Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)

1958-01-29 / 8. szám

4

N £ P 0 J S A G

1958. január 29. szerda

A baleltiskoia önálló műsora az egri Művelődési Házban

HATODIK ÉVE működik az Egri Művelődési Házban a balettiskola. Hatodik éve nap, mint nap apró lábacskák tánclépése dobban a második emeleti gyakorlóteremből. Ezalatt a hat év alatt Török Endréné nagyon sok kis fejecskébe, lábacskába „diktálta” bele a zene és a ritmus kis ábc-jét. Minden év végén nagy érdeklődés előzi meg a balettiskola vizsgáját. Most péntek este nem vizsga volt, hanem az eddig tanultakból összeállított önálló tájoló- műsort mutatták be.

A közönség sajnos, csak a szereplők hozzátartozóiból és néhány- meghívottból állt. Pedig a kis csoport megérdemelte volna, hogy sokan lássák — többi között a Megyei Tanács népművelési csoportjától is valaki — és, hogy elgondolásaikkal, kritikáikkal segítsék az egyedülálló balett-oktatót. Nem ártott volna meghívni az iskolás gyerekeket, mert ha valami, ez valóban érdekesnek ígérkezett számukra.

A balett-iskolában most már 6—18 éves korig minden korcsoport megtalálható. Hat év nagy idő. Az első próbálkozásokat felváltotta az a törekvés, hogy képesek legyenek önálló műsort alkotni és adni. Ez fő vonásaiban sikerült is. Van néhány olyan növendék, akire valóban lehet számítani.

A MŰSORNAK kisebb hibái vannak, hiszen nem hivatásos művészekkel, hanem iskolás gyerekekkel állunk szemben. Ezt a hibát sem ők, hanem a felnőttek követték el. Mindjárt az összekötő szöveggel baj van. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a műsor falura készült, amikor meg kellene azt tenni, hogy a bemondó legalább néhány szót szóljon az egyes táncok előtt, mint ahogy azt nagyon helyesen megtették a műsor második részében, a „Babatündér” bemutatásakor.

A ruhák ragyogóan emelik az összhatást és látványosságot. Ez a szülők érdeme, akik fáradságot, anyagiakat nem kímélve megtettek mindent az est sikeréért.

Rendkívül ügyes, kifinomult mozgással táncolta a keleti táncot Hegyi Erzsébet és a Hattyú-t Bakonyi Mária. Ezek a gyerekek már hatodik éve idejárnak és hogy valóban tanultak valamit, elsajátítottak sok szép dolgot, azt ezek a táncok megmutatták.

A műsor második részében bemutatott „Babatündér” című balett mesejáték főszereplője az egriek előtt már ismert, tehetséges Holló Éva kiválóan szerepelt ismét. A gyerekek előtt is, de nem utolsó sorban a vidék számára igen érdekes dolgot jelent ez a megmozdulás. Mondjuk meg őszintén, fővárosi balett művészeink sem idejük, sem létszámuk miatt nem igen jutnak el vidékre. Éppen ezért ez a jól megalapozott együttes ízelítőt tud nyújtani a falusi művelődési házak kicsi színpadán is erről a művészetről.

ÉS HOGY MÉG jobb, még élvezetesebb legyen, ahhoz nem ártana egy kislétszámú zenekar, mert így nem ad elég szép keretet a táncokhoz az egyetlen szál zongora.

Egészébe véve a dolgokat, szép munkát végzett a balettiskola és remélhetőleg a jövőben is megörvendeztetnek bennünket kedves műsoraikkal.

(Ádám Éva)

Huszonkét új mezőgazdász a tsz-ekben

Heves megye egyre több termelőszövetkezete igényel szakképzett, gyakorlott agronó- must gazdasága számára. E héten újabb tíz — ez évben már 22 — üj szakember kezdte meg a munkát a megye közös gazdaságaiban.

Velük együtt már több mint hatvan agronómus működik Heves megye termelőszövetkezeteiben.

Új vezetés a Gárdony! Színház élén

Változás állt be az egri Gárdonyi Géza Színház vezetésében. Az igazgatási ügyek intézését ideiglenesen a Megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a gazdasági irányítást pedig a Megyei Tanács pénzügyi osztálya képviselője vette át. Solti Bertalan művészi, rendezői munkájára ezentúl is számít a színház.

A Gárdonyi Géza Színház a Marica grófnőből megismert Somorjai Évát leszerződtette, s tárgyalás folyik Illyés Ilona újbóli szerződtetése ügyében is.

— Kávé, tea, eladási versenyre h.vta ki egymást az ország összes Csemege-boltja. — Az egriektől is függ, milyen helyezést ér el az egri Csemegebolt.

— ADÄCSON több mint 100 ezer forintot fordítottak a villanyhálózat bővítésére a községfejlesztési alapból

v- A Hazafias Népfront városi bizottsága január 29-én, szerdán délután öt órakor tartja ülését.

— A KISNÄNAI Hunyadi Tsz 12 holdon telepít szőlőt az idén.

— 1957-ben Kál, Szűcsi, és Gyöngyös kapott új orvosi rendelőt. Visoníán, Felnémeten új védőnők kezdték meg működésüket.

— ROSTÁS ORBÁN abasá- ri lakos 600 liter műbort készített. A leleményes Rostást azonban a rendőri' szervek nemcsak hogy megakadályozták a műbor szétmérésében — hanem tekintélyes pénzbüntetéssel is sújtották

— Dán-szardínia és pesti zserbócsoki érkezett a Csemegeboltba, ismét kapható citrom is.

— AZ ABASÁRI Ui Élet termelőszövetkezetben hathetes sz^.észeti tanfolyamot szerveztek.

MARKAZON 22 résztvevővel szőlészeti és borászati tanfolyam indul. A tanfolyam hallgatói megismerkenek a talajminta vétellel is, s a tanultakat az idén 96 hold szőlő betelepítésénél akarják első ízben hasznosítani. A tanfolyam végén borversenyt rendeznek.

(Halasi János v. b.-titkár)- A GYÖNGYÖSI járás gazdái több mint 700 hold szőlőt telepítenek a tavasz folyamán, csak egy dolog aggasztja őket: állami készletből kapják-e az oltványt, vagy egyé- nenkint kell annak beszerzéséről gondoskodni.- A VÉCSI Rákóczi Tsz újtelepítésű szőlőjéhez 25 ezer darab karót vásárolt.- A BELGRÁDI RÁDIÓ tánczenekara magyarországi vendégszereplése során Gyöngyösre is ellátogat és február 28-án nagyszabású hangversenyt ad.- VISONTÁN KISZ-brigád alakult a gyümölcsfák megtisz- togatására. A lelkes fiatalok elsősorban az öregek és betegek gyümölcsöseiben végzik a munkát.- AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS PROBLÉMÁIT vitatták meg az egri járási állat- tenyésztési tanácskozáson. Az értekezleten a termelőszövetkezetek állattenyésztési dolgozói, egyénileg dolgozó parasztok. legeltetési bizottsági elnökök és apaállat gondozók vettek részt.- 161 UJ TAG lépett be január első napjaiban a megye különböző termelőszövetkezeteibe.- HÁROM NAPOS TANFOLYAMOT tartottak a hatvani járásban a mezőgazdasági felügyelők részére. A tanfolyamon a tavaszi vetésre való előkészítés, a magtisztítás, a minőségi vetőmag beszerzés problémáit vitatják meg a résztvevők.- JÓLSIKERÜLT BÁLÁT rendezett az Apák napján a hatvani Nőtanács.

f ír.1*!:

Emberek vagy őrmesterek

Olasz filmszatíra. Játssza az egri Vörös Csillag filmszínház január 30-tól február 5-ig.

EGRI VÖRÖS CSILLAG Január 29:

Makrancos feleség Január 30—február 5: Emberek vagy őrmesterek

EGRI BRODY Január 29:

Külön utakon Január 31—február 5:

A mi igazgatónk

EGRI BÉKE Január 29—30:

Külvárosi legenda

GYÖNGYÖSI PUSKIN Január 29:

Oké Néró

Január 30—február 3:

Két anya

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Január 29:

Nehéz kesztyűk Január 30—február 5: Éjfélkor

HATVANI KOSSUTH Január 29:

Ali baba

Január 30—február 2:

Ez történt Belgrádban

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Január 29:

Ottbelo

Január 30—február 3:

A test ördöge

FÜZESABONY Január 29—30:

Folyón túl HEVES Január 29—30:

Kirakat mögött PETERVÄSARA Január 29:

Turista szerelem Január 30—31: Jelentéktelen emberek

Január 20. szerda

Egerben este fél 8 órakor*. Az ember tragédiája

Január 30. csütörtök Egerben este 7 órakor:

Az ember tragédiája (Kisfaludy Károly bérlet)

Január 31. péntek Egerben este 7 órakor:

Az ember tragédiája (Vörömarty Mihály bérlet)

»4* ember tragédiájaegri színpadon

kJ em úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól, mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. — Együtt teremtetik: josztályrészemet követelem!” — követelnek Lucifer szavai az egri Gárdonyi Géza Színház színpadán. A nézőtér zsúfolt, a csend áhí- tatos és tiszteletteljes, s a filozófus gondolatok úgy kelnek életre a színészek játéka nyomán, mintha a kétely és a bizalom két virágá ott nyitna kelyhet a nézőtér előtt. Madách Imre klasszikus, széles vitát vert, de minden vitától függetlenül nagy és örökbecsű alkotását tűzte műsorára az egri színház. Hatalmas alkotás, hatalmas munka és felelősség...

Nem könnyű, magamagát kínáló dráma a tragédia, amelyet egyszer hallani és érteni, — aligha lehet Filozófus dráma, amely világviszonylatban is egyik legjelentősebb alkotása a művészetnek, amely 1848 után, a forradalmak bukása után az elnyomatás legsötétebb éveiben keresi a szabadság,- a felemelkedés útját. Nagy mű: húsz nyelvre fordították le, érdeklődik utána Gorkij, lelkesedve beszél róla Klim Szam- gimjának egyik alakja... s mégis vitatott mű. Pesszimista-e, optimista-e, haladó-e, vagy a teljes kiábrándultság, a nihil alkotása, s mint ilyen, fegyvere a retrográd erőknek?

Csak akkor érthetjük mega tragédia mondanivalóit, csak akkor helyezhetjük mondanivalójában is. irodalomtörténeti hagyatékaink leg becsesebb- jel közé —ha ismerjük a kort, amely fogamzója, s írója körülményeit, ki világrahozó- ja volt. Ez ad egyedül választ i'ierrvsak arra, hogy magunkénak valljuk-e, vagy sem a tragédiát, hanem arra is, helyes voll e színpadra vinni — »/ adottságokat most figyelmen kívül hagyva— Egerben is?

„Európa csendes, újra csendes...” s az önkény, a reakció vaskézzel tartja markában az országot, de egész Európát. Madách, a beteg, a saját élettársában is csalódott ember olyan magánosán, mint talán csak egy van rajta kívül a magyar irodalomban, — Vajda, a „Vaáli erdő” remetéje. Úgy látszott minden, de minden beteljesedett nemzete, s egyéni életében is, ami harc van — hirdeti — az a passzivitás, a passzív rezisztencia, szembeszegülés mindenféle olyan törekvésnek, amely kiegyezést kíván a Habsburg önkénnyel. Mégis, van-e út, van-e lehetőség a kibontakozásra, a nemzet felemelkedésére, az Ember felemelkedésére, beteljesülhet-e az emberiség — közelebbről a magyarság — örök küzdelme? Ennek a küzdelemnek bemutatását Madách bibliai mítosz keretébe állítja. Lucifer, a sátán, a tagadás szelleme, ki az Úrtól követelt jussaként megkapja a paradicsomban a tudás és az öröklét fáját, mutatja meg a paradicsomból kiűzött első embernek, Adómnak, az emberiség jövőjét, hogy elvegye kedvét a történelem harcainak megvívásától, hogy két- ségbeejtse, hogy halálba kergesse.

így válik az „Az ember tragédiája”, háttérben egy elbukott forradalommal, a magyarság tragédiájának kifejezőjévé Madáchnál, de általános emberi tragédiává ma- gasztosítva. A magyar nemzet problémájára, a nemzet nagy kérdéseire válaszoljon a világ, a történelem, a „minden”. S Lucifer viszi Adámot a történelmi korok képein keresztül. Adám mindig újat kíván, új kort, mely tökéletes, s minijén új szín, minden új kor, a bukást hozza magával az ember. Ádám számára. Milthi- adeszt azok fejezik le, akiket megmentett a pusztító ellenségtől; Kepler a tudós, hogy pénzt keressen élveteg nejének, időjóslással, horoszkópok készítésével foglalkozik, melyekről maga is tudja, hogy csalás az mind; Dantont saját népe fejezi le Robesiperre biztatására; a megálmodott kollektív boldogság széklábat faragtat Michelangeloval... Rettenetes az emberiség jövője, amelyet Lucifer megmutatott Ádámnak. Rettenetes, de nem kikerülhetetlen: s Ádám a szakadékba akarja magát vetni, hogy saját magában pusztítsa el az emberiség jövőjét... S ekkor megszólal Éva: „Anyának érzem, oh, Ádám, magam.” — s az emberiség elindul útjára, amely végeredményben bízva az űr szavában, nem biztos, hogy a rettenetesbe torkollik, csak küzdeni kell és bízva bízni...

Milyen mű hát ezek után a tragédia? Lehet-e más, mint pesszimista, hisz Ádám mindig elbukik és csak az űr kinyilatkoztatása az egyetlen fény az emberiség jövőjét illetően? A hátteret, amelyben „Az ember tragédiája” fogant, már megfestettük, szó volt Madách emberi körülményeiről is. Távol áll a néptől, nem látja, mert nem is láthatja azt a proletáriátust, amely hivatva van az osztálytársad alom lerombolására. Hiszen a londoni képben a munkás is „nyugodni” tér, ahelyett, hogy a meglátott és megfestett igazságtalanság ellen harcba indulna. Hogy mégis küzdelemre bíztat, — ez Madách örök .emberi optimizmusa, ez teszi végeredményben optimista kicsengésűvé az egész tragédiát.

Hisz a nagy műn ott húzódik végig a lelkesülés, amely a párizsi színről ébredt Kepler szavaiban is oly Ragyogóan kifejezésre jut. Végeredményben minden gondolatából kicseng az optimizmus, a remény nagy igénye, az a makacs akarás, amely nem engedi diadalra a kiábrándulást... A tragédiából a pesszimizmussal, a csüggedéssel való makacs szembeszegülés pátoszát kell kiolvasnunk. „Küzdés az élet, nyugvás a halál”

— mondja Madách a „Csak béke, béke” című versében, s ezt hirdeti a tragédiában is.

r lmarasztalták és marasz- talják Madách Imrét a falanszter képéért. Pedig érthető, hogy Madách, aki nem marxista, csak azt a képet tudta megfesteni, amelyet a Marx előtti utópista szocialisták ellensúlyozására eszeltek ki az elvakult burzsoá kritikusok. Ez a kép volt — kétségtelen! •y— a reakció egyik fegyvere. De! Amit ő szocializmusnak gondolt, az valójában a kapitalizmus fejlődésének egy torz és meddő foka,

— gondoljunk csak a hitleri fasizmusra, amely valóban centire és grammra mérte az életet, a jövőt.

Nagy problémákat és nagy gondolatokat felvető mű tehát az Ember tragédiája, s mint ilyennek, l^elye van az egri színpadon. Már ennyiből is kiviláglik, hogy a Gárdonyi Géza Színház művész kollektívája olyan feladatot vállalt magára, amelyhez hasonlóval nem találkozott a színház fennállása óta. Nagy a feladat színészileg, a rendfiző munkáját tekintve, — egyaránt. Rögtön hozzá is tehetjük, mit tehettek, megtettek: becsületes munkát végeztek. Solti Bertalan rendezői munkájában, helyesem ismerve fel a tragédia alapgondolatát, azt hangsúlyozta, ami előbbre vivő, ami lelkesítő, s vigyázott arra is, hogy kellő teret kapjon Madách Imre Arany János által is elismert és nngyratnrtott nyelve. A körülményeknek

megfelelően egyszerű, de biztos eszközöket keresett és talált, s emiatt mindvégig jól peregtek a képek, nincs zökkenő az előadásban, nincs egyenetlenség a darab egész menetében. Néhány dologban azonban vitába kell szállni Solti Bertalannal, — de ezt majd a továbbiak folyamán.

A tragédia legkiemelkedőbb alakítását kétségkívül az Évát alakító Szende Bessy nyújtotta. Az a kis merevség, amely az első percekben még érezhető volt mozgásán, szövegkiejtésén, fokról-fokra feloldódott, s a prágai, valamint a londoni színben már teljes fényben mutatkozott minden színészi erénye. Magabiztosan bánt érzéseivel, kacér és ledér volt, mint Kepler asszonya, romlottságában is filozófus, mint Júlia, büszke és merev, mint a marquis húga, s asszony, anya, mint Éva az utolsó színben. Éva volt valóban, s ez a legtöbb, amit mondani lehet játékáról!

Győrvári János — Ádám — becsületes színészi munkát végzett, biztosan uralta a szöveget, mindvégig egyenletes, biztos teljesítményt nyújtott. Monológjai azonban nem voltak eléggé meggyőzőek, a szövegbiztonság itt már a színészi játék, az érzések kifejezésének rovására ment.

I ucifert hármas szerep- osztásban játssza Forgács Kálmán, Solti Bertalan és Pálff'y György (utóbbi kettő alakítására későbbi lapszámunkban vissaztérünk.) Forgács Kálmán színészi tehetségét ismerjük és sokra értékeljük. Hogy mégsem tudott megbirkózni Lucifer szerepével, azért elsősorban a szereposztást, a rendezőt kell hibáztatni, hisz Forgács Kálmán színészi attitűdjétől, egyéniségétől ml sem áll távolabb, mint Lucifer alakja. Nem rajta múlt. tehát, hogy nem tudta színpadra vinni a tagadás szellemét, hogy Lucifer^ lényegében nem uralta és irá-j nyitotta a tragédiát és a

r. „ős-"*1

tagadás” helyett, inkább valamiféle intrikus „keverte a bajt” a színeken keresztüL Hogy Lucifer alakja mégis élt, mozgott és hatott, hogy a szájába adott madáchi gondolatok szépen és szárnyaiban keltek életre, — ez Forgács Kálmán tehetségének, becsületes munkájának érdeme.

Igen örvendetes, hogy a „kis” szerepek között számos jó és értékében a „nagyokkal” versenyt felvenni tűdé alakítást láthattunk. Gondolunk itt Solti Bertalan rabszolgájára és Péter apostolára Lenkei Edith Hippiájára, He- rédi Gyula Rudolf császárjára.

A díszletek azonban messae elmaradtak kivitelezésben, ötletben egyaránt a színészi játéktól. Még a lehetőségeket sem használták ki, szegényesek és nagyon „vázlatosak” voltak, inkább csak jelölték, mintsem „adták” a kort, amelyben egy-egy kép lejátszódik.

„Könnyű a kritikusnak” — mondhatják, elsősorban a tragédia szereplői. Megnézi és aztán megírja véleményét, de mit tudja, mennyi verejték, átvirrasztott éjszaka, mennyi fáradság kísérte a bemutatóig, s még azután is a tragédia színrevitelét? Nos. ez kétségtelen. s éppen ezért külöa is csak elismerés és megbecsülés illeti a színház kollektíváját.

IJogv most mégis az^.al zárjuk mondanivalónkat: nem kellett volna bemutatni a Gárdonyi Géza Színháznak „Az ember tragédiáját”, az nem a tragédia értékeit akarja kétségbevonni, nem a színészi munkának szól. hanem a lehetőségeknek. A tragédia bemutatására nem érett még meg, viszonylag fiatal színházunk, s a körülmények sem megfelelőek, hogy a drámához illő reprozentánssággal. nagy tömegeket mozgatva keltsék életre n madáchi műt.

Gyurkó Géza