Ismét újra kellett kezdőni. Az alapítótagok ekkor sem maradtak hűtlenek a szövet­kezés eszméjéhez. A követke­ző három év a szorgalmas, szívós munka, a gyors fel- emelkedés ideje volt. Erőtelje­sen hozzáláttak a kertészet fejlesztéséhez. Zöldségeiket, paprikájukat az egész megye, ismerte. A jövedelemből te­herautót vásároltak. Egyre- másra építették fel tanyaköz­pontjukon a tehénistállókat, sertésólakat, felépítették a magtárt, üzembehelyeztek egy darálót, halastavat létesítet­tek. 1956. tavaszán már csak­nem 1000 hold földön gazdál­kodtak 137 taggal. Megyeszer- te híressé vált állattenyészté­sük. Tehenészetük kiválóságai ott voltak az Országos Mező­gazdasági Kiállításon is. Ser­tésállományuk is közel járt már a 200-hoz. Minden jel szerint most már a megye egyik legerősebb és leggazda­gabb szövetkezete lett a me- zőtárkányi Szabadság. S ekkor jött megint az újabb katasztrófa, 1956. októbere. FÁJT AZ EMBER szíve, amikor hordták szerte-széjjel a szép jószágokat, amikor ott pusztult, ott ment tönkre min­den érték, amely az olyan ne­héz és küzdelmes munka r.vo- mán létrejött. — Minden égi tsz-tag fájdalmasan emlékezik vissza ezekre a szomorú na­pokra. A szabadság Tsz ha­lott, a Szabadság Tsz nincs többé, feloszlott — mondogat­ták az emberek mindefelé. Mondogatták ugyan, de mégsem így történt, 'mert ez csak tetszhalál volt. Mögötte ott volt elrejtve az élet csí­rája, s az elmúlt év tavaszán az új rügyfakadással együtt ez is kivirágzott. Most is akadt 26 ember, aki azt mondta: Nem és nem. Nem lehet ezt a szövetkezetét halottnak elkönyvelni. Majd mi megmutatjuk! Elképzelni Í9 sok, micsoda akarat, türelem és lelkierö kellett ahhoz, hogv ez a né­hány ember újra hozzálásson. Összeszedték a megmaradt jó­szágokat, gazdasági felszerelé­seket. Eleinte bizony nem ment minden. A nagy istállók, magtárak szinte kongtak az ürességtől, de azért az embe­rek sem keseredtek el. Szor­galmasan és becsületesen vé­gigdolgozták a nyarat, s ősz­szel 43 forintot osztottak munkaegységenként. S hogy el ne feledjük, közben a tag­létszám is 44-re szaporodott. — Nehéz vol t megint a kez­det, de csak megindultunk valahogy — mondja a szövet­kezet elnöke. — A nyáron jól dolgoztunk, a vetéseink szé­pek. Istállóink is lassanként, benépesülnek. Van 23 szarvas- marhánk. 8 lovunk és 13 ser­tésünk. Az év végére 40-re szaporítjuk majd a szarvas­marha állományt. Újra mű­ködik a darálónk, s ennek vil­lanymotorával morzsolót és répavágógépet is üzemelte­tünk. A tagság most sem pihen. Fűzfasszőből kosarat fonnak, készítik a melegágyakat. Ta­vasszal 5 katasztrális holdón látnak hozzá a kertészkedés­hez. Tele vannak tervekkel, elgondolásokkal, reménység­gel. Ha az idő melegebbre fordul, hozzálátnak az erdős’- téshez is. Mintegy két hold- nyi területet telepítenek be nyárfával. Fellendítik a ba­romfitenyészetet is. Legalább 100 -kislibát vásárolnak máé valamelyik keltetőből. A legelőkön s az Eger patak vi ­zében nevelnek belőlük lúd kát eladásra. Alig győzik felsorolni a ter­veket, a nagyszerű elgondolá­sokat. Erő és lelkesedés van bennük, ezt bizonyítják ezek a tervek, de ezt igazolja maca az élet, a szövetkezet kik • évének eddigi története és.-ta- núlsága is. Említsük meg végül azok­nak a régi alapító tagoknak neveit, akik mindvégig törzse:, erős gyökerei, s továbbfejlesz­tői voltak a szövetkezetnek. Halász István. Zsóka And- , Balogh Miklós, Kovács ■ hály. Ondó Miklós és még jónéhányan tartoznak a vet ránok közé. akik minden <?!is­merést megérdemelnek. — A SZÖVETKEZET iga- élete, története még csak ez után kezdődik — mondják. S ki is merne kételkedni s?;,. vaik hitelében. Valósággá vá­lik minden reményük, minden szavuk, mert ezt ők is igv akarják. Ez az akarat pedk: igazán nagy erő. Alapja. ::n loga a következő évek győzel­meinek! Bál: 300 részvevővel Kápolnán Bekötőutat kap két termelőszövetkezet Nagy o I» b t érmésé red in é n yek é rí

Next

/
Thumbnails
Contents